Aljas dolog a lakáshitelezésről úgy beszélni, hogy az önerő kérdését nem tekintjük alapfeltételnek. Most éppen a Fundamenta lépett ebbe a folyóba. A lakáshitelt szinte kivétel nélkül úgy állítják szembe a bérleti díjjal, mint ha egyszerű döntés kérdése lenne, hogy holnaptól bérleti díjat fizetek vagy törlesztőrészletet. A mai lakáshitelezés pedig sok szempontból nem is összehasonlítható például a 10 évvel ezelőttivel. Óriási hiba ugyanis csak a kamatokat, a forint alapú hitelezést és akár a teljes futamidőre fix törlesztőrészletet hangsúlyozni. A lakáshitelezés mindig és minden körülmény között kockázatvállalást jelent. A mai lakáshitelezés egyértelműen biztonságosabb, de ezzel együtt tömegeket rekeszt ki a lakáspiacról:

1. Ma egy lakás megvásárlásához a lakás vételárának 50%-val minimum rendelkeznünk kell készpénzben. A hitel nem lehet több 50%-nál. De ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor a bank jobban örül a 60% önerőnek + 40% hitelnek.

2. De nem csak az önerő kérdésében szigorúak a bankok, hanem a lakások értékelésében is. Nem az adásvételi ár alapján értékelik az ingatlant. Azt rendre kevesebbre fogja a bank beárazni, mint amennyiért mi megvesszük. Így a felvehető hitel mértéke is ennek megfelelően csökkenhet, az elvárt önerő meg nőhet.

3.  A harmadik kérdés pedig a havi rendszeres jövedelmünk. Az önerőt a jó havi fizetés sem tudja helyettesíteni. Hiába megyünk oda a bankhoz, hogy mi képesek lennénk akár havi 300 ezer forintos havi törlesztőrészletre is, nem fogja érdekelni. A jövedelemarányos hiteltörlesztőrészlet szabályainak hiába tudunk megfelelni – ami szintén egy komoly szigorítás – a bank az önerő nagysága alapján fogja meghatározni a maximálisan felvehető hitelt. Így az önerő nagysága határozza meg, hogy milyen lakást is tudunk venni.

Ez 10 évvel ezelőtt egyáltalán nem így volt. Olyannyira nem, hogy muszáj egy kicsit visszaemlékezni mik azok a jelentős különbségek, amik minden kétséget kizáróan hatnak a laksápiac jelenére és jövőére is. Abban az időszakban lehetett kockáztatni. A kockáztatásnak nem csak vesztesei voltak hanem nyertesei is. Be lehet úgy állítani azt a hitelezést, mint ha ördögtől való lett volna, de közben kiderül, hogy sokkal közelebb állt a magyar valósághoz, mint a mostani:

1. A használt lakásokhoz 60%-70% hitel + 30%-40% önerő kellett.

2. Az új építésű lakásokra pedig 75%-90% hitel és 10%-25% önerő.

3. Ha magas fizetést tudtunk igazolni, akkor általában a bankok sokkal rugalmasabban kezeltek az önerő kérdését. Tehát akkor jóval fontosabb volt az, hogy a törlesztőrészletet ki tudjuk-e fizetni, mint sem hogy mekkora az önerőnk.

4. Ezzel mentek is trükközések. Bejelentkezhettünk egy ismerős cégébe legalább három hónapra. Kérhettünk nettó 500 ezer forint fizetést, amit zsebben visszaadtunk és a banknál igazolhattuk, hogy mi képesek vagyunk sok százezer forintos törlesztőrészletre is. A bank meg boldog volt és már hitelezett is.

5. Abban az időben nagyon sokat számított egy belső ember, aki például a hitelkérelmek elbírálásáért volt felelős. A hitelközvetítés azért is virágzott, mert ha valaki ismert egy fontos embert, annak megérte fizetni, hiszen egyáltalán nem volt mindegy, hogy 75% hitellel vagy 90% hitellel tudtunk lakást venni.

Ez kétség kívül nem volt veszélytelen, de attól még nagyon sokan nyertek is ezzel, mert tényleg albérlet helyett a törlesztőt fizethették. Minimális önerő mellett saját lakásba tudtak költözni. Pár millió forint önerőből saját lakást lehetett akkor vásárolni, pont azért mert nem az önerő volt a hitelezés alapja, hanem a havi rendszeres jövedelmünk és nagyon fontos volt akkor még a hitelfedezetet jelentő ingatlan. Egy kis belvárosi lakást meg lehetett venni 2-3 millió önerővel és 4-5 millió hitellel. Ma meg 8-10 millió önerő nélkül egy nyamvatt kis lukat sem vehetünk a 7. kerület "rosszabb" részein sem.

Az új lakások piaca akkor pont ezért volt jóval nagyobb, mint ma. Az új lakások nem csak ma tűnnek drágának, drágák voltak azok már 10 éve is. A bankok hitelezték a fejlesztést és érdekeltek voltak benne, hogy minél gyorsabban eladják a lakásokat. Ehhez tényleg páratlan lehetőséget biztosítottak. Az a bank, amelyik finanszírozta a lakásprojektet rendszerint kevesebb önerővel, jobb rendszeres havi jövedelem mellett, arra a projektre mindig elnézőbb volt, mert számára azoknak a lakásoknak az értékesítése mindennél fontosabb volt.

10 éve a minél kevesebb önerő volt a hitelfelvétel alapja

Abban az időben nem is feltétlenül az számított, hogy kinél olcsóbb a lakáshitel, hanem hogy ki kér minél kevesebb önerőt és kinél számít jobban a havi fizetés. A lakás minél nagyobb fokú eladósodottsága kockázat a banknak is, nem csak a hitelfelvevőnek, de egyben nagy lehetőség is:

1. Ez ma teljesen hiányzik a lakáshitelezésből, ami nem egy kritika, hanem egy ténymegállapítás. Nagyon sok önerő kell a vásárláshoz, ami lehet, hogy nagyobb részt kezelni tudja a kockázatokat, de látható, hogy milyen távol kerülhetnek emberek a saját lakás megvásárlásától.

2. Ez korlátozza az egész lakáspiacot, de főleg az újlakáspiac keresletét. Arról rendszerint csak fejlesztők beszélnek, hogy milyen nagy igény van az új építésű lakásokra. Igény az van rá, csak éppen pénz nincs. Az újlakáspiac mindig a hitelezéstől függött. Így volt ez 10 éve és így van ez ma is.

3. Akkor az önerő nem volt olyan fontos, mint ma. Az önerőt meg jóval több idő előteremteni vagy néha szinte teljesen lehetetlen, mint pl. jólfizető állást találni. 10 éve 7-8 millió forint önerővel 35-40 milliós új lakást vehettünk minden gond nélkül. Ma meg még nagyon új lakást sem találunk ennyiért és nem is olyan méretűt, elhelyezkedésűt, elosztásút, mint 10 éve.

És ezzel veszi kezdetét az a téma, amit nem kell senkinek sem a fantáziájára bízni. Lehet hangosan kiabálni, hogy hitelt tessék, alacsonyak a kamatok, jók a feltételek, jobb hitelt fizetni, mint albérletet, ha közben mélyen hallgatunk az önerőről, ami jelenleg egy fék a lakáshitelezésben és a lakáspiacon. De más fékek is vannak, amik 10 éve  egyáltalán nem léteztek:

1.  Nem kaphat hitelt az, aki nem Magyarországon él és dolgozik.

2. Akkor külföldi állampolgárok is kaphattak lakáshitelt, ma már nem.

3. De olyan magyarok sem kaphatnak hitelt, akik külföldön élnek és dolgoznak.

4.  Jó azt is tudni, hogy még olyan magyar állampolgárok sem hitelképesek, akik külföldről térnek haza, itthon még munkahelyük nincs, de több pénzünk van a bankban, mint a kinézett lakás ára. Hiába nem szeretnék felélni a tartalékaikat és inkább a lakásvásárlás egy kisebb részét hitelből finanszíroznák, a bank nem ad hitelt annak, akinek nincs bejelentett munkája, hiába van jelentős megtakarítása. Nagyon sokan pont azért mennek/mentek külföldre dolgozni, hogy néhány év megtakarításból, ami az önerő, és persze plusz lakáshitel segítségével vásárolni vagy építkezni tudjanak. A jelenlegi hitelpiac az ő álmaikat sem fogja megvalósítani.

A nagy önerő a tartalékok teljes felélést is jelentheti

A jelenlegi hitelezési rendszer egyértelmű hátránya az, hogy a lakásvásárlókat a tartlékaik felélésésre kényszeríti. Mert 10 éve lehet, hogy valaki eladott egy 15 milliós lakást és vett úgy egy 40 milliósat, hogy csak 8 milliót használt fel és maradt 7 millió tartalék. Ma minden forintot bele kell tenni az önerőbe, ami viszont szintén kiszolgáltatottá teszi a hitelfelvevőt.

Tartalékok nélkül hitelt felvenni nagyon kockázatos. Ez látszik a mostani hitelpiacon is, mert 10-ből 1 lakáshitellel gond van. Hiába tűnik biztonságosnak a jövedelemarányos törlesztőrészlet maximalizálása, a lakások alulhitelezése, ha a hitelfelvevő megfelelő tartalékok nélkül marad, akkor az anyagi problémákhoz vezethet.

10 éve is az kockáztatott jól, aki nem élte fel minden tartalékát és ma is az jár jól. Semmi nem változott ilyen értelemben. Csak annyi, hogy sokkal nagyobb összegeket kell megmozgatni egy lakásvásárlásnál mint 10 éve.

És ez csak részben köszönhető a lakásáraknak. A hitelfeleltétlekben az önerő kérdése fájdalmasabb pont ma, mint a lakások ára.

A hitel elvileg mindig arról szól, hogy megelőlegezi a bank lakások aktuális piaci árát, ami sosem lehet annyira alacsony, hogy hitel nélkül egészségesen működőképes legyen.

A jelenlegi lakáspiacunkban a hitelezés nem csak egy fék, de leginkább egy természetes limit is, ami miatt sem a lakásárak, sem pedig a lakásforgalom nem tudja figyelmen kívül hagyni a lakáshitelezés szabta korlátokat.

Hiába tehát a Nemzeti Bank fogyasztóbartát hitelezési tervei, a hitelezésben az önerő kérdését egyelőre változatlanul hagyja. Milliomosnak, de ha családban gondolkodunk, akkor mindjárt tízmilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy élhető ingatlan vásárlásában gondolkodjunk.

Az újlakáspiac az önerő fogságában szenved

Az új lakások szenvednek ettől a leginkább és azon belül is az átlagon felül árakkal bírók. 10 éve néhány millióból vehettünk 80-100 milliós lakásokat/házakat is, ma meg már 50-70 milliós önerő nélkül szóba sem állnak velünk a bankok. Ezt érzik a fejlesztők is, hogy az ilyen önerő nagyban csökkenti a potenciális vásárlók körét. Sok ilyen projekt állhat, megállhat és be is dőlhet. A nagyobb értékű lakások forgalma eleve mindig korlátos. Tehát az ilyen lakások likviditása (eladhatósága) a bank szempontjából mindig sokkal kockázatosabb. 10 éve ezzel sem foglalkoztak a bankok, ma már viszont igen.

A városainkban, az olyan városainkban, ahol érdemes élni, vagy az olyan városi agglomerációkban, ahol van jövő, pedig egyáltalán nem luxus, élhető ingatlanokat 50-100 milliós ár között elképzelni. Az elmúlt 10 évben nem csak a lakások ára változott meg, hanem a beszállási pont is feljebb került. 10 éve tényleg lehetett vásárolni egy egyszerűbb új Suzuki árából is lakást Budapesten, mert kaptunk mellé annyi hitelt. Ma meg már olyan új autók árait várják el önerőként, amilyen új autója szalonból valószínűleg a tömegeknek sosem lesz. A „Suzuki a mi autónk, nem az Audi vagy a Mercedes”.

Kép: Thomas Peschak, National Geographic

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A jó idővel együtt a lakáshirdetések körül is egyre forróbb lesz a hangulat. Az online hirdetések többségét még mindig az ingatlanos cégek és azok mögött dolgozó értékesítők jegyzik. Ők is, mint mindenki más, általában hétfőtől-péntekig dolgozna reggel 9-től este 6-ig. Legalábbis elméletben, mert aki ingatlanértékesítő, az ideje korán megtanulja, hogy neki akkor kell résen lenni, amikor mások ráérnek és van szabadidejük lakásokat nézni. Ez pedig rendszerint a normális munkaidő előtt vagy után van, hétvégén és ünnepnapokon. Az ingatlanértékesítőnek általában akkor kell dolgoznia, amikor mások pihennek.

Működhetne ez normálisan is még ennek ellenére is, ha ember számba vennék az ingatlanértékesítőt.

De már miért is vennék, hiszen csak egy „ingatlanos”. Bármikor és bármiért fel lehet hívni, mert aki kiáll a sarokra = nyilvános a telefonszáma, az ne lepődjön meg, ha megszólítják. A legtöbb félreértés és kellemetlenség tényleg csak a hozzáálláson múlik.

Még véletlenül sem azzal van a probléma, hogy az ingatlanértékesítőnek rugalmasnak kell lenni és rugalmas munkaidőben kell dolgoznia. Azt tudja már mindenki, hogy a rugalmas munkaidő = a mindig dolgozunk élettel.

1. Csak lehene ezt úgy is intézni, hogy közben észrevesszük azt, hogy az ingatlanértékesítő is ember, van családja, vannak gyerekei, vannak barátai, van élete.

A lakáshirdetéseket sok kritika éri, hogy milyen silányak és mennyire nem segítik az érdeklődőket.

De az ingatlanértékesítő hamar azt is megtanulja, hogy bármit leírhat egy hirdetés szövegébe az érdeklődő előbb telefonál, mint sem elolvasná azt.

Nem néz a képeken kívül nagyon semmit. Keresi a telefonszámot és még azt sem olvassa el, hogy mi van alá vagy fölé írva. Így jönnek az elmaradhatatlan kérdések, amiket akkor is megkérdeznek, ha a hirdetés szövege egyértelműen tartalmazza.

Ezek az „Értem én, hogy gőzmozdony, de mi hajtja?” groteszk párbeszédek és az értetlenség első pár percei. Az ingatlanértékesítő el is bizonytalanodhat, hogy a hirdetésre jelentkeztek vagy csak telefonbetyárkodik valaki.

 Az első biztos kérdés, hogy "Aktuális-e még a hirdetés?". Ez még csak-csak érthető, mert a silány hirdetések azt is jelentik, hogy lehetnek csali hirdetések, amik régi tükkök. Még az Expressz újság korában indult hódító útjára, így kerestek vevőket, bérlőket, eladókat és bérbeadókat, akiket utána össze lehetett párosítani. Nemlétező eladó és kiadó lakásokra jelentkeztek vevők és bérlők, ahogy nemlétező bérlők és vevők hirdetéseire pedig eladók és bérbeadók. Ez még ma is létezik és pont ugyan azt a célt szolgálja = adatbázisépítés, amiből aztán lehet dolgozni.

A második kérdés, hogy "Ingatlanos-e hirdető?",  már nem annyira nyilvánvaló, mert a legtöbb ingatlanértékesítő hirdetésén látszik, hogy nem a lakás tulajdonosa hirdeti. Már csak azért is, mert ott a legtöbb esetben ott van, hogy ingatlanosok hívását nem várja. De mivel a telefonszámra koncentrál az érdeklődő, nem olvas egy sorral sem feljebb vagy lejjebb, nem hogy a hirdetés szövegét, így ez a kérdés is elmaradhatatlan a számára.

Az már külön ironikus, amikor egyik ingatlanos így hívja fel a másik ingatlanost is, és ugyanezt a két kérdést teszi fel neki, ugyanebben a sorrendben. A másik véglet, amikor a telefonáló ingatlanos "Szia, kollégák vagyunk, tudunk együttműködni?" bizalmaskodó kérdéssel indít, amire  nehéz udvarisan válaszolni magázódva és tegeződve egyaránt.

2. A telefonálás pillanata pedig szinte mindig egybeesik azzal, amikor a hirdetést megtalálják.

Mindegy milyen nap van, mindegy hány óra, a lakáshirdetésre egy érdeklődő azonnal tud jelentkezni, ahogy a látóterébe kerül. Ezzel viszont már akadhatnak problémák. Mert az még érthető, hogy valaki megnézni csak akkor tudja, amikor az ideje (leginkább a munkájától függően) engedi. De telefonálni ettől még nem kellene bármikor. Az ingatlanértékesítő is ember, van családja, magánélete, nehezen várható el tőle, hogy a heti hét napon, kis túlzással a nap 24 órájában arra várjon, hogy felhívják. A mobiltelefonálási szokásaink a magánéletünkben lehet, hogy megengedik ezt. Viszont a hétköznapokban egy idegent, ismeretlent csak úgy felhívni, akinek ne számítson se nappal se éjjel, se korán se későn, se szombat se vasárnap, se munkaszüneti nap, az elég nehezen elképzelhető. A valóságban mégis ez történik. Az ingatlanértékesítőkre nincsenek tekintettel az érdeklődők. Vadul hívhatják késő este, egymás után, abban bízva, hogy ha percenként hívják, majd felveszi. Szombat vagy vasárnap korán reggel hívogatók, akik a „környéken járnak” és most azonnal megnéznék a lakást. Kiegészítve azzal, hogy egyébként néznek vagy néztek már mást is ott a környéket. Ebből lehet arra következtetni, hogy lehet van olyan szerencsés értékesítő, akivel már előre egyeztettek a hétvégi és főleg a reggeli lakásnézést.

3. Jó tanács hétvégén lakásokat nézegetőknek, hogy azt illik előre megbeszélni, nem aznap kitalálni.

Bár tudjuk, hogy az ingatlanértékesítő nem ember, vele bármit meg lehet tenni és egyébként is az ő érdeke, hogy eladjon vagy kiadjon egy lakást. Így jobb ha befogja a száját és csöndben mindig azt teszi, amit az érdeklődő kíván. Hiszen az ügyfélnek az az érzése, hogy mindig neki van igaza, még akkor is, ha éppen túllép minden határt.

A telefonálás jellemzően még mindig dominál a lakáshirdetések körül. Kevesebb érdeklődő érzi úgy, hogy e-mailt és más írásos üzenetet küldjön a hirdetőnek, ha éppen olyan időpontban talál a hirdetésre, amikor „nem illik telefonálni” és olyan sms-t küldeni, hogy „Kerestem és hívjon fel azonnal !”vagy „Nem értem el, hiába kerestem többször is.”, mindezeket persze olyan időpontban vagy olyan napokon, amikor nem igazán elvárható, hogy a másik fél felvegye.

Az ingatlanértékesítő így nem tud mit csinálni, csak lenémítja a telefonját és a gyakorlatban tudomást sem vesz egy idő után a hívásokról. Visszahíváskor érheti csak meglepetés, amikor az érdeklődő ráförmed, hogy miért nem hívta vissza azonnal, ez elfogadhatatlan és amúgy is minden ingatlanos egy szemét tróger, aki csak élősködik. Az ilyen hozzáállás és az ilyen stílus nem egy és nem is kettő ingatlanértékesítő munkáját nehezíti meg.

4.  Mert az ingatlanértékesítés egy munka, ezt megtapasztalhatja minden eladó, amikor a saját lakását próbálja értékesíteni.

Hirtelen ő is ingatlanosnak érezheti magát, akit az érdeklődők szintén nem kímélnek.

Az eladói oldalon állni mindig egy picit céltáblának tűnik. A vevők bármit megengedhetnek maguknak, amit eladóként nem mindig olyan könnyű tolerálni.

Ha ez halmozódik, és elképzeljük milyen lehet, ha nem egy, hanem több tucat ingatlannal foglalkozik valaki egyszerre, az milyen késdobálást jelenthet az év 365 napján. De nem szabad elfeledkezni az ingatlanhasznosításról sem. A bérbeadóknak sem könnyebb vagy azoknak az ingatlanosoknak, akik ingatlanhasznosítással pl. lakások bérbeadásával foglalkoznak.

5.  A bérlők is pont olyan kíméletlenek mint a vevők, nem tisztelve senkit és semmit.

Vasárnap délben hív, de ha visszahívják délután 2-kor, már nem aktuális. Vagy bármikor este 8-9 körül hív, de reggel 9-kor már nem aktuális, talált lakást. A bérlők lakásnézési szokásai sem különböznek a vevők lakásnézési szokásaitól, hiszen ők is a szabadidejűkben érnek rá. Azok a tulajdonsok, akik maguk keresik a bérlőt, meg is tapasztalhatják első kézből, már ha felhívják őket.

Annál ugyanis nincs rosszabb, mint amikor nem hívnak egy lakáshirdetésre, legyen az eladó vagy kiadó. Még mindig kezelhetőbb a hívásokat fogadni, mint abban a kételyben gyötrődni, hogy rossz az ár, talán a képek nem elég profik, esetleg leírással van valami gond…vagy jön a rémálom, hogy lehet nem is érdekel senkit sem a lakásunk!

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A családtámogatás új szintre emelkedhet, tudhattuk meg néhány órája. Pénz, pénz és pénz, foglalhatnánk össze három szóban a családalapítás és a gyerekvállalás ösztönzését. A témáról mindenkinek van véleménye, ezért segítenénk most olyan grafikonokkal, amivel felkészültebbek lehetünk. Na nem válaszokat fogunk adni, hanem csak kérdéseket akarunk feltenni. Ennyi egészséges öniróna lehet bennünk, mert hajt minket az intellektuális kíváncsiság.

1950-2016 között miért nem született meg 6 millió gyerek?

Ez az ábra ezt a legfontosabb kérdést feszegeti. Nagyon kíváncsian várjuk a kérdésre adott választ. Provokatív a kérdés, így provokatív válaszokat is várunk. Olyannyira provokatív, hogy nem tudunk elmenni szó nélkül a magyar gyerekek sötét korszaka mellett:

Valaki igazán elmondhatná, hogy mi történt Magyarországon 1959-1973 között?

2 173 618 gyerek született ebben a 15 évben és 2 697 289 gyereket viszont nem hagytak megszületni. Ellenséget keresünk, hogy kik és miért jelentenek ránk, a családjainkra és gyerekeinkre veszélyt, de úgy néz ki, hogy sírhatnánk, toporzékolhatnánk, ordíthatnánk, hogy ez hogyan történhetett meg Magyarországon.

Ez teljesen normális?

Példátlan 15 év után, amikor a terhességmegszakítás 24%-kal meghaladta a megszületett gyerekek számát, 1975-ben érte el a 2. csúcsot a született gyerekek száma. 42 éve. Az első csúcsot 1954-ben láthatjuk, amikor 223 ezernél is több gyerek született. A termékenységi arány is ezekben az években volt a csúcson. 1954 és 1975 között a termékenység egy U-alakú görbe (a sötét időszak ebben benne van).

A gyerekeknek a felnőttek okoznak fájdalmat és bánatot?

A grafikon szerint a házasságkötések száma és a termékenységi ráta között elég szoros az összefüggés. Nem a válások száma a magas, hanem a házasságok száma csökkent drasztikusan az elmúlt évtizedekben. 2010-2011-ben született a legkevesebb baba, a legalacsonyabb a termékenységi ráta volt és a valaha mért legalacsonyabb volt a házasságkötések száma is. Azóta minden nő. A 2016-os termékenységi arány  elérte az 1996-osat. Csak ez sovány vigasz, mert fogyunk és a 42 éve tartó nemkívánatos demográfiai folyamatok már halmozottan érvényesülnek. Kevesebb a gyereket vállalni tudó fiatal pár is.

A családok gyengék és Magyarország gyenge?

A terhességmegszakítás 1974 óta csökken, de még mindig túl magas. 2016-ban, a születendő babák 25%-a nem születhetett meg. Anyának és apának lenni nem egy könnyű hétvégi kaland.

De ennyi babát „kukába dobni” azért egy olyan mély kérdés, amiről beszélni kellene. Beszélni arról, hogy ne egyszerűen a megszületendő babák száma nőjön, hanem azoknak a babáknak a száma is (drámaian) csökkenjen, akiket nem hagynak megszületni.

Szükség lehet terhességmegszakításra, de tényleg ennyire?

1950 és 2016 között 15 millió gyerek is születhetett volna, de csak 9 millió született meg. A 40%-os terhességmegszakítás az elmúlt 66 évben Magyarországot gyengítette.

Ez az elmúlt 66 év legnagyobb tragédiája és legnagyobb problémája a mai Magyarországnak, nem az egészségügy, nem az oktatás, nem a hazai közélet és nem is az el- vagy bevándorlás. Ennek a pusztításnak, „népírtásnak” a mélységei és keserűsége csak elvesz, nem ad hozzá semmit sem Magyarország jövőjéhez.

Amíg ezzel nem nézünk szembe, nem beszéljük meg, nem öntünk tiszta vizet a pohárba, semmilyen családpolitika nem lehet eredményes Magyarországon.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Az új társasházaknál aggódhatunk, hogy elkezdődik-e az építkezés és ha igen, mikor. Amikor már zajlik az építkezés, akkor meg azon aggódhatunk, hogy befejezik-e. Ha befejezték, akkor a kivitelezés minősége aggaszthat minket. Ha már átvettük, utána olyan kérdések gyötörhetnek, hogy kik lesznek a szomszédok, mennyi lesz a bérlő, lehet-e majd hallani őket. De ott van a közös képviselet kérdése is, hogy jó lesz-e az, akit a beruházó cég kiválasztott. Esetleg emelkedni fog-e a közös költség, vannak-e olyan rejtett problémák, amivel már most társasházként kell majd foglalkozni? Ugyan úgy elmaradhatatlan kérdőjel van a garanciális kérdések körül. Mert az nem kérdés, hogy repedezni fognak a falak egy új házban. A kérdés mindig az, hogy mikor és mennyire és első körben a lakás tulajdonosát terheli-e majd ezeknek a költsége vagy a kivitelezőt.

Ezek után mondja azt valaki, hogy új lakást vásárolni nem kockázatos. De bizony az! Aki viszont azt gondolja, hogy az aknamező csak ennyi, azoknak van még mondanivalónk. Az új házak körül előszeretettel jelennek meg a csalók is. Ezek a csalók asztalosok és redőnyösök elsősorban, de vigyázzunk a különböző klímásokkal is. Az új lakásokhoz ma már nem igen jár konyhabútor, mert arra nem vonatkozik az 5%-os ÁFA. Így szinte minden új lakásba konyha kell és néha beépített bútorok is. Így a frissen átadott lakások postaládáiban hemzsegnek az asztalos ajánlatok. Ránézésre senkiről nem lehet megmondani, hogy mennyire komoly vagy komolytalan asztalos. Az asztalosok többsége ugyanis elég fura alak tud lenni, még akkor is, ha megbízható. Túlvállalják magukat, igérgetnek, de a határidőket nehezen tartják be. Ami viszont mind közös egy valódi asztalos és egy csalóban is, hogy előleget szednek be. Az utóbbi viszont eltűnik és soha nem lesz utána már elérhető. Annyi címre megy ki egy házban, ahányra csak tud és utána már el is dobja azt a telefonszámot. Mehet egy másik házba és keresi a következő áldozatait. El lehet képzelni mennyit pénzt lehet így is keresni. Szóval megéri csinálni, mert kevesen mennek utána a dolognak. Itt egy postaládában talált figyelmeztetés. Néha érdemes átnézni a sok „szemét” között, megbújhat néhány szomszéd vészjelzése is.

Figyeljünk oda, hogy mi történik az új társasházban, ahol tulajdonosok vagyunk. Tényleg sok veszély leselkedik ránk. Az új lakások tulajdonosai sokat költenek még a lakásaikra. A beépített bútorok mellett a redőny/árnyékolás a másik tipikus munka, amit sok lakáson elvégeztetnek. A kivitelező csak előkészíti a redőnyök helyét, de ritkán vásárolhatunk lakást már beépített redőnnyel. A redőnyösök ajánlatai így legalább olyan gyakoriak a postaládákban, mint az asztalosoké. Velük is legyünk óvatosak, nem biztos, hogy azt kell választani, aki ajánlja magát a házban. Ártatlannak tűnik ez a direkt marketing és arra épít, hogy nincs veszteni valója annak, aki felhívja. Meg egyébként is időt és energiát spórolhat meg vele mindenki, hiszen nem kell utána járni. Aztán majd a személyes találkozó alkalmával eldönthetjük, hogy együttműködünk vagy sem. Csak a csalóknak az a dolga, hogy az első benyomásunk pont olyan jó legyen, hogy pénzt kapjanak tőlünk. Azért meg bármire képesek, akár Oscar díjas alakításokra is, de építenek a mi hiszékenységünkre és jóindulatú bizalmunkra is. Pont azt mondhatják és pont úgy, amit és ahogy hallani szeretnénk. Nehéz manapság idegenekben megbízni, főleg ha pénzről van szó. Bárki képes ma eladni magát az ördögnek néhány ezer forintért is.

Tisztesség vagy becsület ósdi szavak csupán, a könnyű pénzcsinálás és az a hit, hogy úgy is „mindenki úgy él, hogy másokat eltapos vagy kihasznál” mérgezik a hétköznapjainkat. Vigyázzunk magunkra, mert ki vagyunk szolgáltatva a jóindulatunknak és annak, hogy ha még ma is szorult belénk egy kis emberiesség. A csalók valójában ebből élnek meg és a jelek szerint nem is olyan rosszul.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Hamarosan indul az albérletszezon. Június és szeptember között a legaktívabb a piac. Ilyen az életritmusunk Magyarországon, hogy ha változás van az életünkben, az nagyrészt nyáron lesz nagy hatással az életünkre. Az ember és a lakás pedig elválaszthatatlanok. Lakni valahol mindig kell. Új munkahely és új iskola tipikus albérletkereső élethelyzet. De ebben az időszakban jár le a legtöbb bérleti szerződés is, amikor elindul a bérlővándorlás. Nem biztos, hogy mindenki ugyanott marad, ahol tavaly bérelt. Például rájön, hogy még sem az az igazi  lakás. Lakva ismeri meg egymást az ember és lehet bérlőként éppen elegünk van a bérbeadóból vagy a szomszédokból.

Általában egy lakásban egy bérlő akkor marad, ha hagyják és ő is ott akar élni.

Eladni vagy éppen felújítani is ilyenkor szokás, ezért jó néhány bérlőnek azért kell költözni, mert megkérik, hogy költözzenek el. Budapesten az is előfordul, hogy ezekben a hónapokban vendészállás lesz a lakás és nem albérlet, főleg ha teljesen belvárosi elhelyezkedésű. Ilyenkor a bérbeadó 8 hónapra adja ki a lakást bérlőnek és 4 hónapot pedig fogadja a vendégeket, mint egyfajta kockázatkezelés és bevétel maximalizálás.

Tehát leendő bérlőként is érdemes odafigyelni a részletekre és úgy választani lakást és bérbeadót, hogy túl nagy meglepetés ne érhessen minket. Tudjuk, hogy ezt sokkal könnyebb mondani, mint kivitelezni, mert az albérletek körül nyáron nagy a nyüzsgés, általában nyomás alatt vannak a bérlők. Kapkodnak, amit nem is olyan ritkán ki tudnak használni kétszínű ingatlanosok és lakástulajdonosok.

Ezért vegyünk egy mély levegőt, szem becsuk, közben lélegzetet benntart, pár másodperc és kifújhatjuk magunkat. Először is fő a nyugalom, ha albérletkeresésről van szó. A témát újszerű oldaláról közelítjük meg, hogy segítsünk minden olyan bérlőt, aki több figyelmet érdemel.

Na igen, a bérlőket sem lehet kilóra mérni. Tehát bérlőként jó ha tisztában vagyunk az értékünkkel, már ha van értékünk.

A bérlő biztonságos lakást keres, ahogy a bérbeadó pedig biztonságos bérlőt

A biztonságkeresés az albérletpiacon egy felbecsülhetetlen érték. Egy bérlő, akivel csak a baj van, az nagyon sok kárt tud okozni és nem csak időpazarlás vele foglalkozni, de még sok költséget is jelent. Na az ilyen bérlőnek nincs értéke. Ahogy az olyen bérbeadónak sem, aki az ilyen rossz bérlő párja. Mondhatnánk a zsák és a foltja. Ha ilyen bérlő és bérbeadó akad egymásba ott aztán tud pezsegni az élet. Az biztos, hogy mindent el lehet mondani az ilyen helyzetről csak azt nem, hogy biztonságos.

Bérlőként, ha zavart, nyugtalan, már-már arrogáns és diszkréten agresszív, pénzzel különösen motiválható bérbeadóval találkozunk, attól igen csak óvakodjunk.

A biztonság pénzben nem kifejezhető

Az a bérlő, aki pénzért akar bizalmat vásárolni, azoktól meg a bérbeadók fognak óvakodni. Ilyen például az a ritka helyzet, amikor a bérlő úgy próbálja növelni az esélyeit és az alkupozícióját, hogy több havi bérleti díj kifizetését ajánlja fel előre. Ez lehet 3-6-12 hónap is, amiért általában kedvezményes bérleti díjat akarnak.

Na de mi a baj ez előrefizetéssel és miért riasztó ez egy bérbeadónak?

Egyrészt azért, mert a másik felet nem ismeri és az jut eszébe róla először, hogy egy tipikus „pénzember” a bérlő, aki őt, legalábbis a bizalmát, kilóra akarja megvenni.

A bizalom és a biztonság kéz a kézben járnak az albérletpiacon. Ha a bérbeadó nem érzi magát biztonságban, akkor bizalmatlan lesz a bérlővel szemben.

Ez meg bérlőként nem lehet érdekünk, mert elsősorban a bizalom megalapozása a célunk.

A kedvezményes bérleti díj alapja meg a bizalom. Ha a másik félben nem bízik a bérbeadó, azzal áralkuba biztosan nem bocsátkozik.

Meg is tud lepődni az előrefizetéssel „vagánykodó” bérlő, hogy inkább elutasítják, mint sem tárt karokkal várják az albérletpiacon. Az előre fizető bérlők az albérletpiac prostituáltjai, akik „könnyű örömöket kínálnak”, és könnyen megégetheti magát a bérbeadó, ha náluk keresi a boldogságot.

Olyan is van, hogy a bérlőnek segítő ingatlanosnak ajánlanak bérlők „zsebbe” mondjuk plusz 1 havi bérleti díjnak megfelelő „jattot”, hogy ha a bérbeadót segítik meggyőzni, hogy ők a tuti bérlő. Most lesz ingatlanos, aki kapva kap az alkalmon és azonnal „elkurvul”. Lesz, aki diplomatikusan visszautasítja és jelzi a lakás tulajdonosának, hogy sajnálja, de ez a bérlő nem az a bérlő, akit keresnek. És még bérlőként se menjünk bele semmilyen felfelé alkudozásba, licitbe.

Az a bérbeadó, amelyik pénzéhes és pénzsóvár, azt messziről el kell kerülni. Az akkor is így fog viselkedni, amikor valamit javítani kell a lakásban vagy éppen elköltözéskör a  pénzügyi biztosítékot mindenféle indokkal visszatarthatja.

Bármilyen furán hangzik is, a pénz az albérletpiacon nem segíti a feleket az együttműködésben, hanem a legtöbb vitára okot adó. Így ahol a pénz már ideje korán természetellenes módon kerül a középpontba, ott a biztonságot kereső bérlő vagy bérbeadó azonnal ki fog lépni. Legalábbis ezt súgják majd neki az ösztönei. Ha a bérlő és a bérbeadó az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon vannak, látszik a bérlőn, hogy ilyen lakást és ilyen bérbeadót keres, a bérbeadón pedig, hogy ilyen bérlőt, akkor ott akár még kedvezményekre is számíthat a bérlő.

Az áralku az albérletpiacon még kényesebb téma

Ahogy vásárlásnál, úgy bérlésnél sem szabad alkudozni, hogy sértegetjük a lakást, mert azzal a lakás bérbeadóját fogjuk megsérteni. Ha érdekel minket a kiadó lakás, a bérbeadót meg láthatóan mi érdekeljük, akkor sem azt kérdezzük, hogy „Mennyi a vége?”, mert az arrogáns.

Ne felejtsük el, hogy nem anyagiaskodunk, nem játsszuk a pénzembert sem. Mondunk egy árat, ami érthető legyen és magabiztos, amellett, hogy reális is.

Eleve abból indulunk ki, hogy eszement árazású lakást úgy sem nézünk meg. Ha tól-ig nézünk albérleteket, azért egy idő után látjuk, hogy kb. mit kaphatunk a pénzünkért.

A reálisan árazott lakásoknál is, ha meglátja bennünk a bérbeadó a biztonságos bérlőt, akkor kb. 10% kedvezménnyel számolhatunk.

Még egyszer mondjuk, hogy ez csak akkor működik, ha a bérbeadó ugyanolyan biztonsági játékos, mint mi vagyunk. Ha bérlőként nem látjuk a másik félben a szándékot az együttműködésre, akkor ott kár vesztegetni az időt az alkudozással.

Bérlőként, a kommunikációs készségünk, a mentalitásunk, az, hogy mennyire tudunk kapcsolatot teremteni a bérbeadóval, hosszabb távon pénzben kifejezhető előnyt jelent. A biztonságos bérlőnél ritkábban és kevesebbet is emelnek bérleti díjat.

Egy biztonságos bérlő az bizony kincs a bérbeadónak, mindent megtesz, hogy megtartsa, akár úgy is, hogy a kedvében jár.

Albérletkeresésnél a bérbeadóra is figyeljünk oda, ne csak a lakásra. A jó ár/érték arányú albérlethez egy biztonságos és biztonságot kereső bérbeadón át vezet az út. Bérlőként mi magunktól, nem pedig másoktól, függ az, hogy értékesek vagyunk-e, értéket képviselünk-e az albérletpiacon. Ha igen, nem kell elkurvulnunk, nem kell kockáztatnunk, nem kell színészkednünk és nem kell háborúznunk sem. Egyszerűen és normálisan bérelhetünk egy normális lakást, normális áron, egy normális bérbeadótól. Hiszen ilyen is van, csak meg kell keresni, fel kell tudni ismerni és élni tudni kell a kínálkozó lehetőséggel.

Összefüggések az albérletpiacon:

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Kérdezni szeretünk, nem válaszolni. Kérdőre vonunk, de felelősséget nem vállalunk. Kritizálni nagyon tudunk, viszont önkritikánk nincs. Jogaink vannak, de kötelezettségeink nincsenek. Érdekeinket akarjuk érvényesíteni, nem kompromisszumot kötni. Az érdekünk lehet etikátlan, tisztességtelen, jogsértő és akár bűncselekmény is. Az érdekünk attól az érdekünk, hogy számunkra előnyökkel jár, még ha ez másoknak erkölcsi vagy éppen anyagi kárt is okoz. 

Vevőként, bérlőként, eladóként és bérbeadóként érdekünkben áll az ingatlanost megkerülni, nem betartani a vele kötött szerződést vagy bármilyen szóbeli megállapodást. Az ingatlanost kutyába sem kell venni, mert az ingatlanosnak érdeke, hogy akár olyan szerződést írasson alá, olyan elvárásokat támasszon, ami később tisztességtelen és jogszerűtlen előnyökhöz juttathatja. Kiadni a lakást egy olyan bérlőnek, amit mi találunk és nem az ingatlanos, az a mi anyagi érdekünk elsősorban. Nem számít, hogy megnézzük az ingatlanos bérlőjét. Lehet, hogy sokkal normálisabb, jobban bele illik a lakóközösségbe. Nem várjuk meg, kiadjuk gyorsan a lakást az első fizetőképes bérlőnek, még mielőtt az ingatlanos odaér, és akkor a találkozó előtt pár perccel lemondjuk az ingatlanost. Az a bérlő, aki az ingatlanossal megy, pedig értetlenül áll a történtek előtt, hogy neki azt ígérték ő lehet az első, aki megnézi. De az ingatlan tulajdonosának nem ez volt az érdeke, még ha a társasháznak már viszont az lenne, hogy a lehető legalkalmasabb személy költözzön be, ne pedig a lakás tulajdonosának anyagi érdekei írják ezt felül.

De miért is történne ez másképp, ha egy lakás eladásánál sem az számít, hogy olyan vevő vegye meg a lakást vagy a házat, akit a szomszédok és a környezet is megkíván! A lényeg ma még mindig az, hogy kifizesse a vételárat, a többi nem számít. A tulajdonos vagy az ingatlanos figyel-e erre? Nem lehet tudni. Lehet néha igen, aztán az is lehet, hogy soha.

Ez végül is egy olyan ország, ahol csak azt látjuk és halljuk meg, arról beszélünk és csak azt fogadjuk el, ami mind érdekünkben áll. Az érdekünk az zene füleinknek, minden más csak propaganda és hazugság. A mi igazunk az igaz, az minden és mindenki érdeke felett álló. Magunkra figyelünk, nem másokra. Magunkért küzdünk, nem másokért. Ez az érdekünk, így szocializálódunk. A szólásszabadság azt jelenti nekünk, hogy csak annak szabad beszélni, akinek a véleményét érdekünkben áll tudni. Mindenki más fogja be a száját, kussoljon, mert úgy is csak ellenünk, az érdekeink ellen agitál. Ha az érdekeink úgy kívánják megalkuvóak vagyunk, szélkakasok, úgy táncolunk, ahogy az érdekünk fütyül.

Csak a véletlen műve, hogy például egy lakásvásárló az mennyire lesz szomszédbarát. Mert a szomszédokról mindig sok szó esik. Az akár a bérlőket és a vevőket is nagyon tudja érdekelni, de még az ingatlanost is és a lakáshirdetésekben is gyakran hívják fel rájuk a figyelmet. Amikor már viszont a bérlő, a vevő vagy az ingatlanos kerülnek a nagyító alá, hogy megnézzük mennyire lennének ők megfelelőek, együttműködőek, kompromisszumkészek, azt leggyakrabban  személyes támadásnak élik meg.  Az már egy olyan határ átlépése, ami nem áll az érdekükben. Főleg olyankor, amikor ők is csak olyan emberek, akik a saját érdekeiket akarják érvényesíteni minden áron.

De ott vannak a rejtett problémák, műszaki, emberi, társasházi, pénzügyi. Hol látni olyan lakáshirdetést, hogy a lakás penészesedik, vagy minden évben beázik, vagy sok a betörés a házban és a környéken? Rossz közösképviselettel lakás eladó vagy kiadó hirdetés sincs. Ott vannak a súlyos társasházi gondok, ahol tele lehet a ház nemfizetőkkel, adóssággal. Az önkormányzati tulajdon általában csak bajt jelent egy társasház életében. Elsősorban nehezen kezelhető lakókkal, másodsorban pedig behajtathatatlan adóssággal, amikről lakóként ott élve vagy az első közgyűlésen fogunk szembesülni.

Sem vevőként sem bérlőként nem áll érdekünkben olyan társasházban élni, ami nem igazán élhető. De nem csak a használt lakások piaca kritikus ilyen szempontból. Az új építésű lakásoknál az építtetőnek a költségek minimalizálása az érdeke. Nem azzal reklámozza a lakásait, hogy a legolcsóbb anyagokat, a legolcsóbb munkaerőt és a legolcsóbb technológiákat alkalmazza kivitelezéskor. Mindenből a minimum az érdeke, egyet kivéve, a lakások eladási ára. Az értékesítő viszont már arról fog beszélni, hogy itt minden világszínvonalú, miközben a munkaerőt elnézve erős kétségeink támadhatnak. Erős gondolat, de a magyar munkaerő magyar színvonalra képes!

Egy rendszerben a leggyengébb láncszem minősége határozza meg a teljes rendszer minőségét. Aki nem járt még társasházak építésén, annak érdekes élmény lehet, ha azt feltételezi, hogy az elkészült ház és a lakások minősége a munkaerő minőségével egyenesen arányos. Az építőipar nem agysebészet, de attól még olyanok végezhetnék, akik képesek minőségi munkát végezni. De általános probléma, hogy sokszor nem képesek. Izgalmas kérdés ez manapság, amikor az építőipar emberhiánnyal küzd, de munka meg lenne. Ilyenkor még inkább alkalmazzák azt, akit egyébként nem kellene. Ez az építőipar érdeke, nem a lakásvásárlóké. Darabra mérni az építőipari munkaerőt ugyanúgy nem lehet, mint darabra mérni a vevőt, bérlőt, a lakást és az ingatlanost, de még az építtetőt sem. Élhetnénk érdekközösségben is, de ma még inkább az érdekellentétek határozzák meg a mindennapjainkat, nem csak a lakáspiacon, hanem a magán- és közéletben egyaránt.

Kép: Isztanbul, Törökország, Insagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Az idei évtől a NAV automatikusan mindenkinek elkészíti az adóbevallását, a rendelkezésére álló információk alapján. Egy bérbeadó esetedben ez a havi bérleti díj, és az általa levont és évközben bevallott, befizetett adóelőleg. Költségekkel egyáltalán nem foglalkozik a NAV, ezért az adóbevallás tervezetben az jön ki, hogy az adóelőleg megegyezik az adófizetési kötelezettséggel. Ez a legegyszerűbb adószámítási módszer. Csak annak jó, aki semmilyen adót csökkentő tételt vagy kedvezményt nem akar elszámolni.

Ha a bérbeadó nem ad adóbevallás, visszaigazolja a NAV-nak és elfogadja a felajánlott bevallást, akkor automatikusan a adóbevallás tervezet lesz az adóbevallás. Ez pedig nagyon sok esetben több befizetett adót jelent. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor saját adóbevallást kell készteni, a költségek és kedvezmények elszámolásra kerülnek, így csökkentve az adóalapot és végül az adófizetési kötelezettséget. Az adóbevallási tervezet problémájára felhívtuk már a figyelmet. Ha lakást adunk ki, a NAV számunkra nem tud adóbevallást készíteni.

A kiadó lakások adózásának a lényege a költségelszámolás és a különböző adókedvezmények érvényesítése.

A lista igen hosszú, de nézzük a leggyakoribb tételeket, amik mind befolyásolhatják az adóalapot:

• ha a lakás üresen állt/nem lakott benne bérlő, akkor a rezsi díjak, beleértve minden közmű számlát és közös költséget, de ide tartoznak olyan társasházi költségek is (rendkívüli közös költsége, speciális felújítási alapok), amit nem a bérlő fizet meg
• a lakás adásvételi szerződés szerinti vételárának évi 2%-os amortizációja csak és kizárólag a bérbeadott napokra elszámolva
• zárcsere, kulcsmásolás, takarítás, karbantartási, felújítási költségek, pl. tisztasági festés
• kisebb értékű, lakásba történő beszerzések, pl. hűtő, mosógép, amik a bérbeadást szolgálják
• lakásbiztosítás díja
• könyvelő díja
• postaköltségek, ami akár a bérlőnek küldött levelek/számlák költségei is
• számlatömb költsége vagy számlázóprogram szoftver díja
• hirdetési költségek vagy a bérlőközvetítés díja, ha ingatlanközvetítő segített
• építményadó

Az adókedvezményeket sem szabad elfelejteni:

• családi adókedvezmény a bérbeadásból származó jövedelem esetében is igénybe vehető
• olyan külföldön élő bérbeadónak nincs EHO fizetési kötelezettsége a 2016. évi adóévben, aki biztosított olyan országban, amivel kettős adóztatást elkerülő adóegyezménye van Magyarországnak
• olyan bérbeadó, aki akár Magyarországon belül akár más országban ő maga is la- kást bérel (és ő maga fizeti, nem a munkahelye), akkor az ő lakhatási költsége (kifizetett bérleti díj) elszámolható költségként az általa kiadott lakásból származó bevételeivel szemben

Ezeket a költségeket és kedvezményeket a NAV nem tudja figyelembe venni, mivel nem látja őket, így számolni sem tud velük.

Az adóbevallás továbbra is önbevallás alapon történik minden bérbeadónál. Megéri vele foglalkozni, időt szánni rá és pontosan kiszámolni az adókötelezettséget. Különösen nagy jelentőséggel bírhat a tudatos adózási szabályok betartása.

Mindezek a költségek és adókedvezmények elszámolása adja az adóalapot, ami után 15% SZJA-t, és ha még így is meghaladják az 1 millió forintot a költségekkel csökkentett bevételeink, akkor pedig 14% EHO-t kell fizetni.

Pontosan ezért nem mindegy, hogy mennyi költséget és milyen adókedvezményeket tudunk figyelembe venni egy adott adóévben, ami minden év január 1 – december 31 közötti időszakot jelenti.

Adózási kisokos kezdő és haladó bérbeadóknak:

1. Albérlet adózása - Adóbevallás

2. Adószám igénylése bérbeadáshoz

3. NAV állásfoglalás

4. Albérlet - 15% SZJA

5. Örökölt és ajándékba kapott lakás bérbeadása

6. Adókedvezmények, amikről tudni kell

7. Építményadó, mint elszámolható költség

8. Adóellenőrzés - Ne féljünk!

9. Adóbevallási tervezet feketén-fehéren

10. Tételes költségelszámolás és adókedvezmények bérbeadóknak

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Az emberi tényező minden esetben rizikófaktor. Ezt mint ha elfelejtenék azok a híradások, ahol egy lakás hasznosítását könnyűnek, a pénzcsinálást kockázatok nélkül %-ban kifejezhetőnek tartják. Vegyél egy lakást, ad ki és majd dől a lé, néhány év és megtérül a befektetett tőke. A lakásárak emelkedése megosztó. Mögötte racionális érvként a lakások hasznosításából származó kecsegtető bevételeket látják. A kockázatok meg hiányoznak a képletből.

Az utóbbi évek lakásárnövekedése mellett, a kiadó lakások piaca kockázatos bérlőkkel találta magát szembe.

A jó bérlők vagy lakást vettek, vagy külföldre költöztek, de egyébként is jelentősen kevesebben vannak, mert a demográfiai hatások a bérlők számát és minőségét egyaránt befolyásolják. A lakások árai a hasznosításuk kockázatát biztosan nem fejezik ki. Ez egy eléggé beárazhatatlan kockázat.

Úr isten, a bérlő nem akar elköltözni!

Most egy olyan példán mutatunk be egy kockázatot, ami életszerű, bárkivel megtörténhet.

1.  A lakást határozott 12 hónapos bérleti szerződéssel lakja a bérlő. Fizet, nagyjából minden rendben.

2. A bérbeadó mégis úgy gondolja, hogy a határozott idő leteltével új szerződést nem köt a bérlővel.

3. A szerződés lejárata előtt kb. 60 nappal, tehát időben jelzi, a bérbeadó a bérlőjének, hogy ezzel a lakással ne tervezzen hosszabb távon. Ez eddig mind szép és jó, korrekt a bérbeadó, mert időben szól.

4. A bérlő eddig nem is firtatta, hogy tovább maradna.

5.  A hír hallatán viszont azonnal pánikol, ragaszkodik ahhoz, hogy tovább maradjon.

A dilemma tehát adott, a bérbeadónak joga, hogy a lejáró szerződés után búcsút intsen a bérlőnek. A bérlő viszont visszaélhet a helyzetével és provokatív lesz.

Ebben a példában ez történik. Kijelenti a bérlő, hogy neki ez a 60 nap nem elég új lakás megtalálásra, megsértődik, befeszül és gyakorlatilag az egész bérleti jogviszonyt felrúgja. Jogszerűen nem maradhat, ezért marad a jogsértés. Ez a helyzet adott és fontos megjegyezni, hogy a 12 hónapos szerződés 10. hónapjában vagyunk, közel a szerződés eredeti megszűnésének dátuma. Ez a szituációt nem teszi általánosíthatóvá. Hogy a későbbi félreértések elkerüljük, itt ez egy nagyon fontos körülmény. A vitának itt nincs igazi előzménye. A bérlő eddig mindent rendesen fizetett, betartotta a szerződést. Csak a 10. hónapban közölt hír hallatán, miszerint a 12. hónap végével mennie kell, teljes mértékben feldühíti, kiszámíthatatlanná teszi, elveszíti a józan ítélőképességét:

I. Az tipikus, hogy a provokatív bérlő a sérelmeit egy általában túl hosszú szövegkörnyezetben (jelen esetben egy e-mail) tudatja a bérbeadóval. A személyeskedést, a támadásokat, a fantáziálgatást el kell tudni engedni. A lényegre kell helyezni a hangsúlyt. Itt pedig elhangzik az első súlyos mondat, miszerint:

„A korábban jelzettek szerint nem tudunk a megadott időpontban kiköltözni az ingatlanból és élünk azon szerzett jogunkkal, hogy a szerződés lejárata után is az ingatlanban maradunk a lakhatási helyzetünk (remélhetőleg rövid) megoldásáig…”

II. Ilyen helyzetben tipikus, hogy a bérlő átveszi az irányítást, teljesen bizonytalan helyzetet teremt. Az is tipikus, hogy az irányító bérlő, egyoldalú döntéseket hoz és önkényesesen szabályokat talál ki, mint pl.:

"A bérleti szerződéskor kifizetett kauciót le fogjuk lakni, a tárgyhavi bérleti díjat és rezsit ebből kérjük levonni. Sajnos nem látunk esélyt arra, hogy a mostani állapotban bármi kauciót is visszakapnánk.”

III. Bizalmatlan környezetet teremt, amiben ő maga is kimutatja, hogy mennyire bizalmatlan. A provokáció első megnyilvánulása mindig a kaució, vagy jogilag a bérleti díj biztosítéka, körül forog.

Ez a pénzügyi biztosíték mindig áldozatul esik a felek közötti bizalom megromlásának. Kéz a kézben jár a fizetés megtagadása, vagy másképpen a pénzügyi biztosíték felélése. Erre minden provokatív bérlő azonnal önkényes jogot formál, attól függetlenül, hogy ezt a vele kötött bérleti szerződés és egyébként a törvény is tiltja.

Elsőnek megismerkedtünk a körülményekkel, most pedig a következményekkel szembesültünk, ha a bérlőnek nem tetszik a határozott idejű bérleti szerződés közelgő vége.

Stratégia lépésről lépésre

Ha közjegyző előtt kötöttünk lakásbérleti szerződést, ha nem, minden ilyen bizonytalan helyzetet biztos jogi környezetté kell átalakítani. A közhiedelemmel ellentétben a közjegyzős szerződés sem azonnal végrehajtathó.

Alfa Lépés  Az első és legfontosabb lépés minden esetben a bérleti szerződés felmondása. A felmondás a szerződés jövőbeni megszűntetésére irányul. Tehát szerződést nem a felmondás szünteti meg, hanem a felmondási határidő leteltével automatikusan megszűnik.

A felmondás mindennek az alfája és az omegája. Ugyanis bérbeadóként az a célunk, hogy a bérlőből a szerződés megszűnése után már ne legyen bérlő.

Ameddig bérlő, addig a bérlőket illető jogai vannak, pl. jogszerűen használhatja az ingatlant, még akkor is, ha egy árva fillért nem fizet érte. Onnantól kezdve, hogy a bérlő nem bérlő többé, már csak jogsértően használhatja a lakást. Amíg jogszerűen használja az ingatlant, addig a bérbeadónak tűrési kötelezettsége van. Ez vonatkozik a felmondási időre is. A felmondási idő alatt, ha nem történik semmi, a bérlő elzárkózik, körülményeskedő lesz, szinte elérhetetlen, akkor az ellen nincs semmi jogi eszköz. Ahogy vége a felmondási időnek, a szerződés megszűnik, és onnantól kezdve a bérlőből egy jogcím nélküli lakó lesz.

A szerződés megszüntetése felmondással a biztos jogi környezetet teremti meg.

Azért nem részletezzük külön a felmondás szabályait, mert az a bérleti szerződésben foglaltaktól és a helyzettől függően is változhat. Egy biztos, minden ilyen bérlői provokáció, amit írásban jól alátámasztanak általában felháborító érvelésekkel, mind fenntarthatatlanná teszik a bérleti jogviszonyt, a bérbeadótól annak további fenntartása már nem elvárható. Ez egy felmondási ok és egyben körülmény is. A minimum 15 napos felmondási idő, a hónap végével történő felmondással súlyosan kirívó esetekben (tehát ahol nem kell, hogy megelőzze a felmondást a bérlő felszólítása, hiszen kommunikációjával, cselekedetivel minden kétséget kizáróan félelemkeltő és felmondásra okot adó) jogszerű és törvényes. Ez a helyzet pedig még mindig az adott példára vonatkozik, nem általános kijelentés, például csak a szimplán nemfizető bérlőre.

Egy ilyen eklöltözés megtagadása, a lakás elfoglalásának írásba adása és azonnali fizetésmegtagadás a pénzügyi biztosíték felélésével  együtt egy speciális körülmény a 12 hónapos szerződés 10. hónapjában.

Béta lépés Ahogy a szerződés megszűnik, a felmondási határidő után, fel kell szólítani a már jogcím nélküli lakókat, hogy az ingatlant hagyják el. Bár a felmondás része ez már a felmondást közlő levélben, ne felejtsük el a szerződés megszűnésének első napján azonnal felszólítani újból az ingatlan elhagyására és átadására a lakót.

Lakáskiürítés, A LÉPÉS A megszűnt szerződés jogosítja fel a bérbeadót, hogy akár a közjegyzős szerződés erre vonatkozó részét, akár végrehajtási törvény nemperes eljárásban történő lakáskiürítését kezdeményezze.

Előbb nem kérhet ilyet, ennek jogi alapja a szerződés megszűnése és hogy a bérlőből jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználó legyen, aki önhatalmával visszaélve, tartja elfoglalva a lakást a bérbeadó beleegyezése és hozzájárulása nélkül.

Ha közjegyző vagy ügyvéd segítségét veszi igénybe a bérbeadó a lakáskiürítési eljárásban a felmondás és szerződés megszüntetése mégegyszer mondjuk, hogy minden esetben alapfeltétel. Ezért erre helyezzen minden bérbeadó nagy hangsúlyt. Akár már úgy, hogy a bérleti szerződésben a szerződés felmondása és megszüntetése külön fontos rész legyen. Ne akkor kelljen kitalálni, hogy mi legyen, amikor baj van, hanem legyen a bérleti szerződés egyértelmű és világos. Így azt a bérlő aláírásával igazolni lehet, hogy a szerződéskötés pillanatában már elfogadta.

Kiskorú veszélyeztetése

Külön említésre méltó az a körülmény, ha az ilyen renitens bérlő kiskorúval él az ingatlanban. A közhidelmekkel ellentétben a családos bérlőt a törvény nem védi.

Sőt, hangsúlyozzuk ennek súlyos következményét, kiskorú veszélyeztetése miatt a szülőt vonhatják felelősségre, a kiskorú gyereket elvehetik tőle, ha nem tudja biztosítani a kiskorú lakhatását. Ez különösen igaz a gyerekét egyedül nevelő szülőkre, akik meggondolatlanul a gyerekeiket úgy védik, hogy közben pajzsként használják őket jogvitákban. Érzelmi zsarolás és lelki terror kiskorú gyerekekkel élő bérlőknél elég általános jelenség.

A Ezt már a szerződés felmondásánál, a szerződés megszűnésénél figyelembe kell venni és hangsúlyozni is kell.

B Egy lakás kiürítésénál, ha kiskorú is érintett, akkor a védelembe vételről fog intézkedni a bíróság a lakás kiürítése előtt. Ilyenkor a kiskorú jogai az elsők, a hatóság azt tartja tiszteletben és csak ezután történhet meg a lakás átadása az ingatlan tulajdonosának.

C Moratórium sem vonatkozik a jogcím nélküli önkényes lakókra, így sem a kisgyerekes sem pedig a gyerek nélküli bérlők provokációjának nem szabad felülni. A lakás kiürítése végrehajtással folyamatos, aminek pont az a lényege, hogy jogcím nélkül, tehát bérleti jogviszony nélkül, önkényesen tartózkodnak más magántulajdonában.

D Birtokvédelemmel fenyegetőző bérlők esetében is jó tudni, hogy a birtokvédelem a jóhiszemű és elsősorban jogcímmel rendelkező bérlőt illeti meg. A rosszhiszemű és jogcím nélküli lakáselfoglalót birtokvédelem nem illeti meg. Bitokvédelmet és az eredeti helyzet visszaállítását az ingatlan tulajdonosa kérheti olyan esetekben, ahol a bitokper (peres eljárás) elkerülhetetlen.  Ilyen esetben a lakást használó, azt elfoglaló a jogerős ítélet végrehajtásáig az ingatlan felett rendelkezhet, ennek költségeit polgári peres eljárásban lehet csak érvényesíteni. Ez már az igazi szélhálmos "bérlők" terepe, akik betegesen ügyelnek arra, hogy a felelősségrevonásuk lassú és körülményes legyen.

Újra és újból  hangsúlyozzuk, hogy szándékosan nem hemzsegnek itt most jogszabályok, ez nem jogi tanácsadás, hanem egy figyelemfelhívás. Minden helyzet egyedi, ezért aki bérbeadó, az vegye komolyan a bérleti szerződését és jogi segítség nélkül, önbiráskodásba ne bonyolódjon még akkor sem, ha a bérlő mindent elkövet ezért. A hideg vér és a józan ész, a jogtudatosság, a bérbeadó jogbiztonságának alapkövei.

A Lakástörvény és Ptk. értelmezése:

FONTOS: A bejegyzés szereplői nem valós személyek és bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve!

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Miért nőnének tovább a lakásárak? Megosztó kérdés, amire csak megosztó válaszokat lehet adni.

A  népszerűséget ma azok hajszolják, akik az árak csökkenéséről beszélnek és  meg is indokolják, hogy miért. Minket viszont teljesen hidegen hagy a népszerűség, ami egyfajta biztonságkeresésnek is felfogható. Jó érzés olyat mondani, amit egy tömeg hallani akar. Lehet őket kényeztetni szavakkal, hitet és reményt adni nekik, hogy bízzanak bennünk, mert minden úgy lesz, ahogy azt mondjuk. Az ingatlanközvetítők jelentős része keresi a kapcsolatot a külvilággal, már-már választási kampányhajrát folytat a lakásárak csökkenéséért, hogy hát ha ettől elfogadottabb lesz és ügyfélközpontúbb. Kétségbeesett kiáltások ezek. Kétségbeesett, mert az ingatlanközvetítők saját tapasztalatik lassan fabatkát sem érnek. Az ügyfeleket egyre kevésbé érdekli az ingatlanközvetítés, ami a mai lakáspiac egyik legérdekesebb jelensége. Nő a lakáspiac, a lakásárak, de az ingatlanközvetítés meg csökken. Ezért elkezdtek politizálni és populistán tolják a szekerüket, átkozzák a lakásárakat, terelgetik a nyájat ösztönösen, mint egy erre született juhászkutya. Blogok, újságcikkek, saját statisztikák, interjúk és ömlenek ránk a hírek, hogy a lakásárnövekedésnek itt a vége, most már elég volt belőle. A „saját tapasztalat” a bűvös szó, mert ők nem felejtettek el értékesíteni, látják, hogy mi történik, érzik a zsigereikben, már ki is érthetne és ki láthatná át jobban a lakáspiaci folyamatokat, köztük az árak trendjét, mint az ingatlanosok! A képet árnyalja az általános megítélésük, hozzáállásuk és úgy általában a hozzáértésük. Értékesítők ők, követik általában a trendeket és nem pedig trendcsinálók. Futnak a busz után és nem ők a buszvezetők – kaptuk el egyszer ezt a mondatot egy utcai beszélgetésben, ahol az ingatlanközvetítők szerepéről beszélgettek. Találó gondolat, amikor a lakáspiac busza robog és vannak akik lekéstek róla, mások nem mernek felszállni, de amúgy is nagy a tolakodás, izzasztó a levegő, henringjárat már az egész. A kölcsönös tisztelet és megértés a tömegközlekedésben is nagyon hasznos lehet, hát hogy ne lenne még hasznosabb a lakáspiac buszán nyomorgóknak vagy az új felszállóknak!

Megnéztük már, hogy a lakásárak növekedése összeségében sosem jelent semmit. Messzemenő következtetéseket levonni belőle nem lehet. Nőnek vagy nőttek az árak. Nagy ügy. Az a dolguk általában. És akkor mi van? Ezek a gondolatok forogtak a fejünkben, amikor először néztük meg az FHB Lakásárindex legfrissebb európai lakáspiaci körképét.

A száraz tényekhez ragaszkodók, a szakbarbárok a gazdasági növekedést valami félistenként tisztelik. A lakásárak és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat vizsgálata nagyon sokszor bizonytalan. Bele lehet magyarázni, de azért mindig az derül ki, hogy:

a lakásárak hosszú távú trendje Magyarországon teljes mértékben elszakad a gazdasági realitástól.

Ezt azért fontos most így leszögezni, mert az árcsökkenést vízonálok áltlalában pont arra hivatkoznak, hogy a lakásárak további növekedéséhez nincs megfelelő gazdasági környezet. Csak éppen ez a lakáspiacot és a lakásárakat Magyarországon nem nagyon érdekli. Önálló életet él a lakáspiac, elsősorban pont azért, mert levegőnek tekintjük a saját tulajdonban élést. Ez pedig egy olyan erős érzelem, amit semmilyen racionalitás nem nagyon tud felülírni.

A lakáspiacot elsősorban az érzelemeink irányítják, nem a gazdasági környezet.

A lakásárak eddigi növekedést a jó sötét Magyarország mutatja. Habzó szájak, ideges tekintetek, hogy "hát mondom én, brutális és elfogadahtatlan árnövekedés" történt itt - kiabálja a populista politikus ingatlanos. Egyszerűen és érthetően, hogy még a legostobább is megértse egyből, hogy miről beszél a politikus. De nem állunk meg, ahogy a lakáspiac busza sem. A következő ábra, már mindjárt más aspektusba helyezi a lakásárak növekedését.

Beszéltünk már erről néhányszor.

A lakásárak növekedési trendje pont azért olyan megalapazott, mert a magyar lakáspiac értékvesztését sem tudta ledolgozni az elmúlt években.

A lakásárak csökkenéséről beszélők ezt szándékosan és tudatosan hallgatják el. Pedig itt van a kutya elásva.

Az árak nem öncélúan nőnek, hanem azért, hogy az ingatlanok megőrizzék az értéküket. Az ár és az érték nem szinonimák a lakáspiacon.

Ez a görbe nagyon szépen mutatja, hogy hol is tart Magyarország a lakásárak növekedésében.

Szárnyalnak az árak, de még nem érték el a csúcsot. Viszont a csúcs nincs már olyan messze.

Ezt a lakáspiaci ciklus 4. évében már a piacot szakmailag vizsgálók is jól tudják.  A lakáspiaci ciklusok izgalmas dolgok. A populista politikus ingatlanosok erre is fittyet hánynak. Szerintük a lakásárak olyan mint a villanykapcsoló. Pillanatok alatt lehet fel- és lekapcsolni. Ez viszont nem így működik piaci alapon. A magyar lakáspiac érzékenységét bemutató ábra még látványosabban mutatja a jelenlegi magyar lakáspiac nagyon is eltökélt  árnövekedései hozzáállását.

2003-2004 fordulópont volt a magyar lakáspiacon, ahogy 2013-2014 is. Hebegés és habogás, amikor egy ilyen ábrát olyanok elé teszünk, akik előtte hangosbemondón osztották az észt, hogy a lakásárak növekedéséből már untig elég volt.

 A magyar valóság ezzel szemben az, hogy létszükséglet a lakóingatlanok értékének megőrzése. A magyar társadalom legértékesebb vagyonáról van szó. Mindenkinek a zsebében turkál az, aki a lakások leértékelődése mellett teszi le a voksát.

Már halljuk is, ahogy ezt demagógnak és hasonlóan népszerűséget hajhászó gondolatnak tekintik felebarátaink.  Helyzetből beszél - mert érdekelt az ingatlanok árának további emelkedésében - suttogják a hátunk mögött. Mondjuk csak azért, mert szerintük így beszélni a lakáspiacról is politika, a lakáspiacon a a politikai hovatartozás egyértelmű kifejezője. A lakásárnövekedés oldala csap össze a lakásárcsökkenést várók oldalával. 

A csökkenésre nincs semmilyen érv, mert az nem az, hogy az árak már eleget nőttek.

Az látszik az ábrákon, hogy ez egyszerűen nem igaz. Még koránt sem nőttek eleget, mert a "magyar gazdasági csoda" pont az ingatlanok elértéktlenedésében játszik fontos szerepet, nem pedig a felértékelődésükben (Megjegyzés: ez egy kritika a magyar gazdaság múltjára, jelenére és jövőre nézve is).  A lakáspiac és a lakásárak hiába szakadnak el a valóságtól, az erős leértékelődéssel szemben még így is tehetetlenek.

A demográfiai folyamatokkal mi is tisztában vagyunk, amiért jön az az utolsó ábra. A használt lakások piaca sem fogja elérni a 2003-2004-es csúcsot, amit az előző ábrán láthatunk.  Az azt jelenti, hogy az előző görbe azt nem fogja elérni, előbb lesz trendforduló. Ez mutatja a lakáspiac erőtlenségét, hogy a veszteségeket idővel már nem tudja ledolgozni csak részben kompenzálni.

Tartós leértékelődést és lassú elértéktelenedést rejt magában a jövő, attól függetlenül, hogy az árak nőnek még egy ideig, majd utána nem fognak. Aztán egyszer csak megint nőni kezdenek. Ilyen a ciklikus lakáspiac, a lakásárpolitikától teljesen függetlenül.

Ezért nem az árnövekedés a legfontosabb, hanem az értéknövekedés. Az értéknövekedés még a jelenből is eléggé hiányzik nem hogy a jövőből.

Így megnyugtatunk minden lakásárcsökkenés-hívőt, hogy az értékcsökkenés minden magyart, ingatlantulajdonost fenyeget az árnövekedéstől függetlenül.

Ezek már a demográfiai és a társadalmi folyamataink következményei. Elacsarkodhatunk a lakásárakról, ha az értékük közben egyre bizonytalanabbá válik. Azért veszünk lakást, mert lakni kell valahol. A lakóingatlan is lassan az autó sorsára jut. Elfogadjuk, hogy egyre kevesebbet ér, de szükségünk van rá. A lakóingatlannál annyi a különbség, hogy ott legalább kiszúrja a szemünket az árnövekedés. Így könnyebben fogadjuk el az értékcsökkenést.

A píros csík, a kb. -35% mutatja, hogy mire nem vagyunk már képesek Magyarországon, ha lakásépítésekről van szó. Nincsenek meg hozzá az alapok, hogy olyan sok új lakást építsünk. Nincs kinek és nincs is miért. A zöld csík meg arra jó, hogy megint kiszúrjuk a szemünket, hogy "Úr isten, Európában nálunk nőtt legjobban az építési kedv". 

Lehet mutogatni, hogy milyen sikerre van ítélve az újlakáspiac, közben meg láthatjuk, hogy azok a régi szépidők már elérhetetlenek.

A használt lakások értékesítése mellett az új lakások építése sem tudja azt a szintet hozni. Ez mutatja a lakásárak korlátosságát is és az értékcsökkenés kockázatát. Fogyunk, öregszünk, elvándorlunk, de a lakásárak ettől még nőnek. Az értékük meg nem érdekel addig senkit, amíg képes egy lakás eladásából egy másikat vásárolni. A lakásárak növekedése egy fájdalomcsillapító - üzenjük a lakásárcsökkenést hirdetőknek. Ha nem nőnek a lakásárak, akkor az fájni fog, nagyon fájni és nincs más gyógyír rá, csak és kizárólag a lakásárnövekedés.

Az áralku kérdése a növekvő lakásárak ellenére is örökzöld téma:

Forrás: FHB Index - Európai Lakáspiacok

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

2017-ben egyre inkább a lakáspiaci különbségekről fogunk beszélni. Tesszük ezt azért, mert ezek a különbségek egyre nyilvánvalóbbak. Belátjuk, hogy az ingatlanok megítélése egy olyan nagy városban, mint Budapest, sok aspektusból értékelhető.

Nincs olyan kézzel fogható fogalom, hogy budapesti lakásárak. Ez csak egy elméleti szám, mert kerületenként, városrészenként, utcánként, házanként és emeletenként is mások az árak.

Az elmúlt évek lakásárváltozásait egyöntetű sikernek élte meg a piac

Elszálltak a lakásárak Budapesten, izmos felértékelődés Győr és Sopron környékén, de Debrecen mint Kelet-Magyarország gazdasági fellegvára is ott van az országos lakáspiac térképén. A lakáspiaci ciklusokat vizsgáló kérdésben felhívtuk a figyelmet az 5 éves blokkokra.

2017 a negyedik éve ennek a ciklusnak és könnyen előfordulhat, hogy még Budapesten is maradnak olyan területek, amelyek reálérétke (az ingatlan piaci árának vásárlóereje, amiből termékeket és szolgáltatások vásárolhatunk) nem fog pozitívba kerülni a ciklus végéig.

Az infláció a nyakunkon, a lakásárak területi megoszlása igen változó. Akár 3 markánsan különböző árkategóriájú részek is vannak egy  kerületen belül. Nem félünk tőle, mert miért félnénk már. A lakásárak biztosan az infláció felett fognak nőni, mormolják az optimisták. Ha ránézünk a KSH 2016. évet először értékelő, de még nem végleges adataira, akkor láthatjuk, hogy micsoda pusztítás történt Magyarországon és még Budapesten is.

Az elmúlt három év nem mindenhol volt elég a lakások vásárlóerejét arra szintre hozni, mint ami volt 2008-ban. Ez magyarul annyit jelent, hogy az adott lakás árából több terméket vagy szolgáltatás tudtunk vásárolni 2008-ban mint ma, ha még mindig negatívban van.

Budapesten 23 kerületből 9-ben még mindig a 2008-as vásárlóerő alatt van

Köztük egyetlen budai kerületként, Budapest elitista kerületének számító 2. kerület is. 2008-2016 között a 2. kerületben nem nőttek a lakásárak az inflációval együtt mutatja az ábra. Szégyenpadra került Budapest legolcsóbb kerületeivel együtt. Nem megszokott látvány. Budapest 2. kerületében a lakástulajdonosok még sem érzik magukat szégyenpadon. Nem gondolják azt, hogy rossz lenne a 2. kerületben lakást birtokolni. Presztízs és státusszimbólum is. Viszont az árak tekintetében a 2. kerület azt mutatja, hogy az elmúlt 3 év árnövekedése kevés volt az igazi boldogsághoz. Erősebb megfogalmazás már az, hogy a 2. kerület nem a pénzcsinálásról szól, nem a lakásbefektetők piaca. Az ingatlanba rakott pénz itt érdekes módon kevésbé válságálló, mint más budai kerületekben. Ez már megalázó kijelentés lehet és nyílhat a bicska a zsebben, hogy ez már sértő.

Ezért fontos látni a számokat és a grafikonokat és nem érzelmekből beszélni még egy kerületről sem. A 2. kerület presztízse jóval nagyobb mint lakáspiaci értéke.

Egyre fontosabbá válik a lakáspiacról nem saját meggyőződésből beszélni, hanem csak részletes elemzések után. A lakáspiac esetében sokminden nem igaz, amit igaznak hittünk az elmúlt 15-20 évben. Sőt még az sem igaz, amit annak tartottunk az elmúlt 3 évben.

Budapesten is vannak nyertes és vannak vesztes kerületek az elmúlt 3 évből

Az elit 2. kerület a vesztesek között van. Durr, egy nagy pofon sznoboknak és különleges városi panorámának, a „polgári lakóknak”, a prémium ingatlanoknak, a „Rózsadombnak”.

A lakáspiac nem sznob és nem is csinál presztízskérdést az ingatlanból, már amennyire a számokból ez kiolvasható. De jól mutatja azt, hogy amelyik kerület nem tud felkapaszkodni, felértékelődni, ott a lakások vásárlóereje egyelőre belátható időn belül sem lesz jobb, mint volt 2008-ban.

Ez pedig már nem csak a hátrányos helyzetű térségeket érinti Magyarországon, hanem Budapest  9 kerületét is. 2017-től inflációval számolunk és közben nagyon lassú lakásárnövekedéssel. A Budapest környéki agglomeráció is a nagy vesztesek között. A megérte vagy nem érte meg kiköltözni kérdésre mi nem tudjuk a választ. Az ingatlanok vásárlóérétke az érem egyik oldalát viszont biztosan megmuatja.

Az infláció és a lassú árnövedés, a két páros együtt bebetonozhatja a lakások vásárlóerejét, de még ronthatja is.

Azok a budapesti kerületek és agglomeráció, amelyek az elmúlt 3 évben nem tudtak kimászni a gödörből azok 2017-2018 között nem biztos, hogy már kifognak.

Súlyos teher ez és szomorú üzenet is egyben a lakáspiacnak. Nincs benne már elég erő, hogy akár Budapestet teljes mértékben fel tudja értékelni. Vannak kerületek, például a több szinten is elsőszámú nyertesnek számító 7. kerület, amit elkényezteti a lakáspiac. Ez viszont nem jelenti azt, hogy Budapest olyan jó helyzetben lenne, mint amilyennek azt eddig beállították.

Budapest is bajban van

Az ingatlanok értéke itt sem biztos. A leértékelődés veszélye itt is él, sőt még mindig kézzel fogható. Ez az a csontváz, ami kiesett a szekrényből 2017-ben. Szembe kell vele néznünk. Budapest leszakadó kerületei ma elérhetőek a feltörekvő megyeszékhelyi árakon. Ezt mutattuk már be ezen a grafikonon, de most a KSH megerősítette.

Ott vannak Budapesten megyeszékhelyi árakon lakások, ahol a lakások vásárlóereje még a 2008-as szint alatt vannak. Egy kerület kivétel ezalól, az pedig a 19. kerület. Ott éppenséggel már kicsivel jobb a helyzet, mint 2008-ban. Ez a kivétel erősíti a szabályt jelen esetben. Budapest szenved, erőlködik és kezd izzadságszagú lenni a levegő. 2017 van, a 4. év az 5 éves ciklusból és nyilvánvalóvá váltak a problémák. A budapesti és az országos áremelkedés kevés volt eddig. A lakásárak változása nem mindenre volt elég. Most pedig ott tartunk, hogy az árak növekedése mögött újra a lakáshitelezés, az állami lakásvásárlásösztönzés marad. Az újlakáspiac gyengélkedik, az építkezések késnek, talán a szereplők most értékelik újra a valódi lehetőségeiket. A ciklus 4. évében belevágni az építkezésekbe kockázatos. Nem akarnak úgy járni, mint 2008-ban.

Minek olyan sok új lakás? – tehetik fel a kérdést, amikor látható, hogy a használt lakások piaca visz mindent. Szenvedni egy projekttel évekig, azért a minimális profitért, amit sokkal könnyebben lehet megkeresni minden másban! Csak az építkezik, aki valójában ebből él.

Aki eddig sem lakásépítésekből élt, annak ez a terep most egy vékony jég. Növekedő költségeket és a növekedő kockázatokat egyre nehezebb beárazni. Az új lakások ára már így is a használt lakások árának a kétszerese sok kerületben.

A vásárlók sem rohannak megvenni minden újat, mert eladó. A tömeglakások, a többszázlakásos házak népszerűsége finoman szólva sem lett jobb. Kis társasházakat meg nem éri meg nagy szereplőknek építeni.

Kiderült, hogy az elmúlt 15-20 évben csak öregedett és fogyott Magyarország. Az elvándorlás már csak hab a tortán. Az újlakáspiac a legnagyobb elszenvedője ennek.

Hiányzik az a vásárlótég, akinek tömegesen lehetne építkezni, mint a 2000-es évek elején. Azok a 30 évesek ma már közelebb vannak az 50-hez, vagy már felette. Nem cumizza be a marketingpornót, a szép látványterveket, meg a sok süket dumát a nagy semmiről. A mostani 30-asok meg nem tudják, hogy hol fognak még élni. Ők még a pénzcsinálással vannak elfoglalva, dolgoznak éjjel-nappal. Néha ránéznek a lakáshirdetésekre, elmennek akár megnézni néhány lakást, akár lakáskiállításokra is elmerészkednek, aztán azt mondják, hogy a franc se tudja kell-e nekik a nyakukba ez az egész. Egy ilyen országban lakást venni? – teszik fel a kérdést egyre kevesebben, mert fogyunk és fogy a lakáspiac keresleti oldala is, zsugorodik Magyarország lakáspiaca, a kockázatok pedig csak nőnek.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A lakóingatlanok elavulása is nagyon felgyorsult. Korszerűsítésük egyik kényes pontja a fűtésrendszer modernizálása. Kritikus pont ez, mert még 2017-ben sem vagyunk hajlandóak a teljesen elavult gázkonvektort lecserélni. Teljesen mindegy, eladó vagy kiadó lakások piacáról beszélünk, a konvektor örökzöld. Frissen felújított, szép modern terű kisméretű lakásokban a konvektor még mindig nem olyan ritka látvány.

Mi a baj a konvektorral?

A gázkonvektor egy látványfűtés, egy ronda dísz a lakásban. Nem hatékony (= drága) és felfűteni sem lehet vele a lakást. A konvektoros fűtésről évtizedek alatt az a tévhit terjedt el, hogy olcsó.  Hazugsában élünk és közben minden télen fázunk a konvektoros lakásokban. A távfűtés vs. konvektor párharcban a konvektor azért számított jobbnak, mert „egyedi fűtés” és nem „központi”. Annyit fűtünk, amennyit mi akarunk, így nincs „túlfűtés” és persze „túlszámlázás”. A valóságban a konvektoros fűtésű lakások hidegek maradnak, nem túl komfortosak, a hőérzet bennük egyenesen katasztrófális tud lenni. Mindegy mennyit fizetünk fűtésre, ha nem érezzük, hogy fűtünk. A gázkonvektor erről szól. Nem nevezhető olcsónak, ha fázunk a lakásban. Egyedi fűtés, de túl sok értelme nincs, csak elpazaroljuk a gázt.  Összehasonlítani a kályhával lehet, ami egy ponton, legtöbbször a kályha körül egész jól működik, de eltávolodva tőle, másik térben, már olyan, mint ha nem is lenne fűtés a lakásban. Sok konvektoros lakásban a konyhában, a fürdőben, a wc-ben, előszobában nincs is fűtés. Különösen az egyszobás lakások problémások, ahol csak a szobában árválkodik egy darab konvektor. Az esélytelenek nyugalmával kattog ki-be és használja a gázt, mert biztosan nem fog felfűteni egy pontból egy 30 nm körüli több térből álló kislakást. Télen rémálom a ruhák szárítása a konvektoros lakásokban. Próbálja mindenki a konvektor elé, mellé rakni a szárítót, mert különben nyirkosak maradnak és be is büdösödhetnek a ruhák. A gázkonvektorok kora már akkor lejárt, amikor igazából kezdtek elterjedni. A fa- és széntüzelésű kályhák helyett megjelentek a gázkályhának is nevezhető konvektorok. Városiasabb megoldásnak tűnt, de modernnek nem. Kémény nélkül, radiátorok nélkül nagyon könnyen lehetett beüzemelni. Ezzel a gyors, olcsó, de egyáltalán nem jó fűtés példájává vált. A lakást gázfűtésűnek lehetett nevezni és mindjárt a 20. században érezhette magát a lakója. De ma már 21. században élünk és a konvektorok idejének vége.

Parapetes gázkazán a konvektor helyére

A fűtés korszerűsítése főleg kicsi lakásokban tud a lakás méretéhez képest aránytalanul  nagy költséget jelenteni. A tulajdonosaik már a lehetséges költségektől rosszul vannak. 60 nm-is lakásméretig évek óta van már olyan korszerű megoldás, ami a konvektor helyére telepíthető. Ezt pedig szó szerint kell érteni. Pont azért és arra találták ki, hogy a konvektort lecseréljék. Lánykorában nálunk ezért hívták ezeket konvektorkazánoknak. A hivatalos neve inkább parapetes gázkazán, amit a köznyelv minikazánnak vagy minicirkónak becézhet manapság. De nem a neve a lényeg, hanem, hogy nagyon könnyen és komoly adminisztráció és felesleges költségek (pl. kémény, kéményseprő és kéménybélelés költségei) nélkül telepíthető. Az egyik leglátványosabb különbség a normál gázkazánhoz képest, hogy ez nem a falon van, hanem a földön, pont úgy, mint egy konvektor. Első ránézésére úgy is néz ki. Aki még nem látott ilyet, azt hiheti, hogy az egy konvektor. A látványt csak az zavarhatja meg, ha a közvetlen közelében egy radiátor is  van. 

Kívülről, a lakáson kívül is pont ugyan az a látvány fogadja, mint egy konvektor esetében, a paraptet látja, ahol a füstgáz távozik. Amilyen kicsi, olyan kis hatékony készülék. Mert azon kívül, hogy pont ott van, ahol a konvektor volt előtte, minden másban már egy laikusnak pont úgy műkődik, mint a nagy gázkazánok: radiátorok, fűtéscsövek (amiben a víz cirkulál) és termosztáttal szabályozható fűtés. A korábbi típusoknál még nem volt komib-minicirkó megoldás, de manapság már az is van. Nem csak fűteni, hanem meleg vizet is tud központilag szolgáltatni a kis parapetes gázkazán. A konvektoros lakásokban a fűtést és a meleg vízet két különböző készülék biztosítja. Ez lehet gáz- vagy villanybojler. Ez is kiváltható ma már és a kicsi parapetes kazánnal, a fűtés és meleg víz egyszerre megoldható kisméretű lakásokban.

Nézzük meg röviden, hogy a konvektor helyére felszerelhető mini gázkazánban gondolkodóknak milyen lépésekkel és követelményekkel érdemes számolni:

- Az elavult konvektorok eltávolítása után elegendő akár csak egyetlen parapetes minicirkót fölszereltetni, és ehhez csatlakoztatni a fűtéscsöveket, radiátorokat.

- A minicirkó kis helyen elfér, csendes, biztonságos, hatásfoka nagyon magas.

- A minicirkóhoz termosztát, külső hőmérséklet-érzékelő, de távvezérlő is csatlakoztatható.

- A minicikró a parapeten (ablakmellvéden) keresztül, tehát a lakáson kívülről kapja az égéshez szükséges levegőt, itt távozik a keletkező füstgáz is (Nincs CO veszély!!!)

- A turbós változatokból a füstgáz ventillátoros rásegítéssel távozik, tehát nem kell tartani égéstermék-visszaáramlástól, így a beszereléshez kéményseprői engedély sem szükséges.

- A Gáz Műszaki Biztonsági Szabályzat (GMBSZ) és az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) alapján a 3,5- 6 kW- közötti minicirkókat kéménybe nem kell kötni, illetve a füstgáz elvezetése a homlokzati falakon keresztül történhet.

- Ha a minicirkót azonos teljesítményű konvektor helyén üzemelik be, és a gázcsöveket nem kell levágni, úgy elég egy készülékcseréről szóló bejelentés a gázszolgáltató felé.

- Máskülönben a készülékhez kapcsolódó fűtésrendszerről műszaki tervet kell készíttetni, a kivitelezést követően műszaki átadással (MEO) vehetjük használatba.

- Ha a konvektor helyére kerül a minicikró, a társasházi tulajdonostársak hozzájárulása nem szükséges a fűtéskorszerűsítéshez.

- Viszont ha új kivezető nyílást kell vágni a parapeten, ilyenkor kérni kell a tulajdonostársak hozzájárulását. Az átalakítás azonban ilyenkor is nagyon minimális, mert maga a bekötés a teherhordó falaknál sincs építési engedélyhez kötve.

- Az átalakítások ideje alatt a gázszolgáltatás ki- és visszakapcsolása is teljesen díjtalan.

+ Nem szabad elfelejtetni, hogy a parpates gázkazánhoz is szükség van víz és villany csatlakozásokra a beüzemeléshez, mint a nagy gázkazánoknál.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Érdekes világban élünk, ahol néha úgy érezhetjük, hogy teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva másoknak. Nem véd meg minket senki és semmi, gondoljuk akkor is, amikor az ingatlanközvetítés egyik legvitatottabb megnyilvánulásával, a hideghívással szembesülünk. Hiába a hirdetési szövegben külön kiemelt rész, a telefonszám mellett pirossal jelölt felhívás, az ingatlanközvetítők bátran és magabiztosan telefonálnak. Ezek a hideghívások nem csak úgy találomra történnek, hanem általában adatgyűjtést folytatnak előtte. Ezt végezheti maga az egyszemélyes ingatlanközvetítő, egy ingatlaniroda vagy akár egy teljes ingatlan franchise hálózat megbízásából egy adatgyűjtő. De van ma már olyan szolgáltatás is, ami pénzért kínálja a hirdetési oldalakról leszedett magánhirdetések adatait rendszerezve. Ezek mind bűncselekménynek minősülnek, amit jó ha tud a hirdető és még jobb, ha tud az adatrögzítő és az ingatlanközvetítő is. Az ingatlanpiacunk fejlődéséhez az is hozzátartozik, ha egyre inkább tisztában vagyunk a jogi hátterével is.

A 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és  az információszabadságról meghatározza, hogy mi a személyes adat.

3. § (2) bekezdés szerint személyes adat az érintettel kapcsolatba hozható adat:

A mobiltelefonszám személyes adat, de egy email cím is, a nevéről már nem beszélve. Ilyen adatokat az érintett hozzájárulása nélkül tárolni, felhasználni haszonszerzés céljából, az a jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről , Btk. szerint is büntetendő.

Btk. 219. § (1) Személyes adattal visszaélés, különös tekintettel az a) bekezdésre:

"219. § (1) Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Btk. 422. § (1) d) Tiltott adatszerzés:

"422. § (1) Aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljából d) elektronikus hírközlő hálózat - ideértve az információs rendszert is - útján másnak továbbított vagy azon tárolt adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Egy hirdetési oldalról kézzel, vagy szoftverekkel adatot gyűjteni, tárolni és jogosulatlanul felhasználni is bűncselekmény. A hideghívás előtti adatgyűjtés, legyen az egyszemélyes vagy csoportos munka, esetleg fizetős szolgáltatás, mind kimerítik a Btk. Személyes adattal visszaélés és a Tiltott adatszerzés szándékos bűncselekmények tényállását. Igen, ez azt is jelenti, hogy feljelenthető az ingatlanközvetítő, az ingatlaniroda, de akár egy ingatlan franchise is, a tiltott adatszerzésből élő adatszolgáltatóval együtt, akik a hirdetők adataival visszaélnek és hideghívásokat kezdeményeznek. A hirdetési oldalak adatkezelő szabályzata mind tiltja az adathalászatot, de tenni ellene nem tesznek semmit. Az ingatlanszakmának is be kell tartania a törvényeket. Megítélése és adott esetben a jövője múlhat azon, hogy mennyire lesz jogkövető és el tud-e szakadni a régi és rossz szokásaitól, ami a zavarosban halászástól a fél- vagy akár a teljes illegalitásban működést jelenti.

Kényszer alatt az ingatlanos szakma  a digitalizálódó lakáspiacon:

Kép: David Moreno, Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A munka ünnepén beszélhetünk arról is, hogy életcél lehet a munka nélküli élet is. A média példaképeket állít ma fel, a könnyű útról, egy világról, ahol csak a csillogás, a valódi nagybetűs élet vár. Mindig a fiatalok a célpontok. Élményekre szomjaznak, különleges életet akarnak élni. A pénz ilyenkor még cél, nem eszköz. Általában sokkal nagyobbak az igényeik, mint az anyagi lehetőségeik. Celebségről ábrándoznak, bulvár hírek médiaszemélyiségei akarnak lenni, az ő életüket akarják élni. A felnőtté váláshoz vezető út a szépségen keresztül is vezethet. A szépség, a külső adottság, a szép emberek kiváltságos helyzete vonzó. A szép és gyönyörű nők szinte bármit elérhetnek, határ a csillagos ég, ülteti al a bogarat a szórakoztatóipar. A gazdag férfiak bármilyen nőből irigyelt életet élő embert tehetnek még Magyarországon is.  Az ilyen közös boldogság a gátlások teljes lerombolást igényeli. A férfinál a pénz van, a nőnél a teste. Mindegyiknek a másikra van szüksége, pontosabban arra amije van. Itt nem túl sok hely van a romantikának, a fehér lovon érkező hercegnek.

A hazai online társkereső birodalom sem polgárpukkasztóbb és erkölcstelenebb, mint a hazai kereskedelmi média és bulvár sajtó. Felelősséget nem vállalnak, csak mutatják az utat, választási lehetőségeket kínálnak.

A randivonal.hu ártatlansága, a viszony.hu és szexrandi.hu bűnös élvezete között vékony a határ. Nincs fiatal, aki ne ismerné ezeket az oldalakat. Az online társkereső birodalom szemet vetett néhány éve egy társkereső magyar appra is, ntice néven futott. Már csak az ntice kft. van, aminek az egyszemélyes tulajdonosa és ügyvezetője a magyar randiguru. Ő is csak a szexről tud beszélni általában, legközelebb május 8-án egy  média konferencián. Az ő vezetésével ez a kft. üzemelteti a puncs.hu oldalt, amiről mindent elmond ez a rövid videó.

Ezt az oldalt is ismeri már minden fiatal. Főleg a lányok. Lányoknak kínálja a könnyű boldogságot. Buli, vásárlás, utazás korlátok nélkül, csak add el magad, találj egy férfit, aki minden vágyadat teljesíti, ha te teljesíted az övét. A lányok meg csak azt látják, hogy a külsejükkel könnyebben lehet boldogulni, mint munkával. Nem akarnak olyan szürke életet élni, mint a szüleik. Legyenek szexik, csinosak és csábítóak, a többi már jön magától. Felfedezők, akiket ugyanúgy fel kell fedezni. Az oldal is egyértelmű kérdéseket tesz fel és egyértelmű válaszokat is ad fiatal lányoknak.

Ha csak a pénz hiányzik az életükből, azt könnyen megkaphatják. Erkölcsi alapot is adnak a fiatal lányoknak, hogy a játék az játék:

„ Mégis a vagyon ősidők óta fontos eleme a párkapcsolatoknak, csak ezt sokan nem vállalják fel ilyen nyíltan. A Puncs.hu valójában dédszüleink értékrendjét ülteti át a modern online világba.”

Az első kérdés mindig a lakás körül forog. Kell egy jó bérelt lakás. Minél különlegesebb a lány annál jobb lakásra számíthat. A Cosmpolitan legfrissebb számában is „Csinos lány albérletét fizetném” címmel könnyed módon dolgozza fel egy élő példán a csábító ajánlatot. Ellenpéldának szánja, hogy nehogy az olvasói a puncs.hu-n keressenek magunak olyan férfit, aki fizeti a drága budapesti albérletet. Viszont a linket reklámozza és az újság célközönsége korban és nemben megegyezik a puncs.hu célpontjaival. Lányokat szólítanak meg, akiktől egyáltalán nem áll távol, hogy cukrosbácsik fizessék a számláikat. A cikk úgy adja elő, mint ha véletlenül albérleti hirdetéseket nézegetve ilyen cukrosbácsik hirdetésébe akadhatnánk. Azért ez így ebben a formában teljesen lehetetlen. Az „édesszájú kislányok” kísértik a sorsot, teljesen tudatosan regisztrálnak ilyen oldalakon, ahol az albérleti költségeiket alternatív módon szeretnék fizetni. Ez csak az első lépés. A lakhatás után jön a buli és a vásárlás, illetve az utazás. Nő az étvágy, nőnek a tétek, lehet kísérletezni rajtunk. Csak néhány kattintásra lehet mindenkitől a menő városi élet, ahol minden nap csak éttermekben eszünk, minden este buli van és az árcimkéket sem kell többet nézni. Férjek, akiknek családjuk van, de otthon nem kapják meg, amit akarnak. Unatkozó, de sikeres pasik, akik pénzért elvileg mindent megkaphatnak. Mindenkinek meg van az ára vagy mindent elvesznek, amihez nincs is joguk. A fiatal lányoknak szóló magazin két oldalon keresztül ecseteli, hogy a szexrabszolgaság csak döntés kérdése. Mi dönhetjük el kivel és mennyiért osztjuk meg az életünket. Albérleti szerződés, ahol a „tested a kaució”, a külön lakásában élés nem pénzkérdés, ha társkeresésnek tekinted a lakhatást. Jópofa szórakozás csetelni idegein pasasokkal erről, akik a testünkről alkudoznak, írják. Nagy kereslet van ilyen fiatal lányokra, de nagy a kínálat is. Akár még versenyeztetik is a cukrosbácsik az édesszájú lányokat, tudhatja meg minden frissen érettségizett vagy alig pár éve érettségizett fiatal lány Magyarország legolvasottabb havi női magazinjában. Ha szép nő vagy és bevállalós, nem kell aggódni a budapesti albérletárakért, tanulj és ÉLJ ebben a városban!

A szingli lányok különleges világa:

Forrás: Cosmopolitan 2017 májusi szám 104.-106. oldal,  "Csinos lány albérletét fizetném" riport

Kép: Sibel Meriç , sibelmeric_official, Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely