A lakásárak növekedési időszakában az alku kérdése háttérbe szorul. De minden jel arra utal, hogy 2014-2016 között az árak „kifutották” magukat és idéntől jóval kisebb tempóban fognak növekedni a lakásárak. Ezt általában az eladók nem veszik tudomásul és továbbra is előre isznak a medve bőrére. Ez konkrétan a hirdetési oldalak látványos hirdetési árai fejezik ki. Teljesen mindegy, hogy ingatlanközvetítő vagy a lakás tulajdonosa hirdeti, az eladó lakások árai magasabbról kezdik a hirdetési időszakot. Beszéltünk már róla, hogy általános jelenség a 20-30 %-kal a piaci ár felett hirdetni. Egy intenzív árnövekedés után viszont még a piaci árakat is nehéz meghatározni.

Egy biztos, a piaci árak nem azok, amennyiért hirdetik a lakásokat, hanem amennyiért gazdát cserélnek.

Ezzel a kérdéssel a foglalkoztunk már, pontosan azért, mert még vevőként is hajlamosak vagyunk túlértékelni a lakások árát. Elhisszük az eladók vágyálmait, az „őszinte ingatlanosok” kedves szavait és megnyerő mosolyát. De ne legyünk önmagunk ellenségei és gondolkodjunk.

1. A kérdés nem az, hogy magas-e a hirdetési ár, hanem az, hogy mennyivel?

Még a legszerencsésebb, vagyis egész jól árazott lakások esetben is 1 millió forint körüli alkut alapnak tekinthetünk, a lakás hirdetési árától függetlenül. Ez a leveszünk 1 milliót az árból mindig egy jó kiindulási alap.

Az alkudozás ilyen esetben sem azt jelenti, hogy felhívjuk az eladót, hogy 1 millióval olcsóbban eladja-e nekünk a lakást. Az alkudozást lépésről lépésre építsük fel.

Először is kimegyünk a helyszínre és figyelünk, illetve hallgatunk. Megfigyelünk mindent, ami befolyásolhatja a lakás árát, majd meghallgatjuk az eladó és vagy az ingatlanos különböző értékesítési trükkjeit. Nem akarnak ők akadékoskodónak tűnni, de a legtöbb esetben ránk akarják tukmálni a lakást. Ezt a részt kell tudni a helyén kezelni. A legtöbb vevő abból indul ki, hogy ha fele igaz annak, amit a tulajdonos és vagy az ingatlanos állít arról, hogy mennyien akarják a lakást még megnézni, akkor dolgozik a kisördög, hogy nehogy lemaradjon a lakásról. Ez egy rossz érzés, olyan, mint ha vevőként bénáznánk és nincsenek senkinek sem az idegei kötélből. Aztán jönnek a történetek, hogy „félórával” maradtam le a lakásról, vagy „már meg sem tudtam nézni”.

Vevőként azért nem baj ha úgy gondolkodunk, hogy a „mi lakásunkat mi fogjuk megvenni és nem más”. Ha valamiről lemaradunk az okkal történik és nem biztos, hogy az volt az a lakás, amit meg kellett volna venni.

Bármennyire is ijesztő és idegesítő lemaradni számunkra szimpatikus lakásokról, amiket csak hirdetésekben látunk, ehhez jobb hozzászokni és megtanulni kezelni. Az alkudozáshoz hidegvér kell. Ha nem esünk kétségbe a lakásnézésen, várunk és eltelik akár egy hét is és még a lakást mindig nem vették meg az utánunk jövő vevők, akkor azért érezzük magunkat nyeregbe és indulhat az okos alkudozás. Ha a tulajdonos hívogat minket, tukmálja a portékáját, közben meg csak dicsérgeti, hogy akkor „mi van, megvesszük vagy nem, mert akkor eladja másnak”, ez mind csak felhívás alkudozásra.

2. Nem sértegetjük sem a lakást sem a tulajdonosát!

Hidegvér, hidegvér és hidegvér. Árat mondunk és nem indokoljuk meg. Árat, ami kevesebb, mint amennyit fizetnénk a lakásért. Az eladó is tudja, hogy csak a legtöbbet akarja kihozni a helyzetből, ő a legmagasabb árban érdekelt. Nekünk vevőként meg az a dolgunk, hogy a tulajdonos piaci áron adja el nekünk a lakást. Ha csak egy picit is megcsúszunk, elnagyoljuk vevőként a lakás gyengepontjait, azzal csak megsértjük az eladót. Ha pedig megsértjük az eladót, nagyon könnyen előfordulhat, hogy elveszítjük a jó alku esélyét.

Sőt, azért sem érdemes „szidni a lakást”, mert meg akarjuk venni. Csak olyan lakást kritizáljunk hangosan, amit kizárt, hogy meg akarnánk vásárolni.

Ez pedig vonatkozik a barátokra és családtagokra is, akiket a vevők elég gyakran magukkal visznek. Ezt érdemes megbeszélni a kis csapattal, hogy a lakást megnézzük és utána együtt megbeszéljük a látottakat, de az eladó és az ingatlanos orrára nem kötjük a véleményünket. Ha vevőként úgy érezzük, hogy a velünk jövő ismerős ilyen szempontból „kockázatos”, akkor vele ne menjük lakást nézni, mert csak rontja az esélyeinket.

Ezt kell valahol megérteni és elfogadni, hogy a lakásvásárlás a lakásról szól, nem arról, hogy „anyu, apu, testvérek, barátok" milyen anyagi vagy más támogatásban részesítenek minket és ezzel milyen jogot szereznek arra, hogy „beleszóljanak” a vásárlás folyamatába.

3. A lakásnézés a kérdésekről szóljon. Kérdezzük az eladót és vagy az ingatlanost és mi csak hallgassuk őket.

Az alkudozás folyamatához elsősorban információkra van szükségünk és meg kell tudnunk állapítani, hogy még is mennyi „plusz” van az árban. Ehhez nem csak „szemmel verjük” a lakást és a környezetét, mert a lakás nem tud beszélni sajnos és nem is ő fogja aláírni az adásvételi szerződést. Az eladóval kapcsolatba kell kerülnünk, akitől csak kérdezzünk és kérdezzünk. Ha kimegyünk lakást nézni, előtte újra nézzük meg az online hirdetését, tudjuk, hogy mit fogunk megnézni. Készüljünk fel, hogy mire vagyunk még kíváncsiak a hirdetés alapján. Ne bízzunk abban, hogy ha ott vagyunk, majd minden eszünbe jut. Úgy pedig ne menjünk, hogy fogalmunk sincs a találkozó előtt, hogy pontosan mit is nézünk meg.

Vevőként nem engedhetjük meg magunknak, hogy felkészületlenek legyünk. Azt ki fogja használni az eladó és az ingatlanos is. Itt pedig most milliókról beszélünk. Ha nem ennyi a havi fizetésünk, akkor mondhatjuk azt, hogy több havi fizetésünk bánhatja, hogy mennyire vesszük komolyan a lakásvásárlást.

Fárasztó, sok összpontosítást igényel. Nagyon kell koncentrálni, figyelni és gondolkodni. A döntésünkkel ne csak azért legyünk elégedettek, mert végül lakást vettünk. Legyünk elégedettek az árával is. Az áralku filozófiája az, hogy a lakás ára két ember döntésén múlik. Vevőként ezt befolyásolhatjuk, ha úgy állunk hozzá és kitartóak maradunk, nem kapkodjuk el, akár több millió forintot is a lakásra költhetünk, de nem a lakás megvásárlására. Alkudjunk okosan, tudatosan, egy koncepció alapján. Hozhatunk egy életre szóló rossz döntést is egy lakás megvásárlásakor, amiért mindenkit hibáztathatunk utólag. Végső soron viszont vevőként mi magunk vagyunk felelősek az ilyen döntésekért is. Ne vicceljünk a lakásvásárlással, inkább legyünk kitartóak!

Az áralku fontosságáról sosem lehet eleget beszélni:

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Egy éve tettük fel a kérdést, hogy a Lakásárak - Nőnek vagy csökkennek?  A kedélyek nem nyugodtak meg és továbbra is újra és újra felmerül a kérdés. A lakásárak változása már a változó piaci folyamatok eredménye, vagyis előre látható. Ezt a legtöbben csak akkor veszik észre, amikor már nyakukig ér a víz. Erre felhívtuk a figyelmet ezzel az ábrával, amikor a Kell-e aggódnunk? kérdésre kerestük a választ. Itt mutattunk először lakáspiaci ciklusokat, de ami még fontosabb, itt mutattuk meg először azt is, hogy lakásárak növekedése önmagában nem jelent semmit.

Az ábra nagyon jól mutatja, hogy a lakásárak érzékelhető növekedése nem állt meg akkor sem, amikor a lakáspiacon már trendforduló következett be és új lakáspiaci ciklus kezdődött.

Az infláció alatti mértékben nőttek a lakásárak, amivel 2004 és 2008 között a kutya sem törődött! 

A reálárnövekedés ábráját időszerű elővenni és leporolni, mert újra van infláció. Ez az ábra is mutatja 2003-2004 között a törést, ami a hegy csúcsát jelentette és innentől kezdve elindult a lakáspiacon a leértékelődés folyamata.

Délibáb jelenségnek neveztük el azt, amikor a lakásárak úgy nőttek, hogy közben a lakások értéke viszont folyamatosan csökkent.

Tehát, aki lakásárcsökkenést vár, arról beszél, az valami hasonló folyamatot kell, hogy keressen, mint ami történt 2003-2004 között. A magyar lakáspiac ciklikussága nagyon kényelmesen ábrázolható, ezért mindazoknak szeretnénk most segíteni, akik a lakásárak csökkenésére keresik a választ. A lakáshitelezés részletes elemzése tovább segítségére lehet mindenkinek.

A magyar lakáspiac történetében 2003-ban érte el a csúcsot, amikor egy év alatt több mint 270 ezer adásvétel történt országszerte. 1999-2003 között olyan lakáspiaci boom törént, ami még ma is felfoghatatlan. A lakáshitelezés mentette meg a lakáspiacot a teljes összeomlástól 2004-2008 között. Ez volt a délibáb, amiért akkor senki sem beszélt lakáspiaci válságról, miközben a lakáspiac már recesszióba került. Az ingatlan leértékelődött, miközben a hitelezés volt a lélegeztetőgép. A hitelválság nagyon fontos oka az ingatlanok elértéktelendése, hiszen a hitelfedezetként szolgáló lakások negatív spirálba kerültek, a bankok pedig közben csak öntötték a hiteleket a lakáspiacra. A lakáspiaci forgalom ennek ellenére már csak stagnált, a hitelezés aránya pedig 2008-ra extrém szintet ért el. A bankok felelőtlen hitelezése az ábráról is leolvasható.

Ha egy bank nem veszi figyelembe a lakáspiaci folyamatokat, ciklusokat, a fedezeti ingatlanok reálértékét, főleg, ha az csökken, akkor az önmaga és nem utolsó sorban az ügyfelei ellensége is.

Ami 2009-2013 között történt, arra meg senki sem akar szívesen visszaemlékezni. Csend volt és hullaszag - emékeztetnénk mindenkit, aki meg akarja állítani a lakáspiacot és a lakásárak növekedését. 2009-től már a piaci árak is csökkentek, nem csak a reálérték.

Ez azt is jelenti, hogy a lakásárak csökkenése már az utolsó felvonás és nem az első a lakáspiaci folyamtokban és azok ciklikus változásában.

Mindig használt lakásokra veszik fel a legtöbb lakáshitelt. Ez egy megkérdőjelezhetetlen lakáspiaci törvény.

Viszont nagyon jól mutatják a családi házak építésére felvett hitelek száma és azok változása, hogy mennyire együtt mozog a lakáspiaci folyamatokkal. Ha egyre több családi ház épül, az jót jelent. Ha egyre kevesebb, az pedig bajt.  Az új építésű lakásokra felvett hitelek száma is árulkodó. Látszik ott is, hogy megtorpant a lakáspiac 2003-2004 között és 2008-ig is csak stagnált.  2016-ban kevesebb új építésű lakást vásároltak hitelre, mint  2014-ben, 2011-ben és 2012-ben. Az új építésű lakások piacán érezhető a bizonytalanság, amíg a használt lakások vásárlásához felvett hitelekben nem.  A családi házak építése is a hitelezés alapján beindult, de az újlakáspiac bizonytalansága fékezi az egész lakáspiacot. Mind a lakáspiaci forgalom mind a lakásárak növekedése a lassulás irányába mutat, bár növekszik. Az infláció miatt a lakásárak reálértéke újból veszélyben van. Ha nem nőnek a lakásárak az infláció felett, akkor rövidebb mint 5 éves ciklusról beszélhetünk. Ha jobban nőnek, akkor az lesz a kérdés kitart-e ez a ciklus 2018 végéig. A lakáspiaci ciklusok 5 évesek voltak eddig. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy a lakáspiacot 2018-ig senki és semmi sem tudja majd megállítani, csak lassítani.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A lakások fenntartási költségei még mindig nem elég hangsúlyosak a vevők döntésiben, pedig fájdalmas sebek (túro) lehetnek ezek a tárasházak hátán.  Ennek legfőbb oka, hogy az eladók sem helyeznek rá túl nagy hangsúlyt. A legtöbb lakáshirdetésben ha van is szó rezsiről, azoknak nem túl sok közük van a valósághoz. Alulbecsültek, még hozzá szándékosan. Az külön bosszantó még mindig, hogy társasházaknál a közös költséget elbagatelizálják és nem is tekintik a rezsi részének. Pedig egy társasházi lakásnál a közös költség az a fix költség, ami minden rezsiszámítás alapja. A közös költségek nagyon változatosak Budapesten. Ahány társasház, annyi féle módon számolják. Ezért vásárlóként egyáltalán nem mindegy, hogy az adott társasház milyen közös költséget jelent. Alapvetőleg három féle típusa van.

1.Csak közös költség, ami a társasház működés és alapvető karbantartási díjait tartalmazza.

Jellemzően kis lakásszámú társasházaknál, ahol csak az alapvető működéshez (társasházi világítás, szemétszállítás, közös vízhasználat kerthez) szednek havi fix költséget a tulajdonostársaktól. Néha nem is annyira fix. Előfordulhat, hogy kis lakásszámú házaknál havonta újra számolják a költségeket és szétosztják lakásonként.

2.Közös költség+felújítási alap, ami a társasház működésén felül már a komolyabb felújítási munkák költségeire képez megtakarítást (pl. új lift, tető javítás, lépcsőház teljes felújítása, önerő egy homlokzat felújításra, stb.).

Ez egy igen gyakori kombináció, mert a társasházak legnagyobb problémája az elavulás és az ezzel járó korszerűsítés költségei. Ezzel hamarosan részletesen foglalkozunk.

3. Közös költség+felújítási alap+víz/fűtés/melegvíz szolgálatások

Előfordulnak olyan új és régi társasházak, ahol a közös költségben van „valami”. A klasszikus kérdés egy magasabb közös költségnél, hogy "Mit tartalmaz?". Ahol nincs vízóra, ott pl. a korlátlan hidegvíz fogyasztás van benne. De ugyan úgy lehet benne házközponti fűtés esetén havi fix fűtésdíj is. A fűtésdíj lehet két tételben szedve nyári és téli fűtésdíjként, de a lényegen nem változat. Akkor is fizetni kell, ha nem használja senki sem a lakást, így válik pont olyan költséggé, mint maga a közös költség.

Lakásonként kell fizetni és nem fogyasztás alapon, hanem csak azért, mert tulajdonosai vagyunk a lakásnak.

Próbálkoznak mérőket tenni ilyenkor a radiátorokra, amit utána éves alapon elszámolnak. Ez a lényegen megint nem változtat, mert ettől még fűtésátalányt kell fizetni havonta, csak a végén lehet nem járunk annyira rosszul, mint ha nem lenne mérve. De még mindig vannak korlátlan melegvíz szolgáltatással is házak, amik nem távhősök, pl. Budapest V. kerületében. Az ilyen házakban a melegvíznek bizony „ára van”, mert nem a fogyasztást fizetjük meg, hanem a rendelkezésre állást. Vagyis azt, hogy 24 órában van melegvíz.

Minél több szolgáltatás van a közös költségben az annak megfelelően emelkedik is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden relatíve magas közös költségben van szolgáltatás. De még azt sem, hogy az egyformának tűnő tárasházakban a közös költségek is hasonlóak lennének. A közös költség Budapesten egy igazi aknamező.

A helyzet ne legyen olyan egyszerű, akár egy társasházon belül is akadhatnak különböző közös költségek. Ha egy házban van központi fűtés és melegvíz, amiről néhány lakás már levált időközben ,akkor a levált lakásoknak más közös költsége lesz. De ugyan úgy eltérés van egy társasházon belül a vízórás és a vízóra nélküli lakások közös költsége között is.

Tehát még házon belül sem biztos, hogy homogén a közös költség négyzetméter alapon, amire vásárlóként nem árt odafigyelni és rákérdezni.

Igazán lutri az új társasházakban van. Itt a beruházók előszeretettel alacsonyabb közös költséget kommunikálnak a marketing anyagiakban, mint amivel később a tulajdonosok szembesülnek.

Vagyis nincs rá garancia, hogy egy nemlétező házban annyi lesz a közös költség, mint amikor az adásvételi szerződést aláírtuk. 20-30 %-kal magasabb díjak elég gyakoriak, amit nem lehet megreklamálni, csak lenyelni.

A társasház-közös képviselet-közös költség háromszög Budapesten nagyon nagyon sok konfliktus forrása. Most mi az egyik legkevésbé ismertet emelnénk ki. Ez pedig a társasházak felújítási alapja, ami része kellene, hogy legyen minden társasház közös költségének, de sajnos nem része. Sok új társasház is úgy alakul, hogy az első 5 évben nem gyűjtenek felújítási alapra, mondván minek, új a ház, minden garanciális. Csak amikor a garanciális munkákat nem végzi el senki, mert a garanciát vállaló cégek már rég fel lettek számolva, akkor majd mehet a fejkaparás. Szóval az új társasházak és közös költségük is tele van sok kérdőjellel. Viszont a régebben épült és főleg a nagyon régi belvárosi házak elképesztő történeteket tudnak produkálni. Vevőként utólag szembesülni egy nem várt kiadással – csak azért mert előtte évtizedekig elhanyagolták a házat – az minden lakásvásárló rémálma tud lenni.

Az elhalasztott felújítások költségét az aktuális tulajdonosok fizetik meg.

Az én házam az én váram egy társasházban teljesen más értelmet nyer, mint egy önálló kertes házban. Egy társasházban lehet nagyon szép a lakásunk, azt érezzük magunkénak, de a társasházra minden forintot sajnálunk:

1. Főleg akkor, amikor igazságtalannak érezzük a hirtelen megemelt felújítási alapot, ami lehet az alap közös költség 50-100 %-a is. Ez pedig gyakorlatilag a közös költség megduplázását is jelentheti.

2. De előfordulhat olyan helyzet is, amikor nagyösszegű befizetést kérnek – több havi közös költséget – felújítási munkákhoz.

Egyik sem lenne kellemes érzés, ha egyik nap boldog lakásvásárlóként ezzel szembesülnénk, hogy a saját tulajdonú lakás nem csak öröm, hanem bosszúság is lehet egy társasházban.

A bérlakás-privatizáció paradoxona

Ez sok évtizedes múltra tekint vissza. A bérlakás-privatizáció paradoxonaként emlegetik. Olcsón lehetett saját lakáshoz jutni Budapesten is a 90-es években, aminek ma ez az ára. A saját tulajdon öröm, a fenntartási költségek viselése már nem.

Az állam nem csak a lakásokat adta oda „ajándékba”, hanem az elhalasztott felújítások költségét is a lakástulajdonosokra terhelte. Ők pedig ha tudják más vállára teszik át a terhet. Ha azok éppen mi vagyunk, akkor borzasztóan dühösnek érezhetjük magunkat.

Nagyon sok régi ház tele van problémákkal Budapesten. Pont azokon a területeken, ami az elmúlt években olyan sokat drágult, de egyébként is mindig a figyelem középpontjában van. A lakásárak nem mutatják meg a belvárosi társasházi problémákat. Vevőként nekünk kell, saját magunknak, eldönteni, hogy az adott társasház a jövőben is megfelel-e majd az elvárásainknak.

Nem csak lakást vásárlunk, hanem tulajdonosok is leszünk egy társasházban.

Hiába leszünk friss tulajdonostárs, a társasház költségei és problémái az adásvételi szerződés aláírásától kezdve visszamenőlegesen is a mi pénztárcánknak fájhat. A megfelelő lakás kiválasztása mellett a megfelelő társasház kiválasztása ezért legalább ilyen fontos. Mindazok a vásárlók, akik csak és kizárólag a lakásra fókuszálnak, könnyen csalódhatnak. Egy jó és szép lakás, lehet egy rémálom társasházban, ami továbbra sem egyszerűen az esztétikai problémákat jelentik, hanem az egyre halmozódó felújítási költségeket. Az „átlagos állapotú” társasházak nem átlagos problémákat rejthetnek.

A bérlakás-privitázóció paradoxona és más lakáspiaci összefüggések:

Kép: budapest-hungary, Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Átlagárakról, átlagos lakáspiaci növekedésről beszélünk a legtöbbet, miközben sem a budapesti sem pedig az országos lakáspiac nem homogén. Ezt az OTP Lakóingatlan Étéktérkép legutolsó elemzése mutatja be leginkább. Jelenleg a legalaposabb, szinte a teljes lakáspiac részfolyamatait is bemutató statisztikai munka, ami a NAV által már regisztrált adásvételi árakon alapul. Ezt azért nagyon fontos hangsúlyozni, mert az ingatlanhirdetési oldalak hirdetési árai megtévesztők, miközben ezekkel az adatokkal a legkönnyebb találkozni. Ha rosszul, hibásan vagy tévesen gondolkodunk a lakásárakról az nem jó eladóként, mert lassabban tudunk értékesítni. Vevőként sem túl biztonságos, ha az „olcsónak” tűnő lakásról utólag kiderül, hogy még is csak túl lett fizetve:

1. Mindenkinek a saját érdekében ezért azt javasoljuk, hogy az adásvételi árakat vegye figyelembe, ne egy hirdetési oldal árait.

2. Azok sincsenek könnyebb helyzetben, akik ingatlanközvetítők „saját értékesítési áraira” akarnak alapozni. Az ingatlanközvetítők árai nem igazán vannak még köszönőviszonyban sem a valósággal.

Ez önmagában megkérdőjelez minden olyan állítást, amit a lakásárakról vagy azok változásairól tesznek. Ha ugyanis túlértékelt árakról beszélnek, azzal számolnak, akkor a valódi lakásárfolyamoktól eltérően, nekik nagyon könnyű lakásárcsökkenést érezni vagy érzékelni. Nem a valóságból indulnak ki, hanem egy jóval magasabb árból, ahonnan van hová csökkeni adott esetben.

Ha a kínálati/hirdetési árak csökkennek, azt az ingatlanközvetítők általában már lakásárcsökkenésnek élik meg. Pedig csak arról van szó, hogy a tulajdonosok egyre inkább úgy áraznak, ami végül adásvételi szerződések megkötéséhez vezet.

Lépésről lépésre nézzük meg, hogy mik azok a biztos pontok ma Magyarországon, amik alapján be tudunk árazni egy ingatlant megközelítőleg. Az egyik legfontosabb, hogy Magyarországon folyik a 21. századi urbanizáció,  a nagyvárosokon kívüli településeknek ez nem jelent örömet.

Tovább súlyosbítja ezt a körülményt, hogy a társasházi lakások a valódi nyertesei a mostani lakáspiaci folyamatoknak. A használt családi- és kertes házak szembeszéllel vitorláznak és továbbra is az értékcsökkenéssel néznek farkasszemet.

Az országos lakáspiaci folyamatok még jobban mutatják a különbségeket. Az átlagok itt már értelmüket vesztik, mert mindenki a lakhelyén, a saját utcájában találkozik a lakáspiaccal, ha egyáltalán találkozik. Ugyanis vannak szürke foltok, ahol a lakáspiac csak egy nemlétező fogalom, még Budapesten is.

Közelebbről megnézve, Magyarország lakáspiaca további érdekes részletket mutat.

Nézzük csak meg mit mond az egyik ingatlanközvetítő a budapesti és az országos lakásárakról:

Az átlagárak mögött vannak átlagár változások is, amik szintén különböző szinteken érintik az ország megyéit.

Amikor már városok szintjére szűkítjük a lakáspiacot újabb kép razolódik ki elénk.

De mit olvashatunk  a másik ingatlanközvetítő budapesti és országos lakásárairól? Csak hogy mindenki emlékezetetét felfrissítsük. Főleg  megyeszékhelyek magasabb ára az igazán nagy kérdés, mert az már Budapest harmadának átlagárát lefedi (300 ezer alatt van Budapesten harmadán a lakások átlagára - részletek néhány sorral lejjebb):

Itt az ideje megnézni Budapestet közelebbről, amit hajlmosak a média és természtesen az ingatlanközvetítők is túlértékelni.

Győri árak vannak Budapest X., XV., XVII., XVIII., XIX.,XX.,XXI. és XXIII. kerületeiben. De a grafikonon ábrázoltuk, hogy debreceni, kecskeméti, székesfehérvári, veszprémi és szombathelyi árakon is tudunk vásárolni budapesti lakást.

De Budapest kerületeiben sem egységesek az árak, nagy különbségeket találhatunk.

Azt is meghallgathattuk már néhányszor a harmadik ingatlanközvítítől, hogy a budapesti belvárosban miért nem vásárolnak már és az áraknak is vége. Ehhez képest az AirBnB hatása a VII. kerület belső részének 1075-ös irányítószámú körzete 2016-ban 50%-os árnövekedést könyvelhet el. a 1051-es V. kerületi körzet átlagára a legmagasabb Budapesten, ami 681 ezer forint/nm átlagárú adásvételi szerződéseket jelent. Ezért ez az alábbi kijelentés csak egy provokatív vélemény, aminek semmi köze sincs a valósághoz:

Hozzá is tehetjük, hogy az elmúlt félévben annyit azért nem változott a világ. Az elmúlt egy év AirBnB bizonytalanságai nem látszódnak a 1051-es és 1075-ös belvárosi körzetben, ami ennek a szolgáltatásnak a Mekkája Budapesten. Gyakorlatilag erre a két irányítószámra korlátozódik ez az üzlet. Egész Budapestet tekintve is erős évnek tűnik 2016. A 23 kerületből 21-ben volt kétszámjegyű növekedés. Ismét emlékeztetünk mindenkit, hogy ne csak a kerületi átlagárakat nézze, hanem a feljebb lévő Budapest térképet is, ami már árnyalja a kerületeken belüli árváltozások szintjét.

Forrás: OTP Lakóingatlan Értéktérkép 2016/2

Kép: Wil van der Velde, Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Isten áld meg a’ Magyar Ingatlant

Jó árakkal; lakástakarékkal

Nyújts feléje ingatlanhirdetési oldalt

Ha küzd ingatlanossal,

Housecentrumballa sors a’ kit rémálomba ringat

Hozz rá sok új lakásépítést

Megbünhödte már e’ lakáspiac

A’ hitel ’s ingatlanközvetítést! /Himnusz eredeti szövege alapján/

A lakásárak csökkenését vizionálják  egyes ingatlanközvetítők, akikről már hetekkel ezelőtt előre jeleztük, hogy szinte másra sem vágynak, csak hogy ilyenekkel rémisztgethessenek minket. A szebb időket is megélt elvileg "piacvezető" – csak éppen senki sem ismeri az ingatlanközvetítők átláthatatlan piacát – ingatlanközvetítő robbantotta a bombát, hogy az általa mért 2016 nyara óta tartó forgalomcsökkenés után, most azzal rukkoljon elő, 2017 első hónapjaiban már árcsökkenés volt a lakásárakban.

"Három pontot csökkent a Duna House Országos Lakásindex értéke 2017. I. negyedévében az előző év végéhez képest, reálértéken pedig stagnálást mutatnak a számok. További árcsökkenés azonban nem valószínű, a kereslet ugyanis az elmúlt negyedévekhez képest emelkedő tendenciát mutat."

Itt bele is zavaradott a nagy felismerésbe, mert a reálárak stagnálását hangsúlyozza a nominális árak csökkenése mellett. Ez lehetetlen:

1.  Ha ugyanis a nominális, tehat az infláció nélküli árak csökkennek, akkor a reálárak (inflációval csökkentett árak) akkor is csökkennek, ha nincs infláció és még jobban csökkennek, ha pedig van infláció.

2.  2017 első negyedévében pedig 2,7%-os inflációt számolt a KSH.

3.  A lakásárak reálértéke csak akkor stagnálhat (=változatlan), ha a piaci lakásárak minimum az inflációval nőttek.

Baj van itt a fejekben és nem is akármekkora!

Az ingatlanközvetítő érzi, hogy ez nem túl piacbarát ilyen háborút vívnia, így mit tehetne másként, ha gyorsan hozzá teszi, hogy ez csak egy átmenti csökkenés volt, már visszatért a kereslet a piacra és nem várható további árcsökkenés. A kereslet visszatérése is azt támasztja alá szerinte, hogy az elmúlt 9 hónapban kivártak a vevők, azért csökkent a forgalom. A KSH semmi ilyesmit nem mért, amire szintén felhívtuk már a figyelmet.

Olyan nagy az ellentmondás a KSH és az ingatlanközvetítő számai között, hogy nyomós okunk van kételkedni az ingatlan- és hitelközvetítő vállalkozás minden egyes szavában legyen szó országos lakásárakról vagy a piaci forgalomról.

Jövő héten fog megjelenni a KSH 2016 IV. negyedévi jelentése a lakáspiacról. Ez nem a végleges számokat fogja mutatni. Arra egészen július végéig várni kell. Csak azt fogjuk megtudni, hogy a forgalom növekedése tovább tartott-e az év utolsó három hónapjában vagy sem. A növekedés nem lehet kérdés, a mértéke már annál inkább. Ahogy ezt néhány hete megfogalmaztuk, nem lenne meglepő a további lassulás, egyszámjegyű növekedés.

A lakásárakat befolyásoló összes tényező 2017-ben is lassan, de biztosan a további árnövekedés és lakáspiaci forgalom további bővülése felé mutat. Nincs okunk ebben kételkedni, mert a lakáspiac, egy franchise-zal szembe, sosem hazudik.

De mitől lehetünk biztosak a forgalom növekedésében?

A válasz nagyon egyszerű. Magyarországon még nem volt példa arra, hogy a lakásárak ilyen ütemben nőttek volna, miközben a lakáspiaci forgalom csökkent volna. 2015-ben a 2. legerősebb lakásárnövekedést könyvelhette el a magyar lakáspiac az EU-27 országaiban. Csak Svédországban nőttek jobban a lakásárak.

2016-ban az Európai Unióban Magyarországon nőttek reál értelemben a leginkább a lakásárak. 

Az Eurostat ilyen rangsora láttán ki az az ostoba, aki az adásvételekben csökkenést mer emlegetni? Ki más, hazaszeretetből csak egy "piacvezető", tőzsdére bevezetett vállalkozás! Nem vitás, ez barbárság és a lakáspiaccal szembeni nyílt háború. Ez pedig a természeténél fogva erkölcstelen.

Kezdő kép: Ranchi, India,  Sanjay Puri Architects Pvt. Ltd. , © Dinesh Mehta
 

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Az ég közelebb van, mint gondolnánk! Kovács Antal, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy az ingatlanpiac miért áll további növekedés előtt. A lakásárak növekedési tényezőit már részletesen összefoglaltuk néhány hete, az OTP Bank pedig most megerősítette.

1.A hitelezés, ezen belül is a lakáshitelezés bővülése 2017-ben tovább folytatódik, ami üzemanyag a lakásárak növekedéséhez az OTP Bank szerint is:

„Az idei év első két hónapjában az ingatlanhitel-piac meghaladta a 85 milliárd forintot, szemben a 2016 január-februári 59 milliárd forinttal, ez 44 százalékos bővülést jelent - mondta Kovács Antal. A Magyarországon kiközvetített ingatlanhitelek az elmúlt évben mintegy 27 százalékkal bővültek, a 2015. évi 415 milliárd forintról 526 milliárd forintra, 2017-ben 40 százalékot meghaladó növekedést vár az OTP vezetése. „

A lakásárak nőnek, mert a bővülő hitelezés a lakásárakat tovább fűti – foglalhatjuk össze röviden tömören.

A CSOK elmúlt 20 hónapjának történetét is összefoglalta az OTP vezérigazgató-helyettese. Erről is beszéltünk már, többször is, hogy a CSOK-piac felét az OTP ban jelenti egymaga, így a tapasztalatai, az információi, a teljes CSOK-ra relevánsak. A CSOK eddig egyértelműen a használt lakások piacára volt hatással és persze az új családi házak építésére. Az ábra mindent elmond, amiben nincs semmi újdonság azoknak, akik rendszeresen olvasnak minket. A használt lakások dominanciája olyan jelentős, amiért továbbra is megkérdőjeleződik a demográfiai hatása az új lakások pozitív diszkriminációjának. Látszik, hogy a CSOK igénylést 75%-ban 1-2 gyermekre igénylik. Ettől demográfiai fordulatot nem lehet várni Magyarországon. Továbbra is ott a kérdés, hogy gyerekek vagy új lakások szülessenek? A CSOK sokkal, de sokkal sikeresebb lehetne, ha nem diszkrimálná az új és használt lakásokat, hanem a családokra bízná a döntést.

Az állam azt mondja nekik éljenek új lakásokban. De a családok mindig is a használt ingatlanokat tekintették elsődleges otthon-céljuknak.

Ezért az OTP Bank más számait is táblázatba foglaltuk és grafikonon ábrázoltuk. Az OTP Bank megismétli azt a fontos gondolatot, amit elsőnek mi képviseltünk nyilvánosan a magyar lakáspiacon, ami szintén egy lakásárnövekedési tényező.

2. Az újlakáspiac stimulálja a használt lakások árát és forgalmát is egyben, az OTP Bank szerint is:

„Az új lakások árai a kínálat felfutásáig növekedhetnek, és mivel az újépítésű lakás megvásárlásához általában a korábbit el kell adni, így a használt lakások piacán is nő a kínálat, és az új lakások növekvő árai a használt lakások árát is megemelik.”

Sokan még mindig kételkednek abban, hogy ha nő az új lakások ára, több új lakást építenek és adnak el, akkor azzal együtt nő a használt lakások ára, a használt lakások értékesítési száma is. A két részpiac együtt mozog. Az téves elképzelés, hogy ha több új lakást adnak el, azzal csökken a használt lakások ára és vele együtt az adásvételek száma is. Ezt képviseli a Duna House és például a Balla Ingatlan is, amivel szemben most már nem csak a mi szavunk és ábráink állnak, hanem az OTP Banké is. Ezúton köszönjük az OTP Banknak, hogy a lakáspiacról úgy beszél, ahogy azt megérdemli. Tovább kell lépni a több mint másfél évtizedes rossz beidegződésen és a lakáspiac félreértelmezésén. A miért vásárolunk, ha nőnek a lakásárak kérdést megválaszoltuk már, amit az OTP Bank alátámaszt saját tapasztalataival. A lakáspiac helyes értelmezése az első számú feltétel ahhoz, hogy akár a KSH akár az OTP Bank adatait információvá formáljuk.

Itt van mindjárt az OTP Bank nagy dobása, mely szerint 6500 db új lakást értékesítettek 2016-ban.

Még soha senki ezidáig ilyen számmal nem állt elő. Az OTP Bank még azt is hozzá teszi, hogy ez közel 50%-os növekedést jelent 2015-höz képest. Viszont ez kb. 4300 db eladott új lakást jelentett 2015-ben. A KSH szerint viszont csak 3400 db új lakást értékesítettek 2015-ben. A 900 db-os különbség a tervező asztalról eladott új lakásokat jelentheti. Legalábbis az OTP Bank szavaiból ez következik értelemszerűen. Így eljátszottunk a számokkal, táblázatba helyeztük őket és természetesen ábrázoltuk is, hogy azonnal kontextusba helyezzük az adatokat. Így azonnal látszik a használt lakások dominanciája és az új építésű lakások drámája is. Olyan mélyről jön fel az új lakások értékesítése, hogy az éves növekedés jóval látványosabb, mint a használt lakások piacán. Ott már 2016-ban lassult a forgalom növekedése teljesen biztosan állíthatjuk, ameddig az új építésű lakások értékesítésében pedig gyorsult. Ez pedig tovább folytatódik idén is, ami szintén egy árnövekedési tényező.

3.Ha pedig nő lakáspiacon a forgalom, akkor nőnek a használt és új lakások árai is.

A lakásárak egyik legbiztosabb növekedési tényezője. Az OTP Bank ebben igen optimista, mert szerinte akár 20%-kal is növekedhet a lakáspiac idén, amiből az új építésű lakások értékesítése további százalékokra pályázik. Ezt mi egyelőre még fenntartásokkal kezeljük. Na nem a növekedés trendjét, mert az világos és egyértelmű. Viszont a mértéke inkább további egy számjegyűre lassuló növekedés irányába mutat. Több okból is, amire maga az OTP Bank ad választ.

A) A lakásárak dinamikus növekedése lassítja az országos értékesítés éves növekedését. Ez pedig elsősorban a domináns használt lakások értékesítésének lassulását jelenti.

A látványos növekedésért mindig a használt lakások forgalma a felelős. Ha az nem látványos, akkor az országos értékesítés sem lehet látványos.

Az OTP Bank szerint 2017-ben 6 (igen hat) ezer darab új társasházi lakást fognak építeni, amíg 2018-ban, pedig 8 (igen nyolc) ezer darabot. Nem mindegy milyen jók vagy rosszak a körülmények és ezek a számok reálisak a beruházok, a bankok és az építőipar szempontjából is.

B) Magyarul az új építésű társasházi lakások kínálata sem tud olyan gyorsan bővülni, mint azt sokszor meg kell még hallgatnunk, csak szerencsére már nem az OTP Banktól.

2019 decemberéig látják előre a jövőt a lakásépítők, utána már nem. Ez pedig egyfajta méreg is, ami megbénítja a döntéshozókat és az újlakáspiacot szorongatja. Lassan és módszeresen elszívja az újlakáspiac nagy energiáit ez a bizonytalanság. Ez pedig negatívan hat az egész lakáspiacra is, mert az újlakáspiac bizonytalansága a használt lakások forgalmának lassulásában is mérhető.

Forrás: vg.hu , Kép: Utsunomiya, Japán, Suppose Design Studio

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Unalmasnak érezhetjük az új társasházakat. Valahogy nincs bennük semmi plusz. De ez nem csak nálunk probléma, amiről tavaly februárban arról elmélkedtünk, hogy akár ilyen társasházak is épülhetnének nálunk. De nem épülnek. Sokkal funkcionálisabbak, amiért egy éve a kertes házaknak akartunk új értelmet adni. De úgy is megfogalmazhatnánk, hogy 100 év múlva nem fogják őket mutogatni, hogy milyen szépek. Mi teszi különlegessé a ma építeszetét? Nehéz lenne kiindulni az itthoni példákból, de meg kell próbálni. Nálunk szinte minden esetben a környezet, az elhelyezkedés egy ingatlanfejlesztés sikerének az alapja. Van egy jó adottságú telek, akkor az már „prémium” életkörülményeket jelent – legalábbis a lakáshirdetésekből ezt üzenik nekünk a marketinges és értékesítő ingatlanosok. Pszichésen hatnak ezek a telkek a vásárlókra, fejlesztőkre, de magukra a gúzsba kötött építészekre is. Budapesten régen épült 15 emeletes társasház. Magasabb pedig még soha. Érdekes üzenete van még ma is, hogy templomoknál, mint a 83 méter magas Szent László-plébániatemplom, 78 méter magas Mátyás-templom és a 76 méter magas Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom, valamint az Országháznál magasabb épületet „elvből” nem építünk Budapesten. A hetvenes évek második felében épültek magasnak számító épültek Magyarországon, amik nem lehettek magasabbak sem a Parlamentnél sem a Szent István Bazilikánál. 1975-ös szolnoki 81 méter magas toronyház és az 1976-ban épült SOTE 89 méter magas épülete. (Megjegyzés: az alábbi kép nagyobb változata a linkben megtalálható)

Gond lenne a magasházakkal?

Műszakilag biztosan nem. Mi elzárkóztunk ettől a világtól, bezárkóztunk a mi kis világunkba. Még a 10 emeletes panelházakat is túl magasnak éreztük. Ezért épültek az elmúlt 20 évben inkább csak 9 emeletes új társasházak, köszönhető a panelház-fóbiánknak a 10 vagy annál magasabb lakóépületek esetében. Sokáig élt az az íratlan szabály, hogy egy 10 emeletes panelházban az 5. emeletig szabad csak lakást venni. Attól feljebb olcsóbbak is voltak. A 5.-10. emeletek között sokszor nincs jó fűtés és melegvíz-rémisztgettük magunkat. Aztán az elmúlt 20 évben a tárasházaknál megjelentek az emeletfelárak. Minél magasabban van egy új lakás az annál drágább. Teljesen egyforma lakások emeletárai súlyos milliókat jelentettek a vevőknek, amit az eladók kíméletlenül érvényesítettek is. Újra sikk lett a magas emelet, életérzés a legfelső szint. Nyoma sincs már a panel-fóbiának, sőt reneszánszukat élik a panelházak. Az új társasházak tervezésnél is elkezdték másolni a panelházakat a lakások elosztásában, ami még ma is mintaértékű. De nem csak panelházak épültek, hiszen a hetvenes években csúszózsalus technológia és népszerű lett itthon , ami egy 1913-ban USA-ban szabadalmaztatott építkezési eljárás. Ezeket csúsztatott zsalusnak hirdetik a tulajdonosaik, de nálunk egy kalap alá veszik a panelházakkal. Olyannyira, hogy az ilyen épületek is résztvesznek az országos panelprogramban. A mai építkezési módszer alapjának tekinthető a csúszózsalus építési eljárás, amikor a házépítők nagy barátja a beton lett.

Magasház-fóbia

Ha pedig a mába tekintünk azt láthatjuk, hogy építenek 14 emeletes (kb. 50 méter magas) társasházakat is Budapesten – melyeket már árulnak. De épülni fog egy 100 méter magas társasház is, ami 28 emeletes lesz. Bár tudjuk, hogy nálunk hamarabb vált ki vitát egy épület magassága, mint építészeti értéke, azért ez az épület sem fog bevonulni az építeszeti történelem könyvekbe, ahogy a hetvenes évek remekei sem. Nem a világ előtt, hanem vészesen a világ mögött lemaradva építkezünk. A magas – még egyszer hangsúlyoznánk a magasság-fóbiát – épületektől féltik Budapest látképkét. A csodálatos Dunakorzó azzal a három igénytelen szállodával nem rontja. A Várban a 2. vilgábháború bombázásai után épült panelházak, a Hilton épülete sem rontják. A panelerdők sem rontják és a hetvenes évek magas házai sem, amiből még akad egy-kettő Budapesten. Ezek már mind a városkép részei. Majd úgy néz, hogy negyven évvel később, az új magasházak már nem férnek bele ebbe az amúgy is igen eklektikus városba. Se nem fognak hozzáadni se nem fognak elvenni a város építészeti hangulatából. Ez egy ilyen város egyelőre, ahol nem születik emblematikus épület magasságtól függetlenül. A Budapest körszálló sem tájidegen ott ahol van, ahol minden épület alacsony és az is egy csúszózsalus remekmű a budapesti hatvanas évek építészeti csodáiból. Megmutattuk a világnak, hogy mire vagyunk képesek, mi magyarok, mert az építeszeinkről a mai napig azt tartjuk, hogy olyanok mint az orvosok: tudnak gyógyítani a piruláikkal. A körszálló helyszíne és a környezet diszharmonikus kapcsolata akkor éppen nem annyira számított, mint ma amikor az építészek egy része haját tépi, arcát mardossa, hogy milyen élhetetlenné válhat a város, ha felfelé kezdünk el építkezni. Szóval úgy 150 évvel lemaradva mi is építünk 100 méter magas lakóépületet Budapesten, amit tekintsünk úttörőnek, ahol a megvalósúlás még mindig fontosabb, mint az építészeti céljai. Erkélyek nélkül úgy néz ki, mint a legtöbb irodaház Budapesten. Szóval építészeti munkának nem tekinthető. Ettől csak formabontóbb és világszínvonalúbb, ütősebb és izgalmasabb magas társasházakat kívánunk Budapestnek az elkövetkező 150 évben.

A Daily Mail cikkét használjuk forrásnak, ahol néhány napja jelent meg ez a tetőmedencés magasház, ami nem csak magas, hanem van stílusa is. Mindig is izgatott minket, hogy nálunk miért nem lehet így építkezni. Ezt az építészeti gondolatot, mint ha nálunk nem értenék meg, ezért felhasználni sem tudják. Úgy tűnhet meg van a mi építészetünknek is a maga gondja, baja. Segítsünk magunkon, mert senki sem fog. Ezért álljon itt egy inspiráló épület. A kezdő kép, megadja a vizuális kapcsolatot az épülettel. Madártávlatból sem egy csúnya lány, ha a látványtervet nézzük.

Ez egy mai példa, hogy mivel is lehet feldobni egy magasházat. A természeti képződményekben is rend van, de  közben irracionálisak is. Markáns természeti miliő, amibe bele lehet olvadni, vagy ki lehet emlekdeni. Az utóbbit válaszották, ahol igaz, ez majd kétszer olyan magas, mint a Kopaszi gáton a 100 méter magas ház, amiért nálunk még keresztet vetnek maguk előtt a város vezetői és az építészszakma hangadói - de sebaj, az ördöggel a Rolling Stones óta lehet cimborálni.

Az első 100 méter magas budapesti társasházban nem lesznek teraszok. Ez az épület pedig nem csak teraszokkal, de medencével is megajándékozza a lakóit.

Itt is meglátszódnak azok a finom részletek. Hiába hatalmas az épület, hiába magas, minden porcikája ki van dolgozva és jól átgondolt. Nagyon hiányzik ez Budapestről, nagyon-nagyon hiányzik.

Azt mondják, csak attól félünk, amit nem ismerünk. Ezért itt az ideje megismerni a magasházak építési szokásait. Nálunk ennek nincsenek hagyományai, nem tudunk mihez viszonyítani, nincsenek gyökerek.  Bátran sétálhatnánk ezen az úton, ahogy ezen a videón a tetőmedencében. Csak természetesen, könnyedén,  tériszony nélkül.

Forrás: Daily Mail

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Ha tavasz, akkor újra jön, hogy ezrek kerülhetnek utcára hiteltartozásuk miatt. Szinte hétre pontosan meg lehet mondani, hogy melyik hónapban milyen híreket láthatunk viszont. A szezonalitás hatása a médiát sem kíméli. Ugyanazt és ugyanakkor tudja megismételni minden évben. A kilakoltatások országosan eddigis nagyon elenyésző számot mutattak. A porftolio.hu a vg.hu hírét egy picit feltöltötte tartalommal. Láthatjuk, hogy a kényszerértékesítések (=kilakoltatások) 2016-ban érték el a csúcsot, ami körülbelül ezer ilyen esetet jelentett januártól decemberig.

Persze, az lenne a legjobb, ha egy sem lenne, de ne legyünk idealisták. Az emberek általában önmaguk ellenségei és a hitelezés velejárója sok rossz emberi döntés is. A bankokat is lehet hibáztatni, hogy miért nem tudják teljes mértékben kiszűrni a kockázatosabb hiteligénylőket. Lehet gyártani elméleteket, hogy biztosan direkt csinálják, hogy mindig legyen nemfizető hiteles. Lehet, meg az is lehetséges, hogy amiben van emberi tényező, ott mindig lesz hiba is. Azért azt érdemes megjegyezni, hogy a hiba felét az autóhitelek és a szabad felhasználású jelzáloghitelek adták az ábra szerint 2016 végén. Utóbbiak azok a filmszerű történetek, amikor „apa” bemegy a bankba és pénzt kér a banktól, az addig tehermentes ingatlanra. Pénzt kérhet bármire, ezért szabadfelhasználású. A piaci alapú (tehát nincs állami támogatás a kamatban) lakáshiteleknél az a 10%-nál is magasabb arány sem kevés. 10-ből egy lakáshitel kockázatokat hordoz Magyarországon. Mit lehet erre mondani?

Önmaga ellensége mindenki, aki úgy vesz fel hitelt, hogy csak az érdekli megkapja és az már sokkal kevésbé, vagy talán egyáltalán nem, hogy vissza is tudja fizetni.

Azt is olvashatjuk, hogy ha baj van, akkor elzárkózik a jelentős többség a banktól. Nem veszik át a leveleket, nem veszik fel a telefont, nem működnek együtt. Úgy csinálnak, mint ha nem foglalkoznának a problémával, akkor az nem is létezne. 72 ezer adósból 4 ezer talált megoldást a bankokkal közösen. 68 ezer meg finoman szólva sem kereste a megoldást és a magányba menekült. Az semmiképpen sem megoldás, hogy homokba dugjuk a fejünket és elérhetetlenné tesszük magunkat. Milyen másképp hangozna az a cím, hogy tízezrek önmaguk ellenségei ma Magyarországon, mint az, hogy tízezrek kerülhetnek az utcára. Az utóbbinál a bank felelősségét hangsúlyozzák, az előbbinél, pedig az adós felelősségét. De az adóst nálunk nem illik hibáztatni, nem elég médiakorrekt. A bank mindig hibás, még akkor is ha nem, ami szintén médiakorrekt. Így megy ez, ha hietelezésről van szó nálunk. A bank csak úgy adja a pénzt, mert az jár „nekünk”. Ha nem tudjuk visszafizetni, akkor meg ahhoz „jogunk” van, amit ha nem is istentől kaptunk, de a médiától mindenképp. Ezzel a képpel szembe lehet állítani a Magyar Nemzeti Bank megtakarításokról szóló friss munkáját. Boldizsár Anna és Kékesi Zsuzsa keze nyomát dicséri, miszerint „Soha nem rendelkeztünk még ennyi megtakarítással”, igen, mi magyarok. Mert ez az érem másik oldala. Van 68 ezer adós, akit fenyeget a végzetük, mert nem megoldáskeresők, hanem problémacsinálók. Majd ott áll velük szembe a sokkal felelősségteljesebb többségi társadalom, akik az elmúlt 6 évben megmutatták, hogy így is lehet élni.

Legyünk rá büszkék és ne csak azok legyenek a hírek szereplői, akik rossz döntéseik miatt kerülnek a címlapokra. Itt lenne már az ideje nem szégyenkezni amiatt, ha képesek vagyunk jó döntéseket is hozni és például megtakarítani. Fantasztikusan jó érzés látni, hogy Magyarországon azért van pénz. Megjátszhatjuk az „olcsójánost”, panaszkodhatunk állandóan, sírva vigadhatunk, mert azt tartjuk magunkról, hogy ilyenek vagyunk. De ez csak kishitűség, mert nem merünk jól élni, félünk a saját sikereinket megélni és megosztani másokkal, mert azt hisszük mindenki irigy és rosszindulatú. A csendes többség nem az, a hangos kisebbségre meg kár építeni az önbecsülésünket. A csendes többség okos döntéseket hoz, készpénzt halmoz fel, nem rohan hitelt felvenni, csak azért mert lehetősége van rá. A csendes többség inkább megtakarít, félretesz, nem akar tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér. A csendes többség megduplázta a pénzügyi vagyonát az elmúlt 6 évben. GDP arányosan 126% a csendes többségnek a megtakarítása, ami azt jelenti, hogy sokkal több pénzük van, mint amennyit egy év alatt az egész ország meg tud termelni pénzben kifejezett értékben.

A csendes többség állampapírban, befektetési jegyben, egyéb értékpapírokban és a bankban tartja a pénzét. Úgy tud így félretenni, hogy közben az eladósodottsága GDP arányosan csak 24%. Ez fejezi ki a csendes többség tudatosságát: 126%-os megtakarítás vs. 24% hitel. A hangos kisebbségnél általában sajnos nincs megtakarítás, csak a hitel van. Pedig a hitelt és annak gazdasági szükségszerűségét sokan félreértik.

Hitelt nem annak szabad felvenni, akinek nincs pénze, hanem csak annak, akinek van.

Aki úgy vesz fel hitelt, hogy nincs mögötte megtakarítás, az kockáztat és nem is olyan ritkán veszít is. Aki mögött van anyagi fedezet, az a hitellel sokszor nyerhet. Más szavakkal megfogalmazva a hitel a gazdagok gyógyszere és a szegények mérge.  A csendes többség csendben van, mert igaza van.

A hitelpiac éppen nő, de pont azokat csábítja, akik a legtöbbet kockáztatják:

Forrás: mnb.hu, portfolio.hu, vg.hu

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Hangulatot bármivel lehet kelteni. Drámázni mindenen lehet. Figyelemfelekeltő hírek nélkül már mint ha nem is létezhetnénk. Szenzációhajhász és persze túlzó kijelentések leggyakrabban elfedik a lényeget. Elveszik a hírt és ami mögötte van. Marad a felszínes üresség, az érzéki csalódás. A történet nem mai, egyidős velünk emberekkel.

Azt mondják a túlélésünk miatt alakult ki és ösztönösen él bennünk.

Nem lehet kiirtani ezt az ősi erőt, csak elfojtani. Elementárisan hat ránk, ha eluralkodik rajtunk. A harc, más emberek megalázása és lenézése, alacsonyabb rendű lénykénti kezelése, csak azért mert különbözik valamiben tőlünk. Mindenkiben ott van, mindenki megfogalmazza magának valahogy, hogy igaznak tűnjön. Vérszerint, származási alapon, anyagi helyzet szerint, vallási, politikai nézet és a bőrszín alapján. Gúnyos megjegyzések, viccek, passzív agresszió, majd a tagadás, hogy nem mi nem gyűlölködünk, csak nem tudjuk tolerálni, ha valaki más. Ha valakire ránézünk és nem látjuk benne magunkat, elindul a kémia. Brazilozunk, orkozunk, vágott szeműzünk, „sötétnek” hívjuk, majd hozzá tesszük, hogy minket nem zavarnánkak, ha nem „lennének itt”. Mindenki éljen ott, ahová való, magyarázzuk magunknak. Még hozzá tudjuk tenni, hogy pont viselkedjen úgy és gondolkodjon úgy, ahogy mi. A nyelv ma már kevés. Ha azt a nyelvet beszéli mint mi attól még nem fogadjuk el. A kinézete más lesz, de még a neve is árulkodhat. Egy fura név hallatán is elindulnak az önvédelmi folyamatok és azonnal fenyegetve érezzük magunkat. Erről a mindennapos emberi viselkedésről adott hírt a CNN, amikor egy amerikai vendéglátó az AirBnB-n azért mondta le a szállásfoglalást, mert az amerikai vendége éppenséggel ázsiai gyökerekkel rendelkezik.

Dyne Sue amerikai állampolgár, de szerinte sem ér semmit az, hogy kedves és rendes ember. Ázsiai kinézete miatt másodrangú lehet bármikor és bármiért. Itt kezdődik a dráma, ami legyen csak az eredeti hír része. Nem kell elragadtatni magunkat, így megy ez a mindennapokban. Csak ránézünk és már meg is van a véleményünk a másikról, főleg, ha azon egyértleműen láthatóak a másság jelei.

A vendéglátó, amikor rájött, hogy olyan szeretne nála lakni, akitől őtt kirázza a hideg, ezt a tudomására is hozta. Írásba adta neki, hogy akkor sem engedné, hogy nála szálljon meg, ha ő lenne az utolsó ember a Földön. Nyomatékosította is, hogy ez nem csak neki szól, hanem az összes ázsiainak.

Nem lepődünk meg, egy ilyen párbeszéd gyakorlatilag percenként történhet meg, csak éppen nem lesz belőle hír. Így élünk mi emberek egymás mellett, hogy tudomására hozzuk a másiknak, ha nem tetszik a „pofája”. Mivel itt egy szolgáltatásról beszélünk, az elkeseredett és sértett vendég az AirBnB-hez fordult, ahol már jó ideje nagyon komolyan veszik az ilyen esetket. Most sem történt másként.

A vendéglátót letiltották egy időre. Ettől meg fog változni, majd más ember lesz? Naiv gondolat és feltételezés. Dehogy lesz más, majd jobban odafigyel, hogy már név alapján jobban tudja szelektálni a vendégeit.

Ez a név körüli mizéria is egy örökzöld téma. Nem kell a tengeren túlra menni, csak megnézni a mi kis hazánk történelmét, ahol magyarosítani kellett mindenkinek a nevét a „béke” érdekében. Mi még ma is család nevek alapján mondjuk meg valakiről, hogy cigány, zsidó, szláv, német, nembeszélve a teljesen „tájidegen” nevekről.

A név az mindent elmond rólunk, gondoljuk itt és gondolják éppen az Egyesült-Államokban is.

Az AirBnB szóvívője, Nick Papas (biztosan görög gyökerű amerikai), szentimentálisan magyarázkodott és próbálta menteni a menthetőt. Dyne Sue minden költségét megtérítette a szállásközvetítő és biztosította a támogatásáról.

Mi meg innen mondhatjuk, hogy sokra megy vele az ázsiai amerikai a görög amerikai szavaival és kevéske alamizsnájával. Az európai gyökerek Amerikában is felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Egy ázsiai sosem lehet teljes értékű amerikai.

Ez még azon sem múlik, hogy az amerikai elnököt hogyan hívják. A politika nem hiányozhat ebből a cikkből sem, mert bűnbak mindig kell. Tényleg olybá tűnhet, mint ha csak egy ország vezetőjén múlna az, hogy hogyan viselkednek az állampolgárai egymással. Mekkora nonszensz már, de így próbálják elfedni a lényeget, ami éppenséggel pont az, hogy bármikor, bárkivel és bárhol megtörténhetett ez eddig is és ezek után is. Ilyenek vagyunk, ez az emberi természetünk. Állatias vagy csak egyszerűen a genetikánkban van embertársainkon uralkodni és megmutatni ki az úr a „háznál”, teljesen mindegy. Így van ez függetlenül attól, hogy az AirBnB milyen jogorvoslati javaslatokkal él, ha a vendégeket atrocitás éri. Az ember az ember, uralkodni tudnak rajta, de megváltoztani nem.

Forrás: CNN

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A saját lakásra spórolni kell. Kevesek örökölnek vagy kapnak ajándékba lakást. Még kevesebben vannak olyanok, akik gond nélkül tudnak lakást vásárolni a havi jövedelmük alapján. Akik albérletben élnek, na ő nekik kell a legjobban takarékoskodni, hogy végül saját lakásba költözhessenek. Az elmúlt évek lakáspiaci eseményei őket érintették a leghátrányosabban.

Legyünk először tisztában az árakkal

Nézzük meg közelebbről a lakásárak változását. Év elején néztük meg mit is jelent a tiszta és teljes árváltozás a lakáspiacon. A kettőt azért különböztetik meg egymástól, mert egy éven belül nem csak az adásvételek száma változik, hanem az eladott lakások egységára sem egyforma. Ezt úgy kell érteni, hogy egyáltalán nem mindegy hol és mennyiért adnak el lakást. Ezért sem mérjük a lakásokat darabra.

A tiszta és teljes árváltozás annál közelebb van egymáshoz minél inkább egyforma helyeken, egyforma (átlag)árú lakásokat adnak el a bázis és az aktuális évben.

Ha megváltozik egy évben az eladott lakások elhelyezkedése és egységára, akkor bizony különböző teljes és tiszta árváltozást fogunk látni. Ez egyben a lakáspiaci folyamatok megváltozását is jelenti, amikor a tiszta és a teljes árváltozás elkülönül egymástól.

Nagyon leegyszerűsítve, ha több drágább lakást kezdenek el eladni, akkor a teljes árváltozás nőhet úgy, hogy a tiszta árváltozás viszont csökken, mint ez történt 2013-ban. Fordítva pedig erre 2016-ban látunk példát, amikor egyre több olcsóbb lakást adtak el, ezért a teljes árváltozás minimális árnövekedést fog csak mutatni (még nincs végleges adat), addig a tiszta árváltozás jóval magasabbat. Ez azért van, mert a tiszta árváltozás csak azoknak a lakástípusokank az árváltozását veszi figyelembe, amit mind a két évben eladtak, pl. budapesti lakások . Ezért hívják tisztának, mert a többi lakás árától megtisztítják, hiszen azt nem lehet hasonlítani máshoz - például egy budapesti és egy kisvárosi lakás ára nem összehasonlítható - mert előző évben nem adtak el belőle. Ezt nevezi a statisztika összetételhatásnak, ami 2016-ban újra látszik az országos lakásárakon.

Ezt tudja a statisztikai hivatal, de nem tudja a laikus átlagember, aki mindent gond nélkül fog elhinni árváltozásokról, amiket a médiában hall.

Ezért fontos tudni, hogy a lakáspiac egészét, aktális folyamatait mindig a teljes árváltozás mutatja.

2013 végén már láthatóak voltak az árnövekedés jelei, amíg a tiszta árváltozás még mindig árcsökkenést mutatott. 2016-ban a tiszta árváltozás még nem mutat kóros árcsökkenést, csak az árak dinamikájának a csökkenését. Biztosak lehetünk benne, hogy egyszámjegyű országos árnövekedés történt 2016-ban, ha a tiszta árváltozást nézzük. A teljes árváltozás már stagnálást mutat, amiről januárban beszélve, megállapítottuk, hogy az olcsóbb lakások előretörését jelentette, magyarul Budapest súlyának és arányának bizonyos csökkenését az országos értékesítésben.

Budapesten még mindig brutális árnövekedés volt 2016-ban is. Az utolsó hivtalos KSH jelentés is 20% fölötti.

A bérnövekedés még nem jelent több esélyt a saját lakásra

Ezért az országos lakáspiaci folyamatoktól elkülönülve kell vizsgálni, ha Budapesten élő bérlőként gondolkodunk saját lakásban. A jövedelmi viszonyok hiába Budapesten a legkedvezőbbek, ha a lakásárak és a bérleti díjak is itt igen aktívak. A bérek és a lakásárak kapcsolatával február elején foglalkoztunk, viszont február 20-án a KSH véglegesítette a 2016 utolsó negyedévi bruttó béreket. A táblázatot módosítottuk, ami jelentős változást nem mutat.

A budapesti lakásárak jóval a bérek fölött nőttek az elmúlt években. Ez azt is jelenti, hogy extra megtakarításra kényszerül minden bérlő, aki vásárlást tervez. Illetve megnő a hiteligénye.

Egyre jobban el is kell adósodnia valószínűleg, ha bérlőből tulajdonos akar lenni.

1.Az első megállapítás, amit tehetünk, hogy bérlőként romlottak a kilátásaink a hitel nélküli vásárlásra. Szinte esélytelennek tűnik, hogy egy bérlő ilyen drágulás mellett hitel nélkül tudjon vásárolni.

Főleg szembetűnő lehet ez akkor, amikor a bérleti díjakat és a havi nettó fizetésket hasonlítjuk össze. Brutális kiadási többletet jelenethet a hasonló életszínvonal fenntartása bérlőként.

2. Ez egyben azt is jelenti, hogy bérlőként mindig és mindenkor az tud spórolni és saját lakásra félretenni, aki átlagon aluli lakást bérel és vagy a lakhatás költségeit meg tudja osztani.

Így el is érkeztünk a legfontosabb megállapításhoz, amivel ma egy budapesti bérlő szembesülhet. Ha saját tulajdont akar, akkor zsúfolodnia kell másokkal egy lakásban és lehetőleg minél olcsóbban.

Nem véletlenül hangsúlyozzuk újra és újra, hogy még Budapesten is komoly lélektani határ a 100 ezer forintos bérleti díj. Csak így van reális esély lakást vásárolni hosszú évek kemény nélkülözései árán.

Egyedülállók, párok, egy gyerekes családok még ma is 100 ezer forintig keresnek leginkább lakásokat.

3. Az egyedülállóknak a legdrágább a lakhatás Budapesten, ő nekik tart legtovább és nekik a legnehezebb a saját tulajdon megszerzése megtakarításból.

100 ezer havi bérleti díj felett pedig elindul az összeköltözés, amivel bérbeadóként könnyen találkozhatunk a mai budapesti albérletpiacon.  Ha több szobás egy lakás ma még fontosabb mint valaha, hogy mennyi használható belőle hálószobaként = külön nyílnak-e. Minél több ember tud bezsúfolódni egy lakásba, például 2 hálószobával és 2 párral számolva, négy fő, akkor óriási spórolást eredményezhet a lakhatási költségekben.

4. A budapesti lakáspiaci folyamatok az elmúlt időszakban újra arra kényszerítik a bérlőket, hogy a lakhatási költségeiket megosszák. Több az összeköltözés, vagy komoly harc folyik az olcsó egyszobás és kétszobás lakásokért.

Ésszerű döntésnek tűnik, amivel bérbeadóként sem árt, ha tisztában vagyunk.

5. Az átlag bérleti díj a budapesti lakáspiacon mindig és mindenkor azt jelentette, hogy az az alatti albérletpiac az aktív és a felette lévőben jóval kisebb a kereslet. Ez pedig pont azért van, mert nincs más út, ha egy bérlő egy bizonyos idő után nem albérleti díjat, hanem inkább hiteltörlesztőt szeretne fizeni. Ahhoz előtte viszont az önerőt spórolással elő kell teremtenie.

6. Az a bérlő, aki nem hajlandó feladni megszokott és kényelmes életszínvonalát a dráguló lakáspiacon, ő egyre távolabb kerül a saját tulajdonú lakástól.

A mai budapesti albérletpiac közelebbről:

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Ha a társasház alatt van üzlethelyiség, eljöhet a nap, amikor valamilyen vendéglátó helyiséget szeretnének ott nyitni. Egy lakóközösséget megoszthatja melyik szolgáltatás hasznos melyik nem rájuk nézve. Vitákat, állandó feszültséget jelenthet, főleg ha előtte sosem volt a házban ilyen szolgáltató. A ház körül a forgalom megnőhet, nehezebb lehet parkolni, több ember mozoghat, beszélgethet. A példa adott és nagyon is élő. Étterem akar nyitni ott, ahol eddig egy csendes és láthatatlan cég működött. Egy étterem, mely főzni akar (hideg-meleg konyhát üzemeltetni), ezzel felmerül a szagok és a szemét problémája is. A lakók elkezdenek aggódni, „hallucinálnak” és mindjárt túlvilági poklot vízionálnak a ház körül. A társasház közös képviselete nyomás alatt van, így mindent elkövet, hogy lehűtse a kedélyeket, elébe menjen a káosznak. Azon kívül, hogy közgyűlést tart és minden felmerülő kérdésre választ próbál adni, a jogi háttérről is tájékoztatja a lakókat. Állásfoglalást kért a Társasházkezelők és Közös Képviselők Országos Szövetségének Elnökétől, Jogászától. A közös képviselet kérdései és az Elnök Asszony válaszai:

"1.Szükséges-e a tulajdonos közösség (közgyűlési határozat) határozata arra, hogy a képviselet a hozzájárulási nyilatkozatot aláírja, megadja az étterem üzemeltetéséhez, vagy ezen esetben (mivel vendéglátó megjelölési ingatlan) elég csak a képviseletnek aláírnia közgyűlési határozat nélkül?

A Társasházi törvény (Ttv) 18. § (1) bekezdés szerint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek megváltoztatott használatához a közgyűlés hozzájáruló határozata nem szükséges és az engedélyhez nem kötött építési munkák esetén sem alkalmazni a 21. § (1) bekezdését. Továbbá a Ttv. 18. § (3) bekezdés b) pontja tartalmazza azokat az eseteket, amikor a közösség kifogással élhet, étterem esetén pl. a szemét elhelyezés szokott gondot jelenteni, valamint az ételszag, ha nem megfelelően tervezték meg az elszívást.

2. A tulajdonosok teljesen megvétózhatják-e ezen albetét meleg-hideg konyhás étterem megnyitását, ezzel ellehetetlenítve ezen albetét bérbeadását, eladását?

Miután nem kell hozzá közgyűlési határozat, így nem akadályozhatják meg, de a működés során fellépő zavarok miatt bejelentéseket tehetnek. Ezért kellene lehetőleg minden konfliktus forrást írásban rögzíteni és még most megoldást találni a tulajdonosok által tett kifogásokra."

Összefoglalva, a lakóközösség tehetetlen, ha az étteremtulajdonos minden szabályt betart. Panaszkodni és elégedetlenkedni mindezektől függetlenül lehet. A társasházi élet a szoros egymás mellett élésről szól, amiben a bérlők mellett utálhatjuk éppen a házban és a ház alatt üzemelő különböző vállalkozásokat is. Egy jó étterem egy társasház alatt nem csak kellemetlenségekkel és kompromisszumokkal járhat együtt. Lehet hozzáadott értéke is, ami akár a házban lévő lakások árában is érvényesíthető. Egy jó étterem környezete szinte mindig rendezett, hangulatos. Élettel tudja megtölteni az amúgy nagyon unalmas hétköznapi életteret. Érdemes lehet elgondolkodni azon lakóként hogyan nyerhetünk ezzel. Azok a társasházak a sikeresek, ahol képesek közösségként működni. A társasházak attól lehetnek mégjobbak és élhetőbbek, ha a lakói nem csak a saját lakásukkal foglalkoznak, hanem magával a házzal is.

A társasházban nem csak tulajdonosok, hanem bérlők is élhetnek:

Kép: Restaurant Padrinos by Fernando Ortiz Monasterio, Mexikóváros, Mexikó Forrás: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Amikor felmerül egy beszélgetésben, hogy teljesen új építésű vagy használt lakást vásároljunk, a lakástulajdon-szerzési illeték a legutolsó a sorban, amit érvként felhoznánk. Most pont ezért helyezzük reflektorfénybe. Van szabályozás, ami már nagyon régóta nem változott. Ilyen az, amikor eladunk egy lakást és veszünk egy általában drágábbat. Ilyenkor a drágább lakásunk illetékalapja (forgalmi értéke) csökkenthető az eladott lakás árával (forgalmi értékével). Ezt hívják lakáscserét pótló vételnek. Ez kimondottan azoknak érdekes szabályozás, akik eladásban és vételben is gondolkodnak egyszerre.

Az illetékszabályozás elmúlt 15 évében azért vannak említésre méltó események. Így készítettünk egy táblázatot, amiben összefoglaltuk a lényeget. Már csak azért is, mert van benne egy nagyon-nagyon feltűnő és egyben 12 éve változatlan eleme.

2001 és 2004 között minden teljesen új építésű lakás 30 millió forintig illetékmentes volt. Ez pörgette is a lakásépítéseket.

Az sem véletlen, hogy most erről beszélünk: A mai lakáspiaci környezetben, az elmúlt évek drágulása után, jogosan merülhet fel a kérdés mindenkiben, hogy ha 2001 és 2004 között 30 millióig illetékmentes volt egy vadi új lakás, akkor most miért nem?

2005 január 1-e óta csak 15 millió forintig illetékmentes az új lakás megvásárlása. Sőt a szabály úgy szól, hogy a 30 milliós új lakás árából 15 millió forint illetékmentes. Viszont a 30 milliónál drágább új építésű lakás teljes vételárára illetéket kell számolni. Az újlakáspiacról az érintettek jelenleg kitörő örömmel szeretnek beszélni, mint ha minden rendben lenne. Építkezési boomról beszélnek, kielégíthetetlen keresletről és zsebbenyúlós árakról. Csak nehogy egy újabb pofont kapjon az újlakáspiac, mert a kínálata teljesen spekulatív módon bővül. Ez azt jelenti, hogy egymást hergelve a szereplők, a piaci hangulat hatására, nem pedig a piac ismeretében hoznak döntéseket vagy éppen tesznek kijelentéseket.

2000 után, 2004-ben épült a legtöbb lakóingatlan Magyarországon. Nem véletlen a rekord. Minden fejlesztő, építési vállalkozó, aki élt és mozgott, azon dolgozott, hogy mindent meg lehessen építeni 2004. december 31-ig. Előre hozott építkezés és előre hozott vásárlás is történt ebben az időben, ami a mai újlakáspiacról teljesen hiányzik.

A vevők egyszerűen kivárnak, de a vállalkozónak ketyeg az 5% ÁFA bomba, ami 2019. december 31-ig lesz érvényben.

A kínálat kormányzati nyomás alatt van. Nem azért kér építési engedélyt és kezdi el hirdetni a még nemlétező lakásokat, mert ott toporog az ajtóban a sok vevő. Az ajtóban az állam toporog és mutatja, hogy telik az idő, nincs már olyan sok hátra.

Aki idén nem kezd el építkezni, az 2019. végéig nem valószínű, hogy be tudja azt fejezni. Ott a CSOK, kiabálhatnak most be a pálya széléről mindazok, akik nem terveznek új lakást vásárolni. Akik valóban gondolkodnak új lakásban, azok pedig kaparják a fejüket, hogy jó-jó a gyerekvállalást bizonyos szintig értékelik, de az új lakások nagyon drágák. Bár, vannak arra törekvések, akár ingatlanközvetítők akár ingatlanhirdetési oldalak részéről, akik folyamatosan manipulálni kívánják a vevőket. El akarják velük hitetni, hogy a használt lakások már majdnem annyiba kerülnek mint az új építésű lakások. Ez persze messze nem igaz. A hirdetési oldalak a kínálati árakkal játszanak, amit vagy megemlítenek vagy nem a média híreikben. Így csak röviden menjünk szembe a lakáspiac kommunikációs trendjével:

• A használt lakások kínálati árai 40%-kal magasabbak jelenleg a valódi adásvételi áraknál, amit egy hirdetési oldal például kommunikálni képes. Az új építésű lakások árai meg nagyjából lefedik a valóságot, mert az új lakásokat általában annyiért árulják, amennyiért végül el is adják.

• Budapesten a használt és új lakások átlagárai között még mindig nagy szakadék tátong. Ugyan azon a környéken egy új és használt budapesti lakás ára között 30%-50% különbség is lehet.

Ez pedig pont elég ahhoz, hogy a vásárlók a használt lakások piacán nézelődjenek és inkább lakásfelújításban gondolkodjanak. Az új lakásra is költeni kell, főleg ha nem fogadjuk el a „fapados” belsőt. Arról már nem is beszélve, hogy az 5% ÁFA a lakásban lévő konyhára nem vonatkozik.

Ezért egyre divatosabb konyha nélkül kínálni a lakásokat, mert a fejlesztő a magasabb ÁFA miatt a konyhát már nem építi be az új lakások árába. Az új lakások nem csak drágábbak lettek, hanem egyre többet is kell rájuk költeni, hogy beköltözhetőek legyenek.

Egy új lakás koránt sem azt jelenti, hogy csak kifizetem az árát és utána pont azt kapjuk, amit a marketing reklámokban láttunk. Ha azt akarjuk, hogy úgy nézzen ki, mint amilyen képekkel eladták nekünk, akkor arra költeni kell. Mindenkinek vannak kérdései, ha a lakásvásárlásnál a rászánt összeg felső határát feszegetik a lakásárak.

Az illeték egy kötelező költség

Most, ilyen új és használt lakásárak mellett talán érdemes lenne felülvizsgálni az illetékmentesség kérdését. A 15 millió forintért új lakást Magyarország fejlődő részein nagyon nehéz kapni. Főleg olyat, amiben gyereket lehetne vállalni. Az illetékmentesség újragondolása előtt talán érdemes megnézni ezt a táblázatot. Ennek érdekében készítettünk is egy másik táblázatot, amiből látható, hogy az állam mennyire pozitívan diszkriminálja az új lakást vásárlókat.

Az már szinte egy csoda volt, amikor 2013. január 1-től a használt lakásokra vonatkozó első vásárló illetékkedvezményét 8 milliós összegről 15 millió forintra emelték fel.

50% illetékkedvezményt kap ma minden 35 évnél fiatalabb lakásvásárló, aki első használt lakását vásárolja meg 15 millió forintig.

A használt lakások népszerűsége töretlen és felülírhatatlan a lakáspiacon, így ennek a kedvezménynek a módosítása nem várható sajnos,  annak ellenére, hogy ott a CSOK is sokkal kevesebb.

Pedig a gyereket vállalók 70%-a használt lakást vásárol magának. Az állam szembe megy a társadalom igényével és mindent megtesz azért, hogy az új építésű lakásokat vonzóvá tegye. A fizetendő illetékek mértéke önmagukért beszélnek. Egy 30 milliós új lakásnál dupla illetékkel bünteti a törvény a használt lakás vásárlóját egy új lakás vásárlóval szemben. A különbség még látványosabb, hogy ha a CSOK-ot is figyelembe vesszük:

A CSOK az csökkenti az illetékalapot. 30 milliós lakásnál, 3 gyerekkel, a használt lakást vásárló majdnem hatszor annyi illetéket fizethet, mint az új lakást vásárló:

CSOK nélkül 600 ezer forint az illeték egy 30 milliós új lakás vásárlása esetén. A 3 gyereke után járó CSOK-kal vásárolva a 30 milliós új lakás illeték harmadára, 200 ezer forintra csökken.

Amikor 3 gyerekes CSOK-kal 40 milliós új ingatlant vásárolunk, akkor az illetékalapját a 10 milliós támogatással tudjuk csökkenteni. Itt viszont már az ingatlan 40 milliós ára miatt további illetékkezdvezmény nem vehető igénybe, így 30 millió forint után 4% illetékkel számolva 1.200.000 Ft a fizetendő illeték.

Büntetik jelenleg a használt lakások vásárlóit, akik az illetékkülönbségek ellenére is ezt a típusú lakóingatlant választják. Az új lakás nagyon drága, amiért az illetékkedvezmény eltörpülhet, mint döntési tényező. Csak félreérthetetlenül üzen számunkra az állam, hogy szerinte mikor hozunk jó döntést.

Az állam és az ingatlanpiac kapcsolatáról bővebben:

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely