A hozamcsökkenés nem jelent bérleti díj csökkenést a lakáspiacon, csak a bérleti díjak lassabb emelkedését az aktuális lakásárakhoz képest – írtuk a Beszéljünk a bérleti díjakról elemzésünkben.

A lakáspiac hirtelen áremelkedésére mindenkinek van egy magyarázata

Sokan a lakásbefektetéseket okolják. Egy ingatlanközvetítő nem reprezentatív és nem hiteles adatai alapján van a köztudatban egy 40%-os szám. Ez valószínűleg még Budapesten sem igaz, nemhogy a többi nagyvárosban. Ha mégis ezt a 40%-ot úgy vesszük figyelembe, ami csak és kizárólag a magyar nagyvárosokban érvényes, akkor számoljuk ki újra, mit is jelent ez a 40% valójában az egész lakáspiacon.

Az adásvételek nagyjából 45%-a történik a nagyvárosokban, a többség kisvárosokban és falvakban vásárol. Ha ennek a 45%-nak nézzük a 40%-át, akkor az országosan már csak 18% körüli lakásbefektetést jelent. 10-ből 2 ember sem vásárol Magyarországon befektetésre lakást.

Abból indultunk ki, hogy a nagyvárosi 40% is túlzás, ezért országosan inkább 10% alatti a lakásbefektetések éves reális aránya. A lakásvásárlók 80-90 százaléka biztosan nem lakásbefektető Magyarországon.

Az arányukra és a magyar lakásbefektetések egyik igen érdekes jelenségére szeretnénk ezzel felhívni a figyelmet, amit jó lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank is figyelembe venne, amikor a lakáspiacról gondolkodik és beszél (Megjegyzés: 2019. március 18-án az MNB javaslatára megalakult a Lakás- és Ingatlanpiaci Tanácsadó Testület = LITT). A lakásbefektetések okát a jól kiadható lakásokkal és a lakásárakhoz viszonyított relatíve kedvező bérleti díjakkal magyarázzák. Annak ellenére teszik ezt, hogy lakást Magyarországon szinte csak és kizárólag az árnövekedés miatt éri meg megvásárolni, a bérleti díjak miatt annyira nem. Persze egy kiszámítható havi jövedelem mindig jól hangzik és sok embernek a „kicsi is többet ér a semminél”, vagy a láthatatlan árnövekedésnél, amit majd csak a lakás eladásakor tudnak realizálni.

A havi bérleti díj legalább kézzelfogható a növekvő lakásárakhoz képest

Ettől függetlenül nálunk a lakásárak tudnak látványosan nőni, a bérleti díjak csak kullognak a lakárak után. Élő példával bemutatva, lehet, hogy valaki vett egy pesti egyszobás lakást 8,5 millióért 2014 elején, ráköltött még 500 ezer forintot és kiadta 80 ezer Ft havi bérleti díjért. Ez a lakás ma lehet, hogy 20 millióért is gond nélkül értékesíthető lenne, de a bérleti díja maximum 120 ezer forint körül van jelenleg.

Minél többet ért egy lakás 2014-ben, annál kisebb arányban nőtt a bérleti díja azóta.

Ha egy bérlő lakja folyamatosan a kiadó lakást, a bérleti díj még lassabban nő

Ez szintén egy olyan jelenség, amiről „nem divat” beszélni. Egy igazán hosszútávú bérlő 2014 óta még jobban járt, ha nem költözött el, mert a több költözés egyre magasabb bérleti díjat jelent az albérletpiacon. Magyarországon inkább bérlőváltásnál emelünk „drasztikusan” bérleti díjat, nem akkor, amikor a lakás folyamatosan ki van adva egy bérlőnek.

Bezzeg a panellakások ára és bérleti díja is tudott arányosan nőni, amiért sok téglalakás tulajdonosa kaparja a falat és fogalma sincs, hogy miért. Bosszantja magát, hogy az ő szép, új építésű vagy presztízs téglaépítésű, használt lakása, elitebb környékeken sem tudja azt, amit egy lenézett 8. kerületi panellakás igen. De manapság a 8. kerület Budapesten túl drága. A 10. kerület az új 8. kerület egy ideje. A használt és új lakásokat vásárlók „tömegei” most ott próbálnak szerencsét.

Mindezek ellenére egy magyar lakáspiaci sajátosság a lakásárak és a bérleti díjak kapcsolata, ami legalább annyira igaz Budapesten, mint más magyar nagyvárosokban.

A panellakás a „hozamkirály”, a bérleti díja annak a legmagasabb az árához képest

Ez így volt 2014 előtt is. A különbség ma annyi, hogy a panellakás az egyetlen, aminek a bérleti díja teljes mértékben követi a lakásárak változását, amit éreznek a lakásvásárlók és a bérlők is. Ha sorrendet kellene tenni az elvárható hozamokban, akkor azt mondanánk, hogy semmi sem változott a 2008 előtti és utáni lakáspiac között:

Panellakás > Használt téglalakás > Új építésű lakás

A legrosszabb bérleti díjakat az új lakások jelentik. A bérleti díj miatt új lakást venni az egyik legrosszabb döntés volt korábban, tehát 2008 előtt is.

Az új építésű társasházi lakásokat inkább azért érte meg birtokolni, mert jobban eladhatóak voltak, jobban bírták a zord lakáspiaci időket is.

A lakásbefektetésnek van egy szélsőséges formája, amit lakásspekulációnak neveznek

Ilyen esetben a rövid idejű birtoklás és a gyors értékesítés, a lakáspiac árnövekedésének a villámgyors realizálása a cél. Ez az új építésű nagyvárosi lakások piacán 2016 óta egészségtelen szinteken mozog. A lakásspekulációt és a lakásbefektetést nem érdemes viszont egy lapon említeni. Kár, hogy még a Magyar Nemzeti Bank is összekeveri véletlenül vagy szándékosan, nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy az egyik rövidtávú, a másik hosszútávú stratégiát igényel.

A lakásbefektetés alapjaiban véve hasznos, a lakásspekuláció meg minden értelemben káros. Magyarországon olyan alacsony a hosszútávon gondolkodó lakásbefektetők aránya a lakásvásárlásokban, ami inkább egy apró, de egészséges albérletpiachoz még szükséges is.

A lakásspeckuláció viszont rapid és agresszív, érték nélküli, ami magyarázatot adhat arra, hogy a budapesti és úgy általában a magyar nagyvárosok új építésű társasházi lakásai miért szenvednek. Áldozatul estek a lakásspekulánsoknak.

Az új építésű társasházi lakások horror árai sajnos hatást gyakorolnak az egész lakáspiacra

A Magyar Nemzeti Banknak erről kellene inkább hangosan gondolkoni, mert ezek a lakásspekulációk nagyon komoly károkat tudnak okozni már egész rövid idő alatt. A valódi lakásbefektetők például sokkal gyorsabb hozamcsökkenéssel szembesülnek ilyenkor. 2019-ben a lakásspekulációk miatt alig éri meg bérleti díj miatt lakást vásárolni Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank meg még mindig nem látja a fától az erdőt és nem nevezi nevén a lakásspekulánsokat.

A téglalakások és az új lakások mellett a panellakások az „üdítő” kivételek, aminek örülhetnek a panellakás tulajdonosok és a vásárlók is. A bérlők már kevésbé. Nekik már inkább el kellene kerülni a panellakásokat, de egyrészt van egy megszokás, hogy a panel a legolcsóbb bérlakás is, bár ez ár/érték arányban jó ideje már nem igaz Magyarországon.

Bérlőként ma csak kiszolgáltatott helyzetben éri meg rossz állapotú panellakást bérelni

Persze jól hangzik ma is, hogy 100 ezer forintért egy 40 éves életszínvonalat nyújtó „retro” kétszobás panel kibérelhető. Akinek kell a két szoba, annak ez a teljesen elavult, full felújítandó panel még mindig elérhetőbb alternatíva, mint a hasonló időket idéző 2 szobás téglalakás, ami meg már 120-130 ezer forint bérleti díjat jelent. Felújított vagy jóval jobb állapotú 2 szobás tégla- és panellakások meg már 140-150 ezer forinttól indulnak.

Azért beszélünk szobaszámban, mert a lakások árát és bérleti díját is ez befolyásolja leginkább. A több szoba minden (eladás és kiadás) szempontból előnyösebb, mint a nagyobb méret.

Ezek a speciális előnyök, de még az esetleges kivételek sem írják felül a lakásárak és a bérleti díjak különleges kapcsolatát Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank megpróbálhatja, de eddig - az állammal kézen fogva - inkább a lakásárak gyors növekedését lehet neki köszönni.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Magyarországon 2009-2013 között beszélhetünk lakásárcsökkenésről. Olyan látványos árcsökkenésről nem, mint amilyen látványos árnövekedés volt előtte és utána. 2007-ben is mindenki magasnak érezte az árakat, ma viszont akár egy isten háta mögötti helyen is többe kerül egy lakóingatlan, mint 12 éve. A lakásárak mindig nőnek, csak néha lassabban, mint a bérünk. Olyankor egyáltalán nem zavar minket a lakásárak változása. Akkor sem igazán foglalkozunk vele, ha az infláció is jobban nő a lakásáraknál. A magyar lakások legnagyobb ellensége az infláció, nem a lakásárak csökkenése.

2008-ig inflációbiztosnak tartották Magyarországon az ingatlant. Akkor szembesültek vele először, hogy már a megelőző 18 évben sem követték a lakásárak az inflációt. A lakásárak növekedése akkor sem különösebben zavar minket, ha a lakáskölcsönök kamata gyorsabban nő. Ez egy nagyon érdekes jelenség, pedig csak ez kellene, hogy igazán bosszantson. Elköteleződni évtizedekre egy bankkal, közben megvenni egy ingatlant legalább kétszer – ha nem többször – és minket mégis jobban izgat egy lakás aktuális ára, mint a jövőbeni.

Úgy vagyunk vele egyébként, hogy a lakásárak mindig nőnek, többek között ezért is veszünk lakást

De amikor foglalkozunk a lakásárakkal – mint például mostanában - akkor meg arról beszélünk, hogy mikor fognak már megállni. Ki érti ezt az ellentmondást! Nincs ebben semmi ellentmondás. A jelenben szeretnénk - csak most - megállítani a lakásárakat, amíg venni akarunk. Utána már nőhetnek, ha a miénk. Azt is elfogadjuk, hogy 50 éve 20 forintnak volt értéke, ma meg már nincs. Elfogadjuk, hogy mindennek megnő az ára. Egyedül a lakásárakon tudunk néha bosszankodni, pedig amikor néhány millió volt egy átlagos pesti garzon vagy panellakás, akkor meg alig 20-30 ezer forint volt a havi fizetés. Szóval, aki ma azzal jön, hogy mondjuk a 25 ezer forintos havi fizetésnél az 5 milliós pesti panel „olcsó volt”, ma meg a 250 ezer forintos fizetésnél a 25 milliós panel „drága”, annak a szavahihetőségben érdemes kételkedni.

Itt lenne már az ideje rendet tenni a fejekben. Ha úgy nézzük, akkor lehetne egy pesti panel 50 millió is a mostani fizetésekhez képest. De szerencsére mégsem ennyi. A bérek jobban nőttek hosszabb távon, mint a lakásárak, mi meg közben visszasírjuk azokat a „régi szép időket”. A panellakás még ma is a legolcsóbb városi ingatlan, ebben semmi változás nem történt. Ez a hazai lakáspiac rendje. Minden drágább nála. Korábban a használt téglalakásokkal hasonlítottuk össze. A panellakások árának változása általában csak követte a téglalakások vételárát és ahol gyorsabban nőtt, ott előtte jobban veszített is az árából. Drámai fordulat nem következett be, helyreállt a lakáspiac bizonyos egyensúlya, ahol egy panellakás azért mindig annyival olcsóbb, hogy megérje legyen elgondolkodni rajta.

Ma is annak kell mélyebben a zsebébe nyúlni, aki nem panelt vesz

Viszont a panellakások különleges viszonyban vannak az új építésű társasházi lakásokkal is. Bár először mindenki a téglalakások alternatíváját látja az új lakásokban, igazából az új lakások ugyanolyan rétegtermékek, mint a panellakások - elosztásuk, építészetük, parkosított környezetük miatt is nagy a hasonlóság közöttük - a kínálatuk szűkös/korlátos, az adásvételek számában egyik sem tud domináns lenni. A hatásuk viszont annál nagyobb tud lenni a lakáspiaci folyamatokra.

Jelenleg Magyarországon Budapesten van - arányaiban véve - a legkisebb felára egy átlagos új lakásnak egy átlagos panellakás vételárához képest

Pontosan 50%-kal kell többet fizetni egy új lakásért. Láthatóan ez nem volt mindig így. Ezért is érezzük drágának a legolcsóbb városi lakóingatlant. Hiába minden drágább nála, viszont Budapesten soha nem látott közelségbe került egy panellakás egy új lakás vételárához.

Egyelőre nem tudni, hogy képes-e még jobban szűkülni az árolló közöttük. Minél inkább szűkül, mi annál inkább drágábbnak fogjuk érezni a lakásokat Budapesten.

A legalacsonyabb vételárú (és nem négyzetméterárú) lakások referencia pontok általában az eladóknak és a vevőknek. Ez a garzonokat jelenti, amiről szintén beszéltünk már korábban. Egy pesti garzon kb. mindig annyiba került, mint egy pesti kétszobás panel. Ez kb. ma is így van. További érdekesség, hogy egy kétszobás panellakás bérleti díja és a sima garzonok bérleti díja is egy szinten mozgott. Azokban a „régi szép időkben” ötvenezer volt a lakbérük. Ma meg százezer felett van.

A panelek havi bérleti díja inkább 120-150 ezer forint között mozog. Ez már lélektani határ az a budapesti albérletpiacon.

Egy kétszobás új lakásnak lehet 50%-os felára a bérleti díjban, de ahhoz már lehet kapunk garázst is, tárolót is, rendes erkélyt. A panellakások kiadhatóságát hosszútávon nagyban befolyásolhatja az, hogy a bérlők meddig tekintik elfogadhatónak az árát.

Panellakást megéri vásárolni, de egyértelműen már nem éri meg bérelni ma Budapesten

Újszerű és teljesen új lakásokat is bérelhetünk már ezen az árszinten, főleg, ha a garázs és a jó erkély szempont.

Egy panellakásnak is megvannak a maga korlátai, de azt már csak a vételára fejezi ki, a bérleti díja egyáltalán nem.

Sok bérlő, aki nem költözött az elmúlt néhány évben és egy szép, újszerű lakásban lakik, elszörnyülködve nézi, hogy a mostani lakbérénél többért hirdetnek egy kiadó panellakást a kerületben vagy a környéken, pedig nála is emelkedett a lakbér cirka 30-40%-kal.

Manapság divatos a bérleti díjakat is magasnak nevezni. Igazából mindig nagyon drága volt, pláne Budapesten. A fizetéseinkhez képest az albérlet sosem volt „kényelmes” alternatíva.

Egyszerűen sosem érte meg bérelni hosszú távon Budapesten, ezért is van gond a budapesti albérletpiac méretével is.

Ma már az „olcsónak” számító panel is drága albérlet lett, gyakorlatilag a budapesti albérletpiacnak hiányzik az „alja”, ami 10-15 éve még létezett

Egyelőre nagy űrt hagyott maga után a megdráguló panellakás az albérletpiacon. A panellakások vételára dinamikusabban nőtt Budapesten, mint az új lakások vételára. Ez nincs mindenhol így.

Észak-Magyarország egy extrém példa, ahol 2017-ben három panellakást is lehetett venni egy átlagos új lakás árából. Tavaly még mindig két panellakás áránál is többet kértek egy új lakásért a régióban.

A Budapesten kívüli hét régióból, négyben két panellakás kijön minden gond nélkül egy új lakás árából. Ismét egy komoly (ind)ok, hogy miért fordultak a vásárlók a nagyvárosokon kívüli ingatlanok felé.

A lakásépítesek fényekoráról sem lehet beszélni

Pedig Magyarországon a lakásárak növekedését az újlakáspiac stimulálja. Az újlakáspiac mérete, árdinamikája az egész magyar lakáspiacra hatással van. Elfogadtuk a mindig nőnek a lakásárak mellett azt is, hogy egy új lakás általában drágább is mint egy régi. Minél tovább és minél több új lakást építenek – beleértve ebbe a családi házakat is – annál dinamikusabb az árak változása. 2000-2009 között az építkezések teljesítménye nem összehasonlítható a mostanival. Nem tudni, hogy 2020-2030 között mi várható. Legyünk realisták és mondjuk azt, hogy a magyar lakáspiacon nincs realitása a 2000-2009 közötti „pörgésnek”.

Tehát azok, akik egyre több és egyre nagyobb lakóingatlan építési lázról álmodoznak, azok a lakásárak növekedésének felgyorsításáról is beszélnek.

Jó példa erre az elmúlt néhány év, ahol elég volt csak beszélni az új lakásokról és családi házakról és milyen árrobbanás következett be, pedig az új ingatlanok építése alig egyharmada a korábbi időszaknak. A lakásárak és az építkezések nagyon szorosan összefüggnek. Az új ingatlanok – társasházak és családi házak – száma és ára újraárazza az egész lakáspiacot. A lakásárak tehát mindig nőnek, de körülményektől függően néha lassabban és néha gyorsabban, ha érdekel minket, ha nem. Időpazarlás a lakásárak növekedése miatt aggódni. A lakáspiac kiszámíthatatlanságát nem a lakásárak adják, hanem a szereplők erre adott reakciói.

Kattintson a képre, ha kíváncsi a további régiók lakásáraira!

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Beszélhetünk, csak előtte érdemes megértenünk a magyar lakáspiac sajátságos, de annál szorosabb kapcsolatát az újlakáspiaccal. Bérlőként akkor is hatással van ránk az egész ingatlanpiac, ha foglalkozunk vele, ha nem. Még értenünk sem kell hozzá. Azt fogjuk látni, hogy ha az ingatlanpiac optimista, akkor a bérleti díjak is „optimisták”. Ha pedig pesszimista, akkor bérlőként meg nekünk áll a zászló. Ha bérlők vagyunk, akkor semmilyen érdekünk nem fűződik egy jó hangulatú lakáspiachoz. Igen ám, csak a bérlőknek körülbelül beleszólási lehetőségük sincs a magyar lakáspiac alakulásába. Bár azt gondolnánk, hogy a bérlők, mint kereslet, hatást tudnak gyakorolni a bérbeadókra, a kínálatra, ez a valóságban Magyarországon koránt sincs így. A kereslet és kínálat törvénye a bérbeadók és bérlők között nem működik. A kínálat öntörvényű, maga alá rendeli a keresletet. Ha nem találják egymást, a bérbeadók a bérlőket az albérletpiacon, inkább nem adják ki a lakásukat, hagyják üresen állni.

A magyar lakáspiacon sok minden teljesen másképp működik, mint gondoljuk

Kicsi és kiszolgáltatott. Mint ilyen piac, jó terep az államnak, ami rendszerint bele is avatkozik. Általában mindig akkor, amikor nem kellene. Tényleg, komolyan mondjuk, hogy ha az állam a lakáspiacba beavatkozik, annak semmi jó vége nincsen. Bérlőként meg pláne nem nagyon örülhetünk az állami beavatkozásnak, mert az biztosan a bérleti díjak emelkedéséhez fog vezetni.

Az állam hol avatkozik bele a lakáspiacba?

Mindig az újlakáspiacon keresztül. A magyar lakáspiacon belül az újlakáspiac nagyon parányi, de a hatása mindenek felett álló. Elképesztő ereje és befolyása van. Azzal, hogy Magyarországon most már kimondhatjuk évtizedek óta az állam az új lakások és családi házak építésével akar pirospontot szerezni a lakosság körében, azzal évtizedek óta a lakásárakra is hatást gyakoról.

Az állami beavatkozás vásárlás és építés ösztönző eszközöket jelent. Ez pillanatok alatt áremelkedéshez vezet a lakáspiacon, kifulladáshoz. a lakáspiac kiégéséhez. Igen, az egész lakáspiacon és nem csak az új ingatlanok piacán.

Ha tehát az új építésű ingatlanok ára bármiért nő, a használt ingatlanok piaca azt szépen követi csakugyan áremelkedéssel.

Az új lakások vásárlását és családi házak építését ösztönzi ma is az állam a családi otthonteremtési támogatással (CSOK). A piac azonnal be is árazta például. A társasházi építkezéseket az 5%-os kedvezményes lakásáfával próbálta felgyorsítani. Akkor még lehetett olyat hallani, hogy azért lenne jó a kisebb ÁFA, mert attól versenyképesebbek lehetnek az új építésű társasházi lakások árai = értsd úgy, hogy olcsóbb.

A lakáspiacon minden állami ösztönző áremelkedést okoz. Ez egy alaptörvény. Ha 0% lenne az ÁFA holnaptól, akkor is nőnének tovább az új társasházi lakások árai. A lakásáfa lakásárnövekedési időszakban történő csökkentése nem jó döntés. Kivezetése csak lakásárnövekedési időszakban nem lenne túl drámai.

Már ma is látni és hallani, hogy a társasházakat építők nem kötnek előszerződéseket a vevőkkel, inkább kivárnak, mert szerintük az építkezések végére akár 20-25%-kal magasabb áron tudják értékesíteni a lakásaikat. Mások hetente emelik az eladó új lakások árait. Vannak, akik meg „pofára” áraznak.

Teljes a káosz az újlakáspiacon, az árazás tekintetében, ahol az 5% ÁFA kivezetését azelőtt kellene megkezdeni, mielőtt ezt még a tisztességes lakáspiaci szereplők is megszenvednék.

És ez a lényeg, amit bérlőként mindig értenünk és látnunk kell. Ha valami árnövelő hatású, akkor az a bérleti díjakat is emeli. A bérleti díjak nem a bérlőktől függnek, a keresletüktől vagy a fizetőképességüktől. Ebben ne is higgyünk és ne is reménykedjünk. Az állami beavatkozás mindig rontja a bérlők helyzetét, mert az a vevőknek akar segíteni elsősorban, a könnyebb új vagy használt lakáshoz jutáshoz, de valójában az eladóknak kedvez.

Tovább is mehetünk, újra szintet léphetünk, mert azt már látjuk, hogy az állam nem biztos, hogy jól időzített ismét, hiszen pont akkor avatkozott be, amikor már eleve elindult felfelé a lakások ára.

Az állami beavatkozás csak mindent felgyorsított.

A lakásárak új CSOK és 5% lakásáfa nélkül is nőttek volna. A lakásárakkal együtt meg a bérleti díjak is emelkedtek volna. Az állam csak bekapcsolta a lakáspiac rakétáit.

Bérlőként mi csak annyit láthatunk ebből, hogy a bérleti díjak összehasonlíthatatlanok a 2014 előtti szintekkel. Így van ez a lakásárakkal is, ha éppen az eladó lakások árát nézegetjük. Ezt hívják dominóelvnek és lavinaeffektusnak. Ismét szintet lépünk, mert bár a lakásárak felfelé tartanak, a lakáspiac ilyenkor inkább már lefelé tart a lejtőn. Miért mondjuk ezt?

A hirdetési oldalakon olyan árakat láthatunk, amik legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek a piaci árakkal:

A magyar hirdetési piac úgy alakult, pont a domináns, vezető hirdetési oldal 2010-ben bevezetett szemlélete miatt, hogy azokat a hirdetéseket láthatjuk legkönnyebben és leggyakrabban, aminek a hirdetésére a legtöbbet költenek. A legtöbb pénzt meg pont a túlárazott ingatlanokra költik a hirdetők, eladók.

Ránézünk a hirdetési oldalakra és csak túlárazott meg a túlárazottnál is túlárazott lakásokat láthatunk oldalakon keresztül. Ha nem túrunk bele jobban, ha nem vagyunk résen, még a végén el is hisszük, hogy pont annyiba kerül egy lakás, mint amennyiért hirdetik. Aztán kiderül, hogy nem. Így van ez a kiadó lakásoknál is. A legrosszabb ár/értékű lakások bérbeadói áldoznak a legtöbbet a hirdetésre sokszor. Bérlőként meg rémeket láthatunk egy idő után, mert olyan sokkélmény lehet ezzel szembesülni. Szóval ez egy nagy „kész átverés show” tud ilyenkor lenni, ami mind olyan hirtelen és gyorsan tud történni, amit ép ésszel nagyon is nehéz felfogni. Ez pedig utána már mindenre kihat. Szinte nincs olyan, aki ne hallaná, hogy az új építkezések költségigénye is növekszik. Építőanyagok, munkaerő, telkek, adminisztrációs költségek, csak nőnek és nőnek. Ez is hat az új építésű lakások árára, na meg a családi házak költségvetésére. Aki 2015-2016-ban tervezgetett, az ma erősen újra tervezheti az egész projektet. Emiatt is nőnek a használt lakások árai. De a használt lakásoknál is nőnek a költségek, fel kell őket újítani, javítani, karbantartani. 

Az ingatlanok birtoklása egyre nagyobb költségekkel járhat, ami mind a használt és mind az új ingatlanok árát felfelé húzza. A bérleti díjak meg értelemszerűen követik a lakásárakat. Nem „rocket science”, hogy ha egy lakásvásárló egyre többet fizet a lakásért, a felújításért, a berendezésért, stb, akkor ezt ne akarná érvényesíteni a bérleti díjakban. Már hogyne akarná! A bérbeadók bérleti díj elvárásai is nőnek, ahogy a lakásárak nőnek.

A bérleti díjak azért nem tudják teljes mértékben tartani a tempót a lakásárakkal

Bár vannak bátor tulajdonosok, akik nem akarják elfogadni ezt, nem tetszik nekik az úgynevezett hozamcsökkenés, továbbra is olyan éves bérleti díj bevétellel kalkulálnak, mint 2014 előtt.

Vissza is utalnánk a hirdetési oldalakon látott kiemelt hirdetésekre: 

Azt gondolják a bérbeadó hirdetők, hogy ha minél többen látják a túlárazott hirdetést, akkor csak lesz egy palimadár, aki kifizeti az irreális bérleti díjat is érte. A hirdetési oldalak meg még el is hitetik az ilyen hirdetőkkel, hogy ez lehetséges. Kész kabaré ez egész. Már néha azt sem tudni, hogy ki kit néz ennyire ostobának!

Furán hangzik, de a lakásárak ilyen hirtelen növekedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy bérbeadó jobban jár. A bérleti díj bevétele a lakás aktuális, piaci árához képest elmaradhat az elvártaktól. Ez csak az új belépőket, tehát a „most” vásárlókat tudja bosszantani igazán. A korábbi vásárlókat, a hosszú évek óta bérbeadókat már annyira nem. Nekik fejben a bérleti díj viszonyítási alapja az eredeti vételár és költségek (pl. felújítás és berendezés).

Bérlőként már kaphatunk is egy tippet, hogy olyan lakásoknál van több esély a kedvező bérleti díjra, ami már régóta nem cserélt gazdát, de legalább 2015 előtt vásárolták.

Minél frissebb a bérbeadó vásárlási élménye, az elvárt bérleti díja annál magasabb lehet. Legalább annyira üzenet értéke van a frissen felújított lakásnak is egy hirdetésben. Amit most újítottak fel, az biztosan drága mulatság lehetett a bérbeadónak, ami meg magasabb bérleti díjat jelent a bérlőnek. 

Bérlőként érdemes gondolkodni a bérbeadó fejével is és nem folyton nyavajogni és rinyálni, hogy a bérleti díjak irreálisak

Mihez képest? El lehet menni venni saját lakást és akkor majd ott is lehet hisztizni, hogy jaj minden milyen megfizethetetlen. Ez egy ilyen bringa. Ha bérlők vagyunk, 10-100 ezer nagyságrendeken aggódunk. Ha vevők, akkor meg milliókon-tízmilliókon rágódhatunk.

Ha birtokolni nem tudjuk az ingatlant, akkor marad a bérlés kompromisszuma. De a vásárlás is kompromisszum, mert könnyen lehet, hogy bérlőként jobb lakást tudunk kifizetni/kigazdálkodni, mint lakásvásárlóként.

És itt jön a képletbe a hitel. Bérlőként gyakran ábrándozhatunk, hogy milyen jó lenne a bérleti díj helyett a hitelt törleszteni. Arra nem gondolunk, hogy minél inkább elérhető közelségben vannak a lakáshitelek = értsd minél szélesebb tömeg a bank pénzét is költheti a lakáspiacon, nem a sajátját, az bizony ismét árnövelő hatású.

A kedvezőbb hitelezési környezet megint az egyre magasabb lakásárak irányába mutat. A bérleti  díjak emelkedése viszont a lakásárak emelkedésének velejárója.

Ha valaki feltenné nekünk azt a kérdést, hogy meddig nőnek még a bérleti díjak? Válaszoljuk neki azt, hogy pont addig, ameddig a lakásárak fognak. Ha visszakérdez, hogy meddig nőnek a lakásárak? Mondjuk neki azt, hogy pont addig, ameddig az új lakások ára nő. Ha azt kérdezi kíváncsiskodva, hogy az új lakások ára meddig nő? Válaszoljuk azt, hogy ameddig az állam és a bankok el nem engedik az újlakáspiac kezét.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

”A jó bérbeadó például azt mondja, hogy őt nem a bérleti díj maximalizálása érdekli, hanem, hogy normális legyen a bérlő.” – foglaltuk össze múlt nyáron a biztonságkeresés fontos szerepét a magyar albérletpiacon. Viszont eljön a gondolat, vagy a felismerés minden bérbeadó életében, hogy itt lenne az ideje bérleti díjat emelni, főleg így év elején.

Ez igazán olyan bérbeadókat érinthet, akiknél állandó, fix bérlő van már évek óta. Ők úgy érzik kimaradnak a „jóból”, esetleg azt, hogy túlságosan is jól jár a bérlőjük azzal a kényelmes helyzettel, hogy el nem költözik, mert mindenhol máshol többért tudna csak lakni. A bérleti díj emelése könnyűnek tűnik akkor, ha bérlőcsere van. Elmegy a régi bérlő, meghirdetjük magasabb áron és kiadjuk. Ez az elmélet. A gyakorlatban ez nem mindig pont így sikerül. Ott is szembesülhet egy érdekes kihívással a bérbeadó, amivel annak is szembe kell néznie, aki nem akar bérlőt cserélni, csak több rendszeres bevételt szeretne a kiadott lakásából.

Az egyik bérbeadó már feladta a biztosat a bizonytalanért. Pont azért küldte el a bérlőjét, mert úgy érezte, hogy ő nem akarna neki többet fizetni, így inkább úgy gondolta „könnyedén” lecseréli. A média, sok „szakember” is agitálja a bérbeadókat, hogy nekik áll a zászló, ostoba az a bérbeadó, aki nem él a hurrá optimista albérletpiac lehetőségeivel.

Aki bérleti díjat akar emelni, de közben a bérlőjét is meg akarja tartani, még elveszítheti a bérlőt ennek ellenére is. Ez az első, amit bele kell tenni, abba a képzeletbeli kalapba. Bérleti díj emelés előtt azt kell mérlegelni, hogy a bérlő elmehet-e csak azért, mert emelni akarunk.

Az a feltételezés, hogy máshol is csak drágábban tudna bérelni nem feltétlenül igaz. A bérleti díj mögött ugyanis nem csak a pénz van, hanem a lakások markánsan különböző adottságai is. A bérleti díjak nagyon egyformák, nagyon hasonlóak tudnak lenni, de a mögöttük lévő lakások meg annál különbözőbbek.

Az elmúlt évek bérleti díj emelkedése mögött nem csak általánosan a lakáspiac újraárazását lehet megfigyelni, hanem egy tipikus magyar lakáspiaci jelenséget is. A lakások minősége akkor változik meg elsősorban, ha gazdát cserélnek. Minél tovább van egy lakás egy tulajdonban a leggyakrabban annál kevésbé nyúlnak hozzá. Az elmúlt években sok lakást felújítottak valamilyen formában és minőségben, amit eladtak. Ezek természetszerűleg magasabb bérleti díjért kerülnek vissza az albérletpiacra, mint amennyiért az eladás és a felújítás előtt ki voltak adva.

Az is egy magyar lakáspiaci sajátosság, hogy a bérbeadók ritkábban veszik figyelembe a lakásuk minőségét és életszínvonalát, amikor beárazzák maguknak és nem feltétlenül a bérlőknek. A rosszabb minőségű és adottságú lakások arányaiba véve mindig rosszabb ár/érték aránnyal bírnak, magyarul jóval drágábbnak tűnnek az albérletpiacon a bérlőknek.

A lakások hihetetlenül gyorsan elavulnak. Sokkal, de sokkal gyorsabban a bérlők szemében, mint a bérbeadókéban. Ennek ellenére, ha elkezdik őket kiadni, addig nem akar a bérbeadó komolyabban hozzányúlni, ameddig csak kiadja. Olyan lakásokban, ahol előtte a bérbeadó maga lakott, sokszor pont azokat az időket idézi, csak már több év(tized)es amortizációval együtt, mint amikor a tulajdonosa kiköltözött. Ez évtizedeket is jelenthet egy lakásban.

Mennyi olyan lakást szeretnének még ma is kiadni, amihez a 70-es és 80-as években nyúltak hozza utoljára? Egy lakás kifestése nem felújítás – szögezzük le. De már a 90-es években épült és azóta teljesen magukra hagyott lakások sem feltétlenül versenyképesek az albérletpiacon. Ma már 2018 van, és úgy telt egy 10-20 év a bérlők és a bérbeadók életében, hogy néha teljesen összezavarodnak, hogy mit is jelent a felújított vagy az újépítésű lakás.

Igen, egy 10 éve felújított vagy épített lakás nem felújított és nem is új építésű 2018-ban. Az albérletpiacon mégis könnyedén találkozni ezekkel a megjegyzésekkel egy hirdetésben. A képeken látszik, hogy minden elavult és idejét múlt már, de nem baj, a bérlőket lehet hülyének nézni.

Hülyének is nézik a bérlőket, de az ilyen bérbeadók ritkán érik el a céljukat, vagy inkább egyszerűen csak kudarcot vallanak az albérletpiacon.

Most jutunk el oda, hogy mindegy elküldtük-e már a bérlőt vagy éppen most akarunk vele egyezkedni a magasabb bérleti díj reményében, először is bérbeadóként illik tisztában lenni a lakásunk értékével albérletpiaci szempontokból. Amelyik lakás ugyanis eladható, még nem biztos, hogy kiadható is.

Sok elhanyagolt és korszerűtlen lakás tulajdonosa nem is tudja, hogy az utolsó normális bérlőjét küldte el vagy éppen az utolsóval egyezkedik a magasabb bérleti díjról. Azt hinni, hogy egy lakás mindig kiadható, egy téves albérletpiaci sztereotípia.

Kiadható, csak egy idő után nem pénzért fognak benne lakni, hanem brahiból és balhéból. Jönnek a kimondottan az ilyen lakásokba beköltöző emberek, akiknek senki sem szeretne lakást kiadni. A rossz minőségű és problémás lakások a problémás bérlők elsőszámú piaca.

Az a bérbeadó, aki nem akar költeni a lakására, csak emelni és emelni a bérleti díjon, az végül kiárazza magát az albérletpiacról és ott találja magát, hogy vagy kiadja „ingyenélőknek” és elfogadja a „szívességi lakáshasználók” hátrányait, vagy már inkább meg sem hirdetni és hagyja üresen állni.

Mikor emelhetünk bérleti díjat?

- Ha tényleg pár éve újítottuk fel "normálisan" a lakást vagy pár éve épült

- Ha tényleg van mozgástér a lakás bérleti díjában a lakás életminőségéhez képest.

- Ha a bérlőnek tényleg alternatíva a lakás, még az emelt áron is, anélkül, hogy egy forintot is rá kellene költenünk.

- Ha inkább abban vagyunk biztosak, hogy a bérlő gond nélkül fogadja el az emelést és nem abban, hogy elköltözik egy „jobb” lakásba.

- Csak azért nem feltétlenül emelhetünk bérleti díjat, mert már "régen" emeltünk.

Ha a lakásunk az utolsókat rúgja az albérletpiacon, ha az utolsó bérlőnkkel állunk szembe, aki után vagy el kell adnunk a lakást, vagy pedig fel kell újítani sok-sok millióért (ha egyáltalán van annyi megtakarításunk), akkor kétszer-háromszor-négyszer is gondoljuk meg, hogy feladjuk-e a kényelmes és biztos bérlőt egy bizonytalan és teljesen ismeretlen bizonytalanért.

Az albérletpiacon nincs értékbecslés, de attól a bérleti díjaknak még van értéke. A bérlők pedig szeretik maximalizálni az értéket, amit a pénzükért kapnak.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A kiadó lakások piacán is igaz az a szabály, hogy a legolcsóbb lakásokhoz árazzák a többit. Ha drágulnak az olcsó albérletek, akkor drágul a többi is. Képzavarnak tűnik, mert nem is beszélhetünk ma már olcsó lakásokról sem az eladó sem a kiadó lakások piacán. A legalsó, belépő szintű albérletek áraira lehet mondani fűt-fát. Mindig ott van a legnagyobb érdeklődés/tolongás és a bérbeadók ezt az előnyös helyzetet szeretik is kihasználni. Ma Budapesten 70 és 100 ezer forint között szinte bármi kiadható és bármi megtalálható. Ebben a 30 ezer forintos sávban ég és föld életszínvonalbeli különbségek lehetnek és gyakorlatilag annyit próbál elkérni egy bérbeadó, amennyit csak tud. Lehet piaci alapon a lakás csak 70 ezer forint lenne, de kis szerencsével simán 100 ezerért adja ki. Ez nem csak bérlőknek jelent komoly dilemmát a lakások kiválasztásnál, hanem a többi bérbeadónak is, aki viszont már 100 ezer forint felett szeretne kiadni.

Az összehasonlító árazás alapján egy lakás tulajdonosa rosszabb esetben pár órát, jobb esetben néhány napot szán arra, hogy kitalálja mennyi legyen a kiadó lakás hirdetési ára. Meglátja a torz ár/érték arányt a 100 ezer alatti kiadó lakások piacán és azonnal azt mondja, hogy ez a „kutyaház 100 ezer, akkor az én lakásom minimum…”

Az albérletek árazása dominó-elv alapján működik. Legalulról indul az áremelkedés és szépen gyűrűzik be egyre feljebb. Csak, ami működik a legaktívabb albérletpiacon (100 ezer alatti árkategória), az koránt sem olyan működőképes egyre feljebb.

Azt be kell látni, hogy amikor 10-20-30 ezer forint árkülönbségről beszélünk az egész mást jelent, mint amikor 50-100-150 ezer vagy még nagyobb bérleti díj felárakat akarnak a bérbeadók érvényesíteni.

Elmondható az is általánosságban, hogy minél értékesebb egy ingatlan a bérleti díja annál nehezebben meghatározható.

Az olcsóbb lakásokat azért könnyebb beárazni, mert relatíve nehéz hibázni az árazással. Persze ott is könnyedén megütheti a bokáját az, aki csak úgy átmerészkedik a 100 ezer forint feletti albérletpiacra meggondolatlanul.

Az olcsóbb lakásoknál a rossz ár/érték arányt nem tudják annyira büntetni a bérlők, mint a magasabb árkategóriában, mert egyre több kiadó lakás Budapesten már a 100 ezer feletti kategóriában található.

Évek óta tartó jelenségről van szó. Fogynak a 100 ezer alatti albérletek és folyamatosan nőnek a 100 ezer felettiek száma, miközben az igény az nem csökken a 100 ezer forintig elérhető lakásokra. Így lenyelik a békát a bérlők, bérelnek, még ha ez komoly kompromisszumokkal is jár a számukra. Nem, még véletlenül sem jelenti ez azt, hogy 100 ezer forintig minden albérlet olyan rossz lenne. Nem az. Vannak igenis jók még ebben a kategóriában is, csak nem jellemző itt a jó ár/érték arány.

Maguk a bérlők is annyira össze tudnak zavarodni a reménytelennek tűnő albérletkeresésben, hogy nagyon elfáradnak és nem is látják meg a fától az erdőt, akarjuk mondani a jó lakásokat.

Ahogy távolodunk a 100 ezer forintos albérletektől a bérlők száma úgy fogy. Hiába nő a 100 ezer feletti kiadó lakások száma, hiába javul adott esetben a kiadó lakások minősége, az ár/érték arányok nagyon változatosak, még változatasobbak, mint a 100 ezer forint alatti albérletpiacon. Itt aztán van minden, főleg kínálat, ahol idő, türelem és elég sok odafigyelést is igényel a jó ár/érték arányú lakások megtalálása. Itt nem érzik reménytelennek a bérlők a helyzetüket, sokkal lelkesebbek tudnak lenni, kevesebb kompromisszumot is kívánnak kötni az új albérlettel. Röpködnek az árak, először 100-130 ezer között, majd jön a bűvös 150-200 ezer forintos ársáv, majd átlépve egészen 300 ezerig a kínálat és kereslet keresi a kapcsolatot több kevesebb sikerrel.

A budapesti albérletpiacon a 100 ezer forintos ár után a 300 ezer forintos albérletek jelentik a következő vízválasztót.

Itt meg is állnánk egy pillanatra, mert ezek után már mindegy, hogy egy albérlet 400 vagy 600 ezer vagy akár 1 millió forint havonta.

A legnagyobb problémát a bérbeadóknak a beárazásnál az okozza, hogy egy képzeletbeli eladási árból indulnak ki:

1. A vevők jóval toleránsabbak vásárlásnál, mint a bérlők.

2. A bérlők minél magasabb árkategóriába lépnek, ott annál jobban büntetik a rossz ár/érték arányt.

Ez nagyon nem szimpatikus az itt bérbeadóknak, amikor azt látják mi történik például a 100 ezer forint alatti albérletpiacon. De az egy másik világ, másik kereslet és ott egy óriási kényszer/létszükséglet az albérlet kérdése = nincs alternatíva, csak az önkormányzati bérlakások.

Az egyre drágább és nagyon drága albérleteknél a bérlők válogathatnak és válogatnak is. Itt már nem az ár dönti el, hogy könnyű vagy nehéz a lakásra bérlőt találni, hanem az ár/érték arány:

1. Egy jó ár/érték arányú 600 ezer forintos lakásra egy hónap alatt is lehet jó bérlőt találni, amíg egy rossz ár/érték arányú 300 ezer forintos lakás meg a kutyát sem fogja érdekelni

2. Az ár/értékre egy jó példa, ha azt vesszük figyelembe egyáltalán nem mindegy, hogy egy 50 milliós lakás újonnan/felújítva/csúcsformában ér ennyit, vagy az inkább már egy felújítandó lakás ennyiért. Árban 50 millió mind a két lakás, akár a tulajdonosai is egyformán gondolkodnak az elvárt bérlet díjról. De az a tulajdonos fog sikerrel járni, akinek minél magasabb életszínvonalat képvisel az 50 milliós lakása.

A bérlők ugyanis egyre drágább lakásoknál az életszínvonalért fizetnek. Ha a lakás tulajdonosa nem veszi ezt figyelembe, ő bizony akkor csak hirdetni fog és nem bérlik ki a lakását.

A másik igen fontos tényező szinte minden árkategóriában, az a lakások hibáinak – nincs tökéletes lakás – a figyelembevétele árazásnál.

Hajlamosak a lakások tulajdonosai úgy árazni az albérleteket, hogy csak az előnyöket árazzák be – nem is olyan ritkán túlárazzák őket – a hibákról meg szándékosan megfeledkeznek.

Csúnyácska már a fürdő, a konyha, a nyílászárók, valahogy nem egységes a lakás, gondok vannak a házzal és annak közvetlen környezetével (kert pl.), nincs garázs, nincs lift, nincs normális erkély, klíma sincs, stb..

Néha az új belépők, tehát a frissen/először bérbeadók sokkal józanabbul/reálisan gondolkodnak, mint a 10-15-20 éve bérbeadók, akik nehezen veszik tudomásul az elavulást, az idő múlását, a piaci/bérlői igények megnövekedését.

A bérleti díj pedig nem csak nőni tud, hanem csökkenni is a magasabb árkategóriában. Ott vagyunk most a 300 ezer feletti albérletek piacán, ahol egyre nehezebb labdába rúgni olyan lakásokkal, amik még akár 10 éve is versenyképesek voltak. Lehet lakható, csak éppen nem vonzó azoknak a bérlőknek, akik ilyen árban nézelődnek.

Modern, mindig friss és mindig a jó ár/érték arányú lakásokra csapnak le a bérlők.

Ezen a dilemmán még az sem segíti a bérbeadókat, hogy euróban határoznak meg bérleti díjakat, eleve külföldi bérlőt keresnek, akár még a hirdetési szöveg is kétnyelvű/több nyelvű, de néha magyarul nem is hirdetnek. A külföldi bérlők is legalább annyira modern lakásokat keresik, mint a hazaiak. Egy nagy, de elavult, rossz elosztású, öregecske lakásokra hiába várják a bérlőket jó környékeken, azok rendre elmaradnak. Jöhetnek a nagy és hangzatos szavak, esetleg modoros kifejezések, teljesen felesleges és üres kifejezések, mint a „minden igényt kielégítő” és „csak igényes bérlőnek”, nem a hirdetés szövegén múlik egy lakás kiadása. A képekből , ha kevés, ha sok, ha profi, ha amatőr, a jó bérlő leszűri a lényeget és a mesedélutánnal nem foglalkozik. A rossz ár/érték arány nem csak elavult ingatlanokat jelent, hanem olyannyira túlértékelteket, amire a bérlők nem éreznek késztetést, hogy kibéreljék. Nem mindegy ugyanis, hogy egy 250 ezer forintos lakást 350-400 ezer forintért akarnak kiadni, vagy egy 400 ezer forintos lakást 600 ezer forintért, mert az már túl nagy felár egy jó bérlőnek.

Alkudozni lehet, de aki annyira túlértékeli a lakását, az igen hisztis tud lenni, amikor 100+ ezer forinttal kevesebbet ajánlanak a kiadó lakásáért. Máskülönben meg a jó bérlő közben mindjárt arra is gondol, hogy lehet most lealkudja, de jövőre a tulajdonos majd ennyit akar emelni és költözhet, ha nem fogadja el:

A jó bérlő egyik ismérve, hogy nem gyakran szeret költözni, így nem kockáztat olyan bérbeadóval, akivel az elején már birkóznia kell.

A rossz bérlőket senki sem szereti, de vannak azok a bérbeadók, akik úgy gondolják, hogy szinte mindegy ki és miért bérel, csak fizessen. A rossz bérlők híresen felelőtlenül tudnak bérelni és legtöbbször kényszer alatt döntenek, azonnal és sürgősen, ami jól tud jönni sok rossz ár/érték aránnyal bíró lakás bérbeadójának. Majd jön a panaszáradat, hogy mennyi baj van a bérlőkkel, milyen mocskosak és koszosak és igénytelenek és problémásak.

Arról már nem hallani annyit, hogy a bérbeadó hibája és felelőssége is részben és néha egészben, ha olyan bérlőt választ, aki a lakás/társasház/közösség ellensége:

1.  A jó ár/érték arány vonzza a jó bérlőket.

2. A jó ár/érték arány megnyugtatja a bérbeadót, hogy türelemmel kivárjon és ne attól rettegjen, hogy biztos azért jelentkeznek csak hülyék a lakására, mert rossz az ár.

3. A jó ár/érték arányt megtalálva nem kell aggódni akkor sem, ha éppen nem csörög a telefon.

4. A jó ár/érték arány nem azt jelenti, hogy bérbeadóként megalkuvók vagyunk és nem akarjuk maximalizálni a bevételeinket. Nem a havi bérleti díj jelenti a bevételt, hanem a több éves, beleértve a költségeket is.

5. A jó ár/érték arány általában hosszú távú bérlőket jelent, akik évekig maradnak, akik akár figyelnek a környezetükre, a lakásra, akik miatt nem kell szégyenkezni a bérbeadónak, mert antiszociálisak lennének egy társasház lakóközösségével szemben.

6. A jó ár/érték arányú lakásokat azért szeretik a bérlők, mert többet kapnak a pénzükért.

7. A jó ár/érték arány józan, racionális és hosszú távú partnerként megbízható bérbeadót jelent a bérlőknek.

8. A jó ár/érték arányú lakások tulajdonosai egyszerűen jobban járnak, nyugodtabban alszanak, nem őszülnek bele a bérbeaádásba és könnyebben felismerik a jó bérlőt a rosszakkal szemben.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A saját lakásra spórolni kell. Kevesek örökölnek vagy kapnak ajándékba lakást. Még kevesebben vannak olyanok, akik gond nélkül tudnak lakást vásárolni a havi jövedelmük alapján. Akik albérletben élnek, na ő nekik kell a legjobban takarékoskodni, hogy végül saját lakásba költözhessenek. Az elmúlt évek lakáspiaci eseményei őket érintették a leghátrányosabban.

Legyünk először tisztában az árakkal

Nézzük meg közelebbről a lakásárak változását. Év elején néztük meg mit is jelent a tiszta és teljes árváltozás a lakáspiacon. A kettőt azért különböztetik meg egymástól, mert egy éven belül nem csak az adásvételek száma változik, hanem az eladott lakások egységára sem egyforma. Ezt úgy kell érteni, hogy egyáltalán nem mindegy hol és mennyiért adnak el lakást. Ezért sem mérjük a lakásokat darabra.

A tiszta és teljes árváltozás annál közelebb van egymáshoz minél inkább egyforma helyeken, egyforma (átlag)árú lakásokat adnak el a bázis és az aktuális évben.

Ha megváltozik egy évben az eladott lakások elhelyezkedése és egységára, akkor bizony különböző teljes és tiszta árváltozást fogunk látni. Ez egyben a lakáspiaci folyamatok megváltozását is jelenti, amikor a tiszta és a teljes árváltozás elkülönül egymástól.

Nagyon leegyszerűsítve, ha több drágább lakást kezdenek el eladni, akkor a teljes árváltozás nőhet úgy, hogy a tiszta árváltozás viszont csökken, mint ez történt 2013-ban. Fordítva pedig erre 2016-ban látunk példát, amikor egyre több olcsóbb lakást adtak el, ezért a teljes árváltozás minimális árnövekedést fog csak mutatni (még nincs végleges adat), addig a tiszta árváltozás jóval magasabbat. Ez azért van, mert a tiszta árváltozás csak azoknak a lakástípusokank az árváltozását veszi figyelembe, amit mind a két évben eladtak, pl. budapesti lakások . Ezért hívják tisztának, mert a többi lakás árától megtisztítják, hiszen azt nem lehet hasonlítani máshoz - például egy budapesti és egy kisvárosi lakás ára nem összehasonlítható - mert előző évben nem adtak el belőle. Ezt nevezi a statisztika összetételhatásnak, ami 2016-ban újra látszik az országos lakásárakon.

Ezt tudja a statisztikai hivatal, de nem tudja a laikus átlagember, aki mindent gond nélkül fog elhinni árváltozásokról, amiket a médiában hall.

Ezért fontos tudni, hogy a lakáspiac egészét, aktális folyamatait mindig a teljes árváltozás mutatja.

2013 végén már láthatóak voltak az árnövekedés jelei, amíg a tiszta árváltozás még mindig árcsökkenést mutatott. 2016-ban a tiszta árváltozás még nem mutat kóros árcsökkenést, csak az árak dinamikájának a csökkenését. Biztosak lehetünk benne, hogy egyszámjegyű országos árnövekedés történt 2016-ban, ha a tiszta árváltozást nézzük. A teljes árváltozás már stagnálást mutat, amiről januárban beszélve, megállapítottuk, hogy az olcsóbb lakások előretörését jelentette, magyarul Budapest súlyának és arányának bizonyos csökkenését az országos értékesítésben.

Budapesten még mindig brutális árnövekedés volt 2016-ban is. Az utolsó hivtalos KSH jelentés is 20% fölötti.

A bérnövekedés még nem jelent több esélyt a saját lakásra

Ezért az országos lakáspiaci folyamatoktól elkülönülve kell vizsgálni, ha Budapesten élő bérlőként gondolkodunk saját lakásban. A jövedelmi viszonyok hiába Budapesten a legkedvezőbbek, ha a lakásárak és a bérleti díjak is itt igen aktívak. A bérek és a lakásárak kapcsolatával február elején foglalkoztunk, viszont február 20-án a KSH véglegesítette a 2016 utolsó negyedévi bruttó béreket. A táblázatot módosítottuk, ami jelentős változást nem mutat.

A budapesti lakásárak jóval a bérek fölött nőttek az elmúlt években. Ez azt is jelenti, hogy extra megtakarításra kényszerül minden bérlő, aki vásárlást tervez. Illetve megnő a hiteligénye.

Egyre jobban el is kell adósodnia valószínűleg, ha bérlőből tulajdonos akar lenni.

1.Az első megállapítás, amit tehetünk, hogy bérlőként romlottak a kilátásaink a hitel nélküli vásárlásra. Szinte esélytelennek tűnik, hogy egy bérlő ilyen drágulás mellett hitel nélkül tudjon vásárolni.

Főleg szembetűnő lehet ez akkor, amikor a bérleti díjakat és a havi nettó fizetésket hasonlítjuk össze. Brutális kiadási többletet jelenethet a hasonló életszínvonal fenntartása bérlőként.

2. Ez egyben azt is jelenti, hogy bérlőként mindig és mindenkor az tud spórolni és saját lakásra félretenni, aki átlagon aluli lakást bérel és vagy a lakhatás költségeit meg tudja osztani.

Így el is érkeztünk a legfontosabb megállapításhoz, amivel ma egy budapesti bérlő szembesülhet. Ha saját tulajdont akar, akkor zsúfolodnia kell másokkal egy lakásban és lehetőleg minél olcsóbban.

Nem véletlenül hangsúlyozzuk újra és újra, hogy még Budapesten is komoly lélektani határ a 100 ezer forintos bérleti díj. Csak így van reális esély lakást vásárolni hosszú évek kemény nélkülözései árán.

Egyedülállók, párok, egy gyerekes családok még ma is 100 ezer forintig keresnek leginkább lakásokat.

3. Az egyedülállóknak a legdrágább a lakhatás Budapesten, ő nekik tart legtovább és nekik a legnehezebb a saját tulajdon megszerzése megtakarításból.

100 ezer havi bérleti díj felett pedig elindul az összeköltözés, amivel bérbeadóként könnyen találkozhatunk a mai budapesti albérletpiacon.  Ha több szobás egy lakás ma még fontosabb mint valaha, hogy mennyi használható belőle hálószobaként = külön nyílnak-e. Minél több ember tud bezsúfolódni egy lakásba, például 2 hálószobával és 2 párral számolva, négy fő, akkor óriási spórolást eredményezhet a lakhatási költségekben.

4. A budapesti lakáspiaci folyamatok az elmúlt időszakban újra arra kényszerítik a bérlőket, hogy a lakhatási költségeiket megosszák. Több az összeköltözés, vagy komoly harc folyik az olcsó egyszobás és kétszobás lakásokért.

Ésszerű döntésnek tűnik, amivel bérbeadóként sem árt, ha tisztában vagyunk.

5. Az átlag bérleti díj a budapesti lakáspiacon mindig és mindenkor azt jelentette, hogy az az alatti albérletpiac az aktív és a felette lévőben jóval kisebb a kereslet. Ez pedig pont azért van, mert nincs más út, ha egy bérlő egy bizonyos idő után nem albérleti díjat, hanem inkább hiteltörlesztőt szeretne fizeni. Ahhoz előtte viszont az önerőt spórolással elő kell teremtenie.

6. Az a bérlő, aki nem hajlandó feladni megszokott és kényelmes életszínvonalát a dráguló lakáspiacon, ő egyre távolabb kerül a saját tulajdonú lakástól.

A mai budapesti albérletpiac közelebbről:

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Az albérletpiacunkat nem ismerjük igazán, mert marginálisnak tűnik a 90% körüli saját tulajdon miatt. Saját lakásban akarunk élni, még a bérlők is.  Az igazán valódi piaci méretekkel rendelkező, mérhető és elemezhető albérletpiac Budapesten van. Most úgy ábrázoljuk és mutatjuk be ezt a világot, mint előtte talán még senki. Sok szó esett róla az elmúlt 2-3 évben. A lakásbefektetések felértékelődtek. A bankból sokan kivették a pénzt és lakásba tették. Az albérletek száma folyamatosan nőtt. 2015 januárjához képest az ingatlan.com szerint 2017 januárjában 80%-kal több az albérlet Budapesten. Egy évvel ezelőtt 29%-os kínálat bővülésről beszélt a hirdetési oldal 2015-2016 januárja között. A héten arról beszéltek, hogy 2016 januárjához képest idén további 40%-kal nőtt a kiadó lakóingatlanok száma. Az albérletpiacról szallagcímek alapján már tavaly év elején is érezhető volt, hogy a lakást veszek és csak úgy kiadom nem tart lépést a bérlői igényekkel. Kezdjük az elejéről és nézzük meg honnan hová jutottunk. Egészen új értelmet nyernek ma ezek a hírek, mint akkor:

2016-os áttkeintés

2016. január 19. – Ingatlanműhely – Albérletpiac kihívások előtt

„Az új év új bérleti díjakat is jelenthet. De biztosan ilyen egyszerű kérdés ez? Amikor a forint alapú lakáshitelek kamata és havi törlesztőrészlete a devizahitelek sikerének kulcsát jelentő szinteket érték el, a tehetősebb bérlők egyre inkább a saját lakás mellett döntöttek. Ez 2014-től már komolyan éreztette hatásait a piacon, mert a jó minőségű és magasabb kategóriás otthonok üresen állási ideje lassan, de biztosan nőni kezdett hetekről hónapokra.”

2016. február 5. – index.hu – Megállt az albérletárak emelkedése

„Egyelőre nehéz megmondani, hogy tartósan véget ért-e az áremelkedés a fővárosi és az országos albérletpiacon, mindenesetre a fővárosban a megtorpanás jól látható a kínálati árakon.”

2016. február 5. – realista.hu – Kipukkadt az albérletlufi? Kifulladóban a horrorárak?

„A szakember szerint a kereslet visszaesését nehéz területileg behatárolni, de ennek a hatása az árakra egyértelműen érezhető. A bérleti díjak további növekedését gátolja a kínálat bővülése is: február elején országos szinten és a fővárosban is 29 százalékkal több a kiadó lakás volt, mint egy évvel korábban. A növekvő kínálat és a januárban tapasztalt mérséklődő kereslet a piaci törvényszerűségeknek megfelelően az árnövekedés megtorpanását eredményezte - elemezte a helyzetet az ingatlan.com szakértője.”

2016. február 8. – blikk.hu – Lakást keres? Olcsóbbak lettek az albérletek!

„Balogh László szerint a kereslet mérséklődése és a kínálat bővülése játszhat fontos szerepet az árak stagnálásában és az egyes területeket bekövetkezett csökkenésében.”

Ha valaki nem is olvassa el most az összeset, érdemes szemezgetni a kijelentésekből. Jól mutatják, hogy mind a kereslet csökkenéséről és a kínálat növekedéséről beszél. Ez nem egyensúlyi piacot jelent. Sok lett a drága albérlet és eltűntek az olcsók.  Ettől függetlenül a kínálat mennyisége mögött is komoly problémák vannak. Azt kínálják és annyiért, amire nincs megfelelő kereslet. Nem lehet akármit akármennyiért kiadni. A piaci kínálat eltolódott Budapesten is a 100 ezer forint feletti havi bérleti díjú albérletek felé, amíg a kereslet viszont inkább a 100 ezer alatti piac alá csökkent. Ez a kereslet és kínálat közötti markáns különbség a 2016-os ablérletpiacot teljes mértékben áthatotta. Annyira, hogy már áprilisban a legnagyobb hirdetési oldal összefoglalta mire készüljünk a budapesti albérletpiaccal kapcsolatban:

2016. április 21. – 24.hu – Lejtőre kerültek az albérletárak

„Úgy fest, az albérletárak emelkedése a múlté, sőt, a legnagyobb piacon, Budapesten áprilisban - éves szinten - 2,5 százalékkal havi 156 ezer forintra mérséklődtek az átlagárak - derül ki az Ingatlan.com elemzéséből, amely szerint a növekvő kínálat mérséklődő kereslettel párosul. A lakóingatlanok piacán egyre többen fordulnak a vásárlás felé, részben azért, mert a lakáshitelek alacsony kamata miatt egyre többeknek jelent alternatívát a bérlés helyett a hitelből történő ingatlanvásárlás.”

2016 januárjában már erről írtunk mi is. Érezhető volt, hogy az albérletpiacon a kereslet fokozatosan csökken, mert aki csak tud, az vásárol. A bérlők fogynak a kínálat pedig közben csak nő, mert a lakást kiadni jó üzlet, folyt a csapból is ettől függetlenül. Az is hozzá tartozik ehhez, hogy nem is ismerik sokan az albérletpiacot, a keresletet meg főleg. A legtöbb bérbeadó szerint ő meghirdeti és majd jönnek rá a bérlők. Csak ez éppen nem igaz már évek óta. 2016-ban viszont fokozottan igaz lett, hogy nem csörögtek a telefonok, nem nagyon érdekelt senkit sem akármilyen kiadó lakás. Ha jelentkezett is valaki rá,  az leggyakrabban nem tűnt túl megfelelőnek. 2016 első féléve azt üzenete, hogy már ideje komolyan venni a változásokat az albérletpiacon. De ha nyár, akkor újra minden rózsaszín, és mintha mindent tiszta lappal újra lehetne kezdeni:

2016. augusztus 25. – origo.hu - 8-12 nap alatt veszik ki a meghirdetett albérleteket

„Az albérletárak tavalyi robbanásszerű növekedése az idén kicsit lassult ugyan a bővülő kínálat miatt, de nem állt meg az online ingatlanközvetítők statisztikája szerint.”

A bérleti díjak 2013 utáni folyamatos növekedésének az előzményeiről muszáj volt beszélni. Az éremnek ugyanis két oldala van, és mintha a másikról teljesen megfeledkezett volna a közvélemény. A stagnáló vagy csökkenő bérleti díj az mindig elfogadott, de a növekvő felháborodást vált ki:

2016. augusztus 26. – Ingatlanműhely – Növekvő bérek=Növekvő bérleti díjak

„50%-kal kellett volna, hogy nőjenek a bérleti díjak 2005 és 2013 között. Nőttek ennyit? Gyakorlatilag stagnáltak és ehhez a bérlők hozzá is szoktak.”

Ha pedig augusztus, akkor muszáj volt tisztázni egy komoly félreértést is:

2016. augusztus 31. – Ingatlanműhely – Augusztusi albérletpiac

„Ha nyár akkor albérlet – mondhatnánk. De ilyen az életritmusunk, a szokásaink, ahol a nyári szünet után augusztusban fokozottan érezhető a bérlők és bérbeadók jelenléte a kiadó lakások piacán.”

2017 grafikonokon

A 2016-os áttekintés azért fontos, hogy a néhány napja megjelent hírt a helyén tudjuk kezelni:

2017. január 25. - origo.hu - Megállt az albérleti díjak emelkedése

"A budapesti albérletpiacon véget ért a díjak két éve tartó jelentős emelkedése - derül ki az Ingatlan.com legfrissebb elemzéséből. A fővárosban átlagosan 130 ezer forint volt a havi bérleti díj január közepén, ez pedig megegyezik a tavaly januári árszinttel, az albérletpiacon főszezonnak számító tavaly augusztusi átlaghoz képest pedig 7 százalékos csökkenést jelent."

Megjegyzés: 2016. augusztus 25-i táblázatban 120 ezer forint szerepel Budapestnél, most januárban pedig 130 ezer forint. Az alábbi táblázat mutatja be az origo.hu-n félév különbséggel megjelent két cikk bérleti díjait. Csökkenésről nem beszélhtünk.

"Negyven százalékkal nőtt a kínálat. A januári adatok arra utalnak, hogy egyensúlyba került a kereslet és a kínálat a fővárosi albérletpiacon – mondta Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője."

Megjegyzés: 2016-ban a hirdetési oldal a  túlkínálattal - a növekvő kínálat és a csökkenő kereslet függvényében - magyarázta a nem csökkenő bérleti díjakat. Most szerinte az egy év alatt 40%-kal bővülő albérletpiac "egyensúlyba került", ezért "kifulladni látszik az albérletdrágulás".  Úgy tűnik ellentmondásba keveredett önmagával (és az albéretlpiaccal) az ingatlan.com szakértője.

2017. január 27. - Ingatlanműhely - Budapesti albérletpiac képekben

I. A LEGNAGYOBB ALBÉRLETPIAC A  2. KERÜLETBEN VAN BUDAPESTEN

II. A KIADÓ HÁZAK ARÁNYA 10%, A TÁRSASHÁZI LAKÁSOKÉ 90% BUDAPESTEN

III. BUDAPESTEN 12 KERÜLETBEN VAN ALBÉRLETPIAC A 23 KERÜLETBŐL

IV. TÉRKÉP A BUDAPESTI ALBÉRLETPIACRÓL

• A bérlők nyomás alatt vannak, mert ott tudnak bérelni, ahol van kiadó albérlet és  nem feltétlenül ott, ahol bérelnének
• Dél-Buda, Észak-Pest, Kelet-Pest és Dél-Pest albérletpiac  nélkül maradt
• Budapest területének 8%-át jelentő 2. ,  5. és 6. kerületekben van az albérletek 40%-a
•  6 budai kerületből 5-ben van a budapesti albérletpiac 36%-a
•  17 pesti kerületből 7-ben van a budapesti albérletpiac 58%-a

Nem az árakkal van a legnagyobb baj Budapesten. A budapesti albérletpiac nem egészséges, területileg nagyon koncentrált, ami továbbra is fejfájást jelent a bérlőknek és a bérbeadóknak. 2017-ben itt az idő megtanulni, hogy a lakábefektetéseknél nem előre, hanem utólag számolunk hozamot (=éves bérleti díj/lakás ára). Nő az üresen állási idő és tovább tart új és megbízható bérlőt találni. Budapesten nem egyszerű hozamcsökkenéssel szembesül sok laikus bérbeadó, hanem azzal, hogy nem tudja a lakását kiadni még reális áron sem, mert nem keresik a jó bérlők. A rossz és nagyon kockázatos bérlők keresletére viszont eddig sem volt érdemes üzleti döntést alapozni. A jó árazás kulcskérdéssé válik 2017-ben. A fair bérleti díj felhívja a jó bérlők figyelmét. A túlárazott vagy alacsony áron hirdetett albérletek inkább csak a bajt vonzák.

Talán ez még érdekelheti a témában:

Kép: Kósa András, instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Egy éves cikk, de az Uber kivonulásán kívül semmi sem változott. Továbbra is téma a bérleti díjak emelkedése, amiért eláruljuk, hogy nem az AirBnB a felelős. A szállásközvetítő oldal nélkül sem maradtak volna mozdulatlanok a bérleti díjak.

Ha 2005-től kezdve minden évben az infláció mértékével nőttek volna a bérleti díjak 2014 januárjáig - amikortól nulla a mért infláció Magyarországon - sokkal hamarabb és sokkal rosszabbul jártak volna a bérlők.

50%-kal kellett volna, hogy nőjenek a bérleti díjak 2005 és 2013 között

Nőttek ennyit? Gyakorlatilag stagnáltak és ehhez a bérlők hozzá is szoktak. Emlékezzünk csak vissza a klasszikus 50-60 ezer forintos lakásokra. 2005-ben és 2013-ban is az volt még a sláger. Még 2014-ben is lehetett ennyiért budapesti kis garzonokat és 2 szobás panellakásokat bérelni. 2014 közepétől indultak el az albérleti árak, kb. 2 éve. Mindenkit annyira váratlanul ért, hogy el is felejtette már milyen érzés a dráguló albérlet.

Az elhalasztott bérleti díj növekedés hatása

"Tetszettek volna bérelni a 90-es években, de legalábbis 2005 előtt." Azok voltak csak a nem bérlőknek való idők.

Ha jobban megnéznénk kiderülne, hogy 1990-2005 között folyamatosan, évről évre nőttek a bérleti díjak, sokszor az inflációnál is gyorsabban.

Pedig akkor a bérek nem feltétlenül követték le az inflációt, sőt! 2013 első negyedéve óta viszont folyamatos a reálbérnövekedés Magyarországon. A bérnövekedés hat az árakra és ha még nincs is mért infláció jelenleg, az albérleti díjak már ennek köszönhetően sokkal bátrabban pótolják most be az "elhalasztott" bérleti díj növekedést. Naivitiás lenne azt feltételezni, hogy ahol  növekvő életszínvonal és bérek vannak, ott ez ne hatna ki közvetlenül a lakáspiaci árakra, függetlenül attól, hogy valaki bérlőként vagy vevőként érintett. Pedig csak nézzük meg egy település lakáspiacát és megmondhatjuk, hogy van-e ott értelme élni.

Egyre gyakrabban olvashatjuk és hallhatjuk, hogy továbbra is jelentős bérnövekedesére számít itthon minden szakember. Így érdemes számolni a bérfeszültség bérleti díjakra gyakorolt hatásával is. El nem felejtve, hogy az emelkedő bérek miatt az infláció réme ismét fenyeget, ami akár újra a lakásbérleti szerződések állandó szereplője lehet.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Amikor a bérlő vevő

Az új év új bérleti díjakat is jelenthet. De biztosan ilyen egyszerű kérdés ez? Amikor a forint alapú lakáshitelek kamata és havi törlesztőrészlete a devizahitelek sikerének kulcsát jelentő szinteket érték el, a tehetősebb bérlők egyre inkább a saját lakás mellett döntöttek. Ez 2014-től már komolyan éreztette hatásait a piacon, mert a jó minőségű és magasabb kategóriás otthonok üresen állási ideje lassan, de biztosan nőni kezdett hetekről hónapokra.

A biztonságos anyagi háttérrel, megtakarítással rendelkező bérlők látva a jobb adásvételi lehetőségeket, léptek és elhagyták a bérlakáspiacot. A bérleti szerződések lejárata idején tapasztalható újrakötés helyett, a bérlők költöztek és nem ritkán saját tulajdonba. Ezt a bérbeadók nem élték meg katasztrófának, mert a hírek arról szóltak, „dübörög” az albérletpiac, lehet szemérmetlenül emelni. Ez persze nem volt igaz, a 100e Ft feletti lakások piacán. Egy 50e Ft-os átlagos vagy az alatti állaptú lakásból lehetett gond nélkül csinálni 75e Ft-osat pillanatok alatt. De az egy kínálathiányos szegmens, nagyon komoly túlkereslettel. De egy 100e Ft-osból 150e Ft-os bérleti díjat varázsolni már nem megy magától. Vagy éppen egy 150e Ft-os lakást sem lehet egyik pillanatról a másikra 225e Ft/hó lakbérért kiadni. A lakásbérleti piac ennél sokkal rugalmatlanabb, a bérlők árérzékenyebbek. Olyan lakásoknál, ahol a bérbeadó az emelés előtt nem is akart javítani a lakás életszínvonalán (kisebb, nagyobb felújítások, légkondi, a bútorok kicserélése, ha már elhasználódtak), azok még inkább erősítették a „bérlők pénzén akar meggazdagodni” piaci sztereotípiát. A bérlő, ha azt tapasztalja, hogy hiába szól a bérbeadónak, hogy a lakásnak vannak javítandó problémái, aki a  feladatok megoldása helyett, csak egyszerűen bérleti díjat akar emelni, az általában bérlővesztést okozhat. Ez bérbeadói butaság és könnyelműség, mert a biztosat kockáztatja a bérbeadó a bizonytalanért.

Sok bérlőnek sok az alja

A saját otthon egyébként is státusz szimbólum Magyarországon. Amikor a bérlakáspiac nyomás alá helyezi a bérlőket, akkor először mindig a prémium bérlők döntenek a lakásvásárlás mellett. A prémium bérlő nem kényszerből él albérletben, hanem azért, mert megéri neki, előnye származik belőle. Például jobb lakást bérelhet, mint amit tulajdonol, vagy közlebb élhet a munahelyéhez. Ezek a bérlők akár évekig egy helyen bérelnek és semmi gond nincs velük. A bérleti díj és a rezsi díjak fizetése nem jelent nekik semmilyen terhet. Nem egyik napról a másikra élnek, tudatosak és szervezettek. 2015-ben még több ilyen hazai bérlő távozott a piacról, mint 2014-ben. Az üresen állási idő, így drasztikusan megnőtt a 100e Ft feletti (átlagon felüli állapotú lakások) kategóriában. 2014-ben ez inkább 4-12 hét volt. Mára ez megduplázódott és 12-24 hét körül mozog. Könnyen lehet 3 hónapot is várni egy jó bérlőre, de félévig igazából még nem is panaszkodhat egy bérbeadó sem. A bérlakáspiac szezonális hatásairól sem szabad elfeledkezni. Tavasztól őszig költöznek a bérlők, télen ritkábban. Így, aki a lakását novemberben hirdette meg,  könnyen előfordulhat, hogy csak áprilisra találkozik tárgyalóképes bérlővel. 2016-ban ez a trend tovább folytatódik. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezeknek a bérlőknek nagy része éppen családalapítás előtt áll. Az ilyen harmincasokat és korai negyveneseket célozza a CSOK is. A dráguló albérleti díjak mellett teljesen racionális döntés számukra, hogy elhagyják a bérlési piacot a saját lakás miatt.

Ez pedig nem egyszerűen attól függ, hogy a bérleti díj magasabb vagy a havi törlesztőrészlet. Tudjuk azt, hogy nem árt az önerő, a relatíve magas megtakarítás, mert egy lakásnak a költsége nem csak a vételára:

• jogi költségek: illeték, ügyvédi és földhivatalai eljárás díjai

• lakberendezés költsége (főleg, ha komplett új konyhát tervezünk)

• lehetnek átalakítási költségek is (ha saját ízlésünkre szeretnénk szabni)

Lokális felmelegedés

A prémium bérlő megtakarításokkal rendelkezik. Nem is olyan ritkán van saját lakása, csak nem abban él, mert az már nem felel meg az igényeinek. Az ilyen bérlők egyszerűen kezelni akarják a kockázatokat, igazi biztonsági játékosok. Ha azt látják, hogy kockázatos a bérlakáspiac, mert hosszú évek kiszámíthatósága után, most minden évben attól kell rettegni, hogy a bérbeadó mennyit is akar emelni, akkor inkább kilépnek, mert megtehetik. Igen, sokan nem tudják, de gyakorlatilag 2005 után az albérleti piacon befagytak az albérleti díjak forintban. Sok prémium bérlő, aki 2005 után jelent meg a piacon 2015-ben szembesült először a lokális felmelegedéssel a jégkorszak után. Ezt megélheti egyszerű rizikófaktornak, hogy nem értékelik tovább a „hűségét”. De a bérlők fenyegetve is érzhetik magukat. A prémium bérlő ilyenkor menekül, mert keresi a biztonságot.

Tévhit a diákok szerepe

A bérleti díjak drasztikus emelése kockázatos lehet minden bérbeadó számára. Évek óta egyre rosszabb a budapesti bérlők minősége. Nagyon felhígult a piac. A bizonytalan hátterű, szerencsevadászok egyre jellemzőbbek, akik nem megbízhatók, inkább felelőtlenek. Nem hogy évekre nem tudnak előre tervezni, de hónapról hónapra is alig. Az ilyen bérlők nem tudják helyettesíteni a prémium bérlőket. A lakásbérleti piacon a minőség hiányát sem helyettesíti a mennyiség. A média híreivel ellentétben nem a diákok a bérbeadók álmai és a fő célcsoportja. A diákok az albérletpiac 7%-át teszik ki, kár is lenne rájuk fogni mindent. A diáklakásoknál a külföldi diákok kereslete lehet érdekes, akik a töredékét képezik  a hazai diákoknak. Rájuk is lehet építeni bérbeadói stratégiát, legalább IKEA-val berendezett, jó minőségű otthonokkal, átlagon felüli áron.

CSOK-hatás

A jóhiszemű és minőségi bérbeadók a prémium bérlőket keresik. De ők egyre kevesebben vannak és egyre kevésbé vannak megbecsülve is. Az ilyen bérlő a fegyelmezett és kiszámítható (=önkontroll) bérbeadót részesíti előnyben, különben jön a „B” terv. A kiszolgáltatott, antiszociális bérlők nem jelentenek „B” tervet a bérbeadóknak. A CSOK miatt friss prémium bérlők jelenhetnek meg - merülhet fel sokakban a kérdés, az elmúlt hetek hisztériáját átgondolva -  akik átmenetileg segíthetik a bérlőhiányt. Az ilyen bérlők eladják saját lakásukat, hogy másikat vegyenek, házat építsenek az elkövetkező 2-3 évben, de addig bérelnek. Az ilyen  bérlőkre minden bérbeadó külön odafigyelhet és szakmai döntést hozhat (bérbeadónak lenni is egy hivatás). A biztos anyagi háttér egy bérlő kiválasztásánál döntő szempont. Az ilyen bérlő előre gondolkodik, aminek nem lehetnek rossz következményei. Sokkal előbb bérel, mint ahogy a saját otthonát meghirdetné, értékesítené. Megéri felismerni az ilyen bérlőt és partnert keresni benne. 

Az első számú bérbeadói szabály: A jó bérlő értékes és értéket képvisel, de a rossz bérlő egy fillért sem ér. Az angol okató videó groteszk angol humorral mutatja be a "jó bérlőnek lenni jó" gondolatot. Elengedthetetlen része természetesen a bérbeadó szerepének misztifikálása. 

Számkivetett bérlők

A jó bérlő jó bérbeadót keres és fordítva. A hazai albérletpiac fejletlensége 2016-ban sok bérbeadónak okozhat majd fejfájást. A rossz minőségű lakások, 100e Ft feletti piacon, a túlárazás mellett, a minőségi problémákkal is távol tarthatják a megbízható bérlőket, és vonzhatják a nemkívánatos keresletet. A rossz bérlők lakhatása egyre több kérdést vet fel ma már, ami miatt számítani lehet több konfliktusra. A rossz bérlő csak rossz bérbeadóval tudja érvényesíteni akaratát,  egy rossz, elavult lakásban. A rossz bérbeadó tudja, hogy vonzza a bajt a lakása,  de másképpen üresen állna. De fogynak ezek a bérbeadók, tűnnek el ezek a lakások a piacról. A rossz bérlők száma viszont évről évre nő, akik egyre inkább kirekesztve érzik magukat. A megfizethető albérlet ma már egész mást jelent, mint néhány éve. A legérzékenyebben a rossz bérlők reagálnak az ilyen helyzetre, számukra a lakhatásra fordított minden egyes forint csak ablakon kidobott pénz. Hamarabb konfrontálódnak, provokálnak, nem fizetnek, nem költöznek.  A szorult helyzetük miatt egyre agresszívebbek és anitszociálisabbak lehetnek.  Aki ilyen helyzetben van, az időben tegye meg a szükséges lépéseket, mert egy rossz bérlő nem fog elköltözni csak azért, mert arra megkérjük, vagy felszólítjuk. A bérleti díj emelési szándékunkat pedig egyenesen kiröhögi. Inkább ki fog találni valamit, hogy miért kellene árat csökkenteni.  Egyre több lehet a bérlő-bérbeadó jogvita. Ez a jelenség 2016-ban akár rekordot is dönthet  ilyen értelemben, rávilágítva a lakhatás kérdésének rendezetlenségére, a szociális bérlakások és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások teljes hiányára. A sajátlakáshoz jutás mellett a bérlés is társadalmi kérdés ma már Magyarországon.  Több figyelmet érdemelne.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely