lakáspiac újlakáspiacAz igazi pezsgő hangulathoz az új lakások látványosan hiányoznak a piacról. Egyik oldalon hallani az állami ösztönzés várható eszközeiről a mérsékelt áfáról és lakásépítések finanszírozásának a jobb feltételeiről. A másik oldalról már sokkal kevesebb szó esik, hogy maguk a fejlesztők is hiányoznak. Azok a beruházók mind tiszavirág életűnek bizonyultak, ha egynél több projektet sikerült is megvalósítaniuk, akkor is csak egy projekt cégként végezték. Sorban tűntek el a nevenincs vállalkozók és cégeik egymás után, hol hazai, hol nemzetközi nevekkel együtt. Az akkori új lakások piacának nem egyszerűen a nemzetközi pénzügyi hangulat vetett véget, hanem a beruházók életképtelen üzleti modelljei is. A szükséges műszaki előírások minimális betartásával, a kivitelező cégek rövid pórázon tartásával, az új lakások minősége számtalan esetben megkérdőjelezhető volt. A vevők többsége, aki ma éppen el akarja adni ilyen lakását, jól emlékszik a sok furcsaságra, ami abban a világban teljesen megszokott volt: minden a látszatra épült, társasházi problémákkal, tartozásokkal, stb.

Kevesen gondolhatják ezért komolyan, hogy bárki is szeretné ezt újra viszontlátni Budapesten. Pedig ha valamit ennyire erőltetünk, akkor könnyen előfordulhat, hogy ismét a szélhámos és ügyeskedő mumusok/beruházók/fejlesztők keresik majd a kiskapukat és persze a lehetőségeket, hogy hangzatos életérzések mögé bújtatott projektekbe kezdjenek. Az új társasházak fantázia nevei ugyanis mind erről szóltak csak. Eladni valami nem létező csodát, szép látványfotókkal, mert még a prémium kategóriás lakások belső anyaghasználata sem különbözött igazán a legegyszerűbb lakásokétól. Enyhe túlzással bármi eladható volt, csak jól kellett prezentálni és ügyesen kellett pozícionálni a felszínes laikusoknak. Az új lakások piaca persze nem egyszerűen teátrális lett, de egyben önhitt és álszent is. Az új lakások vásárlás-ösztönzésének viszont hagyományai vannak nálunk. Az állam mindig megtalálta a módját az elmúlt közel 15 évben, hogy csábítóvá tegye a vásárlóknak a már "megépült" lakásokkal szemben. Sok ezer ember csalódott, aki végül mind lenyelte a békát, mert a nagy elvárásokat nem teljesítették ezek a lakások. Ha valaki jót akart magának és megtehette, akkor az új lakást már azonnal fel is újította. Vitázni, vagy akár pereskedni ilyen tiszavirág életű projekt cégekkel nem sok értelme volt. Ezért alapították őket, hogy minden jogi felelősség nélkül tudjanak majd megszűnni. Ki nem fizetett kivitelező, de legalább teljesen kivéreztetett, vagy olyan alvállalkozók, akik már szinte mindenen spóroltak és embertelen körülmények között dolgoztattak, silány anyaggal, szakszerűtlen/korszerűtlen technológiákkal, hogy valahogy életben maradjanak, ha egyáltalán életbe tudtak maradni.

A 21. századi lakásberuházások története olyan sötét és hátborzongató világ Magyarországon, amiről ritkán olvasni. Az építőiparban jellemző körbetartozás, amivel családok ezreit képesek voltak tönkretenni, mint mindig az állami beruházásokból él. A lakáspiac kapóra jött, néhányan talán még örültek is neki, de aki teheti messziről elkerüli még ma is. Ez a múlt nem túl jó ómen. Az állam becsvágya, a lakásépítések mesterséges felpörgetése – mert úgy néz ki magától nem lesz valódi trendforduló – kevés jóval kecsegtet. A szerencsevadászok a magyar gazdaság sötét lovagjai gyorsan jönnek, mindent feláldoznak tisztességesnek nagyon nehezen nevezhető céljaikért, majd hirtelen eltűnnek. Elnézve egy-egy ma is futó beruházást, elgondolkodik az ember, hogy tényleg nem lesz már itt soha semmilyen hagyománya és kultúrája a valódi értékteremtő lakásépítésnek?

A vásárlókon múlik minden! Nem kell semmit sem csak azért megvenni, mert eladó. Életérzést sem kell venni „tegnap” alapított kft-éktől, mindenféle fura nevű ügyvezetőkkel az élén, ügyvédi irodás kézbesítési megbízottal, a „biztonság kedvéért”.