Kétség kívül vannak jó adottságú helyek a városban, de értéküket megpecsételi a nyomor, az igénytelenség, az elhanyagolt környezet, lehangoló utcaképek, az elavult ingatlanok, egy letünt kor nyomai. A legdrágább utcákban is találni mindenre példát, az 1. kerület gellérthegyi részén nézelődünk az Orom és Bérc utcában, akár a Várban és a Vár körüli negyedben, akár a szűk értelemben vett 2. kerületben éppen csak több mint két tucatnyi utcát jelentő Rózsadombon is.
Amíg a pesti oldalon történt külföldi lakásvásárlási boom növelte a jobb életminőséget kínáló ingatlanok számát, a bérleti díjakat pedig bérlőbarátabbá tette, addig a budai oldal még mindig szenved a valódi ingatlanbefektetési céllal, bérlői igényeknek megfelelni akaró, tudatosabb lakástulajdonosok hiányától. Így nem ritka az euró vagy éppen a dollár alapú bérleti díj, mintha Buda az euróövezet tagja lenne vagy éppen az USA miniszigete.
Egyszer volt hol nem volt…kezdhetnénk ezt a hosszú történetet, mert piackutatások nélkül, valódi értékelési módszerek hiányában, a bérleti díj meghatározása inkább városi folklór mint üzleti alapokon nyugvó matematikai modell, népi hagyományokkal és népszokásokkal tarkított igazi hungarikum. Részletek itt!
bő 15 évét átlengte valami megmagyarázhatatlan magas elvárás és jövőbe vetett bizalom, ami lassan és biztosan elfogyott. A realitásokkal köszönő viszonyban sem volt, ami ma annyira újszerű és ismeretlen terep mint a kezdetek kezdetén. Ez pedig teljesen más ruhába öltöztette fel az ingatlant mint vagyont és az ingatlanpiac arca is a felismerhetetlenségig eltorzult.