A lakáspiaci főcímek egymás után jelennek meg a különböző hírportálokon. Akár át is veszik egymástól ugyan azt a hírt, csak más címmel teszik fel. A média a főcímekről szól, így természetesen a címen van a hangsúly. Külön plusz tartalommal egyik oldal sem egészíti ki vagy tesz hozzá megjegyzést. De a címadásban olyan versenyt hirdetnek, amivel már alig tudnak egymásra licitálni. Így a különböző és akár érdekes tájékoztatás helyett, ma a kedves olvasó ugyan azt találja mindenhol, de így is „rákattan”, mert más a címe és kíváncsi, hát ha most mégis szerencséje lesz és meg tud valamit. Aztán rendre csalódik az üzleti média bulvárosodása miatt.
Ehhez képest olyan kevés a friss és releváns lakáspiaci információ, a hivatalos statisztikák nem jönnek minden nap, ezért ha nincs hír, akkor a média gyárt magának híreket. Az otthonterkep.hu az FHB Banki lakóingatlan-hirdetési és információs portálja igen proaktív a témában. Az index.hu köré csoportosuló média birodalom szerves része, ennek köszönhetően, ebben a szegmensben minden ami ingatlan, az otthontérképpel valamelyest összefüggésbe hozható. Hozzá kell tenni, hogy nem ok nélkül aktív, hiszen maga a hirdetési oldal célja a különböző lakóingatlanokkal kapcsolatos statisztikai adatok megosztása a hirdetőkkel és a hirdetéseket nézegetőkkel. Ez komoly elismerésre okot adó munka, hiszen ki ne emlékezne arra, amikor még szinte semmit sem lehetett igazából tudni a lakáspiacról, csak ránézett az ember a hirdetési oldalakra és abból próbált meg kombinálni, rosszabb esetben a szomszédtól informálódott, akinek sikerült eladni a lakását. Ehhez képest az otthontérképen az eladó lakásoknál lehet látni a környékre vonatkozó adásvételi (tehát hivatalos NAV és Földhivatali adatok alapján) átlagárakat négyzetméterre vetítve.
De a kombinálás sajnos nem ment ki a divatból. A kiadó lakások piacánál már csak kínálati ár van, a bérleti szerződések nem nyilvánosak. Így jobb híján a médium nem tud mit tenni marad a trükközés és a számolás, még ha valószínűleg teljesen tisztában van vele (maga hangsúlyozza az eladó lakásoknál a kínálati ár és a hivatalos árak közötti jelentős különbséget), de elég egy jó főcím és már senki sem foglalkozik a szöveggel, csak a grafikonokat nézik, hogy melyik kerületben mennyi az átlagos kínálati bérleti díj. Ebből aztán mindenféle téves megállapításokat lehet levonni, hogy a piaci bérleti díjak ma szárnyalnak (az árnövekedés szinonimája), a bérlakáspiac reneszánszát éli – mintha egyébként a lakásbérleti piac kiment volna a divatból – Budapesten. Az otthontérkép annak ellenére, hogy a hirdetések számában nem veszi fel a versenyt az ingatlan.com -mal, annak ellenére bátran nyilatkozik/gyárt híreket/készít statisztikát a saját hirdetései alapján. Reprezentatív jellege ellenére mégis tényként kezel és közöl minden információt, ami akkor is félrevezető, ha a legnagyobb jóindulattal közelítünk felé, mert hiányzik belőle minden olyan hivatkozás, ami a vizsgált adatbázis korlátait, hátrányait és minőségét figyelembe venné. A lakásbérleti piacról összesen alig több mint 1600 kiadó lakás alapján nyilatkoztak, amikor az ingatlan.com-on egyedül a 2. kerületben több mint 2300 kiadó lakás és ház van. Az ingatlan.com még sem ad ki statisztikákat hetente, mert nem része ennek a média birodalomnak, ahol működik a szinergia. Az ember ha nem figyel, azt hiszi, hogy az ingatlan.com már nem is létezik. A hírekben – a legnagyobb hirdetési oldal, a legtöbb releváns információval az elmúlt 16 évről, mert annyi idős már az oldal – még sem látni az ingatlan.com idősorait, statisztikáit, megállapításait, becsléseit vagy következtetéseit. Ezért már az ingatlan.com-ot is megkerestük, hogy segítse a bérlakásokkal kapcsolatos információk feldolgozását, mint a legnagyobb és legtöbb információval rendelkező hirdetési oldal, legyen aktívabb a mai piaci környezetben, ami ezt elvárja a vezető lakóingatlan-hirdetési portáltól.
De a csillapíthatatlan és növekvő információéhségünket és tudni akarásunkat csillapítandó, közkincsnet kell nyilvánosság elé tárnunk, ami azért annyira nem közismert, mert a média szerint csak az új hír a hír a régi információk lényegtelenek. Pedig ha meg akarjuk ismerni a lakáspiacot, akkor mélyre kell ásni és elővenni ma minden lakáspiac után érdeklődőnek a „bibliáját”, ami elérhető az interneten, de még sem foglalkozik vele senki. Mi most leporoljuk és újra mindenki elé tárjuk, hogy tessék ezt olvasgatni és ebből kombinálni. A KSH 12. Lakásviszonyok kiadványa olyan közel enged ma a lakáspiachoz, amennyire egyik lakáshirdetési oldal sem tud sok szempontból. Olyan összefüggéseket találhatunk benne, amit sehol máshol, főleg ha odafigyelünk a részletekre. Ezt a kiadványt mi szépen lassan fogjuk csak feldolgozni különböző lakáspiaci hírekben, mint referencia pont. Olyan sok érdekességet találni benne, hogy a KSH-val felvettük a kapcsolatot. A 12. Lakásviszonyok ugyanis nem csak válaszokat ad, hanem kardinális kérdéseket is felvet. Az adatok elvileg elérhetőek, csak lehet nem tartották annyira fontosnak őket, hogy úgy dolgozzák fel, ahogy azt a kérdéseink szerint elvárnánk. Bízunk benne, hogy az ingatlan.com aktivitása mellett a KSH segítségére is számíthatunk, hogy a kiadó lakások piacáról, a bérlőkről minél többet tudjunk meg, ami segíti a felek együttműködését, javítja a piac átláthatóságát, múltjának és jelenének megértését. A jövő kihívásaira csak így szolgálhatunk hatékony és fenntartható megoldásokkal.
Évek óta látni ezt a talán sokaknak nem túl érdekes vállalkozást a 
Itt a tavasz, de nem csak a természet, hanem a lakáspiac is ébredezik, hosszú álmából. Ilyenkor nem csak ismerős szavakat, spekulációkat, jövőbe látó nagy ívű gondolatsorokat, esetleg már most mindent túlértékelő ténymegállapításokat látni, hanem ismerős arcokat is. A google elvileg mindenki barátja, de vannak kivételek, akiknek kimondottan az ellensége tud lenni manapság. Az ex-Autókeres 
A közgazdász hallgató merőben könnyelmű volt a cikkben, amikor a befektetett tőke és munkaerő kapcsolatát próbálta szemléltetni. A munkahelyteremtés pont azért ilyen költséges, mert a munkaerő hozzáadott értéke csak közvetve jelenik meg a termékben vagy szolgáltatásban. A technológia, a szellemi tőke, a befektetett tőke a vállalkozási infrastruktúrába, amit a befektető cég képvisel/finanszíroz bizony lehet tőkeigényes. Nem arról van szó, hogy egy vállalkozás felvesz 1 embert 83 millió forintért. Hanem arról, hogy 83 millió forintot kell befektetnie ahhoz annak a vállalkozásnak, hogy legalább egy embert fel tudjon venni dolgozni, aki nem csak a saját költségét termeli ki, hanem a rá vetített összes vállalkozói költséget + profitot is termel. Pontosan ezzel szembesülhet a cikket jegyző diák is, aki azt felismerte, hogy a mikrovállalkozások és úgy általában a magyar kisvállalkozások tőkeszegények és emiatt mennyire korlátozottak, hogy piacképes terméket és szolgáltatást tudjanak előállítani, majd értékesíteni. Azt már nem ismerte fel, hogy ez kihatással van utána a valódi értékteremtésre is és a bérekre. A termelékenység nálunk alacsony, amiért a béreink is alacsonyak, mert a munka nem egyenlő az értékteremtéssel. Ezt jól szemlélteti, hogy mennyire is költséges a valódi munkahelyteremtés és mennyire nem az emberről szól, hanem az értékteremtésről, amit a piac értékel is. A diák példájánál maradva, hiába adnának neki 83 millió forintot vállalkozás fejlesztésre, azzal valószínűleg nagyon kevés értéket tudna teremteni, ha egyáltalán menne valamire. A méretgazdaságosságról, mint néhány iparágat jellemző fontos követelményről, most külön nem is beszélünk. Tehát a sok milliárdos befektetéseknél a tőkét pont azért nem teszik bankba, mert a tőke és a vele teremthető érték a nagyon egyszerű bankbetéti kamatokkal szemben sokkal jövedelmezőbb és a tőke hosszabb távon is versenyképes maradhat az értékteremtésnek köszönhetően. De az egyszerű diák a nagy számoktól megrészegülve csak a lehető legegyszerűbben tudott számolni és a kamatot olyan jövedelemnek állította be mint az értékteremtésből származó piaci termékek és szolgáltatások jövedelmét. Pedig csak mindent a munkabér oldaláról nézett - nagyon egyszerű üzleti modell - nem vette figyelembe a piaci hatékonyságot és az adózást sem. (kamatadót sem számolt, ahogy a munkabéreket terhelő munkavállalói és munkáltatói adóterheket sem vette számításba). Azt, hogy a befektetett tőke pl. el tud tartani 1200 embert az egy dolog. De el tudja-e tartani a vállalkozást? Tudja-e finanszírozni a vállalkozás hatékony fejlődését, versenyképességét és talpon tud-e maradni (tudja-e képezni a munkaerőt pl.), vagy csak tiszavirág életű lesz? És tud-e profitot termelni és ha igen mennyit? Erről nem szól semmit a közgazdász hallgató, szó szerint mélyen hallgat róla. A tapasztalatlanság beszélhet belőle, mert féligazságot beállíthatunk valamiféle igazságnak, ha célunk van vele, de attól még nem lesz igaz.
A lakossági követeléskezelésnek, a kényszerértékesítéseknek eddig semmi sem kedvezett igazán. A 