Arte legis

lakástörvény lakásbérleti jogviszony lakásbérleti szerződés albérletpiac albérleti szerződés 2018 Magyarország Ingatlanműhely

…a magyar társadalom nem rendezkedett be a bérlakások használatára: sem a jogrendszer, sem a tulajdonosok, sem a bérlők. Magyarországon az ingatlantulajdon továbbra is státuszszimbólum. Ebben hosszú távú szemléletváltásra lenne szükség, a bérlakáspiac szabályainak megfelelő kialakítására.” - írja Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza a vg.hu Oda megyünk lakni… személyes véleményének hangot adó cikkében.

Ez egy olyan vitatéma egyébként, ami koránt sem biztos, hogy megfelelő tárgyi tudás nélkül konstruktív és eredményes tud lenni

Téves és hibás alapon nyugszik az a feltevés, hogy a lakásbérleti jogviszony, a lakások kiadása ne lenne megfelelően szabályozva ma Magyarországon. A szabályok jók, csak nem tudjuk alkalmazni őket, mert egyrészt nem ismerjük őket, másrészt a jogalkalmazók, a hatóságok sincsenek vele teljes mértékben tisztában. Rossz jogértelmezési hibák miatt ne a szabályokat, a törvényt hibáztassuk, hanem inkább saját magunkat.

Azt követelni újra és újra, hogy új szabályozásra van szükség, az a jelenlegi rossz jogértelmezési gyakorlatot nem orvosolná. Ugyan olyan rosszul lehetne értelmezni egy új szabályozást is – mindezt szem előtt tartva – ne új törvényekért lobbizzunk, hanem ki kell küszöbölni a hibás jogértelmezésből fakadó társadalmunkra kártékony jogalkalmazási anomáliákat.

Mindenki tudja, hogy minden törvény annyit ér, amennyire betartják

Nálunk a lakásbérbeadási törvényeket nem tartják be – nem csak a bérbeadók és a bérlők - sokszor még maguk a hatóságok sem, köztük a bíróságokkal együtt. Mivel szűk rétegprobléma a lakásbérlés, kevés embert érint, nincs nyomás a jogalkalmazókon, hogy megfelelő jogértelmezés mellett legyenek rendezve a lakásbérlés körüli jogviták.

Amire igazán szükség lenne, azok a gyorsan ítélő bíróságok ilyen jellegű kérdésekben.

Létezik ilyen intézmény nálunk bűncselekmények esetén, amikor látványosan, pár nap alatt a bíróság eredményre jut. Addig a lakások körüli jogviták lassú, körülményes és időhúzó eljárást eredményezhetnek, ami nem a lakásbérlési szabályok hibája. Tényleg nem, azok maguk is gyorsan ítélő bíróságokért kiáltanak.

Nem új szabályokra van szükség, hanem a szabályok betartását és betartatását kellene komolyabban venni Magyarországon

Minden benne van a jelenlegi szabályozásban, amit egyébként ma sokan hiányolnak. Azt mondják ugyanis, hogy védi a bérlőt az ingatlan tulajdonosával szemben. Védeni nem védi, sőt, jóval szigorúbb, mint azt sokan gondolják csak azért, mert nem is ismerik a jelenlegi lakásbérlési jogviszony szabályozását.

A hatóságok és a bíróságok védik a bérlőt azzal, hogy lassúak, borzasztóan lassúak egy olyan kérdésben, ahol minden nap számít. A hatóságok és a bíróságok vitatható jogértelmezési gyakorlata védi a bérlőt, nem a törvény. Ez is egy nagyon-nagyon fontos különbség.

Ha lenne új szabályozás, a hatóságok és a bíróságok továbbra is rosszul értelmezhetnék azt, hibás és téves, nem is olyan ritkán káros előítéletektől sem mentesen. Látható, hogy még a véleményét széles nyilvánosság előtt felvállaló közgazdásznak sem biztos, hogy van jogilag fogalma a jelenlegi lakásbérleti jogviszony kereteiről, de véleménye az van róla. Ez is káros jelenség nálunk, hogy úgy beszélünk és úgy kritizálunk számunkra teljesen ismeretlen témákat, és úgy keresünk rájuk megoldásokat, hogy közben nem is a valódi problémákat feszegetjük. Ha rosszak a kérdéseink, akkor arra csak rossz válaszokat adhatunk.

Jó kérdésekre van szükség, különben több kárt okozhatunk, jó szándék ide vagy oda

Ha nem vagyunk azzal tisztában, hogy nálunk a rossz jogértelmezés és a körülményes(kedő) jogérvényesítés az alapvető hiba – ami egyébként nem csak a lakásbérlési jogviszony körüli jogvitákra igaz – akkor addig nem is beszélhetünk valódi megoldáskeresésről.

Egy új szabályozás semmit sem ér anélkül, ha nem tanulunk meg már végre jól és helyesen jogot értelmezni, ha továbbra is nehéz és időigényes marad a hatósági és bírósági út, ahol a jogérvényesítés nem a szabályozástól függ, hanem a "bonyolító" vagy a  bíró jó- vagy rosszindulatától.

Ez pedig már a bíróságok körüli széleskörű társadalmi vita igen csak háborgó tengerére visz minket:

A magyar jogállam legnagyobb kritikája lehet ma az, hogy a bíróságok nem képesek a törvények helyes értelmezésére, az ügyek gyors és hatékony lezárására, mert egymásnak is ellentmondó jogértelmezések alapján hoznak veszélyesen szubjektív döntéseket úgy törvények nevében, hogy abban a törvényalkotó akarata (= a társadalmi érdek védelme) érvényesülhet a legkevésbé.

A jelenlegi lakásbérlési jogviszony szabályai nem gumitörvények!

Szigorú és egyértelmű, teljesen félreérthetetlen szabályozásról beszélünk. Szigorú és egyértelmű, teljesen félreérthetetlen, gyorsan intézkedő hatóságokra és villám gyorsan ítélő bíróságra van szükség nem csak a lakásbérlés körüli jogvitákban, hanem minden másban is ma már Magyarországon. A világ felgyorsult, ezért jogos társadalmi érdek, hogy sokkal, de sokkal „okosabb” jogalkalmazókra van szükség, mert a szabályozás mit sem ér, ha nem tudják azt megfelelően a jogalkotók akarata szerint betartani és betartatni.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

A bérbeadói kontroll fontossága

albérletpiac albérlet bérbeadás lakásbérleti szerződés lakástörvény 2018 Magyarország Ingatlanműhely

A bizalmatlanság lehet egészséges, ha úgy tekintünk rá, mint kockázatkezelés. Az ingatlan kockázatos ezsköz. Kockázatos a birtoklása, az értékesítése, de még a hasznosítása is. Kiadni egy lakást nem azt jelenti, hogy beköltöztetünk egy bérlőt, akitől csak egy elvárásunk van, hogy fizesse a havi lakbért nekünk. A bérbeadás is kockázatos. Bérbeadóként a teljes pénzügyi kontroll a kockázatok kezelésének alapja.

Ha a bérlőre bízzuk a rezsi ügyeket, sokat kockáztatunk

Nem minden esetben, lesznek mindig kivételek, amikről már jó ideje tudjuk, hogy csak erősítik a szabályt:

Bérlő nevére nem íratunk át órákat, nem engedjük, hogy kezelje a rezsi számlákat, azoknak a fizetését. Rengeteg visszaélésre adhat okot. Van olyan bérlő, aki fizeti a lakbért, de a rezsi díjakat már nem teljesen.

A rezsivel lehet játszani, akár úgy, hogy hamis óraállásokat diktál havonta vagy olyan átalányt állít be egy évre, aminek köze sincs a fogyasztáshoz. Olyan szolgáltatásért nem fizet és halmoz fel tartozást, amit „nem kapcsolnak ki”. Ilyen társasházban például a víz. Társasházi lakásban, vagy olyan sorházban, ahol mellékmérő van, ott gond nélkül lehet úgy vizet használni, mert a magyar jogszabályi környezet szerint ilyen órákat nem vesznek le, a fogyasztást nem korlátozzák. Ha meg kiderül, hogy a bérlő nem fizette a vizet amíg ott élt, annak nem fog örülni senki. Olyan társasházaknál, ahol külön kell fizetni a szemétszállításért lakásonként, mert külön kukája van a lakásoknak, ott is kiderülhet, hogy a bérlő évekig tud úgy ott élni, hogy a szemétszállításért nem fizet. Alig néhány mondatban leírtuk, hogy mennyire könnyen vissza tud élni a bérlő a helyzetével. Trükközhet a fogyasztással, a számlázással és a számlák ki nem fizetésével.

A szolgáltatók számlázási szokásai sem túl 21. századiak

Gondoljunk csak abba bele, hogy mennyire el tud térni az óraállás, amit az óra mutat és az utolsó kiszámlázott tétel. Évente egyszer ellenőrzik a szolgálatók az órákat. Ennyi idő alatt simán lehet bérlőváltás is egy lakásban. Különösen a kiköltözéskor tud bonyodalmat jelenteni az előtte rosszul kezelt rezsiszámlák rendezése. Be lehet mutatni egy bérbeadónak, hogy az „utolsó számla” ki van fizetve, de annak meg lehet köze sincs az „utolsó fogyasztáshoz”. Igen, most nem a véletlenről beszélünk, amikor a bérlő figyelmetlen és jobb dolga is van annál, mint a szolgáltatók számlázási szokásaival foglalkozni. Tudatos és előre eltervezett bérlői visszaélésről beszélünk, amikor a bérlő eleve úgy költözik be, hogy tudja a számlákat úgy és abban a formában fizeti, ahogy ő akarja. Mindent késleltve és minimalizálva, kijátszva és kihasználva minden kiskaput. A gáz- és villanyszámlák is gond nélkül lehetnek legalább 2 hónapos elmaradásban.

A lényeg az, hogy mindig annyi és olyan tartozás legyen kiszámlázva, amiből még nincs baj:

Az ingatlan tulajdonosaként ne legyünk csak azért nyugodtak és bízzunk meg a bérlőben, mert a havi lakbér megérkezik az adott hónapban. A bérlőnk addig lesz velünk kedves és udvarias, amíg ki nem derül, hogy vaj van a füle mögött.

Ajánlatos minden esetben havi elszámolásban maradni, ahol a számlákat és a számlázást a bérbeadó kezeli és felügyeli

A számlákat nem a kiadott lakás címére kell postázni, hanem oda, ahol a bérbeadó él. Ne állítsunk be átalányt, minden esetben a havi fogyasztás alapú, diktálásos rendszert alkalmazzuk. Bérbeadásnál a rezsi számlák kezelése időigényes és fáradságos munka tud lenni. A lakásbérleti szerződésbe érdemes előre rögzíteni és a lakás kiadásánál, a bérlő kiválasztásánál már átbeszélni a számlák fizetését és a rezsi ügyeket. A havi számlák fizetése sem jelent teljesen jó megoldást, mivel a szolgáltatók utólag számláznak. Ez addig nem gond, amíg a bérlő ott él. Ha költözés van, mindjárt kiderül, hogy komoly vitára okot adhat, hogy akár 2-3 hónap is lehet az „aktuális” óraállás kiszámlázása a szolgáltatónak. Például távhős lakásnál a számla igen izgalmas tud lenni, amikor a márciusi számla januári díjakat is tartalmaz, mert két hónappal el van maradva bizonyos hő és melegvíz elszámolás.

A kiadjuk a lakást és majd lesz valahogy hozzáállás ma már nagyon nem működik

Érdemes előre eltervezni hogyan is lehet a legérthetőbben és leghatékonyabban ezt kezelni bérbeadóként.

A fizesse ki a bérlő mindig az aktuális számlát a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bérlő fogyasztása több havi késedelemmel lesz csak rendezve.

Ebbe ritkán gondolunk bele, csak akkor jön a kapkodás és a bosszankodás, amikor a kedves bérlő elmegy és hetekkel később jövünk rá, hogy tartozásokat hagyott maga után. Az elköltözött bérlőnek meg semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy kifizesse az elköltözése után kiállított számlákat. Mondhatja is, hogy ő elköltözött március elején, miért fizetne már áprilisi és májusi számlákat!

Ha engedjük a bérlőnek, hogy azt higgye mindig az utolsó számla jelenti az utolsó fizetési kötelezettségét abban a hónapban, akkor idővel magunkra vethetünk.

Óraállástól óraállásig, hónapról hónapra nyilvántartott fogyasztás alapján nem az a fontos, hogy mikor jön a szolgáltató számlája a fogyasztásról:

- Az félreérthetetlen, hogy az utolsó kifizetett óraállástól értelemszerűen fizetési kötelezettsége van a bérlőnek addig az óraállásig, ameddig a bérlő a lakásban él.

- Erre szedhetünk tőle havi rezsi előleget fogyasztás alapján, amivel a szolgáltatói számlák alapján utólagosan elszámolhatunk.

Fontos, hogy bérbeadóként a lakás kiadása alatt mi tartozzunk a bérlőnek – például a pénzügyi biztosítékkal – és a bérlő ne tartozzon nekünk se lakbérrel se rezsivel.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Ahol véget ér a bizalom, ott kezdődik a jog

albérletpiac lakásbérleti jogviszony lakásbérleti szerződés felmondás szerződés megszűnése Lakástörvény Ptk. lakáskiürítés birtokper Magyarország Ingatlanműhely

Az emberi tényező minden esetben rizikófaktor. Ezt mint ha elfelejtenék azok a híradások, ahol egy lakás hasznosítását könnyűnek, a pénzcsinálást kockázatok nélkül %-ban kifejezhetőnek tartják. Vegyél egy lakást, ad ki és majd dől a lé, néhány év és megtérül a befektetett tőke. A lakásárak emelkedése megosztó. Mögötte racionális érvként a lakások hasznosításából származó kecsegtető bevételeket látják. A kockázatok meg hiányoznak a képletből.

Az utóbbi évek lakásárnövekedése mellett, a kiadó lakások piaca kockázatos bérlőkkel találta magát szembe.

A jó bérlők vagy lakást vettek, vagy külföldre költöztek, de egyébként is jelentősen kevesebben vannak, mert a demográfiai hatások a bérlők számát és minőségét egyaránt befolyásolják. A lakások árai a hasznosításuk kockázatát biztosan nem fejezik ki. Ez egy eléggé beárazhatatlan kockázat.

Úr isten, a bérlő nem akar elköltözni!

Most egy olyan példán mutatunk be egy kockázatot, ami életszerű, bárkivel megtörténhet.

1.  A lakást határozott 12 hónapos bérleti szerződéssel lakja a bérlő. Fizet, nagyjából minden rendben.

2. A bérbeadó mégis úgy gondolja, hogy a határozott idő leteltével új szerződést nem köt a bérlővel.

3. A szerződés lejárata előtt kb. 60 nappal, tehát időben jelzi, a bérbeadó a bérlőjének, hogy ezzel a lakással ne tervezzen hosszabb távon. Ez eddig mind szép és jó, korrekt a bérbeadó, mert időben szól.

4. A bérlő eddig nem is firtatta, hogy tovább maradna.

5.  A hír hallatán viszont azonnal pánikol, ragaszkodik ahhoz, hogy tovább maradjon.

A dilemma tehát adott, a bérbeadónak joga, hogy a lejáró szerződés után búcsút intsen a bérlőnek. A bérlő viszont visszaélhet a helyzetével és provokatív lesz.

Ebben a példában ez történik. Kijelenti a bérlő, hogy neki ez a 60 nap nem elég új lakás megtalálásra, megsértődik, befeszül és gyakorlatilag az egész bérleti jogviszonyt felrúgja. Jogszerűen nem maradhat, ezért marad a jogsértés. Ez a helyzet adott és fontos megjegyezni, hogy a 12 hónapos szerződés 10. hónapjában vagyunk, közel a szerződés eredeti megszűnésének dátuma. Ez a szituációt nem teszi általánosíthatóvá. Hogy a későbbi félreértések elkerüljük, itt ez egy nagyon fontos körülmény. A vitának itt nincs igazi előzménye. A bérlő eddig mindent rendesen fizetett, betartotta a szerződést. Csak a 10. hónapban közölt hír hallatán, miszerint a 12. hónap végével mennie kell, teljes mértékben feldühíti, kiszámíthatatlanná teszi, elveszíti a józan ítélőképességét:

I. Az tipikus, hogy a provokatív bérlő a sérelmeit egy általában túl hosszú szövegkörnyezetben (jelen esetben egy e-mail) tudatja a bérbeadóval. A személyeskedést, a támadásokat, a fantáziálgatást el kell tudni engedni. A lényegre kell helyezni a hangsúlyt. Itt pedig elhangzik az első súlyos mondat, miszerint:

„A korábban jelzettek szerint nem tudunk a megadott időpontban kiköltözni az ingatlanból és élünk azon szerzett jogunkkal, hogy a szerződés lejárata után is az ingatlanban maradunk a lakhatási helyzetünk (remélhetőleg rövid) megoldásáig…”

II. Ilyen helyzetben tipikus, hogy a bérlő átveszi az irányítást, teljesen bizonytalan helyzetet teremt. Az is tipikus, hogy az irányító bérlő, egyoldalú döntéseket hoz és önkényesesen szabályokat talál ki, mint pl.:

"A bérleti szerződéskor kifizetett kauciót le fogjuk lakni, a tárgyhavi bérleti díjat és rezsit ebből kérjük levonni. Sajnos nem látunk esélyt arra, hogy a mostani állapotban bármi kauciót is visszakapnánk.”

III. Bizalmatlan környezetet teremt, amiben ő maga is kimutatja, hogy mennyire bizalmatlan. A provokáció első megnyilvánulása mindig a kaució, vagy jogilag a bérleti díj biztosítéka, körül forog.

Ez a pénzügyi biztosíték mindig áldozatul esik a felek közötti bizalom megromlásának. Kéz a kézben jár a fizetés megtagadása, vagy másképpen a pénzügyi biztosíték felélése. Erre minden provokatív bérlő azonnal önkényes jogot formál, attól függetlenül, hogy ezt a vele kötött bérleti szerződés és egyébként a törvény is tiltja.

Elsőnek megismerkedtünk a körülményekkel, most pedig a következményekkel szembesültünk, ha a bérlőnek nem tetszik a határozott idejű bérleti szerződés közelgő vége.

Stratégia lépésről lépésre

Ha közjegyző előtt kötöttünk lakásbérleti szerződést, ha nem, minden ilyen bizonytalan helyzetet biztos jogi környezetté kell átalakítani. A közhiedelemmel ellentétben a közjegyzős szerződés sem azonnal végrehajtathó.

Alfa Lépés  Az első és legfontosabb lépés minden esetben a bérleti szerződés felmondása. A felmondás a szerződés jövőbeni megszűntetésére irányul. Tehát szerződést nem a felmondás szünteti meg, hanem a felmondási határidő leteltével automatikusan megszűnik.

A felmondás mindennek az alfája és az omegája. Ugyanis bérbeadóként az a célunk, hogy a bérlőből a szerződés megszűnése után már ne legyen bérlő.

Ameddig bérlő, addig a bérlőket illető jogai vannak, pl. jogszerűen használhatja az ingatlant, még akkor is, ha egy árva fillért nem fizet érte. Onnantól kezdve, hogy a bérlő nem bérlő többé, már csak jogsértően használhatja a lakást. Amíg jogszerűen használja az ingatlant, addig a bérbeadónak tűrési kötelezettsége van. Ez vonatkozik a felmondási időre is. A felmondási idő alatt, ha nem történik semmi, a bérlő elzárkózik, körülményeskedő lesz, szinte elérhetetlen, akkor az ellen nincs semmi jogi eszköz. Ahogy vége a felmondási időnek, a szerződés megszűnik, és onnantól kezdve a bérlőből egy jogcím nélküli lakó lesz.

A szerződés megszüntetése felmondással a biztos jogi környezetet teremti meg.

Azért nem részletezzük külön a felmondás szabályait, mert az a bérleti szerződésben foglaltaktól és a helyzettől függően is változhat. Egy biztos, minden ilyen bérlői provokáció, amit írásban jól alátámasztanak általában felháborító érvelésekkel, mind fenntarthatatlanná teszik a bérleti jogviszonyt, a bérbeadótól annak további fenntartása már nem elvárható. Ez egy felmondási ok és egyben körülmény is. A minimum 15 napos felmondási idő, a hónap végével történő felmondással súlyosan kirívó esetekben (tehát ahol nem kell, hogy megelőzze a felmondást a bérlő felszólítása, hiszen kommunikációjával, cselekedetivel minden kétséget kizáróan félelemkeltő és felmondásra okot adó) jogszerű és törvényes. Ez a helyzet pedig még mindig az adott példára vonatkozik, nem általános kijelentés, például csak a szimplán nemfizető bérlőre.

Egy ilyen eklöltözés megtagadása, a lakás elfoglalásának írásba adása és azonnali fizetésmegtagadás a pénzügyi biztosíték felélésével  együtt egy speciális körülmény a 12 hónapos szerződés 10. hónapjában.

Béta lépés Ahogy a szerződés megszűnik, a felmondási határidő után, fel kell szólítani a már jogcím nélküli lakókat, hogy az ingatlant hagyják el. Bár a felmondás része ez már a felmondást közlő levélben, ne felejtsük el a szerződés megszűnésének első napján azonnal felszólítani újból az ingatlan elhagyására és átadására a lakót.

Lakáskiürítés, A LÉPÉS A megszűnt szerződés jogosítja fel a bérbeadót, hogy akár a közjegyzős szerződés erre vonatkozó részét, akár végrehajtási törvény nemperes eljárásban történő lakáskiürítését kezdeményezze.

Előbb nem kérhet ilyet, ennek jogi alapja a szerződés megszűnése és hogy a bérlőből jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználó legyen, aki önhatalmával visszaélve, tartja elfoglalva a lakást a bérbeadó beleegyezése és hozzájárulása nélkül.

Ha közjegyző vagy ügyvéd segítségét veszi igénybe a bérbeadó a lakáskiürítési eljárásban a felmondás és szerződés megszüntetése mégegyszer mondjuk, hogy minden esetben alapfeltétel. Ezért erre helyezzen minden bérbeadó nagy hangsúlyt. Akár már úgy, hogy a bérleti szerződésben a szerződés felmondása és megszüntetése külön fontos rész legyen. Ne akkor kelljen kitalálni, hogy mi legyen, amikor baj van, hanem legyen a bérleti szerződés egyértelmű és világos. Így azt a bérlő aláírásával igazolni lehet, hogy a szerződéskötés pillanatában már elfogadta.

Kiskorú veszélyeztetése

Külön említésre méltó az a körülmény, ha az ilyen renitens bérlő kiskorúval él az ingatlanban. A közhidelmekkel ellentétben a családos bérlőt a törvény nem védi.

Sőt, hangsúlyozzuk ennek súlyos következményét, kiskorú veszélyeztetése miatt a szülőt vonhatják felelősségre, a kiskorú gyereket elvehetik tőle, ha nem tudja biztosítani a kiskorú lakhatását. Ez különösen igaz a gyerekét egyedül nevelő szülőkre, akik meggondolatlanul a gyerekeiket úgy védik, hogy közben pajzsként használják őket jogvitákban. Érzelmi zsarolás és lelki terror kiskorú gyerekekkel élő bérlőknél elég általános jelenség.

A Ezt már a szerződés felmondásánál, a szerződés megszűnésénél figyelembe kell venni és hangsúlyozni is kell.

B Egy lakás kiürítésénál, ha kiskorú is érintett, akkor a védelembe vételről fog intézkedni a bíróság a lakás kiürítése előtt. Ilyenkor a kiskorú jogai az elsők, a hatóság azt tartja tiszteletben és csak ezután történhet meg a lakás átadása az ingatlan tulajdonosának.

C Moratórium sem vonatkozik a jogcím nélküli önkényes lakókra, így sem a kisgyerekes sem pedig a gyerek nélküli bérlők provokációjának nem szabad felülni. A lakás kiürítése végrehajtással folyamatos, aminek pont az a lényege, hogy jogcím nélkül, tehát bérleti jogviszony nélkül, önkényesen tartózkodnak más magántulajdonában.

D Birtokvédelemmel fenyegetőző bérlők esetében is jó tudni, hogy a birtokvédelem a jóhiszemű és elsősorban jogcímmel rendelkező bérlőt illeti meg. A rosszhiszemű és jogcím nélküli lakáselfoglalót birtokvédelem nem illeti meg. Bitokvédelmet és az eredeti helyzet visszaállítását az ingatlan tulajdonosa kérheti olyan esetekben, ahol a bitokper (peres eljárás) elkerülhetetlen.  Ilyen esetben a lakást használó, azt elfoglaló a jogerős ítélet végrehajtásáig az ingatlan felett rendelkezhet, ennek költségeit polgári peres eljárásban lehet csak érvényesíteni. Ez már az igazi szélhálmos "bérlők" terepe, akik betegesen ügyelnek arra, hogy a felelősségrevonásuk lassú és körülményes legyen.

Újra és újból  hangsúlyozzuk, hogy szándékosan nem hemzsegnek itt most jogszabályok, ez nem jogi tanácsadás, hanem egy figyelemfelhívás. Minden helyzet egyedi, ezért aki bérbeadó, az vegye komolyan a bérleti szerződését és jogi segítség nélkül, önbiráskodásba ne bonyolódjon még akkor sem, ha a bérlő mindent elkövet ezért. A hideg vér és a józan ész, a jogtudatosság, a bérbeadó jogbiztonságának alapkövei.

A Lakástörvény és Ptk. értelmezése:

albérletpiac lakásbérleti jogviszony lakásbérleti szerződés felmondás szerződés megszűnése Lakástörvény Ptk. lakáskiürítés birtokper Magyarország Ingatlanműhely
Lakásbérleti jogviszony

FONTOS: A bejegyzés szereplői nem valós személyek és bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve!

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Albérlet eladása

albérlet albérletpiac lakáspiac lakástörvény lakásbérleti jogviszony határozott idejű bérleti szerződés Magyarország Ingatlanműhely

Jön a tavasz, több bérbeadóban motoszkál a hang, hogy a lakást el kellene adni. Ha bérlő van a lakásban, határozott idejű bérleti szerződéssel, akkor azért érhetik meglepetések a bérbeadókat. Egyrészt a bérlő nem egy dísztárgy, amit megununk és kidobunk lomtalanításkor. Másrészt minden indok nélkül, csak úgy felmondani egy érvényes szerződést, az bizony egyszerű szerződésszegést jelent. Azt szinte mindenki tudja, hogy 1 éves szerződéseket kötnek a bérlőkkel és elvárják, hogy még véletlenül se legyen rövidebb ez az idő. Ez vált teljesen általánossá az albérletpiacon. Ha a bérlő el akar menni előbb – tehát szerződést szeg- akkor a kauciója (óvadék = a bérlet díj biztosítéka) elveszik. De az ingatlan tulajdonosa, bérbeadója is tud szerződést szegni, ha csak úgy rendre utasítja a bérlőt és megkéri, hogy költözzön el a szerződéses határidő előtt.

Gondolkodjuk előre

Amikor kiadjuk a lakásunkat, azért gondoljunk bele abba, hogy mi magunk képesek vagyunk-e betartani legalább azt a minimális elvárást, hogy ha egy éves szerződést íratunk alá a bérlővel, akkor az egy évet is jelentsen, ne pedig kevesebbet.

Nagyon sokan nem gondolnak bele. Úgy vannak vele, majd lesz, ami lesz, a lakás úgy is az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. Nehogy már egy bérlő mondja meg nekem, hogy mihez van jogom és mihez nem a saját tulajdonomnál?!? Ez egy buta és meglehetősen felelőtlen hozzáállás.

A lakhatás lehet, hogy nem alapjog, de a jogrendszerünk védelmet nyújt azoknak, akik lakóingatlanokban élnek, legyenek ők bérlők vagy legyen az a saját tulajdonuk. A jogi védelem, mind a két félnek jár. Egy adott ingatlannál – tehát egy albérletnél – azt védelmezi a jog, aki a lakásban él, azt használja életvitelszerűen. Ez pedig nagyon is logikus és nagyon is érthető. Máskülönben egy nagyon jobizonytalan helyzetről beszélhetnénk, ahol a kiszolgáltatottság csak egy enyhe kifejezés lenne a valódi helyzetre. Lehet rajta vitatkozni, hogy ezzel a bérlő vissza is élhet. Az egy másik történet, azokra a vizekre most nem evezünk.

Határozott idejű szerződés = tervezhető

Itt és most az a fontos, hogy van egy rendes, jólfizető bérlő, aki aláírta az egy éves szerződést, megfizette az óvadékot, minden rendben van. Csak egy napon a lakás tulajdonosa, a bérbeadó azzal kopogtat az ajtón, hogy ő eladja a lakást és jobb lenne innen elköltöznie. A valóságban ez lehet több körös esemény is. Beindul a bizonytalankodás, hogy „Lehet eladom a lakást, még nem biztos, csak lehet”. Aztán folytatódik azzal, hogy „Megmutatnám csak egy ismerősnek, mert lehet érdekli.”. Végül kicsúcsosodhat abban, hogy „Sürgőssé vált, minél előbb el akarom adni, de nem kell elmenni, csak majd jönnek nézni a lakást hetente egyszer.” Aztán ez nem így lesz és elindul a bérlő „zaklatása”, hogy „Most azonnal mutatni kell, mert ilyen és olyan érdeklődők jönnének”, amivel elindul a bérlő ellehetetlenítése. Nem történik más, mint egy lassú elűzése a jó bérlőnek, aki hirtelen azt sem tudja mit csináljon. Lehet balhézni, befeszülni, mert erre a jog egyébként teljes mértékben lehetőséget is ad a bérlőnek. De a legtöbb esetben jobb a békés elválás, meg a kellemetlenségek tűrése, amíg muszáj. A "rendsebb" bérbeadók valamilyen kedvezményt, kompenzációt ajánlanak fel ilyenkor a bérlőknek, de legalábbis nem mutatják addig a lakást "ingatlanosokkal", amíg benne lakik, csak az elköltözése után.

Ha a bérlő fizet rendesen, minden együttélési szabály betart a házban, akkor a határozott idejű bérleti szerződés végéig ottmaradhat. Akkor is, hangsúlyozzuk, akkor is, ha a lakást időközben eladják. A tulajdonjog változás sem írja felül a bérlő ezen jogát.

Még a lakás új tulajdonosa sem jöhet azzal, hogy nem vele kötötte a bérleti szerződést, mert a jog itt igen ésszerű és folytonos, védi a jóhiszemű felet, aki betartja a szerződést és fizet a lakás mindenkori tulajdonosának. Aki határozott idejű lakásbérleti szerződést kötött a bérlőjével, az egy olyan fix szerződést kötött, amiben a mindenkori tulajdonos felelősséget vállal a szerződés betartásáért a határozott idő lejártáig.

Határozott idejű szerződés = biztonságos

Erről teljesen megfeledkeznek sokan, de több mint valószínű, hogy nem is tudják és a bérleti szerződésben sem pontosítják. A bérlők is sokat beszélnek arról, hogy milyen rossz a határozott idejű bérleti szerződés, mert „röghöz köti őket, nem is tudhatják, hogy mi lesz velük 1 éven belül”. A határozott idejű lakásbérleti szerződés első ránézésre olyan, mint a szolgáltatóknál a hűségidővel kötött szerződés. Közben minden hátrány – ami csak egy egyszerű félelem a bizonytalanságtól – lehet egyben előny is.

Csak az a bérlő lehet biztos abban, hogy a bérbeadója egyik napról a másikra nem teheti ki az utcára, akinek határozott idejű bérleti szerződése van.

A határozatlan idejű ettől kockázatosabb, még ha sok bérlő ennek örülne inkább a legjobban. Ott felmondhatja mind a két fél bármikor és menni kell, ha menni kell, mert nincs időbeli korlát. Ezért határozatlan és ezért jelent bizonytalanságot is. A lakhatásban – ha jóhiszemű és rendes bérlőről beszélünk – a legritkább esetben szereti az ilyen bizonytalan helyzetet.

A hosszú távú albérlet nem 1 évet jelent

Az albérlet nem feltétlenül átmeneti megoldás és a szónak nem is abban az értelemben, ahogy ma gondoljuk. Évekig, de ma már vannak bérlők, akik akár két évtizede albérletben élnek. Nem költöznek évente, akár 5-10 évig is egy lakásban laknak. Leginkább csak akkor költöznek, ha elküldik őket, pl. a lakás eladása miatt. Otthonuknak érzik és legkevésbé sem örülnek a váratlan helyzeteknek, a kiszolgáltatottságnak. A saját lakás melletti egyik érv pont az, hogy „Élj saját lakásban, mert az albérletből bármikor kidobhatnak, nem lehet vele hosszú távon tervezni”. Lehet, már hogyne lehetne. Egyelőre még hiány van az olyan bérbeadókból, akik így gondolkodnak és valóban hosszú távú bérbeadók, mert a bérlő is ember és az albérlet is otthon.

Budapesti albérletpiacról itt olvashat még:

albérlet albérletpiac lakáspiac lakástörvény lakásbérleti jogviszony határozott idejű bérleti szerződés Magyarország Ingatlanműhely
Hol éri meg lakást kiadni Budapesten?

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Családok az albérletpiacon

család otthon albérlet szociális bérlakás lakástörvény lakásviszonyok magyarországon lánchíd rádió ingatlanműhely

A Lánchíd Rádióban kérdeztek ma reggel minket kisgyerekes családok bérlési nehézségeiről. A téma bizonyos tapintatosságot igényel, de egyben racionálisan is kell néznünk a kérdést. Egyrészt le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a gyerek lenne a probléma. Egyáltalán nem az és nem is toleráljuk azt, hogy a gyerekre akarják hárítani a szülők felelősségét.

Mert az első és legfontosabb dolog, amit itt tisztázni kell, hogy a nehéz anyagi körülmények között élők, a kiszolgáltatottabb családok pusztán anyagi lehetőségeik miatt keltenek riadalmat a bérbeadók körében:

1. A lakásbérlés alapvető feltétele a biztos egzisztencia. Amikor azt látja egy bérbeadó, hogy szorongó, zavart, nem kiegyensúlyozott, nagyon zaklatott családok akarnak lakást bérelni, akkor nem olyan meglepő az ha nemet mond:

Ha megértjük azt, hogy a piaci alapú albérletpiacon a bérlők anyagi háttere kulcsfontosságú, akkor a következő téma a változó lakhatási normákban keresendő.

A 21. században a gyerekszoba már egy alapfeltétel. A bérbeadók, a lakásaikba bérlő típusokat keresnek. Családokat nem kicsi lakásokba keresnek, hanem nagyba, értsd több szobásba.

2. A modern szemlélet szerint a lakás hálószoba száma határozza meg, hogy milyen és mennyi lakót várnak a lakásukba a bérbeadók. Amíg a klasszikus hozzáállás szerint – amit általában még a nehezebben élő bérlők a mai napig is előszeretettel hangoztatnak – a lakásokat méret alapján döntötték el, hogy hányan lakhatnak benne.

Ma a Családi Otthoteremtési Támogatásban is 60 nm van meghatározva 3 gyerekre, mint minimum lakásméret. Őszintén bevallhatja mindenki, hogy alkalmatlan a mai értelemben egy ekkora lakás egy öttagú családnak.

Persze a saját tulajdonú lakásban annyian laknak ahányan csak akarnak. A bérelt ingatlanoknál, már a bérbeadó joga ezt meghatározni. Így eljutunk a következő témához, ami szintén az elmúlt 15 évben lett látványosan hangsúlyos a bérlakások piacán.

3. A bérlők választanak lakást, a bérbeadók viszont bérlőt. Egyre inkább az a jellemzőbb, hogy a bérlő lakásbérlési szándéka csak egy feltétel a sok közül.

Hiába gondolja, vagy hangosan kommunikálja azt a bérlőjelölt, hogy "mit érdekli a bérbeadót hányan laknak a lakásba, ha mindent ki tudnak majd fizetni", addig a bérbeadók évről évre egyre inkább megválogatják, hogy kit engednek be a lakásukba és kit nem.

Ez a családokat fokozattan súlytja, ha olyan lakást akarnak kibérelni, ami családoknak alkalmatlan, mert nincs benne gyerekszoba.

4. A gyerekszoba kérdését, csak azért most hozzuk előtérbe, mert csak az előző három téma megértése után válik igazán érthetővé.

A bérbeadók válogatnak és nem azért mert nincs jobb dolguk, hanem azért, mert a lakáshoz illő legjobb bérlőt keresik. Igen, a lakáshoz illő bérlőt, aki abban elfér, jól is érzi magát és gond nélkül ki is tudja fizeni. 

Az albérlet hirdetésekben is egyre gyakoribb, hogy megjelölik ki számít ideális bérlőnek a lakásba. Családoknak kiadó lakásnál a gyerekek száma is olvasható egy-egy hirdetésben ma már.

 A családos bérlők minden gond nélkül tudnak bérelni a 3 szobás lakások piacán, ahol van 2 hálószoba és egy közös tér (nappali a konyhával például). Az egyik szoba a szülők hálószobája, a másik szoba pedig a gyerekszoba, amiben  méretétől függően 1 vagy 2 kisebb gyerek kényelmesen elférhet. Akinek erre nincsen anyagi kerete, az ma egyre nehezebben érvényesül a bérlakáspiacon. A nappali + hálószobás, tehát a 2 szobás lakásoknál még előfordulhat, hogy egy-egy bérbeadó a lakás más adottsága miatt – mert van benne egy közös tér pl. egy étkező-konyha – még kiadja 1-2 gyermekes családoknak is. De az ilyen bérbeadó is egyre ritkább az albérletpiacon.

Az egyszobás garzonok tulajdonosai nem az egy gyerekes családokat, vagy a gyereküket egyedül nevelő szülőket tartják a célközönségüknek, a közös tér, a külün gyerekszoba és a privát szülői hálószoba hiánya miatt (= egészséges lakásviszonyok)

Még egyszer hangsúlyozzuk, a szülők felelőssége az, hogy milyen anyagi feltételeket tudnak teremteni a családjuk számára, nem a gyereké.

Az egészséges lakásviszonyok a bérlakáspiacon jobban érvényesülnek ma, mint a sajáttulajdonú lakásokban, ahol még mindig nagy a zsúfoltság.

A gyerek csak szenvedő alanya ennek a történetnek. A szociális bérlakáspiac egyre sürgetőbb téma nálunk is, mert a piaci/magán vagy verseny alapú albérletpiac megteheti azt, hogy egyszerűen nem áll szóba a számára nem megfelelő bérlőkkel, kizárja őket, nem vesz tudomást a keresletükről. Fél, joggal, és itt elidőznénk most egy másik tévhitnél, amit a rádióműsorban az ügyvéd hangsúlyozott:

5. Nem igaz az, hogy a gyerekes bérlőket a bíróság nem tesz ki a lakásból, vagy jobban védi őket a törvény.

Ez tényleg így van. Ha jogvita van, per, végrehajtás és lakáskiürítés, akkor a kiskorúval a gyámhivatal foglalkozik. A folyó jogi ügyben a bíróság rá is fog kérdezni, hogy van-e kiskorú az ingatlanban. De innentől kezdve nincs semmilyen különbség, nincs pozitív diszkrimináció az eljárásban, mert kiskorú is él az albérletben.

Ismét – talán nem is utoljára hangsúlyozzuk – hogy a gyerekekre áthárított felelősség egy társadalmi előítélet az albérletpiacon. Nem a gyerekektől fél a bérbeadó, hanem a szüleitől. Még hozzá teljes joggal.

Az ügyvéd úr elmondta azt is, hogy a Lakástörvény 21. § (1) szerint a bérlő kiskorú gyermekét a bérbeadó hozzájárulása nélkül is befogadhatja.

6. Az viszont igaz, hogy ha a bérlő eltitkolja, hogy van kiskorú gyermeke, azzal a bérbeadó az ég világon semmit sem tud kezdeni, mert a bérlőnek joga van a saját kiskorú gyermekével együtt élni a lakásban.

Hangsúlyozzuk, hogy ez csak a kiskorú gyermekére vonatkozik. Nagykorúra, házastársra, más rokonra egyáltalán nem. Csak önkormányzati lakásoknál van az, hogy a bérlő a teljes családjával együtt jogosult a bérleményt használni a bérbeadó hozzájárulása nélkül a Lakástörvény 21. § (2) szerint.

A szegény embert az ág is húzza, sóhajthatnak fel most sokan. A népi bölcsességekben rejlő igazságok örök érvényűek. A bérlakáspiacon is jól látszik, hogy a társadalom leszakadó rétegei, vagy akik a szakadék szélén egyensúlyoznak, egyre inkább úgy érezhetik magukat, mint a kivert kutyák. De a túlélés ösztöne, az élniakarás, a jobb életben való remény, a család fogalmához erősen hozzátartozó otthon megteremtése is összetett és nagyrészt összefüggő szociológiai kérdések. A bérbeadók csak azt tapasztalják, hogy ahol családokkal kerülnek vitába,  ott  sokkal időigényesebb és akár veszteségesebb/költségesebb is lehet a helyzet rendezése.

7. Az albérletpiacon, ha családok nem fizetnek és nem is mennek el, a bérbeadónak sokkal több idejébe, energiájába és természetesen költségébe kerül az ügy rendezése, mert a családok nehezebben költöznek.

Egyedülálló személy, vagy egy pár, ha vitába kerül, tartozást kezd el felhalmozni, legtöbbször eltűnik az albérletből, mert egyáltalán nem érzi azt otthonának. Ha családok kerülnek bajba és vitás helyzetbe, az otthon = családi fészek nagyon erős ellenállásra, sokszor irracionális viselkedésre sarkalhatja az érintett szülőket, akik oroszlánként védelmezik a családot és az otthonukat, amit annak is éreznek.

Visszautalva a jogi útra, ahol nincs különbség családok és nem családok kilakoltatásában, a valóságban a családok miatt inkább kell bírósághoz fordulnia a bérbeadónak, mint gyerek nélküli bérlők esetében.

A lakhatás joga, a lakásban élés joga nem alanyi jog, de megkérdőjelezhetetlenül emberi jogunk. Az már egy másik kérdés, hogy a magánbérbeadókat nem lehet és nem is szabad összekeverni a szociális alapon bérbeadókkal (pl. önkormányzatok). Két külön kereslet és két külön kínálat van jelen a magyar bérlakások piacon. 8% a szociális és egyéb alapon, de ezzel szemben  csak 3% a magánbérbadóktól bérlők száma ma Magyarországon . Egyértelmű, hogy a szociális bérlakáspiac mérete és kereslete jóval nagyobb, ahol ha nem találnak maguknak lakást a kiszolgáltatott helyzetben élő családok, akkor megjelennek a magánbérbeadók piacán, viszont ott nem látják őket szívesen.

Összefoglalva a szociális bérlakáspiac kínálalathiánya és a magán bérlakáspiac racionalitása vívja ádáz csatáját nap mint nap.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Tovább

Albérlet & Kaució = Óvadék, Ptk. 6:343. §

albérlet óvadék kaució bérleti_szerződés lakástörvény Ptk. lakásbérleti_szerződés lakásbérleti_jogviszony polgári_törvényköny ingatlanműhelyA lakásbérleti szerződés fontos eleme az óvadék, amit sajnos még mindig kauciónak hív a köznyelv. Ez a piaci norma sok vitára ad okot, amiért most nyilvánosan is leszámolunk vele. A Ptk. és a Lakástörvény helyes alkalmazására már felhívtuk a figyelmet, most az óvadékkal foglalkozunk, ami nem kaució.

Ptk. 6:343. § [A bérleti díj biztosítéka]

“Ha a felek megállapodása alapján a bérlő a bérleti szerződésből fakadó kötelezettségeinek biztosítékául a bérbeadó részére meghatározott pénzösszeget köteles fizetni, és ez az összeg meghaladja a havi bérleti díj háromszorosát, a túlzott mértékű biztosítékot a bérlő kérelmére a bíróság mérsékelheti.” A törvény egyértelműen fogalmaz, amikor a bérleti díj biztosítékának jelöli meg. Ez bérleti díj előleget jelent, mert a bérlő elsődleges szerződéses kötelezettsége a bérleti díj rendszeres megfizetése, amit semmilyen módon nem tagadhat meg. Ha megteszi, azzal törvénysértő magatartást tanúsít. Azért a bérleti díjat helyezi a törvény a középpontba, mert a bérlő a lakóingatlan használatáért, annak birtokjogáért fizet díjat. Ez a bérleti díj, vagy lakbér a Ptk. 336. § (1) és a Lakástörvény 12. § (1) szerint.

A rezsi = meghatározott külön szolgálatatások díja

A lakóingatlan használatával kapcsolatos más költségek nem kapcsolódnak a birtokjoghoz, azok csak a szerződésben foglalt feltételek szerinti egyéb szerződési kötelezettségeket jelentenek( rezsi díjak megfizetése, az ingatlan rendeltetésszerű használatától eltérő költségek bérlői megtérítése), meghatározott külön szolgáltatást a Lakástörvény 35. § (1) szerint.

Óvadék = maximum 3 havi bérleti díj

Az is látható, hogy a törvényalkotó meghatározza, hogy óvadék nem lehet több 3 havi bérleti díjnál. Ezzel tudatosítva a bérlőkben és a bérbeadókban azt a tényt, hogy az óvadék a lakásbérleti jogviszony törvényes eleme, annak meghatározása a bérbeadó joga, megfizetése pedig a szerződés jogos követelménye. Még ma is élő városi legenda ugyanis, hogy óvadékot a bérbeadók nem kérhetnének, az csak a bérlők törvénytelen “lehúzása”.

Óvadék felhasználása vagy visszafizetése

Mivel előre megfizetett bérleti díjról beszélünk, ezért bérleti díjat nem fizető bérlő esetén kerül igazán reflektorfénybe. A törvényalkotó itt is prúdens, mert jóhiszeműen azt feltételezi, hogy a bérleti díjat nem fizető bérlő szerződéses kötelezettségből eredő díjakat sem fizethet meg. Igazán akkor lesz forró téma az óvadék, ha a lakásbérleti szerződésben az óvadék elvesztése a kétoldalú megállapodás része. Ugyanis az óvadék el is veszíthető, ha a bérlő szerződésszegő magatartást gyakorol, amiért a bérbeadó a szerződéstől egyoldalúan eláll, azt felmondja. Tudjuk, hogy az esetek döntő többségében a bérleti díj nem fizetése más konfliktusokhoz is vezethet, de önmagában a bérleti díj fizetésének a megtagadása minden más problémának az alapja. A késedelembe, elmaradásba esett bérlő az óvadékot a szerződéses kötelezettségeinek teljesítéséig nem is jogosult követelni, mert azok a szerződés megszűnése után sem évülnek el. A nyomást gyakorló és fenyegetőző bérlő csak olyan mint az ugatós kutya: ugat, de nem harap. Nem kell tőle félni, azonnal fel kell lépni ellene!

Óvadék mint bánatpénz

Fontos, hogy ez a lakásbérleti szerződésben egyértelműen rögzítve legyen, mivel a Ptk. 6:213. § (2) bekezdése szerint ezt a jogot a bérbeadó gyakorolhatja és bánatpénzként megtarthatja. A szerződésben rögzített feltételek szerint az óvadékon felül jogosan követelheti a bérlőtől az elmaradt bérleti díjat és más költségeket. A lakásbérleti szerződés egyértelmű és precíz megfogalmazása elengedhetetlen, hogy a bérlő is legyen tisztában azzal, hogy milyen kockázatot vállal azzal, ha szembemegy a szerződés szellemével és megtagadja azt. A felmondási jog kizárása semmis a Ptk. 6.213. § (3) szerint, ezért olyan szerződést szegő bérlő, aki semmisnek tekinti a bérbeadó felmondását, nem kell komolyan venni. A jogalkotó tisztában van a rosszhiszemű szerződésszegők első számú hozzáállásával: semmivel sem értenek egyet, mindent vitatnak, ami számukra előnytelen.

Tovább

Lakásbérleti jogviszony - A Lakástörvény és a Ptk. alkalmazása

lakástörvény lakásbérleti_szerződés lakásbérleti_jogviszony polgári_törvényköny határozott_idejű_lakásbérleti_szerződés bérbeadói_kötelezettségek bérlői_jogok bérlői_kötelezettségek bérbeadói_jogok ingatlanműhely

A lakásbérleti szerződés fontosságával már foglalkoztunk. Akkor az adózás biztonságára hívtuk fel a bérlők és bérbeadók figyelmét egyaránt. Most olyan terültre merészkedünk, ami a lakásbérleti jogviszony alapját jelenti. Ezt pedig nem tehetjük meg úgy, hogy nem ismerkedünk meg a Lakástörvénnyel és a Polgári törvénykönyv (Ptk.) erre vonatkozó részeivel. Ha most valaki arra gondol, hogy száraz és unalmas jogértelmezés következik, akkor azonnal felfvidítjuk. A Lakástörvényt pár perc alatt át tudjuk olvasni. Aki most találkozik vele először, az talán meg is lepődik, hogy mennyire rövid szabályozásról van szó. Ennek minden fél örülhet, mert ma már elvárás ennek a törvénynek az ismerete, ha lakásbérléshez bármilyen szempontból közünk van. Gyorsan és könnyen belátható, hogy egyszerű szövegről van szó, nem kell hozzá jogi segítség, hogy megértsük. Ha valaki mégis bizonytalan, természetesen kérhet „telefonos” segítséget. A Polgári törvénykönyvtől sem kell félni. Néhány oldal olvasmányt jelent 6:331-6:348. § között.

Négy sarokpontja van a lakásbérleti szerződésnek és ennek a speciális jogviszonynak. Ezeket kell, hogy keressük a törvényben. Tudnunk kell mindenképpen, hogy milyen jogi környezet áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a fizetési kötelezettség teljesítése elvárható legyen. A lakás műszaki állapota és annak karbantartása milyen szabályok szerint történjen (hogy elkerüljük a „számlagyáros” bérlőket, akik mindent észt nélkül javítanak, aztán rajtunk követelik). A kiadott lakást kik használhatják (hogy ne azzal szembesüljünk, hogy a lakásunk munkásszálló vagy éppen diákotthon lett). Végül pedig arra a kulcskérdésre is keresni kell a választ, hogy biztos a rosszhiszemű bérlőt védi-e a törvény, ha lakásfoglalástól tartunk. Előre szeretnénk leszögezni, hogy a törvény egyáltalán nem védi a rosszhiszemű bérlőt ilyen esetben. Ezzel szeretnénk kedvet teremteni ahhoz, hogy minden bérbeadó legyen tisztában a jogaival. Ehhez természetesen a Ptk. más részét is érdemes ismerni, ahogy a bírósági végrehajtási törvény (Vht.) néhány pontját is. De ezekről majd később. A tudatlan bérbeadó ki van szolgáltatva a „bátor” bérlőknek, ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy jogállamban és jogrendszerben a tudatos jogismeret és alkalmazása nem csak a törvény őreinek a feladata. Bérbeadóként saját magunknak ártunk azzal, ha városi legendák, média botrányok a bérleti jogviszonyról alkotott fogalmunk alapjai.

A jogi környezet: határozott vs. határozatlan idejű bérleti jogviszony

A két jogviszony között alapvető különbség van. A Ptk és a Lakástörvény is megkülönbözteti őket. Lakástörvény 23. § (2) A határozott időre szóló, illetőleg valamely feltétel bekövetkezéséig tartó lakásbérleti jog a szerződésben meghatározott idő elteltével, illetőleg a feltétel bekövetkezésekor szűnik meg. Ha határozott idejű lakásbérleti szerződést kötünk, akkor a szerződés kezdeti és lejárati napja meg van határozva, ahogy feltétleket is szabhatunk a szerződésben, amik miatt a szerződés megszűnik. Ha most hiretelen össze kellene hasonlítani a határozatlan idejű lakásbérleti jogviszonnyal, akkor azzal pont az a „határozatlan” jelző a legnagyobb baj, mert bizonytalan időre és bizonytalan feltétlelek bekövetkezésekor felmondással kell élni valamelyik félnek ahhoz, hogy a lakásbérleti jogviszony megszűnjön. Amíg a határozott idejű lakásbérleti szerződésben a megszűnés időben és feltétlelek szerint is kódolva van felmondás nélkül, addig a határozatlan lakásbérleti jogviszonynál a felmondás kényszere van kódolva a szerződésben. Így egy példával szeretnénk bemutatni, hogy mit is jelent ez a valóságban. Mind a két esetben a havi fizetendő bérleti díj 100.000 Ft.

- Ha határozott idejű jogviszonyról beszélünk (1 év), akkor a szerződés pillanatában mi 12x100.000 Ft bevétel biztos tudatában írjuk alá a szerződést. A bérlő azt vállalja, hogy nekünk 1 év alatt egyenlő részletekben fizeti meg a bérleti jogviszony idejére meghatározott bérleti díj-részleteket. Ebben az esetben a meghatározott bérleti díj az 1.2 millió forint. A bérlő ha megszegi ezt a vállalását, hogy havonta „törleszt” – ez a feltétel – akkor a bérleti jogviszony megszűnik, mert a határozott jogviszony alapfeltétele nem teljesül.

- Ha határozatlan idejű jogviszonyról beszélünk (nincs elvárt bérlési idő), akkor a szerződés pillanatában mi 1x100.000 Ft bevétel biztos tudatában és „majd meglátjuk” x 100.000 Ft reményében írjuk alá a szerződést. A bérlő azt vállalja, hogy nekünk bizonytalan ideig de minium egy hónapig 100.000 Ft bérleti díjat fizet havonta a határozatlan lakásbérleti jogviszony idejére. A bérlő ha megszegi ezt a vállalását, hogy havonta fizet bérleti díjat, akkor okot ad a szerződés felmondására, de a szerződés nem szűnik meg, csak azért mert nem fizet.

Egyértelmű, hogy a határozott lakásbérleti jogviszony biztosítja azt a keretet számunkra, ami a törvény erejével a bérbeadót egzaktan védi. Részletek itt!

Tovább

Ingatlanműhely

blogavatar

Ingatlanpiac meztelenül - így kell dobozon kívül gondolkodni. Önképzőkör, ahol a hírekben az igazságot mutatják, nem a biztonságról beszélnek. A blogot az élet írja.

Vélemények

Twitter