Hit(el)élet

lakáspolitika családpolitika CSOK lakáshitelezés demográfia 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Talán mindenki emlékszik olyan amerikai filmre, amiben egymás után veszik elő a hitelkártyákat, amikor az egyikkel nem tudnak fizetni, majd a másikkal igen. Lehet ez egyszerű mozis klisé, vagy egy társadalomnak mutatott tükör, ahol a pénzhez így is lehet viszonyulni. Mármint úgy, hogy nem az a fontos, hogy a miénk vagy sem, hanem csak egyszerű fizetőeszközként. Nincs különbség a bank és a saját pénzünk között, azt költjük, amelyik éppen „kéznél” van. Mi pár napja voltunk szemtanúi itthon egy hasonló jelenetnek. Unoka és nagypapa áll a pénztárnál. Unoka fizet. Első kártya nem jó…második kártyát sem fogadja el a terminál. A harmadik kártyát már igen. Nagypapa nagyon zavarban, az unoka pókerarccal vezényli le az egészet, mintha világ életében így fizetett volna. Igen, az unoka huszonéves csak, a nagypapa 50 évvel ezelőtt lehetett ennyi idős és bizony az ő idejében ez nem egészen így ment.

Ekkorát változott volna a világ itthon?

Dehogyis! Ebből sem szabad levonni téves következtetéseket. Mert másból sem illik. A hitelezésről sokat hallani. Érzékenyítenek minket a témában, puhítanak, hogy tekintsük a hitelezést áldásnak, ajándéknak, egy óriási lehetőségnek, amivel élni kell és nem kihagyni. Adósodjunk el, mondogatják nekünk jobbról is balról is. Főleg akkor igazán téma az eladósodás, amikor „jól megy”. Fizetésemelés, jobban fizető állás. A bankunk is listáz minket azonnal és különböző ajánlatokkal keres meg, ahogy látja a magasabb jövedelmet. Ha új ügyfél vagyunk, akkor azért, ha már régi, akkor meg azért. A bank hízelgése nem feltétlenül vezet eladósodáshoz. De az biztos, hogy a bankok a növekvő bérek miatt inkább látnak bennünk potenciális ügyfelet, mint amikor „válság” van. Terveket szőnek, hogy mennyi hitelt fognak kihelyezni, de minket erről csak utólag fognak megkérdezni. Bár van az a helyzet, amikor mi megyünk a bankba. Olyankor már nem annyira hízelegnek. Az egy teljesen más helyzet. Akinek van rossz tapasztalata bankkal, az egy életen át emlékszik rá, beszél róla. Mi magyarok csak muszájból megyünk bankba, kényszerből. A bank nem az a A-terv, hanem csak C.

A pénzünket szeretjük bankban tartani, de a bank pénzének bizony „szaga” van 

Jönnek a statisztikák folyamatosan egymás után, megerősítve egymást, hogy egy éve a bankok jól keverik a kártyákat, mert mi magyarok lassan és biztosan adósodunk el. A hangsúly a lassan-on van, mert inkább bizonytalanul adósodunk el, mint biztosan. Az eladósodottság növekedését könnyű azzal magyarázni, hogy jobban bízunk a jövőben, kiszámíthatónak tartjuk. Majd éppen pont az ellenkezőjét tapasztalni. Júniusban gondolkodtunk hangosan arról, hogy Magyarországon jó lenne tudni előre tervezni. Felhívtuk arra a figyelmet, hogy az állam már nem ad, hanem inkább elvesz 2018-ban és erre jó oka is van. Az elmúlt hónapokban hetente derültek ki, hogy az állam kevésbé lesz bőkezű, mint volt eddig. Racionalizál az állam, átszervez, átcsoportosít, növelni próbálja a hatékonyságát, a termelékenységét. Igen, ezek nem csak üzleti kifejezések. Viszont ez egyelőre csak a bizonytalanságot növeli itthon. A cafeteria rendszer megszüntetése túlzás nélkül minden teljes állásban dolgozót negatívan fog érinteni itthon. Fájni fog. Egyelőre még beláthatatlanok a valódi következményei. Beigért adócsökkentések és adókedvezmények maradtak el, váltak egyszerű politikai cukorkává, amit csak szopogatni lehet. A lakástakarékok kezét is elengedte az állam. Mondván, máshogyan, sokkal célzottabban, ő el tudja költeni a segítségük nélkül is azt a pénzt. Ennek az intézése sem növelte a kiszámíthatóságot itthon.

Bizalmat így nem lehet növelni, a bizonytalanságot annál inkább

Az állam elkezdett leépíteni, aminek már megvannak az első áldozatai. Évtizedek óta tudja mindenki, hogy az államnak túl sok ember dolgozik és kevesebb ember is el tudná végezni a munkát. A technológia fejlődésével az államnak sincs szüksége annyi emberre. Megy is az érzékenyítés és a puhítás már, hogy nem csak egyszerűen elbocsátanak (tíz)ezreket, hanem ezzel betöltetlen, de felesleges állásokat is megszüntetnek. A bizonytalanságot ez is növeli, mert van annak üzenete, hogy az állam racionalizál, maximum félreértjük. Mindeközben dübörög a munkaerőhiány gépezet, így oldva a feszültséget. Évtizedekig rettegtünk a munkanélküliségtől, most meg, mint ha pár éve eltűnt volna. A munkanélküliség sosem szűnik meg, csak átalakul – tanítják jobb iskolákban. Ezzel is azt a látszatot lehet kelteni itthon, hogy csökkent a bizonytalanság. Például senkinek nem kell attól tartania, hogy elveszíti a munkáját, ha mégis, akkor könnyedén elhelyezkedhet. A bérek növekedését is könnyen úgy lehet értelmezni, hogy minden rendben, nagyobb Magyarországon a létbiztonság, mint azt néha érezzük. A bérnövekedés nem egyenlő a jó fizetéssel. Magyarul a bérnövekedés sem egyenlő a nagyobb létbiztonsággal, sajnos. Bár így lenne. Ezzel kapcsolatban pedig nem biztos, hogy az érzéseink csalnak. Azt mondják, néha hallgassunk a megérzéseinkre. Néha érdemes is. Júniusban már előrevetíttük, hogy a cégek is el fognak kezdeni racionalizálni. Az állam már mutatja nekik az irányt, kitapossa számukra az utat. A munkaerőhiány egyik magyarázata az is, hogy sok cég feleslegesen akar embert felvenni. Nem csak az államnál vannak olyan betöltetlen pozíciók, amik egyben felesleges állások is, a versenyszférában is. Sőt, rengeteg olyan betöltött állás is van, aminek nincs semmi értelme, csak ablakon kidobott pénz. Az állam a bérnyomás miatt is racionalizál. Elbocsát és közben bért emel. A cégek is erre kényszerülnek, mert a létük foroghat kockán. Júniusban is felhívtuk már a figyelmet, hogy régimódi, angolul „hire and fire” elv az, hogy a cégek a munkaerő mennyiségével akarják kompenzálni annak a minőségét. Majd elbocsátanak, amikor éppen úgy érzik nincs rájuk szükség. Ez a mentalitás rontja a hatékonyságot és a termelékenységet. A jó munkához kevés ember is elég, a rossz munkához meg a sok sem elég - halkan, csak nagyon halkan szeretnénk ezt megjegyezni. A munkaerőhiány ezért nagyon relatív és törékeny fogalom egy olyan országban, mint a miénk, ahol a túlfoglalkoztatottság még mindig rontja a hatékonyságot és a termelékenységet, nem is beszélve a „hire and fire” mentalitásról. Nem csak az államnál, de sok cégnél is túl sok ember dolgozik ma, minden valódi eredmény nélkül. A fejlődő technológiát, a jobb gépeket, hatékonyabb megoldásokat nagyon könnyű helyettesíteni emberrel. Általában eredménytelenül vagy nagyon rossz eredményekkel. Felesleges beosztottakat alkalmazni is nagyon könnyű. Az egy másik kérdés, hogy érdemes-e. Ez pedig már benne van a levegőben.

Érezzük

Nem csak sok (tíz)ezer állami alkalmazott alatt rezeg a léc, hanem a versenyszférában dolgozók lába alól is kihúzhatják a szőnyeget. Magyarországon a vállalkozások, legyenek azok kisebbek és nagyobbak, úgy tudnak majd versenyképes béreket kínálni, versenyképesek maradni, fejleszteni, beruházni, akár eladósodni is, ha növelik a hatékonyságukat és a termelékenységüket. Nem csak az állam túlfoglalkoztat, hanem ők is. Emberek százezrei végezhetnek ma teljesen felesleges munkát Magyarországon. Megfordítva, több tízezer olyan betöltetlen állás is lehet, ami valójában gazdaságilag felesleges és nem is hatékony. Ha az ember saját bőréről van szó, akkor ezt az egészet teljesen máshogyan éli meg. Mondjuk kioktatásnak, személyeskedésnek, (hátba)támadásnak. De érezzük, hogy bár sokan és sokat beszélnek arról, hogy nincs mitől tartani, azért nagyon úgy néz ki, hogy mégis van. 

lakáspolitika családpolitika CSOK lakáshitelezés demográfia 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Hitelből akar az állam több gyereket "venni"?

Az állam pedig határozottan kommunikálja, hogy bízzunk benne, higgyünk neki, adósodjunk el, vállaljunk gyereket, stb. Anyagi biztonság. Hányszor hallani, milyen gyakran felmerül. A demográfiai folyamataink mögött már lassan 40 éve az anyagi biztonság hiánya áll. Utoljára a 70-es években érezték itt magukat a tömegek – és nem a kiválasztottak - igazán anyagi biztonságban, ha a gyerekvállalás tényleg anyagi biztonság kérdése Magyarországon. Az állam pedig éppen ma mutatott utat nekünk, hogy adósodjunk el az ő keze alatt is. Talán nem fognak megsértődni az illetékesek, hogy ha azt mondjuk a statisztikák már eddig is bizonyították a népszerűtlenségét az ilyen állami kezdeményezésnek. A KSH legfrissebb, 2018 I. félévet bemutató lakáshitelezési statisztikáiban is láthatóak a ropogós számok. Az államilag támogatott lakáshitelek finoman szólva sem élik reneszánszukat. Teljes kudarc, mert nagyobb létbiztonságot ne hitelből akarjuk építeni egy (hitel)válság után. Hitelből akar az állam több gyereket „venni”? Inkább teremtse meg a valódi feltételeit!

Forrás: ksh.hu

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Funda...ment...a levesbe

lakáspolitika demográfia családtámogatás lakástakarék 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Mint az inkvizíció korában a boszorkányüldözés és a vallási fundamentalizmus, a sötét középkor és a jogfosztottság - amikor egyes emberek istennek képzelték magukat - úgy beszélnek ma arról, amikor az állam elzárja a pénzcsapokat, amit az üzleti, azon belül is a pénzügyi szférába szivattyúz. Milyen érdekes, nem? Nem szeretjük, ha az állam pazarolja a közpénzt. Azt sem szeretjük, ha beleavatkozik a versenyszférába pénzzel. Torzítja a piacot – mondogatjuk.

Különösen félelmetesnek ítéljük meg az állam és az üzleti világ összefonódását

Ott azonnal rosszat sejtünk. Ott mindjárt képzelődünk, hogy mindenki tömi a zsebét és a közjó egyáltalán nem érvényesül. Viszont, ha abból mi is profitálunk, ha nekünk is csurran cseppen néhány morzsa, akkor az mindjárt más.

Cinikusan azt mondja a magyar, hogy csak az a korrupció, amiből minket kihagynak.

Na igen, ez az a szemlélet, amiért az állam pazarló mentalitása szubjektívebb és még inkább személyes érdekek mentén értelmezhető csak. Nem lehet valamiről egyértelműen kijelenteni, hogy káros, csak azért, mert nekünk közvetlenül nem jó, nem jár semmiféle előnnyel. Az állam és a versenyszféra ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, így közvetve és közvetlenül alig van ma olyan munkahely  Magyarországon, amire az állam ne gyakorolna valamilyen befolyást. Az állam nem csak piacszabályzó, hanem maga is piaci szereplő, ami nélkül nagyon sok százezer…kis túlzással millió embernek nem lenne munkája Magyarországon.

Tényleg nagyon kényes téma az, amikor az állam kivonul valahonnan és azt mondja, hogy működjön piaci alapon

Kiderülhet ugyanis, hogy piaci alapon az nem is működőképes. A lakástakarékok piaca ilyen kérdés ma. Az állami „ingyen pénz” eltűnik az „üzleti modellből”. Ezzel nem a lakástakarékot, mint megtakarítási formát „akasztják fel” nagy nyilvánosság előtt. Legyünk már egy kicsit kevésbé önzőek!

A lakástakarékok többet profitáltak eddig is ebből, mint mi. Mármint az állami „ingyen pénzből”. Más tollával ékeskedni könnyű. Más pénzét költeni, meg pláne.

20 év után, itt az idő, valóban piaci alapon működni, versenyezni, mint a valóságban, ahogy az iskolában tanították. Ha esetleg elfelejtették volna, mit is jelent a versenypiac, akkor itt az ideje felidézni az emlékeket, teljesen új alapokra helyezni egy alapvetőleg népszerű és közkedvelt megtakarítási formát. Ha csak az állami „ingyen pénz” miatt volt az, az is ki fog derülni hamarosan. Ha a nélkül életképtelen pénzügyi termék, akkor ennyi volt. Majd a tankönyvek lapjain lehet olvasni róla, hogy az állam milyen nem piacképes „üzleti és pénzügyi” szolgálatásokat tud életben tartani, ha akar.

Lehet egészen másképp fogják majd tanítani az „unokáinknak” az állam és a piac kapcsolatát

Máshogyan, ahogy nekünk. Ha viszont piacképes tud lenni az állam és közpénz nélkül is, akkor hajrá. Lássuk, mire képesek azok a fantasztikus üzletemberek, akik az elmúlt 20 évben minden nap elmondták, hogy

- „ez a termék” jó,

- „ez a termék” kiváló,

- „ennek a terméknek” nincsen párja

Ha az állam nélkül már nincs így, akkor

- nem a „termék” volt jó, kiváló

- nem „a terméknek” nem volt párja eddig

- hanem az államnak, ami ezt mind megfinanszírozta

Emberek ezreinek munkát adva, néhány cégnek busás profitot teremtve, szuper irodákban, autós flottákkal, meg mindennel, ami a pénzügyi szolgáltatások világában dukál. Most légy okos Domokos! Az állam nélkül is van élet. Tudják ezt olyan cégek, akik lehetőség szerint távol tartják magukat az állami pénzek szétosztásától. Kétség kívül csábító világ az. Könnyű pénz. Sokkal körülményesebb versenyezni, valóban szolgáltatni és valóban profitképesnek lenni, mindezt piaci alapon, teljesítményoreintáltan.

Aki ma gyászol, aki gyászbeszédet tart és az ördögöt festi a falra, az mit is sirat valójában?

Az állami beavatkozás végét egy szabadpiacba? Sír, mert piaci alapon kell működnie egy profitorientált pénzügyi szolgáltatásnak? Hol élünk már? Milyen világ az, ahol attól félünk, amikor az állam kivonul és nem attól, amikor bevonul és beavatkozik a piaci viszonyokba? Nem a kivonulás a beavatkozás, hanem az, hogy egyáltalán bevonult az állam egy olyan világba, ahol semmi keresni valója nem volt húsz évig.

Ha az állam támogatni akarja a lakásügyekeinket, legyen az felújítás, építés, vásárlás, azt megteheti a pénzügyi szolgáltatók közpénzzel való kitömése nélkül is.

Nem először és nem utoljára mondjuk azt, hogy a lakáspolitikának az állami szociális rendszer olyan pillérének kellene lenni, mint a társadalombiztosításnak. Már csak azért is, mert nagyon úgy néz ki, hogy az állam kezdi felismerni, nincs lakáspolitika valódi népesedési politika nélkül. Egyik nem létezhet a másik nélkül. Vagy kéz a kézben fog járni az állam otthonteremtési és a demográfiai folyamatokat újra definiáló stratégiája, vagy minden erre költött pénz és idő lesz csak az igazán felesleges pazarlás.

Az elmúlt 20 évben semmilyen hatása nem volt a népesedésre a szétaprózott és decentralizált otthonteremtési programoknak. Az ég világon semmi.

Meddig várjunk még?

Lassan több gyerek fog külföldön születni, mint itthon! Tényleg a lakástakarékokba kellene továbbra is önteni a pénzt? Lakásviszonyaink fejlesztése és a családtámogatás nem elválasztható kérdések egymástól, amit egyelőre csak mi magunk nem ismertünk még fel. Milyen fura ország ez, ahol az állam tényleg tovább lát az orránál, addig a társadalom csak a saját zsebében tud turkálni? Talán ez kellene, hogy félelemmel töltsön el mindnyájunkat, hogy milyen önző és anyagias társadalom lettünk. Csak rövid távon gondolkodunk, csak a gyors és könnyű előnyöket nézzük. Nem tervezünk hosszú távra, nem gondolkodunk előre, nem is érdekel minket igazán a jövőnk. Itt és most nem évi 72 ezer forintról van szó. Annál sokkal többről, amit pénzben ki sem lehet fejezni. De lehet, hogy pont ezért annyira érthetetlen és zavaros számunkra, akik mindent csak pénzben mérünk.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Gyerekszoba

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely

Sokféle helyzetben mondhatjuk ironikusan valakire, hogy neki biztosan nem volt gyerekszobája. Minden különösebb vita nélkül közmegegyezés lehet abban, hogy a gyerekszoba az egy jó dolog az életben. A gyerekszobához egyrészt azonban helyre van szükség, egy plusz szobára, amiről félévente újra és újra megemlékezünk. Másrészt a lakáspiacon elég nagy hatással tud lenni egy lakás értékére, árára, értékállóságára és értékesíthetőségére, hogy hány szoba van benne.

A méret és a szobaszám nem feltétlenül függ össze

Bizonyos méret alatt biztosan nincs külön gyerekszoba, de a nagyobb méretben meg könnyedén előfordulhat, hogy még sem jutott rá elég figyelem. Az ingatlanok elosztása, alakíthatósága szintén egy nagyon érdekes szempont tud lenni, amikor az értéküket, árukat határozzuk meg.

Ma már 3 szobás lakás alatt nem nagyon beszélhetünk gyerekszobáról.

A nappaliba került konyhával az egy közösségi tér lett, amire szintén szüksége van egy családnak. Külön hálószoba a szülőknek és külön szoba a gyerek(ek)nek. Így jön ki a mesebeli hármas szám. Ami egy családnál inkább a szükséges minimum, mint a maximum szobaszámot jelenti. A legideálisabb, hogy idővel minden gyereknek van külön szobája, de eleinte, nagyon kuckós közös gyerekszoba álmodható meg. Na igen, manapság is gyakran előfordul, hogy az első gyerek után jön a második igen hamar.

A harmadik gyerek már nem olyan gyakori vendég, pedig egyre többet beszélnek róla, téma lett, államügy

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely
...nem csak az a fontos, hogy nekünk volt-e gyerekszobánk, hanem az is, van-e gyerekszoba most ott, ahol élünk

Mi ezzel a hangulatos három fős gyerekszobával járulnánk most hozzá a nyílt társadalmi vitához. A tapasztalatok szerint a testvérek közötti kevés korkülönbség nem csak az elején, de akár később is sok előnnyel járhat. Nem beszélve a kicsit jobban összehangolható családi életről sem, például úgy, hogy egy jó pár évig elférnek akár egy szobában is.

De miért is jó egy gyerekszoba?

Más hangulata tud lenni ott a lakásnak. Be lehet úgy rendezni, mint ha egy másik világ lenne. Nem, nem csak a gyerek(ek) miatt, a szülők miatt is fontos lehet. Egy hely tud lenni a lakásban, egy sziget, a feltöltődés, a különleges energiák spirituális helye. Ötletes ez a megoldás is, a három gyereknek megfelelő emeletes ágy, külön lépcsőkkel az első és második szintre, hogy azért tudja mindenki, hogy hol is van a privát szférája. Ez a szoba akár nálunk is lehetne, bárhol, ahol nem egy luk a gyerekszoba. Mert bizony, sajnos, nem attól kuckós valami, mert szűkös és kicsi, amivel még mindig gyakran találkozni gyerekszobák esetében.

Mi magyarok zsúfolt ingatlanokban élünk, mutatják ki évről évre is a statisztikák. A demográfiai folyamatok és az életkörülmények között van egy érdekes összefüggés.

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely
Az emberi evolúció egyik gordiuszi csomója ez, hogy minél fejlettebb egy ország szinte minden értelemben, annál inkább komolyabb problémát jelenthet számára a gyerekvállalás

A rosszabb életkörülmények növelik a gyerekvállalási hajlandóságot, a jók inkább semleges hatásúak, de csökkenő gyerekszámmal számolva, a kiváló életkörülmények egy ideig növelik, majd idővel a gyerekvállalás ismét háttérbe szorulhat.

Még ha nem is fogunk most elmerülni ennek szociológia részletiben, hogy ez miért lehet így, inkább arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy felhívjuk a figyelmet a jó életkörülmények még nem tudnak érdemben demográfiai fordulatot eredményezni. A kiváló életkörülmények a jólét ilyen magas foka nem azt jelenti még leegyszerűsítve sem, hogy anyagi értelemben gazdagok vagyunk és a felső tízezerhez tartozunk. A kiváló életkörülmények egy ország gazdasági és társadalmi fejlődésének egyik olyan szakasza, ami felé mi még csak haladunk. Néha úgy érezve, hogy egyet lépünk előre és közben meg kettőt vissza.

A fogyó és öregedő társadalomi folyamatok megváltoztatása lassú és igen nagy áldozatvállalást jelenthetnek egy országnak, ahol nagyon nehéz a gyerekvállalási kedvet folyamatosan fenntartani.

Ez egy örök probléma tud lenni, akármilyen fejlett vagy még csak átalakuló az adott ország gazdasága és társadalma. Az emberi evolúció egyik gordiuszi csomója ez, hogy minél fejlettebb egy ország szinte minden értelemben, annál inkább komolyabb problémát jelenthet számára a gyerekvállalás. Egyszerű kérdésnek tűnik, közben meg, nagyon nem az. Nem is pénzkérdés, mint egyébként arra hivatkozni szoktak oly gyakran. Egy országban sem biztos, hogy jó ötlet, ha egyszerűen a pénz oldaláról közelítenek a gyerekkérdéshez.

Megközelíthetjük a gyerekszoba oldaláról

Hogy miért jó egy gyerekszoba a lakásban, mit ad hozzá egy ingatlanhoz, mennyire teszi azt piacképesebbé más ingatlanokhoz képest. A lakberendezési szempontok sem elhanyagolhatók. Majd érzelmi és mentális, mentálhigiénés vetülete is van egy gyerekszobának.

A gyerekszoba ötlete hamarabb megszületik, mint maga a gyerek. Egy gyerekszoba tervezésével, kivitelezésével már a fogantatás előtt kezdetét veheti a családtervezés.

Ha egy lakásban, otthonban nincs gyerekszoba, ott csak szexről beszélhetünk, családtervezésről egyáltalán nem – nagyon szigorúan véve, a mai értelemben – mert nem csak az a fontos, hogy nekünk volt-e gyerekszobánk, hanem az is, van-e gyerekszoba most ott, ahol élünk.

családpolitika lakáspolitika család gyerekvállalás demográfia 2018Magyarország Ingatlanműhely
Egy országban sem biztos, hogy jó ötlet, ha egyszerűen a pénz oldaláról közelítenek a gyerekkérdéshez

Képek: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

A kiszolgáltatott egyetemvárosok

demográfia albérletpiac diákbérlők egyetemvárosok 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Van annak egyfajta diszkrét bája, amikor a bérlőről Magyarországon a többségnek a diákok, az egyetemisták jutnak az eszébe. Az #1 bérlő, akire a bérbeadó gondol, akiért befektet. Majd ránézünk az első grafikonra és (be)láthatnánk igazán már végre így 2018 közepén, hogy a diákbérlők száma is biztosan fogy, nem csak a hallgatóké.

A diákoknak kiadó bérbeadók száma is fogy?

A kérdésre ebben a formában az lenne a határozott válasz, igen. Viszont egyre többen szeretnének kiadni lakást, többek között diákoknak is, az is biztos. Paradoxon az albérletpiacon. Szóval növekszik a csalódásfaktor, tovább állhat a lakás üresen, mert ilyen számok mellett a diákokra várni nem feltétlenül kifizetődő hozzáállás.

Annak is van egyfajta diszkrét bája, amikor a diákbérlők dominanciájától félve, még manapság is gyakran hivatkoznak nem diákbérlők rájuk. Például, azért nem találnak jó kiadó lakást, mert az egyetemisták mindet kibérelték. Esetleg ők még az egyetemisták rohama előtt akar lakást találni, nehogy lemaradjon a jobb lehetőségekről.

A diákbérlők erős, biztos és stabil kereslete a kiadó lakások piacán egyelőre mind a bérbeadók mind a bérlők gondolkodását úgy befolyásolja, mintha minden a régi lenne. Csak 10 év alatt 100 ezer hazai hallgatóval lett kevesebb Magyarországon. Egy laza 50%-kal több magyar egyetemista volt 10 évvel ezelőtt a felsőoktatásban.

Hahó bérbeadók! Jó reggelt bérlők!

Azt is láthatjuk, hogy a külföldi diákok egyáltalán nem tudják kompenzálni a magyar demográfiai folyamatokat. Összeségében fogynak Magyarországon az egyetemisták, főiskolások. Méghozzá elég látványosan. A jó hír, hogy a külföldi diákokra specializálódó bérbeadók egyelőre még örülhetnek. A külföldi hallgatók száma majdnem megduplázódott az elmúlt 10 évben. Ez főleg olyan egyetemvárosokban jelent levegőt bérbeadóként, mint Debrecen, Pécs, Szeged. Külföldi diákok nélkül biztosan jobban fuldokolnának ott is. A külföldi bérlők nem minden bérbeadónak jelentenek megoldást. Egyrészt tudni kell velük kommunikálni, de nálunk meg a nyelvtudás nem a magyar wirtschaft része. Másrészt egy magyar diáknak szánt lakás, már nem biztos, hogy egy külföldi diáknak is elég lesz. Nehogy már egy kiadó lakás, egy albérlet jobb minőségű legyen, mint a bérbeadó saját otthona! Ez viszont már a magyar wirtschaft része. És akkor még nem is beszéltünk a szomszédokról, akik a magyarul nem beszélő bérlőket mennyire tudják kedvelni. Az a híres, világhíres magyar vendégszeretet…Olyan kérdések, mint vallás, nemzetiség és bőrszín…Hajaj, már ingoványos talajra is léptünk, ha nem magyar bérlőkről beszélünk.

Az elöregedő és elfogyó magyar nemzet nagy sorskérdése ez a hétköznapokba sűrítve

demográfia albérletpiac diákbérlők egyetemvárosok 2018 Magyarország Ingatlanműhely
Budapest függ legkevésbé a diákbérlőktől

A mindennapokba, ahol így vagy úgy, de szembesülünk az idők szavával. Az egy teljesen másik kérdés, hogy figyelmen kívül hagyjuk – ameddig csak lehet – vagy legalább elgondolkodunk rajta. Mi lesz azokkal az egyetemvárosi bérbeadókkal, akiknek a külföldi diákok az utolsó lehetőségük, a mentsváruk, hogy bérbe adjanak. Ha a külföldi diákok is elkezdenek fogyni… mert ez is benne van a pakliban, akár a jelent és akár a jövőt vizslatjuk.

Az, hogy milyen fekete levesre számíthatnak a bérbeadók, még nem tudni

Csak józan paraszti ésszel is könnyen belátható, ha öregszik a társadalmunk, úgy fogy el a bérlőutánpótlás is. Hiszen, ha kevesebb a gyerek, akkor kevesebb a diák és az egyetemista is. Ezért majd így lesznek egyre kevesebben a fiatalok, a párok, a pályakezdők is, na meg a friss házasok. Annak is lesz egyfajta diszkrét bája, amikor a bérlőkről nem a fiatalok, hanem a 40-50 évesek jutnak majd eszünkbe Magyarországon.

Forrás: Bucsky Péter - Már minden nyolcadik egyetemista külföldi, nem is működne nélkülük a magyar felsőoktatás /2018. június 26/, g7.24.hu,

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Unplugged XYZ generáció

demográfia népességfogyás Magyarországon x generáció y generáció z generáció családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

A Föld túlnépesedése globális, Magyarország elöregedése és népességének folyamatos csökkenése viszont lokális probléma. Mi is sokféle ábrával mutattuk már be ezt a folyamatot, aminek a hatásait ma még felfogni sem tudjuk igazán, de nem is nagyon érdekel minket, mert miért akarunk többen lenni, pont mi, amikor az emberiség már így is feszegeti a Föld határait és erőforrásait, tűrőképességét. Nemzetállamban gondolkodunk, de akkor is a Földön élünk, egy nagy egész apró részeként, ha foglalkozunk ezzel, ha nem.

Akár meg akarjuk ezt érteni akár nem, attól még kérdezhetünk, mert éppen lógunk a neten, mindegy mikor születtünk és vannak-e világmegváltó gondolataink vagy sem

Egy ország tényleg attól és akkor működik jól, ha évről évre vagy negyedévről negyedévre GDP-növekedést tud felmutatni? Tényleg a bérfeszültségek gerjesztése, a vélt és valós bérnövekedések közötti különbségek jelentik egy ország csodáját? A munkanélküliség és a munkaerőhiány, a munkaerőpiac keresletének és kínálatának egyensúlytalansága, a teljes foglalkoztatás egy állam idealisztikus célja? Csak a munkahelyteremtésen, a vállalkozási környezet javításán, adóparadicsomi léten múlik egy ország boldogulása és boldogsága? Egy ország attól jó hely, mert egyre könnyebb hitelhez jutni, mert alacsonyak a kamatok? Valójában megoldja egy ország problémáját a fogyasztás? Egy országnak akkor van tényleg jó állama, ha csak a beruházások érdeklik, a tőkefelhalmozás és a befektetések, a pénzköltés és a pénzcsinálás? Egy ország csak számok és pénz? Semmi több? Egy ország tényleg kerítésekkel, törvényekkel tudja csak biztosítani a jövőjét? Most komolyan, csak ilyen egyszerű lenne? Vagy pusztán elég hinni a szép szavakban és már egy ország jobb hely lesz csak ettől? Egy országot szerethetünk úgy, mert azt parancsolják nekünk, hogy szeressük? Egy országban élhetünk pusztán attól jól, mert azt írják ki minden hol benne, hogy jó ott élni? Tényleg elég csak egy országban beszélni a jó dolgokról és nem beszélni a rosszakról, attól már élhetőbb hely lesz? Lehet úgy élhető egy ország, ha csak azt látjuk és láttatjuk belőle, ami csak bizonyos érdekeket szolgál ki? Attól lehet valami egyáltalán egy ország érdeke, mert az leírják és elmondják, majd éjjel-nappal ismétlik? Egy ország érdeke lehet teljesen más, mint amit a közbeszédből kiolvashatunk, kihallhatunk, belemagyarázhatunk? Egy ország amúgy képes félreérteni saját magát? Egy ország lehet saját maga ellensége még akkor is, ha egyébként folyamatosan ellenségeket kerget? Egy ország pazarolhatja az idejét, elmulaszthat lehetőségeket? Egy ország megáshatja a saját sírját, vagy mindig van újra, van előre, van esélye? Egy ország mikor öregszik el végleg és fogy el teljesen? Mi az a pont, ahonnan nincs visszaút? Hányan kell lenni, mennyi fiatalnak és milyen kicsi generációknak ahhoz, hogy észre vegye egy ország mi fejezi ki legjobban az út helyességét, amin jár, egy állam munkáját és sikereit?


demográfia népességfogyás Magyarországon x generáció y generáció z generáció családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
XYZ generáció milyen országot teremt a következő, "ZS" generációnak?

Ha egy ország fogy (és nem területileg), ha az újabb és újabb generációk egyre kevesebb embert jelentenek, akkor ott az ország jövője, az ideje is fogy, nem csak a népessége

A népességfogyás ellen nincs kerítés és nincs törvény sem, ami védene. Az állam látszólag tehetetlen. Látszólag, mert a népességnövekedésről könnyebb beszélni, mint elérni. A népességnövekedés nem csak egy országnak jönne jól, ahogy más országok meg éppen ez ellen küzdenek. Attól, hogy a Föld népessége és népesedése minden országot érint valamilyen szempontból, egy államot sem ment fel a feladat kezelése alól. Magyarországon az elmúlt 37 évben ölbetett kézzel néztük a népességfogyást, mert minden fontosabb volt nála. Jelenleg két generációt vártunk és még mindig nem vesszük elég komolyan. Mi mindentől jobban félünk, mint a társadalmunk elöregedésétől és a népességfogyástól. Nálunk még ma is van fontosabb kérdés, mint a demográfia. A demográfia alárendelt szerepe nem változott. Alárendelt, mert az államnak jobb és gyorsabban kifizetődőbb üzlet a gazdasági folyamatokat befolyásolni, mint a demográfiára nagy hatással bíró szociális rendszereket. A jóléti állam, annak építése nem egyenlő az egészséges demográfiai folyamatokkal. A jóléti állam sem biztos, hogy azt jelenti az állam számára, mint az állampolgárai számára. De még mi magunk sem biztos, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy a jólét az elsősorban nem anyagi jólétet jelent. Lehet, akár az sem kizárt, hogy félreérthettük a jólét és a pénz a kapcsolatát. Lehet, akár az sem kizárt, hogy még ma sem látjuk a jóléti állam fáitól a jóléti társadalom erdejét.

Kép: Ingatlanműhely 

Statisztika: KSH

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Az albérletpiac és a demográfiai bomba

albérletpiac népesség demográfia családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely

Van egy ország, ami fogy 1981 óta. Azóta születik kevesebb gyerek, mint ahány idős meghal. Évente 30-40 ezer emberrel kevesebb születik, mint ahány meghal ebben az országban 1993 óta. 1998 óta, 20 éve már, tartósan kevesebb mint 100 ezer gyerek születik. Mindenki jól tudja, ha bérlőre gondol,  elsősorban fiatalokra, akik bérelnek, főleg 40 éves korig. Ha lehet valamilyen képzeletbeli határt húzni, akkor itt húzzuk meg. Ha bérbeadók vagyunk, ha ki akarunk adni, mindig az a fontos, hogy tudjuk mennyi a 40 év alatti, milyen a trend, mire készüljünk. A bérlőket nem polcról vesszük le. A bérlői keresletről még kevesebbet tudni, mint a vevőkről. Az az albérletpiaci elképzelés hibás, hogy a bérlők kereslete végtelen. Az is hibás elképzelés, hogy a kiadó lakások számával egyenesen arányosan nő. Az is hibás megközelítés, hogy a bérlők bármit kibérelnek, ami kiadó. Az meg teljesen téves hozzáállás, hogy a bérlők mindenáron lekövetik a bérbeadók elvárásait. Magyarán az árérzékenység, a racionalitás sokkal erősebb a bérlőkben, mint a bérbeadókban. Az már sokkal inkább hatékony megközelítés, hogy bérelni, csak átmentileg bérlünk Magyarországon. A tömeges és tartós bérlés nálunk nem divat.

A bérlők úgy fogynak el és távolodnak el az albérletpiactól, ahogy egyre idősebbek. Hiába tudjuk jól, hogy a bérlők fiatalok, egy elöregedő, egy fogyó és egy elvándorló, vagy ahogy az optimisták mondják, munkaerő-exportáló országban, a bérbeadók legkevésbé veszik számításba a demográfiai folyamatokat.

Még ha tisztában is vannak a társadalmi folyamatokkal, az albérletpiacot nem érzik érintettnek, áldozatnak, szenvedő alanynak. Miközben minden kétséget kizáróan az. Az albérletpiacon nem bérlőhiányról hallani, inkább arról, hogy az elvárt bérleti díjak keserítik meg a bérlők életét. Ezzel is fenntartva a látszatot, hogy kereslet van, a bérlők száma mindig pont annyi, mint amennyit a bérbeadók elvárnak. Ez meg mitől lenne már igaz. Megnéztük közelebbről, teljesen elméleti szinten, hogy mik azok a számok, amik kőbe vannak vésve. Annál több bérlő nem lehet, mint ahányan beleférnek egy korosztályba. Megnéztük, hogyan alakult a születések száma. Nem először teszünk ilyet. A téma kényes. A kudarckerülők túl kényesnek érzik, hogy a lakáspiaci folyamatokra a demográfia hatásokat érzékeltessék. Azt mondják, hogy nincs is hatása.

Tényleg nincs hatása?

Tényleg nincs annak hatása, hogy a születendő gyerekek száma 40 év alatt a felére csökkent? Persze, hogy van hatása. Tudjuk, hogy van hatása. Érezzük, látjuk, tapasztaljuk. Az egyik mód, amivel ez ellen védekezünk, az az, hogy nem piaci alapon adjuk ki a lakásunkat. Barátok, ismerősök, azok barátai és ismerősei jönnek képbe. Nem baj, ha kicsit vagy nagyon olcsóbban adjuk ki a lakást, csak ne kelljen meghirdetni. Ha kiadtuk x éve egy jó bérlőnek, engedjük, hogy cserélgesse a lakótársait, mi nem foglalkozunk a kérdéssel. Nem bolygatjuk a témát, nem emeljük neki „piacira” sem a  bérleti díjat. A kevesebb még mindig több a semminél, főleg akkor, ha bizonytalannak érezzük a bérlőcserét. Ha eladnánk a lakást, azzal hirdetjük, hogy „többért is ki lehet adni, csak mi jó fejek vagyunk, azért csak ennyit fizet a bérlő”, miközben, legbelül tudjuk, hogy kiadni egyre kockázatosabb, jó bérlőt találni egyre körülményesebb. A magasabb elvárt bérleti díj és a piaci realitások nem biztos, hogy köszönő viszonyban vannak. Ennek vannak demográfiai fundamentumai.

albérletpiac népesség demográfia családpolitika 2018 Magyarország Ingatlanműhely
A demográfiai bomba már felrobbant!

1) 1962-1975 között, abban a 14 évben 2 116 126 fő született:

Ez átlagosan 151 152 babát jelentett. 1962-ben 130 053 élveszületés volt , 1975-re ez felment 194 240 főre. 50%-kal több baba született növekvő trend mellett az időszak eleje és a vége között. Ez az időszak teljesen meghatározta a 2002 és 2015 közötti albérletpiacot. Az az albérletpiac már nincs többé. Hangsúlyozzuk, hogy ez a bejegyzés azért készült, hogy kimondja annak vége, nem jön vissza,  örök emlék marad. 2016 és 2017 év elején nem véletlenül hívtuk fel erre a figyelmet.

2) 1976-1983 között, 8 év alatt, 1 243 883-an születtek:

Ez átlagosan 155 485 élveszületést jelent évente. Mondhatják azonnal, hogy az jobb átlag, mint 1962-1975 között. Igen ám, csak amíg 1976-ban 185 405 baba született, addig ez folyamatosan csökkenő trend mellett 1983-ra 127 258 főre csökkent. Ha úgy nézzük, akkor harmadával csökkent az első és utolsó év között a születések száma. Ha 1983-at vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk, hogy másfélszer annyi baba született 1976-ban, mint 1983-ban.

2016-tól kezdve évről évre csökken annak a korosztálynak a száma, aki potenciálisan bérlő lehet Magyarországon. Ha ezzel nem nézünk szembe bérbeadóként, nem tudjuk mi vár ránk.

3) 1984-1991 között, 8 év alatt, 1 010 089 élveszületés volt:

Az átlagos születések száma itt már 126 261-re csökkent. Az átlag csökkenése mutatja az irányt, hogy a bérlők csökkenő számával kell számolni a következő évtizedekben. Ebben az időszakban stagnáló, 125-128 ezer élveszületés történt.

4) 1992-1999 között ez újabb szintet lépett. Ebben a nyolc évben már csak 863 977-en születtek, átlagosan 107 997-en évente:

1992-ben még 121 724-en születtek, addig 1999-ben már csak 94 645-en. Emlékeztetőül, 1975-ben 194 240-en születtek. Az ilyen drasztikus születésszám-csökkennésnek a hatása az albérletpiacra drámai lesz. Ebben az időszakban születettek már az albérletpiacon vannak. Mivel fele annyian vannak, mint az (1) időszakban születettek, természetesen nem tudják pótolni őket. Elindult az albérletpiacon a kereslet természetes beszűkülése.

5) Ha hozzátesszük, hogy 2000-2016 között, 17 év alatt, összesen 1 605 408-an születtek, ami átlagosan 94 435 élveszületést jelent, akkor érzékeltethető a probléma, amivel minden bérbeadó szembesül így vagy úgy. Az (1) és (2) időszak után az (5) időszak fájdalmas jövőképet vetít előre, hiszen a 150-155 ezer átlagos fiatal helyett már csak 94 ezerrel számolhatnak.

Hiányozni fognak ezek a fiatalok a magyar albérletpiacról, mert rájuk épült fel, nekik rendezték be. 

Mire számítunk?

Arra, hogy az albérletpiacot kényszerből több bérbeadó el fogja hagyni, mert nem fogja a lakását kiadni akárkinek, akármennyiért. Inkább hagyja üresen állni, eladja, megpróbálhatja máshogyan is hasznosítani, de csak az albérletpiacon kívül. Nem lesz attól olcsóbb az albérlet, mert (el)fogynak a bérlők. Úgy alkalmazkodik a szűkülő kereslethez az albérletpiac, hogy természetes szelekciónak köszönhetően, azok maradnak bérbeadóként a piacon, akiknek a lakására marad kereslet. Akiknek a lakását nem veszik ki olyan bérlők, akinek a bérbeadó szívesen kiadja, inkább kilép. Senki nem akar munkásszállót, szociális otthont és szükséglakást a lakásából.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

A lakáspiac gyermekei

lakáspiac diákbérlők lakásbefektetés albérlet albérletpiac újlakáspiac demográfia Budapest Magyarország Ingatlanműhely

Egyik oldalról azt olvashatjuk, hogy a bérleti díj még mindig jó zsebpénz, a másikról viszont azt, hogy a bérlőkre egyre jobban figyelni kell. A legtipikusabb bérlő sztereotípiánál, a diákoknál sincs ez másképp. Az OTP Ingatlanpont lecsapott a nyári médiahírek egyik mindig ismétlődő kérdésére, hogy ha július vége, akkor jönnek a ponthatárok és ezzel együtt a gyereküknek lakásvásárlók és a továbbtanulóknak bérlők.

Sokan még egyébként mindig azt képzelik, hogy a diákbérlők hatása  nagyon nagy az egyetemvárosokban. Azt lehet erre mondani, hogy ahol nincs más ok vagy indok bérelni, csak a továbbtanulás miatt, ott előfordulhat, hogy a diákok az elsőszámú bérlők. Mivel erről keveset tudni, mindenki, még a média is a képzeletére bízza, hogy mely városokról lehet szó. Egyet biztosan kijelenthetünk, hogy ezalól kivétel Budapest.

Mint a legnagyobb albérletpiaccal rendelkező egyetlen magyar metropolisz, ide az elsőszámú bérlők nem tanulni jönnek, hanem dolgozni. Budapesten a bérbeadók elsősorban a biztos munkával rendelkezőket keresik, őket preferálják és rájuk várnak. Az régen rossz lenne, ha az elmúlt évtizedek demográfiai folyamatai után, még mindig a diákokban látnánk „A BÉRLŐT”.

Álljunk meg egy pillanatra, mert a gyereküknek vásárlók nem a ponthatárok kihirdetése után jelennek meg fizetőképes keresletként egy adott város lakáspiacán, így Budapesten sem. Jóval előbb, évekkel előbb vásárolnak ott lakást, ahol úgy gondolják, hogy a gyerekük tanulni fog. A szülői gondoskodás, odafigyelés előre gondolkodik és cselekszik.

Budapesten mind a használt és mind az új lakások piacán megfigyelhető az, hogy aki befektetésként vásárol, azoknak egy jelentős része valójában a gyerekének vásárol egy lakást. Addig kiadják, amíg a gyereknek nincs rá szüksége, így a biztos pont az adott városban jóval hamarabb megvan, mint sem a gyerek egyaltalán tudná, hogy mit és hol is fog tanulni. Természetesen ettől még lehetnek a ponthatárok kihirdetési után is aktivizálódó vásárlók. Ahogy vannak olyan szülők is, akik a diákélet alatt vásárolnak lakást, mert megelégelik a rossz albérleti körülményeket, esetleg féltik a gyereküket a fura társaságoktól, és abban a bíznak, hogy a saját lakásban jobban oda tudnak figyelni a szemükfényére.

lakáspiac diákbérlők lakásbefektetés albérlet albérletpiac újlakáspiac demográfia Budapest Magyarország Ingatlanműhely
A gyerekek a jövő

Önmagában a gyerek lakásvásárlást ösztönző tényező, amit nem árt észben tartani mindazoknak, akik csak legyintenek arra, hogy fogyunk és arra is, hogy jelentős számú magyar gyerek születik, már a hátrokon túl. A magyar lakáspiacra teljes mértékben rányomja a bélyegét a 37 éve tartó káros demográfiai folyamat. Lakást veszünk a gyerek miatt, mert kell a nagyobb lakás, a több szoba, a jobb életkörülmények. Majd a gyereknek is veszünk lakást, legalábbis, aki megteheti, az biztosan vesz a gyerekének lakást. Az OTP Ingatlanpont ezt akarta mondani, csak egy picit leegyszersűsítette a kérdést a ponthatárokra. Miközben meg jobban belegondolva mindenki beláthatja, hogy a gyerekek, a gyerekvállaló családok milyen nagyon nagy hatással vannak a lakáspiacra. A számuk, az arányuk és a hatásuk a magyar lakáspiac jövőjét tekintve (sors)döntő lehet.

Az ingatlanaink száma csak nő és nő, mi meg csak fogyunk és fogyunk. Az újlakáspiacunknak ez szab csak igazán gátat, ami már most látszik, hogy milyen nagy mértékben elmarad a jelenlegi építkezési hullám például a 15 évvel ezelőtti építkezési hullámtól. Pedig csak 15 év telt el. Eltelik megint 15 év és bárcsak tévednénk, de nagyon úgy néz ki, hogy egyre kisebb és egyre alacsonyabb hullámokkal számolhatunk majd a magyar lakáspiacon, ahol sokminden, vagy talán még mindig minden, a lakáspiac gyermekei miatt történik vagy éppen nem történik.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Ingatlanműhely

blogavatar

Ingatlanpiac meztelenül - így kell dobozon kívül gondolkodni. Önképzőkör, ahol a hírekben az igazságot mutatják, nem a biztonságról beszélnek. A blogot az élet írja.

Legfrissebb műhelymunkák

Vélemények