Aranyélet?

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

„…a szűkülő munkaerő-kínálat (amit a potenciális munkaerő-tartalékkal lehet a leginkább jellemezni) nem felel meg a munkáltatói oldalról jelentkező munkaerőigényeknek pl. képzettségi, ágazati, foglalkozási szempontból, vagy azért, mert a munkáltatók nem tudják/akarják az elvárt munkabért megadni. Regionális bontásban sem találkozik a munkaerő-kínálat a kereslettel. Közép-Magyarországon (33,7%), valamint Közép- (26,6%) és Nyugat-Dunántúlon (19,9%) a legmagasabb az üres álláshelyek aránya a potenciális munkaerő-tartalékhoz viszonyítva, azaz itt az országos átlagnál jobb a dolgozni akarók elhelyezkedési esélye, míg az ország keleti régióiban a magas tartaléklétszám kevés álláshellyel párosul. A munkavállalási indíttatású belföldi vándorlás ugyan az utóbbi években némi lendületet vett, de a régiók fejlettségével, munkahelyi kínálatával arányos lakásbérleti díjak, illetve -eladási árak a nagyobb arányú területi kiegyenlítődésnek gátat szabnak.”

/KSH Munkaerőpiaci helyzetkép, 2014-2018 , Megjelenés: 2018. november 19./

A betöltetlen állásokban a lakáspiacnak kulcsszerepe van

Munkaerőhiánynak nevezni a betöltetlen állásokat - egy állandó gazdasági jelenséget - igen teátrális és szentimentális megközelítés, mivel betöltetlen állások mindig vannak:

- 4 évvel ezelőtt a KSH kb. 38 ezer betöltetlen állást tartott nyilván.

- Most, a legfrissebb számok szerint pedig majdnem 87 ezret.

A politikai ambíciókkal rendelkezők mindjárt rávágnák, hogy több mint a duplájára nőtt a betöltetlen állások száma Magyarországon az elmúlt 4 évben, így ez azonnal munkaerőhiányt jelent:

- 2014-ben a KSH szerint kb. 4 150 000 volt a foglalkoztatottak száma. Ez akkor felfelé kerekítve 1%-os betöltetlen állások arányával volt egyenlő.

- kb. 4 és fél millió ember foglalkoztatott ma. Ahhoz viszonyíta a 87 ezer betöltetlen állás azt jelenti, hogy felfelé kerekítve kb. 2% a betöltetlen állások aránya.

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Munkanélküliség vs. Betöltetlen állások = A gordiuszi csomó 

Úgy is mondhatnánk, hogy az alkalmazottaknak ma kétszer akkora a mozgásterük váltani, mint 2014-ben volt.

Csak ez nem ilyen egyszerű

Egészen konkrétan nem nagyon lehet itt ugrálni, mert nem biztos, hogy van miért. A munkaerőhiányt ez a 2% nem tudja és nem is akarja kifejezni. A KSH felhívta a figyelmet, hogy egyrészt a betöltetlen állások nem feltétlenül ott vannak, ahol arra égető szükség lenne, másrészt a munkaadók mást keresnek, mint amit a munkavállalók kínálni tudnak, harmadrészt egyre nagyobb problémát jelentenek Magyarországon is az országon belüli bérkülönbségek :

Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ahol van munka, valaki ma alkalmazásban áll, az nem azt jelenti, hogy könnyedén válthat, mert mondjuk nem elégedett a munkaszerződésével, a munkakörülményeivel, a munkahelyével, a munkabérével. Munkaerőhiányról beszélni ilyen értelemben is nagyon megtévesztő, mert becsapja a munkavállalókat, már akik alternatíva hiányában nem féltik a jelenlegi munkahelyüket.

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
2017-hez képest már csökkent a betöltetlen állások száma Magyarországon

A munkaerőhiány hangoztatása addig tűnhet megmosolyogtatónak, amíg valaki el nem veszíti az állását ma Magyarországon

Akkor már gyorsan kiderül, hogy egészen mást jelent a betöltetlen állások száma Magyarországon, amikor valaki nő vagy férfi, illetve attól függően is, hogy milyen a végzettsége és a képzettsége, hány éves, legfőképpen pedig az, hogy mégis hol él ebben az országban.

Magyarországon az elmúlt években olyan nagyra nőttek az országon belüli különbségek, amiért gyakorlatilag az országos átlagok nem fejezik ki a területi különbségeket. Kicsi országban élünk, mégis a gazdasági különbségek óriásiak, így az álláskeresők és a jelenleg foglalkoztatottak esélyei sem egyenlőek. 

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A különbségek túl nagyok már ahhoz, hogy átlagokban beszéljünk Magyarországról

Esélyegyenlőtlenség

Az országos lakáspiaci árak változásáról már egyszer elmondtuk, hogy statisztikailag már igen kényes téma. Valószínűleg még fogunk róla beszélni, mert hamis képet ad Magyarország lakáspiacáról. Most láthatjuk, hogy a nettó bérek esetében sincs ez másképp. 19 megye van Magyarországon, abból 18-ban a nettó bér az országos átlag alatt van. A lakáspiac analógiájánál maradva, a munkabérek sem az országos nettó fizetéseket fejezik ki, hanem egy szűk terület folyamatait. A statisztika torz, ami nem csak a lakásárak változását méri felül, de még a nettó munkabéreket is. Hogy melyik a rosszabb ? - nem tudjuk. Mind a kettő elég káros ahhoz, hogy téves képet adjon Magyarországról, amit egyszerűen félre lehessen érteni és magyarázni.

Lokálpatrióta ország

Már csak azért is, mert köztudottan, mi magyarok nem szeretünk túl messze élni a munkahelyünktől. A KSH egy hónapja jelentette meg a munkaerőpiaci folyamatokról a helyzetjelentését. Abból egyértelműen kiderül, hogy több mint 80%-a a foglalkoztatottaknak 25 km-en belül lakik a munkahelyétől. Ez megerősíti azt a magyar munkaerőpiaci sajátosságot, hogy Magyarország esetében helyhez kötött foglalkoztatottságról beszélhetünk. A munkahely elvesztése Magyarországon – egyénileg és gazdasági értelembe egyaránt - sokkal nagyobb dráma, mert a munkavállaló lakhelye teljes mértékben meghatározza az elhelyezkedési esélyeit.

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
25 km-nél messzebb nem szívesen dolgozunk az otthonunktól, a családunktól

A magyar foglalkoztatottság legnagyobb kockázatáról beszélünk, ami minden esetben ki van szolgáltatva a helyi adottságoknak. Ha egy termelő vagy szolgáltató vállalkozás bezár, az településenként, megyénként és régiónként is egészen mást jelenthet. De nem csak a távolság számít, hanem az idő is, ami alatt a munkahelyre beérünk. Nagyon érdekes, hogy minden magyar munkavállaló félóra alatt be akar érni a munkahelyére, de maximum 1 óra utazási időt szán rá. Ez megint azt jelenti, hogy a munkaerő teljesen ki van szolgáltatva annak, hogy félórára vagy legfeljebb egy órán belüli utazással mennyi olyan munkahely van, ahová otthonról be tud járni és a képzettségének is megfelelő.

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Félóra alatt , de egy órán belül mindenképpen be akarunk éri a munkahelyünkre

Nem véletlen, hanem valódi kockázat, amikor  a KSH éppen arról beszél, hogy a megyék felében már nőtt a munkanélküliség 2018-ban, amíg a másik felében csökkent

Ezt országosan lehet úgy kommunikálni, hogy csökken a munkanélküliség, miközben az ország felében igenis nő.

A magyar munkaerőpiacról országosan, átlagokban beszélni legalább annyira udvariatlan és tisztességtelen, mint magáról a magyar lakáspiacról. Tudomásul kell venni, hogy ez már nem az átlagok országa, hanem sajnos a különbségeké.

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A munkanélküliség akkor is fenyeget minket, amikor vannak betöltetlen állások

Nekünk, magyaroknak, az ingázás még mindig azt jelenti, hogy 50 km-en belül és legfeljebb 1 órányi távolságra legyen oda-vissza a munkahelyünk

Ingázunk és nem igazából a több pénzért, hanem a képzettségünknek megfelelő munkahely miatt. Ha van a családunkhoz közelebb munka, akkor inkább azt fogjuk elvállalni és nem megyünk messzebb csak a magasabb fizetésért. Ez a munkavállalói preferencia megint egy kockázat, egy sajátságos magyar munkaerőpiaci kockázat, amit sok cég használ ki, amelyik kitudja.

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Az idő a legértékesebb vagyonunk. Miért töltenénk több időt a munkábajárással?

Az milyen érdekes, hogy a külföldi bérkülönbségek miatt hangosan felemeljük a hangunkat, hogy bezzeg „Nyugaton”, amikor Magyarországon belül sem feltétlenül indokoltak a bérkülönbségek.

Az ellen kellene tenni elsősorban, hogy megszűnjenek az országon belüli méltánytalan bérkülönbségek. A munkáltatók kihasználják, hogy mi magyarok inkább dolgozunk kevesebb bérért, hiszen a családunk fontosabb, hozzájuk akarunk közelebb lenni. A családok évében engedjék meg nekünk azt, hogy kimondjuk, a hangzatos átlagok helyett, talán az országon belüli munkaerőpiaci különbségekről, az esélyegyenlőtlenségről is illene beszélni egy ilyen pici országban, ahol nem csak rabszolgának nézik a munkavállalók többségét, hanem teljesen hülyének is.

munkaerőpiac lakhatás lakásviszonyok munkabérek munkanélküliség foglalkoztatottság családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A családunkért vállalunk áldozatokat, kötünk kompromisszumot, de nagyon nem mindegy milyet

Forrás:

- KSH Munkaerőpiaci helyzetkép, 2014–2018

- KSH Fókuszban a megyék – 2018. I–III. negyedév

- KSH Évközi adatok - Munkaerőpiac

Kép: Instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Szmog, a láthatatlan családtag


légszennyezés szmog levegő minősége fűtés családpolitika lakáspolitika kritika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

”Ahol nem mérik a levegő minőségét, az nem azt jelenti, hogy ott tiszta.”

/Kell egy ház, 2018. január 10./

Legyen ez a mottója ennek a személyes hangvételű kritikának. Nem akarjuk megismételni azt, amit a Nem csak fűtjük, mérgezzük is az utcát figyelemfelkeltő írásunkban megfogalmaztunk. Viszont biztosan hallották már azt is, hogy azért költözik el valaki egy nagyobb városból, mert kistelepülésen jobb a levegő, ott jobb élni és akár felnevelni is egy gyereket. A városból kiköltözésnek sok nő a katalizátora – a kiköltözéseket leggyakrabban a leendő vagy már aktív és egészségtudatos anyukák motiválják - akik féltik a család és a gyerekeik egészségét, aggódnak érte.

A kistelepüléseken nem mérik a levegő minőségét

6-7 hónapig a magyar kistelepülések többségében rosszabb a levegő minősége, mint a világ legszennyezettebb levegőjű metropoliszaiban.

Indul a fűtés szeptember végétől és tarthat április végéig. Nem, ezt nem mi találtuk ki. Nem, nem is mi beszéltünk erről először. De mi biztosan úgy beszélünk róla, ahogy más nem mer. Jelenleg is a drága nagyvárosi ingatlanok és telkek helyett, a kisebb települések felé fordul a többség, ott vásárol, ott építkezik. A csendes gyilkos nem a CO, vagyis a szénmonoxid. Attól sokkal kevesebben halnak meg egy évben, mint a mérgező magyar levegőtől.

Nem szeretnénk relativizálni a CO-t. Az ellen van riasztó legalább. Szmogriasztó nincs. Ha lenne, állandóan jelezne.

A mérgező magyar levegőtől ezért nem is félünk. Minden mástól viszont igen, hajaj, de még mennyire! Ne finomkodjunk, mert a téma megköveteli, hogy ne egy modoros politikus beszéljen belőlünk. Bel- és külpolitikai acsarkodás, közben meg megöljük egymást szépen csendben.

Polgárháború, élet-halál harc ez is

Ne beszéljünk mellé, mondjuk ki nyíltan és egyértelműen a másik szemébe nézve:

-Megmérgezlek!

-Megmérgezem a szomszédom, a barátaim, az ismerőseim, a családtagjaim, a saját gyerekeim és unokáim!

- Megmérgezek mindenkit, mert nem látom, nem tudom, hogy azt csinálom.

- Lehet érzem, lehet, hogy van egy kis félsz bennem, amikor muszájból – mert nincs más választásom szerintem – úgy mérgezem a levegőt, ahogy az tilos.

Azzal nyugtatom magam megszokásból, hogy a médiában csak a nagyobb városok légszennyezettségével foglalkoznak, ott mondják, hogy ne menjen ki senki se feleslegesen az utcára, ha nem muszáj. Kisebb települések lakójaként nyugodt vagyok, hogy mennyire szerencsés ember vagyok.

Na jó, zavar a fullasztó és ködös levegő, de hát tél van – mondogatom magamnak megszokásból. Ősztől tavaszig fullasztó a levegő és távolra sem lehet igazából látni. Így nőttem fel és így is fogok meghalni – ez van. A szmog, az fullasztó és a szmog olyan, mint a köd. Rászáll és belepi az egész települést, ahol válogatás nélkül öl, akit csak meg tud ölni, mérgezve mindeközben a túlélőket. Majd ők meghalnak később, életüket megrövidíti a szmog. Évtizedek mérgező levegője azért nem múlik el nyomtalanul. A szmog az nem betegség. A szmog az méreg.

„Átgondolva, hogy mennyire fogyunk és rohanunk a demográfiai katasztrófa felé, a levegő szennyezésével olybá tűnik, mintha ezt még gyorsítanánk is.”

/Nem csak fűtjük, mérgezzük is a levegőt, 2017. február 10./

A légszennyezés hosszú távú következményeit még nem ismerjük eléggé, hogy minden kétséget kizáró kijelentéseket tegyünk. Abban egyetérthetünk – az is, aki elintézi egy vállrándítással, hogy valamiben úgy is meg kell halni és az is, akit ez most már komolyan aggaszt - hogy bizony ez senkinek sem válik az egészségére.

A szmogra különösen igaz, hogy ha nem öl meg, akkor nem megerősít, hanem csak egyszerűen megrövidíti az életünket, rontja az életminőségünket.

Anyukák, leendő anyák, apukák és leendő apák pedig meddővé válhatnak miatta, gyakoribbak lehetnek a vetélések. Magyarországon a meddőség és vetélések olyasvalami, amit még ma is képesek vagyunk vallási alapon megközelíteni. Mindeközben alig tudomást véve arról, hogy nem csak azért nem vállalnak több gyereket a családok, mert anyagi viszonyaik nem engedik, hanem azért sem, mert biológiailag nem is képesek rá. Konzervatív világnézet, tudatlanság vagy tájékozatlanság, amik mind a meddőség és a vetélések körüli nyílt társadalmi párbeszédet ellehetetlenítik Magyarországon.

légszennyezés szmog levegő minősége fűtés családpolitika lakáspolitika kritika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Szmogválság van Magyarországon

A légszennyezettségnek ez is egy lehetséges következménye Magyarországon, mondják azok, akik értenek ehhez. Mit mondhatnánk két évvel az origo.hu-n megjelent cikk után? Meddig várjunk még? Tegyük fel a kérdést? Azt a kérdést, amit nem mer senki sem feltenni - mondjuk azért, mert félti az állását.

Öncenzúra helyett kérdezzük meg inkább:

A magyar állam a családokat, a gyerekvállalást tényleg úgy tudná leginkább támogatni, ha a légszennyezést és annak gyerek- és szülőgyilkos hatását komolyan venné?

Most is csak az a téma, hogy milyen mértékben fogják a kistelepüléseket és az odaköltözést vagy a helyben maradást támogatni. Arról szó sincs, hogy a fűtési szezonban tapasztalható magyarölő levegőt hogyan szeretnék élhetővé tenni:

A nagyvárosokon kívüli élethez levegőre is szüksége van ma az odaköltözőknek, ott élőknek, nem csak pénzre – kijelentés nem egy cinikus és arrogáns városi suttyóság.

Elfordítja az állam a fejét egy olyan téma hallatán, amivel sok ezer emberélet megmenthető lenne évente. Az állam becsukja a szemét egy olyan témát olvasva, ami sok ezer születendő gyerek életét veszélyezteti, gátolja meg azáltal, hogy a szülőket meddővé teszi.

Jön a szeretet ünnepe, adventi időszak van, mindenki szeret mindenkit, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, empatikusak és szentimentálisak - közben meg idén is megölt a mérgező magyar levegő mondjuk egy kisvárosnyi magyart és ki tudja hány gyereket mérgezett meg, tett egy életre beteggé, tett már meddővé csak idén.

Ezt folytatjuk 2019-ben és mindaddig, amíg egyszer valahára nem azzal kezdünk el foglalkozni Magyarországon, ami igazán fontos. Tényleg válság van, csak nem olyan, amiről beszélnek nekünk.

Szmogválság van

A láthatatlan ellenségtől félnünk, sőt rettegnünk kellene. Szmoggal minden magyar találkozik napi szinten a fűtési szezonban, maximum nem tudja, hogy szmogban él. A szmog ellen nincs kerítés. A szmog nem világnézet kérdése. A szmog nem legyőzhető választással. A szmog elől nem tud elbújni senki, nem tud elköltözni úgy, hogy közben itt élhessen szmog nélkül. A szmog belepi egész Magyarországot. A szmog a láthatatlan családtagja minden magyar családnak.

Kép: Instagram.com

Adatok: ksh.hu

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Az állami beavatkozás ellentmondásai a magyar lakáspiacon

lakáspolitika családpolitika csok lakásáfa újlakáspiac építőipar lakáspiac ingatlanpiac lakásárak 2018 Magyarország Ingatlanműhely

”Itt és most újra kijelenthető, hogy a CSOK elsősorban a használt lakások piacára van hatással és az új családi házak építésére. 2017-ben mennyire fog ez változni, még nem tudni. De elképzelhetetlen az, hogy az új lakás/ház vásárlásához igénybe vett CSOK radikálisan felülírná a lakáspiac alapvető játékszabályát.

A lakáspiac mindig és minden körülmények között a használt lakások piacáról szól:

1. mind az adásvételek

2. mind a lakáshitelek

3. mind az otthonteremtési (ex-szocpol) támogatás szempontjából.”

- fogalmaztuk meg az Állam kontra Ingatlanpiac elemzésünkben még 2017 március végén.

Újra emlékeztetni szeretnénk mindenkit, hogy az állam szembe megy a magyar lakáspiac alapvető működésével, azt mindenáron új irányba akarja terelni. 2018 november végén kijelenthetjük, hogy mindhiába, csak egy dolgot tud elérni az állam:

a lakásárakat, az építőipari költségeket tudja növelni, másra jelenleg sajnos nem képes.

Lakáspiaci inflációt tud gerjeszteni az állam

Ez a hétköznapokban annyit tesz, hogy minden egyre drágábbá válik, ami a lakások vásárlását, felújítását, építését és bérlését illeti. Emiatt nőnek Magyarországon a lakbérek is. Mert ha egy ingatlant egyre drágább megvárásolni, egyere többe kerülni fenntartani/karbantartani és felújítani, újat építeni, akkor ez a bérleti díjakban is megjelenik.

lakáspolitika családpolitika csok lakásáfa újlakáspiac építőipar lakáspiac ingatlanpiac lakásárak 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A lakásárak mesterséges vagy természetes növekedése a bérleti díjakat is mesterségesen vagy természetesen növeli, a bérlők fizetőképességétől teljesen függetlenül

Ha egyre több pénzbe kerül lakástulajdonosnak lenni, akkor egyre több pénzbe kerül bérlőnek is lenni. Ez a fajta árérvényesítés kirekesztő és társadalmi feszültségeket gerjeszt, amiket még nem tudunk, hogy hová fognak vezetni. Tippjeink azért vannak.

Nade ez az infláció, ami nálunk nem jelenik meg a KSH statisztikákban, amire azért néha-néha felhívják itthon is figyelmet. Miért? Mert egyszerűen nem része annak. Az elmúlt évek hivatalos inflációja vs. lakásárak, bérleti díjak, felújítási/karbantartási költségek, építési költségek nincsenek még köszönő viszonyban sem.

Az állam nem veszi figyelembe azt a magyar lakáspiaci törvényszerűséget, amit mi egy mondatban úgy fogalmaztunk meg:

„Nem a lakások kereslete, hanem a kínálata határozza meg az árat a lakáspiacon.”

– írtuk a Miért vásárolunk, ha nőnek a lakásárak? helyzetjelentésben, még 2016 december elején.

Bár az állam kommunikációjában szinte mindig a vásárolókért, a vevőkért tesz vagy akar tenni, a valóságban minden döntésével a kínálatra hat, a kínálat pedig minden állami döntést beáraz

2015 december közepén „A lobbi győzött, a propaganda része lett az 5%-os ÁFA.” felkiáltásunk nem érthető meg anélkül, ha nem olvassuk el mellé a 2015 november közepén előzményként megírt Újlakáspiac mumus – „A biztonság kedvéért” helyzetértékelést:

„Az állam becsvágya, a lakásépítések mesterséges felpörgetése – mert úgy néz ki magától nem lesz valódi trendforduló – kevés jóval kecsegtet. A szerencsevadászok a magyar gazdaság sötét lovagjai gyorsan jönnek, mindent feláldoznak tisztességesnek nagyon nehezen nevezhető céljaikért, majd hirtelen eltűnnek. Elnézve egy-egy ma is futó beruházást, elgondolkodik az ember, hogy tényleg nem lesz már itt soha semmilyen hagyománya és kultúrája a valódi értékteremtő lakásépítésnek?” – állítottuk és kérdeztük 3 évvel ezelőtt.

Az állam becsvágyának köszönhetően pont úgy avatkozik be 2015 vége óta a lakáspiacba, hogy az áremelő hatású legyen

A lakásárak növekedési tényezőit még 2017 március végén foglaltuk össze. Abban második helyen szerepel az a megállapítás, hogy nőnek Magyarországon a lakásárak, ha egyre több új társasházi lakást és családi házat építenek:

Az újlakáspiac stimulálása, állami ösztönzése áremelő hatással bír az egész lakáspiacra, beleértve az albérletpiacon a lakbéreket is.

Harmadik helyen szerepel a lakáshitelezés bővülése:

Ha Magyarországon egyre több lakáshitelt vesznek fel, akkoris nőnek a lakásárak. Az állam erőteljesen lakáshitel párti, pl. fogyasztóbarát lakáshitel, kamattámagotott lakáshitel. Örül és boldog a magyar állam, hogy a lakáshitelek lassan átlépik az 50%-ot az adásvéstelek számában. Ez pedig azt jelenti az állam örül, hogy a lakáshitelezés, kvázi a bankok, finanszírozzák a lakásárak növekedését.

Negyedik helyen állnak a munkaerőpiaci folyamatok és benne természetesen a bérek. Az állam mindent megtesz, hogy statisztikailag jól kommunikálható bérnövekedés legyen. Tudjuk viszont, hogy a statisztika árnyalja a valóságot. Gondoljunk csak bele abba mit jelent az, hogy az átlagbér felett valójában az aktív munkaerő egyharmada keres és kétharmada viszont alatta:

Szép szám az átlagbér, de álom a többség számára. A lakáspiac viszont beárazza az átlagbért is, mégha az a kétharmadnak álom is.

A bérnövekedés statisztikája is egy szép szám, de az állam különböző bérminium és minimálbér tárgyalásokon éri el, hogy növelje azt. Nagyon helyesen- mondhatnánk. De közben meg látjuk, hogy két igen érdekes döntéssel közben el is vesz az állam a „pénzünkből”:

Az egyik a cafeteria rendszer eltörlése, amiről beszéltünk, hogy nem jelenik meg a bérstatisztikákban, így a lakásárakban sem. Viszont az sem fog megjelenni a lakásárakban, hogy sokunknak a bére úgy nőhet 2019-ben, hogy valójában kevesebb lesz az elkölthető jövedelme jövőre. A cafeteria hiányzni fog a zsebünkből. A lakásárak ezt figyelmen kívül fogják hagyni, mert a kínálat a bérnövekedésre alapozza árazását és nem arra, hogy mennyi pénz van valójában a vevők zsebében.

A lakástakarékok mögül is kihátrált az állam, ami például azért érdekes, mert az egyetlen elem volt, ami nem volt lakásáremelő hatású. Az államnak nem volt jó üzlet, de legalább a kínálat nem árazta be. A lakástakarékok miatt nem volt drágább felújítani egy lakást, de még vásárolni sem. Az állami kihátrálás tényleg nem a kínálatra fog hatni, őket eddig sem érdekelte láthatóan a lakástakarék. A keresleti oldalon annál inkább beszélhetünk illúzió vesztesről.

Az illuzió pedig nagyon fontos a lakáspiacon

Mert ki ne szeretne jobb körülmények között élni? Alig vannak olyanok ma Magyarországon, akik ne örülnének annak, ha még szebben felújíthatnák az otthonukat, vagy költözhetnének valami még jobb, még kényelmesebb, még szebb otthonba, környékre:

Használt lakást és házat viszont hogyan vegyünk, ha nem tudjuk felújítani normálisan, mert az eladó használt ingatlanok árai alig fejezik ki azok minőségét (=felújítási költségét) ?

Házépítés, új lakás vásárlása, mind szép jövőbeni tervek, amik sok embernek adnak erőt, kitartást, hogy szorgosan dolgozzanak. Igen, a lakáspiacon szinte minden magyar szeretne valamilyen formában részt venni, hiszen az ingatlan egyik, ha nem a legnagyobb kompromisszum az életünkben:

A lakáspiacról mindenki tud beszélni, mert mindenkit érdekel. Viszont nagyon keveseknek adatik meg, hogy valójában szereplői legyenek. Olyan érzésünk lehet, hogy van egy szinte fix kör, akik ismétlődnek a vevői és eladói oldalon, de még a lakásfelújítást kérők oldalán is. Évtizedek óta fel nem újított lakások, évtizedek óta el nem adott ingatlanok, és emberek tömegei, akik ezekben élnek és csak álmodoznak arról, hogy  valódi lakáspiaci szereplők legyenek. A lakáspiacunk apró mérete, a lakóingatlanok általánosan rossz minősége  mutatja a súlyos strukturális problémákat, a lakáspiacra való belépés egyre magasabb és szinte átléphetetlen korlátait. A lakáspiacunk, a lakásaink, otthonaink minősége, a lakásviszonyaink társadalmunk tükörképei.

Az állam ebben egyelőre nem tud segíteni, sőt:

Minden állami támogatás és ösztönzés a kínálat áraiba épül be. Nincs az az „ingyen pénz” vagy „fogyasztóbarát” hitel, „támogatott” kamat, amit a piac kíméletlenül ki ne használna. Az állam többet vesz el a vásárlóktól, mint amennyit az eladóknak ad. Az eladók alatt most mindenkit értünk, a különböző lakásfelújításhoz és építéshez, karbantartáshoz szükséges anyagokon és szolgáltatásokon keresztül, a munkaerő költségén át, a használt lakások eladóit és az új építésű lakások tervezőit és kivitlezőit is.

A társasházak építése nem is lett siker. Mondjuk ki, inkább kudarc. A lakásáfa körüli bohóckodás ennek a következménye. Állam kontra Ingatlanpiac olyan gondolatot is tartalmaz 2017 március végéről, ami most 2018 november végén nyer csak igazán értelmet:

„Ezért nem is olyan meglepő módon, a grafikont elnézve, az állami beavatkozás 2018-ban lesz valójában értelmezhető, amiről még egyelőre mi sem mernénk nyilatkozni. Elég sok a kérdőjel ugyanis az építési engedélyek magas számában és a valódi építkezések megindulásának késlekedésében van egyfajta kockázat:

1. Ezt egyrészről lehet magyarázni az építőipar kapacitásainak korlátaival.

2. Másrészt a lakáspiac alapvető játékszabálya (a használt lakás mindenek felett) is például spekulatív az új építésű társasházak keresletének (túl)értékelése.”

lakáspolitika családpolitika csok lakásáfa újlakáspiac építőipar lakáspiac ingatlanpiac lakásárak 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A társasházak helyett a családi házakkal szimpatizál a magyar lakáspiac

Az új építésű társasházi lakások keresletét túlértékelték

Miért? Nagyon egyszerű. Az új építésű lakásokra senki sem tudja, hogy mekkora a kereslet. Van egy ingatlanlobbi, ami szerint végtelen. Majd van a valóság - pl. ingatlanlufi Budapesten    - ami szerint, meg igencsak korlátos:

A most novemberi döntéssel időt kapott az újlakáspiac, hogy keresletet találjon a kínálatára. Hitellel? Állami ingyen pénzekkel? = Még sokkal magasabb árakon? Ha az új lakások ára tovább nő, akkor a használt lakások ára is tovább nő és lakbérek is tovább nőnek.

Az áfa mértéke teljesen lényegtelen ebből a szempontból:

A 27%-os ÁFA nem biztos, sőt egyáltalán nem fog drágább lakásokat jelenteni, mint az 5%-os. Pont ugyan olyan végső árakat fog jelenteni a vevőknek. Az 5% ÁFA magasabb építési költségeket tud jelenteni és esetleg több profitot a beruházónak. Ennyi.

A vevők szempontjából a lakások végső ára számít, nem az ÁFA mértéke benne. A 27%-os ÁFA-s lakásokban talán újra többet fognak adni, mint az 5%-os ÁFA lakásokban, ahonnan eltűntek az ajándék klímák, konyhák, redőnyök, stb. Egyszerűen azért, mert azokat nem adhatták 5% ÁFA-val, így nem is adták.

Remélhetőleg 2020-tól lesznek újra olyan új építésű társasházi lakások, amikben nem az ÁFA lesz az  előny, a (hozzá adott) érték, hanem a minőségük és a felszereletségük.

Családi házat építeni is egyre drágább és még drágább lesz csak. Nézzük csak meg mennyiért lehetett 2014-ben építkezni. Ki emlékszik már arra? Történelem, igaz? Azóta évről évre egyre csak drágábban, maradjunk annyiban. Gyakorlatilag most nem lehet megmondani, hogy mennyibe fog kerülni egy új családi ház – ami jelenleg a legnagyobb arányt képviseli  az új építésű lakóingatlanokban Magyarországon – jövőre vagy 2020-ban vagy utána. Nem lehet tervezni. Mondjuk ki világosan. Aki kitalálta, hogy építkezne mondjuk tavaly vagy tavaly előtt, de már belevágott, az tudja miről beszélünk. Aki még csak tervezi, az majd közben nem egyszer, hanem többször újratervezheti az egészet. Miközben mi Miért vásárolunk, ha nőnek a lakásárak?  kérdésre adott válaszunkban egyértelműen a lakásárak növekedése mellett tettük le a voksunkat:

„A kiszámítható, biztos, de nem túl magas árnövekedés az egészséges lakáspiac alapja.”

A lakáspiacunk 2018-ban már egyáltalán nem egészséges

Az állam a lakáspiac felívelő szakaszában avatkozott be a folyamataiba, olyan módszerekkel, amik évtizedekkel korábban is kudarcot vallottak. 2015-ben, új CSOK, lakásáfa és különböző lakáshitelezést ösztönző eszközök nélkül is a magyar lakáspiac növekedési trend szerint haladt már 2014 óta, az árak már „maguktól” nőttek, a kínálat már elkezdett árazni, a kereslet pedig tudta tartani a lépést is vele (=az adásvételek száma gyorsabban nőtt, mint a lakásárak), a bankok is elkezdetek egyre jobban bízni a lakáspiacban (=beindult a lakáshitelezés).

2015 végén az állam belépett a lakáspiacra, de pont úgy, mint egy elefánt a porcelánboltba.

Ha ezt nem mondjuk ki, ha minél tovább nézünk oldalra , csukjuk be a szmünket, amikor a lakáspiacról  beszélünk, annál nagyobb károkat fog ez okozni Magyarországon, gazdaságilag, társadalmilag és demográfiailag egyaránt.

lakáspolitika családpolitika csok lakásáfa újlakáspiac építőipar lakáspiac ingatlanpiac lakásárak 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Így működik a lakáspiac, ha egészséges, amikor az állam nem avatkozik be

Kép: Instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Hajrá családok! Hajrá családi házak!

családi ház újlakáspiac családpolitika lakáspolitika CSOK lakáspiac ingatlanpiac 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Hogy miért tabu téma  a családi házak építése, nem tudjuk. Nem értjük, hogy miért nem beszélünk arról, hogy gyakorlatilag reneszánszukat élik a családi házak. Mi a gond azzal, hogy újra építenek egy olyan ingatlantípust Magyarországon, ami nagy presztízsű. Benne van a nevében, hogy család. A családról nagy divat beszélni. Féltjük a családokat, óvjuk és védjük őket. De így? A családi házakról mégsem divat beszélni. Csak a társasházi lakásokról beszélünk. Minden családi ház építéséről úgy beszélünk, mintha társasházi lakás lenne. Pedig nem az, nagyon nem az. Nem beszélni a családi házak építéséről szerintünk több mint arrogáns és sértő.

A családi házak építésére, azok keresletére hatott minden állami otthonteremtési támogatás az elmúlt években, nem a társasházi lakások megvásárlására. Az új tárasházi lakások helyett a családok a családi házak felé fordultak.

Már ott tartunk,  2018 III. negyedévére kiderült, hogy családi házakat építenek eladásra, vagyis értékesítésre is inkább. Soha nem látott arányú az értékesítésre szánt lakóingatlanok számában a családi ház. Látható a számokból, hogy az értékesítési céllal épült ingatlanok számában a társasházi ingatlanok száma nem fedi le a teljes számot.

Ott tartunk már, hogy az értékesítésre épített új lakóingatlanok kb. 20%-a családi ház ma Magyarországon.

De ennek ellenére nem beszélünk erről. Miért?

családi ház újlakáspiac családpolitika lakáspolitika CSOK lakáspiac ingatlanpiac 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Már nem csak saját részre, hanem értékesítésre is családi házakat építenek

A teljes magyar sajtó egyként áll ki a társasházépítések mellett. Ebben nincs megosztottság, itt nincs állami és nem állami propaganda, elvhűség és vallásos áhitat és nemzetvédelem. A családi házak úgy néz ki, hogy megtestesítik azt a médiapolitikai konszenzust, amiről szintén nagyon nagy divat beszélni. A családi ház lenne a közös ellenség, maga az ördög, a „családok évében”, amikor a családpolitika és a demográfiai folyamatok a fő téma? Komolyan tesszük fel ezt a kérdést, mert szégyelljük, hogy egy olyan ország manipulálja a saját társadalmát üzleti érdekekből, ahol valószínűleg milliók fognak hiányozni néhány évtized múlva. Azok a milliók, akiknek már nem lehet építeni semmit és már ők sem fognak építeni semmit sem. A jövőnket éljük fel itt és most, de mi az orrunking sem látunk...akarjuk mondani az üzleti érdekeken túl.

Önmaga ellensége Magyarország, ha a családi házakról csak azért nem beszél, mert a társasházakat építők/építtetők és értékesítők kilóra veszik meg a magyar sajtót. Sajtószabadság? Független média?  Hiteles tájékoztatás? Objektivitás?

Az a szerencse, hogy a lakáspiac nem manipulálható, mert nem néz tévét, nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem követi az internetet. A lakáspiac legalább még szabad!

Az új építésű lakóingatlanok 56%-a 2018 III. negyedévében családi ház. Hajrá családok! Hajrá családi házak! Hajrá családok lakáspiaca!

Forrás: ksh.hu

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Hit(el)élet

lakáspolitika családpolitika CSOK lakáshitelezés demográfia 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Talán mindenki emlékszik olyan amerikai filmre, amiben egymás után veszik elő a hitelkártyákat, amikor az egyikkel nem tudnak fizetni, majd a másikkal igen. Lehet ez egyszerű mozis klisé, vagy egy társadalomnak mutatott tükör, ahol a pénzhez így is lehet viszonyulni. Mármint úgy, hogy nem az a fontos, hogy a miénk vagy sem, hanem csak egyszerű fizetőeszközként. Nincs különbség a bank és a saját pénzünk között, azt költjük, amelyik éppen „kéznél” van. Mi pár napja voltunk szemtanúi itthon egy hasonló jelenetnek. Unoka és nagypapa áll a pénztárnál. Unoka fizet. Első kártya nem jó…második kártyát sem fogadja el a terminál. A harmadik kártyát már igen. Nagypapa nagyon zavarban, az unoka pókerarccal vezényli le az egészet, mintha világ életében így fizetett volna. Igen, az unoka huszonéves csak, a nagypapa 50 évvel ezelőtt lehetett ennyi idős és bizony az ő idejében ez nem egészen így ment.

Ekkorát változott volna a világ itthon?

Dehogyis! Ebből sem szabad levonni téves következtetéseket. Mert másból sem illik. A hitelezésről sokat hallani. Érzékenyítenek minket a témában, puhítanak, hogy tekintsük a hitelezést áldásnak, ajándéknak, egy óriási lehetőségnek, amivel élni kell és nem kihagyni. Adósodjunk el, mondogatják nekünk jobbról is balról is. Főleg akkor igazán téma az eladósodás, amikor „jól megy”. Fizetésemelés, jobban fizető állás. A bankunk is listáz minket azonnal és különböző ajánlatokkal keres meg, ahogy látja a magasabb jövedelmet. Ha új ügyfél vagyunk, akkor azért, ha már régi, akkor meg azért. A bank hízelgése nem feltétlenül vezet eladósodáshoz. De az biztos, hogy a bankok a növekvő bérek miatt inkább látnak bennünk potenciális ügyfelet, mint amikor „válság” van. Terveket szőnek, hogy mennyi hitelt fognak kihelyezni, de minket erről csak utólag fognak megkérdezni. Bár van az a helyzet, amikor mi megyünk a bankba. Olyankor már nem annyira hízelegnek. Az egy teljesen más helyzet. Akinek van rossz tapasztalata bankkal, az egy életen át emlékszik rá, beszél róla. Mi magyarok csak muszájból megyünk bankba, kényszerből. A bank nem az a A-terv, hanem csak C.

A pénzünket szeretjük bankban tartani, de a bank pénzének bizony „szaga” van 

Jönnek a statisztikák folyamatosan egymás után, megerősítve egymást, hogy egy éve a bankok jól keverik a kártyákat, mert mi magyarok lassan és biztosan adósodunk el. A hangsúly a lassan-on van, mert inkább bizonytalanul adósodunk el, mint biztosan. Az eladósodottság növekedését könnyű azzal magyarázni, hogy jobban bízunk a jövőben, kiszámíthatónak tartjuk. Majd éppen pont az ellenkezőjét tapasztalni. Júniusban gondolkodtunk hangosan arról, hogy Magyarországon jó lenne tudni előre tervezni. Felhívtuk arra a figyelmet, hogy az állam már nem ad, hanem inkább elvesz 2018-ban és erre jó oka is van. Az elmúlt hónapokban hetente derültek ki, hogy az állam kevésbé lesz bőkezű, mint volt eddig. Racionalizál az állam, átszervez, átcsoportosít, növelni próbálja a hatékonyságát, a termelékenységét. Igen, ezek nem csak üzleti kifejezések. Viszont ez egyelőre csak a bizonytalanságot növeli itthon. A cafeteria rendszer megszüntetése túlzás nélkül minden teljes állásban dolgozót negatívan fog érinteni itthon. Fájni fog. Egyelőre még beláthatatlanok a valódi következményei. Beigért adócsökkentések és adókedvezmények maradtak el, váltak egyszerű politikai cukorkává, amit csak szopogatni lehet. A lakástakarékok kezét is elengedte az állam. Mondván, máshogyan, sokkal célzottabban, ő el tudja költeni a segítségük nélkül is azt a pénzt. Ennek az intézése sem növelte a kiszámíthatóságot itthon.

Bizalmat így nem lehet növelni, a bizonytalanságot annál inkább

Az állam elkezdett leépíteni, aminek már megvannak az első áldozatai. Évtizedek óta tudja mindenki, hogy az államnak túl sok ember dolgozik és kevesebb ember is el tudná végezni a munkát. A technológia fejlődésével az államnak sincs szüksége annyi emberre. Megy is az érzékenyítés és a puhítás már, hogy nem csak egyszerűen elbocsátanak (tíz)ezreket, hanem ezzel betöltetlen, de felesleges állásokat is megszüntetnek. A bizonytalanságot ez is növeli, mert van annak üzenete, hogy az állam racionalizál, maximum félreértjük. Mindeközben dübörög a munkaerőhiány gépezet, így oldva a feszültséget. Évtizedekig rettegtünk a munkanélküliségtől, most meg, mint ha pár éve eltűnt volna. A munkanélküliség sosem szűnik meg, csak átalakul – tanítják jobb iskolákban. Ezzel is azt a látszatot lehet kelteni itthon, hogy csökkent a bizonytalanság. Például senkinek nem kell attól tartania, hogy elveszíti a munkáját, ha mégis, akkor könnyedén elhelyezkedhet. A bérek növekedését is könnyen úgy lehet értelmezni, hogy minden rendben, nagyobb Magyarországon a létbiztonság, mint azt néha érezzük. A bérnövekedés nem egyenlő a jó fizetéssel. Magyarul a bérnövekedés sem egyenlő a nagyobb létbiztonsággal, sajnos. Bár így lenne. Ezzel kapcsolatban pedig nem biztos, hogy az érzéseink csalnak. Azt mondják, néha hallgassunk a megérzéseinkre. Néha érdemes is. Júniusban már előrevetíttük, hogy a cégek is el fognak kezdeni racionalizálni. Az állam már mutatja nekik az irányt, kitapossa számukra az utat. A munkaerőhiány egyik magyarázata az is, hogy sok cég feleslegesen akar embert felvenni. Nem csak az államnál vannak olyan betöltetlen pozíciók, amik egyben felesleges állások is, a versenyszférában is. Sőt, rengeteg olyan betöltött állás is van, aminek nincs semmi értelme, csak ablakon kidobott pénz. Az állam a bérnyomás miatt is racionalizál. Elbocsát és közben bért emel. A cégek is erre kényszerülnek, mert a létük foroghat kockán. Júniusban is felhívtuk már a figyelmet, hogy régimódi, angolul „hire and fire” elv az, hogy a cégek a munkaerő mennyiségével akarják kompenzálni annak a minőségét. Majd elbocsátanak, amikor éppen úgy érzik nincs rájuk szükség. Ez a mentalitás rontja a hatékonyságot és a termelékenységet. A jó munkához kevés ember is elég, a rossz munkához meg a sok sem elég - halkan, csak nagyon halkan szeretnénk ezt megjegyezni. A munkaerőhiány ezért nagyon relatív és törékeny fogalom egy olyan országban, mint a miénk, ahol a túlfoglalkoztatottság még mindig rontja a hatékonyságot és a termelékenységet, nem is beszélve a „hire and fire” mentalitásról. Nem csak az államnál, de sok cégnél is túl sok ember dolgozik ma, minden valódi eredmény nélkül. A fejlődő technológiát, a jobb gépeket, hatékonyabb megoldásokat nagyon könnyű helyettesíteni emberrel. Általában eredménytelenül vagy nagyon rossz eredményekkel. Felesleges beosztottakat alkalmazni is nagyon könnyű. Az egy másik kérdés, hogy érdemes-e. Ez pedig már benne van a levegőben.

Érezzük

Nem csak sok (tíz)ezer állami alkalmazott alatt rezeg a léc, hanem a versenyszférában dolgozók lába alól is kihúzhatják a szőnyeget. Magyarországon a vállalkozások, legyenek azok kisebbek és nagyobbak, úgy tudnak majd versenyképes béreket kínálni, versenyképesek maradni, fejleszteni, beruházni, akár eladósodni is, ha növelik a hatékonyságukat és a termelékenységüket. Nem csak az állam túlfoglalkoztat, hanem ők is. Emberek százezrei végezhetnek ma teljesen felesleges munkát Magyarországon. Megfordítva, több tízezer olyan betöltetlen állás is lehet, ami valójában gazdaságilag felesleges és nem is hatékony. Ha az ember saját bőréről van szó, akkor ezt az egészet teljesen máshogyan éli meg. Mondjuk kioktatásnak, személyeskedésnek, (hátba)támadásnak. De érezzük, hogy bár sokan és sokat beszélnek arról, hogy nincs mitől tartani, azért nagyon úgy néz ki, hogy mégis van. 

lakáspolitika családpolitika CSOK lakáshitelezés demográfia 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Hitelből akar az állam több gyereket "venni"?

Az állam pedig határozottan kommunikálja, hogy bízzunk benne, higgyünk neki, adósodjunk el, vállaljunk gyereket, stb. Anyagi biztonság. Hányszor hallani, milyen gyakran felmerül. A demográfiai folyamataink mögött már lassan 40 éve az anyagi biztonság hiánya áll. Utoljára a 70-es években érezték itt magukat a tömegek – és nem a kiválasztottak - igazán anyagi biztonságban, ha a gyerekvállalás tényleg anyagi biztonság kérdése Magyarországon. Az állam pedig éppen ma mutatott utat nekünk, hogy adósodjunk el az ő keze alatt is. Talán nem fognak megsértődni az illetékesek, hogy ha azt mondjuk a statisztikák már eddig is bizonyították a népszerűtlenségét az ilyen állami kezdeményezésnek. A KSH legfrissebb, 2018 I. félévet bemutató lakáshitelezési statisztikáiban is láthatóak a ropogós számok. Az államilag támogatott lakáshitelek finoman szólva sem élik reneszánszukat. Teljes kudarc, mert nagyobb létbiztonságot ne hitelből akarjuk építeni egy (hitel)válság után. Hitelből akar az állam több gyereket „venni”? Inkább teremtse meg a valódi feltételeit!

Forrás: ksh.hu

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Haladjunk a "korral"!


lakáspolitika családpolitika munkaerőpiac foglalkoztatottság nyugdíj lakáspiac ingatlanpiac 2018 Magyarország Ingatlanműhely

A jövedelmi viszonyaink és az életkörülményeink nagyon szorosan összefüggnek. Ha életkörülmények, akkor ingatlan. Mutasd meg hol és hogyan élsz, én meg megmondom ki vagy – megadva az aktuális alaphangot. Az ingatlanok építése, vásárlása és felújítása is valamilyen szinten korhoz kötött. Túl fiatal vagy túl idős valamihez – halljuk igen gyakran és még el is fogadjuk, akármilyen butaság is. Egy ország lakáspiaca számára ezért döntő lehet a korösszetétel, a demográfiai folyamatok. Ha egy társadalom elöregszik ( = kevés a gyerek), az néhány évtized alatt egész más gondolkodást vár el a tagjaitól, mint előtte. Nálunk eljött az idő a másképp gondolkodásra például a korról és a korral kapcsolatos minden sztereotípiáról. Előítéletesek vagyunk a korral szemben. Azt gondoljuk, hogy egy bizonyos kor felett nincs is értelme az életnek. Gyűjtünk a temetésre, készülünk a halálra, vegetálunk, mert minek is tervezni bármit is "arra a kis időre".

Az idős kor relatív, mint minden más

Nagyon-nagyon relatív. Nem mindegy ugyanis, hogy az idősödő ember mennyire marad aktív, vagy lesz mellőzött. A „házinéni” képe, még mindig ott van a fejekben, ugye? Milyen fontos tud lenni a lakáskiadásból származó havi rendszeres bevétel. Ez lehet egy örökölt lakás, lehet kemény munkával megvásárolt is. Teljesen mindegy.

Az a nem mindegy, hogy a havi plusz jövedelem „kenyérre kell”, vagy megtakarítás lesz belőle. A mai magyar albérletpiacon több a „kenyérre kell” bérbeadó, mint az, akinek egyáltalán nem befolyásolja a kiadott lakás bevétele az életszínvonalát.

Sok minden tesz minket emberré és különböztet meg minket a körülöttünk és velünk együtt élő élőlényektől. Például az is, hogy nekünk, embereknek nagyon kevés az, hogy legyen mit ennünk és legyen hol aludnunk. Ezt mi emberek csak vegetációnak éljük meg. A vegetáló embernél meg kevésbé káros van egy társadalom számára. A vegetáló ember nem csak a környezetére káros, de még saját magára is. Tehát az ember megélhet a jövedelméből ( = vegetálhat), amitől még egyáltalán nem biztos, hogy jól is él.

Jaj, de nagyon relatív a jó élet is!

Egy biztos, a jó élethez az embernek hasznosnak kell éreznie magát, amiért van értelme felkelni, lefeküdni, ami motiválja, ami hajtja, ami erőt ad, ami halhatatlanná teszi. Ha nem is örökre, de évekre…évtizedekre. Sok minden múlik azon ki meddig végezhet munkát, lehet aktívan, hasznos része a társadalomnak. Évtizedekkel ezelőtt generációk menekültek a munkából az állami gondoskodás rendszerébe, amit csak nyugdíjnak hívunk. Kényszerből, rossz szokásból, igazából teljesen mindegy is. Ezzel együtt nem csak a munka világából zárták ki magukat, hanem sokszor végleg lezárták az ingatlanügyleteiket is. A nyugdíjból mindig meg lehetett élni valahogyan, az egy teljesen másik kérdés, hogy milyen szinten. Új ház építése, új lakás vásárlása, komoly felújítás és átalakítás nem a nyugdíjasok terepe - gondoljuk még ma is ( = kisnyugdíjasok). Miközben nem vesszük elég komolyan az elöregedő és fogyó társadalommal járó változásokat. Ilyen változás az, hogy az idősebb kor nem egyenlő a munkaerőpiaci folyamatok elutasításával. Az egészségi állapot, a változásokhoz alkalmazkodni tudás már viszont igen ( = az oktatás és az egészségügyi szolgáltatások színvonala nem elhanyagolható).

Igen, egy elöregedő és fogyó társadalomban az egészségi állapot és annak minél jobb szinten tartása kulcskérdés gazdaságilag:

- Határozottan felértékelődik az egészséges(ebb) társadalom szerepe a több fiatalt vitában.

- A fiatalok a jövő – mondogatják.

- De ha nincs elég fiatal, akkor szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy az idősek meg még nem a múlt, hanem a jelen.

Az egészséges ember a jövő!

Ezért készítettük el ezt a grafikont az utóbbi 20 év foglakoztatottsági folyamatairól, mert a gazdasági aktivitás és a lakáspiaci aktivitás között van összefüggés.

Egy ember minél inkább aktívabb életet él, annál biztosabb, hogy a lakáspiacon vásárol, felújít vagy épít, a korától teljesen függetlenül.

Azt szinte minden magyar kívülről fújja, hogy rekord számú ember dolgozik ma Magyarországon. Nem elfelejtve azt, hogy a munkabérből ma sem könnyű megélni. Élni lehet, de igazán jól megélni keveseknek sikerül. A nyugdíj és a munkabér így kapcsolódik össze. A nyugdíjból is csak élni lehet, jól megélni egyáltalán nem, legalábbis nem a széles tömegeknek ( = kisnyugdíjas). Ezt jól mutatják azok a folyamatok, amik kiolvashatók 20 év távlatából.

Ma már több 60-74 éves aktívan dolgozik, mint 15-24 éves

Látványos növekedésről beszélünk, ami nem csak azért van mert változtak az elmúlt 20 évben a nyugdíjba vonulás feltételei. Maga a magyar társadalom is szépen felismeri azt, hogy a nyugdíjjal nem lehet megelégedni. Az egy jövedelemi forrás bizonyos kor felett, de nem lehet az egyetlen és kizárólagos jövedelme az embernek, ha képes és tud is dolgozni.

Az öregedő és fogyó társadalmak, mint a magyar, már elkezdtek alkalmazkodni ahhoz a tudathoz, amit röviden és tömören úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az élethosszig tartó munka világa.

lakáspolitika családpolitika munkaerőpiac foglalkoztatottság nyugdíj lakáspiac ingatlanpiac 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Nagyításhoz kattintson a képre!

Már csak a fiatalok nem tudják eltartani az időseket, amiért szomorú látvány, hogy az 55-59 évesek foglalkoztatottsága 2014 óta csökken.

A mukaadók hozzáállásán is változtatni kellene, hogy haladjanak a "korral"! 

Az időseknek magukat is el kell tudni tartani - nem kell kiszolgáltatottoknak lenniük például az állami nyugdíjnak - amire egész életükben készülni kell (= nem önpusztító módon élni) és kifogásokat keresni (= áthárítani a felelősséget), a korukra hivatkozni. A kisgyerekek és az idősek dicsekednek ma még a korukkal – ami mind a két esetben inkább mosolyt csal az arcokra és nem feltétlenül tiszteletet ébreszt. Nem azt mondjuk, hogy ma ne létezne a korábbi mentalitás, a munka világából menekülés és a nyugdíjfüggőség. Létezik, amíg a piramisjáték fenntartható.

Az állami nyugdíjrendszer ugyanis egy valódi piramisjáték

Mindig az új belépők (az aktívak) fizetik a kilépők (a passzívak) nyugdíját. Jelenleg nagy hálával tartozik a magyar társadalom a „Ratkó-unokáknak”, a mai 40 éveseknek, akik vállukon viselik a terheket. Látható, hogy ők a legnépesebb aktív korcsoport. Ez a korcsoport volt és van a lakáspiacra is legnagyobb hatással.

2000-es évek óta folyamatosan a 70-es években születettek jövedelmi viszonyaitól és döntéseiktől függ a lakáspiac is. Ahogy idősödnek, ahogy döntenek, úgy változik a lakáspiac. Tehát, ha hasonlóan a szüleikhez vagy a nagyszüleikhez, távol maradnak és nem lépnek újra és újra vissza a lakáspiacra, akkor annak olyan következményei vannak, mint csökkenő adásvételszám, kevesebb új építésű családi ház és új társasházi lakás.

Nekik már így is úgy is mindegy, hogy mennyi a nyugdíjkorhatár. Már a mai 40 évesek sem építhetik az idős korukat állami nyugdíjra. A fiatalabbak pedig már tudomásul is vették, hogy őket senki sem fogja eltartani.

Az öngondoskodás is költség, ami a lakásvásárlástól vonhat el forrásokat, nyomás alá helyezve így az ingatlanpiacot:

Hiszen ma már nem csak lakásra, hanem idősebb korunk finanszírozására is gyűjtenünk, spórolnunk kell. Ez alapjaiban változtatja meg a lakáspiaci folyamatokról eddig alkotott véleményünket.

Újlakáspiac = struccpolitika

Ostobaság, de újra és újra hallani, hogy például az új építésű lakóingatlanok számát a már megépült ingatlanokéhoz viszonyítják. Azt mondják, hogy évente a lakóingatlanok 1%-ának kellene új építésű társasházi lakásnak vagy családi háznak lenni. Ez nagy hiba lenne ( = erőforrásaink pazarlása) egy elöregedő és fogyó társadalomban. Itt inkább sokkal jobb egészségügyi/egészségjavító/egészségmegőrző és oktatási/képzési intézményrendszerekre (= infrastruktúrára), jobb levegőre és vízre, ételekre, az emberi életet és egészséget védő szolgálatások fejlesztésére lenne nagy szükség.

Nem csak az embereket, a lakáspiacot is beteggé teszi, ahogy most gondolkodunk az erőforrásaink felhasználásáról.

Itt, Magyarországon is, sokkal inkább számít a gyerekvállalás és az aktivitás ( = munka világához tartozás). A lakáspiac szempontjából sem teljesen mindegy mennyi gyerek születik.

Már látni, hogy hiába a rekord szintű foglalkoztatottság, a 30-as korosztály foglalkoztatottsága trendszerűen csökken Magyarországon.

A 30-39 év között lévő aktívak számának csökkenéséről ma még nem beszélünk. Pedig lakáspiaci szempontból sem lényegtelen aspektusa éppen kézzelfogható a mai lakáspiaci folyamatokban. Az állam nem véletlenül hátrált ki az új építésű társasházak piaca mögül például a kedvezményes lakásáfa megszüntetésével. Gyakorlatilag semmi érteleme egy olyan lakáspiaci szegmenst támogatni, amire nincs is igazi társadalmi igény. Rétegtermék egy öregedő és fogyó társadalomban, amit illene így is kezelni. Szűk réteg igényeinek felel meg, miközben az államnak tömegigényeket kellene figyelembe vennie, amikor a lakáspiacról gondolkodik, szabályoz és beavatkozik.

Az új építésű társasházi lakások világa klasszikusan a 30-as korosztály terepe lenne:

- Ha az aktivitásuk csökken a munkaerőpiacon, akkor biztosra vehetjük, hogy csökken a lakáspiacon is.

- Ez nem csak a vásárlásra, de még a bérlésre is kihatással van.

- Lakást venni kiadásra sem feltétlenül kifizetődő egy elöregedő és fogyó társadalomban.

- Ez szintén egy olyan rossz beidegződés, amivel illene 2018-ban szembenézni.

- Egyébként is a saját lakáshoz jómódú szülőkre vagy jólfizető állásra ( = fizetésre) + takarékoskodó mentalitásra van szükség.

- Az egyik miatt nagyon kevés ideig van a bérlő piacon, a másik miatt pedig a lehető legolcsóbb megoldást keresi, sokszor inkább a piaci viszonyokon kívül, munkahelyi, baráti és családi segítséggel.

Általában azok élnek meg ma is jól a fizetésükből fiatalon, akik az első lakásukat „ajándékba” kapták

Amikor már év(tized)ekig takarékoskodni kellett, majd hitelt felvenni, ott a munkabért szépen lassan felfalják a növekvő lakhatási költségek, akár röghöz kötve a fiatalt. Ez elől menekülés, egérút a kivándorlás - jegyeznénk meg gyorsan elmerengve a nemzetközi foglalkoztatottság határokon átivelő jelenségéről, az agyelszívásról.

Egy ingatlan fenntartási ( = rezsi) költsége mindig elenyésző marad egy lakás megszerzésének költségeihez képest. Rezsicsökkentés ide vagy oda, de lakásárcsökkentésről még álmodni sem lehet. Az állam a lakásárakat leginkább csak növelni tudja, csökkenteni nem igazán a jelenlegi piaci környezetben és klasszikus eszközökkel, megközelítéssel.

Építést, vásárlást, felújítást lehet egyáltalán úgy államilag támogatni és ösztönözni, hogy az ne jelenjen meg az ingatlanárakban?

Egy öregedő és fogyó társadalom teljesen aktuális kérdése. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy tudjuk rá a választ. Az viszont szinte bizonyos, hogy a lakhatást is az állami (ön)gondoskodás részének kell tekinteni a jövedelemi viszonyok és a lakhatási körülmények szoros kapcsolata miatt ( = a fenntartható munka világához nem csak versenyképes vállalkozásokra, hanem versenyképes munkavállalókra is szükség van, versenyképes jövedelmekkel és kiváló lakhatási körülményekkel). Ez nem valósulhat meg felelősen gondolkodó és gondoskodó állam nélkül, ami nem csak a vállalkozásokat, hanem a munkavállalókat is különleges figyelemben és elbánásban kell tudnia részesítenie. Máskülönben a piramisjáték összeomlik, mert valójában az aktívak – legyenek munkáltatók vagy munkavállalók – tartják el az egész országot. Egymásból élünk és nem pedig egymáson élősködünk szemlélet is egy érdekes morális aspektusa az élethosszig tartó munkának a gazdasági és szociológia előnyök mellett.

Forrás: KSH

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Intő jelek, amire nem figyelünk

újlakáspiac lakáspiac családi ház kertes ház társasház lakásépítés ingatlanpiac ingatlanjog családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Ha lakásról beszélünk lakásra is gondolunk, nem házra. A magyar köznyelv határozottan és élesen megkülönbözteti egymástól őket. Addig a jog és a statisztika már nem. Lakáspiac van, házpiac nincs. Újlakáspiac is van, de újházpiac nincs. Új építésű lakások is vannak, de új építésű házakra nem nagyon hivatkoznak. Évek óta felhívjuk erre az anomáliára a figyelmet, amiért most nem a köznyelv vagy a konyhanyelv a hibás, hanem a jog és a statisztika. Hány új lakás épült Magyarországon a statisztika szerint azt jelenti, hogy hány ház és lakás épült az adott évben. Ez a pongyola fogalmazás és felületes megközelítés üzleti érdekeket szolgál. Mi mást! Mivel a társasházi lakások építése Magyarországon nem igazán társadalmi igény, erőltetett termék, erőltetett piac, így sokkal „észszerűbb” az új építésű házakkal együtt kommunikálni róla. Természetesen nem hangsúlyozva a házak szerepét, azt a látszatot keltve, hogy az új építésű lakások száma jóval nagyobb a valóságban.

újlakáspiac lakáspiac családi ház kertes ház társasház lakásépítés ingatlanpiac ingatlanjog családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Természetes személy = családi ház

Bűvésztrükk ez, nem üzletpolitika, jogi és statisztikai támogatással

A köznyelvben a lakás, mint kicsinyítő képző él. A lakásról a többségnek valami kicsi, kisebb, kevésbé élhető tér jut eszébe. Ha házra gondolunk, akkor meg valami sokkal nagyobbra, élhetőbbre asszociálunk. A lakás átmeneti megoldás, a ház a végállomás Magyarországon, mégha nem is mindenki engedheti meg magának. A lakásnál hozzá is kell fűzni, hogy „nagy”, ha az átlagostól eltérő méretű lakásról beszélünk. A nagy vagy nagyon nagy lakások nem tömegtermékek. Na nem azért, mert nem szívesen lakna a többség legalább dupla akkora lakásban, mint amekkorában „kényszerből” él, hanem úgy alakult, hogy az üzleti érdekek, pénzcsináló gépezetek és a csillapíthatatlan profitéhség (= a magyar ingatlanpiacon nem létezik az extra profit fogalma, itt minden profitráta elfogadható, ha az adott projekten a legnagyobb) hosszú ideje ezt eredményezi.

újlakáspiac lakáspiac családi ház kertes ház társasház lakásépítés ingatlanpiac ingatlanjog családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Épített lakások = épített lakások és épített házak

1990 előtt a „sok ember kis helyen is elfér” alapelv alapján a lehető legkisebb lakóterekbe próbáltak embereket kényszeríteni, ha lakásról volt szó. Innen is eredetezhető a lakások = egy kicsi és élhetetlen, zsúfolt tér beidegződés. Majd a nem állami társasházépítéseknél is rájöttek arra, hogy minél több lakást zsúfolnak be egy épületbe annál gazdaságosabb/költséghatékonyabb azt megépíteni. Innen már csak egy lépcsőfok volt, hogy üzleti alapon egy társasház építésén annál nagyobb profit érhető el minél több lakást terveznek bele. Ez pedig egyelőre még megváltoztathatatlan, nem felülírható status quo a magyar lakások építésénél, ahol a lakások száma és mérete fordítottan arányos. Minél többet építenek annál kisebbek. A jog és a statisztika mellett az állam is keblére öleli ezt a kezdeményezést és szerinte például egy 60 nm-es és három szobás lakásban lehet 3 gyerekkel emberi körülmények között élni. Aki ezt le merte írni, törvénybe merte foglalni, az nem egyszerűen a múltban él, hanem sokkal inkább a jelen gyilkosa. Szörnyű és mélységesen megalázó, embertelen hozzáállás. Ölre menő viták vannak arról, hogy hány méter magas épületeket lehet építeni Magyarországon. Például most törvénybe foglalták, hogy 90 méternél nem lehet magasabb semmi, mert a szürke eminenciás urak, az építész szakma krémje ezzel öltözik nemzeti színű ruhába. Hogy milyen élhetetlen méretű lakásokat nem szabadna építeni tömegesen Magyarországon, na arról nagy kuss van.


újlakáspiac lakáspiac családi ház kertes ház társasház lakásépítés ingatlanpiac ingatlanjog családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Társasház nem "magyarul"

Hallgatnak mélyen

Tabu. Mondjuk annak ellenére, hogy demográfiai hatása is van az ingatlanok méretének és élhetetlenségének Magyarországon. Ennek megváltoztatása még nem nemzeti érdek. Ugyan már! Néhány évtized és talán lesz valaki olyan bátor, akinek a zsebét nem az ingatlanlobbi kényezteti, és meglépi azt, amit 30 éve meg kellett volna már lépni. A nagyobb méretű lakások = kisebb lakásszámú társasházak építését ösztönözni kellene, hogy elinduljunk az élhető lakásméret felé, szó szerint teret adva a 21. század magyar társadalmának. De mit képzelünk mi, kis morgolódó és zsörtölődő hangemberek, akik látják, hogy a panelházak „házgyárai” óta, a magyar társasházak mit sem változtak. 60 éve építjük ugyanazt, csak más színben, formában, elnevezés alatt. Miközben tudjuk, hogy szarból nem lehet várat építeni, mi mégis azt csináljuk megállás nélkül. Olyan szűklátókörű és unalmas világ, mint az új társasházak világa, nagyon kevés van Magyarországon.


újlakáspiac lakáspiac családi ház kertes ház társasház lakásépítés ingatlanpiac ingatlanjog családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Beton és acél, amit csak nálunk hívnának téglaháznak jogszerűen

Most nézzük meg ezt a társasházat Szöulból (Dél-Korea)

Elvileg az épület formája és kialakítása az építési szabályok miatt ilyen. Nálunk nem ilyen hatással van a jog a tervezőkre – jegyezzük meg gyorsan.

Nem magas épületről van szó, betonból és acélból, a tetején egy „nagy” lakással. Itt is elidőzhetnénk, hogy nálunk még az épületek felső szintje is nagyon ritkán jelent egy darab lakást. Nálunk a legfelső emeletet az elmúlt 15 évben elkezdték „penthouse”-nak hívni, csak azért, mert az egyik tulajdonsága ezeknek a nagyméretű lakásoknak, hogy legfelső emeleti. Az, hogy egy teljes szintet jelent, kizárólagos lifthasználattal, nem is olyan ritkán duplex, tehát belső kétszintes, az már kimaradt a „magyar penthouse”-ból. Építettők egymást majmolva reklámozzák, hogy penthouse lakásokat kínálnak a projektjükben, bár elvileg ott épületenként maximum csak egyet építhetnének, amit így nevezhetnének. De ez egy olyan ország, ahol amit a törvény nem tilt, azt engedi, tartja a mondás. Ezért kell sajnos nálunk sok triviális dolgot tiltani, mert ha nincs róla törvény, mindig lesznek, akik kiskapuként fogják értelmezni. Szöulban meg a törvény miatt ilyen társasház is nőhet ki a földből, ami nálunk is épülhetne. Csak akkor legalább kétszer annyi lakás lenne benne, sokkal rosszabb minőségben épülne, elavult technológiával és legalább kétszer annyi, ha nem inkább háromszoros profitrátával. Betonból építenék nálunk is, de a végén téglalakások lennének benne hirdetve és téglaháznak is neveznék jogszerűen. De biztos addig variálnának a „magyar jogrendszer” útvesztőiben, hogy a végén nem az épülne meg, amit megterveztek, hanem egy szokásos hetvenes évekbeli „posztmodern” betonkocka.

újlakáspiac lakáspiac családi ház kertes ház társasház lakásépítés ingatlanpiac ingatlanjog családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A belső kétszintes lakás és a magas belmagasság is mást jelent a határon túl, mint innen

Az ingatlanpiac vadkapitalizmusa minőség- és illúzióromboló is, nem csak élhetetlenné teszi a társasházakat

Ezzel meg a saját sírját ássa a magyar új társasházak piaca, mert ha éppen emiatt is kevesebb gyereket vállalnak Magyarországon (korábban is halnak meg és hamarabb lesznek súlyos betegségeik), akkor fogy az utánpótlás és a végén majd nézhetik, hogy kinek akarnak idejét múlt lakótelepeket felhúzni vasból és betonból. Már most, ma is hiányzik sok nem vállalt gyerek az ingatlanpiacról. Változatlan magyar társasházépítési szabályozással és építési logikával még több fog. De nekünk Mohács kell, mindig valamilyen katasztrófa, hogy észrevegyük a vesztünkbe rohanunk. Majd elintézzük pénzzel, közben mindent tagadunk, társadalmi hasznosság nem számít, lekommunikáljuk a haveri médiával, keresünk valami csókost, aki kivitelezi a stratégiát úgyis. A lényeg, hogy csak és kizárólag lényegtelen témák uralják a közbeszédet. A fontos társadalmi kérdések, a demográfiai megtérülés a profit, a felesleges pénzszórás minimalizálásáról szólnának csak. Az meg kinek az érdeke, ugye!

újlakáspiac lakáspiac családi ház kertes ház társasház lakásépítés ingatlanpiac ingatlanjog családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Képek: Instagram

Statisztika: KSH

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Gyerekszoba

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely

Sokféle helyzetben mondhatjuk ironikusan valakire, hogy neki biztosan nem volt gyerekszobája. Minden különösebb vita nélkül közmegegyezés lehet abban, hogy a gyerekszoba az egy jó dolog az életben. A gyerekszobához egyrészt azonban helyre van szükség, egy plusz szobára, amiről félévente újra és újra megemlékezünk. Másrészt a lakáspiacon elég nagy hatással tud lenni egy lakás értékére, árára, értékállóságára és értékesíthetőségére, hogy hány szoba van benne.

A méret és a szobaszám nem feltétlenül függ össze

Bizonyos méret alatt biztosan nincs külön gyerekszoba, de a nagyobb méretben meg könnyedén előfordulhat, hogy még sem jutott rá elég figyelem. Az ingatlanok elosztása, alakíthatósága szintén egy nagyon érdekes szempont tud lenni, amikor az értéküket, árukat határozzuk meg.

Ma már 3 szobás lakás alatt nem nagyon beszélhetünk gyerekszobáról.

A nappaliba került konyhával az egy közösségi tér lett, amire szintén szüksége van egy családnak. Külön hálószoba a szülőknek és külön szoba a gyerek(ek)nek. Így jön ki a mesebeli hármas szám. Ami egy családnál inkább a szükséges minimum, mint a maximum szobaszámot jelenti. A legideálisabb, hogy idővel minden gyereknek van külön szobája, de eleinte, nagyon kuckós közös gyerekszoba álmodható meg. Na igen, manapság is gyakran előfordul, hogy az első gyerek után jön a második igen hamar.

A harmadik gyerek már nem olyan gyakori vendég, pedig egyre többet beszélnek róla, téma lett, államügy

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely
...nem csak az a fontos, hogy nekünk volt-e gyerekszobánk, hanem az is, van-e gyerekszoba most ott, ahol élünk

Mi ezzel a hangulatos három fős gyerekszobával járulnánk most hozzá a nyílt társadalmi vitához. A tapasztalatok szerint a testvérek közötti kevés korkülönbség nem csak az elején, de akár később is sok előnnyel járhat. Nem beszélve a kicsit jobban összehangolható családi életről sem, például úgy, hogy egy jó pár évig elférnek akár egy szobában is.

De miért is jó egy gyerekszoba?

Más hangulata tud lenni ott a lakásnak. Be lehet úgy rendezni, mint ha egy másik világ lenne. Nem, nem csak a gyerek(ek) miatt, a szülők miatt is fontos lehet. Egy hely tud lenni a lakásban, egy sziget, a feltöltődés, a különleges energiák spirituális helye. Ötletes ez a megoldás is, a három gyereknek megfelelő emeletes ágy, külön lépcsőkkel az első és második szintre, hogy azért tudja mindenki, hogy hol is van a privát szférája. Ez a szoba akár nálunk is lehetne, bárhol, ahol nem egy luk a gyerekszoba. Mert bizony, sajnos, nem attól kuckós valami, mert szűkös és kicsi, amivel még mindig gyakran találkozni gyerekszobák esetében.

Mi magyarok zsúfolt ingatlanokban élünk, mutatják ki évről évre is a statisztikák. A demográfiai folyamatok és az életkörülmények között van egy érdekes összefüggés.

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely
Az emberi evolúció egyik gordiuszi csomója ez, hogy minél fejlettebb egy ország szinte minden értelemben, annál inkább komolyabb problémát jelenthet számára a gyerekvállalás

A rosszabb életkörülmények növelik a gyerekvállalási hajlandóságot, a jók inkább semleges hatásúak, de csökkenő gyerekszámmal számolva, a kiváló életkörülmények egy ideig növelik, majd idővel a gyerekvállalás ismét háttérbe szorulhat.

Még ha nem is fogunk most elmerülni ennek szociológia részletiben, hogy ez miért lehet így, inkább arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy felhívjuk a figyelmet a jó életkörülmények még nem tudnak érdemben demográfiai fordulatot eredményezni. A kiváló életkörülmények a jólét ilyen magas foka nem azt jelenti még leegyszerűsítve sem, hogy anyagi értelemben gazdagok vagyunk és a felső tízezerhez tartozunk. A kiváló életkörülmények egy ország gazdasági és társadalmi fejlődésének egyik olyan szakasza, ami felé mi még csak haladunk. Néha úgy érezve, hogy egyet lépünk előre és közben meg kettőt vissza.

A fogyó és öregedő társadalomi folyamatok megváltoztatása lassú és igen nagy áldozatvállalást jelenthetnek egy országnak, ahol nagyon nehéz a gyerekvállalási kedvet folyamatosan fenntartani.

Ez egy örök probléma tud lenni, akármilyen fejlett vagy még csak átalakuló az adott ország gazdasága és társadalma. Az emberi evolúció egyik gordiuszi csomója ez, hogy minél fejlettebb egy ország szinte minden értelemben, annál inkább komolyabb problémát jelenthet számára a gyerekvállalás. Egyszerű kérdésnek tűnik, közben meg, nagyon nem az. Nem is pénzkérdés, mint egyébként arra hivatkozni szoktak oly gyakran. Egy országban sem biztos, hogy jó ötlet, ha egyszerűen a pénz oldaláról közelítenek a gyerekkérdéshez.

Megközelíthetjük a gyerekszoba oldaláról

Hogy miért jó egy gyerekszoba a lakásban, mit ad hozzá egy ingatlanhoz, mennyire teszi azt piacképesebbé más ingatlanokhoz képest. A lakberendezési szempontok sem elhanyagolhatók. Majd érzelmi és mentális, mentálhigiénés vetülete is van egy gyerekszobának.

A gyerekszoba ötlete hamarabb megszületik, mint maga a gyerek. Egy gyerekszoba tervezésével, kivitelezésével már a fogantatás előtt kezdetét veheti a családtervezés.

Ha egy lakásban, otthonban nincs gyerekszoba, ott csak szexről beszélhetünk, családtervezésről egyáltalán nem – nagyon szigorúan véve, a mai értelemben – mert nem csak az a fontos, hogy nekünk volt-e gyerekszobánk, hanem az is, van-e gyerekszoba most ott, ahol élünk.

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely
Egy országban sem biztos, hogy jó ötlet, ha egyszerűen a pénz oldaláról közelítenek a gyerekkérdéshez

Képek: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Unplugged XYZ generáció

demográfia népességfogyás Magyarországon x generáció y generáció z generáció családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

A Föld túlnépesedése globális, Magyarország elöregedése és népességének folyamatos csökkenése viszont lokális probléma. Mi is sokféle ábrával mutattuk már be ezt a folyamatot, aminek a hatásait ma még felfogni sem tudjuk igazán, de nem is nagyon érdekel minket, mert miért akarunk többen lenni, pont mi, amikor az emberiség már így is feszegeti a Föld határait és erőforrásait, tűrőképességét. Nemzetállamban gondolkodunk, de akkor is a Földön élünk, egy nagy egész apró részeként, ha foglalkozunk ezzel, ha nem.

Akár meg akarjuk ezt érteni akár nem, attól még kérdezhetünk, mert éppen lógunk a neten, mindegy mikor születtünk és vannak-e világmegváltó gondolataink vagy sem

Egy ország tényleg attól és akkor működik jól, ha évről évre vagy negyedévről negyedévre GDP-növekedést tud felmutatni? Tényleg a bérfeszültségek gerjesztése, a vélt és valós bérnövekedések közötti különbségek jelentik egy ország csodáját? A munkanélküliség és a munkaerőhiány, a munkaerőpiac keresletének és kínálatának egyensúlytalansága, a teljes foglalkoztatás egy állam idealisztikus célja? Csak a munkahelyteremtésen, a vállalkozási környezet javításán, adóparadicsomi léten múlik egy ország boldogulása és boldogsága? Egy ország attól jó hely, mert egyre könnyebb hitelhez jutni, mert alacsonyak a kamatok? Valójában megoldja egy ország problémáját a fogyasztás? Egy országnak akkor van tényleg jó állama, ha csak a beruházások érdeklik, a tőkefelhalmozás és a befektetések, a pénzköltés és a pénzcsinálás? Egy ország csak számok és pénz? Semmi több? Egy ország tényleg kerítésekkel, törvényekkel tudja csak biztosítani a jövőjét? Most komolyan, csak ilyen egyszerű lenne? Vagy pusztán elég hinni a szép szavakban és már egy ország jobb hely lesz csak ettől? Egy országot szerethetünk úgy, mert azt parancsolják nekünk, hogy szeressük? Egy országban élhetünk pusztán attól jól, mert azt írják ki minden hol benne, hogy jó ott élni? Tényleg elég csak egy országban beszélni a jó dolgokról és nem beszélni a rosszakról, attól már élhetőbb hely lesz? Lehet úgy élhető egy ország, ha csak azt látjuk és láttatjuk belőle, ami csak bizonyos érdekeket szolgál ki? Attól lehet valami egyáltalán egy ország érdeke, mert az leírják és elmondják, majd éjjel-nappal ismétlik? Egy ország érdeke lehet teljesen más, mint amit a közbeszédből kiolvashatunk, kihallhatunk, belemagyarázhatunk? Egy ország amúgy képes félreérteni saját magát? Egy ország lehet saját maga ellensége még akkor is, ha egyébként folyamatosan ellenségeket kerget? Egy ország pazarolhatja az idejét, elmulaszthat lehetőségeket? Egy ország megáshatja a saját sírját, vagy mindig van újra, van előre, van esélye? Egy ország mikor öregszik el végleg és fogy el teljesen? Mi az a pont, ahonnan nincs visszaút? Hányan kell lenni, mennyi fiatalnak és milyen kicsi generációknak ahhoz, hogy észre vegye egy ország mi fejezi ki legjobban az út helyességét, amin jár, egy állam munkáját és sikereit?


demográfia népességfogyás Magyarországon x generáció y generáció z generáció családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
XYZ generáció milyen országot teremt a következő, "ZS" generációnak?

Ha egy ország fogy (és nem területileg), ha az újabb és újabb generációk egyre kevesebb embert jelentenek, akkor ott az ország jövője, az ideje is fogy, nem csak a népessége

A népességfogyás ellen nincs kerítés és nincs törvény sem, ami védene. Az állam látszólag tehetetlen. Látszólag, mert a népességnövekedésről könnyebb beszélni, mint elérni. A népességnövekedés nem csak egy országnak jönne jól, ahogy más országok meg éppen ez ellen küzdenek. Attól, hogy a Föld népessége és népesedése minden országot érint valamilyen szempontból, egy államot sem ment fel a feladat kezelése alól. Magyarországon az elmúlt 37 évben ölbetett kézzel néztük a népességfogyást, mert minden fontosabb volt nála. Jelenleg két generációt vártunk és még mindig nem vesszük elég komolyan. Mi mindentől jobban félünk, mint a társadalmunk elöregedésétől és a népességfogyástól. Nálunk még ma is van fontosabb kérdés, mint a demográfia. A demográfia alárendelt szerepe nem változott. Alárendelt, mert az államnak jobb és gyorsabban kifizetődőbb üzlet a gazdasági folyamatokat befolyásolni, mint a demográfiára nagy hatással bíró szociális rendszereket. A jóléti állam, annak építése nem egyenlő az egészséges demográfiai folyamatokkal. A jóléti állam sem biztos, hogy azt jelenti az állam számára, mint az állampolgárai számára. De még mi magunk sem biztos, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy a jólét az elsősorban nem anyagi jólétet jelent. Lehet, akár az sem kizárt, hogy félreérthettük a jólét és a pénz a kapcsolatát. Lehet, akár az sem kizárt, hogy még ma sem látjuk a jóléti állam fáitól a jóléti társadalom erdejét.

Kép: Ingatlanműhely 

Statisztika: KSH

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Az albérletpiac és a demográfiai bomba

albérletpiac népesség demográfia családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Van egy ország, ami fogy 1981 óta. Azóta születik kevesebb gyerek, mint ahány idős meghal. Évente 30-40 ezer emberrel kevesebb születik, mint ahány meghal ebben az országban 1993 óta. 1998 óta, 20 éve már, tartósan kevesebb mint 100 ezer gyerek születik. Mindenki jól tudja, ha bérlőre gondol,  elsősorban fiatalokra, akik bérelnek, főleg 40 éves korig. Ha lehet valamilyen képzeletbeli határt húzni, akkor itt húzzuk meg. Ha bérbeadók vagyunk, ha ki akarunk adni, mindig az a fontos, hogy tudjuk mennyi a 40 év alatti, milyen a trend, mire készüljünk. A bérlőket nem polcról vesszük le. A bérlői keresletről még kevesebbet tudni, mint a vevőkről. Az az albérletpiaci elképzelés hibás, hogy a bérlők kereslete végtelen. Az is hibás elképzelés, hogy a kiadó lakások számával egyenesen arányosan nő. Az is hibás megközelítés, hogy a bérlők bármit kibérelnek, ami kiadó. Az meg teljesen téves hozzáállás, hogy a bérlők mindenáron lekövetik a bérbeadók elvárásait. Magyarán az árérzékenység, a racionalitás sokkal erősebb a bérlőkben, mint a bérbeadókban. Az már sokkal inkább hatékony megközelítés, hogy bérelni, csak átmentileg bérlünk Magyarországon. A tömeges és tartós bérlés nálunk nem divat.

A bérlők úgy fogynak el és távolodnak el az albérletpiactól, ahogy egyre idősebbek. Hiába tudjuk jól, hogy a bérlők fiatalok, egy elöregedő, egy fogyó és egy elvándorló, vagy ahogy az optimisták mondják, munkaerő-exportáló országban, a bérbeadók legkevésbé veszik számításba a demográfiai folyamatokat.

Még ha tisztában is vannak a társadalmi folyamatokkal, az albérletpiacot nem érzik érintettnek, áldozatnak, szenvedő alanynak. Miközben minden kétséget kizáróan az. Az albérletpiacon nem bérlőhiányról hallani, inkább arról, hogy az elvárt bérleti díjak keserítik meg a bérlők életét. Ezzel is fenntartva a látszatot, hogy kereslet van, a bérlők száma mindig pont annyi, mint amennyit a bérbeadók elvárnak. Ez meg mitől lenne már igaz. Megnéztük közelebbről, teljesen elméleti szinten, hogy mik azok a számok, amik kőbe vannak vésve. Annál több bérlő nem lehet, mint ahányan beleférnek egy korosztályba. Megnéztük, hogyan alakult a születések száma. Nem először teszünk ilyet. A téma kényes. A kudarckerülők túl kényesnek érzik, hogy a lakáspiaci folyamatokra a demográfia hatásokat érzékeltessék. Azt mondják, hogy nincs is hatása.

Tényleg nincs hatása?

Tényleg nincs annak hatása, hogy a születendő gyerekek száma 40 év alatt a felére csökkent? Persze, hogy van hatása. Tudjuk, hogy van hatása. Érezzük, látjuk, tapasztaljuk. Az egyik mód, amivel ez ellen védekezünk, az az, hogy nem piaci alapon adjuk ki a lakásunkat. Barátok, ismerősök, azok barátai és ismerősei jönnek képbe. Nem baj, ha kicsit vagy nagyon olcsóbban adjuk ki a lakást, csak ne kelljen meghirdetni. Ha kiadtuk x éve egy jó bérlőnek, engedjük, hogy cserélgesse a lakótársait, mi nem foglalkozunk a kérdéssel. Nem bolygatjuk a témát, nem emeljük neki „piacira” sem a  bérleti díjat. A kevesebb még mindig több a semminél, főleg akkor, ha bizonytalannak érezzük a bérlőcserét. Ha eladnánk a lakást, azzal hirdetjük, hogy „többért is ki lehet adni, csak mi jó fejek vagyunk, azért csak ennyit fizet a bérlő”, miközben, legbelül tudjuk, hogy kiadni egyre kockázatosabb, jó bérlőt találni egyre körülményesebb. A magasabb elvárt bérleti díj és a piaci realitások nem biztos, hogy köszönő viszonyban vannak. Ennek vannak demográfiai fundamentumai.

albérletpiac népesség demográfia családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A demográfiai bomba már felrobbant!

1) 1962-1975 között, abban a 14 évben 2 116 126 fő született:

Ez átlagosan 151 152 babát jelentett. 1962-ben 130 053 élveszületés volt , 1975-re ez felment 194 240 főre. 50%-kal több baba született növekvő trend mellett az időszak eleje és a vége között. Ez az időszak teljesen meghatározta a 2002 és 2015 közötti albérletpiacot. Az az albérletpiac már nincs többé. Hangsúlyozzuk, hogy ez a bejegyzés azért készült, hogy kimondja annak vége, nem jön vissza,  örök emlék marad. 2016 és 2017 év elején nem véletlenül hívtuk fel erre a figyelmet.

2) 1976-1983 között, 8 év alatt, 1 243 883-an születtek:

Ez átlagosan 155 485 élveszületést jelent évente. Mondhatják azonnal, hogy az jobb átlag, mint 1962-1975 között. Igen ám, csak amíg 1976-ban 185 405 baba született, addig ez folyamatosan csökkenő trend mellett 1983-ra 127 258 főre csökkent. Ha úgy nézzük, akkor harmadával csökkent az első és utolsó év között a születések száma. Ha 1983-at vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk, hogy másfélszer annyi baba született 1976-ban, mint 1983-ban.

2016-tól kezdve évről évre csökken annak a korosztálynak a száma, aki potenciálisan bérlő lehet Magyarországon. Ha ezzel nem nézünk szembe bérbeadóként, nem tudjuk mi vár ránk.

3) 1984-1991 között, 8 év alatt, 1 010 089 élveszületés volt:

Az átlagos születések száma itt már 126 261-re csökkent. Az átlag csökkenése mutatja az irányt, hogy a bérlők csökkenő számával kell számolni a következő évtizedekben. Ebben az időszakban stagnáló, 125-128 ezer élveszületés történt.

4) 1992-1999 között ez újabb szintet lépett. Ebben a nyolc évben már csak 863 977-en születtek, átlagosan 107 997-en évente:

1992-ben még 121 724-en születtek, addig 1999-ben már csak 94 645-en. Emlékeztetőül, 1975-ben 194 240-en születtek. Az ilyen drasztikus születésszám-csökkennésnek a hatása az albérletpiacra drámai lesz. Ebben az időszakban születettek már az albérletpiacon vannak. Mivel fele annyian vannak, mint az (1) időszakban születettek, természetesen nem tudják pótolni őket. Elindult az albérletpiacon a kereslet természetes beszűkülése.

5) Ha hozzátesszük, hogy 2000-2016 között, 17 év alatt, összesen 1 605 408-an születtek, ami átlagosan 94 435 élveszületést jelent, akkor érzékeltethető a probléma, amivel minden bérbeadó szembesül így vagy úgy. Az (1) és (2) időszak után az (5) időszak fájdalmas jövőképet vetít előre, hiszen a 150-155 ezer átlagos fiatal helyett már csak 94 ezerrel számolhatnak.

Hiányozni fognak ezek a fiatalok a magyar albérletpiacról, mert rájuk épült fel, nekik rendezték be. 

Mire számítunk?

Arra, hogy az albérletpiacot kényszerből több bérbeadó el fogja hagyni, mert nem fogja a lakását kiadni akárkinek, akármennyiért. Inkább hagyja üresen állni, eladja, megpróbálhatja máshogyan is hasznosítani, de csak az albérletpiacon kívül. Nem lesz attól olcsóbb az albérlet, mert (el)fogynak a bérlők. Úgy alkalmazkodik a szűkülő kereslethez az albérletpiac, hogy természetes szelekciónak köszönhetően, azok maradnak bérbeadóként a piacon, akiknek a lakására marad kereslet. Akiknek a lakását nem veszik ki olyan bérlők, akinek a bérbeadó szívesen kiadja, inkább kilép. Senki nem akar munkásszállót, szociális otthont és szükséglakást a lakásából.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

A kiscsaládok Magyarországa

családtámogatás családpolitika népesség mikorcenzus 2016 Magyarország Ingatlanműhely

Magyarországon hagyománya van a nagycsaládok támogatásának, miközben csak fogyunk és fogyunk. Ennek ellenére a családok támogatása folyamatosan a három vagy több gyermeket vállalókat célozza. A legújabb állami támogatás szerint  a jelzáloghitelekből kapnának minden 3. vagy többedik születnedő gyerek után 1 millió forint visszanemtérítendő támogatást a családok. Már meglévő gyerekek után nem járna a támogatás. Első hallásra arra gondolhatnánk, hogy a 2 gyerekes családokat csábítja az állam a harmadik gyerekre. Végülis logikus, hogy ahol elfér két gyerek, ott van hely háromnak is. Ahol már van három vagy több gyerek, elvileg ott is van még hely plusz egy főnek. Ezért első sorban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen a magyar családok gyerekvállalási hajlandósága. A KSH 2016-ban vizsgálta a kérdést utoljára. Így egész frissek a számok.

családtámogatás családpolitika népesség mikorcenzus 2016 Magyarország Ingatlanműhely
Szembetűnő a gyermektelen családok kimagasló aránya

A 2 vagy annál több gyermeket nevelő családok aránya el sem éri az 1 gyereket nevelő családok számát. A legnagyobb arányban pedig gyermektelen családok vannak Magyarországon. Jöhet a logikus kérdés, hogy miért nem támogatjuk azt is, hogy vállaljanak ők is gyereket. Sőt, miért nem támogatjuk azt is, hogy az 1 gyereket nevelők még egy gyereket vállaljanak. Relatív és abszolút értékeben is sokkal több gyerek születhetne szemben a legalább már 2 gyerekes családok kizárólagos támogatásával. Főleg akkor, amikor meglátjuk, hogy hány gyerek élt és él családban Magyarországon az elmúlt 27 évben.

családtámogatás családpolitika népesség mikorcenzus 2016 Magyarország Ingatlanműhely
A gyerekek száma csökkenő

A gyerekek száma trendszerűen csökkenő. Félő, hogy ez még évtizedekig így marad. Ha a demográfiai folyamatot meg szeretnénk változtatni, akkor elsősorban  a gyerekvállalást kellene ösztönözni és nem azt, hogy nagycsaládok legyenek. Látható a gyermektelen és csak egy gyereket vállaló családok nagyarányú jelenléte Magyarországon. Rájuk kellene hatni, ha jelentős bababoom a cél. Nézzünk a számok mögé egy kicsit. Beszédes, ami most következik ugyanis.

családtámogatás családpolitika népesség mikorcenzus 2016 Magyarország Ingatlanműhely
A gyereket vállaló családok száma a gyerekek számával egyenesen arányos

Ez a szám azt mutatja, hogy a gyerekvállaló családok 1990 és 2016 között gyakorlatilag változatlan arányban vállaltak gyereket. Viszont a gyerekvállaló családok száma folyamatosan csökkent, ahogy a megszületendő gyerekek száma is. Ez is azt erősíti, hogy elsősorban a gyerekvállalást kell ösztönözni, hogy ne legyenek gyermektelen családok. Nagyon úgy néz ki, hogy Magyarországon nem a nagycsalád az érték, hanem már az, hogy ha valaki legalább egy gyereket vállal. Ezt az államnak is fel kellene ismernie. A nagycsaládok pozitív diszkriminációja nem elégséges ahhoz, hogy a demográfiai folyamatok érdemben megváltozzanak. Nézzük csak mit mutat a következő szám.

családtámogatás családpolitika népesség mikorcenzus 2016 Magyarország Ingatlanműhely
Ez mutatja azt, hogy egyre kevesebben vállalnak gyereket

Az előző szám azt mutatta, hogy a gyereket vállaló családok száma a gyerekek számával arányosan változott. Addig ez a szám már azt mutatja, hogy csökken a gyerekvállaló családok száma. Magyarul, ha növelni tudjuk a gyereket vállaló családok számát, akkor nőni tudna a születendő gyerekek száma is. Teljesen mindegy, hogy első, második, harmadik vagy x-edik gyerek lenne az a családban. Csak szülessen meg és minden magyar családban legalább legyen egy gyerek. Legalábbis érdemes lenne törekedeni erre. Bátor kijelentés lenne azt mondani, hogy elhibázott 37 év áll mögöttünk, amikor ezt nem ismertük fel. 1980 óta fogy a magyar. 1990 után sem tudtuk ezt megállítani. Továbbra is a nagycsaládokat erőltetjük, amikor láthatóan a magyar társadalom a nulla és egy gyerek között vívódik.

családtámogatás családpolitika népesség mikorcenzus 2016 Magyarország Ingatlanműhely
Újra téma a lombikprogram - A számokat elnézve minden eszközzel érdemes lenne élni

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Támadjuk a családjainkat és a gyerekeinket

családtámogatás családpolitika népesség terhességmegszakítás Magyarország Ingatlanműhely

A családtámogatás új szintre emelkedhet, tudhattuk meg néhány órája. Pénz, pénz és pénz, foglalhatnánk össze három szóban a családalapítás és a gyerekvállalás ösztönzését. A témáról mindenkinek van véleménye, ezért segítenénk most olyan grafikonokkal, amivel felkészültebbek lehetünk. Na nem válaszokat fogunk adni, hanem csak kérdéseket akarunk feltenni. Ennyi egészséges öniróna lehet bennünk, mert hajt minket az intellektuális kíváncsiság.

1950-2016 között miért nem született meg 6 millió gyerek?

Ez az ábra ezt a legfontosabb kérdést feszegeti. Nagyon kíváncsian várjuk a kérdésre adott választ. Provokatív a kérdés, így provokatív válaszokat is várunk. Olyannyira provokatív, hogy nem tudunk elmenni szó nélkül a magyar gyerekek sötét korszaka mellett:

Valaki igazán elmondhatná, hogy mi történt Magyarországon 1959-1973 között?

családtámogatás családpolitika népesség terhességmegszakítás Magyarország Ingatlanműhely

2 173 618 gyerek született ebben a 15 évben és 2 697 289 gyereket viszont nem hagytak megszületni. Ellenséget keresünk, hogy kik és miért jelentenek ránk, a családjainkra és gyerekeinkre veszélyt, de úgy néz ki, hogy sírhatnánk, toporzékolhatnánk, ordíthatnánk, hogy ez hogyan történhetett meg Magyarországon.

Ez teljesen normális?

Példátlan 15 év után, amikor a terhességmegszakítás 24%-kal meghaladta a megszületett gyerekek számát, 1975-ben érte el a 2. csúcsot a született gyerekek száma. 42 éve. Az első csúcsot 1954-ben láthatjuk, amikor 223 ezernél is több gyerek született. A termékenységi arány is ezekben az években volt a csúcson. 1954 és 1975 között a termékenység egy U-alakú görbe (a sötét időszak ebben benne van).

A gyerekeknek a felnőttek okoznak fájdalmat és bánatot?

A grafikon szerint a házasságkötések száma és a termékenységi ráta között elég szoros az összefüggés. Nem a válások száma a magas, hanem a házasságok száma csökkent drasztikusan az elmúlt évtizedekben. 2010-2011-ben született a legkevesebb baba, a legalacsonyabb a termékenységi ráta volt és a valaha mért legalacsonyabb volt a házasságkötések száma is. Azóta minden nő. A 2016-os termékenységi arány  elérte az 1996-osat. Csak ez sovány vigasz, mert fogyunk és a 42 éve tartó nemkívánatos demográfiai folyamatok már halmozottan érvényesülnek. Kevesebb a gyereket vállalni tudó fiatal pár is.

családtámogatás családpolitika népesség terhességmegszakítás Magyarország Ingatlanműhely

A családok gyengék és Magyarország gyenge?

A terhességmegszakítás 1974 óta csökken, de még mindig túl magas. 2016-ban, a születendő babák 25%-a nem születhetett meg. Anyának és apának lenni nem egy könnyű hétvégi kaland.

De ennyi babát „kukába dobni” azért egy olyan mély kérdés, amiről beszélni kellene. Beszélni arról, hogy ne egyszerűen a megszületendő babák száma nőjön, hanem azoknak a babáknak a száma is (drámaian) csökkenjen, akiket nem hagynak megszületni.

Szükség lehet terhességmegszakításra, de tényleg ennyire?

1950 és 2016 között 15 millió gyerek is születhetett volna, de csak 9 millió született meg. A 40%-os terhességmegszakítás az elmúlt 66 évben Magyarországot gyengítette.

Ez az elmúlt 66 év legnagyobb tragédiája és legnagyobb problémája a mai Magyarországnak, nem az egészségügy, nem az oktatás, nem a hazai közélet és nem is az el- vagy bevándorlás. Ennek a pusztításnak, „népírtásnak” a mélységei és keserűsége csak elvesz, nem ad hozzá semmit sem Magyarország jövőjéhez.

Amíg ezzel nem nézünk szembe, nem beszéljük meg, nem öntünk tiszta vizet a pohárba, semmilyen családpolitika nem lehet eredményes Magyarországon.

családtámogatás családpolitika népesség terhességmegszakítás Magyarország Ingatlanműhely
Fogyunk, de tovább élhetünk, a kérdés csak az néha, hogy minek?
 

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Ingatlanműhely

blogavatar

Ingatlanpiac meztelenül - így kell dobozon kívül gondolkodni. Önképzőkör, ahol a hírekben az igazságot mutatják, nem a biztonságról beszélnek. A blogot az élet írja.

Vélemények