Túlárazott lakás nincs, csak eladhatatlan. A lakások hirdetési árai elsősorban a jövőt fejezik ki. A statisztikákból viszont a múltat látjuk. A kettő között vannak a jelen árai, amit az adott napon megkötött adásvételi szerződések lakásárait jelentik. Ezeket ismerjük a legkevésbé, mert leginkább csak a statisztikákból tudjuk meg, hogy mi történt „tegnap” a lakáspiacon. A lakásárak növekedésé ezért olyan természetes folyamat a lakáspiacon, mint az, hogy a Föld forog a Nap körül (Megjegyzés: Mondjuk erre is elég sok időre volt szükségünk, hogy megértsük és elfogadjuk).

A múltat összehasonlítva a jelennel vagy a jövővel, szinte mindig lakásárnövekedést fogunk tapasztalni

Ez a lakásárnövekedés a lakáspiac egyensúlyi állapota, minden körülmény között arra törekszik, hogy a lakásárak növekedjenek. Tehát az egyensúlyi állapotot nem a tegnap és a ma adásvételi árai jelentik csak és kizárólag. Az egyensúlyi állapot mindig változik, aminek elsődleges célja, hogy egyre magasabb lakásárakon találkozzon a kereslet és a kínálat a lakáspiacon.

A lakásárak csökkenése nem egyensúlyi állapot, ezért a lakáspiac nagyon merev és ellenálló = rugalmatlan a lakásárcsökkenéssel szemben.

Elméletileg hiába van találkozási pont a kereslet és kínálat között lakásárcsökkenési időszakban, a lakáspiacon ez leginkább csak feszültséget kelt, természetellenes és nagyon bizonytalan állapotot jelent.

Amikor megkérdezik, honnan lehet tudni biztosan, hogy nagy a baj a lakáspiacon, akkor mindig csak egy nyilvánvaló válasz van erre: amikor a bankok kilépnek a lakáspiacról és a médiában megszűnnek a lakáshitel reklámok. A bankok a lakáspiac egyensúlyi állapotában, tehát lakásárnövekedési időszakban aktívak csak és kizárólag a lakáspiacon. Ennek egyik oka, hogy a bankok is úgy hiszik, hogy a növekvő lakásárak növekvő keresletet = egyre több eladott lakást jelentenek. Ez nem csak azt jelenti, hogy egyre több lakást adnak el évről évre, de azt is, hogy egyre könnyebb és egyre gyorsabb az adásvétel a lakáspiacon = nő az ingatlan likviditása, amit a bankok (is) hajlamosak összekeverni a növekvő lakásárakkal. Ez az elmélet.

Ez az az elmélet, amiért a budapesti lakáspiacot teljesen félreértették és félremagyarázták az elmúlt években. Budapesten ugyanis a lakásárak növekedése nem feltétlenül járt együtt több adásvétellel. Budapesten nem igaz az, hogy a csökkenő adásvételszám azonnal csökkenő lakásárakkal párosulna. A lakáspiac alaptulajdonsága = az egyensúlyi állapotra való erős és ösztönös törekvése, a lakásárak növekedését jelenti, és nem azt, hogy mindenáron egyre több ingatlan cseréljen gazdát egy évben.

Látható, hogy a lakáspiacon a keresletet (vevők) és a kínálatot (eladók) nem egy-egy vonal fejezi ki. Azok évről évre mozognak. Az az elmélet, hogy a keresleti görbe fix, csak és kizárólag a kínálat mozog balról jobbra (például 2014-2015 között) = egyre több lakást adnak el egyre magasabb áron, ez Budapesten nem igaz. Budapesten a kínálati görbe tényleg jobbra tolódik, mégha nem is minden évben. Ez a lakásárnövekedési időszak jellegzetessége. Csökkenő lakásárak esetében a kínálati görbe jobbról balra tolódik, mint történt 2008-2014 között. De a lakásárak csökkenése inkább szimbolikus jelentőségű, a lakásárnövekedés mértékével összevetve. Viszont a keresleti görbe nem fix, hanem évről évre balra tolódik (kivéve 2014-2015), amiért csak a lakásárak nőnek, de az eladott lakások száma már nem.

Azt már tudjuk, hogy 2018-ban kevesebb használt lakást adtak el Budapesten, mint 2017-ben. De 2019-ben már az új építésű lakásokkal együtt is kevesebb lakást adhatnak el, mint 2018-ban. Bár ezt a kijelentést a jövő fogja igazolni, az már nem lehet kérdés, hogy 2019-ben Budapesten drágábban lehet csak lakást vásárolni, mint 2018-ban.

Ez azt is jelenti, hogy a budapesti adásvételek száma  2019-ben egy bizonyos kritikus szintre csökkenhet,  a lakásárak pedig egy kritikus szintre nőhentek, aminek a 2020-ra gyakorolt együttes hatását még nem tudjuk felmérni. Hosszabb távon egyértelmű a lakásárak iránya, csak az nem egyértelmű, hogy melyik budapesti lakás lesz eladható és melyik nem, adott év(ek)ben. Ez már ma sem olyan egyszerűen eldöndtendő kérdés, mint azt hiszik. 

Az egyensúlyra, a lakásárnövekedésre törekvés ösztöne hajtja a budapesti lakáspiacot

Aki nincs tisztában az adásvételi számokkal, az simán kizárja, hogy Budapesten nőhetnek a lakásárak csökkenő adásvételszám mellett is. Ő azonnal a lakásárak csökkenéséről fog beszélni, mert szerinte az a logikus. Miközben a lakásárcsökkenés nem természetes és nem is egyensúlyi állapot sem Budapesten sem pedig egész Magyarországon. Budapesten, ha valaki lassuló értékesítési időt tapasztal, akkor azonnal túlárazásról fog beszélni és azt hiszi, hogy csak a hirdetési árak csökkenése segítheti a gyorsabb értékesítést. Miközben senki nem tudja megmondani, hogy mennyi egy ingatlan aktuális piaci ára, amikor nőnek a lakásárak, de még akkor sem, amikor a lakásárak éppen nem nőnek. A lakásárcsökkenés szembemegy a lakáspiac természetével, ezért nem is beszélhetünk igazán lakásárcsökkenésről Budapesten. A lakásárcsökkenés hatékonyságáról meg pláne nem beszélhetünk.

A lakásárak nem nőhetnének, ha nem egyre magasabb és magasabb áron hirdetnék az eladó lakásokat. Így minden hirdetett ingatlan ára túlárazott, ha a „tegnapi adásvételi árakhoz” viszonyítjuk őket. A „holnap adásvételi árait” viszont nem lehet megjósolni, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy az a kínálattól, az eladóktól, vagyis a hirdetett lakások árától függ.

A vevők kényszerhelyzetben vannak, lásd a budapesti lakáspiac grafikonját, ahol a vevők görbéje többször volt lépéskényszerben eddig, mint az eladók görbéje. Egy lakást általában két esetben érzünk túlárazottnak. Ha nincs rá egyáltalán pénzünk, és ha még a bank sem ad annyi lakáshitelt, hogy meg tudjuk venni. Az egy teljesen másik kérdés, amikor minden lehetőségünk adott, de mégsem vásárolunk. Akkor minket az a lakás nem is érdekel.

Egy embert, ha valamiért tényleg érdekel egy ingatlan, akkor azt megveszi, ha megteheti és nem mérlegeli az árát. Ezért is tudnak nőni a lakásárak, mert pontosan ugyanúgy irracionálisan kezeljük a lakásárakat is, mint mondjuk a saját érzelmeinket. Pszichológiai hátrányból indul minden vevő a lakáspiacon, amiért a lakásárak inkább tudnak nőni hosszabb távon, mintsem csökkenni.

Adott pillanatban = ma, minden megvett lakás túlárazottnak tűnik a tegnapi lakásárakhoz képest, de a holnap lakásáraihoz képest meg már nem lesz az

A holnap lehet egy év, tíz év vagy ötven év is. A lakásárakat persze mindenki a maga módján próbálja befolyásolni. Ha viszont nincs tisztában azzal, hogy a lakásárnövekedés = a túlárazással, akkor nem lesz tisztában azzal sem, hogy ez egyben a lakáspiac egyensúlyi állapota is. A lakáspiac egyensúlyi állapotát átmenetileg megzavarhatják = a lakásárak rövidebb távon lehet, hogy nyomás alá kerülnek, de a lakáspiac akkor is azon fog dolgozni, hogy a lakásárak minél előbb újra nőni tudjanak.

A lakáspiac pedig emberek összessége, akiket érzelmeik irányítanak, ösztöneik motiválnak. Olyan emberek összessége, akik arra születtek, hogy növeljék a lakásárakat. Ez az emberrel veleszületett ösztön és nem pedig rendellenesség. Nem túl hatékonyan befolyásolható, de végső soron egyszerűen megváltoztathatatlan. A lakáspiac ettől olyan emberi és nem számok vagy statisztikák összessége. Az emberek nem fix vonalak egy grafikonon sem és nem mindig azt csinálják a gyakorlatban, amit elméletben logikusan elvárnak tőlük. Az ösztönök logikája, az ember, így a lakáspiac logikája is.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Az emberi tudatlanság mellett, talán még a feledékenység az egyik legnagyobb üzlet. A lakáspiacon egyiket sem kell nagyítóval keresni. Tavaly november elején az 5%-os lakásáfát 2023. december 31-ig meghosszabbították minden olyan társasházi lakás esetében, aminek volt végleges építési engedélye 2018. november 1-ig.

Ettől függetlenül még ma is, akár már elkészült társasházakban is hirdetnek eladó új építésű lakásokat olyan szlogennel, hogy „csak 2019. december 31-ig 5%-os lakásáfával”

Ez a 2019. december 31-ig jobban átjött és meg is ragadt a közvéleményben. Az ügyeskedő hirdetők inkább erre alapozzák az értékesítést. Bár nagyon kevés olyan lakásvásárló maradhatott a piacon, akit egy kicsit is érdekel a lakásáfa. A vásárlók látják, hogy nőnek a lakásárak. Az új lakások árának a növekedését pláne mindig meg tudják magyarázni a szereplők azzal a nagyon egyszerű válasszal, hogy mindennek nő az ára. Na most ebbe a mindennek nő az ára magyarázatba simán belefér az is, hogy a lakásáfa már nem 5%, hanem 27%.

Ha valaki megnézi, hogy a KSH szerint milyen áremelkedések voltak korábban, akkor azt látni, hogy 2017 tavaszán-nyarán az új lakások ára 20-23 %-kal ugrott meg egy év alatt. Akkor milyen 27%-os áfafóbiáról beszélünk?

Még 2018 I. negyedévében is több mint 18%-kal nőttek az új építésű lakások árai Magyarországon, szigorúan a "vevők érdekében". Majd 2018 közepétől negyedévről-negyedévre 10% körül nőnek magabiztosan az árak. Elképzeljük, ahogy a vevők azóta is "Hajrá 5% lakásáfa" skandálással buzdítanak a pálya széléről. Vagy nem.

Aki ilyen lakásárak mellett az 5%-os lakásáfa pozitív hatásait teszi egy mérlegre a 27%-os lakásáfa negatív hatásaival elméletben, az a gyakorlatban semmi különbséget nem fog látni. Mind a kettő a kínálati árakat fűti, amit az 5%-os lakásáfa esetében pozitívnak, a 27%-os lakásáfa esetében negatívnak állítanak be a lakásépítők.

A vásárlók számára nagyjából érdektelen az áfatartalom, csak a teljes lakásár számít

A keresletet ezért is hagyja hidegen akár az olyan tudatlanságra és feledékenységre épülő reklám, minthogy 2020. január 1-től ne lennének majd 5%-os lakásáfával eladó új építésű társasházi lakások Magyarországon. Persze, hogy lesznek, már hogyne lennének! De ebben a negyedévben még minden olyan hihetőnek tűnhet. Sokszor például azért is, mert az elkészült új lakások esetében valódi vevőket kell találni. Valahogy hatni kell minden lehetséges vásárlóra. Nem elég őket telefonon hívogatni, azt is kell mondani, hogy 2020. január 1-től újra árat fognak emelni.

Veszélyes játék ez, mert minden lakásvásárló tudja, hogy ha az eladó nyomul nála, akkor alkudni kell, pofátlanul alkudni.

Aki nem veszi meg például strómanoktól és spekulánsoktól (= olyan még nem lakástulajdonosok, akik új építésű társasházi projektekben a lakásokat az átadásuk előtt azonnal tovább adják, akár a saját érdekükben, akár a megbízójuk, pl. a beruházó megbízásából) a lakásokat „most azonnal”, az 2020-tól biztosan drágábban veheti meg - üzengetik.

A vevők meg simán mondhatják, hogy annyiszor mondanak egyre kevesebb árat, ahányszor felhívják őket a nyomulós eladók. Az új lakások eladói igencsak nyomás alatt vannak, mert az ilyen spekuláns és stróman lakások vételára nincs is kifizetve. Szinte pénz nélkül akarnak pénzt csinálni új lakásokkal. Ha bejön és időben találnak valódi vevőt, aki kifizeti a lakást, akkor nagyot nyernek rajta az elmúlt évek lakásárnövekedését realizálva készpénzben.

Ha nem találnak rá vevőt, akkor sok érdekes eladó lakás jelenhet meg olyan társasházakban, amiket azzal hirdettek eddig, hogy már minden lakás el van adva

Megjegyzés:

Évekig arról beszéltek, hogy szinte minden új lakást azonnal eladnak, mert olyan nagy rájuk a kereslet, de mostanában hirtelen nő a kínálat az eladó új lakásokból, ahogy a társasházak építését befejezik. 

=

Kiderült, hogy az új lakásokat mégsem adták el tervezőasztalról, és az árakat sem a vevők fűtötték az újlakáspiacon, hanem az eladók.

Ilyen megközelítésben 2019. december 31-e nem is az 5% lakásáfa szempontjából érdekes az újlakáspiacon. Vízválasztó lehet a magyar újlakáspiacon 2020, ami ez egyik legnagyobb nyomás alatt és ellenszélben kell, hogy az életmaradásáért küzdjön. 2019-ben még fenn tudta tartani a látszatot, de 2020-tól meztelen lesz a király.

Forrás: NAV - Kiegészítés a 2019. december 31-ét követően értékesített egyes lakóingatlanok áfa-rendszerbeli kezeléséről szóló tájékoztatóhoz /Megjelent: 2019. február 1./

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A nyugalom megzavarására alkalmas az a tény a budapesti lakáspiacról, hogy 2016-ban, 2017-ben, 2018-ban is kevesebb használt lakást adtak el, mint 2015-ben ( = 2015. év > 2016. év > 2017. év > 2018. év). 2018-ban kevesebb használt lakást adtak el, mint 2014-ben ( = 2014. év > 2018. év)  

Ennek ellenére megtévesztő kommunikációval akarták velünk elhitetni, hogy a budapesti lakásárak azért nőnek, mert évről évre egyre több lakást adnak el a fővárosban

Ma ugyanezek az emberek megtévesztően azt akarják velünk elhitetni, hogy egy aranykornak lett vége azzal, hogy Budapesten a kereslet csökkenő tendenciát mutat 2019-ben ( = 2018. év > 2019. év) . Budapesten 2019 a negyedik év, amikor a kereslet csökken, tehát nem tendenciáról, hanem már trendről van szó, amit összetett grafikonokon ábrázoltunk a könnyebb érthetőség kedvéért először még idén februárban. Majd idén májusban nyomatékosítottuk, hogy mit is jelent a rugalmatlan budapesti lakáspiac.

Ha tévedtek vagy megtévesztők azok, akik a korábbi három évben mind rendre az erős kereslettel magyarázták a budapesti árak száguldását, akkor azok ma mit csinálnak?

Akit nem érdekelnek a lakáspiaci folyamatok, nem is igazán érti mi történik körülötte, attól még vígan megélhet ebből. Szépen, csendben teszi a dolgát, eltartja ebből a családját, akkor is, ha süt a nap és akkor is, amikor nem. A lényeg a lényeg, hogy nem keres magyarázatokat, csak dolgozik, lehetőleg a legjobb tudása szerint, szívvel és lélekkel. A baj ott kezdődik, amikor olyan emberek beszélnek nagyon hangosan és fogalmaznak meg markáns véleményeket, akik úgy érzik értik a budapesti lakáspiacot, meg tudják magyarázni mi történik ott, ahol dolgoznak, miközben évekig félrebeszéltek róla.

Azt is mondhatnánk, hogy nem féltették a budapesti lakáspiacot 2019 elejéig, csak mostanában kezdtek el aggódni miatta. Amikor nem aggódtak, akkor azért, most amikor aggódnak, akkor meg azért nyomják az önreklámot, nyilatkoznak médiaközpontúan, keresik a reflektorfényt, kamatoztatják a médiaismertségüket. Van itt minden, tényleg minden, ami csak kell, csak általában tárgyi tudás nincs mögötte. Az évek során halmozódó önellentmondásoknak, az egymással ellentétes állításoknak és hasonló provokációknak most már fel sem ülünk. A baj csak fokozódik, amikor az ilyen gerillamarketingesek, akik láthatóan nem tudják mi történik Budapesten és miért, de magabiztosan reklámozzák a hozzáértésüket, nyilatkozataik közben még azt is állítják, hogy nélkülük - vagy a hozzájuk hasonlóan gondolkodók nélkül - mondjuk mi, eladók vagy vevők, teljesen el vagyunk veszve a budapesti lakáspiacon. Átvitt értelemben még el is ismerik, hogy az utóbbi években nem nagyon tartottunk rájuk igényt. De most talán eljött az ő idejük is. Nem vagyunk egy szolgáltatásigényes ország, a lakáspiacon pláne nem. Ha tehetjük, akkor magunk intézzük a lakásügyeinket, ami különösen igaz lett 2014 után, ami szintén egy trend.

Viszont vannak azok az emberek, akik már a zavarosban szeretnének halászni, trendfordítóként várják a lakáspiaci egyensúlytalanságot, már tűkön ülnek, hogy stresszelhessenek minket, hozzátéve, hogy ők urai a helyzetnek, náluk van a megoldás kulcsa

A budapesti lakáspiacon egyelőre nincs semmilyen megoldás az egyre kevesebb eladott használt lakásra. Az nem megoldás, hogy minden nap elmondjuk, hogy kevés a vevő, hiszen a KSH egyértelműen méri, hogy a vevők száma kevés már 2016 óta. Az sem megoldás, ha pozitívnak állítjuk be, vagy óriási lehetőségnek a keresletcsökkenést, mert nem az, illetve nincs árcsökkentő hatása sem 2016 óta a KSH szerint. Az meg végképp nem megoldás, ha a budapesti lakáspiac korlátosságát a lakásárakban látjuk, mert Budapesten nem a lakásárak korlátosak, hanem a piac mérete, amit szintén a KSH mér már 2007 óta folyamatosan. (Megjegyzés: Korábban sajnos a KSH nem vette komolyan a lakáspiacot, ami különösen kedvezett a megtévesztő kommunikációnak)

Annyira krónikus kihívással nézünk szembe, amire 2008 óta nincs megoldás a budapesti lakáspiacon

A budapesti lakáspiacon 2007-ben lett vége az aranykornak és azóta nem is akar visszatérni. Ha ezzel nem vagyunk tisztában, akkor gyakorlatilag semmit sem tudunk a budapesti lakáspiacról, csak beszélünk róla, a véleményszabadsággal élünk vissza a makacs tények ellenére is. A lakásárak növekedése nem egyenlő az aranykorral egy lakáspiacon. Nagyon furcsa, hogy emiatt nekünk kellene kellemetlenül érezni magunkat és nem azoknak, akik aranykornak nevezik a budapesti lakáspiac elmúlt négy-öt évét.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Nőnek a lakásárak, „Don’t worry”. Továbbra is nőnek a lakásárak, „be happy”. Akárki akármit is mondhat, egyre csak nőnek a lakásárak, „be happy now”.

Nem akarunk olyan helyen élni, ahol nem nőnek a lakásárak, de azért beszélünk róla

Ez a világ összes ingatlanpiacának a jelszava és nem attól függ az igazságtartalma, hogy ehhez éppen kinek milyen érdeke fűződik. Ember felett álló igazság ez, nem lehet ellene érvelni, csak hazudni lehet róla.

Aki tiszteli a magántulajdont, aki tényleg tiszteli, az soha nem vár vagy beszél lakásárcsökkenésről. Soha. Azt mondják soha ne mondjuk, hogy soha, de mindig vannak kivételek. A magántulajdon értéke és ára a létbiztonságunk értéke és ára. A létbiztonság nem játék.

Tudjuk, hogy mindig lesznek, akik játékszernek tekintik, akik szerint a létbiztonság valamilyen átmenetileg fontosabb cél érdekében feláldozható. De mindig tévednek. A létbiztonság semmiért sem áldozható fel, ahogy az hazugság sem tudja helyettesíteni az igazságot.

Tudjuk, hogy mindig lesznek olyanok, akik csak tagadnak, tagadnak és tagadnak. Olyan sosem lesz, hogy valaki ne akarná a létbiztonságunkat fenyegetni. Mi, emberek, nem tudunk békében élni, állandóan háborúzunk, csatába hívunk, harcolunk.

Újfent már számítógépekkel a világhálón. A világháló meg pont annyira megbízható, mint maga az ember. Az ember meg köztudottan hazudós.  A világháló meg tele van hazugságokkal, többek között a magyar lakáspiacról is.

Eljutottunk oda, hogy már nem az a fontos, hogy ki beszél a lakáspiacról, hanem csak az, hogy mit mond. A megbízhatóság már nem személyhez kötött, a megbízható információ sem. A 2014 utáni magyar lakáspiac legfontosabb tanulsága ez. Ne becsüljük le ennek a jelentőségét vagy a fontosságát a jövőt illetően.

A lakáspiac jövője a mi jövőnk, a létbiztonságunk jövője

Védekezhetünk a fenyegetések ellen. Most például azzal, hogy a legfrissebb KSH adatokat olvassuk el, nyugodtan értelmezzük egy csésze tea vagy éppen kávé társaságában, akár közben zenét is hallgathatunk. A lényeg, hogy nyugodtan, nagy nyugalomban gondolkodjunk az otthonunkról, a létbiztonságunkról. Ha kicsit feszültebbek vagyunk, akkor előtte inkább sportoljunk egy kicsit, kertészkedjünk, a lényeg, hogy eresszük ki a fáradt gőzt. Az intimitás, a kényeztetés, egy kis romantika is sokat segíthet.

Ha készen állunk rá, akkor hamar világossá válhat számunkra, hogy a nyár végével a varjak egyre hangosabb kárognak csak. A varjak már csak ilyenek, végülis ez a dolguk. De miért hallgatnánk mi a varjakat? A négyévszak amúgy is azt jelenti, hogy az évszakok váltják egymást, de nem azt, hogy bármi is más lenne, mint eddig volt. Az élet megy tovább:

„So don't worry, be happy

Don't worry, be happy now”

Kép: Instagram

Forrás: ksh.hu Lakáspiaci árindex, Frissítve: 2019. szeptember 27.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A kakukk hangja kedves. A kakukk kinézete bájos. A kakukk szavunkról semmi rossz nem jut eszünkbe. A kakukk bizony egy aljas parazita, egy igazi élősködő. Más madár fészkébe teszi a tojását, persze előtte a fészek eredeti tojásait kilöki a fészekből. Biztosra megy, nem kockáztat. A kakukkfiókáról elhiszi a nevelő madár, hogy az ő fiókája. Sajátjaként neveli, eteti, óvja, félti…szereti. A kakukk nagyon gonosz madár, rosszabb mint egy ragadózó. Az igazi ellenség az, akiről fel sem tételezzük, hogy az, akitől nem is félünk , akiben megbízunk. Nagyon őrült világban élünk! A lakáspiacon már nem kakukktojás van, hanem kakukkfióka, úgy hívják Budapest. Nem győzzük hangoztatni, hogy a budapesti központú ingatlanszolgáltatók mennyire függő és kiszolgáltatott helyzetben vannak. De a kakukk becsapta őket.

A budapesti lakáspiac 2014-2018 közötti időszaka lakáspiaci történelem már, de sokaknak évekre lesz még szükségük, hogy megértsék, mi is történt valójában. Lezárult, nincs több kérdés. Elgondolkodtató számok, összefüggések és folyamatok. A budapesti lakásárak a kakukk hangja, a kakukk meg a mohó és éhes budapesti lakáspiac, ami nem ismer határokat. Dübörgő, mindent elsöprő lakáspiacról és vásárlói aktivitásról beszéltek évekig nekünk. 2018-ban mégis kevesebb használt lakást adtak el, mint 2014-ben. 2018 IV. negyedéve már a 2013-as lakáspiac bizonytalanságára emlékeztet. A budapesti lakásárak viszont csak száguldanak, mintha nem is lenne holnap. 2019 viszont új lakáspiaci ciklus kezdetét vetíti előre Budapesten, ami nem „most nyáron” kezdődött.

Nem a lakásárak irányváltása jelenti a lakáspiaci ciklusok közötti határt. A kakukknak sem a hangja a gonosz, hanem a természete, a viselkedése, mint az olyan félreérthető kommunikáció, hogy Magyarországon egyre több ingatlant adnak el, ezért biztosan Budapesten is. Az is gonosz gondolkodás, hogy a csökkenő használt lakások adásvételét majd ellensúlyozzák az új lakások értékesítése Budapesten. Hamis állítások, megtévesztő terelés, de milyen sokan elhitték!

2016 óta énekel a kakukk Budapesten, de szeretjük a hangját, mennyire szeretjük! Élősködik a magyar lakáspiacon, parazitaként használja ki a látványos vásárlói érdeklődést a kistelepüléseken és a kisvárosokban. A községek az egyetlen olyan településtípus ma Magyarországon, ahol több lakást adtak el 2018-ban, mint 2007-ben vagy 2008-ban. A lakásárai nem is a kakukk hangján szólalnak meg ott. 2019-ben Budapesten kívül mindenhol több adásvételre lehet számítani. Közben a megyeszékhelyeken is nagy az óvatosság, a vásárlók mérlegelnek, gondolkodnak, számolnak. A kisvárosok és a községek viszik a hátukon a magyar lakáspiacot, ami 2019-től nagyon érdekes helyzetet teremthet Magyarországon. 2019-ben minden van a magyar lakáspiacon, csak optimizmus nincs. Ez a lakáspiaci ciklusok közötti váltások alapja.

Az optimista időszak 2018-cal végleg lezárult. Nem beszélhetünk már csodavárásról. Előtérbe kerülnek a problémák, több hangot kapnak a panaszkodók, gyorsabban terjednek a rosszindulatú pletykák. Hirtelen minden olyan relatív lesz. Mondjuk tényleg az a legfontosabb Magyarországon, hogy milyen magas egy épület és nem az, hogy mennyire van szükség rá, mennyire táj- vagy életidegen. A zsúfoltság meg csak nő ott, ahol nem kellene. Amióta a betont elnevezték térkőnek, a betont is zöld felületnek, parknak látjuk. De nemcsak ettől lehet még érdekes 2019.

Az elmúlt években is gyorsan ráfogták a lakásárak növekedését a külföldiekre. 2018-ban egész Magyarországon a 163 700 db adásvételből összesen 7286 db volt köthető külföldihez. Ebben benne van minden EU-n belüli és kívüli állampolgár is. De mi teli torokból tudjuk tolni, hogy mindenről a külföldiek tehetnek, többek között a lakásárakról is. A KSH szerint majdnem 42%-uk Budapesten vásárolt. Az sem igaz tehát, hogy a külföldiek inkább Budapesten vásárolnak lakóingatlant. 2018-ban Budapesten kb. 12%-a volt a vásárlóknak külföldi állampolgár. A belsőbb kerületekben a KSH szerint a külföldi vásárlók aránya 2018-ban 26% volt. Tényleg nem a 88% vagy a belső kerületek 74% magyar vásárlójának van felelőssége a budapesti lakásárak szintjében? Kakukk, kakukk, kakukk!

Kép: Instagram

Forrás: ksh.hu , Frissítve: 2019. július 26.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Talán 2019 lesz az első év, amikor komolyan vesszük, hogy a magyar nagyvárosok lakáspiacától egyre jobban elfordulnak a vevők. 2016 óta tart a folyamat, gyakorlatilag úgy, hogy eddig a kutyát sem érdekelte. Csak azért, mert a lakásárak növekedését akár Budapesten, akár a megyeszékhelyeken azzal magyarázták a „szakértők”, hogy a kereslet hajtja őket. Magyarországon a lakásárakat a kínálat határozza meg általában. A rugalmatlan magyar lakáspiacról  már beszéltünk, ahol egyetlen egy kivételt találtunk, a községek és falvak lakáspiacát. Nem meglepő, hogy a kereslet ebbe az irányba indult el 2016-tól kezdve. A városi vagányok meg nagy mellénnyel nyomták a sódert, hogy lakáspiaci boom így, lakáspiaci boom úgy, dübörög a lakáspiac, minden a legnagyobb rendben.

Időközben viszont olyan lakáspiaci helyzet alakult ki, amiről tudni lehet, hogy nyomás alá helyezi nagyvárosokból élő ingatlanpiaci szereplőket

Nyomás alatt egyesek jobban, mások rosszabbul teljesítenek. A laikus azt gondolná, hogy ahol nincs elég vevő, ott ezt a lakásárak fejezik ki leghamarabb. Az elmélet és a gyakorlat itt sem találkozik. Az sem segíti a helyzet jobb megértését, hogy az elmúlt években letagadták ezt a jelenséget, erős keresletről beszéltek, ami bármit és bármi áron képes megvásárolni. Új építésű lakások hiányáról álmodoztak, amikor antiurbanizációs folyamatok zajlanak Magyarországon. Meg befektetői rohamról terjesztettek pletykákat, amikor Magyarország és a magyar társadalom nem az a befektető fajta. Van egy szűk réteg, de nem ők mozgatják a lakáspiacot és sosem ők mozgatták. Kb. olyanok a lakásbefektetők, mint a diákbérlők: jóval kevesebben vannak a valóságban, mint elméletben, de ettől még hihető, hogy minden tőlük függ.

„Lehetünk sikeres értékesítők, befektetők, fejlesztők a lakáspiacon igazmondás nélkül. Ezért a legnehezebb megtanulni igazat mondani a szereplőknek = nincsenek rákényszerítve...egyelőre.”

– írtuk még egy 2016. december 30-i Facebook jegyzetünk alá. 2019-ben már ez a mondat értelmet nyer. A piaci szereplők egyre jobban rá vannak kényszerülve, hogy igazat mondjanak, már ha képesek rá. Az elmúlt éveket végig hazudták. Változtatott volna valamit, ha igazat mondanak? Sosem tudjuk meg.

A lakásárakat nem a vevők fűtötték vagy fűtik, hanem a piaci szereplők nagyon optimista szavaitól megrészegült kínálat, ami pont úgy igaz a nagyvárosi használt lakások tulajdonosaira, mint az új társasházak fejlesztőire.

Az alacsonyabb árú lakások erős hatása a KSH lakásárakat vizsgáló indexeiben nemcsak azt jelenti, hogy a városokban a garzonok és a panellakások iránt van olyan kereslet ( Megjegyzés: Ez a két legolcsóbb nagyvárosi lakóingatlan típus), hogy nem kell az értékesítésükhöz ingatlanközvetítő segítségét igénybe venni. Ez sokkal inkább jelenti azt, hogy az alacsonyabban árazott területekre helyeződik át az adásvételi piac 2016-tól kezdve évről évre egyre jobban. 2019-ben pedig jóval látványosabban, mint előtte bármikor. A teljes árváltozás – használt és új lakások esetében is - 2014 óta most először mutat alacsonyabb szintet 2019 első negyedévében, mint 2018 hasonló időszakában. Nem történt még ilyen, a számok nem is véglegesek. Kíváncsiak is vagyunk, hogy mennyire fog ez változni később.

Történjen bármi is, nagyon nagy csoda kellene ahhoz, hogy ne azt a jelenséget támassza alá, amikor a vevők a kisvárosok és falvak, illetve községek lakáspiacain aktivizálódnak, mindeközben viszont a nagyvárosok piacán egyre passzívabbak.

2019 sem a nagyvárosi lakáspiac éve lesz, amiről már évek óta folyamatosan beszélünk, csak azt hiszik, hogy valami tudatmódosító pszichoaktív szert szedünk. A valóságnál nincs keményebb drog! Ha valaki a valóság függőségében él, az legalább olyan abszurd azoknak, akik álmokat kergetnek. Az újlakáspiacon 2018-ban érezhetően és láthatóan megjelentek a nagyvárosi, köztük a budapesti társasházi lakások árai. 2017-hez képest nagyon szembetűnő a grafikon kilengése. 2019-ben a nagyvárosi új építés társasházi lakások árait tovább fűtheti a hazudozás és az ezzel együtt járó spekuláció vagy hűtheti az igazmondás. Az utóbbira nagyon kevés esély van, mert a lakásfejlesztők a legnagyobb hirdetők a lakáspiacon, így a pénzük többet ér másoknak, mint az őszinteségük.

A lakásárak változásában is látjuk, hogy 2016-tól kezdve a használt lakások árváltozása egy U-alakot vesz fel. A 2019 I. negyedéves adat ne tévesszen meg minket. Még csodálkozunk is, hogy nem tálalta senki sem szenzációként.

Egy ével ezelőtt a KSH már közölt egy hasonlóan megtévesztő adatot, vagyis statisztikai paradoxont, amivel részletesen foglalkoztunk. Biztosan nem ennyivel nőttek az árak, ezt szögezzük le gyorsan. A tavalyi 12,3%-os I. negyedéves adat „már csak” 7,7%-on áll, mert az egész 2018-as év lezárásig az adat nem fix/végleges.

Idén, az eddig mért "13,4%-os használt lakások árváltozása" igen erős adat, jól mutatja, hogy mennyire igaz az a feltételezés, hogy „ahol lakásokat adnak el, ott biztosan nőnek a lakásárak”

Akár több, akár kevesebb lakást adnak el az adott településen, a lakásárak mindentől függetlenül egyelőre csak nőnek Magyarországon. Ez azért még véletlenül se tévesszen meg senkit. Továbbra sem mindegy hol és mit akarunk eladni. A vevők nem a KSH információi alapján döntenek, de a KSH viszont utólag a vevők döntéseit méri. A KSH szerint a vevőknek egyre többe kerül a lakásügyeik intézése. De ott vásárolnak elsősorban, ahol az árak emelkedése ellenére a pénzük a legtöbbet éri és nem ott, ahol a lakásárak a leggyorsabban nőnek. Ezt a lakáspiaci jelenséget nyugodtan hívhatjuk a racionális vevők alkalmazdóképességének is.

Kép: Ingatlanműhely

Forrás: ksh.hu , Frissítve: 2019. június 28.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A lakásárak csökkenéséről beszélni, azt várni, előre vizionálni, Magyarországon csak egy rossz szokás. Egyszerűen azért lehet mindig téma, mert a lakásárakat sohasem érezzük olcsónak. Sőt, mindenki tudja, hogy egy lakást nem megvenni nehéz, hanem eladni. A pénzt pillanatok alatt be lehet váltani lakásra, de a lakást pénzzé tenni már körülményesebb lehet.

Amikor nőnek a lakásárak – és általában nőnek – ilyenkor nem kérdés sokaknak, hogy eladni is könnyű

Ez csak akkor igaz, ha az adott környéken a vevőket vonzza a lakásárak emelkedése is. Ha nem így történik – és már miért ne lenne így – akkor az eladás esélye nem nő. Probléma nincs, jöhet a felismerés tulajdonosként. Majd addig csökkentem az árat, amíg vevőt nem találok. A "fejben vevő" erre nagyon helyesel is és azt mondja, hogy a lakáspiacon a kereslet és a kínálat határozza meg az árakat. Biztosan így van ez?

Magyarországon a lakásárak rugalmatlanok

Ezt azt jelenti, hogy az eladók, a kínálat döntenek az árakról és a kereslet csökkenése, visszaesése esetén sem kerülnek pánikhangulatba. Kényszerhelyzetek lehetnek, de a lakáspiac számai szerint az eladók inkább elfogadják, hogy egy évben kevesebben adnak el, de az árazási szokásukon nem változtatnak. A valóságban a kereslet csak alkalmazkodik a lakásárakhoz, azt nem igazán befolyásolja.

Ezért történhet az, hogy az adásvételek száma jóval nagyobb mértékben tud visszaesni kedvezőtlen piaci viszonyok között, mint maguk a lakásárak.

A rugalmatlan lakásárak az eladók magatartását tükrözik és nem a vevők elvárásait

Amiről eddig beszéltünk, az a likviditás kérdése. Magyarországon a likviditást feláldozták a stabil és a stabilan növekvő lakásárakért. Nem az a fontos, hogy minél több lakást adjanak el minden körülmény között, hanem az, hogy a lehető legmagasabb áron, a vevői érdeklődéstől függetlenül.

Ez különösen igaz Budapesten, ahol a lakásárak szintén rugalmatlanok, az árcsökkenés nem valódi kockázat

Az inflációt lehet, hogy nem követik a budapesti lakásárak sem, ha baj van, de hogy nem zuhannak be, omlanak össze, az is biztos. Az inflációval meg nagyon kevesen foglalkoznak. Budapesten jól látható, hogy az adásvételek száma, a piaci kereslet, az ingatlanok likviditása már most sok kérdést felvet. Lehet csak a magas árnövekedésre fogni az alacsony adásvétel számot? Nagy butaság és felelőtlenség lenne. Az is felületes hozzáállás lenne, ha nem gondolnánk azt, hogy ilyen lakáspiaci környezetben nem egyre több és több eladó szeretne eladni a fővárosban is. A szeretnének eladni és el tudnak-e adni az a kockázat, amiről Budapest kapcsán időről időre beszélni kell. Budapest hangos a befektetések keresésétől. Hol van az a sok befektető, miért nem tolong, hogy tízezerszám lakást vegyen, amikor a  felértékelődés ilyen erős?

Csodás időknek nevezik ezt az időszakot, a budapesti adásvételek száma mégsem ezt igazolja

Hol vannak a vevők és miért lépnek piacra? Budapestről inkább elvándorolnak, mit bevándorolnának. Budapesten a legrosszabb a gyerekvállalási arány, tehát Budapest lakossága nem csak fogy, de még öregszik is. Budapesten legtöbb a kicsi ingatlan. Ha valaki elér a 70 nm körüli lakásig, onnantól felfelé már komoly áldozattal járhat a lakáscsere. Ezért sem halmozzák a budapestiek a gyerekeket. A biztos jólétét kockáztathatja ma az, aki nagyot mer álmodni és azt mondja, hogy akkor nagyobb és szebb lakásba akar költözni Budapesten. Most nincs adóssága, de van egy szép lakása, megfelelő megtakarítása. Jól él a magyar viszonyokhoz képest. Pár évente új autót vesz, sokat utazik, boldog, megéli az életet. Nem akar eladósodni, sok gyereket sem akar, gondolkodik még az elsőn is. Ezt kockáztassa egy ingatlanvásárlással, hogy számára rosszabb környékre költözzön vagy azzal, hogy túlságosan eladósodjon, közben meg vissza kellene venni a fogyasztási szokásaiból = az életszínvonalából? Szándékosan egy jobb, tehetősebb budapestit írtunk le, aki akár megtehetné, hogy vásároljon. A hirdetési oldalakat még nézegeti, rákattint a lakáspiaci hírekre is, gondolkodik is rajta, ill. a vásárláson is. Közben mindig eszébe jut, hogy szereti a lakást, amiben él, jól él, minek kockáztasson? De nem csak ilyen látens vevők vannak, hanem olyanok is, akinek több lakásnyi készpénzük is lehet, de nem rohannak belőle lakást venni Budapesten. Ők is elég sokan vannak Budapesten. Jóval többen, mint amennyi adásvétel egy évben történik Budapesten. Biztosan van Budapesten lakásuk, talán nem is egy. Minek vegyenek még egyet? Máshonnan van pénze, nem érdekli a lakásárak emelkedése, meg az sem, hogy mennyiért lehet kiadni. Majd vásárol, ha késztetést érez rá.

A lakásvásárlás nem része a túlfogyasztó társadalmunknak

Lakásból mindig kevesebbet fogyasztunk. Akinek nincs meg az anyagi háttere hozzá, az azért nem fér hozzá. Másoknak meg nem az ingatlan az első és legfontosabb az életükben. A jólétben élő emberek nem feltétlenül akarnak több ingatlant venni.

Több ingatlant több ember vásárol. Budapesten lehet, hogy többen dolgoznak, mint pár éve, de nem élnek itt többen. Budapesten nincs lakáshiány sem. Ezért a budapesti ingatlanok likviditása, eladhatósága, az az esély, hogy pénzzé tegyük, az manapság is elgondolkodtató. Rosszabb kilátásokkal Budapesten az adásvételek száma milyen szinten mozoghat majd?

A rugalmatlan árak védelmet adnak a lakásárak csökkenése ellen, de egyben csökkentik az ingatlan likviditását is

Ezt látjuk a megyeszékhelyeken és a kisvárosokban is. Budapest extrém eset, mert a likviditás annyira nem része a lakásáraknak, ami jóval nagyobb kockázati tényező a fővárosban, mint azon kívül. A községek, a falvak az egyetlen kivétel – ami erősíti a szabályt – mert ott rugalmas lakásárak vannak. Ennek ára is van. Ott tényleg fenyeget árcsökkenés, az elértéktelenedés és ezzel együtt az inflációt egyáltalán nem követő lakásárak. 2007 óta érdekes világot éltek meg ezen a piacon. Ez az egyetlen lakáspiaci szegmens, ahol 2008-ban látványosan több ingatlant adtak el, mint 2007-ben. Olyan ez a világ, mint ha nem is Magyarországon lennénk, megnézve a többi grafikont.

A községekben az eladók kiszolgálják a vevőket

A községek lakáspiac mérete és szerepe Magyarországon láthatóan a tömegek kiszolgálását képviseli.

Az állam ambíciói ezen a piacon tovább növelhetik a likviditást, az adásvételek számát, de a lakásárak biztonságát nem tudja ezzel javítani.

Itt viszont láthatóan a lakástulajdonosok ezzel együtt tudnak élni. A községekben biztosan nem a lakásárak az első. Az állam lakásvásárlási ösztönzői ezen nem fognak tudni változtatni, emiatt sem kell aggódni. Magyarországon annyira nem kell félni a lakásárak csökkenésétől, mint a falvakban az elszálló ingatlanáraktól.

Kép: Instagram

Forrás: ksh.hu - Lakáspiaci árak, lakásárindex, 2018. IV. negyedév, Megjelenés: 2019. április 30.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

„A használtlakás-piacon tovább csökkent Budapest súlya. 2018-ban Budapesten és a megyeszékhelyeken jött létre az összes adásvétel 42%-a, ugyanakkor a kisebb települések részesedése 58%-ra emelkedett. 2015 óta folyamatosan csökkent Budapest részesedése a használtlakáspiac forgalmából. 2018-ban az összes ismert adásvétel 22%-a realizálódott a fővárosban, szemben a három évvel korábbi, 30%-os aránnyal. A megyeszékhelyek összesített forgalma ezalatt csupán kismértékben változott, általában 21% körül alakult. A kisebb városok részesedése a korábbi években tapasztalt emelkedés után 2018-ban az előző évivel azonos volt, miközben a községeké még ekkor is emelkedett: 2018-ban minden negyedik tranzakció a községekben jött létre. Az adatok megfigyelésének kezdete (2007) óta csak 2009-ben volt ennél magasabb a községek részesedése a használtlakás-piacon”- írja a KSH a 2018-as lakáspiaci év előzetesen összesített adataira hivatkozva.

A számok még nem véglegesek, de nagy meglepetésekre már nem lehet számítani. Ez a lakáspiac tele van ünneplésre okot adó információval. Biztosak vagyunk benne, hogy sokan és sok féle módon örülnek is ennek. Nehéz ilyenkor ünneprontónak lenni.

Miért nem lehet csak úgy örülni, hogy Budapesttől a legkisebb falvakig, mindenhol nőnek a lakásárak, egyre több új lakóingatlan épül szerte az országban?

Miért kell olyan lényegtelennek tűnő dolgokon fennakadni, hogy a vevők láthatóan egyre távolabb maradnak a nagyvárosok forró ingatlanpiacától? Kit érdekel ez ilyenkor, amikor a lakásárakon ez nem látszik? Savanyú csak a szőlő mindazoknak, akik mindenbe csak belekötnek, moralizálnak és nem tudnak örülni mások örömének – jön azonnal a kritika. Hadd lehessünk már egyszer felhőtlenül boldogok, amikor a lakáspiac igazából mindenkit boldoggá tesz, aki részese - kérik udvariasan.

A lakásárak növekedése korábban teljesen elválaszthatatlan volt a vele együtt növekedő kereslettől. 2015 után Magyarországon a lakásárak viszont mindenhol nőnek, még ott is, ahol nem egyre több ingatlant adnak el. Ez különösen a magyar nagyvárosok ingatlanpiacán tapasztalható meg, ahol ez az eladási idő megnövekedésével jár együtt, illetve egyre inkább nő az el nem adás kockázata is.

Egy adott környéken mindenki hasonló árakon számol és akar eladni, de nem mindenkinek sikerülhet. Erről beszélni kell, szembe kell vele nézni. A nagyvárosi lakásárak, főleg a budapesti lakásárak, egyre kevesebb eladónak okoznak örömet.

Budapesten 20%-kal nőttek a lakásárak 2018-ban, miközben az adásvételek száma már biztosan a 2014-es szinteken stagnál

Ennek csak az örül, aki el tudott adni 2018-ban eladóként és nem az, aki el akart adni, de nem sikerült. Az sem biztos, hogy örülni tud, aki idén tervezi a budapesti lakása eladását, de meglátja, hogy nem egyre több vevővel számolhat, hanem inkább egyre kevesebbel.

Becsapva érezhetjük magunkat, hogy akkor miért nőnek a lakásárak, ha a vevők száma az árakkal együtt nem tudja tartani a lépést? Hogyan fordulhat ez elő, hogy a nagyvárosok - köztük a budapesti lakáspiac -mellékszereplője tud csak lenni a magyar lakáspiacnak és nem a főszereplője, amikor a magyar lakáspiaci boomtól hangos a hazai és a nemzetközi média?

Baráti beszélgetések állandó témája, hogy ki mit vett, adott el, vagy hallotta kollégájától, barátjától, családban és ismerősöktől, hogy milyen könnyű ma eladni és milyen sokat lehet keresni ma ingatlannal. Magyarországon egyre többen részesei a lakáspiac által boldoggá tett embereknek. Könnyen összeakadhatunk velük vagy hallhatunk olyanról, aki jól járt és boldog most.

Magyarországon az adásvételek száma egyre több, csak az erőviszonyok, a centrális erőtér elmozdult a kistelepülések felé

A nagyvárosokban is vannak adásvételek, csak nem egyre több, mint az országban. Az eladni nem tudó eladók nem beszélnek a kudarcukról. Már miért beszélnének?

Manapság nem túl jó ötlet bevallani, ha nem a tömeg után megyünk. A maintstream azt is jelenti ma, hogy aki a lakáspiacról beszél, az csak sikerorientált lehet, szociálisan érzékeny, kritikus, elemző, előrelátó és óvatos már nem. Az ilyen véleményét és gondolatait fojtsa el, tartsa magában, öncenzúrázza magát, mert a lakáspiacon sem tűrik az ellenvéleményt, árulásnak tekintik.

Jöhet lassan a feketelista és a listázás, ha még nincs a lakáspiacon is. Az beszélhet, aki azt mondja, amit hallani szeretnének, hogy mondjon és gondoljon. Az önállóság túl nagy kockázatot jelent a lakáspiacon is, majd „felülről” megmondják, hogy mit kell gondolnunk a lakáspiacról.

Most éppen azt az időszakot éljük, amikor a helyzetben lévők, az őket követők nem kíváncsiak másokra a lakáspiacon, a lakáspiacot éppen a saját képmásukra akarják formálni

Számukra - a velük egyet nem értőkön kívül - nem léteznek kockázatok a lakáspiacon vagy aggasztó folyamatok, elemezni érdemes adatok. Számukra csak egy irány van, a felfelé és csak egy szót hallanak meg, a növekedés jelszavát. Magabiztosabbnak, sikeresebbnek és mindenkinél okosabban érzik magukat. Nekik csak az a segítség, ha dicsérik őket, ha méltatják a hozzáállásukat, a nagyszabású terveiket és ötleteiket, akár még az irreálisakat is. Számukra a múlt értelmezhetetlen a jövő szempontjából, időpazarlás még rá gondolni is, nemhogy megérteni, tanulni belőle. Irreleváns nekik bármilyen múltból levont következtetés, mert a jövőben akkor is szerencsésebbnek érzik magukat, ha a múltban nem is voltak igazán azok. A lakáspiacra ezek az emberek jóval kevésbé figyelnek oda, de a lakáspiacról alkotott véleményt ők akarják befolyásolni, iránytani, alakítani. Ők a saját hangjukat szeretik hallgatni, még akkor is, amikor mások beszélnek a lakáspiacról.

A lakáspiacon csak azok számára nem léteznek kockázatok, akik a lakáspiac felett állónak képzelik magukat. Akik „benne vannak a buliban”, azoknak a kockázat nem hit kérdése.

Nincs alternatív valóság, csak egy ország van, egyetlen egy lakáspiaccal, amire vigyáznunk kellene, nem szívni a vérét.

Kép: Ingatlanműhely

Forrás: ksh.hu - Lakáspiaci árak, lakásárindex, 2018. IV. negyedév, Megjelenés: 2019. április 30.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Az államilag támogatott lakáshitelezésnek van történelme, de nem tudjuk, hogy van-e jövője Magyarországon. A 2000-es évek elején az állam olyan kamattámogatást talált ki, amiért a bankban tartott megtakarításokra a bank több kamatot fizetett, mint amennyit a banknak kellett fizetni a lakáshitelek után. Ez egy vissza nem térő lehetőségnek tűnt és sok jómódú embert arra ösztönzött, hogy akkor is kamattámogatott lakáshitelt vegyen fel, ha egyébként két fillérre nem lett volna szüksége a banktól lakásvásárláshoz. Sőt, akkor is vett lakást, amikor egyébként szándékában sem állt. Ma a bank nem fizet semmit a pénzünkért. A magyar társadalom egy jelentős részének ez nem probléma. Lehet nem is tudnak róla. Akinek van készpénze és nem a párnájában tartja, annak viszont a bank egyre kényelmetlenebb megoldás. A folyamatosan leértékelődő, elinflálódó forint miatt a bank már nem is biztonságos készpénztartási forma. Régi probléma ez.

Ma is annak érheti meg eladósodni, akinek egyébként komoly tartalékai vannak

Aki ma is ingjét és gatyáját is elkölti, hogy lakást vegyen/építsen és közben el is adósodik, annak a jelenlegi magyar lakáshitelezés nem üzlet. Az állam ezért 15+ év után újabb üzletet ajánlott fel. Hogy minek nevezi, az most a mi szempontunkból teljesen mindegy.

Az eladósodás ma is lehet üzlet. Ma is lehet több pénzt keresni azzal, ha banktól veszünk fel hitelt és közben a pénzünket máshol kamatoztathatjuk. A kamatkülönbözet ma is lehet pozitív és ma is érzhetjük úgy, hogy megéri eladósodni. Csakis akkor és csakis annak, aki bármikor előtörleszthet, amikor a kamatkülönbözet nullázódna vagy negatív lenne. Akinek nem áll rendelkezésésre egyösszegben a felvett lakáshitel összege a zsebében, az ma is rengeteget kockáztat.

A lakáshitelezési környezet megváltozásával a lakáshitel folytogató tud lenni

Kár, hogy pont azok és pont úgy biztatnak a háztartások eladósodására, akik a lakáshitelezés negatív hatásaitól védve vannak. Még az állam is azt duruzsolja a fülünkbe, hogy adósodjunk el.

A változó kamatozást is alternatív módon értelmezi. Pedig csak egy értelmezése van. Az a fix törlesztő, ami a törlesztési idő alatt egyszer sem változhat. A magyar állam, a Magyar Nemzeti Bank és a KSH meg minden hitelt fixnek hív, aminek a kamatát 1 évnél ritkábban változtathatják meg. Hogy mit jelenthet a valóságban 3, 5 vagy 10 év után egy kamatváltoztatás, azt sem az állam, sem az  MNB, de még a KSH sem tudja, viszont mindenki ránk, hitelfelvevőkre terheli ennek a felelősségét. 

Vannak itt problémák a fejekben. Az ilyen mentalitás már egyszer hitelválságot okozott Magyarországon.  Ez az a mentalitás, amiért az eladósodás kockázatait állami érdekből relativizálták. Az államnak ugyanis jó, ha mi túlfogyasztunk és hitelt halmozunk fel. Ezt egyszerűen csak gyorsabb fogyasztásnak nevezik. Dörzsölik a kezüket és várják, hogy GDP-ben realizálódjon a felvett hitelünk. Ennek csak az tud örülni, aki az orránál tovább alig lát.

Magyarországon a hitelezés az alacsony gazdasági fejlettségi szint miatt túlságosan kockázatos

Az elmaradottabb országok csapdája a hitel és az erre épülő pénzügyi rendszer. Magyarul babakocsit gyorskölcsönből, uzsorakamatra, "életérzés".

Az állam ezért akar ismét nagyobb szerepet vállalni és szinte a lakáshiteleken át a személyi kölcsönökig, mindent állami támogatással kíván irányítani. Az állami lakáspiac  után az állami hitelpiac is értelmet nyerhet. Főleg elnézve a számokat, amik azt mutatják, hogy 2018-ban a lakáshitelezés megtorpant. Az állam a szívéhez kaphatott, és a számokat már korábban ismerve készíthette elő a 2019-es kommunikációját. 

A nemzeti hitelezés rendszere gazdaságpolitika és nem demográfiai segélycsomag

A GDP százalékos növekedése még mindig fontosabb, mint a népességnövekedés. Az állam is könnyebb utat választja leggyakrabban, nem csak mi. Akármit is mond, akármivel is magyarázza, Magyarországon egyelőre a GDP növekedésért bármit fel tudunk áldozni. Igen, még a jövőnket is.

Nem az a fontos, hogy mikor lesz ebből baj, hanem hogy addig a lehető legtöbbet hozza ki ebből a helyzetből a magyar állam. A piac nem mindenható - mondják azok, akik elfelejtik közben, hogy az állam sem az.

Ha baj lesz, akkor majd ráfogják valami gonoszra. Ellenségcsinálásból elég jók vagyunk. A lakáspiac most a barátunk, mert az állam mindent megtesz a lakásárak növekedése érdekében. 

A lakásárak növekedése a KSH szerint konjunktúra, pedig igazából csak infláció

Csak Magyarországon a lakásárak változását nem tekintik inflációnak. Marhaság? Elég nagy marhaság. A Nemzeti Bank szerint a lakásárak növekedése elengedhetetlen a pozitív jelen és jövő aggitácója mellett. A lakás- és hitelpiacon azért vannak már repedések. A hitelezés számait lehet az elinflált forintban és lehet a hitelek számában is nézni. Az adásvételek száma és a lakáshitelek száma között van összefüggés.

A népességfogyás hatásait nem lehet ellensúlyozni hitelezéssel egy országban sem, a lakáspiacán keresztül pláne!

A lakáshitelpiac belassult annyira 2018-ban, hogy 2019-re az állam ide is erőteljesebben belépjen az MNB teljes támogatása mellett. Az állam saját sikerét, pozitív visszacsatolást lát(tat) a lakásárak és a lakáshitelek növekedésében.

A lakásárakat meg az államilag támogatott lakáshitelezéssel kívánja növelni. Úgy érzi a lakásárak addig nőhetnek, ameddig a GDP. Ha a lakásárak növekedése megáll, akkor vége lehet a világnak itt – gondolhatja az állam és félelemmel tölti el a lassuló lakás- és hitelpiac. Gyorsítani akar mindent, pörgetni, hajtani előre. Ahogy mondtuk, ez lehet egy kiváló üzleti lehetőség azoknak, akiknek van mit a tejbe aprítani. Nekik nagy öröm minden ilyen lehetőség. Másoknak meg csak rulett asztal. Talán pont az ilyen hazárd játékok miatt, csak és kizárólag a fogyasztás befolyásolható államilag Magyarországon, a gyerekvállalásra kimondottan mérgező mellékhatású. Bort inni és vizet prédikálni üzletileg megtérülhet, de társadalmilag pont annyira káros, mint eddig bármikor a magyar történelemben.

Kép: Ingatlanműhely

Forrás: ksh.hu, Lakossági lakáshitelezés 2018, Megjelent: 2019. április 15.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

…, akarni a wc-n - tartja egy régi jó magyar mondás, még azokból az időkből, amikor a hittérítés és a politika gyakorlatilag ugyan azt jelentette. Aki megtért, az az államnak a barátja volt, aki nem, az maradt az ellensége. A hazaszeretet és az államszeretet azóta vált értelmezhetetlenné külön-külön. „Már elegem van a sok belpolitikából” – énekelték 1996 Magyarországán, de énekelhetnék még ma is. A 90-es évek második felében is a kiábrándultságunkra épített élt vissza a hatalom, ahogy ma is. Akkor is ostobának néztek minket és mai is. Ezt teremtette meg annak az alapját, hogy bármilyen logikai ellentmondást verbálisan megoldjanak a vezetőink. Például olyan Magyarországról hallani manapság, ami Európát akarja megmenteni, az Európai jólétet akarja megvédeni. Minket magyarokat Európában egyébként a szerénységünk és alázatunk miatt tisztelnek és szeretnek (ironikus gondolat). Nekünk még mindig a Balaton a Riviéra, és továbbra is Bécset és az osztrákokat érezzük „örökös” történelmi ellenfelünknek.

Olyan Magyarországról hallani Manapság, hogy Ausztriát utolérjük életszínvonalban = gazdasági fejlettségeben. A kettő ugyanis nem elválasztható egymástól. Ehhez gyakorlatilag dupláznia kellene Magyarországnak vagy Ausztriának felezni a gazdasági fejlettségét. Erre kevesebb az esély, mint hogy mi kétszer lottó ötös nyertesek legyünk addig.

Az életszínvonal valódi emelkedése, a gazdaság valódi fejlődése nem egyenlő azzal, hogy felmentek a lakásárak. A 100 ezer leggazdagabb magyarhoz nem kerültek közelebb azok a panellakás tulajdonosok, akiknek az az egy lakásuk van és abban is élnek, de a lakásuk ma sokkal többet ér, mint bármikor előtte.

A magyar gazdasági fejlettség nagyon-nagyon lassan halad előre. Annyira lassan, hogy 2014 óta stagnál gyakorlatilag

Ennyit ér a gazdasági növekedés %-os kifejezése! Bizony, ennyit! 2006-hoz képest sem fejlődtünk túl sokat gazdaságilag. A lakásárak, a bérek viszont sokat változtak.

Amikor fundamentális okokat keresünk arra, hogy miért van a lakásárak és a bérek növekedésének kockázata, akkor csak utalni szoktak rá, de nem mondják ki. A gazdasági fejletlenségünk, a gazdasági elmaradottságunk, nem indokolja sem ezeket a béreket sem ezeket a lakásárakat. Lehet rajta vitatkozni, hogy melyik van előbb, a tyúk vagy a tojás, de ma ez már nem kérdés: a tyúk tojja a tojást.

A lakásárak és a bérek becsapnak minket

Olyannyira, hogy muszáj néhány ország gazdasági fejlettségét is megnézni. Biztosan Ausztria a reális cél? Szlovákia és Lengyelország 2006 óta gyorsabban fejlődött, mint Magyarország. Ez olyannyira igaz, hogy Pozsony gazdaságilag fejlettebb, mint Budapest.

Örülnénk mi már egy Csehországi gazdasági szintnek. Prága gazdasági fejlettsége Budapest számára, ha nem is fényévekre van, de 2030-ig azt sem fogja utolérni

A gazdasági fejlettség nem azt jelenti, hogy ész nélkül szórjuk a pénzt

Az azt jelenti, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat állítunk elő, amit utána jelentős profit mellett tudunk értékesíteni. Nálunk a 90-es években és ma is ez hiányzik a gazdaságból. A pénznek nincs értéke – mondják még ma is olyan idősek, akik nem is üzletemberek.

Annak van értéke, ha a pénzből tudunk csinálni még több pénzt. Ha csak elköltjük, az nem pénzcsinálás. A magyar gazdaság meg inkább csak elnyeli a sok a pénzt, de nem csinál belőle többet.

A lakásárak és a bérek növekedése nem pénzcsinálás

Annak állítják be, annak hisszük el. Közben megmutatjuk Románia gazdasági fejlődését. Bukarest gazdaságilag Budapestnél fejlettebb. Bukarestnek már inkább ciki, ha összekeverik Budapesttel. Románia legtöbb részén nagyobb a gazdasági fejlettség, mint Magyarországon. 2030-ra úgy néz ki, hogy nem Ausztriával fogjuk utolérni gazdasági fejlettségben, hanem Romániát próbáljuk meg majd utolérni kapkodva a levegőt, döbrögis testalkattal, pénzt lobogtatva a kezünkbe, ami még akkor is forint lesz, Romániában meg már euró.

Kép: Ingatlanműhely

Forrás: Eurostat

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A lakásárak növekedése már jóval több embert bosszant, aggaszt, mint amennyi boldogan tud róla beszélni. Az emberek dühösek, mert nem ott és nem azt tudják megvenni vagy építeni, amit szeretnének. Ma már jóval nagyobb kompromisszumra kényszerülnek, hiába nő a jövedelmük. Visszanézve, 2008 előtt többen tudtak vásárolni és építeni, leginkább ott, ahol szerették volna. Hiába mondják, hogy ma minden sokkal könnyebb, elérhetőbb, a hétköznapokban nem ezt tapasztalni. Az akkori lakáspiacon óriási lakáshitelezési boom volt. Ismeri, tudja mindenki, hogy igen alacsony önerővel lehetett könnyedén hitelhez jutni. Ma az alacsonyabb önerő és a jelentős hitel csak azoknak jár, akiknek eleve alig lenne szükségük hitelre. A prémium ügyfélnek, a felső 10%-ba tartozó fizetéssel, ma is jól lehet eladósodni. A tömegeknek marad a magasabb kamat, a jóval szigorúbb értékbecslés és alacsonyabb maximális hitelösszeg meghatározása.

A lakásárak növekedését már a lakáshitelezés sem tudja finanszírozni, mert az önerőt a nem prémium ügyfelek egyre nagyobb kockázatokat vállalva tudják csak előteremteni

Régi trükk a személyi kölcsönök felvétele és azt beszámítani az önerőbe. Az elmúlt évek nem is a lakáshitelezés új korszakát teremtették meg, hanem a személyi kölcsönök új dimenziójába léptünk át.

Olyan összegeket kínálnak ma már a bankok személyi kölcsön formájába, amit korábban lakáshitelként vettünk fel. Mindezt fedezet nélkül és persze komoly kamatra. A személyi hitelek felfutása mögött a lakáspiaci folyamatokat is látnunk kell. A lakáshitelezés önmagában a mai lakáspiacon már kevés.

A vevők és a házat építők eladósodhatnak családon és a baráti tarsaságokon belül, majd felvehetnek személyi kölcsönt, lakáshitelt és az összes megtakarításukat is felélhetik egy ingatlan projekt miatt. Remélhetőleg ez a mondat mindent elmond a jelenlegi lakáspiac helyzetéről. A személyi kölcsönökkel a bankok mellett a hitelközvetítők is ügyeskednek, agresszíven ajánlják a kevés önerővel rendelkező ügyfeleik számára. Ez megint csak stresszeli a vevőket és a házat építőket, akik mind tudják, hogy bajba is kerülhetnek, ha túlvállalják magukat. Már eleve stresszeli őket a sok újratervezés, amit a lakáspiac kényszerít ki. A nagyvárosok ingatlanpiaca sok vevőt és házat építőt rekeszt ki az áraival. Lakni kell valahol, és ilyenkor marad a nagyvárosok mellé költözés, ami már trendnek nevezhető. Majd ezek után tegye fel valaki a kérdést, hogy ha nem érti, miért olyan feszült az átlagember. Elméletileg jobban élünk, mint 2008 előtt, de az ingatlanügyeink miatt már akkor is igen sokat kockáztattunk. Akár mindent feltettünk egy lapra, tényleg egyetlen egy lapra.

2018-ban erős országos lakásárnövekedés volt, akár 9%-10% között nőhettek az eladott használt ingatlanok árai, a legfrissebb KSH adatok szerint

A nagyvárosokon kívüli lakáspiacon most már biztosan nőnek az árak. 2017-hez képest jóval erősebb áremelkedés volt 2018-ban egész Magyarországon. Ez dühíti a többséget és még inkább eladósítja a vevőket és a házépítőket. Január elején beszéltünk a KSH akkori számairól. Az eladók az árnövekedést látva továbbra sem kételkednek, hogy nincs megállás, csak emelni kell az árakat.

Aki figyeli a lakáspiacot, láthatja, hogy nem olyan ritka az eladó használt lakásoknál sem az, ami az új építésű lakásoknál teljesen bevett gyakorlat: minél tovább van piacon, annál inkább megy fel az ára.

A KSH számait és a grafikonokat elnézve lehetnek kérdéseink. Biztosak vagyunk benne, hogy nincs közötte az, hogy a munkahelyünkön mikor lesz létszámleépítés, vagy hogyan fogunk megélni egy fizetésből, ha párként a másik kiesik a munkából. Az első számú kérdés mindig az, hogy meddig nőnek a lakásárak, pedig hamarabb történhet velünk olyan életesemény, ami után a lakásárak fognak minket a legkevésbé érdekelni. A lakásárak csak akkor foglalkoztatnak minket, ha venni vagy építeni akarunk. De nem biztos, hogy mindenáron megéri erőltetni ezt. A lakáspiacon is tudni kell nemet mondani.

Kép: Instagram

Statisztika: ksh.hu

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Túl gyakran találkozni olyan ábrákkal, ahol a magyar főváros aktuális lakásárait azzal magyarázzák félre, hogy bezzeg más gazdag országok nagyvárosaiban, esetleg különleges „városállamokban” vannak csak igazán elszállt árak. Ha néha ezeket az ábrákat megnézzük közelebbről, kiderülhet, azok a külföldi drága ingatlanárak a prime property kategóriába tartoznak. Nálunk csak simán luxus ingatlanoknak hívjuk, de angolul ennél egy picit többet jelent. Idealisztikusan a tökéletes, a kompromisszummentes ingatlanokat nevezik így, amely a nagyon gazdagok ingatlanpiacát jelenti. Mintha nálunk a magyar vagy a budapesti milliárdosok ingatlanpiacára szeretnénk vetni egy pillantást. Ilyen ingatlanpiac viszont nincs. Külön, mérhető nagyságú, amiről lennének releváns információink, olyan biztosan nem létezik.

A budapesti és úgy általában a „magyar luxusról” nagyon részletesen összefoglaltuk, amit szerintünk tudni érdemes. Érdekes olvasmány még ma is, amikor a lakáshirdetési oldalakon és akár lakberendezési magazinokban úgy dobálóznak a luxus kifejezésével, mintha az a széles tömegek számára elérhető lenne.

De még ennél is érdekesebb, hogy a világ luxus ingatlanpiacán Budapestet nem jegyzik. Még Európa luxus ingatlanpiacán sincs fent. Ez nem véletlen, mert gyakorlatilag egész Magyarországon nincs nemzetközi mércével mérhető luxus ingatlanpiac.

A világ luxus ingatlanpiacának az árait az átlagos budapesti lakások áraihoz mérni nem csak tájékozatlanságot jelent, hanem nagyfokú felelőtlenséget is

Nem is kell elhagyni a várost, itt is mondhatunk példát, hogy a Havanna- lakótelepen egy kétszobás panellakás továbbra is alulértékelt egy új építésű gellérthegyi egylakásos villa árához képest. A kettőt semmi értelme összehasonlítani. Annyi közük van egymáshoz, hogy mind a kettőben laknak emberek. Persze ettől még összehasonlíthatjuk, levonhatunk belőle téves következtetéseket, de mi értelme lenne?

Aki a médiában relativizálja a budapesti lakásárakat, az érdekből teszi

Apropója is van, hogy ezt a témát most így felnagyítjuk. A világ luxus ingatlanpiacán a lakásárak trendje nem feltétlenül követi az átlagemberek ingatlanpiacának trendjét.

A luxus ingatlanok piaca világszinten árcsökkenést mutat, addig a normál ingatlanok piaca meg egyelőre csak erősödik. A világ (dollár) milliárdosai annyira nem „ingatlanbuzik”, mint a „pórnép” – mondhatnánk sértően, gúnyosan, de inkább iróniával tesszük, nagyon-nagyon sok cinizmussal megfűszerezve.

A nemzetközi lakáspiaci trendek a magyar lakáspiaci trendekre elég nagy hatással vannak

Bár mi ezt itthon nem nagyon vesszük tudomásul. Kis túlzással, de annál nagyobb öniróniával, szerintünk még a lakásáremelkedést is mi magyarok találtuk fel : ) Budapesten meg jelenleg is van több olyan lakásprojekt, ami megcélozta az igazán tehetős vásárlókat. Ezeknek a társasházaknak semmi közük a luxushoz, mert Magyarországon egy társasház nem tartozik a luxus ingatlanok kategóriájába. Ettől függetlenül a magyar lakáspiac luxus ingatlannak tekint minden extrém magasan árazott társasházat is. Budapest mellett talán még a Balaton "fertőződött meg ezzel a vírussal".

Felmerülhet a kérdés, hogy az egyébként is heterogén budapesti lakáspiac tovább polarizálódik-e és lehetnek-e ezek a „luxus társasházak” az első fecskék, ahol elindul az „irányár” lefelé?

Már csak azért is, mert pont az ilyen társasházi lakások árában „van bőven tér”, hiszen a lakások értéke és ára között itt jóval nagyobb a különbség egy átlagos lakóingatlanhoz képest.

A „luxus társasház” attól is luxus, hogy átlagon felüli megtérüléssel kecsegteti az építtetőjét. Az ilyen házak tudnak igazán lassan épülni, vagy állnak évekig üresen. Hosszú ideig tarthat, mire valóban értékesítik őket, vagy olyanok veszik meg, akik használni vagy hasznosítani szeretnék. Budapesten erre elég sok példa akad a múltból és nem látni, hogy ebből a leckéből bárki is tanult volna.

Aki esetleg elgondolkodott, hogy a 10 ezer euró/nm ár egy budapesti társasházi lakásért ma bombaüzlet, az még mindig kevesebbet kockáztat, ha inkább a Havanna-lakótelepen vesz meg inkább egy egész tízemeletes panelházat

Ez nem is olyan rossz vicc, ha ingatlanbefektetésben gondolkodik valaki ma Magyarországon. A nemzetközi luxus ingatlanpiac nem fékez, hanem már zuhan. Azért félteni nem kell. Amilyen árak vannak, abból ez a zuhanás egész sokáig is eltarthat. A Havanna-lakótelep egyik tömbjének vételárából még nem biztos, hogy kijönne egy nemzetközi mércével is értékelhető prime property a világ elitista felén.

Fejétől bűzlik a hal, ami a jelenlegi igen forró magyar lakáspiacon azt jelenti, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben a legdrágábban árazott ingatlanok vannak

Ha valaki árcsökkenést vár, akkor ott fogja látni először, de ez nem azt jelenti, hogy a Havanna-lakótelepen olcsóbb lesz egy panellakás, mert a „luxus társasházakban” nő a vevők alkupozíciója. Az ingatlan-kártyavár nem omlik össze, csak azért, mert a tetejéről néhány lap leesik. Amikor már tudatosan bontják a kártyavárat, akkor sem omlik össze, hanem lépésről lépésre, fokozatosan építik újjá.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A hozamcsökkenés nem jelent bérleti díj csökkenést a lakáspiacon, csak a bérleti díjak lassabb emelkedését az aktuális lakásárakhoz képest – írtuk a Beszéljünk a bérleti díjakról elemzésünkben.

A lakáspiac hirtelen áremelkedésére mindenkinek van egy magyarázata

Sokan a lakásbefektetéseket okolják. Egy ingatlanközvetítő nem reprezentatív és nem hiteles adatai alapján van a köztudatban egy 40%-os szám. Ez valószínűleg még Budapesten sem igaz, nemhogy a többi nagyvárosban. Ha mégis ezt a 40%-ot úgy vesszük figyelembe, ami csak és kizárólag a magyar nagyvárosokban érvényes, akkor számoljuk ki újra, mit is jelent ez a 40% valójában az egész lakáspiacon.

Az adásvételek nagyjából 45%-a történik a nagyvárosokban, a többség kisvárosokban és falvakban vásárol. Ha ennek a 45%-nak nézzük a 40%-át, akkor az országosan már csak 18% körüli lakásbefektetést jelent. 10-ből 2 ember sem vásárol Magyarországon befektetésre lakást.

Abból indultunk ki, hogy a nagyvárosi 40% is túlzás, ezért országosan inkább 10% alatti a lakásbefektetések éves reális aránya. A lakásvásárlók 80-90 százaléka biztosan nem lakásbefektető Magyarországon.

Az arányukra és a magyar lakásbefektetések egyik igen érdekes jelenségére szeretnénk ezzel felhívni a figyelmet, amit jó lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank is figyelembe venne, amikor a lakáspiacról gondolkodik és beszél (Megjegyzés: 2019. március 18-án az MNB javaslatára megalakult a Lakás- és Ingatlanpiaci Tanácsadó Testület = LITT). A lakásbefektetések okát a jól kiadható lakásokkal és a lakásárakhoz viszonyított relatíve kedvező bérleti díjakkal magyarázzák. Annak ellenére teszik ezt, hogy lakást Magyarországon szinte csak és kizárólag az árnövekedés miatt éri meg megvásárolni, a bérleti díjak miatt annyira nem. Persze egy kiszámítható havi jövedelem mindig jól hangzik és sok embernek a „kicsi is többet ér a semminél”, vagy a láthatatlan árnövekedésnél, amit majd csak a lakás eladásakor tudnak realizálni.

A havi bérleti díj legalább kézzelfogható a növekvő lakásárakhoz képest

Ettől függetlenül nálunk a lakásárak tudnak látványosan nőni, a bérleti díjak csak kullognak a lakárak után. Élő példával bemutatva, lehet, hogy valaki vett egy pesti egyszobás lakást 8,5 millióért 2014 elején, ráköltött még 500 ezer forintot és kiadta 80 ezer Ft havi bérleti díjért. Ez a lakás ma lehet, hogy 20 millióért is gond nélkül értékesíthető lenne, de a bérleti díja maximum 120 ezer forint körül van jelenleg.

Minél többet ért egy lakás 2014-ben, annál kisebb arányban nőtt a bérleti díja azóta.

Ha egy bérlő lakja folyamatosan a kiadó lakást, a bérleti díj még lassabban nő

Ez szintén egy olyan jelenség, amiről „nem divat” beszélni. Egy igazán hosszútávú bérlő 2014 óta még jobban járt, ha nem költözött el, mert a több költözés egyre magasabb bérleti díjat jelent az albérletpiacon. Magyarországon inkább bérlőváltásnál emelünk „drasztikusan” bérleti díjat, nem akkor, amikor a lakás folyamatosan ki van adva egy bérlőnek.

Bezzeg a panellakások ára és bérleti díja is tudott arányosan nőni, amiért sok téglalakás tulajdonosa kaparja a falat és fogalma sincs, hogy miért. Bosszantja magát, hogy az ő szép, új építésű vagy presztízs téglaépítésű, használt lakása, elitebb környékeken sem tudja azt, amit egy lenézett 8. kerületi panellakás igen. De manapság a 8. kerület Budapesten túl drága. A 10. kerület az új 8. kerület egy ideje. A használt és új lakásokat vásárlók „tömegei” most ott próbálnak szerencsét.

Mindezek ellenére egy magyar lakáspiaci sajátosság a lakásárak és a bérleti díjak kapcsolata, ami legalább annyira igaz Budapesten, mint más magyar nagyvárosokban.

A panellakás a „hozamkirály”, a bérleti díja annak a legmagasabb az árához képest

Ez így volt 2014 előtt is. A különbség ma annyi, hogy a panellakás az egyetlen, aminek a bérleti díja teljes mértékben követi a lakásárak változását, amit éreznek a lakásvásárlók és a bérlők is. Ha sorrendet kellene tenni az elvárható hozamokban, akkor azt mondanánk, hogy semmi sem változott a 2008 előtti és utáni lakáspiac között:

Panellakás > Használt téglalakás > Új építésű lakás

A legrosszabb bérleti díjakat az új lakások jelentik. A bérleti díj miatt új lakást venni az egyik legrosszabb döntés volt korábban, tehát 2008 előtt is.

Az új építésű társasházi lakásokat inkább azért érte meg birtokolni, mert jobban eladhatóak voltak, jobban bírták a zord lakáspiaci időket is.

A lakásbefektetésnek van egy szélsőséges formája, amit lakásspekulációnak neveznek

Ilyen esetben a rövid idejű birtoklás és a gyors értékesítés, a lakáspiac árnövekedésének a villámgyors realizálása a cél. Ez az új építésű nagyvárosi lakások piacán 2016 óta egészségtelen szinteken mozog. A lakásspekulációt és a lakásbefektetést nem érdemes viszont egy lapon említeni. Kár, hogy még a Magyar Nemzeti Bank is összekeveri véletlenül vagy szándékosan, nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy az egyik rövidtávú, a másik hosszútávú stratégiát igényel.

A lakásbefektetés alapjaiban véve hasznos, a lakásspekuláció meg minden értelemben káros. Magyarországon olyan alacsony a hosszútávon gondolkodó lakásbefektetők aránya a lakásvásárlásokban, ami inkább egy apró, de egészséges albérletpiachoz még szükséges is.

A lakásspeckuláció viszont rapid és agresszív, érték nélküli, ami magyarázatot adhat arra, hogy a budapesti és úgy általában a magyar nagyvárosok új építésű társasházi lakásai miért szenvednek. Áldozatul estek a lakásspekulánsoknak.

Az új építésű társasházi lakások horror árai sajnos hatást gyakorolnak az egész lakáspiacra

A Magyar Nemzeti Banknak erről kellene inkább hangosan gondolkoni, mert ezek a lakásspekulációk nagyon komoly károkat tudnak okozni már egész rövid idő alatt. A valódi lakásbefektetők például sokkal gyorsabb hozamcsökkenéssel szembesülnek ilyenkor. 2019-ben a lakásspekulációk miatt alig éri meg bérleti díj miatt lakást vásárolni Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank meg még mindig nem látja a fától az erdőt és nem nevezi nevén a lakásspekulánsokat.

A téglalakások és az új lakások mellett a panellakások az „üdítő” kivételek, aminek örülhetnek a panellakás tulajdonosok és a vásárlók is. A bérlők már kevésbé. Nekik már inkább el kellene kerülni a panellakásokat, de egyrészt van egy megszokás, hogy a panel a legolcsóbb bérlakás is, bár ez ár/érték arányban jó ideje már nem igaz Magyarországon.

Bérlőként ma csak kiszolgáltatott helyzetben éri meg rossz állapotú panellakást bérelni

Persze jól hangzik ma is, hogy 100 ezer forintért egy 40 éves életszínvonalat nyújtó „retro” kétszobás panel kibérelhető. Akinek kell a két szoba, annak ez a teljesen elavult, full felújítandó panel még mindig elérhetőbb alternatíva, mint a hasonló időket idéző 2 szobás téglalakás, ami meg már 120-130 ezer forint bérleti díjat jelent. Felújított vagy jóval jobb állapotú 2 szobás tégla- és panellakások meg már 140-150 ezer forinttól indulnak.

Azért beszélünk szobaszámban, mert a lakások árát és bérleti díját is ez befolyásolja leginkább. A több szoba minden (eladás és kiadás) szempontból előnyösebb, mint a nagyobb méret.

Ezek a speciális előnyök, de még az esetleges kivételek sem írják felül a lakásárak és a bérleti díjak különleges kapcsolatát Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank megpróbálhatja, de eddig - az állammal kézen fogva - inkább a lakásárak gyors növekedését lehet neki köszönni.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

”Ha valaki azt kérdezi telefonban, emailben vagy személyesen, hogy „Hitelre megvásárolható?” – akkor az azt is jelenti, hogy egy forintot nem akar alkudni az árból. Aki viszont azzal henceg, hogy ő készpénzre vásárol, az meg azt jelenti, hogy alkudni akar, nagyon alkudni.”

– hangsúlyoztuk a Hitelre megvásárolható?  lakáspiaci áttekintésben még 2018 január végén. Közismert, hogy a nem készpénzre vásárlók többet fizetnek ugyanazért az ingatlanért, mint a készpénzesek.

Nincs az a hitelközvetítő, pénzügyi tanácsadó, banki szakember, aki tudna annyit segíteni egy lakáshitelesnek, hogy az ne milliókat bukjon egy adásvételen, csak azért, mert lakáshitellel vásárol.

Nincsenek jobb helyzetben az állami támogatással élők sem, nekik is minden drágább.

Halmozottan hátrányos helyzetben van az, aki egyszerre állami támogatást és lakáshitelt vesz igénybe ma a lakáspiacon. Biztos lehet benne, hogy nála többet senki nem fizetne azért az ingatlanért, amit megvesz.

Ezt tudják az eladók is

Magyarországon bevett szokás, hogy nem az ingatlant árazzák be, hanem a vevőt. Az ingatlan ára attól függ, hogy ki veszi meg, mikor és miben fizet.

Nincs ez sajnos máshogyan a bankokkal sem. Ők sem az ingatlant hitelezik meg, hanem a vevőt, az adóst. A lakáshitel is inkább attól függ ki veszi fel és nem attól, hogy mire.

A lakáshitelek folyósítása kőkorszaki módszereken alapul. Súlyos kijelentésnek tűnik, de a banki lakáshitelezés mögött olyan emberek állnak, akik nem tudnak többet a lakáspiacról, mint az a „háziasszony”, aki a lakáshitelt igényli. Megy a zavarosban halászás, bürokráciával nem tudják helyettesíteni a lakáspiaci ismereteket már évtizedek óta Magyarországon.

A bank bár tisztában van vele, hogy a korszerűtlen és lassú szolgáltatást igénylő ügyfele túlfizeti az ingatlant, nem fűződik érdeke, hogy változtasson ezen. A bank nem sok kockázatot vállal a lakáshitelezésnél. Az adós nyakára teszi a kötelet és azt mondja neki, hogy az ott is lesz, ameddig vissza nem fizeti a kölcsönt kamatostól. Túlfizeti a lakást az adós? Nem érdekli. Több hitelt kell ezért felvennie? Nem érdekli. A bank a hitelezésből és a kamataiból él. Kvázi még érdeke is fűződik a nem biztonságos túlhitelezéshez, mint a biztonságos, de korrekt hitelezéshez. A biztonság sokba kerülne a banknak. A bizonytalanság költségét viszont az adós fizeti. Megfizeti először az eladónak, majd megfizeti a banknak és a „barátainak” is.

Okkal Magyarországon legdrágább a lakáshitelezés egész Európában

Az sem véletlen, hogy ennyire átláthatatlan lakáspiac, mint a magyar, egy sincs egész Európában. A zavarosban halászásnak felára van az egész lakáspiacon. Itt minden sokkal többe kerül, minden drágább, de legalábbis túl magas költségekkel működik. A 21. században elvárható lenne, hogy akár lakáshitelről akár állami támogatásról van szó, az 24 órán belül rendelkezésre álljon. Ehhez olyan háttérre is szükség van, ami ezt képes kiszolgálni. Kell olyan ingatlannyilvántartás, olyan állami és banki informatikai rendszer és ezek hálózatba kötése és hatékony működtetése, hogy ne legyen senki sem kiszolgáltatott azért, mert a bank és az állam segítéségét is igénybe veszi lakásvásárláskor.

Egészen felháborító a lakásfinanszírozás színvonala Magyarországon

Túlfizetett és ezért túlhitelezett lakások, túlterhelt és kiszolgáltatott helyzetben élő adósok, akik nem is az ingatlannal felelnek a hitelért, hanem a teljes vagyonukkal. Az elsétálás joga – amikor a lakáshitel az ingatlanhoz kötődik és nem az adóshoz –valamiért nem része a magyar jogrendszernek. Jelet sem látni erre, hogy ez belátható időn belül megváltozna. Arra már inkább vannak utaló jelek, kezdeményezések, hogy a lakásvásárlást inkább hitelekből oldják meg a vásárlók, ne készpénzből.

Ilyen körülmények között a lakáshitelezésnek komolyabb szerepet adni a magyar lakáspiacon egyszerűen túl kockázatos. A hitelek mögött lévő ingatlanfedezetek értékét maguk a lakáshitelek torzítják. A lakáshitelezés és állami támogatások rendszerének több és valódi rejtett költsége van a lakásvásárlásban és otthonteremtésben, mint az ingatlanközvetítésnek.

Ez példátlan még a fejlődő országok lakáspiacán és teljességgel elképzelhetetlen egy fejlett gazdaságban. A bankok is hamar szembesülhetnek azzal, hogy Magyarországon csak egy szintig éri meg kitenni magukat a lakáspiaci viszonyoknak és ott a zavarosban halászni. Elképzelhetetlen az, hogy az OTP Bank mögött például dupla annyi arányú legyen a lakáshitel és vele együtt a fedezeti-lakóingatlan, mint ma. Ilyen elavult, árdrágító és az adós fizetőképességét korlátozó lakáshitelezés mellett ezt az OTP Bank nem engedheti meg magának. Öngyilkosság lenne a részéről. Még állami hátszéllel sem.

A lakáshitelezésnek önmaga szab határokat

A jelenlegi formájában kezelhetetlen kockázatokat jelent a magyar bankrendszerre nézve. Lakáshitelezés nincs naprakész, érdekmentes lakáspiaci ismeretek nélkül. Azok meg nem sajtóhíreket jelentenek és néhány fizetett hirdetést bulvár gazdasági lapokban és oldalakon, kontárok megfogalmazásában. Nemcsak az építőipar szenved a Mekk Elekektől.

A hitelválságot nem az ingatlanbuborékok okozzák, hanem a felelőtlen hitelezők irányította bankrendszerek, amik ingatlanbuborékot fújnak. A magyar bankrendszer képes ingatlanbuborékot fújni – most is azt teszi – de képtelen felelősen hitelezni. Egyszerűen kimondva inkább nem hitelez felelősen többet, hogy kevesebbet tudjon hitelezni felelőtlenül. A magyar bankrendszernek egyelőre ez az üzlet és ebben merül ki a társadalmi felelősségvállalása is.

Képek: Instagram

Ábra: 2019. február 21-én 19:30-kor beillesztve

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Magyarországon 2009-2013 között beszélhetünk lakásárcsökkenésről. Olyan látványos árcsökkenésről nem, mint amilyen látványos árnövekedés volt előtte és utána. 2007-ben is mindenki magasnak érezte az árakat, ma viszont akár egy isten háta mögötti helyen is többe kerül egy lakóingatlan, mint 12 éve. A lakásárak mindig nőnek, csak néha lassabban, mint a bérünk. Olyankor egyáltalán nem zavar minket a lakásárak változása. Akkor sem igazán foglalkozunk vele, ha az infláció is jobban nő a lakásáraknál. A magyar lakások legnagyobb ellensége az infláció, nem a lakásárak csökkenése.

2008-ig inflációbiztosnak tartották Magyarországon az ingatlant. Akkor szembesültek vele először, hogy már a megelőző 18 évben sem követték a lakásárak az inflációt. A lakásárak növekedése akkor sem különösebben zavar minket, ha a lakáskölcsönök kamata gyorsabban nő. Ez egy nagyon érdekes jelenség, pedig csak ez kellene, hogy igazán bosszantson. Elköteleződni évtizedekre egy bankkal, közben megvenni egy ingatlant legalább kétszer – ha nem többször – és minket mégis jobban izgat egy lakás aktuális ára, mint a jövőbeni.

Úgy vagyunk vele egyébként, hogy a lakásárak mindig nőnek, többek között ezért is veszünk lakást

De amikor foglalkozunk a lakásárakkal – mint például mostanában - akkor meg arról beszélünk, hogy mikor fognak már megállni. Ki érti ezt az ellentmondást! Nincs ebben semmi ellentmondás. A jelenben szeretnénk - csak most - megállítani a lakásárakat, amíg venni akarunk. Utána már nőhetnek, ha a miénk. Azt is elfogadjuk, hogy 50 éve 20 forintnak volt értéke, ma meg már nincs. Elfogadjuk, hogy mindennek megnő az ára. Egyedül a lakásárakon tudunk néha bosszankodni, pedig amikor néhány millió volt egy átlagos pesti garzon vagy panellakás, akkor meg alig 20-30 ezer forint volt a havi fizetés. Szóval, aki ma azzal jön, hogy mondjuk a 25 ezer forintos havi fizetésnél az 5 milliós pesti panel „olcsó volt”, ma meg a 250 ezer forintos fizetésnél a 25 milliós panel „drága”, annak a szavahihetőségben érdemes kételkedni.

Itt lenne már az ideje rendet tenni a fejekben. Ha úgy nézzük, akkor lehetne egy pesti panel 50 millió is a mostani fizetésekhez képest. De szerencsére mégsem ennyi. A bérek jobban nőttek hosszabb távon, mint a lakásárak, mi meg közben visszasírjuk azokat a „régi szép időket”. A panellakás még ma is a legolcsóbb városi ingatlan, ebben semmi változás nem történt. Ez a hazai lakáspiac rendje. Minden drágább nála. Korábban a használt téglalakásokkal hasonlítottuk össze. A panellakások árának változása általában csak követte a téglalakások vételárát és ahol gyorsabban nőtt, ott előtte jobban veszített is az árából. Drámai fordulat nem következett be, helyreállt a lakáspiac bizonyos egyensúlya, ahol egy panellakás azért mindig annyival olcsóbb, hogy megérje legyen elgondolkodni rajta.

Ma is annak kell mélyebben a zsebébe nyúlni, aki nem panelt vesz

Viszont a panellakások különleges viszonyban vannak az új építésű társasházi lakásokkal is. Bár először mindenki a téglalakások alternatíváját látja az új lakásokban, igazából az új lakások ugyanolyan rétegtermékek, mint a panellakások - elosztásuk, építészetük, parkosított környezetük miatt is nagy a hasonlóság közöttük - a kínálatuk szűkös/korlátos, az adásvételek számában egyik sem tud domináns lenni. A hatásuk viszont annál nagyobb tud lenni a lakáspiaci folyamatokra.

Jelenleg Magyarországon Budapesten van - arányaiban véve - a legkisebb felára egy átlagos új lakásnak egy átlagos panellakás vételárához képest

Pontosan 50%-kal kell többet fizetni egy új lakásért. Láthatóan ez nem volt mindig így. Ezért is érezzük drágának a legolcsóbb városi lakóingatlant. Hiába minden drágább nála, viszont Budapesten soha nem látott közelségbe került egy panellakás egy új lakás vételárához.

Egyelőre nem tudni, hogy képes-e még jobban szűkülni az árolló közöttük. Minél inkább szűkül, mi annál inkább drágábbnak fogjuk érezni a lakásokat Budapesten.

A legalacsonyabb vételárú (és nem négyzetméterárú) lakások referencia pontok általában az eladóknak és a vevőknek. Ez a garzonokat jelenti, amiről szintén beszéltünk már korábban. Egy pesti garzon kb. mindig annyiba került, mint egy pesti kétszobás panel. Ez kb. ma is így van. További érdekesség, hogy egy kétszobás panellakás bérleti díja és a sima garzonok bérleti díja is egy szinten mozgott. Azokban a „régi szép időkben” ötvenezer volt a lakbérük. Ma meg százezer felett van.

A panelek havi bérleti díja inkább 120-150 ezer forint között mozog. Ez már lélektani határ az a budapesti albérletpiacon.

Egy kétszobás új lakásnak lehet 50%-os felára a bérleti díjban, de ahhoz már lehet kapunk garázst is, tárolót is, rendes erkélyt. A panellakások kiadhatóságát hosszútávon nagyban befolyásolhatja az, hogy a bérlők meddig tekintik elfogadhatónak az árát.

Panellakást megéri vásárolni, de egyértelműen már nem éri meg bérelni ma Budapesten

Újszerű és teljesen új lakásokat is bérelhetünk már ezen az árszinten, főleg, ha a garázs és a jó erkély szempont.

Egy panellakásnak is megvannak a maga korlátai, de azt már csak a vételára fejezi ki, a bérleti díja egyáltalán nem.

Sok bérlő, aki nem költözött az elmúlt néhány évben és egy szép, újszerű lakásban lakik, elszörnyülködve nézi, hogy a mostani lakbérénél többért hirdetnek egy kiadó panellakást a kerületben vagy a környéken, pedig nála is emelkedett a lakbér cirka 30-40%-kal.

Manapság divatos a bérleti díjakat is magasnak nevezni. Igazából mindig nagyon drága volt, pláne Budapesten. A fizetéseinkhez képest az albérlet sosem volt „kényelmes” alternatíva.

Egyszerűen sosem érte meg bérelni hosszú távon Budapesten, ezért is van gond a budapesti albérletpiac méretével is.

Ma már az „olcsónak” számító panel is drága albérlet lett, gyakorlatilag a budapesti albérletpiacnak hiányzik az „alja”, ami 10-15 éve még létezett

Egyelőre nagy űrt hagyott maga után a megdráguló panellakás az albérletpiacon. A panellakások vételára dinamikusabban nőtt Budapesten, mint az új lakások vételára. Ez nincs mindenhol így.

Észak-Magyarország egy extrém példa, ahol 2017-ben három panellakást is lehetett venni egy átlagos új lakás árából. Tavaly még mindig két panellakás áránál is többet kértek egy új lakásért a régióban.

A Budapesten kívüli hét régióból, négyben két panellakás kijön minden gond nélkül egy új lakás árából. Ismét egy komoly (ind)ok, hogy miért fordultak a vásárlók a nagyvárosokon kívüli ingatlanok felé.

A lakásépítesek fényekoráról sem lehet beszélni

Pedig Magyarországon a lakásárak növekedését az újlakáspiac stimulálja. Az újlakáspiac mérete, árdinamikája az egész magyar lakáspiacra hatással van. Elfogadtuk a mindig nőnek a lakásárak mellett azt is, hogy egy új lakás általában drágább is mint egy régi. Minél tovább és minél több új lakást építenek – beleértve ebbe a családi házakat is – annál dinamikusabb az árak változása. 2000-2009 között az építkezések teljesítménye nem összehasonlítható a mostanival. Nem tudni, hogy 2020-2030 között mi várható. Legyünk realisták és mondjuk azt, hogy a magyar lakáspiacon nincs realitása a 2000-2009 közötti „pörgésnek”.

Tehát azok, akik egyre több és egyre nagyobb lakóingatlan építési lázról álmodoznak, azok a lakásárak növekedésének felgyorsításáról is beszélnek.

Jó példa erre az elmúlt néhány év, ahol elég volt csak beszélni az új lakásokról és családi házakról és milyen árrobbanás következett be, pedig az új ingatlanok építése alig egyharmada a korábbi időszaknak. A lakásárak és az építkezések nagyon szorosan összefüggnek. Az új ingatlanok – társasházak és családi házak – száma és ára újraárazza az egész lakáspiacot. A lakásárak tehát mindig nőnek, de körülményektől függően néha lassabban és néha gyorsabban, ha érdekel minket, ha nem. Időpazarlás a lakásárak növekedése miatt aggódni. A lakáspiac kiszámíthatatlanságát nem a lakásárak adják, hanem a szereplők erre adott reakciói.

Kattintson a képre, ha kíváncsi a további régiók lakásáraira!

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

”A hirdetési áraknak pszichológiai hatása van a hirdetőkre - ez a tulajdonosok és ingatlanosok első benyomása - a bankokra, értékbecslőkre és az ingatlanfejlesztőkre is. A hirdetési árakkal sokkal könnyebb találkozni, mint az adásvételi árakkal. Emelkedő hirdetési árak nélkül nincsenek emelkedő adásvételi árak sem. A hirdetési árak szerepe és ismerete a lakáspiacon elég különleges. Nem szabad sem túlértékelni vagy félreérteni, de lebecsülni sem és mondjuk tudomást sem venni róluk, lehülyézve az eladókat. Főleg akkor, amikor gyakorlatilag 6. éve árnövekedés van a hirdetési és az adásvételi árakban is. Az árnövekedés kockázatairól beszélni - legyen az hirdetési vagy adásvételi ár- az nem egyenlő az árcsökkenés melletti érveléssel vagy azzal, hogy senki ne vásároljon és mindenkinek elmenet az esze, aki ma vevőként pénzt költ. A lényeglátás és a kritikai gondolkodás nem befektetési tanácsadás, hanem piackutatás és kockázatelemzés. A döntéseiért mindenki maga felelős és azért is, hogy mindezt milyen információkra alapozza.” – fogalmaztuk meg néhány napja egy olvasónknak.

Januárban több  könnyen félreérthető és félremagyarázható munkánk jelent meg. Feltehetik a kérdést, hogy mi értelme a kockázatokról beszélni, ha a lakásárak nem csökkennek? Mi értelme piaci összefüggéseket elemzeni, ha a lakásárak megállás nélkül csak nőnek? Miért nem dőlünk hátra és csak élvezzük a lakásárnövekedés előnyeit?

A lakásárnövekedés növeli a biztonságérzetünket. Ilyenkor a biztonságkeresés jellemző a lakáspiaci hírekre és a véleményvezérekre is.

Ha nőnek az árak, akkor minden lakáspiaci szereplő biztonságban érzi magát. Ezt megzavarni piackutatással és kockázatelemzéssel népszerűtlen feladat. Ez nem lájkvadász és nem is különösebben médiabarát. Trollkodás röviden és tömören. Csoda, hogy olvasnak minket. Ezúton köszönjük, hogy vannak, akik figyelnek ránk, még akkor is, ha nem mindig tudunk a kedvükben járni.

A kockázatelemzés és piackutatás célja, hogy megismerjük a lakáspiacunkat, amin értékbecslőként, ingatlanközvetítőként, hitelközvetítőként, bankként, egyéb pénzügyi szolgáltatóként és biztosítóként, államként, hirdetési oldalként, lakásfejlesztőként, lakáshasznosítóként dolgozunk. Célja tisztában lenni a lakáspiac sajátosságaival, a korlátaival és feszegetni a határokat.

A lakáspiacon nem az árak korlátosak. A lakáspiac mérete korlátos.

Minden országnak, városnak, településnek megvannak a méretkorlátai. Mindazok, akik a lakáspiacból élnek, ott pénzt keresnek, mégis az árakat érzik leginkább korlátosnak, a keresletet és kínálatot végtelennek. Ez viszont nem igaz. Nemcsak Magyarországon nem igaz, hanem ez egy nemzetközi lakáspiaci sajátosság. A piackutatás és kockázatelemzés alapja, hogy tisztában legyünk annak a lakáspiacnak a méretével, amiről beszélünk. Magyarországon nem közbeszéd téma a lakáspiac méretkorlátossága. A lakásárak, a lakásárnövekedés és annak különböző okai viszont a csapból is folynak. A lakásárnövekedés egyáltalán nem jelent azonnal és egyértelműen nagyobb lakáspiacot, nagyobb méretet.

Magyarország lakáspiaca volt már sokkal nagyobb, mint például 2018-ban? A válasz az, hogy igen. A legnagyobb adásvételszám kb. 270 ezer volt egy évben. Mindenki örömtáncot járna, ha meglenne a 165 ezer 2018-ban (esélyesebb 160-165 ezer között inkább). 60%-át sem éri el az értékesítési csúcsnak. Ezt érzik, megérzik sokan, akik az ingatlanpiacból akarnak megélni.

Budapesten még látványosabb a visszaesés. A csúcson 100 ezer adásvétel is megvolt egy évben. 70-90 ezer körül így is pörgött minden gond nélkül évekig. Most mennyi? 34-35 ezer között ingadozik. Egyharmada a mai budapesti lakáspiac mérete a csúcshoz képest és fele akkora, mint az "elvárható" lenne.

Magyarország és Budapest is sokkal, sokkal jobban teljesített, amikor a lakáspiac valójában pörgött. Most csak a lakásárak pörögnek, pláne Budapesten. Milyen kilátásokkal lehet így szolgáltatásokat tervezni és bevezetni, új lakásokat építeni a magyar lakáspiacon?

Hány kezdeményezés bukhatott és bukott el az elmúlt években és fog idén vagy a következő években, mert nincsenek tisztában a jelenlegi piacmérettel? Még azok a szereplők is komoly kihívásnak élik meg ezt a piacméretet, akik korábban gyökeret eresztettek. Új technológia bevezetése, új hirdetési oldal, új ingatlanközvetítő, új hitelközvetítő, új állami eszközök/ösztönzők, új lakáshitelezés, új pénzügyi szolgáltatások (megtakarítások, befektetések, biztosítás) új lakások építése és értékesítése – kockázatok és piackutatások valós mérlegelése nélkül nem lehetséges. Ezért van értelme összefüggéseket keresni, annak ellenére, hogy a lakásárak csak nőnek és nőnek. A lakásárak növekedése még nem jelent tuti biztos üzleti lehetőséget, soha vissza nem térő alkalmat a piaci szereplőknek. Eladni és venni bármikor lehet, ezt nem befolyásolják a lakásárak vagy a piaci hangulat.

Az ingatlan státuszszimbólum, tulajdonosnak lenni életérzés:

A vevő és az eladó azért vásárol és ad el, mert mindig szerencsésnek érzi magát. Az eladót boldoggá teszi a nagy összeg, amit az ingatlanért kap. A vevőnek nagy öröm az értékes vagyon, amit a pénzért megszerez. A vevő és az eladó mindig úgy érzi jókor van jó helyen, amiért a lakáspiac sohasem alszik, állandóan születnek adásvételek. Aki jó döntésnek tartja a vételt vagy az eladást, az mindig piacra lép. Aki nem tud eladni vagy venni, az igényei nem jelennek meg a lakáspiac méretében, de megjelenhetnek a lakáshirdetéseken keresztül a lakásárakban.

Meg lehet nézni Budapest lakáspiacát. Vásároltak lakásokat 2009-2013 között is. Alacsonyabbak voltak az árak, de nem érezte annak senki. A forgalomban nagyobb volt a visszaesés, mint az árakban. Nem is tolongtak a vásárlók. 2014-2018 között villámgyorsan megnőttek az árak, de a vevők továbbra sem tolongnak. A tanulság ebből, hogy Budapesten a lakásárak csökkenése nem aktivizál több vásárlót, ahogy a lakásárak emelkedése sem. 

Eladók helyzeti előnye a budapesti lakáspiacon:

Budapesten az árakat nem a vevők csökkentették minimálisan 2009-2013 között. Az árakat nem a vevők emelték az egekbe 2014-2018 között sem. Az eladók emelhetnek és csökkenthetnek árat egy lakáspiacon. A vevők csak elfogadhatják az árakat, hatásuk nincs rá.

A budapesti lakáspiac 2008-2018 között új méretkorlátot talált magának. 2008 már a válság éve volt a budapesti lakáspiacon. Felére esett vissza az adásvételek száma 2007-hez képest. A budapesti lakáspiac 2008-as mérete egy olyan új korlátnak tűnik, amivel számolni kell a jelenlegi piaci szereplőknek és azoknak is, akik újként vagy új tervekkel vágnak neki a nagy kalandnak. Beszédes a 2015-ös év „rekord értékesítése”, azóta a piac a 2008-as méret körül stagnál, az árak meg tudomást sem vesznek a piac méretéről.

Ezt továbbra sem lehet úgy értelmezni, hogy mindenki fejvesztve meneküljön a budapesti lakáspiacról. Ellenkezőleg. Ideje lenne komolyan venni a méretét, a méretkorlátait. Ez a hozzáállás viszont csökkentheti a biztonságérzetet, a biztonságkeresők komfortzónáján kívül esik. Talán még a lakásárak sem úgy pörögnének, mint a visszatett pisztollyal is pörgő benzinkúti számláló. A lakáspiac folyamatosan változik és nem azoknak kedvez, akik állandóan a biztonságot keresik benne, hanem azoknak, akik vele együtt változnak meg.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A kérdést azért kell feltenni és megválaszolni, hogy megértsük, Magyarország fővárosának lakáspiaca milyen kicsi. Minél kisebb egy lakáspiac, az annál kockázatosabb. Ezt illik tudnia és figyelembe venni pl. minden banknak, a hitelezéskor, az államnak, amikor különböző lobbiknak enged vagy csak választást akar nyerni és erre a lakáspiacot eszközként használja. Egy ekkora lakáspiac, mint a budapesti, elég szeszélyes tud lenni önmagában, ha befolyásolják, még inkább az lesz. Könnyen manipulálható Budapest, ez pedig kiszolgáltatottá teszi.

Adnak el lakást minden nap? Igen.

Ezzel a válasszal a legtöbb budapesti lakástulajdonos már boldog. Ha megnézzük a grafikonokat - 2018 adatai még nem véglegesek, de egyelőre 2017-tel versenyzik és nem 2015-tel - mindjárt kiderülhet számunkra, hogy a lakásárak növekedése nem több, mint a napba nézni és közben szinte vakon sétálni előre:

- Bosszankodhat, kígyót és békát mondhat most minden erre érzékeny – mert tudható, hogy vannak szélsőséges lakásárhívők, fundamentalisták – de a budapesti lakásárak növekedését az elmúlt négy évben a „hit a vevőkben” médiakorrekt álhír (=fake news) uralta.

- Lehet hinni a budapesti vevőkben és az ő végtelen toleranciájukban, mindaddig, amíg csak az éltet valakit, hogy minden nap adnak el Budapesten lakásokat, az áraktól függetlenül.

- Már ha naponta 20-30 lakással kevesebbet adnak el, már az igen komoly hatással tud lenni a budapesti lakáspiacra.

Napi +/- 20-30 darab lakás hatással bír egy olyan városban, ahol több mint 900 ezer lakóingatlan van és elméletileg éppen több ezret építenek. Napi ilyen minimális adásvétel többlet vagy hiány hatással tud lenni Magyarország fővárosának lakáspiacára, akkor érdemes továbbra is csak a lakásárakat nézni és a lakásárak mögé valami olyat látni és magyarázni, amiről tény – nem lehet vita tárgya – hogy nem létezik?

Naponta +/- 20-30 adásvétel olyan kevés, olyan hihetetlenül kevés, amiért a budapesti lakáspiac akkor is hihetetlen kockázatokat jelent, ha vannak, akik ebből jól megélnek és prédikátorként hirdetik a sikerük és az éleslátásuk titkát

Naponta eladnak ingatlanokat Budapesten, ha 50 darabot, akkor itt a világvége, ha 100 darabot, akkor meg itt van a földi paradicsom. Komolytalan számok ezek leírva és tényleg jobb róla nem tudni. Csak, ha minél kevesebben tudnak erről, annál tovább fognak nekünk dicsekedni a budapesti lakásárakkal.

Kockázatelemzés sorozatunk sem azoknak készül, akik továbbra is dicsekedni tudnak csak a budapesti lakásukkal és a lakásárakkal. Ez azoknak a figyelmét kelti fel, akik kezdenek gyanakodni. Szkeptikusak abban, ami túl szép, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

” A kapuból még egyszer visszanézett Imre.

– Ennek a háznak olyan szaga van, hogy itt mindenki el akarja adni, amije van. Az erejét, a bútorát, a testét. Pedig ahol minden eladó, ott nincs vevő.”

/Móricz Zsigmond – Az asszony beleszól – 1934/

Kár, hogy a Statisztikai Hivatal nem változott annyit, mint a Nemzeti Bank, ahol ma már nincs egy riport és jelentés sem idézetek nélkül. A KSH is változik, a 2018 III. negyedévet bevezető lakáspiaci jelentésük – mert még nem végleges – 103 ezer adásvétel alapján már jóval óvatosabban és sejtelmesebben fogalmaz, mint korábban:

„2018 I–III. negyedévében folytatódott a kisebb települések részesedésének emelkedése a használt lakások piacán, miközben Budapest súlya hosszabb ideje csökken. A fővárosban 2016 óta több mint 30 ezer lakás építésére adtak ki engedélyt, miközben eddig ennek csak mintegy negyedét vették használatba. A forgalom csökkenésében tehát szerepet játszhatott az épülő új lakások felé forduló kereslet is, bár az eladási statisztikákban ezek az új lakások egyelőre még alig jelentek meg.”

Azokat a papíron eladott új lakásokat 2016 óta nem látja a KSH

Kezdenek gyanakodni, mert ott sem ejtettek mindenkit a fejére. 2016 óta megy a mézesmázas értékesítési trükközés, hogy Budapesten a kereslet az új lakások felé fordult, de annyira, hogy közben a használt lakásoktól meg egyre inkább elfordul. Az új lakások vásárlása nem kimutatható, addig a használt lakások nemvásárlása annál inkább megjelenik a statisztikákban. Ez az utóbbi talán 2019-ben fog tudatosulni a médiában, mert egyelőre még csak ízlelgetik ezt a "hányásízű" cukorkát, és mondogatják, hogy "milyen finom, jaj de nagyon finom".

A Nemzeti Bank-ban már hónapokkal ezelőtt megfogalmazták az aggodalmaikat a budapesti lakáspiacról. A KSH fáziskésésben van, de legalább már ők is érzik, a lakásárak emelkedése mögé nem érdemes keresletet látni. Ez is elég fontos momentum manapság, amikor hall ezt azt az ember. Végig haknizta a médiát az elmúlt hetekben, hogy aki nem vásárol gyorsan lakást, annak a pénztárcája bánhatja. Nem az haknizta körbe a médiát, hogy aki Budapesten tényleg el akar adni, annak is bánhatja a pénztárcája, ha elhisz mindent, amit a lakáspiacról mondanak a (reklám)szakemberek.

Szerencsére a KSH még nem tart ott, hogy mondjuk a lakáshirdetési oldalak látogatottságát tekinti keresletnek. Hányszor leírtuk már, hogy valahol alig több, mint 5+% körül mozoghat a valódi vásárlók száma a látogatottsági statisztikákban. De hol érdekel ez egy hirdetési oldalt! Ha pozitív és szenzációhajhász hírt kell gyártani rendelésre – mert a főnök megint megfogalmazta a frankót az év első meetingjén – akkor 95% körüli lakásturistát is potenciális vásárlónak kell tekinteni. El kell hitetni a hirdetőkkel, hogy a látogatottság mögött van kereslet is. A hirdetők és a hirdetések is fogynak, ezért maradhatnak középpontban a látogatók. Fű és fa hirdetéseket nézeget, mert alig van normális tartalom a neten. Valamivel el kell ütni az időt. Eladó vagy kiadó lakás, mindegy is, a lényeg, hogy képbe kerüljünk a hirdetési árakkal, amiről szintén tudjuk már, hogy reklámfogások csupán. Jó szórakozás, kikapacsolódás lehet a lakáshirdetések nézegetése, ha nem vesszük komolyan.

A KSH szembemegy a  lakáspiac bulvárújságíróival és bulvárhőseivel is

A KSH sincs könnyű helyzetben, amikor újat szeretne modani, hogy mégis milyen irányba halad Magyarországon a lakáspiac. Az már nem éri el az ingerküszöböt, ha a lakásárak nőnek, annak nem sok pozitív üzenete van. Unalmas hír lett. Oldani kell a feszültséget, az egyhangúságot és a tegnapi jelentésével sikerül is. Az újlakáspiac körüli csodavárás koporsójába üt egy szeget azzal, hogy stagnáló árakról beszél. A hirdetési oldalakon, az ingatlan- és hitelközvetítőktől sem azt halljuk, hogy az újlakáspiacon az árak állnának egyhelyben. A hirdetési árak tényleg szépen menetelnek, határ a csillagos ég. De eladni csak azok a fejlesztők tudnak, akik a vevőknek hirdetnek. Az adásvételi árak az újlakáspiacon 2018-ban olyat mutattak, amit igen régen. Ez még csak 2018. Mi lesz 2019-ben?

A KSH alig mer beszélni az újlakáspiacról, mert szinte mérhetetlen a használt ingatlanok adásvételi számához képest. De most már nem csak az adásvételi számokkal van gond, hanem az árak stagnálása miatt is kezd fekete bárány lenni az újlakáspiac. Csak a baj van a bulvár lakáspiaci hírek sztárjával.  A végén még rágalmazásért és hitelrontásért feljelentik a KSH-t.

A magyar lakáspiacon 2014-2018 között nem tudott lábra állni az újlakáspiac, akkor mikor fog? – mi ezt a kérdést tennénk fel

Burkoltan egyébként választ is ad a KSH, mert egy újabb szeget ver bele az újlakáspiac csodaváró koporsójába, amikor az adásvételek megoszlásáról beszél. 2018 első három negyedévében már 56% volt a falvak és kisávárosok aránya. Ez meg nem a klasszikus újlakáspiac terepe. Pláne nem az ingathirdetési oldalak, ill. ingatlan- és hitelközvetítők piaca. Az irány trendszerű.

2019-ben még inkább a falvak és a kisvárások eladói örülhetnek majd Magyarországon, mert a vevők ott vásárolnak inkább, nem a megyeszékhelyeken és nem is a fővárosban.

Budapest gyakorlatilag nagy vesztese lett a 2014 utáni lakáspiaci fellendülésnek. Az árnövekedés szívmelengető minden tulajdonosnak most, de csak addig, amíg nem akar eladni. Ha már eladni is akar, akkor az árak mellé vevőkre is szüksége lenne. Azok meg elfordultak és elfordulnak Budapesttől. Erre minden okuk megvan. Értelmetlennek tűnő árkülönbség van Budapest és a közvetlen környezete között, amit korábban sohasem tapasztaltak meg a vevők. A lakásáraktól megrészegülve jöhet a kellemetlen másnaposság, hiszen a lakásáraknál sokkal fontosabb az aláírt adásvételi szerződés. Aláírt adásvételi szerződés nélkül egyre kockázotasabb megmondani egy budapesti lakás árát. Találgatni meg nem érdemes.

Tényleg ennyivel értékesebb Budapest? A vevők szerint nem, mert inkább Pest megyét választják

Ez az egész országra jellemző úgynevezett magyar urbanizáció azt jelenti a valóságban, hogy a városi ingatlanok ára erőteljesen nő, addig az emberek inkább a nagyvárosok vonzáskörzetébe költöznek. Minél nagyobb árolló lesz a nagyvárosok javára, annál inkább felerősödhet ez a folyamat.

Ez egyáltalán nem urbanizáció, hanem a vásárlók racionális, árérzékeny viselkedése. A pénzük, de még a bank és az állam pénze is sokkal többet ér a magyar nagyvárosokon kívül. A jelek szerint a megyeszékhelyek is csak tartani tudják a tempót a lakáspiaci forgalom növekedésével, de az arányuk nem nő. Ezt jól alátámasztják a régiós vételár változásokat összehasonlító grafikonok is. Tégla vagy panel, a társasházi ingatlanok ténylegesen kifizetett vételára olyan irányt vett 2014 után a magyar nagyvárosokban, amiért nincs min csodálkozni a vevők reakcióján.

A sokat emlegetett bérnövekedés és a munkaerőpiaci folyamatok nem a nagyvárosi ingatlanok keresletét növelik, hanem éppen a nagyvárosok körüli ingatlanpiacnak adnak újra  esélyt.

A városokon kívül a családi házak jelentik a megfizethető alternatívát a vevőknek, mert minden régióban azok vételára növekedett a legkevesebbet. Ez nem csak Budapest és Pest megye kapcsolatára igaz. Minden régióban antiurbanizációs folyamatokat figyelhetünk meg. Ha úgy vesszük, Magyarország nem túl nagy, az egészet tekinthetjük egy közepes méretű, de nem olyan sűrűn lakott metropolisznak, aminek a belvárosa és nem a fővárosa mára Budapest.

Kép: Ingatlanműhely

Forrás: KSH Lakáspiaci árak, lakásárindex, 2018. III. negyedév /2019. január 25./

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

”Lehetünk örök optimisták, mint a legnagyobb hirdetési oldal vagy érdekemberek, mint a legnagyobb ingatlanos franchise hálózat. Mind a két ingatlanpiaci szereplő azt az üzenetet hordozza, hogy ne féljünk a magyar lakáspiactól és főleg ne a budapestitől. A realista szempontok alapján keresett lakáspiaci összefüggések viszont fokozott óvatosságra intenek. Azt mondhatják erre, hogy milyen rossz lenne már a világ, hogy ha mindenki egyetértene mindenben és nem léteznének véleménykülönbségek. A kérdés ebben az esetben is inkább az, hogy különbséget tudunk-e tenni a (szubjektív) vélemény és egy (objektív) tény között. A magyar lakáspiacot a szubjektivitás mozgatja, nem vitás, nincsenek könnyű helyzetben az objektíven gondolkodók. Aki így érzi magát, fontos, hogy tudja nincs egyedül.”

- összegeztük a Realista szempontok-ban a döntéseinket befolyásoló érzelmek és tények örök harcát még 2017 szeptember elején. Alig egy hónappal azután, ahogy elhelyeztük Magyarország lakáspiacát Európa térképén A magyar lakáspiac Európában helyzetelemzéssel. Kérdések és válaszok, de inkább válasz nélküli kérdések gondosan egymásra és egymásba fűzve, mert a lakáspiacról a legnagyobb kihívást jelenti összefüggésekben gondolkodni, nem csak kiragadni egy-egy számunkra szimpatikus információt róla és azt ismételni minduntalan. A magyar lakáspiac egyik legnagyobb ellensége a sztereotípiák- ismételgetjük néha magunkat, néha még képletesen imádkozunk is, mint ahogy azt tettük az Ima a lakásaink értékéért statisztikai okfejtésünkben, hangosan gondolkova, talán szokatlanul perspektivikus módon. A magyar otthonok reálértékével foglalkoztunk és tettünk egy olyan kijelentést, amit lehet idővel be is fogunk keretezni és kiteszünk a falra. 2017 februárjában igen sokan beszéltek a lakásárak csökkenéséről is, ezzel együtt az ingatlanaink reálértékét szerették volna csökkenteni. Az FHB Lakásárindex-ben találtunk egy érdekes budapesti grafikont, amit tovább gondoltunk 2017 elején. Abban a grafikonban 1990-et tetkintették bázis évnek, amikor egy budapesti lakás képzeletbeli reálértéke 100%-volt. Ezért tettük fel a következő kérdést, aminek a fontosságát is hangsúlyoztuk közben:

„Mikor fogunk ott tartani, mint 1990-ben?

Ma sokan azért imádkoznak, hogy soha de soha ne történjen ez meg. Biztosan jó hazafik, istenfélő emberek. De ha egyszer ez megtörténne, akkor az legalább olyan nemzetegyesítő, büszkeségre és összetartozásra okot adó esemény lenne, mint egy olimpia. Sokkal kevesebb köze van a többségnek az ötkarikás játékokhoz, mint a lakások reálértékváltozásához. Egy olimpia megrendezése, hogy fájdalmas vagy örömteli pillanat lehet-e, mindenki maga belátása szerint döntheti el. A lakásaink, az életünk legfontosabb vagyontárgyának az értékállósága, egy igazi nemzeti ügy. Isten minket úgy segéljen!”

2018-ban megtörtént!

Szépen csendben, tűzijáték és mindenféle nagy ünnepség és cirkusz nélkül a budapesti lakások reálértéke átlépte a 100%-ot. 28 év után egy budapesti lakás – ha még teljesen megfoghatatlanul is – de végre többet ér, nagyobb a vásárlóereje, vásárlóértéke, több terméket és szolgáltatást tudunk vásárolni az árából mint 1990-ben.

A rövidlátás népbetegség nálunk, a gazdaság fontos szereplőin át, a magyar államon keresztül, még a „kisemberekre” is jellemző, hogy nem nagyon látnak tovább az orruknál. A lakáspiacunknak sem jó, ha nem látunk túl 2014-en vagy 2008-on, 2004-en, esetleg 2000-en és így tovább.

Minél távolabbról nézzük és értékeljük a lakáspiacot, annál tisztább képet kaphatunk, még ha az adatok néha nem is 100%-ban megbízhatóak. Elmondjuk újra, hogy 2007 előttről nincsenek minden szempontból elemezhető és értékelhető lakáspiaci adataink, mert a KSH-t sem érdekelte. El tudják képzelni ezt? Ennek ismeretében tudjuk igazán értékelni azt, hogy a lakáspiacunk miért volt annyira sérülékeny, miért volt nagy vesztese a 2008 utáni eseményeknek, és mit is jelentett elindulni a gödör aljáról 2013 végén.

2018-ban az országos magyar lakáspiac is majdnem, már majdnem elérte a 2007-es lakáspiaci reálértéket

Néhány országgal összehasonlítva ábrázoltuk a magyar lakáspiacot, újra emlékeztetve mindenkit, hogy a magyar lakáspiac kozmopolita és 2019-től ezzel a  tulajdonságával komolyabban kell számolni, mint bármikor 2014 után. Nehogy bárki is félreértse, ez nem az adott országok lakásárait hasonlítja össze. A grafikon csak azt mutatja be, hogy külön-külön az országok lakáspiacai hogyan viselkedtek ugyan abban a világgazdasági környezetben.

A magyar lakáspiac egyik nagy vesztese volt, addig például Ausztriában a lakáspiac ellenálló maradt a külső hatásoknak. Csehországban inkább volt stagnálás, mint recesszió lakáspiaci értelemben. Románia elbukott és bő egy évtized után is felére inflálódott lakáspiaci árakról beszélhetünk.

A magyar lakáspiac fel tudott állni és 2018-ban 96%-os reálértéket tudott felmutatni. Ez megfelel a 2008-as reálértéknek. Azt mondhatjuk, hogy Magyarországon egy átlagos ingatlan annyit ért 2018-ban, mint 2008-ban. Ez egy évtizedes harc volt az inflációval, nagy küzdelem, ami jól mutatja az infláció erejét a lakásárakkal szemben.

A mai napon az európai statisztikai hivatal, az Eurostat közölte, hogy 2018 első kilenc hónapjában éves alapon 7%-kal nőttek Magyarországon a lakásárak. Ehhez jön hozzá az a plusz információ, hogy 2018-ban a KSH szerint 2,8% volt előzetesen az éves infláció (Megjegyzés: az Eurostat szerint 2,9%, ami valószínűleg kerekítési módszertani különbség lehet). A teljes, éves lakáspiaci reálárváltozás akár tovább csökkenhet, mert 2018-ban egész évben, negyedévről negyedévre egyre alacsonyabb árváltozást mért a KSH. Ezért történhetett az, hogy a II. és III. negyedéves lakásárindexben egyfajta lakásárcsökkenésről beszélhettek a rosszmájúak.

Az első félév után biztosra vehetjük, hogy egy jóval csendesebb második félév volt 2018-ban az országos árnövekedésben. Ez nem igaz Budapestre. Budapest jelentős reálárnövekedéséhez kb. 18%-os nominális lakásárváltozás kellett. Nagyot tévedtünk, amikor 2018 februárjában infláció mértékű árváltozást vártunk Budapesten.

A budapesti árváltozást és reálértéket két nagyon fontos körülmény árnyékolja be, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni

Az egyik legfontosabb, hogy az adásvételek száma csökken és nem nő. A budapesti lakásárak növekedése mögött nem a kereslet növekedése áll. Ha így lenne, akkor egyre több lakást adnának el Budapesten és nem egyre kevesebbet. Sajnos még idén is találkozni azzal érveléssel a magyar médiában, hogy Budapesten rengeteg lakást adtak és adnak el és az árak növekedése újabb és újabb, egyre több és több vásárlót vonz. Ez viszont egyszerűen nem igaz. A budapesti lakáspiacon 2019-ben sem az árak iránya a kérdőjel, hanem a vásárlók száma.

Ahogy a múlt elemzése mutatja, Budapesten sem az árak csökkennek érdemben, amikor csökken a kereslet vagy stagnál a lakáspiac, hanem az infláció tudja felfalni a lakásárakat, elinflálni azokat. A valóságban ebből annyit érzünk, hogy a lakásárak nem igazán változnak, hozzászokunk, elfogadjuk hosszú évekre. Azok az elképzelések, hogy a budapesti lakásárak nominálisan majd hirtelen bezuhannak, korrigál a piac – ahogy szeretik ezt finoman kifejezni – nincs semmilyen bizonyíték a múltban. 28 év távlatából annyit tudunk Budapestről, hogy a budapesti lakásárak nem tudják követni az inflációt, ha nincs minden rendben.

Az árak változásában pedig igen nagy szerep jut az új építésű ingatlanoknak. Magyarországon az egyik leglátványosabb hatása a lakóingatlanok építésének van. A lakóingatlanok építése viszont elég sok problémával küzd jelenleg. A családi házak szerepe jelentős, még az értékesítésre épített lakóingatlanok tortájából is igen szép szeletet tudhat magáénak, írtuk a Hajrá családok! Hajrá családi házak! munkánkban 2018 november elején. Sok a kérdőjel az újlakáspiac körül, nem igazán látni mögötte a keresletet, csak az elszálló árakat, kísértetiesen hasonlóan a budapesti lakáspiachoz.

Van egy erős inflációs nyomás és van egy szokatlanul bizonytalan újlakáspiac és építkezési kilátás Magyarországon 2019-ben

Mindeközben az országos adásvételek száma is fékezésbe kezdett, a vásárlói kedv stagnálást mutat, mert a reálértékek változása egyben elbizonytalanító is. Budapest pedig nem tudja kivonni magát az ország lakáspiaci hangulata alól, annak alá van rendelve.

A felpörgött a lakáspiac kijelentés 2019-ben már egyáltalán nem igaz. 2014-2016 között pörgött fel. 2016 második felétől kezdve a megnyugvás jeleit mutatja.

A nagyvárosi lakásárak és a vidéki lakásvásárlók-ban részletesen elmagyaráztuk, hogy Budapesten nem tudnak tovább nőni látványosan a lakásárak, ha Magyarországon az éves adásvételek száma nem nő tovább. Addig viszont gond nélkül, csökkenő budapesti kereslet mellett is egyre drágábban adhatnak el, egyre kevesebb budapesti lakást egy évben.

A budapesti reálérték látványos szintjének van egy súlyos ára, a likviditás csökkenése

Budapesten nem egyre könnyebb, hanem egyre nehezebb „piaci áron” eladni egy lakást. Ez legalább olyan rossz hír a bankoknak, akik hiteleznek itt, mint az olyan eladóknak, akik meghirdetik a lakásukat, de vevőt már nem találnak rá. Így nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a rekord magas reálérték meddig tartható fenn Budapesten, mikor lesz ismét valódi ellenfele az infláció. A lakáspiacon sok értelemben mindig egyensúlykeresés van, nincs valódi piaci egyensúly, egyszer fenn, máskor lenn állapot a lakáspiac sokismertelenes képletének is a része.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

”Egy lakóháznál már 500 ezer forintos kivitelezési költségek kezdenek elterjedni eladható négyzetméterre számolva, ami az elmúlt egy évben nőtt meg 400-450 ezer forintról ekkorára. Ehhez hozzájön még mondjuk 50 ezer forint telekár, 100 ezer egyéb költség (tervezés, értékesítés, marketing, menedzsment stb.), ami már 650 ezer, és még egy fillért sem keresett rajta a fejlesztő. Erre jön a 27 százalékos áfa, így már 825 ezer forintnál járunk (egy garázzsal együtt). Néhány évvel ezelőtt még nem hittük volna el ezt az árat. Ha a fejlesztő ezen még keresni akar 15-20 százalékot 4-5 év alatt, akkor 950 ezer-1 millió forintért kellene értékesítenie egy négyzetméternyi új lakást egy átlag projektben. Vajon hányan fognak ennyiért lakást venni? Ezért azt gondolom, hogy drasztikusan vissza fog esni a kereslet.” – mondta Futó Gábor, a Futureal-csoport alapító társtulajdonosa 2019. január 12-én egy interjúban.

Nem lett tele a média olyan szallagcímekkel, hogy a lakáspiac saját magától felrobbanhat, még a piros gombot is a lakáspiac fogja megnyomni ehhez. Nem kell hozzá semmilyen gazdasági válság, kár valami világméretű válságra várni, hogy bajba sodorja magát. A magyar lakáspiac összeomlását csak akkor tudják értelmezni, amikor nem is a lakáspiac van bajban, hanem globálisan a világ, lokálisan egy régió, mondjuk az EU, vagy egészen mikroszinten, egy ország. De mi van akkor, ha egy ország lakáspiaca már jóval korábban bajba kerül?

A magyar lakáspiac jeleket küld felénk, amiket nem tudunk és nem is akarunk értelmezni – írtuk néhány napja, megismételve mindazt, amiről két éve folyamatosan beszélünk. Pontosan azért írtuk, mert tisztában vagyunk vele, hogy a magyar lakáspiac válságát külső okoktól várjuk, azokban látjuk és láttatjuk a veszélyforrást. A hazai lakáspiaci jelenségeket összeségében nem értelmezzük, csak kiragadunk egy elemet belőle, egy bizonyítékot arra, ami bizonyíthatja nincs is válság. Azt mondjuk, hogy nem lehet válságban a magyar lakáspiac, ha nőnek a lakásárak. Azt mondjuk, hogy az lehetetlenség, hogy így legyen. Nem, nem és nem. Tagadjuk, tagadjuk, a végtelenségig tagadjuk. Pedig már átverésnek érezzük a lakáspiacot.

A zsigereinkig hatol bennünk a felismerés, hogy a piac nem a keresletnek áraz, hanem a kínálatnak. Ez azt jelenti, hogy egymásnak áraznak a hirdetők, legyen szó most használt vagy új építésű lakásról. Mondjuk ma 350 Ft egy kiló olyan kenyér, amit olyan ember nem vesz meg, akinek csak egy picit is fontos, hogy mit eszik. A minőségi kenyérnek már inkább 1000 Ft kilója és hol vannak már ettől az ártól a többi finomságok. Mi lenne, ha holnaptól minden pékség, az összes, minden bolt, az összes a legolcsóbb kenyeret 1000 Ft-ra árazná be? Azt mondanánk ez nonszensz, nincs semmi értelme, mert nem tudnák eladni és a nyakukon maradna. A pékeknek az az érdeke, hogy el tudják adni a kenyeret és nem az, hogy kenyeret süssenek. A sütésből még nem fognak megélni. Így biztosan rá lennének kényszerülve, hogy a vevők pénztárcájához árazzák be a kenyeret. A kenyér ára általában az előállítási (technológia és munkabér), alapanyag és szállítási költségek miatt nő. Az új építésű lakások ára is valami hasonló miatt kellene, hogy változzon. A használt lakások árai meg mindig szépen követik az új építésű lakásokat. Hiába nem tudjuk értelmezni ezt, így működik a magyar lakáspiac.

Nem látjuk semmi valódi okát annak, hogy az elmúlt 5 évben valami olyan óriási csoda történt volna itt, amiért indokolt mindent aranyárban adni a lakáspiacon. Főleg azon a lakáspiacon, ahol beszéltünk már a láthatatlan keresletről, ami csak a fejekben létezik. A pékek nem tudnának a láthatatlan keresletből megélni és kenyeret sütni neki, a pékek és a vásárlóik között működik a klasszikus kereset-kínálat kapcsolat. A lakáspiacon nem létezik ez a szoros kapcsolat a vevők-eladók között. Lakást lehet építeni és lehet árulni is a láthatatlan keresletnek, mert maximum nem adják el. Nem megy tönkre, jól el van az ott, ahol megépítették. Ha egy használt lakást nem tudnak eladni, akkor mi lesz? Semmi, nem adja el a tulajdonosa. Marad benne továbbra is, esetleg kiadja, vagy áll üresen. Kit érdekel! Egy lakásnak pont az a nagy előnye egy kenyérrel szemben, hogy igen tartós.

Ezzel azt akarjuk mondani, hogy a lakáspiac kínálati oldala teljesen el tud szakadni a keresleti oldalától Magyarországon, mert a kínálati oldal sosincs olyan nyomás alatt, mint mondjuk a pékek. A lakáspiac nem valódi piaci alapokon működik itthon, a kereslet pénztárcájában inkább turkálni szeret a kínálat, nem alkalmazkodni hozzá.

Egy ilyen torz, kínálatvezérelt lakáspiac, mint a magyar, jóval hamarabb bajba tudja sodorni magát, amikor kezdi elveszíteni a kapcsolatot a kereslettel. A budapesti lakáspiac már 2016 óta elveszítette. Az országos lakáspiac még nagyon komoly erőfeszítéseket tesz, kínkeservesen, vért izzadva a kereslet látszatát tartja fenn.

De ma, 2019-ben, nem találnánk már olyan lakáspiaci szereplőt, aki azt merné mondani, hogy az adásvételek száma, magyarul a kereslet olyan optimista lenne, mint az volt évekkel korábban. A nagy, hangadó piaci szereplők, a véleményformálók 2019-re már bőven „válság” előtti keresletre számítottak, látványos és dinamikus növekedésre az adásvételekben. Félig igazuk lett! Tényleg válság előtti kereslet van, csak nem pozitív, hanem negatív értelemben. Már a kifinomult konformisták is árérzékeny vevőkről suttognak. Mi inkább azt mondjuk, amit a lakáspiac mondana, ha lenne egy szóvivője: a vevők egyre nagyobb átverésnek érzik a lakáspiac kínálati oldalát.

A magyar lakáspiaci válság akkor lesz igazán látványos, amikor majd a kínálat is egyre nagyobb átverésnek érzi azt, amit képvisel. Ma még nem beszélhetünk irányváltásról. A magyar lakáspiac kínálati oldala önfejű, fafejű, sosem tanul a hibáiból és hagyja, hogy a történelem megismételje önmagát. Nem kell hozzá kamatemelés, nagy infláció, de még gazdasági recesszió és hitelpiaci anomáliákra sincs szükség, hogy a lakáspiac válságba sodorja magát. Elég az is, ha már a vevők úgy gondolják, hogy válságban van és jobb például kivárni, türelmesnek lenni, a pálya széléről nézni a kínálat színházi előadását. A vevőknek is van hol lakniuk – mondaná a lakáspiac szóvivője a gőgös kínálatnak 2019 január közepén - nincsenek rászorulva mindenáron az eladók lakásaira.

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A lakáspiac heves érzelmeket vált ki, így nem csoda, amikor általában drámai változásokat vizionálnak laikusok. Úgy képzelik, hogy egyik napról a másikra változik meg minden, mint a tőzsdén például. Az ilyen laikusok általában azt is elfelejtik, hogy a tőzsdék sem így működnek. A változások lassan történnek, viszont korántsem észrevétlenül. Ezeket a lassú változásokat vagyunk hajlamosak figyelmen kívül hagyni, nem tudomást venni a növekvő kockázatokról.

A lakásárak növekedése egyben a kockázatok növekedését is jelenti mindig, kivétel nélkül

A laikusok gyakran esnek abba a hibába, hogy a lakáspiacot a lakásárakon keresztül nézik, kockázatokat nem látva benne. A tőzsdén is nagy hibát követ el az, aki csak az árfolyamokat nézi. Keresi a legalacsonyabb és legmagasabb árakat, a csúcsokat, a nagy ingadozásokat, hogy árfolyamnyereséget realizáljon, miközben mindig kockázatot vállal. Így feledkezik el minden másról – például a növekvő kockázatokról - a figyelmét lekötik az előre gyártott algoritmusok, amiket ma már nagy részt szoftverként kell elképzelni.

A lakáspiacon még nincsnek ilyen szoftverek, van helyette sok ember, akik szinte mind egytől egyig jól elvannak azzal, amikor azt látják, hogy a lakásárak nőnek. Hátradőlnek és azzal nyugtázzák a napot, hogy amíg nőnek a lakásárak, addig igazából tennivalójuk sincs. Ki akarják élvezni a pillanatot, de mások megzavarhatják a nyugalmukat. Ők az azonnali árcsökkenést várják, annak okait magyarázzák, dacára annak, hogy mondjuk a lakásáraknak egyáltalán nem szokása a volatilitás (= a gyakori ingadozás). Ahhoz nemcsak időre van szükség, de elég súlyos körülményekre is. Olyankor általában az emberek meg el is feledkeznek a lakáspiacról.

A lakásárak növekedése gyakorlatilag az egyetlen időszak, amikor a lakáspiacra tömegek szeme szegeződik, a figyelem középpontjában van

A kockázatai elhalványodnak, leértékelődnek, mert azok nem a lakásárnövekedéshez kötődnek. Tipikus sztereotípia , hogy ha nőnek a lakásárak, akkor biztosan sokkal könnyebb eladni egy lakást. Egy ingatlannál az értékesítést tekintjük az egyik legnagyobb kockázati tényezőnek.

1. Ma elhisszük, hogy ha el akarjuk adni az ingatlanunkat, akkor azt el is tudjuk. Még azt is elhisszük, hogy jobb áron tudjuk eladni, mint amennyiért valójában már eladnánk.

Elhisszük, hogy a vevők nem jelenértéket fizetnek egy lakásért, hanem  jövőértéket.

2. Még azt is elhisszük, hogy minden kockázat a vevőé, nekünk, eladóknak nincs veszteni valónk, amikor nőnek a lakásárak, az a vevőknek jelent csak dilemmát. A lakásárak növekedése megbabonáz, gazdagabbnak, sikeresebbnek érezzük magunkat. Azt is megkockáztatjuk, hogy nagyobb biztonságban vagyunk ilyenkor, mint bármikor előtte. Csak egyetlen döntés választ el minket ettől, lakástulajdonosnak kell lenni. Az embernek a saját otthona általában a legértékesebb vagyona. A nagybetűs boldogság része az is, amikor az otthonunk egyre többet ér, a vagyonunk gyarapodik. A még szerencsésebbeknek a saját otthonukon kívül más ingatlanuk is van. Olyankor egy szinttel még gazdagabbnak, még sikeresebbnek érezhetjük magunkat. Az ilyen kiváltságos helyzetben élők különösen tudják értékelni a lakásárak növekedési időszakát. Ünnep ez a számukra, mint a tőzsdéken a bikapiac. Soha nem lehet látni a végét. A lakások ára úgysem tud úgy csökkenni, nullázódni, mint a részvényeké – beszélgetnek róla.

Már nyertem vele annyit, hogy nincs igazán veszteni valóm, bármikor eladom annyiért, amennyiért megvettem.

3. Elhisszük még azt is, hogy hitelre is vehetjük, mert ha mi lakjuk, akkor simán kifizetjük a törlesztőt - most jó állásunk van, egészségesek és halhatatlanok vagyunk -  ha kiadjuk, akkor meg a bérlő fizeti a hitelt, nem is mi. Nyugtatjuk magunkat, hogy ha valami mégis közbejönne, akkor gond nélkül értékesítjük. Teljes mértékben elhisszük a lakásárak növekedése miatt, hogy egy ingatlan értékesítése csak a mi akaratunktól és döntésünktől függ, a lakáspiac a lábunk előtt hever.

Különböző élethelyzetek, ahol a lakáspiac különböző kockázatait máshogyan élhetjük meg. Közös nevező a kockázatok alulbecslése.

Bármilyen helyzetben is vagyunk ma részesei a lakásárak növekedésének, inkább az előnyeire helyezzük a hangsúlyt

Ha még okunk is van, hogy magabiztosak legyünk minden helyzetben, akkor meg önzően tárjuk a világ elé, hogy nekünk édes mindegy mi történik, akkor is királyok vagyunk, a lakáspiac királyai. Kevés a valószínűsége, hogy a növekvő kockázatokra hívjuk fel a figyelmet és ne magunkat fényezzük.

4. Budapesti lakástulajdonosként nem fogjuk azt mondani, hogy 2016 óta Budapesten egyre kevesebb lakást adnak el. Budapesti lakástulajdonosként mi csak azt fogjuk mondani, hogy a dobogó legfelső fokán állunk, mi nyertük a legtöbbet a lakásárak növekedésével. Még véletlenül sem fogjuk azt mondani, hogy a lakásárak növekedésével Budapesten nem nő a budapesti lakások likviditása (= eladhatósága), hanem csökken.

2018-ban már egészen biztosan kevesebb budapesti lakást adtak el Magyarországon, mint 2014-ben. Budapesti lakástulajdonosként ezt még nem érezzük változásnak, nem értékeljük kockázatnak. Még véletlenül sem merül fel bennünk, hogy mit jelent ez a budapesti lakáspiac szempontjából. Mi sziklaszilárdan hisszük, hogy minket ez nem is érint. Nincs miért aggódni, a budapesti lakásárak kétszámjegyű növekedése mindenért kárpótol minket, ha budapesti lakástulajdonosok vagyunk.

5. Arról nem fogunk beszélni, beszélgetni, hogy a lakásárak növekedése az eladott lakások és nem az eladatlan lakások árváltozását mutatja. Hosszú ideje már, hogy a lakásállomány kevesebb, mint 4%-a cserél gazdát Magyarországon és Budapesten is évente. 96% ingatlanvagyon értékét árazza be éves szinten az a 4% eladott ingatlan. Ez a tény önmagában elég nagy kockázatot jelent a magyar lakáspiacon. 2016 óta a lakásárak - sokszor vitatható - statisztikai árváltozása jóval meghaladja az adásvételek számának változását. A vevők láthatóan nem olyan lelkesek, mint az eladók, ami egy valós kockázat a lakáspiacon.

A statisztika, legfőképpen a KSH, 2016 óta paradox módon fejezi ki a lakáspiac növekvő kockázatait, amivel könnyedén félrevezethető bárki.

6. 2018-ban az online lakáshirdetések száma is csökkent országosan és Budapesten is. Szűkül a kínálat, még ha van is élet a lakáshirdetési oldalakon kívül. A lakáshirdetési oldalak különösen nagy kockázatot jelentenek 2016 óta  a magyar lakáspiacon. A helyzetükkel ugyanis könnyebb visszaélni, mint élni, ami legalább annyira félrevezető tud lenni, mint egy értékesítésvezérelt ingatlan- és hitelközvetítő.

Vevőként alig találni normális eladót, normális eladó lakással a mai magyar lakáspiacon.

7. Az új építésű társasházi projektek körül sok a kérdőjel, a furcsaság. Az új építésű társasházak piaca egy valódi lufira kezdett emlékeztetni 2018-ban. Értékesítési trükkök, kapzsi árazás, fake marketing és pr. A magyar lakáspiacon az új építésű ingatlanok aránya nagyon kevés, de a hatásuk óriási. 2016 óta az újlakáspiac körüli teljesen mesterséges hype adja a lakásárnövekedés egyik szárnyát. Ez a szárny 2019-ben nincs jó állapotban és a hype tovább folytatódik. Főleg Budapesten indíthat el káros folyamatokat egy pánikoló újlakáspiac, ahol már a használt lakások adásvételi száma így is kritikus szinten mozog.

A lakásárak ÁFA tartalmát lényegtelen kérdéssé degradálták 2018-ban. Nem, nem is a lakásárak fognak megváltozni hirtelen, ha pánik lesz. Ne ezt várja senki. Kell egy kis hitelboom előtte, azzal lehet időt nyerni, az mindig jó antidepresszáns. Majd évekig egyre nehezebbé válik az értékesítés is, egyre kevesebben tudnak eladni, szűkül a likviditás, de a lakásárak tartani fogják magukat.

A budapesti újlakáspiac lufija már éppen elég nagy ahhoz, hogy 2019-ben bajt okozzon és még több eladónak nehezítse meg a dolgát, törje össze az álmait.

8. Miközben tudjuk azt is, hogy a munkaerőfolyamatok átlagok mögé bújtatása is növeli a kockázatokat egész Magyarországon. Az ország felében nő a munkanélküléség, a másik felében csökken. Az utolsó foglalkoztatási adatok szerint ezt már közölték is velünk, de senki sem a 2018-ban bekövetkezetett változásokra figyel, hanem még továbbra is 2017-hez hasonlít. Ez elég nagy hiba. Az országos átlagbérek sem a valóságot fejezik ki, hívtuk fel rá a figyelmet. Olyan adatok ezek, amikre gyakran hivatkoznak a lakásárak emelkedésének okaként. De milyen felemás okok ezek? - tehetnék fel  a kérdést teljesen őszintén.

A lakásárak nőnek mindezek ellenére is és pont ezért kell  komolyan venni a kockázatokat. 2019-ben legfőképpen az ingatlanok likviditása van veszélyben, nem a lakásárak.

A KSH ma is bejelentette, hogy 2018. III. negyedévében, az előzetes adatok alapján, 7%-kal nőttek éves alapon a használt lakások árai, és 8% körül az új építésű lakások árai

A lakásárindexben hosszú idő után először látni megtorpanást a II. és III. negyedév között. 131%-on stagnál a használt lakások piaca. Ezek mind tiszta árváltozások. A teljes árváltozás már vegyesebb képet mutat, a vevők magatartását, az alacsonyabb árú ingatlanok erősödő szerepét. 2018 okozhat még meglepetést azzal, hogy egy nagyon erős kezdés után az év végére  lehűti a kedélyeket. De erre még több mint 6 hónapot várni kell. Addig nem fogjuk megtudni a végleges adatokat.

Az újlakáspiac szárnyal, a lakásárak statisztikái szerint. Az árak mögé látni a keresletet már kockázatot jelentett 2018-ban is. Biztosan van, csak eddig jól elbújt. Kockázatot jelent bújócskát játszani a lakáspiacon. Ebbe a bújócskába bukott bele a korábbi újlakáspiac is. A vevők sem egyik pillanatról a másikra tűnnek el a lakáspiacról. A vevők szépen lassan döntenek úgy, hogy távol maradnak.  Biztosak lehetünk benne, hogy 2016-tól kezdve egyre többen tervezték, hogy piacra lépnek, majd idővel úgy döntöttek, hogy inkább mégsem. 2016 óta van a vevőknek egy olyan csoportja is, ami csak az eladók fejében létezik. Az ilyen láthatatlan vevők tudják okozni a legnagyobb meglepetést a lakáspiacon, nem a láthatóak. A láthatatlan vevők piacra léptek 2019-től, mint teszik ezt minden esetben, amikor már az eladók nem a piacon élnek, hanem az álmaikban.

Statisztika: KSH

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A lakáspiacok úgy általában szociálisan érzéketlenek, nem veszik figyelembe a társadalom szükségleteit, igényeit. Ez jövőre sem változik. Sokan és nagyjából ugyan olyan szemszögből feltették már a kérdést 2014-2018 között, hogy mégis, mitől változik a lakáspiac?

Voltak és vannak, akik még mindig az új építésű lakások mennyiségében (Fontos, hogy nem a minőségében!) látják a megváltást, magát a megváltót. Magyarországon csak 1990 előtt szolgáltak az új építésű lakások társadalmi érdekeket. Ez az igazi „retro” érzés köszön vissza újra és újra, amikor az új építésű lakáspiacot piedesztálra emelik Magyarországon. 1990 óta, amióta a mai értelemben vett lakáspiacunk alakulgat (Fontos, hogy még nem alakult ki!), az új építésű lakások mennyisége az árak változásával egyenesen arányos. Minél többet terveznek megépíteni belőle, annál drágábbak. 2019-ben elméletileg (Fontos, hogy nem gyakorlatilag!) a 2018-ban tapasztaltaknál jelentősebb új építésű ingatlannal kell számolni. Ez magas, még magasabb árakat fog jelenteni a lakáspiacon gyakorlatilag (Fontos, hogy nem elméletileg!).

De mi hat még a lakáspiacra?

Attól, hogy divat manapság újra határokban gondolkodni, ahol a gondoskodó állam az úr és minden rossztól meg tud védeni, attól Magyarország egy nyitott, nagyon nyitott gazdaság. Ez a mindennapokban annyit tesz, hogy nem ő a főnök, hanem alárendelt viszonyban van például magával az Európai Unióval is. Még maga a magyar lakáspiac is függ az európai lakáspiactól. Lehet, hogy hiszünk az önálló magyar állam ideájában, vagy a függetlenségében, de ez speciel a lakáspiacot hidegen hagyja. A magyar lakáspiac közéleti értelemben is érzéketlen, viszont mérhető hatással vannak rá a külső, az országhatáron átívelő tényezők. Az Európai Unió hatását eddig nemigen vették számításba a lakáspiac szereplői. Elvakítja őket saját befolyásuk túlértékeltsége.

A lakáspiac lokális, valamiféle nemzeti ügye minden országnak – gondoljuk. Azt hisszük, hogy a magyar lakáspiac, a magyar lakáspiaci szereplők erőviszonyaitól függ, beleértve a magyar államot is. Mi most arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a magyar lakáspiac az EU lakáspiacának a része. Jól láthatóan nem csak egyszerűen a része annak, hanem gyakorlatilag (Fontos, hogy nem elméletileg!) a tükörképe is.

Az Európai Unió 2019-et egyáltalán nem várja, fél tőle, aggódik miatta, mert az új év a kockázatok évét jelenti az EU számára

Olyan kockázatokét, amik az EU jövőképét változtatják meg. Ha az a jövőkép bizonytalan, borús, zavaros, akkor az EU és köztük a magyar lakáspiacra is kiszámíthatatlan év(ek) vár(nak). Ideges az Európai Unió, feszült a világ, a magyar lakáspiac pedig kiszolgáltatott helyzetben van, védtelen. A magyar lakáspiac sok értelemben európai, nem veszi figyelembe az ország érdekeit, nem harcol, nincsen nemzeti öntudata, identitása.

A magyar lakáspiac kozmopolita, csak sodródik a világeseményekkel, amiért 2019-től új időszámítás kezdődik a magyar lakáspiacon

A külső tényezők hatása felerősödik 2019-től, mert vége egy olyan békeidőszaknak, ami csak az EU jövőképében létezett, nem a valóságban.

A magyar állam jövőképe lényegesen alulértékelt lesz az új évtől kezdve, ami 2014-2018 között akár még belemagyarázható is volt a magyar lakáspiaci folyamatokba. Bár csak meglovagolta az Európai Unió kedvező lakáspiaci környezetét és szintén túlértékelte a hatását/befolyását, hasonlóan más lakáspiaci szereplőkhöz.

2019-től új lakáspiaci ciklus kezdődik az Európai Unióban és Magyarországon is. Ideges(ítő) év(ek) áll(nak előttünk, ami szépen lassan eltereli majd a figyelmet a lakásárakról, rávilágítva a lakáspiac kozmopolita tulajdonságaira.

Kép: Ingatlanműhely (Megjegyzés: Bécs, 2018. december 29.)

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

”Itt és most újra kijelenthető, hogy a CSOK elsősorban a használt lakások piacára van hatással és az új családi házak építésére. 2017-ben mennyire fog ez változni, még nem tudni. De elképzelhetetlen az, hogy az új lakás/ház vásárlásához igénybe vett CSOK radikálisan felülírná a lakáspiac alapvető játékszabályát.

A lakáspiac mindig és minden körülmények között a használt lakások piacáról szól:

1. mind az adásvételek

2. mind a lakáshitelek

3. mind az otthonteremtési (ex-szocpol) támogatás szempontjából.”

- fogalmaztuk meg az Állam kontra Ingatlanpiac elemzésünkben még 2017 március végén.

Újra emlékeztetni szeretnénk mindenkit, hogy az állam szembe megy a magyar lakáspiac alapvető működésével, azt mindenáron új irányba akarja terelni. 2018 november végén kijelenthetjük, hogy mindhiába, csak egy dolgot tud elérni az állam:

a lakásárakat, az építőipari költségeket tudja növelni, másra jelenleg sajnos nem képes.

Lakáspiaci inflációt tud gerjeszteni az állam

Ez a hétköznapokban annyit tesz, hogy minden egyre drágábbá válik, ami a lakások vásárlását, felújítását, építését és bérlését illeti. Emiatt nőnek Magyarországon a lakbérek is. Mert ha egy ingatlant egyre drágább megvárásolni, egyere többe kerülni fenntartani/karbantartani és felújítani, újat építeni, akkor ez a bérleti díjakban is megjelenik.

Ha egyre több pénzbe kerül lakástulajdonosnak lenni, akkor egyre több pénzbe kerül bérlőnek is lenni. Ez a fajta árérvényesítés kirekesztő és társadalmi feszültségeket gerjeszt, amiket még nem tudunk, hogy hová fognak vezetni. Tippjeink azért vannak.

Nade ez az infláció, ami nálunk nem jelenik meg a KSH statisztikákban, amire azért néha-néha felhívják itthon is figyelmet. Miért? Mert egyszerűen nem része annak. Az elmúlt évek hivatalos inflációja vs. lakásárak, bérleti díjak, felújítási/karbantartási költségek, építési költségek nincsenek még köszönő viszonyban sem.

Az állam nem veszi figyelembe azt a magyar lakáspiaci törvényszerűséget, amit mi egy mondatban úgy fogalmaztunk meg:

„Nem a lakások kereslete, hanem a kínálata határozza meg az árat a lakáspiacon.”

– írtuk a Miért vásárolunk, ha nőnek a lakásárak? helyzetjelentésben, még 2016 december elején.

Bár az állam kommunikációjában szinte mindig a vásárolókért, a vevőkért tesz vagy akar tenni, a valóságban minden döntésével a kínálatra hat, a kínálat pedig minden állami döntést beáraz

2015 december közepén „A lobbi győzött, a propaganda része lett az 5%-os ÁFA.” felkiáltásunk nem érthető meg anélkül, ha nem olvassuk el mellé a 2015 november közepén előzményként megírt Újlakáspiac mumus – „A biztonság kedvéért” helyzetértékelést:

„Az állam becsvágya, a lakásépítések mesterséges felpörgetése – mert úgy néz ki magától nem lesz valódi trendforduló – kevés jóval kecsegtet. A szerencsevadászok a magyar gazdaság sötét lovagjai gyorsan jönnek, mindent feláldoznak tisztességesnek nagyon nehezen nevezhető céljaikért, majd hirtelen eltűnnek. Elnézve egy-egy ma is futó beruházást, elgondolkodik az ember, hogy tényleg nem lesz már itt soha semmilyen hagyománya és kultúrája a valódi értékteremtő lakásépítésnek?” – állítottuk és kérdeztük 3 évvel ezelőtt.

Az állam becsvágyának köszönhetően pont úgy avatkozik be 2015 vége óta a lakáspiacba, hogy az áremelő hatású legyen

A lakásárak növekedési tényezőit még 2017 március végén foglaltuk össze. Abban második helyen szerepel az a megállapítás, hogy nőnek Magyarországon a lakásárak, ha egyre több új társasházi lakást és családi házat építenek:

Az újlakáspiac stimulálása, állami ösztönzése áremelő hatással bír az egész lakáspiacra, beleértve az albérletpiacon a lakbéreket is.

Harmadik helyen szerepel a lakáshitelezés bővülése:

Ha Magyarországon egyre több lakáshitelt vesznek fel, akkoris nőnek a lakásárak. Az állam erőteljesen lakáshitel párti, pl. fogyasztóbarát lakáshitel, kamattámagotott lakáshitel. Örül és boldog a magyar állam, hogy a lakáshitelek lassan átlépik az 50%-ot az adásvéstelek számában. Ez pedig azt jelenti az állam örül, hogy a lakáshitelezés, kvázi a bankok, finanszírozzák a lakásárak növekedését.

Negyedik helyen állnak a munkaerőpiaci folyamatok és benne természetesen a bérek. Az állam mindent megtesz, hogy statisztikailag jól kommunikálható bérnövekedés legyen. Tudjuk viszont, hogy a statisztika árnyalja a valóságot. Gondoljunk csak bele abba mit jelent az, hogy az átlagbér felett valójában az aktív munkaerő egyharmada keres és kétharmada viszont alatta:

Szép szám az átlagbér, de álom a többség számára. A lakáspiac viszont beárazza az átlagbért is, mégha az a kétharmadnak álom is.

A bérnövekedés statisztikája is egy szép szám, de az állam különböző bérminium és minimálbér tárgyalásokon éri el, hogy növelje azt. Nagyon helyesen- mondhatnánk. De közben meg látjuk, hogy két igen érdekes döntéssel közben el is vesz az állam a „pénzünkből”:

Az egyik a cafeteria rendszer eltörlése, amiről beszéltünk, hogy nem jelenik meg a bérstatisztikákban, így a lakásárakban sem. Viszont az sem fog megjelenni a lakásárakban, hogy sokunknak a bére úgy nőhet 2019-ben, hogy valójában kevesebb lesz az elkölthető jövedelme jövőre. A cafeteria hiányzni fog a zsebünkből. A lakásárak ezt figyelmen kívül fogják hagyni, mert a kínálat a bérnövekedésre alapozza árazását és nem arra, hogy mennyi pénz van valójában a vevők zsebében.

A lakástakarékok mögül is kihátrált az állam, ami például azért érdekes, mert az egyetlen elem volt, ami nem volt lakásáremelő hatású. Az államnak nem volt jó üzlet, de legalább a kínálat nem árazta be. A lakástakarékok miatt nem volt drágább felújítani egy lakást, de még vásárolni sem. Az állami kihátrálás tényleg nem a kínálatra fog hatni, őket eddig sem érdekelte láthatóan a lakástakarék. A keresleti oldalon annál inkább beszélhetünk illúzió vesztesről.

Az illuzió pedig nagyon fontos a lakáspiacon

Mert ki ne szeretne jobb körülmények között élni? Alig vannak olyanok ma Magyarországon, akik ne örülnének annak, ha még szebben felújíthatnák az otthonukat, vagy költözhetnének valami még jobb, még kényelmesebb, még szebb otthonba, környékre:

Használt lakást és házat viszont hogyan vegyünk, ha nem tudjuk felújítani normálisan, mert az eladó használt ingatlanok árai alig fejezik ki azok minőségét (=felújítási költségét) ?

Házépítés, új lakás vásárlása, mind szép jövőbeni tervek, amik sok embernek adnak erőt, kitartást, hogy szorgosan dolgozzanak. Igen, a lakáspiacon szinte minden magyar szeretne valamilyen formában részt venni, hiszen az ingatlan egyik, ha nem a legnagyobb kompromisszum az életünkben:

A lakáspiacról mindenki tud beszélni, mert mindenkit érdekel. Viszont nagyon keveseknek adatik meg, hogy valójában szereplői legyenek. Olyan érzésünk lehet, hogy van egy szinte fix kör, akik ismétlődnek a vevői és eladói oldalon, de még a lakásfelújítást kérők oldalán is. Évtizedek óta fel nem újított lakások, évtizedek óta el nem adott ingatlanok, és emberek tömegei, akik ezekben élnek és csak álmodoznak arról, hogy  valódi lakáspiaci szereplők legyenek. A lakáspiacunk apró mérete, a lakóingatlanok általánosan rossz minősége  mutatja a súlyos strukturális problémákat, a lakáspiacra való belépés egyre magasabb és szinte átléphetetlen korlátait. A lakáspiacunk, a lakásaink, otthonaink minősége, a lakásviszonyaink társadalmunk tükörképei.

Az állam ebben egyelőre nem tud segíteni, sőt:

Minden állami támogatás és ösztönzés a kínálat áraiba épül be. Nincs az az „ingyen pénz” vagy „fogyasztóbarát” hitel, „támogatott” kamat, amit a piac kíméletlenül ki ne használna. Az állam többet vesz el a vásárlóktól, mint amennyit az eladóknak ad. Az eladók alatt most mindenkit értünk, a különböző lakásfelújításhoz és építéshez, karbantartáshoz szükséges anyagokon és szolgáltatásokon keresztül, a munkaerő költségén át, a használt lakások eladóit és az új építésű lakások tervezőit és kivitlezőit is.

A társasházak építése nem is lett siker. Mondjuk ki, inkább kudarc. A lakásáfa körüli bohóckodás ennek a következménye. Állam kontra Ingatlanpiac olyan gondolatot is tartalmaz 2017 március végéről, ami most 2018 november végén nyer csak igazán értelmet:

„Ezért nem is olyan meglepő módon, a grafikont elnézve, az állami beavatkozás 2018-ban lesz valójában értelmezhető, amiről még egyelőre mi sem mernénk nyilatkozni. Elég sok a kérdőjel ugyanis az építési engedélyek magas számában és a valódi építkezések megindulásának késlekedésében van egyfajta kockázat:

1. Ezt egyrészről lehet magyarázni az építőipar kapacitásainak korlátaival.

2. Másrészt a lakáspiac alapvető játékszabálya (a használt lakás mindenek felett) is például spekulatív az új építésű társasházak keresletének (túl)értékelése.”

Az új építésű társasházi lakások keresletét túlértékelték

Miért? Nagyon egyszerű. Az új építésű lakásokra senki sem tudja, hogy mekkora a kereslet. Van egy ingatlanlobbi, ami szerint végtelen. Majd van a valóság - pl. ingatlanlufi Budapesten    - ami szerint, meg igencsak korlátos:

A most novemberi döntéssel időt kapott az újlakáspiac, hogy keresletet találjon a kínálatára. Hitellel? Állami ingyen pénzekkel? = Még sokkal magasabb árakon? Ha az új lakások ára tovább nő, akkor a használt lakások ára is tovább nő és lakbérek is tovább nőnek.

Az áfa mértéke teljesen lényegtelen ebből a szempontból:

A 27%-os ÁFA nem biztos, sőt egyáltalán nem fog drágább lakásokat jelenteni, mint az 5%-os. Pont ugyan olyan végső árakat fog jelenteni a vevőknek. Az 5% ÁFA magasabb építési költségeket tud jelenteni és esetleg több profitot a beruházónak. Ennyi.

A vevők szempontjából a lakások végső ára számít, nem az ÁFA mértéke benne. A 27%-os ÁFA-s lakásokban talán újra többet fognak adni, mint az 5%-os ÁFA lakásokban, ahonnan eltűntek az ajándék klímák, konyhák, redőnyök, stb. Egyszerűen azért, mert azokat nem adhatták 5% ÁFA-val, így nem is adták.

Remélhetőleg 2020-tól lesznek újra olyan új építésű társasházi lakások, amikben nem az ÁFA lesz az  előny, a (hozzá adott) érték, hanem a minőségük és a felszereletségük.

Családi házat építeni is egyre drágább és még drágább lesz csak. Nézzük csak meg mennyiért lehetett 2014-ben építkezni. Ki emlékszik már arra? Történelem, igaz? Azóta évről évre egyre csak drágábban, maradjunk annyiban. Gyakorlatilag most nem lehet megmondani, hogy mennyibe fog kerülni egy új családi ház – ami jelenleg a legnagyobb arányt képviseli  az új építésű lakóingatlanokban Magyarországon – jövőre vagy 2020-ban vagy utána. Nem lehet tervezni. Mondjuk ki világosan. Aki kitalálta, hogy építkezne mondjuk tavaly vagy tavaly előtt, de már belevágott, az tudja miről beszélünk. Aki még csak tervezi, az majd közben nem egyszer, hanem többször újratervezheti az egészet. Miközben mi Miért vásárolunk, ha nőnek a lakásárak?  kérdésre adott válaszunkban egyértelműen a lakásárak növekedése mellett tettük le a voksunkat:

„A kiszámítható, biztos, de nem túl magas árnövekedés az egészséges lakáspiac alapja.”

A lakáspiacunk 2018-ban már egyáltalán nem egészséges

Az állam a lakáspiac felívelő szakaszában avatkozott be a folyamataiba, olyan módszerekkel, amik évtizedekkel korábban is kudarcot vallottak. 2015-ben, új CSOK, lakásáfa és különböző lakáshitelezést ösztönző eszközök nélkül is a magyar lakáspiac növekedési trend szerint haladt már 2014 óta, az árak már „maguktól” nőttek, a kínálat már elkezdett árazni, a kereslet pedig tudta tartani a lépést is vele (=az adásvételek száma gyorsabban nőtt, mint a lakásárak), a bankok is elkezdetek egyre jobban bízni a lakáspiacban (=beindult a lakáshitelezés).

2015 végén az állam belépett a lakáspiacra, de pont úgy, mint egy elefánt a porcelánboltba.

Ha ezt nem mondjuk ki, ha minél tovább nézünk oldalra , csukjuk be a szmünket, amikor a lakáspiacról  beszélünk, annál nagyobb károkat fog ez okozni Magyarországon, gazdaságilag, társadalmilag és demográfiailag egyaránt.

Kép: Instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Csak pozitívan, ha nem lehet felhőtlen az öröm akkor is. Rejtsük inkább a sorok közé, hogy aggódunk. Ha nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy vannak aggasztó jelek, akkor legyünk kreatívak. Önmagunk ellenségei mégsem lehetünk. Mártírok sem akarunk lenni, kisemberek vagyunk mi ahhoz. Családunk van. Felelősek vagyunk minden szóért. Szerethetjük tiszta szívvel a hazánkat, a szülőföldünket, a városunkat, ahol élünk. Az itt élő emberekért is érezhetünk felelősséget, pláne ha olyan információkkal rendelkezünk, amivel segíthetünk is nekik jobb és biztonságosabb döntéseket hozni. Csak az ilyen önzetlenség nem kifizetődő. Segíteni jó, tényleg nagyon jó. Viszont, ha mi nem segítünk magunkon…hajaj, na az lenne csak a felelőtlenség, mert akkor másokon sem tudnánk segíteni. De meg kell élnünk valamiből nekünk is. Vívódni az erős igazságérzetünk és a karrierünk ellentmondásai között inkább okozzon kopaszodást, elhízást, nyugtalan éjszakákat, szarkalábakat. Még bele is betegedhetünk egy kicsit, mindegy. Egy a fontos csak, az egzisztenciánkat ne befolyásolja, azzal legyen mindig minden rendben. Egy íróasztal mögött ülve nagyon nehéz megváltani a világot, de jóval könnyebb érdekeket kiszolgálni, katonaként parancsokat végrehajtani, feltétel nélkül. A Magyar Nemzeti Bankban, a lakáspiaccal foglalkozó emberek nincsenek könnyű helyzetben. Értjük és halljuk, hogy nem akarnak ők semmi rosszat. Szeretnék, ha a kecske is jól lakna és a káposzta is megmaradna. De már most szólunk, ideje korán, hogy nem fog menni.

A lakáspiac nem az a terep, ahol sokáig lehet libikókázni

A lakáspiac büntet, méghozzá igen gyorsan. Tegyük ezért világossá, hogy Magyarország fővárosának lakáspiaca átlépte a biztonságos zóna határait és egyre inkább távolodik el tőle. 2 éve már folyamatosan küldi a jeleket a budapesti lakáspiac, hogy olyan irányba halad, ami felé nem nagyon szabadna. (El)fogynak a vevők, az árak emelkedését nem indokolja semmi. Budapest súlya meg csak csökken és csökken az adásvételek számában, a „vakok és gyengén látók” örömére erősen torzítva az országos lakáspiaci árak növekedését mindeközben. Budapest a feketebárány, amiről halkan, szinte suttogva és nagyon, de nagyon, tapintatosan a Magyar Nemzeti Bankban néhány valószínűleg nagyon elkötelezett és hivatástudattal rendelkező ember, kreatívan kongatja a vészharangokat. Na nem úgy, hogy ez a karrierjüket negatívan befolyásolhassa. Nem hősködnek, csak végzik a munkájukat, hozzák a kötelezőnél egy picit többet. Erős mondatok következnek a mai MNB lakáspiaci jelentésből, amihez fűzünk néhány megjegyzést a közérthetőség kedvéért:

"Budapest aránya kismértékben, de tovább mérséklődött a tranzakciók között, miközben a vidéki települések szerepe növekedett. 2018. első félév végén 22 százalék volt Budapest aránya a piaci forgalmon belül, ami 2015 elején még 33 százalék volt. A községekben lebonyolított adásvételek aránya eközben 20 százalékról 24 százalékra nőtt. "– Budapesten ne legyen kétsége senkinek, egyre több a csalódott eladó, aki hiába lép piacra nem tud eladni. Nem csak álom lakás van, hanem álom árak is, amik legalább olyan elérhetetlenek az eladók egy jelentős részének, mint maguk az eladó lakások a vevőknek. A budapesti lakásárak relatívabbak, mint szinte bármi más ma a magyar lakáspiacon.

"A lakásárak emelkedése mellett egyre rosszabb minőségű lakások cserélnek gazdát." – az országos lakáspiacra gondolva.

"A fővárosi drágulás következtében tehát fokozatosan egyre rosszabb minőségű, és így relatíve olcsóbb lakás cserélt gazdát." – megemlítve, hogy nem csak országosan, de Budapesten is a négyzetméterárak növekedésének szó szerint ára van.

"Budapesten a lakásárak szintje már meghaladja a makrogazdasági fundamentumok által indokoltat. "– ami az egyszerű ember nyelvén azt jelenti, hogy ingatlanlufi van 2018-ban Budapesten.

"A lakásárak túlzott felértékelődése következtében kockázatok alakulhatnak ki a bankrendszerben, amennyiben utóbbival együtt nagy volumenű jelzáloghitelezés és növekvő kockázatvállalás párosul, így – különösen a jelenlegi erős keresleti környezetben – még fontosabbá vált a fővárosi piac szoros figyelemmel kísérése." – üzeni a Magyar Nemzeti Bankból néhány tisztességes ember a kereskedelmi bankokban dolgozó kollégáiknak, hogy ne legyenek vak optimisták, amikor budapesti lakóingatlanok hitelezéséről van szó. A kockázatok már tapinthatóak, mérhetőek és kezelhetőek is, feltéve, ha odafigyelnek rájuk és nyitott, nem pedig csukott szemmel hiteleznek.

+1 (erős) gondolat:

"Budapesten 2019-ben tetőzhetnek az újlakás-átadások, 2018-ban 7,4 ezer, 2019-ben 15,7 ezer új lakás átadását várjuk." – „várjuk”, mint a mesében, tennénk hozzá. Ilyen használt lakás piacon, ami van ma Budapesten, az újlakáspiacot sem szabadna más szemmel nézni. Lelassuló építkezésekre, álló projektekre, elhúzódó értékesítésre és elképzelhetetlen szintű spekulációra lehet a budapesti újlakáspiacon készülni.

Ehhez külön hozzáfűznénk egy nagyon aktuális lakáspiaci jelenséget. A spekulációknak külön kedvez az ingatlanlufi, ahol minden jogi alap is megvan ahhoz, hogy ezt ügyeskedők és szerencsevadászok ki is használják. Törvényesen, jogtisztán, adót fizetve többé-kevésbé, előszerződésekkel értékesített lakások tömegeivel, amik eleve színlelt szerződések csupán. Céljuk, hogy a várható lakásárnövekedését – már pedig egy ingatlanlufi erről szól – realizálják. Ma sem olyan nehéz hirdetéseket találni, ahol szerződésátruházással kínálnak új építésű lakásokat magánszemélyek. Az társasházakat értékesítők is tudják a módját, hogy mikor lehet ezt a kártyát előhúzni, amikoris nem kétoldalú, hanem háromoldalú megállapodások születhetnek. A jó értékesítő tudja mikor kell felhívni a potenciális vásárlót, hogy egy másik vevő meggondolta magát és helyette ő vehetné meg a lakást. Persze nem azon az áron, hanem már magasabban.

Igen, arról beszélünk, hogy egyesek nem csak könyveket olvasnak és kétes hátterű előadásokra járnak azért, hogy megtanuljanak könnyen pénzt keresni, hanem űzik az ipart. Nem új találmány ez, csak kezd olyan méreteket ölteni Budapesten az újlakáspiacon, amiért már lehet aggódni.

Úgy is lehet új lakással pénzt keresni, hogy sohasem vesszük meg, csak jogot szerzünk a megvásárlásra, egy opciót az előszerződéssel. Ezt a jogot, amikor eljön az idő, akkor piaci alapon értékesítjük. Gyakorlatilag a még el nem készült lakást úgy adjuk el magasabb áron, hogy azt meg sem vettük. Ezt végezhetik egyszerű spekulánsok és természetesen a beruházóval karöltve strómanok. Jogilag tiszta, nagyon nehezen lehetne bizonyítani, hogy színlelt minden.

Csak azon alapul,  hogy biztosan hisszük egy épülő társasházban az árak növekedése legalább addig tart, amíg el nem készül a ház. Ezért a pénzért sokan lehajolnak. Ha valaki eddig nem találta a választ arra, hogy miért nem stimmel sok nem hivatalos statisztika és köszönő viszonyban sincs a hivatalos adatokkal, akkor itt van rá egy lehetséges válasz. Sok ezer új lakás nem kerül értékesítésre új lakásként, hanem a spekulációk miatt végül használt lakásként értékesítik. Na most egy ilyen környezetben, egy ingatlanlufiban képzeljék el azt, hogy milyen boszorkánykonyhát jelenthet  az 5% lakásáfa alkalmazása a 2018. november 1-ig végső építési engedéllyel rendelkező társasházak esetében még 5 évig. El lehet adni ma előszerződéssel egy lakást úgy is, hogy akár évekkel később kezdik meg csak a valódi munkát, az építkezést. És biztosak lehetünk benne, hogy papíron mindent előértékesítenek, a felárral aláírható adásvételi szerződések már viszont elmaradhatnak, mert nem egyre könnyebb, hanem úgy néz ki inkább egyre nehezebb lesz palimadarakat fogni a budapesti használt és új építésű lakások piacán egyaránt a közeledő jövőben.

Forrás: mnb.hu - Lakáskpiaci Jelentés 2018. november (2018. november 15.)

Kép: Ingatlanműhely

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A panellakások megosztók. Egyeseknek a megoldás, másoknak elképzelhetetlen kompromisszum. Össze fog dőlni. El fog értéktelenedni. Lejárt az ideje. Megvannak számlálva a napjai. Menekülni kell onnan, nem oda költözni. Akik ott élnek, azoknak nem akarunk a szomszédai lenni – mert ne finomkodjunk, van ebben bőven személyeskedés és személyes sértettség is. Lehet ez egy rossz tapasztalat, ami után már előítélet lesz belőle. Benne van a fél évszázados panelellenesség is, ami nem tűnt el nyomtalanul. Düh és indulatok, amit megtapasztalhatunk, ha olyannal beszélgetünk panellakásról, aki negatívan áll a kérdéshez. 

Nézzük meg ezért közelebbről a tégla vs. panel viszonyt, hogy ne az érzelmeink irányítsanak mostantól. Két filozófia csap össze. Bizonyos értelemben az ország is kettészakadt már, ha a négyzetméterárakat vesszük figyelembe. A Dunántúlon már nincs olyan régió, ahol egy átlagos panellakás négyzetméterára olcsóbb lenne, mint egy téglalakásé. 2008 előtt a Közép-Dunántúl kivételével átlagosan 11%-14% felára volt a téglalakásoknak országosan, kivéve Budapestet, ahol már akkoris 30%. A táblázat és a grafikon jól mutatja, hogy mindez megváltozott. Nyolc régióból már négyben a panellakások és téglalakások négyzetméterárában a panel áll nyerésre. A Dunántúl mellett még Észak-Alföld városaiban nincs már árkülönbség a két társasházi lakástípus között.

Valós az az érzés, hogy a panellakások négyzetméterára jelentősen megváltozott Magyarországon. Nem csak képzelik mindazok, akik kisebb és nagyobb városokban néznek társasházi lakásokat manapság.

A többi négy régióban, köztük Budapesten is, a panel és tégla négyzetméterárak közötti különbség nem változott 2008 előtthöz képest. Követik a téglalakások négyzetméterárait. Lehet azt mondani, hogy drágább, de a különbség miatt arányos maradt a tégla és panel közötti árkülönbség. Nem a panel lett drágább, hanem a tégla. Ez a pontos kifejezés és megközelítés.

Nem összehasonlítható azokkal a régiókkal, ahol eltűntek az négyzetméterár különbségek a panel javára.

A négyzetméterárak csak az érem egyik oldalát mutatják, egy lakás relatív értékét. Az abszolút értéke egy lakás teljes vételára. Ha így nézzük meg a nyolc magyarországi régiót, akkor egyértelmű, hogy a téglalakásokért kell többet fizetni ma is egy lakásvásárlónak. Ebben nem történt változás. Nincs olyan régió, ahol a panellakás egyforma árban vagy többe kerülne.

Ilyen értelemben, a négyzetméterárak félrevezetőek, mert azonnal rávághatnánk, hogy drágábbak a panellakások négy régióban. A valóság az, hogy továbbra is a téglalakások a drágábbak, azért fizetünk több vételárat.

A teljes vételár mellett fontos tényező még a méret. Abban is változatlan a téglalakások fölénye. A téglát választó vásárlók nagyobb lakást vesznek. Az átlagos lakásméretek pár négyzetméter különbséget mutatnak. Vannak régiók, ahol nő a téglalakások és panellakások közötti méretkülönbség, máshol csak ingadozik. Budapesten például láthatóan csökken a téglalakások mérete. A vevők így reagálnak a lakásárakra, a kisebb lakások felé fordulnak. Jól érzékelhető az is, hogy 2014 előtt nagyobb panellakásokat is vásároltak, azóta ott is a kisebb méret irányába mutat a trend.

Ettől függetlenül minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy téglalakást vásárlók nagyobb áldozatot vállaltak mindig és vállalnak ma is, többet költöttek és költenek ma is nagyobb lakásokra, mint a panelt választók. Ez egy olyan lakáspiaci sztereotípiai, ami tulajdonképpen igaz. 

De nézzük meg, hogy mit jelent ez forintban. Ez a táblázat megmutatja, hogy hány százezerrel vagy millióval költ többet egy átlagos tégla vagy panel vásárlója. Budapest és Pest megye téglalakás felára már 2008 előtt is jelentős volt. A többi régióban, kivéve Közép-Dunántúlt, nagyjából 1,5-2 millió forint között kellett többet fizetni néhány plusz négyzetméterrel nagyobb téglalakásért. Majd jött egy időszak, ami mindent megváltoztatott a magyar lakáspiacon. A különbségek, az árolló nemcsak négyzetméterárban, de a kifizetett végső vételárban is szűkült.

2015-ben például két régióban – Nyugat-Dunántúl és Észak-Alföld – egy átlagos panellakásért fizettek többet, igaz csak 100 ezer forinttal. Ez szinte példátlan a magyar lakáspiac történetében, de megmutatja azt, hogy a lakásvásárlók és a lakáspiacról véleményt formálók között nagy különbségek lehetnek.

Megvan a potenciál a panellakásokban, hogy a négyzetéterár különbségek mellett a vételár különbségeket is minimalizálják, leküzdjék. Igen, ez azt jelenti, hogy a panellakások és téglalakások közötti határok idővel elmosódhatnak ma még olyan városokban és régiókban is, ahol ezt felháborítónak tartják.

A panellakásoknak van kereslete. Azóta a legkönnyebben értékesíthető lakás, amióta el lehet adni. Ha megnézzük a 2018 I. féléves árkülönbségeket, akkor azt látni, hogy a Dél-Dunántúl 1,7 milliós 2007-es árkülönbsége mára 700 ezer forintra csökkent. Az is igaz, hogy az adatok nem véglegesek, így biztosan vissza fogunk még erre téreni. Budapesten, Pest megyében és a Dél-Alföldön súlyos milliókkal kell többet fizeni egy téglalakásért. A négyzetméteráraktól elvonatkoztatva, az az igazán fontos, hogy mennyi a lakás vételára. Budapesten + 7,9 millió, Pest megyében + 4,4 millió és a Dél-Alföldön is + 2,7 millió forint nagyon sok pénzt jelent. 2017-ben még ennél is nagyobb felárat jelentett a vételárban egy téglalakás az adott régiókban. Csodálkoznak, hogy a panellakásokat keresik a vásárlók? A panellakások ma is Magyarországon a legolcsóbb városi lakástulajdont jelentik, de korántsem a legélhetetlenebbet. Jelenleg nincs alternatívájuk. Adott méretben a legtöbb szoba egy panellakásban van. Ezért elég belőlük egy kisebb is (Megjegyzés: egy magyarázat a tégla és a panel közötti méretkülönbségre). A panellakások felértékelődését, amit a négyzetméterárakban látunk, a jó elosztásuknak/adottságuknak is köszönhetik. A keresletüket pedig a lakáspiacon a legalacsonyabb vételár – és nem a legalacsonyabb négyzetméterár - biztosítja adott környéken és régióban.

Kép: Instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely