A lakáspicon sok közismert sztereotípia él még erősen, amit egyelőre nem lehet megdönteni. Az egyik ilyen a diákbérlők hatása, mint ha diákok nélkül nem is lenne albérletpiac.  Rendszerint a nyári albérletpiacot a média, az ingatlanközvetítők és persze a hirdetési oldalak szerint is a diákok mozgatják. Ez olyan erős tényként hat a piacra, hogy gyakorlatilag mindenki elhiszi. A legszembetűnőbb az „állandósága” - minden évben ugyanakkor ugyanazt kell meghallgatnunk -  mint ha nem is létezne demográfiai hatás és nem lenne sokkal kevesebb diák ma, mint 10-20 éve. De nélkülözi ez a szemlélet azt is, hogy a diákok nem feltétlenül bérlők, hanem vásárlók is tudnak lenni ma már.

A közvélemény sokkal inkább elfogadja a diákokat bérlőként, mint lakásvásárlóként, csak azért, mert évtizedekig elképzelhetetlen volt, vagy legalábbis igen ritka, hogy valaki 18 évesen saját lakásban éljen.

Ma sem önerőből vásárolnak a diákok, hanem a „szüleik erejéből”. Viszont az albérletet is szülők fizetik az elején és később lesznek csak egyre inkább önfinanszírozók a diákbérlők is.

80 ezer diákbérlő Magyarországon

Tavaly a GKI és a Jófogás elemezte a bérlakáspiacot, amiből kiderült, hogy a kb. 300 ezer felsőoktatási hallgatóból 120 ezer ingázik, 40 ezer kollégista és csak 80 ezer a diákbérlők aránya a magyar albérletpiacon. A többi ott él, ahol tanul. 

Ez az információ ettől függetlenül nem rengette meg a diákokról alkotott tévhiteket, miközben a 80 ezer diákbérlő csak kb. 7%-a a magyarországi bérlőknek.

Az okát sokmindenben kereshetnénk, de igazából csak arról van szó, mint általában a legtöbb sztereotípiánál. Egyszerűnek kell lennie, jól érthetőnek és szükség van olyan jelenségre is, amibe bele lehet magyarázni. Erre tökéletes a ponthatárok kihirdetése és az ekörüli mizéria, amivel a diákokat misztifiálni lehet.

Olyan jól sikerült ez, hogy ha albérlet, akkor nagyon sok bérbeadó a diákokra asszociál.

Szinte elsőszámú bérlőként tekintenek a  diákokra, nem is gondolva bele, hogy a diákok kereslete és a fizetőképessége is messze elmarad a budapesti albérletpiac kínálati mennyiségétől és áraitól.

Az egyetemek körül kis szublakáspiacok alakulnak ki, ahol a felárakat mind a diákokkal magyarázzák. Még akkor is, ha olyan árak vannak, ahol diákok már egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán tudnak bérelni.

De miért  pont nyáron "őrül meg" a bérlakáspiac?

Nem csak a bérlakáspiac, de a lakáspiac maga a nyári időszakban igazán aktív. Gondoljunk csak először a felújításokra. Nem télen van a dömping, hanem tavasztól őszig dolgoznak a lakásokon. Általában úgy szeretik időzíteni a felújításokat is, hogy „jó idő legyen”. A lakásfelújítások miatt sok albérlet is a nyári időszakban jelenik meg a hirdetési oldalakon.

De nem csak a kínálat időzít mindent nyárra, hanem a kereslet is, mert ilyenkor költöznek „A-ból B-be” az új és régi bérlők is, köztük a diákok is.

Különleges hónapnak tűnik az augusztus, amikor az albérletek körül forog a világ. Koránt sem a diákok miatt van ez így, hanem azért, mert a nyár első felében a kínálat és a kereslet is „nyaral és pihen”. Augusztusban viszont beindul az élet és jönnek a felköltözők vagy átköltözők pl. Budapestre. Nagy részük dolgozni jön, mert  ősztől nem csak az iskolák nyitják ki kapuikat, hanem a munkakehelyeken is megjelenik a friss és új munkaerő.

Az ősz az újrakezdés ideje

Igen, a cégek a „nyári szünet” után rákapcsolnak, amiért a munkaerő, akik közül Budapesten akadnak jócskán bérlők is, szeptember előtt intézi el lakhatási ügyeit. Nem csak rossz szokás, hogy mindent az utolsó pillanatra hagynak, hanem más oka is van. Ez pedig az, hogy Budapesten nem nagyon lehet előre lakást bérelni. Vagyis lehet, csak fizetni kell érte.

A bérlők és a bérbeadók közötti kapcsolat olyan szokásrendszeren alapul jelenleg, hogy nem lehet „ingyen” kibérelni egy lakást több hónappal előre. Ha valaki csak szeptembertől fog Budapesten élni és dolgozni vagy akár tanulni, az nem akar júniusban vagy júliusban bérelni.

Így a kereslet nagyon racionálisan augusztusra koncentrál és akkor próbál szerencsét a bérlakáspiacon.

Összefoglalnánk, nem csak gyengébbek kedvéért, hogy a bérlakáspiacon a kereslet és kínálat nyáron koncentrálódik. A költözések, a lakásváltások és az új bérlők is mind nyári hónapokban realizálódnak. A kínálat ehhez alkalmazkodik és ezért nő a kiadó lakások száma, mert bérlőt vált az adott lakás, vagy addigra készül el a felújítás, egyszerűen nyáron hirdetik meg albérletnek a lakásokat.

Ha nyár akkor albérlet – mondhatnánk. De ilyen az életritmusunk, a szokásaink, ahol a nyári szünet után augusztusban fokozottan érezhető a bérlők és bérbeadók jelenléte a kiadó lakások piacán.

Nincs benne semmi rendkívüli, mert előre nálunk nem nagyon bérelnek– anyagi okokból – ezért augusztusra az átlagosnál sokkal több bérlő halasztja a ki- és beköltözést, természtesen a diákok is.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A többségnek elsőszámú megoldás a fürdőszoba. Így szoktuk meg és a mosógép is így szocializálódott nálunk. Olvashatjuk, hogy Magyarországon kuriozumként az 50-es évek végétől került be a háztartási gépek listájába. Mivel "vizes" készülékről beszélünk, csak vizes helyiségben lehetet elhelyezni. Az elsőszámú vizes helyiség pedig a fürdőszoba volt, ahol a mosógép mellett még a centrifuga is elfért. A használt vizet a kádba vezették, vagy közvetlenül a csatornába a fürdőszoba „összefolyóba”. A centrifugából még lavórba is ereszthették a vizet. Így „pacsálni” jobb volt a fürdőszobában. A kettő az egyben megoldás volt még a fregoli elhelyezése, amire azonnal fel lehetett tenni a ruhát szárítani. De ez is megváltozott, mint sok minden más is azóta.

Élet a Hajdu mosógép után

A fürdőszoba így évtizedekig a mosógép szinte egyetlen elhelyezése volt Magyarországon. A Hajdú gépeket nagyon máshová nem is lehetett tenni, hiszen felültöltős volt a „keverőtárcsás” és az autotmata is. De a 90-es évektől kezdve az elöltöltős gépek is bekerültek a lakásokba. Ez a mosógép típus pedig már több elhelyezési lehetőséget biztosított a felhasználóknak. A mosógépnek esélye lett kikerülni a fürdőszobából, ahol nem a 90-es évek fürdőszoba sztárja a „pezsgőfürdős” sarokkád kellett, hogy elférjen mindenáron. Na de ez nem egy ilyen egyszerű történet. A megszokás nagy úr és még ma is sokan felkapják a fejüket, hogy a mosógép miért nincs a fürdőszobában, annak szerintük még továbbra is ott van a legjobb helye.

Mikor nem tesszük a mosógépet a fürdőszobába?

1 .Esztétikai okokból, amikor egy fürdőszoba sokkal egységesebb és barátságosabb mosógép nélkül. Egy mosógép nélküli fürdőszobaképen senki sem keresi a mosógépet ösztönösen.

2.Jobb térkihasználás miatt, amiért a nyert helyet plusz mosdónak, egy plusz wc-nek, egy plusz bidének a wc mellé, egy külön tusolónak, extra tárolónak használhatjuk ki.

3. Egyáltalán nem fér be a fürdőszobába a mosógép, mert van ilyen eset is.

Hová tegyük a mosógépet, ha nem a fürdőszobába?

1.Kényszermegoldás a konyha, ami ismét egy vizesblokk, így könnyű bekötni a mosógépet. Az elöltöltős mosógépeknek külön van konyhába beépíthető verziója is, de a sima gépeket is könnyedén lehet installálni a konyhabútorba, ha tervezünk vele. A könnyű bekötés miatt jelent alternatívát a füdőszobával szemben. A fregoli sem túl divatos a fürdőszobákban, így a szárítás sem a fürdőszobában történi, hanem inkább a nappaliban, ahol a konyha is. Viccesen megjegyezhetnénk, hogy a mosógép első hallásra fura lehet a konyhában, de a mai nyitott konyhás lakásokban a mosógép ugyan úgy ott van, ahol a ruhát leggyakrabban szárítjuk.

2. Gardróbszobába építjük be, ahol akár a szennyest tároljuk és ahol a mosott ruhát szárítjuk. Persze nem mindegyik gardróbszoba alkalmas erre, de lakások tervezésénél érdemes elgondolkodni, ha kivitelezhető. Igen kényelmes, praktikus és esztétikus megoldás. Amíg a konyha egy kénszermegoldás, a gardróbszobában a mosógépnek igen komoly létjogosultsága van. Már csak azért is, mert a mosógép mellett, a nálunk még a gyanakvás árnyékában élő szárítógép is a ruhaszárítás egyik megoldása. A mosó- és szárítógép egymásra helyezve jól mutat egy külön gardróbszobában, ahol csak azt szárítjuk külön ruhaszárítón, amit nem akarunk szárítógépben.

3. A külön mosókonyha persze a másik ideális megoldás, ami egy olyan helyiség, ahol csak a mosógép (és szárítógép) van és akár a külön ruhaszárítás is itt történhet. De gyorsan megragadnánk az alkalmat, hogy milyen érdekes a mosókonyha szavunk. Azt mindenki megérti, de egy mosógépet a konyhában látva azonnal megrökönyödnek, de azt mondják, hogy „Hát ez nekem eddig eszembe sem jutott!” 

A lakásunkon belül a háztartási gépek száma csak egyre sokasodik. Főleg a konyhába beépíthető/elhelyezhető gépek miatt a mosógép már onnan is kiszorul. De egy pici odafigyeléssel nem kell azonnal a fürdőszobára gondolni, amikor a mosógép helyét keressük.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Egy éves cikk, de az Uber kivonulásán kívül semmi sem változott. Továbbra is téma a bérleti díjak emelkedése, amiért eláruljuk, hogy nem az AirBnB a felelős. A szállásközvetítő oldal nélkül sem maradtak volna mozdulatlanok a bérleti díjak.

Ha 2005-től kezdve minden évben az infláció mértékével nőttek volna a bérleti díjak 2014 januárjáig - amikortól nulla a mért infláció Magyarországon - sokkal hamarabb és sokkal rosszabbul jártak volna a bérlők.

50%-kal kellett volna, hogy nőjenek a bérleti díjak 2005 és 2013 között

Nőttek ennyit? Gyakorlatilag stagnáltak és ehhez a bérlők hozzá is szoktak. Emlékezzünk csak vissza a klasszikus 50-60 ezer forintos lakásokra. 2005-ben és 2013-ban is az volt még a sláger. Még 2014-ben is lehetett ennyiért budapesti kis garzonokat és 2 szobás panellakásokat bérelni. 2014 közepétől indultak el az albérleti árak, kb. 2 éve. Mindenkit annyira váratlanul ért, hogy el is felejtette már milyen érzés a dráguló albérlet.

Az elhalasztott bérleti díj növekedés hatása

"Tetszettek volna bérelni a 90-es években, de legalábbis 2005 előtt." Azok voltak csak a nem bérlőknek való idők.

Ha jobban megnéznénk kiderülne, hogy 1990-2005 között folyamatosan, évről évre nőttek a bérleti díjak, sokszor az inflációnál is gyorsabban.

Pedig akkor a bérek nem feltétlenül követték le az inflációt, sőt! 2013 első negyedéve óta viszont folyamatos a reálbérnövekedés Magyarországon. A bérnövekedés hat az árakra és ha még nincs is mért infláció jelenleg, az albérleti díjak már ennek köszönhetően sokkal bátrabban pótolják most be az "elhalasztott" bérleti díj növekedést. Naivitiás lenne azt feltételezni, hogy ahol  növekvő életszínvonal és bérek vannak, ott ez ne hatna ki közvetlenül a lakáspiaci árakra, függetlenül attól, hogy valaki bérlőként vagy vevőként érintett. Pedig csak nézzük meg egy település lakáspiacát és megmondhatjuk, hogy van-e ott értelme élni.

Egyre gyakrabban olvashatjuk és hallhatjuk, hogy továbbra is jelentős bérnövekedesére számít itthon minden szakember. Így érdemes számolni a bérfeszültség bérleti díjakra gyakorolt hatásával is. El nem felejtve, hogy az emelkedő bérek miatt az infláció réme ismét fenyeget, ami akár újra a lakásbérleti szerződések állandó szereplője lehet.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Sokan és sokfélenek ismerjük a Balatont. A retro életérzés valahogy mégis túlsúlyba kerülhet, főleg ha a tó körüli épületek színvolát kellene egy szóval jellemezni. Most augusztusban jelent meg egy interaktív térkép a Lechner Központ munkájának köszönhetően, ami bemutatja, hogy valami még is csak történik a tó körül, ami évente 2 millió vendéget fogad, miközben az állandó lakássoga 260 ezer fő. Nem feltétlenül fog mindenki más szemmel nézni erre a 180 települést magába foglaló „kistérségre”, de lehet, hogy a Balaton már koránt sem annyira retro, mint amennyire annak tartja a közvélemény. 

A tó körüli nyári események külön impulzust adnak a fejlődésnek,  amik mind fontos elemei a  balatoni életnek. Balaton Sound helyett Balaton Life - súghatnának össze a hátunk mögött, amikor a tó jövőképét foglalnák össze néhány szóban.

Nyaralók helyett igazi lakások

2005 és 2014 között 9338 lakás és 1511 üdülő épült a térségban.

Így a teljes lakásállomány 7,5%-át tették ki az ebben az időszakban épült lakások. Az országos átlag csak 5,4%. Vagyis a Balatonon a megújulás gyorsabb ütemű volt. Az üdülők építése és azok aránya 2% volt, ami viszont az országos 2,3% átlaga alatt maradt. Azt érdemes tudni, hogy az üdülő egy teljesen más típusú lakóingatlan, amiben pl. nem kell, hogy legyen fűtés és a terület/telek besorolása is sok esetben meghatározza a végül ráépült lakóingatlan típusát. A számok inkább azt jelzik, hogy a Balaton körül nem üdülő telkekre és nem üdülő típusú ingatlanok épültek, hanem valódi értelemben vett lakások, mert ezekre van inkább már igény. Az igazi lakások értéke és értékállósága is magasabb, ezért üdvözítő jelenségről beszélhetünk, hogy a magasabb kategóriájú lakóingatlanok építésére került át a hangsúly a Balaton mellett.

A Balaton megújul

A térkép készítője felhívja a figyelmet, hogy bár a statisztikák szerint úgy néz ki, hogy az északi part az aktívabb – magyarul %-ban kifejezve inkább ott újult meg a lakásállomány ebben a tíz évben – viszont abszolút értékben, darabszámban mérve a déli parton épült több lakás. Az északi parton főleg a kisebb településeken van a méretükhöz képest nagyobb élet, addig a déli parton, a Balaton körüli települések legnépesebb városa, Siófok is, a lakásépítések egyik fő központja. 2546 új lakás és üdülő épült itt 2005-2014 között, ami azt jelenti, hogy minden negyedik ilyen ingatlan Siófokon található a balatoni régióban.

2014 végén Siófok teljes laképületállományának több mint 17%-a épült 2005-2014 között.

Ez azért is tekinthető szép teljesítménynek, mert 2009-2013 között súlyos lakáspiaci válságról, recesszióról beszélhetünk, ami biztosra vehető, hogy lassította és fékezte a lakásállomány megújulását.

Várjuk a 2015-ös év adatait és azok térképes feldolgozását is, mert ezek után nem lenne meglepő, ha 2015-től új lendületet vett volna ez a térség az újlakások építésében és továbbra is országos átlag felett folytatódna a Balaton megújulása és megszépülése. A jobb minőségű ingatlanok kitolhatják ugyanis a Balatoni szezont, amivel a Balatoni turizmus kritikus pontját lehetne orovosolni. Jó lenne, ha nem kellene augusztus 20-a után már utószezonról beszélni a Balatonnál. Ehhez persze nem csak új lakásokra, hanem megújuló szolgáltatásokra és szolgáltatókra is  szükség van. A kettő viszont jobban összefügg, mint azt gondolnánk.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A csótányok nem csak a lakótelepek (panellakások) és a belvárosi, sűrűn beépített, zsúfolt, kevés zöld felülettel rendelkező városrészek életét nehezítik meg. Nem kell hozzájuk lepusztult ház vagy elhanyagolt lakás. A klasszikus „konyhai” csótányok a legismertebbek - városi élet árnyoldalainak hiszik még ma is sokan -  amik a vizes helyiségek nemkívánatos vendégei. Sok budapesti panelházban és belvárosi „nagypolgári” házaiban állandó írtást igényelnek. Vannak házak, ahol mindezt csendben teszik, nem verik nagy dobra, cikinek tartják. Máshol évente többször is tartanak megelőző kezeléseket és állandó írtást. De Budapesten megjelent a "kertvárosi" csótány is 2 éve.

Indián nyár helyett csótány nyár

Két másik- a német és amerikai - csótány fajok leírásával is találkozhatunk a rovarírtok honlapjain, amikor a téma után érdeklődünk. De a nyár végével egy negyedik faj is megjelenik és egyelőre csak a város budai oldalán. Ez a csótányfaj mindenben különbözik a másik háromtól szinte. Nappal aktív és nem is kártevő, hanem egy erdőben élő rovar. 2014-ben találkozhattak az érintettek velük először. Mi magunk is átéltük az első meglepetés riadalmaiat és azóta már tudjuk, hogy minden év júliustól bármikor újra találkozhatunk velük, amikor július végétől, augusztus elejétől meglepik a budai kerületek zöldövezeteit. Azért is írunk róluk, mert nem érdemes rájuk rovarírtókat hívni, mert nem élnek lakásokban, házakban, csak betévednek oda. Kellemetlen kis jószágok, mert repülnek. Úgy jönnek be a lakásba, mint a legyek vagy a szúnyogok: nyitott nyílászárókon. Tehát a védekezés ellenük szúnyoghálóval történhet, ha már 2014 óta találkoztunk velük. Mivel nappal aktívak, ezért napközben fogunk velük találkozni bárhol a lakásban vagy a teraszon. Falakon, padlókon, a lakás bármelyik helyiségében és bútorán ott lehetnek. Pont ezért tudnak nagy riadalmat okozni, amikor azt látják az érintettek, hogy tv-n mászik vagy a fürdőben a tükrön, az étkező asztalon pl. étkezés közben. De a laptopra, tabletre, mobilra is rámegy a fény miatt. A fény teljesen megbabonázza őket, miközben igen gyors mozgású rovarról van szó. A hímek inkább repülnek, a nőstények meg jó nagyot ugranak, ha veszélyt éreznek. Nagyon kíváncsi jószágok - talán ez bennük a legijesztőbb -  így még az emberre is rászálnak, rámásznak, ami főleg ki tudja verni a biztosítékot. Este a lámpafény is „felébresztheti „őket és mozogni fognak a lakásban, vagy pont a nyitott ajtón és ablakon emiatt fognak berepülni.

Lapp erdei csótány 2014 óta "él Budán"

De szeretnénk megnyugtatni mindenkit, hogy ők a zöld budai kerületek fáin, parkokban, erdőkben és a kertekben laknak. Ha az ablakaink, teraszaink/erkélyek előtt fák vannak, akkor könnyedén betévednek ilyenkor a lakásokba. Az okát nem írják le, de valószínűleg a kellemesebb klímájú lakásokat kedvelik. Ahogy hűl az idő a nyár vége felé úgy jelennek meg a semmiből. Egészen a fagyokig láthatók a lépcsőházakban és a lakásokban is, akármennyire nincsenek is hozzászokva ezen környékek lakói a csótányokhoz. Tehát nem csak társasházakban, hanem önálló családi házakban is beszállnak a lapp erdei csótányok. Nem is kártevőként van nyilvántartva és tényleg csak 2014 nyara óta regisztrálták őket. Több rovarírtó sem ismeri még vagy úgy csinál, mint ha nem ismerné, mert az elit budai kerületek lakói mindenféle diszkréciót elvárnak, nehogy kiderüljön „csótányos” a házuk vagy a lakásuk. Ha tudnák, hogy ártalmatlan, de kétségkívül kellemetlen viselkedésű rovarról van szó, akkor nyilvánosabban is ismert lenne.

Nem kell szégyellni és pánikolni sem érdemes. Rohanni a közös képviselőhöz, a szomszédhoz, a lakás bérbeadójához vagy egyenesen a rovarírtóhoz sem kell. A rovarírtó csak le fog gombolni rólunk egy nagyobb összeget a semmiért, mert a lapp erdei csótányok a körülöttünk lévő zöld környezetben élnek. Nem teljes területeket fednek be, inkább foltokban vannak jelen. Így előfordulhat, hogy az egyik kertben ott vannak, amíg a másikban nem. De ahol megjelennek, ott állandó nyárvégi vendégek lesznek. Most van szezonjuk, az elmúlt pár hétben mi már többször találkoztunk velük és szerintünk nem vagyunk egyedül ezzel a város budai oldalán.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

2016. január 1-én kevesebben voltunk magyar állampolgárok, mint 1958-ban. A természetes fogyásunk szinte megállíthatatlannak tűnik 1980 óta. 1961-ben léptük át a bűvös 10 milliót és 2011 óta ismét kevesebben vagyunk 10 milliónál. A demográfiai folyamataink nem csak a jövőnket kérdőjelezik meg, hanem az újlakáspiac állami lélegeztetőgépen tartását is. Magyarországon a természetes népességfogyással együtt az új építésű ingatlanok száma is csökkent. A 70-es évek építési boomja az első modern értelembe vett lakásépítési láz   is állami segítséggel történt. Nem is történhetett volna másképp a „legvidámabb barakkban”, de akkor egy természetes népességnövekedés kényszerítette az államot, hogy segítse a társasház és családi ház építéseket. Gyakorlatilag 25 évre magára is maradt ez a piac és épültek társasházak és családi házak folyamatosan, de évről évre egyre kevesebb. A következő állami beavatkozás 2001-ben történt, amikor már nem a népességnövekedés, hanem sokkal inkább politikai propaganda élesztette újra a lakásépítéseket. Ez egy tiszavirág életű 2001-2004 között tartó hirtelen lakásszám növekedést jelentett, ami után újra egyre kevesebb lakás és ház épült Magyarországon.

Ismételten emlékeztetnénk mindenkit, hogy a lakásépítési láz 2001 után már 2004-re kifulladt, nem pedig a 2008-as válság után. Az csak a kegyelemdöfés volt, semmi más.

Most pedig 2015 végén jelentették be sok év építőipari és ingatlanlobbijának köszönhetően, a lakásépítések 5%-os Áfáját és az újragondolt szocpolt, a CSOK-ot. A témát most azért hozzuk fel újra, mert adja magát a kérdés, hogy minek kell erőltetni az új lakások építését államilag, ha a magyar lakáspiacon a használt lakásokra van inkább igény? Tehát a kérdés adott és ha az állam a piaci igényeket veszi figyelembe, akkor megszünteti az újlakások pozitív diszkriminációját a családok otthoteremtési támogatásában.

CSOK 3.0 a gyerekek nevében!

Igen, mindenki várja a harmadik felvonást, amiben racionális döntés lenne, ha a fogyó Magyarországon, ahol kb. 560 ezer lakatlan ingatlan van  és súlyos probléma az elvándorlás, nem csak azokat támogatjuk jobban, akik új házat építenek vagy új lakást vesznek, hanem mindenkit egyformán, aki gyerekeket vállal és közben saját tulajdonú ingatlant vásárol.

Az újlakáspiac mesterséges ráerőszakolása a magyar lakáspiacra egyedül az ebben érdekelt építőipar, a lakásfejlesztők, ingatlanértékesítők, pénzügyi szolgáltatók (hitelközvetítők  és bankok pl.)  és persze a hirdetési oldalak érdekeltek. Ők mind hazabeszélnek, amikor egy kitalált évi 40 ezer új lakásépítésről ábrándoznak, ami szerintük egészséges és teljesen elfogadható a kiábrándító demográfiai folyamatok ellenére is.

Szerintünk egyáltalán nem lenne egészséges ennyi új lakást építeni és igény sincs rá, mert elnézve a magyar társadalom kor szerinti megoszlását, akkor elgondolkodhatnánk, hogy mégis kinek kellene annyi új lakás Magyarországon?

De az értékesítésre szánt új ingatlanok szolgáltatásigényesek.

Arányaiban sokkal több ilyen ingatlan értékesítésénél fizetnek a hirdetésért, fizetnek az eladásáért, amiért mind a hirdetési oldalak mind pedig az értékesítő cégek tapossák egymás sarkát, hogy ők legyenek a szerencsések, akik a jutalékban részesülhetnek. Nem lenne ezzel semmi baj, ha nem lenne „társadalom- és egyben piacellenes” az újlakáspiac a lakáspiacon belül.

Ezért mi abban bízunk, hogy vannak felelősségteljesen gondolkodó, nem csak hitvány és semmirekellő politikusok, akik belátják az ingatlanlobbinak nincs jövőképe, csak a mának él:

1. Nekik nem számít hány baba születik vagy nem születik a káros lobbijuk miatt.

2. Az sem foglalkoztatja őket, hogy évente egy közepes városnyi magyarral élünk kevesebben.

3. Butaságokat beszélnek a keresletről, miközben az ingatlanlobbi a saját igényeit és vágyait fogalmazza meg még a médián keresztül is, hogy a kínálatot így bővítsék, a keresletre pedig valamilyen hatást gyakorolhassanak.

4.  Az elmúlt 8 évben is sokkal több új lakást építettek, mint ahányra kereslet volt, de ebből nem lesznek headline-ok a gazdasági és politikai lobbiktól erősen irányított digitális és nyomtatott médiában.

Az állandó túlkínálat a lakáspiacon

A lakáspiacra állandóan a túlkínálat jellemző:

1.  Ez a túlkínálat azért fontos, mert a kereslet válogat és nem mindent vesz meg, ami eladó. Ma is évekig állhat eladatlanul egy keresletét nem találó lakás.

2. A lakáspiac élénkülése látványosan mindig kínálatbővülést jelent, ami utána vonzza a keresletet.

3. Ezért van a lakáspiacon súlyos hatása az elhalasztott/késleltett kínálatnak és nem pedig az elhalasztott keresletnek ( = a kínálathiány okozota nem pedig oka).

Úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy miért lennének olyan hülyék a vásárlók, hogy magasabb áron akarnánkak vásárolni? Nem is hülyék, hanem a kínálat kényszeríti őket erre, ami viszont csak növekvő árak mellett élénk/aktív.

4. A kínálat növekvő árak mellett bőségesebb választékot jelent a vásárlóknak, amiért ők a több közül jobban tudnak válogatni és végül vásárolni. Ha nincs mit megvenni, akkor nem is vásárolnak a vevők.

5. A kínálat hatása a lakáspiacra ezért óriási, amit udvariasan az ingatlanlobbi általában a keresletnek tulajdonít.

6. A kereslet túlértékelése a lakáspiacon azért általános jelenség, mert a lakáspiaci szolgáltatások úgy vannak kitalálva, amik a vásárlóknak elvileg ingyenesek.

7. De tudja mindenki, hogy a vevők fizetik meg az összes közvetített szolgáltatás díját: reklám, értékesítés, pézügyi szolgáltatás (lakástakarék, lakáshitel).

A vevőknek mindenki hízeleg (ismét hazabeszélnek az értintettek) és csábítják őket a saját „oldalukra”.

Igen, ez azt is jelenti, hogy az újlakásokat sem lehet mindig és mindenkor és mindenáron eladni:

1. Az újlakáspiac is mindig túlkínálatos, 20, 10 vagy 5 éve  is az volt és ma is az és mindigis az lesz.

2. Most pedig egyelőre teljes állami háttértámogatással fog nőni a kínálat a piaci igényektől még inkább elrugaszkodva, miközben 2010 óta kb. 40 ezer magyarral élünk kevesebben évente Magyarországon.

3. A bevándorlás és magyar honosítások  miatt fogyunk kevesebben az összesített számok alapján, de a természetes fogyásnál  (halálozás és születések különbsége) sajnos a kép árnyaltabb.  Ezzel pedig most nem a közelgő bevándorlásról szóló népszavazásra teszünk irónikus megjegyzést. A bevándorlók és honosítások nélkül kevesebben lennénk, ami egyszerű tény már ma is. A társadalom elöregszik, a kivándorlás és a bevándorlás a politikusaink nyakkendőjét is egyre kényelmetlenebbé teszi és a mosoly is kezd ráfagyni az arcukra.

Az ingatlanlobbi viszont lelkesebb mint valaha és úgy kommunikál, mint ha nem is lenne „holnap”.

Összefoglalva, jelenleg csak olyan családi otthonteremtési rendszer hathat a veszélyes társadalmi folyamatokra, ami a keresletre (vásárlókra) bízza, hogy a túlkínálatos lakáspiacon milyen döntést részesít előnyben.

Nagyon sokan halunk meg, amit az egészségügyi szolgáltatásaink és egyáltalán az életviteli szokásainkon (sport, táplálkozás, szűrés, megelőzés, stb.) való változtatással tudunk javítani. Sokkal több baba is születne, ha egészségesebbek lennénk mind testben, mind pedig lélekben. A babák születését támogatni a lakáspiacon keresztül is úgy lehet, ha a babákra helyezzük a hangsúlyt és nem arra, hogy új vagy használt lakásban születnek/élnek.

A babák szülessenek a korházban és nőjenek fel ott, ahol a szülők akarják, hogy felnőjenek:

1. Új vagy használt lakás, nem számít, a lényeg, hogy a babáknak legyenek testvéreik.

2. Legyen ez a CSOK 3.0 célja, mert ha van ma nemzeti érdek Magyarországon, az nem az, hogy egyre több új lakás épüljön, hanem az, hogy kevesebben haljunk meg évente, de sokkal többen szülessünk.

3. Ez politikától, vallástól és nemi identitástól független nemzeti érdek, amit nem írhatna felül semmilyen politikai holdudvar vagy gazdasági érdekközösség, választásoktól és gazdasági válságoktól függetlenül sem.

TIPP: Az Ingatlanműhelyünk szerint az 1 gyermekes családok 25%, a 2 gyeremekes családok 50%, a három vagy több gyeremekes családok 100% illetékkedvezménnyel tudjanak lakásokat vásárolni és építeni Magyarországon a lakás árától, méretétől és típusától függetlenül.

INDOKLÁS: A járulékcsökkentés (=munkavállalói és munkáltatói bérterhek mérséklése) mellett ma a legtöbbünket az zavarja még, hogy az agyonadóztatott jövedelmünket újra megadóztatják. Az otthonunk még sem tekinhető egyszerű fogyasztási cikknek. Ha az otthon a család szimbóluma, akkor legyen szimbolikus a családi otthonteremtés állami illetéke is.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Megvártuk, hogy lecsendesedjen a július végén megjelent KSH adatok körüli hurrá optimizmus. Vártunk és figyeltünk az elmúlt két hétben, hogy a lakáspiaci média lecsap-e a nyilvánvaló és teljesen nyilvános információkra, vagy csak továbbra is a felszínt fogja kapargatni. Sajnos az utóbbi történt és meghallgathattuk, hogy az építési engedélyek drámai növekedése bizony az újépítésű "TÁRSASHÁZI" lakáspiac boom hangulatát támasztja alá. Hónapok óta mondjuk, hogy a KSH adatai első ránézésre bárkit becsaphatnak, ezért vágjunk is bele és számoljunk le az első tévhittel.

1. Családi házépítési boom van

A KSH nyilvános adattábláiból egyértelműen kiderül 5434 lakóépületre adtak építési engedélyt 2016 első félévében. Ennek 78%-a családi ház. Ehhez nem is kell többet hozzáfűzni, csak annyit, hogy a magyar családok házakat építenek vagy építtetnek maguknak. Látványos a családi házak épületeken belüli túlsúlya, egyértelmű a hegemóniája.

A jelenlegi családi otthonteremtési támogatás a családi házépítésre gyakorolja a legnagyobb és egyelőre kézzel fogható hatást.

A témánál maradva említést kell tennünk egy újabb félreértésről. A média és természetesen   a KSH is a 13 236 db építési engedélyt promótálta. A szemfülesek – vagy azok, aki már 5 percnél többet szántak a KSH lakáspiaci statisztikáira - mind tudják, hogy a KSH ezen belül megkülönbözteti az új házban kiadott építési engedélyeket. Ez azt jelenti, hogy pl. egy lakásfelújításnál, átalakításnál, ahol nem születik új lakás, csak a régi lesz nagyobb, szebb – a lényeg, hogy új lakás nem épül, csak egy régi alakul át – az is benne van ebben a számban. A valóság ennél egy picit árnyaltabb, hiszen csak 12 576 db új lakásra adtak építési engedélyt.  A grafikonra ezért külön ráírtuk azokat a bizonyos ördögi részletek, ami segít jobban megérteni a jelenlegi folyamatokat. A KSH nem teljesen konzekvens. Az új építésű lakásoknál csak az egylakásos és a háromnál több lakásos épületekben épült lakásokat különbözteti meg egyes esetekben. Így itt az ikerházakat (vagy két lakásos házakat) a családi házakhoz adtuk hozzá (lásd a következő grafikonnál).

2. Szinte minden második társasházi lakást Budapestre terveznek

Budapesten tervezik megépíteni az új társasházi lakások 41%-át, de szinte minden 5. családi ház ebben a városban fog megépülni.

3. Több mint 20 ezer eladatlan újlakás Magyarországon?

Az a tévhit kering a médiában, hogy nincsen új lakás, már mindent megvettek. A kereslet pedig ki van éhezve az új lakásokra, amit a kínálat egyelőre nem is tud teljesíteni sem most sem pedig a közeli vagy éppen távoli jövőben. Az egyszerű parasztgyerek észjárásával az ember fogta a KSH adatait és összeadta majd számolt.

Kiderült, hogy 63 ezer új lakást építettek 2008 és 2015 között, de csak 42 900 darabot értékesítettek. Mi van a többi 20 100 darab új lakással?

A kérdés egyáltalán nem költői, csak azt bizonygatja, hogy a sok most hirtelen lakáspiaci szakértővé avanzsáló a lakáspiacunk közelmúltjával és számaival sincs tisztában. A 2008-as válság, az újlakáspiacot érintette leginkább. Nézzük csak meg milyen sok lakást építettek értékesítési céllal 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is. 2009 és 2010 teljesen betett ennek a szegmensnek. A sokk olyan súlyos volt, amit még egyébként ma is sok helyen érezni. A lakásokat nem tudták eladni, a kutyának sem kellett, hogy lényegretörően fogalmazzunk. Sok kivitelező próbálkozott bérbeadással, de a bankoknál is felhalmozódott egy részük a bedőlő lakásprojektek miatt. 

Budapesten is voltak házak, amik megépültek, de egy darab lakást nem adtak el bennük.

Ha jobban megnézzük 2015 volt az első év, amikor több új lakást vettek, mint ahányat eladásra építettek, így a felhalmozott készletek léteznek és nem csak "odaát".

4. A lakáspiaci árak bizony még mindig a béka segge alatt vannak

A lakásárak csökkenését mantrázók az elmúlt félévben többször keveredtek ellentmondásba. De kit izgat az egy ilyen happy piacon, mint most a lakáspiac. Vannak a hurrá optimisták, akik szerint itt minden a legnagyobb rendben és rakétaként száguldunk a csillagok felé. Mások már a szakadék szélén állva képzelik magukat és segítségért kiáltoznak, félve a mélység hívó szavától. Aztán ránézünk az elinflált lakásárakra és valahol a két véglet között megtalálhatjuk az arany középutat. 2015-ben az újlakáspiac árszínvonala 17%-kal maradt el a 2008-as árakhoz képest, ha figyelembe vesszük a pénzromlást. A KSH sem olyan bátor, hogy 2005-ös árszínvonalon számoljon,mert akkor még a legnyugodtabbak is szívükhöz kapnának. Azok lennének csak a sokkoló számok, hogy micsoda leértékelődés is történt a lakáspiacon, ami a jelenlegi lakásárnövekedés egyik legracionálisabb oka.

Olyan szinten elveszítette a magyar lakás az értékét az elmúlt évtizedben,  ami után természetes jelenségnek kellene lenni amikor visszakapaszkodunk a NULLÁRA.

Még csak egyelőre jövünk ki a gödörből, látjuk a fényt az alagút végén és még sok érdekességet tartogathat számunkra a vicces kedvében lévő „idő”.

A használt lakásaink még mindig ötödével érnek kevesebbet, mint 2008-ban. Ki lehet akkora bárány, hogy árcsökkenséről bégessen 2016-ban, amikor az otthonaink ilyen szintű amortizációját le- és feldolgozni is sok évbe fog telni és közben nagyon is fog fájni.

Ha a fájdalomtól béget a kis drága, még érthető, a lakáspiaci folyamatok elég fájdalmasak tudnak lenni, mert senki sem gondolhatja azt komolyan, hogy a felértékelődés folyamata bár illatos rózsa, viszont ne lennének szúrósak a tüskéi.

5. 1600 milliárdos szektor a lakáspiac

Folyó áron, már a 2008-as szinteket csapdossa ez a szektor.

Sokaknak fogalmuk sincs, hogy milyen hatalmas összegek vándorolnak és talán jobban megértik azt is, hogy az ingatlanértékesítők miért is lettek annyira „éhesek” 2015-re.

Budapesten főleg, ahol az értékesítők szerepe domináns és ahol a lakáspiaci folyamatok halmozottan érvényesülnek, beleértve a lakásárak országos átlag feletti drasztikus növekedését is. 2008-ban 154 ezer lakás cserélt gazdát, 2015-ben pedig 134 ezer. A 20 ezerrel alacsonyabb értékesítési szám, de közel azonos bevétel. Ezek is csak folyó áron vannak számolva. Látjuk, hogy reálértéken 2000 milliárdnál mondhatjuk majd azt, hogy már ott tartunk, mint ahol 2008-ban voltunk.

Higgyék el, mi sem tudjuk elképzelni sem ezt a számot, csak leírtuk olyan Ctrl-C és Ctrl-V módszerrel, hogy továbbra is mindenkit arra bátorítsunk, hogy merjen kételkedni, kérdezzen bátran. Csak a jó kérdésekre lehet jó válaszokat adni.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A kutyusok és cicák népszerűsége a bérbeadóknak is komoly fejtörést okozott az elmúlt 10 évben. Kutyával és cicával még ma sem olyan könnyű lakásba költözni, mert a kiadó lakások többségében ez még mindig nem megengedett. Most elsősorban a gazdikhoz szólunk, mert a bérbeadónak szíve joga eldönteni, hogy mit enged és mit nem a lakásában.

Tiszta kosz

Nem közismert oka a kisállatoktól való erős félelemnek a takarítási szokásainkban keresendő. Persze, tudjuk, mindenkinek csillog-villog otthon a lakása, steril mint egy műtő és még a földről is enni lehet. A hűtője olyan mint újkorában, a mosógépe sem penészes és sehol por, haj, kosz, zsír, vagy éppen vízkő. Még a feltételezés is sértő lenne, ha máshogy lenne. Közben pedig a valóság teljesen más, sajnos. Egy ilyen környezetben a kis kedvenceink csak habok lehetnek a tortán, mert a szőrük csak hullik, minden irányba és legalább olyan porosak is tudnak lenni, mint maga a lakás levegője. Csak nézzük meg, ahogy megrázza magát a kis drága napfényben és láthatjuk, hogy mi minden hullik ki belőle. Ahol kisállatot tartanak, ott még többet és még komolyabb szerekkel és berendezésekkel kellene takarítani. De, amikor a kutya és cica szőr már a konyhai lefolyóban van, vagy a beépített hűtőben, esetleg már a mikróban, akkor elképzelhetjük, hogy mindenhol megtalálható már. És ki fogja vizsgálni nagyítóval a lakást, hogy biztosan nincs szőr a lakásban, amikor az emberi hajat nem tudjuk rendesen összetakarítani a lakásban, nemhogy a kutya vagy macska szőrt. A rendszeres kutya és macska kozmetika sem helyettesíti a lakás takarítását, kár is rá hivatkozni, hogy az „én kedvencem az ápolt és tiszta”, mert a mi hajunk is állandóan hullik, pont, mint a kedvenceink szőre.

Paradigmaváltás vagy hidegháború?

Nem azon múlik, hogy a lakás bútorozottan kiadó vagy üresen, de mindenképpen a bútorozott lakást még nehezebb takarítani, mert nem csak a bútorokon, de alattuk, mögöttük is sok szőr maradhat. Nem a bútorok megrongálása a legnagyobb veszély ilyenkor sem, de benne van a pakliban, hogy a kis kedvenc éppen terminátornak képzelni magát vagy kis méregzsák lesz belőle. A feszültséget pedig egyszerű a bútorokon levezetni. A bútorozott lakás kisállat utáni kitakarítása – valódi és minden értelemben vett kitakarítása – nem kis munka. Ha cégre bízzuk, akkor meg főleg remeghet a szemkörnyéke és a mimikai ráncok mellett az állandó szarkalábak száma is gyarapodhat.

Már azért is, mert a bérbeadók is ritkán adnak ki patyolattiszta lakásokat. A bérlő már megint úgy érezheti, hogy a bérbeadó jár jobban azzal, ha ő viszont tökéltes állapotban adja vissza a lakását. Tehát végülis eljutottunk oda, ahonnan indultunk. A kiadó lakások tisztaságával vannak problémák. A bérlők és bérbeadók egymásra mutogatnak, hogy ki a hibás. Vannak koszos lakást átadó bérbeadók és bérlők is. A kisállatok pedig áldozatul esnek az emberi képmutatásnak, miközben csak arról van szó, hogy nem tudunk takarítani, vagy nem akarunk takarítani, vagy nem akarunk fizetni sem érte, hogy más takarítsa ki helyettünk.

Kisállattartóknak ezért azt javasoljuk, hogy ha kedvencükkel, kis családtagjukkal szeretnének bérelt lakásba költözni, helyezzenek nagyobb hangsúlyt a takarításra és akár a lakásbérleti szerződésben kössék ki, hogy ők bizony céggel szőrtelenítik és fertőtlenítik a lakást, hogy még allergiás is könnyedén be tudjon utánuk költözni egy lakásba. Mert allergiásból legalább annyi van, mint macska- és kutyatartóból. Nem, nem magunk miatt és nem is a bérbeadóért, hanem a kis kedvencünkért, ha tényleg családtagnak tekintjük.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely