Az egész életünk az akarat- és érdekérvényesítésről szól. Ez egy velünk született képesség, a sikeres emberek olyan tulajdonsága, amit sokan tanulhatónak állítanak be. Miközben pont az különböztet meg minket igazán egymástól, hogy éppen ki jobban ki kevésbé tudja érvényesíteni a saját (önző) akaratát és az érdekeit az élete során.

Ki ne hallotta volna már azt, hogy valaki például született kereskedő vagy született diplomata, vagy egyszerűen csak egy olyan ember, akinek adnak a szavára, akire jobban odafigyelnek, aki sokkal jobban ,egyszerűbben és gyorsabban tud rávenni egy másik embert, hogy azt csinálja, amit ő akar. Karizmatikus, irányító, vezető személyiségek általában mind nincsenek híján az akarat- és érdekérvényesítési képességnek. Mint mindennel, ezzel is lehet jóhiszeműen élni és rosszindulatúan visszaélni.

Az ingatlanértékesítés, mint a kereskedelem és a diplomácia egyik öszvér gyereke

Vonzó pálya minden akaratát és az érdekeit jól és hatékonyan érvényesíteni tudó embernek. A piaci árusokat sem mondja senki feleslegesnek, nem kiabálnak rájuk kígyót és békát azért, mert a saját hasznukkal drágábban adják az árujukat, ha nem közvetlenül a termelőtől vásárolunk. A boltokban, plázákban és máshol sem kiabáljuk teli torokból, hogy minden kereskedő csak arra jó, hogy megdrágítson minden terméket és lehúzzon minket a jutalékkal. A kereskedőt valahogy elfogadjuk olyannak és úgy, amilyen és ahogyan értékesíteni próbál. Pedig kár lenne tagadni, hogy mi folyik akár egy átlagos piacon. Kiteszik előre a szép árut, ami miatt megállunk vásárolni, majd egy másikból fog adni, ha kérünk. Piacon nem válogathatunk sokszor a zöldség és gyümölcs között úgy, mint a boltokban, mert ránk fognak szólni, hogy azt nem lehet. A piaci árusokkal így élünk együtt, hogy hazamegyünk és látjuk, hogy csak került nem szép és nem jó áru is a többi közé, hogy ránk sózzák a szemetet is, hogy néha trükköznek a méréssel is, stb.

Az ingatlanosokat meg annyira fölöslegesnek érezzük mindeközben

Miközben ők sem csinálnak mást, mint a piacon a piacosok. Mások áruját árulják, amin keresnek. A piacon is verseny van abban, hogy ki tudja jól és jó áron eladnia amije van. Ehhez trükköznek és különböző trükköket alkalmaznak, mint egyébként mindenhol máshol a kereskedelemben. A kereskedelem mindig és mindenkor arról szól, hogy vannak emberek, akik másokat rá tudnak venni valamire, amiért végül pénzt fizetnek. A szabad akarat nagyon relatív, mert szinte mindig van mögötte, vagy inkább felette, egy komoly hatás, egy nagyon is fontos befolyásoló tényező. Nem mi döntünk, vannak helyettünk mások, akik a fejünk felett döntenek, mi meg valamiért elfogadjuk ezt és elhisszük, vagy legalábbis ők elhitetik velünk, hogy a döntést végülis mi hoztuk meg.

Az ingatlanértékesítés azon túl, hogy lassan, nagyon lassan tud csak gyökeret ereszteni a magyar lakáspiacon, a nemzetközi lakáspiaci megoldások rendre csődöt mondanak. A magyar modell - ha lehet így elnevezni - attól igazán egyedi, hogy itt nem a bizalomra épül az ingatlanértékesítés, hanem a bizalmatlanságra. Minden üzlet, minden kapcsolat valamilyen szintű alapja a bizalom, addig a magyar ingatlanközvetítésben az a csodálatos, hogy az tud benne sikeres lenni, aki a bizalmatlansághoz alkalmazkodik, erre építi fel a stratégiáját, így viszonyul a piaci szereplőkhöz, a szolgáltatását ennek megfelelően alakítja ki.

Mit is jelent ez pontosan?

Általanás jelenség az, hogy az ingatlanok tulajdonosai valamilyen kényszerből fordulnak ingatlanoshoz. Teljesen mindegy milyen kényszerből, a lényegen nem változtat. Nagyon ritka az, hogy egy ingatlanossal beszél csak az eladó vagy kiadó ingatlan tulajdonosa. A bizalmatlanság miatt úgy gondolja és azt látja helyesnek, ha minél több ingatlanossal felveszi a kapcsolatot. Ezt az ingatlanok tulajdonosai valamilyen versenyhelyzetnek fogják fel. Emiatt van az, hogy aki nem keres ingatlanost, azt megkeresik ők maguk. Tudja minden egyes hideghívó, azonnal házhoz menő és becsengető, hogy nem ő az egyetlen a sorban. Nem is az a fontos számára, hogy kizárólagosan vele szerződjön. A kizárólagos szerződés, az egyszemélyes ingatlanos kapcsolat már a bizalomra épül, arra elég kevés ingatlanos építhet fel csak sikert.

A bizalmatlanság a magyar lakáspiac sajátossága

Emiatt az ingatlanos csak esélyt akar kapni, hogy az ingatlant legalább hirdesse akár bérlőnek akár vásárlónak. A bizalmatlan tulajdonosok meg nem is olyan ritkán nem bizalomból, hanem pont bizalmatlanságból adnak lehetőséget egynél több ingatlanos értékesítőnek, hogy a lakásával foglalkozzanak. A sikeres ingatlanosok akarat- és érdekérvényesítő képessége azon is meglátszik, hogy hány tulajdonost tudnak beszervezni annak ellenére, hogy a tulajdonosok az első pillanattól kezdve nem túl szívesen látott partnerként kezelik őket. Ez nem is a barátságról szól, ez kereskedelem és diplomácia, tehát pénz és hatalom. Pénzt jelent az ingatlanos a tulajdonosnak is, hiszen a vevő vagy a bérlő a pénz, amit az ingatlanértékesítő hozni tud. Pénzért dolgozik az ingatlanos is, neki pedig minden beszervezett lakástulajdonos jelenti a potenciális bevételt.

Hatalom a tulajdonos felett...

...ha képes rá az ingatlanértékesítő, vagy egy látszat hatalom az ingatlanos felett, amiért a tulajdonos azt gondolja, hogy egyik ingatlanos lecserélhető egy másikra. A tulajdonosok többsége mind azt gondolja, hogy ő döntött úgy, hogy ingatlanossal dolgozik együtt, ő irányít és minden csak úgy történhet, amit ő akar. A valóságban meg jóval kevesebb a született akarat- és érdekérvényesítő lakástulajdonos, mint ilyen képességekkel megáldott ingatlanos. A bizalmatlanságtól teljesen átitatott magyar lakáspiacon a sikeres értékesítő a hatalma alá keríti a tulajdonost és behálózza vele. Jól tudja például, hogy teljesen máshogyan reagál egy eladó vagy egy bérbeadó egy konkrét vevőre és bérlőre, mint az elméleti árakra.

Az ingatlanértékesítő dolga a pénzcsinálás...

...miközben a folyamatot szigorúan kézben tartja, anélkül, hogy ez izzadságszagú vagy erőltetett lenne. Csak lazán és könnyedén, pont úgy, mint a kis- és nagykereskedelem izgalmas világában. Cash is king, vagyis a készpénz a király. A lakáshirdetéseknél nem ritkák a nüansznyi és a nagyobb különbségek sem egy adott eladó és kiadó ingatlannál sem. Ismeri mindenki az árazás trükkjét a kereskedelemben. Eladó és kiadó lakásoknál sem mindegy az ár, főleg akkor, amikor egy lakást több értékesítő is hirdet.

A bizalmatlan magyar lakáspiacon egy értékesítő arra készül fel, hogy nem ő az egyedüli hirdető. Az ingatlanértékesítés része egy nagyon régi és klasszikus piaci folyamat, az áralku. A modern európai piacokon már nem jellemző, ahogy a boltokban sem lehet nagyon alkudozni. A lakáspiacon viszont szinte kötelező. Emiatt a bizalmatlan lakáspiacon az az értékesítési stratégia működik, ahol az ár alkura felhívás. A tulajdonosok már nem ennyire nyitottak erre a kérdésre, sőt igen határozott kijelentéseket tudnak tenni, hogy ők mennyiért hajlandóak csak eladni vagy kiadni az ingatlanjukat. A ravasz ingatlanértékesítőnek meg az akarata és az érdeke csak akkor érvényesül, ha a vevőt vagy a bérlőt rajta keresztül találja meg a tulajdonos. Ahhoz meg csábító ár kell, esetleg egy szó, hogy "irányár" vagy csak egy félmondat, hogy az ár csak afféle útmutató, az ingatlan tulajdonosa minden ajánlatot meghallgat.

Ha egynél több ingatlanértékesítővel dolgozik együtt egy ingatlan tulajdonosa annál valószínűbb az, hogy jelentős árkülönbség lehet az elvárt és a tényleges/végső értékesítési ár között. A bizalmatlan magyar lakáspiac egyik legellentmondásosabb jelensége ez. Nincs benne semmi elítélendő, nem kritika ez, sőt. Inkább figyelemreméltó az, hogy a tűzzel vassal űzött ingatlanértékesítők nem ellenségei az ingatlan tulajdonosának, ők csak alkamazkodnak a bizalmatlanság igen zord viszonyaihoz.

Az ingatlanok tulajdonosai inkább önmaguk ellenségei lehetnek

Minél inkább bizalmatlanok annál inkább. Minél több értékesítővel veszik fel a kapcsolatot annál biztosabb lehet, hogy a lakás ára vagy éppen bérleti díja csökkenhet. De ezt az ingatlanok tulajdonosai nem így élik meg és ettől szép ez a történet és ezért is működik. A lakáshirdetési piac kicsi, egy online jelentkező vevő is lehet érdek- és akaratérvényesítő ember. Ha azt látja, hogy egy lakás milliókkal olcsóbban megvehető, mert komoly alku van kilátásban, akkor belemegy a játékba. A kizárólagosan, egyedül, egy ingatlanossal hirdetett lakásoknál a vevő vagy bérlőjelölt egy hirdetés alapján érdeklődik. Ha már kettő hirdetés van, arra fog jelentkezni, aminél azt érzi, hogy az ár jobban mozdítható. Így járhat sikerrel az az értékesítő, aki az online hirdetések szűk piacán is tudja érvényesíteni az akaratát és az érdekét a többi értékesítővel szemben.

Ne felejtsük el...

...hogy az értékesítési jutalékok például eladásnál néhány tízezer forint különbséget jelenthetnek minden egy millió forinttal történő árcsökkentés esetén. Az ingatlanértékesítőnek néhány tízes, a tulajdonosnak pontosan egy millió mínusz. De a konkrét ajánlat, a cash is king, a hatalmába keríti az eladót és egyre nehezebben tud ellenállni, míg végül beadja a derekát. Ezzel a kis történettel, arra az ellentmondásos helyzetre szeretnénk felhívni a lakáspiaci szereplők figyelmét, hogy a bizalmatlanság nem árnövelő, hanem inkább árcsökkentő hatású. Az ingatlanközvetítés népszerűsége és megbecsülése nem is növekszik a lakástulajdonosok szemében.

A vevők is szeretik közvetlenül megkeresni a lakások tulajdonosait...

...kedvelik a magánhirdetéseket, mert az ingatlanértékesítő jutaléka már megspórolható. Közben ezeknél a típusú hirdetéseknél az áralku lehetősége jóval korlátozottabb, vagy jó ideig egyáltalán nem is lehetséges. Hasonló a helyzet a kizárólagos hirdetésekkel is, ahol az ingatlanértékesítőnek sokszor az érdeke és akarata is az, hogy a lehető legmagasabb áron értékesítse az eladó vagy kiadó lakást. A bizalom ára az, hogy mind az értékesítőnek mind pedig a lakás tulajdonosának az akarata és érdeke egy és ugyanaz = magasabb áron történő értékesítés. Az elmúlt években, amikor a lakáspiac lábra állt, nem véletlenül nyert új értelmet a magánhirdetés, csökkent az ingatlanközvetítők szerepe, de közben a kizárólagos értékesítés mellékszerephez jutott a szereposztó díványon.

A klasszikus bizalmatlanságon alapuló magyar ingatlanközvetítés modell árcsökkentő hatású, így a saját hirdetés vagy az egy értékesítővel való hirdetés jelenthet az eladónak vagy a bérbeadónak jobb piaci árat. A sok értékesítős lakásoknál jellemzőbb a hibás árazás, ahol csak a türelmes és kitartó ingatlanos értékesítő tudja csak érvényesíteni az akaratát és vevőt vagy bérlőt prezentálni folyamatosan, akik árajánlatokkal bombázhatják a lakás tulajdonosát.

Minél többen hirdetnek egy lakást...

...jellemzően annál magasabbról indulhat az (irány)ár, mert a bizalmatlanság ára elsősorban az, hogy az ingatlan árát az eladó vagy a bérbeadó határozza meg saját érdeke és akarta alapján, elrugaszkodva akár teljesen a piaci realitástól. A bizalmatlan magyar lakáspiacon ez a kihívás, ettől más, ettől zavarosabb, trükkösebb, fárasztóbb is minden szereplőnek. A piaci lakásárak és a bérleti díjak is ezért nagyon nehezen értelmezhetőek, főleg nemzetközi összehasonlításban, ahogy az amerikai és nyugat-európai ingatlanközvetítési módszerek sem.

Érdekellentétek helyett az ingatlanközvetítők ilyen esetben nem is olyan ritkán össze kell, hogy játszanak. Megjelenik az együttműködés annak érdekében, hogy mindenképpen ingatlanközvetítő útján adja el vagy adja ki a lakását a tulajdonos. Utána a jutalékon megosztozkodnak, mert a kevesebb még mindig több a semminél.

A bizalmatlanság viszont nem tesz jót az ingatlanpiaci versenynek

Az ingatlanközvetítők különböző kapcsolati hálókat kiépítve inkább együttműködnek, mint sem versenyeznének egymással. Több ingatlanközvetítővel hirdetett lakásnál éppen ezért kényszerű együttműködések is lehetnek. Rá van kényszerülve az egyik ingatlanos a másikra, ha felhívja, hogy vevője vagy bérlője van. Ha ő nemet mond, mehet a másikhoz, harmadikhoz és így tovább, amíg az egyik nem mondja azt, hogy jó, hozd a vevőt vagy a bérlőt, együttműködhetünk. Az ingatlan tulajdonosa nem feltételnül tudja ezt és nem is feltétlenül kötik az orrára, hogy a vevő vagy a bérlő hány ingatlanoson keresztül érkezik hozzá és nem is biztos, hogy a vevőt vagy a bérlőt az hozta, akit ő megbízott. A nevető harmadik fél úgy tudja érvényesíteni az érdekét és akaratát, hogy a tulajdonossal közvetlenül és közvetve sincs kapcsolatban, csak az általa megbízott másik ingatlanos értékesítővel. Aki egy ingatlanértékesítővel együtt dolgozik, az gyakorlatilag az összessel kapcsolatban van, csak nem tud róla.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Meglepetés van is és nincs is a  KSH teljes 2016-os évet lezáró és a 2017-es év első negyedévét értékelő legfrissebb lakáspiaci jelentésében. Nincs meglepetés abban, hogy az országos forgalom nőtt 2016-ban 2015-höz képest. Akár hiszik, akár nem, vannak lakáspiaci törvényszerűségek. A lakáspiacot sem kutatja a Magyar Tudományos Akadémia, ahogy például a magyar pénzügyi kultúrát, a hitelezéssel és a kétszintű bankrendszerrel együtt sem.

Mi, a saját eszközeinkkel már évek óta figyeljük és keressük az összefüggéseket. A lakáspiac nem az alapján működik, amilyen érdekünk fűződik hozzá. Ez egy nagyon nagy hiba, hogy mindenki csak annyit ért és lát a lakáspiacból, amennyit a két szép szemével a közvetlen környezetében megtapasztal. A lakáspiac egészére koránt sem lehet az mindig igaz, amit mi látunk és értünk belőle. És mindjárt vágjunk is bele, mert nem mehetünk el szó nélkül a Duna House lakáspiacot lejárató és manipuláló kampánya mellett, amit körülbelül egy éve kezdett a lakáspiac ellen.

Láthatják a grafikonon, hogy hidegen hagyta az országos statisztika. Az ingatlanközvetítő csak azt szajkózta, amit ő látott és érzett. Az meg nem volt más, mint hogy nem a Duna House éve volt 2016. Csak könnyebb volt a hibát a lakáspiacban keresni, mint a saját üzleti stratégiájában. Miközben az piac csak tette a dolgát, úgy viselkedett, ahogy azt egy piacnak viselkednie kell, amikor változik, nő a forgalom, nőnek az árak és feléled az országos lakáspiac.

2017. január 10-én kijelentettük, hogy semmi más nem történt, mint az addig lenézett és semmibe vett kisebb városok és községek lakáspiaca is magára talált, köszönhetően pl. annak, hogy a CSOK ott tényleg sokat ér. Megkaptuk, hogy micsoda badarság ez már, olyan nincs és nem lehet, mert az őszinte ingatlanosok nem tévedhetnek. Ahol eddig nem volt lakáspiac, ott már nem is lehet.

De minden jel arra utalt, a számok nem hazudtak és mutatták, hogy 2016-ban a lakáspiaci forgalom növekedését nem Budapestnek és a Megyeszékhelyeknek köszönhetjük.

Olyannyira igaz lett ez, hogy a KSH önmagához képest is szokatlan részletességgel és alapossággal mutatja be, hogy mi is történt tavaly a lakáspiacon. Na nem az, amit az ingatlanközvetítő és bértollnokaik bőszen hirdettek hónapokon keresztül. Rosszhiszemű piacbefolyásolásért még csoda, hogy nem jelenti fel őket valaki a Gazdasági Versenyhivatalnál. Azért, ami sok az sok. Így álljon itt a kedvenc ábránk, ami mutatja a budapesti átlagárak és az országos értékesítés közötti kapcsolatot.

Ha Budapesten nőnek a lakásárak, akkor az országos forgalom is nő. Ez igaz fordítva is. Ezért is lehettünk például annyira biztosak abban, hogy az ingatlanközvetítő nem mond igazat.

Eddig is tudtuk, hogy 2017-ben is több lakást fognak eladni, mint 2016-ban. Hiába a háborgás, a sok negatív felhang, a fanyalgás, a nyavajgás és a sok sírdogálás, hogy most már elég volt az árnövekedésből. Feketén fehéren a KSH közreadta, hogy már 400e Ft/nm egy átlagos budapesti lakás 2017-ben. 10%-os árváltozás 2016-hoz képest. Az országos forgalom biztosan nő. De közben Budapesten egyre kevesebb lakást adnak el, Budapest súlya csökken. Megírtuk, a számok előre ezt mutatták, a budapesti árak növekedése nem azt jelenti, hogy Budapesten egyre több lakást tudnak eladni. A fenéket! Ez az amit a lekönnyebb félremagyarázni. Érzik sokan, hogy nehezebb eladni, lassabb, nincs annyi vevő. Ebből mindjárt arra következtetnek, hogy akkor már vége a budapesti lakásáraknak. De a piac nem így működik. Budapest az országos lakáspiac része. Ameddig országosan nő a forgalom a budapesti lakásárakért senki se aggódjon és felesleges rá pazarolni a különböző woodoobabákat is. Feketemágia vagy ördögűzés, mindegy hogyan nevezzük, de nem működik a budapesti lakásárakkal szemben. De nem mindenki örülhet ennek, csak az, aki el is tud adni. Budapest csökkenő aránya figyelmeztet minden budapesti eladót, hogy nem lehet mindent eladni ma, csak azt, amire van vevő. Minél jobban nyerészkedik ma valaki, annál könnyebben eshet pofára.

Meglepetés is történt, hiszen a forgalom nem lépte át a bűvös 150 ezret, mert a forgalom 2016 első félévéhez képest, a második félévben már nagyon lelassult. Így jöhetett össze, hogy 2016-ban 9%-kal, tehát egyszámjeggyel, nőtt csak a forgalom. Erről is beszéltünk már és nem is olyan nagyon régen, éppen egy OTP Bankos interjú kapcsán. A lakáspiacon a lakásárak egymásra ható kölcsönhatását kevesen ismerik. Az egyszerű laikus, mint az önjelölt ingatlanszakértő, azt gondolja, hogy az újlakáspiac árai lenyomják a használt lakások árait. A valóságban meg egymást erősítik. Ha drágulnak az újlakások, akkor drágulnak a használt lakások is.  Ha drágulnak a használt lakások, akkor az új lakások sem fognak kimaradni a jóból. Először nagy nyilvánosság előtt ilyen markáns szereplő, mint például OTP Bank, még soha nem beszélt. Bár már egyszer az ingatlan.com gazdasági szakértője, Balogh László is megjegyezte ezt egy félmondatban egy tévéinterjúban. Ennek örömére akkor az OTP számait elemeztük.

A táblázat és grafikon egész jól megközelítette a KSH számait. 141 400 db használt lakást és 4 900 db új lakást adtak el tavaly a KSH szerint, amiért az új lakások arány 3,3% volt. Az OTP számait elemezve 143 500 db használt lakásról és 4 700 db új lakásról és 3,2%-os újlakáspiac arányról beszéltünk 2017 tavaszán. Hozzátéve, hogy a papíron eladott új lakások is voltak 2016-ban, amit a KSH tényleg nem nagyon lát. A KSH csak azt látja, hogy 5 200 db lakást építettek értékesítési céllal. 2016-ban ismét kevesebb új lakást adtak el, mint amennyit megépítettek.

Ez például a másik meglepetés. Arról nem nagyon szeretnek beszélni, hogy milyen sok új lakást nem adtak el a korábbi évekből. A KSH számai egyértelműen mutatják, hogy több lakás épült 2008 óta, mint amennyit eladtak. A lakáspiac szakértői meg úgy tagadják az eladatlan újlakásokat 2017-ben is, mint ateisták a vallásos világnézetet. Snassz is lenne, ha mindenki mindig tényleg úgy beszélne a lakáspiacról, ahogy kellene. Hiszen szinte semmiről sem beszélünk normálisan, csak éppen pont úgy, ahogy érdekünkben áll. Arra tippelünk ez sem fog megváltozni egyhamar.

Forrás: KSH , Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Pont egy éve foglalkoztunk azzal, hogy saját magunkat ámítjuk azzal, hogy a lakáshitelezés olcsó. Pár napja az mno.hu hasábjain jelent meg ez a kellemes hangvételű cikk, ami jó kérdéseket tesz fel a témában, de úgy csinál, mint ha valódi válaszokat nem találna. Vagy talán mégis? A lakáshitelezés sok embert érint, mondhatni társadalmi létkérdés, mert lakáshitelek nélkül komoly probléma lenne itthon a lakásvásárlás. Életünk alapja az ingatlan. Ingatlan nélkül nincs ember, azt egyszerűen hajléktalannak nevezzük. Ehhez képest a következő kijelentés olvasható a cikk végén:

0) "Független kutatót azért nem tudtunk megszólaltatni, mert nincs. Az egyik tanulmány társszerzője annyit elárult, hogy a bankszektor, az állam és a külföld elszívja a szakembereket az akadémiai szférától, ezért egyetemi szinten ezzel a kérdéssel nem foglalkozik senki."

Magyarul minden tök haszontalan l'art pour l'art dologra van kutató, meg pénz is, de éppen a magyar pénzügyi kultúrát és azon belüli is a hitelkultúrát, a magyar kétszintű bankrendszert nem kutatja senki. A cikket elolvasva döbbenhetünk rá, hogy ez inkább szándékos, nem lehet véletlen. Ha ezzel komolyabban foglalkoznának itthon, akkor nem lehetne annyi marhaságot beszélni és szédíteni a tömegeket, hogy kockázatosabbnál kockázatosabb hitelfelvételekbe bonyolódjanak. Nem elfelejtve még mindig ott tartunk, hogy az érdekel minket, miért drága Magyarországon a hitelezés, úgy összeségében. Először ezt a választ kapjuk az arcunkba:

1) "Mivel például Csehország egy nagyjából hasonló méretű ország, de az átlagjövedelmek sokkal magasabbak, mint nálunk, így nem tudjuk magunkat összevetni velük. Ráadásul kevesebb bank osztozik a sokkal gazdagabb piacon."

Ez magyarul azt jelenti, hogy csórók vagyunk és még túl sok is nálunk a bank. De mi a  fenének van itt ennyi bank, tehetnénk fel a teljesen logikus kérdést? Csak azért lehetnek itt, mert csak jó üzlet itt kölcsön adni. Nincs elég pénzünk, ők adnak, jó kamatra. A másik már nem annyira logikus észrevétel az lehetne, hogy hiába van sok bank, versenyről nem nagyon beszélhetünk. Mint ha karteleznének a bankok. Van az OTP, aki mindent visz és vannak a többiek, akik meg osztozkodnak a maradékon. Ha az OTP bank lenne az egyetlen bank Magyarországon, akkor sem lenne itt olcsóbb semmi, kiabálhatná be most valaki a pálya széléről. Az a bank nem az olcsóságáról híres és a fair árazásáról. Aztán tovább bosszankodhatunk, amikor azt olvassuk tovább, hogy:

2) "Ha Lengyelországot nézzük, akkor egy négyszer ekkora országban hasonló számú bank található – magyarázza a főtitkár. "

Szóval Lengyelországban annyi bank van mint Magyarországon és mind megél egy negyed akkora országban. Nyílik a bicska a zsebben és záporozhatnának a színes szitok-szavaink. De hideg vér emberek, hideg vér. Olyan király hely ez az ország, hogy nálunk mindenki bankot akar nyitni, ez a bankolás európai fellegvára. Egyelőre még várunk a nagy bejelentésre, hogy a Brexit miatt, a londoni City-t elhagyó pénzügyi központ Budapestre költözhetne. A hatékonyságon úgy is van mit javítani, firtatja a cikk elég részletesen. Az MNB szerint túl sok a bankfiók

3) "Amikor a bankrendszer hatékonyságát firtató kérdést tettem fel az MNB-nek, azt a választ kaptam, hogy a hazai bankrendszert jelenleg „túlfiókosodás” jellemzi. A 100 ezer lakosra jutó bankfiókok számát alapul véve a hazai bankok fiókhálózatának nagysága 20-30 százalékkal haladja meg a szlovák és cseh bankrendszer hasonló mutatóit."

Ha már ennyire szeretnek nálunk fiókhálózatot üzemeltetni a bankok, akkor mi lehetnénk Európa új pénzügyi központja. Mi egy ilyen ország vagyunk, imádjuk a bankokat és az ő drága fiókjaikat. A Bankszövetség természetesen nem ért egyet ezzel teljes mértékben. Mellébeszél csak, mint általában ez a pénzügyi világban teljesen megszokott. Normális kérdés van, de normális válasz az nincs:

4) "Erről is kikértük a Bankszövetség véleményét, a főtitkár elmondta, hogy sok járásban nemhogy bankfiók nincs, de posta és már kocsma sem. A bankfiókok jellemzően a városokba összpontosulnak, ahova a lakosság a belső migráció révén koncentrálódik, de 10-20 kilométeren belül bárki elérheti a szolgáltatásokat."

Már tudjuk azt, hogy a kutyát sem érdekli itthon a hitelezés és azt is tudjuk, hogy egy Lengyelország méretű bankrendszert tartunk el, rentábilisan, sok fiókkal, jó sok bankkal, miközben csórók vagyunk. Nem maradhatnak el a sokat emlegetett területi különbségek sem a kifogáskeresésben:

5) "Mint tudjuk, a bankok máshogy árazzák a hiteleket ott, ahol pörög az ingatlanpiac és máshogy ott, ahol az ingatlant nem nagyon lehet értékesíteni. Ráadásul az alacsony összegű hiteleket drágább folyósítani, így egyes térségekben minden negatív tényező összeállhat arra, hogy a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között kapjuk meg a hitelünket. Egyébként a Bankszövetség szerint a Visegrádi Együttműködés országai közül nálunk a legmagasabb a költségesebb folyósítású alacsony összegű hitelek aránya, szerintük ez is magyarázat lehet arra, hogy nemzetközi összehasonlításban magas számok jönnek ki."

Ez egy ilyen all-in. Csórók vagyunk, ott akarunk lakni, ahol nem elég pörgős a lakáspiac, még hitelt is akarunk, de nem eleget, így a kevesebb összeg, az még több kamatra van, mint a nagyobb összegű hitel. A kisösszegű sokat reklámozott kölcsönöket mindenki ismeri, heti kamattal és heti törlesztőrészlettel is. Na ez valami ilyesmi akar lenni, kicsit kitekerve. Nálunk csak látszat, hogy drága a lakáshitel nemzetközi összehasonlításban, az a hitelfelvevők hibája igazából. Nem vesznek fel elég hitelt, irgumburgum! Csórók a magyarok, Lengyelország méretű bankrendszerrel, profitot termelve, de még több hitelt kellene felvenniük, még drágább helyeken, de azonnal. Ne sírjon a hülye magyar szája, hogy drága a hitel, ha rosszkor, rossz helyen és rossz összeget akar.

Ugye milyen kellemes hangulatú ez a cikk, csak jussunk el már a végére, ugye? De nem volt még elég. Tovább kínozzuk magunkat, mert a bőr az igen vastag a magyar bankszektor arcán:

6) Egyébként a magyar lakáshitelkamatok átlagát az 1–5 évig rögzített kamatozású hitelek nyomják fel, az egy éven belül változó kamatozású hitelek már megközelítik a régiós szintet, viszont a magyar piacon annak ellenére magas a fix hitelek aránya, hogy azok ára sokkal magasabb.

A hülye magyar még fix lakáshitelekben gondolkodik. Micsoda népség ez már. Aztán ránézünk erre a képre és nicsak mit látunk? Nálunk drágább a fix kamatozású lakáshitel a változó kamatozásúnál, addig például Szlovákiában és Csehországban meg nem. Kevesebb bank van náluk, jobban keresnek, jobban élnek, még a hitelek kamata is olcsóbb! Ez biztos csak valami statisztikai tévedés lehet. Az nem lehet, pedig úgy néz ki, hogy még is csak lehetséges. Mi imádjuk a bankokat, mondtuk már, szeretjük a sok nálunk működő bankot, a sok fiókkal és a magas kamataikkal. A hatékonyság mindenkit foglalkoztat a cikk szerint, csak valahogy egy túlmérezetett és túl drága magyar bankrendszer el van kényelmesedve. Miért változtatna azon, ami működik. Lassú és körülményes, de a miénk, így szeretjük. Nem lehet semmi sem tökéletes, ismét kiabálhatja be valaki most a pálya másik széléről:

7) "Hogy mit értünk pontosan a hatékonyság alatt, arról megint a jegybankot kérdeztem: a bankrendszer alacsony hatékonysága röviden azt jelenti, hogy a bankok a kihelyezett eszközök (pl. hitelek) állományához, illetve az azok által megtermelt bevételekhez képest túlságosan nagy költségbázissal, infrastruktúrával (túl sok fiók, túlságosan nagy személyi és anyagjellegű költségek stb.) működnek. Az alacsony hatékonyság jele lehet az is, hogy az ügyfelek kiszolgálása sok esetben vontatottan, az elavult banki rendszerek miatt csak hosszabb átfutási idővel történik."

Vettünk már fel nem gyorskölcsönt? Emlékszünk mennyi idő volt és utánajárás? Azt hisszük ez normális? Az a baj, hogy igen. Azt hisszük, hogy sok minden, ami ebben az országban működik, az normális. Aztán kiderül, hogy nem az:

Érdekes példa erre a jelenleg lassú és költséges hitelbírálat, mely – szlovák példa alapján – egy központi jövedelemregiszterrel javítható lenne. A regiszteren keresztül a hiteligénylő jövedelmének ellenőrzése alig 40 másodpercet vesz így igénybe, ami jelentős mennyiségű megspórolt időt és papírmunkát jelentene a banknak és az ügyfélnek egyaránt.

A végére még rugjuk meg a bal bokánkat is, elvégre büszke és erős európai ország vagyunk, bírjuk az (ön)kritikát, fából és vasból vagyunk. Lepereg rólunk, csak úgyis irígykedik mindeki ránk, hogy ez a világ egyik legjobb országa, tessék megnézni csak a bankrendszerünket és a hitelezést. Mi minden forintunkat inkább a banknak adjuk. Ha kicsit nő a fizetésünk, már szaladunk is a bankhoz, hogy tessék csak tessék, inkább kamatot fizetnénk, mint sem mást:

8) A jegybank hatékonysági tanulmányát firtató elemzést is csak a Portfólió.hu-n lehet találni, akik korrigált adatokkal arra jutottak, hogy hatékonyságban Romániát és Bulgáriát előzzük meg. Ami azért lehet hihető, mert az utóbbi másfél évtizedben Magyarország ennek a két országnak a színvonalára csúszott le szinte minden gazdasági és társadalmi mutató tekintetében. Láthatjuk, hogy a bankszektor sem a saját számok kutatásba foglalásában, sem az érvek artikulálásában nem jeleskedik, így nehéz vitatkozni a jegybank magas kamatfelárakat és hatékonytalanságot bizonyító jelentéseivel."

A magyar bankrendszer ezek után is láthatóan jól érzi magát. Jó kövér és zsíros piac ez, jól megélnek belőle és a magyarok I LOVE BANK mentalitásából. A Bankszövetség titkára fel is teszi az i-re a pontot utolsó kijelentésével:

9) "A Bankszövetség titkára egyébként nem is sokallja az árakat, a magyar piacon ma kiszámítható feltételek mellett vehetik fel a hiteleket az ügyfelek, ha 2-3 százalék (ezek a legolcsóbb hitelek, nem az átlag) között tudnak hiteleket felvenni, akkor ez igazán kiváló feltételeket jelent."

A változó kamatozású hiteleket kiszámíthatónak nevezi. Na ezért nem kutathatja nálunk senki a magyar pénzügyi kultúrát és a magyar bankszektort. Ha kutathatná, akkor nem mondhatna ilyet a Bankszövetség titkára. Így meg mondhat. A kiszámítható feltételekhez két-háromszor, igen, két-háromszor nagyobb kamatot kell fizetni. A Bankszövetség titkára, meg sztoikus nyugalommal cuki kis báránykának néz minket, mert I LOVE BANK Magyarországon egy bank bármit mondhat, mi meg elhisszük neki.

Forrás: mno.hu és Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Azt már nagyjából mindenki tudja, hogy az energetikai tanúsítvánnyal kitörölhetjük a fenekünket, másra nem nagyon jó, vagy talán még arra sem. Nem mondjuk, hogy megdöbbentő ez, csak egy újabb példa a felesleges bürokráciára. Azt a célt szolgálja, hogy papíron minden rendben legyen. 

Nyakkendős és öltönyös úriemberek kitalálták, akiknek az ökológiai lábnyoma valószínűleg a legnagyobbak közé tartozik, hogy akkor a környezetvédelem szent és sérthetetlen nevében valamit tesznek. Kitalálták ezt a kötelező iratot ingatlanokra, ami egy újabb darab papír az adásvételi dokumentumok között.

Nem kell fizikusnak lenni hozzá, hogy lássuk mi történik körülöttünk. Épülnek a gyárak, üzemek, raktárak, irodák, kis- és nagykereskedelmi épületek (plázák, hipermarketek, boltok, stb.) amiket mind hűteni is kell, nem csak fűteni. Na és ott vannak a drága új társasházak és családi házak is, amiket szintén mind hűteni kell. Általában egy új épületet korszerűnek és energiahatékonyság szempontjából jóval előnyösebbnek állítanak be. Néha ez még igaz is lehet. Például az új és újszerű társasházak télen kevésbé hűlnek le, de nyáron pont olyan melegek, mint a régebbi társaik.

Az energetika tanúsítványt elsősorban az alacsonyabb fűtésszámla miatt lobogtatják sokan. Ez alapvetőleg még igaznak is elfogadható. Bár elnézve az energetikai tanúsítvány 2016. január 1-től érvényes besorolását, azért a legtöbb esetben igen csak túlzónak érzheti az ember a CC-nél jobbnak minősített lakóingatlanokat. BB már közel nulla energiaigényekre vonatkozó követelményeknek megfelelő besorolást jelent, de megnéznénk azoknak a társasházaknak és családi házaknak a számát, aminek a fűtése és a hűtése nulla forint körül alakulna egész évben.

A pénz beszél, tartja a magyar nyelv. Mi meg áramfogyasztási csúcsokat döntögetünk évről évre. Áramimportra szorulunk, még hozzá nem is kevésre. Áramzabálók vagyunk. 

Egy átlagos családban kb. a gáz 45%, villany 35%, víz 20% az aránya az éves rezsiben. Most a többi havi rezsiről nem beszélünk az egyszerűség kedvéért. Aztán mindenki a gázszámla miatt szokott leginkább aggódni. Ő a mumus, rajta akarunk spórolni, miközben villanyból nem egyre kevesebbet, hanem inkább egyre többet fogyasztunk.

Ez így van az új épületekben is. Akadnak mindenféle napból valamilyen szinten energiát nyerő látványmegoldások is például új társasházaknál, vagy társasházkorszerűsítéseknél, de a benne lakók áramfogyasztását ez összeségében vajmi keveset befolyásolja.

Eközben még mindig ott tartunk, hogy az új épületek bőszen kapják a legmagasabb besorolásokat, az új társasházak beruházói is reklámozzák, hogy minden lakás megfelel a legmagasabb besorolási követelményeknek, aztán csak van ott fűtés- és hűtésszámla is. Ha nincs központi klíma rendszer, akkor egyénileg az az első feladat ma minden új lakás tulajdonosának, hogy már építi is be a split klímát szobánként.

Nesze neked CC feletti energetikai tanúsítvány. Egy mondatban össze is foglalhatnánk, hogy Magyarországon az ingatlanok hűtése és fűtése költségekkel jár energetikai tanúsítványoktól függetlenül is. Akármilyen modern és hiper szuper az épület, az épületgépészet amivel reklámozzák, a valóságban havi nem nullás számlákat jelent ez a benne élőknek.

Egyszer majd lehet, hogy eljön az az idő, amikor tényleg épülnek nulla forintos fűtés és hűtés költségű lakóingatlanok például Magyarországon. A közel jövőben erre nem sok esélyt látunk, de még a belátható távoliban sem. Minden fűtés és hűtés rendszernek vannak legalább üzemeltetési és fenntartási költségei, karbantartási és javítási költségekről nem is beszélve akár egy kertes családi házról beszélünk, akár komplexebb társasházról, az üzleti ingatlanokról (iroda és logisztika, illetve kereskedelem) sem elfeledkezve.

Az energiahatékonyság így igen relatív még ma is, amit az energetikai tanúsítvány nem tud kezelni, csak inkább elfedi a valódi problémát. Mondjuk egy társasháznál úgy, hogy a társasház üzemeltetési költségeibe rejtik a gépészet, így a fűtés és hűtés rendszerek költségeit, amit közös költségnek neveznek el. Vagy azt mondják, hogy nincs gázszámla. Hurrá, de van helyette mindenféle más számla, például megnövekedett vagy növekvő áram költség.

A gázfóbia meg a gázfüggőségtől valami félelem és a mindenféle gázkörüli mizéria zavarba ejtően a villanyfogyasztást növeli, a villanyfüggőség felé visz minket. A modern életünkben nagyobb zavart okozhat az áramszünet, mint a gázhiány, foglalhatnánk ismét össze az energetikai tanúsítvány felszínes megoldáskeresését. Télen és nyáron is sok áramot használunk és csak egyre többet fogunk. A villanyszámla miatt mikor fogunk úgy aggódni, mint a gázszámla miatt? Mikor látunk olyan új társasházakat tömegesen épülni, ahol nulla forint a villanyszámla? Gáz nélkül simán lehet már élni  ma is Magyarországon, mindenféle különösebb gond nélkül. Egyáltalán nem függünk a gáztól már annyira, mint amennyire hisszük. Villany nélküli viszont se ma se holnap nem lehet élhető modern értelemben egy ingatlan sem.

Kép: Instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Egyik oldalról azt olvashatjuk, hogy a bérleti díj még mindig jó zsebpénz, a másikról viszont azt, hogy a bérlőkre egyre jobban figyelni kell. A legtipikusabb bérlő sztereotípiánál, a diákoknál sincs ez másképp. Az OTP Ingatlanpont lecsapott a nyári médiahírek egyik mindig ismétlődő kérdésére, hogy ha július vége, akkor jönnek a ponthatárok és ezzel együtt a gyereküknek lakásvásárlók és a továbbtanulóknak bérlők.

Sokan még egyébként mindig azt képzelik, hogy a diákbérlők hatása  nagyon nagy az egyetemvárosokban. Azt lehet erre mondani, hogy ahol nincs más ok vagy indok bérelni, csak a továbbtanulás miatt, ott előfordulhat, hogy a diákok az elsőszámú bérlők. Mivel erről keveset tudni, mindenki, még a média is a képzeletére bízza, hogy mely városokról lehet szó. Egyet biztosan kijelenthetünk, hogy ezalól kivétel Budapest.

Mint a legnagyobb albérletpiaccal rendelkező egyetlen magyar metropolisz, ide az elsőszámú bérlők nem tanulni jönnek, hanem dolgozni. Budapesten a bérbeadók elsősorban a biztos munkával rendelkezőket keresik, őket preferálják és rájuk várnak. Az régen rossz lenne, ha az elmúlt évtizedek demográfiai folyamatai után, még mindig a diákokban látnánk „A BÉRLŐT”.

Álljunk meg egy pillanatra, mert a gyereküknek vásárlók nem a ponthatárok kihirdetése után jelennek meg fizetőképes keresletként egy adott város lakáspiacán, így Budapesten sem. Jóval előbb, évekkel előbb vásárolnak ott lakást, ahol úgy gondolják, hogy a gyerekük tanulni fog. A szülői gondoskodás, odafigyelés előre gondolkodik és cselekszik.

Budapesten mind a használt és mind az új lakások piacán megfigyelhető az, hogy aki befektetésként vásárol, azoknak egy jelentős része valójában a gyerekének vásárol egy lakást. Addig kiadják, amíg a gyereknek nincs rá szüksége, így a biztos pont az adott városban jóval hamarabb megvan, mint sem a gyerek egyaltalán tudná, hogy mit és hol is fog tanulni. Természetesen ettől még lehetnek a ponthatárok kihirdetési után is aktivizálódó vásárlók. Ahogy vannak olyan szülők is, akik a diákélet alatt vásárolnak lakást, mert megelégelik a rossz albérleti körülményeket, esetleg féltik a gyereküket a fura társaságoktól, és abban a bíznak, hogy a saját lakásban jobban oda tudnak figyelni a szemükfényére.

Önmagában a gyerek lakásvásárlást ösztönző tényező, amit nem árt észben tartani mindazoknak, akik csak legyintenek arra, hogy fogyunk és arra is, hogy jelentős számú magyar gyerek születik, már a hátrokon túl. A magyar lakáspiacra teljes mértékben rányomja a bélyegét a 37 éve tartó káros demográfiai folyamat. Lakást veszünk a gyerek miatt, mert kell a nagyobb lakás, a több szoba, a jobb életkörülmények. Majd a gyereknek is veszünk lakást, legalábbis, aki megteheti, az biztosan vesz a gyerekének lakást. Az OTP Ingatlanpont ezt akarta mondani, csak egy picit leegyszersűsítette a kérdést a ponthatárokra. Miközben meg jobban belegondolva mindenki beláthatja, hogy a gyerekek, a gyerekvállaló családok milyen nagyon nagy hatással vannak a lakáspiacra. A számuk, az arányuk és a hatásuk a magyar lakáspiac jövőjét tekintve (sors)döntő lehet.

Az ingatlanaink száma csak nő és nő, mi meg csak fogyunk és fogyunk. Az újlakáspiacunknak ez szab csak igazán gátat, ami már most látszik, hogy milyen nagy mértékben elmarad a jelenlegi építkezési hullám például a 15 évvel ezelőtti építkezési hullámtól. Pedig csak 15 év telt el. Eltelik megint 15 év és bárcsak tévednénk, de nagyon úgy néz ki, hogy egyre kisebb és egyre alacsonyabb hullámokkal számolhatunk majd a magyar lakáspiacon, ahol sokminden, vagy talán még mindig minden, a lakáspiac gyermekei miatt történik vagy éppen nem történik.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Hajlamosak vagyunk felejteni és csak a szépre emlékezni. Tegnap, amikor az Eurostat megjelentette az inflációs táblázatát  csak úgy ránéztünk. Láttuk már, de mindig eszünkbe jut róla valami. Az infláció egy alattomos jószág. Vita van a számítása körül, de amúgy meg láthatatlan, mint a levegő. Nem nagyon tűnik fel, ha van. A pénzromlás egy sokkal jobb szó rá, kifejező is, hogy egyre kevesebbet ér a zsebünkben lévő forint. Még az Eurostat is összeadta és felhívja a figyelmet, hogy Magyarország dobogós a 2006-2016 közötti inflációs növekedésben. Büszkék nem nagyon lehetünk rá, ezért inkább nem is nagyon szeretünk erre emlékezni. Régen volt már, elmúlt, örülünk neki, hogy vége.

Na ez az! Látjuk azt a közel 40%-os inflációt 2006 és 2013 között.

Mit jelent ez számokban? Nagyon leegyszerűsítve mondjuk azt, hogy a 2005-ben 20 millió forint 12 milliót ért már csak 2013-ban.

Mit ad isten az Eurostatnak van lakásár táblázata is. Szembetűnő, hogy nincsenek adatok 2006-2007 években. Említettük már, de újra elmondjuk, hogy a lakáspiac még a KSH-t sem érdekelte annyira, hogy EU-s szinten használható adatokat tudjon róla adni. Nem véletlenül volt olyan zűrzavaros a 2008-ig tartó lakáspiac. Gyakorlatilag hiányoztak az adatok, az adatelemzés. Maradt a mellébeszélés. Ma ennél jóval jobb a helyzet, de ennek meg többen nem nagyon örülnek. Jobban szeretnék, ha mindig csak azt lehetne olvasni, amit ők gondolnak a lakáspiacról.

Ezért fogtuk az adatokat és egymás mellé raktuk, vagyis egymás alá.

Látható, hogy a lakásárak növekedése Magyarországon rendre elmaradt az inflációtól. Ezt hívjuk leértékelődésnek. Pont úgy mint a pénznél. Egy 2005-ben vásárolt 20 milliós lakás 2013-ban ért 12 milliót., mert annyit romlott a lakás pénzben kifejezhető értéke.

Szerintünk kezdik már kapizsgálni mire akarunk kilukadni. A lakásárak növekedéséréről már mi is elég sokat beszéltünk. Mindig rávilágítunk arra, hogy ne csak pusztán az árakat nézzük. Adjunk az áraknak értelmet. Ha azt nézzük, hogy vettünk egy 20 milliós lakást és 12 milliót ért 2005-ös áron, akkor ott borítékolható egy kis árnövekedés.

A lakáspiacon meg azt látjuk, hogy volt is árnövekedés, főleg ott, ahol 2005-ben vettek 20 millióért lakást. Ahhoz, hogy újra annyit érjen a lakás, mint 2005-ben, oda bizony 50%-nál is nagyobb áremelkedésre volt szükség.

Van ahol sikerült és van ahol nem. A lakásárak növekedése elsősorban a leértékelődés miatt elszenvedett árnövekedést kompenzálta az elmúlt években. Ezt is elmondtuk már, de néha nem árt átismételni. Az árak növekedése nem egyforma országosan. Tudja mindenki. Olyannyira igaz ez, hogy a lakásvásárlók tudatosak is ebben.

Beszéltünk arról, hogy milyen pusztítás volt a lakásárakban például Budapest körül, Pest megyében. Azt is tudja mindenki, hogy közben azért Budapest inkább nyertese volt az elmúlt évek lakásárnövekedésének.

Mit tesz ilyenkor a reálisan gondolkodó vásárló? Elköltözik Budapestről, vagy eleve már nem is Budapestre költözik, ha még itt is dolgozik.

Erről beszéltünk, hogy milyen kicsi lakásokban kell gondolkodnia annak, aki itt tervezi a jövőt.  Nem egy családbarát város Budapest. Pest megye már annál inkább. Magyarországon itt vannak a legnagyobb alapterületű és legtöbb szobás lakott ingatlanok. Ha megnézzük a Budapest körüli ingatlanárak negatív előjeleit, az bizony pozitív minden vásárlónak, aki ott akar vásárolni.

Nem nyugtatja meg az eladókat, akik buknak, de az egy másik történet. Most engedjük meg magunknak, hogy csak és kizárólag a lakásvásárlók szemszögéből nézzük ezt a kérdést.

A dráguló és drága Budapest helyett ott van a még mindig alulértékelt Pest megye.

Nem is olyan régen pont arról beszéltünk, hogy a használt családi házak reneszánsza jöhet el, ha a CSOK-ot ennek megfelelően módosítják ősszel. Pest megye meg alapvetőleg egy családi házas övezet. Hívjuk családbarát megyének. Hamarosan kiderül miért is.

Budapest körül jobb életet lehet élni, mint Budapesten ugyan olyan jövedelmi viszonyok mellett. Dolgozni be lehet járni, megérheti még a dugók is, a lassú araszolgatás és minden más azért, mert szebb és jobb otthonokban élhetünk. Minek nyomorogni egy pesti lakásban, ha élhetünk családi házban?

Ezt mutatja a KSH nem is olyan régen közölt térképe is. A családosok egyértelműen Pest megyében állnak a topon. Budapest rosszul áll, kevés a gyerek Pest megyéhez képest. Nincs ebben semmi meglepetés. Tegyük hát össze, amink van és adjunk értelmet a számoknak.

Foglaljuk össze és emlékezzünk vissza arra, hogy

1. az infláció komoly pénzromlást okozott, amivel a lakások ára mellett, az értékük is romlott.

2. 2014 utáni lakásárnövekedés azt eredményezte, hogy a budapesti lakásárak sietve próbálták ledolgozni a nagy veszteségeket, amit egyre kevesebben tolerálnak. Tudjuk azt, hogy vannak kerületek és városrészek, ahol ez sikerült, és vannak olyan helyek Budapesten, ahol még nem. Itt sincs kolbászból az ingatlanpiac kerítése.

3. Olyan árak lettek Budapesten, amit a vevők fizetése egyáltalán nem követett le.

4. A családok otthonhoz jutását az állam el is kezdte ösztönözni, amiért a családi övezetek pozitív diszkrimációja szépen lassan begyűrűzik az országos lakáspiacon.

5. Mit tesznek a fizetőképes családok? Budapest körül vásárolnak, építkeznek, telepednek le, mert ott többet ér a pénzük, jobb ingatlant vehetnek.

6. Pest megyének nem csak a lakosságszáma nő, de egyben a gyerekek száma is itt a legmagasabb az aktív korúakhoz képest.

7. Budapest agglomerációjának tekinthető egész Pest megye. Láthattuk, hogy az ingatlanárak ott nem követték a budapesti árak gyors növekedését.

8. Hajtja ki a családosokat Budapest az áraival és a ingatlanok ár/érték arányával együtt.

Lehet, hogy az infláció láthatatlan, mint a levegő. Nem vagyunk se közgazdászok, se statisztikusok és mégis lakásvásárlóként tudat alatt, pont úgy gondolkodunk és úgy viselkedünk, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva. Budapesten az ingatlanok iránt a kereslet nem nő, mert jobban megéri Budapest körül vásárolni, építkezni, ez fékezi a budapesti lakásárakat, fékezi az új építésű lakások árát és kínálatát, lehűti a kedélyeket és a forró fejű aggitátorokat. Az infláció, meg szépen lassan újra az életünk része lesz, már ha észrevesszük. Aztán általában valamiért mindig okot ad rá, hogy észrevegyük.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Aki valaha is foglalkozott már ingatlanközvetítéssel, akár csak néhány hónapot is, legtöbbször azt mondja, hogy ő még életében nem hazudott annyit, mint akkor. A magyar ingatlanközvetítés alapja az alternatív igazságok keresése.

Szakmai körökben nem hazugságnak hívják a nyilvánvaló tények mismásolását. A cél érdekében szentesíthető minden eszköz. Az ingatlanközvetítő is abból indul ki, hogy úgy sincs tökéletes ingatlan, mindenbe bele lehet kötni, ha akarjuk, ezért inkább csak koncentráljuk az ingatlan előnyeire. Ha esetleg kevés az előnye, akkor ruházzuk fel. Olyan ez mint a nőkön a finom smink, az előnyös ruha, a megfelelő cipő és a mindenféle hangulatos kiegészítő = felhívják a figyelmet, ápol és eltakar. Egy ingatlant észre kell venni az eladó vagy akár a kiadó hirdetések tengerében.

Ár-méret-elhelyezkedés, amiért vagy amiért nem kattintunk egy hirdetésre

Az ingatlanközvetítő már ezekkel játszhat, még anélkül, hogy az ingatlanról bármi olyat mondana, írna, ami leárnyékolná a lakás hátrányait. Klasszikus trükk a mérettel való játék. A lakás lakótere nem akkora, mint a hirdetésben. A mérettel azért kell játszani, mert azzal (ön)igazolható az eladási ár létjogosultsága. A legtöbb hirdetést böngésző, ha meglát egy túl drága a méretéhez képest lakást, akkor arra nem feltétlenül kattint rá.

Hogyan lehet méretet növelni?

Mondjuk részben vagy egészben hozzáadjuk a lakás belső teréhez az erkély/terasz/kert méretét. Rá lehet vágni, hogy a lakás ára tartalmazza ezeknek az árát is, viszont a lakótér méretéhez ennek semmi köze sincs. Egy 50 nm-es kertkapcsolatos lakásból simán csinál az ingatlanközvetítő 70-75 nem-es eladó lakást, miközben az a lakás csak 50 nm + kert. Ha ehhez tesz még egy érdekes árat, mindjárt érthető az oka. Tegyük fel 30-35 milliós áron hirdetik. Ha 50 nm-esnek hirdetnék, akkor nem lenne olyan izgalmas, hogy a vevők rákattanjanak. Ha viszont azt látni, hogy 75 nm-es és 35 millió, biztos lehet benne az ingatlanközvetítő, hogy sok ember ránéz majd a hirdetésre. Ha ezt megspékeli egy kertkapcsolatos képpel, akkor meg pláne.

A legtöbb érdeklődő abban a tudatban kattint a hirdetésre...

...mert az egy 75 nm-es kertkapcsolatos lakás és nem azért, mert az 50 nm+kert. A tetőtéri lakásnál gyakori, hogy nem hasznos alapterülettel hirdetik, hanem a teljes, azaz a 190 cm-nél alacsonyabb területet is beszámítják. A galériás lakásoknál is pont ezért vitatható az, amikor bőven 190 cm-nél alacsonyabb beépített terület is lakótérnek számít.

Az már egy másik történet, hogy egy eladó lakás tulajdoni lapján milyen alapterület van és azt milyen mérettel hirdetik. Magyarázkodás, mellébeszélés, ármánykodás, ha arra vevőként rákérdezünk miből adódik a különbség. A méret és az ár mellett van másik játékszer is.

Az elhelyezkedés, mi más

Ha egy lakás nem ott van, ahol a hirdetési  ára azt megkívánná, az ingatlanközvetítő odateszi. A kerület lehet stimmel, de a városrész már nem. Ha stimmel a városrész, nem stimmel az utcanév. Az elhelyezkedés egy ingatlan megváltoztathatatlan tulajdonsága, de nem egy ingatlanközvetítő szerint. Ott is lehetne, de nem ott van, derül majd ki, amikor a vevő találkozót beszélne meg.

Mi értelme ennek?

Megint az, hogy az ingatlanközvetítő felhívja a lakásra a figyelmet. Érdeklődőből lesz a vásárló. Minél több az érdeklődő annál több az esély a vevőre. A rossz hirdetési szokásokról már beszéltünk. Minden eszköz ennek a „Hívjál fel” célnak van alárendelve. Ha jönnek a hívások elégedett az ingatlanközvetítő és elégedett lesz az ingatlan tulajdonosa, hogy milyen jól végzi a munkáját az értékesítő. Aztán ha szerencsés a csillagok együttállása, megtalálja a zsák a foltját.

Nem kell félteni az eladó lakások tulajdonosait az ingatlanközvetítőktől

Van az a réteg, aki pont azért értékesít ingatlanközvetítővel, mert még fizet is azért, hogy a túlértékelt lakását valakire valahogy rátukmálja az ingatlanközvetítő. Őt nem zavarja a megtévesztő hirdetés, sőt még tippeket is adhat, hogy mit és hogyan kell beleírni, hogy még több érdeklődő figyelmét keltse fel. Amikor arról beszéltünk nem is olyan régen, hogy miért veszünk rossz lakást, abban ez is benne van.

Az ingatlanközvetítők és az eladó lakások tulajdonosai nem olyan ritkán kéz a kézben követnek el mindent azért, hogy kockázatos ingatlanokat értékesítsenek. Mivel a vevő nincs jogi kapcsolatban az ingatlanközvetítővel, hiába is hibáztatja utólag. Csak kinevetik majd a háta mögött a vevőt az ingatlanközvetítők.

Az ingatlan volt tulajdonosával persze lehet pereskedni...

...ha rejtett műszaki hibával adta el az ingatlant. Ez a legtöbb adásvételi szerződésben benne van, de ha "kifelejtik" is, attól még az eladót kötelezettség terheli, a vevő pedig érvényesítheti a törvény adta jogát rejtett műszaki hibák esetén. Az ingatlanközvetítőnek így megéri részt venni még akár vitatható ingatlan adásvételekben is, mert őket nagyon nehéz lesz bíróság elé állítani, felelősségre vonni. Mondhatják most néhányan, hogy nagyon elkalandoztunk a lakáshirdetésekkel trükköző ingatlanközveítéstől, csak előre tekintettünk.

A korrekt ingatlanközvetítő nem játszik a tűzzel...

...az inkorrekt ingatlanközvetítők szerint meg úgy hirdetnek, ahogy csak akarnak. Az ingatlanközvetítők egyre jobban öltözködnek, egyre jobb a modoruk, egyre többet adnak a külsőségekre. Viszont nem ezen múlik, hogy korrekt vagy inkorrekt. Az inkorrekt ingatlanközvetítő legalább olyan mézesmázas, behízelgő, mint egy gátlástalan eladó. Az inkorrekt ingatlanközvetítő keresi az inkorrekt eladókat. Telefonál, házhoz megy, üzenetet hagy és küld, nyomul és rámenős. Ez imponáló. Az már kevésbé, amikor ez már zaklatásba megy át, mert a bőr az vastag az inkorrekt arcokon. Bármit elérhetnek, tanítják nekik pszichomókusok. Öltöny és iPhone, már businessman-nek érzik magukat. 

 Az inkorrekt ingatlanközvetítők meg el is hiszik, hogy minden csak rajtuk múlik. Ha átlát rajtuk néhány vevő és esetleg más, pl. korrekt ingatlanosok, azt zokon veszik azonnal. Az elmúlt időszak például arra volt jó, hogy többen alapítsanak nagyravágyó ingatlanközvetítő irodákat. Az 1-2 éves cégek és menő brókerarc értékesítőik hordozhatnak kockázatokat. Ugyanis nem csak olyanok alapítanak új ingatlanirodát, akiknek tisztességesek a szándékaik. Csilivili iroda, egy tőkeerős haver, kapcsolatok és nagyon nagyon sok önbizalom sem helyettesíti a korrektséget.

  A lakáspiac nőtt, de az ingatlanközvetítős viszont csökkent az elmúlt években, amiért bármire képesek lehetnek azok az új ingatlanirodák, amik az életben maradásukért küzdenek. Vevőként ezért néha nézzünk utána, hogy milyen cég hirdeti a lakást.

Gondoljunk vevőként mindig arra, hogy az ingatlanközvetítés alapvetőleg arról szól, ki tud hihetőbben hazudni. Lehet sivatagban pigvint fogni? – kérdezik néha irónikusan nálunk jóval fejlettebb ingatlanpiacú országokban. Lehetetlen – vágják rá azonnal nevetve. Nálunk az ingatlanpiac és a "szemét"  ingatlanközvetítők el akarják hitetni a vevőkkel, hogy ez még lehetséges. Ne higgyük el!

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Azt hallani hétről hétre, hogy az építőipar munkaerőhiánnyal küzd. Ha éppen fel akarjuk újítani a lakásunkat vagy kisebb átalakításokat, változtatásokat szeretnénk végezni, ránk is hathatnak az ilyen hírek. Meggondolatlanná tehet minket és kapva kaphatunk minden alkalmon, hogy olyan szakembert keressünk, aki segíthet.

Nyilvánvalóan vannak veszélyei, ha ismeretlen emberekkel akarunk dolgozni. Teljes mértékben tisztában vagyunk vele. De ha az ismerettségi körünkben minden ajánlott ember elfoglalt, nem ér rá, nem tud nekünk akkor segíteni, amikor szükségünk lenne rá, akkor bizony kényszerhelyzetbe kerülünk. Marad a neten böngészés, esetleg van otthon a fiókban még egy friss  Kisokos újság és abban lévő számokat hívogatjuk. De ott vannak az utcai hirdetések is, ha tömegközlekedünk vagy csak úgy sétálunk a környéken. Nincs veszteni valónk, gondoljuk. Letépjük, lefotózzuk vagy mindjárt fel is hívjuk, hogy jöjjön ki, nézze meg, tegyen árajánlatot.

De honnan tudjuk, hogy kit nem szabad felhívni, mert csak elvesztegetett idő?

Ha cég reklámozza magát és nincs benne a cég neve, az az első intő jel. Egy jó cég nem szégyenli a nevét, a rossz hírű, meg inkább rejtegeti. A cégnév ismeretében azonnal utána tudunk nézni a cégnek a nyilvános céginformációs rendszerekben. Azonnal tudni fogjuk mikor alapították, mennyi volt az árbevétele az előző évben, van-e esetleg valamilyen NAV végrehajtás ellene. Könnyedén kiderülhet, hogy baj van a céggel, hogy nem is működik annyi ideje, mint ahány év tapasztalattal reklámozzák. Az is kiderülhet, hogy nem is nagyon működik, alig van bevétele és akár még az adóhatósággal vagy más hatóságokkal küzd. Esetleg vannak már hitelezői is, akik felszámolást kezdeményeztek, vagy tartozás-behajtást végrehajtással. Az utcán hirdetők többsége nem írja le a cég nevét, ami higgyük el, hogy nem véletlen. Mesélnek az ezermesterek, hogy ők mindenhez értenek, azonnal kijönnek, ingyen felmérnek, csak hívjuk ki őket.

A hívjál fel elv egy régimódi megoldás a magyar köztudatban, ha hirdetésről van szó. Minden ágazat szenved ettől a módszertől. Hívjál fel és adj esélyt, egészíthetnénk ki. Jó beszélőkével, megnyerő modorral eredményt lehet elérni. Szóval hívjál fel, adj esélyt, találkozzunk és meggyőzlek, hogy én vagyok, akit keresel. Erre épül fel az utcai hirdetés.

Mivel tényleg úgy érezhetjük, hogy mi döntünk, ha nem lesz szimpatikus majd nem választjuk, beszéljük meg ezt magunkban teljes magabiztossággal. Esetleg majd a személyes találkozón intézzük el a céges háttér megbeszélését. Jó tervnek tűnhet, de az már egy másik kérdés, hogy kivitelezhető-e.

Ne felejtsük el, hogy nyomás alatt vagyunk, segítségre van szükségünk, közben meg fogy az időnk. Hamarosan döntenünk kell, hogy ki segít a felújításban. A trükkös cégek erre vágynak, az ilyen helyzetekre és szépen mindent úgy intéznek, hogy a bizalmunkba férkőzzenek. Bízz meg bennem, ez a személyes találkozó célja. De sose felejtsük el,  A jó cégek és a jó szakemberek elfoglaltak, előre le vannak kötve és nagyon sokszor nem is dolgoznak csak úgy idegeneknek, hanem ők is megválogatják a munkáikat. Az a cég, aki nagyon rá ér, nincs munkája, mindent beígér, majd mindenre felveszi az előleget, ott lehetnek gubancok.

Az előleg kérdése is igen hamar szóba fog kerülni. Elhangzik majd a bűvös szó, hogy nem kérünk sokat, csak az alapvető anyagokra. Ha mindezek után, mégis úgy gondoljuk, hogy megtaláltuk a megfelelő partnert, készítsünk vele egy szerződést, legyenek tisztázva a lépések és költségek, a fizetésről már nem is beszélve. Nem túl bonyolult és regényszerű szerződésről van szó. Afféle útmutató, hogy ki és mihez tartsa magát, hogy tudja a másik mikor és mit várhat el tőle. Addig még véletlenül se fizessünk előleget, ameddig nem papíroztunk le semmit. Az esetleges trükkös cégek közül jó néhány lehet pont itt fogja feladni és hirtelen már nem is lesz neki annyira fontos a munka. Nem akar ő nyomot hagyni maga után. A ravaszabbak és rámenősebbek, a minden hájjal megkentek még a szerződéstől sem fognak visszariadni. Szóval legyünk óvatosak és inkább gondolkodjunk előre, időben rendeljük meg a munkát és elsősorban olyan cégektől, akik leinformálhatók és megbízhatók, akár családon, barátokon, ismerősökön keresztül. Az utca embereivel sok lehet a gond, sok lehet a rejtett költség, a kérdőjel.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A kiadó lakások piacán is igaz az a szabály, hogy a legolcsóbb lakásokhoz árazzák a többit. Ha drágulnak az olcsó albérletek, akkor drágul a többi is. Képzavarnak tűnik, mert nem is beszélhetünk ma már olcsó lakásokról sem az eladó sem a kiadó lakások piacán. A legalsó, belépő szintű albérletek áraira lehet mondani fűt-fát. Mindig ott van a legnagyobb érdeklődés/tolongás és a bérbeadók ezt az előnyös helyzetet szeretik is kihasználni. Ma Budapesten 70 és 100 ezer forint között szinte bármi kiadható és bármi megtalálható. Ebben a 30 ezer forintos sávban ég és föld életszínvonalbeli különbségek lehetnek és gyakorlatilag annyit próbál elkérni egy bérbeadó, amennyit csak tud. Lehet piaci alapon a lakás csak 70 ezer forint lenne, de kis szerencsével simán 100 ezerért adja ki. Ez nem csak bérlőknek jelent komoly dilemmát a lakások kiválasztásnál, hanem a többi bérbeadónak is, aki viszont már 100 ezer forint felett szeretne kiadni.

Az összehasonlító árazás alapján egy lakás tulajdonosa rosszabb esetben pár órát, jobb esetben néhány napot szán arra, hogy kitalálja mennyi legyen a kiadó lakás hirdetési ára. Meglátja a torz ár/érték arányt a 100 ezer alatti kiadó lakások piacán és azonnal azt mondja, hogy ez a „kutyaház 100 ezer, akkor az én lakásom minimum…”

Az albérletek árazása dominó-elv alapján működik. Legalulról indul az áremelkedés és szépen gyűrűzik be egyre feljebb. Csak, ami működik a legaktívabb albérletpiacon (100 ezer alatti árkategória), az koránt sem olyan működőképes egyre feljebb.

Azt be kell látni, hogy amikor 10-20-30 ezer forint árkülönbségről beszélünk az egész mást jelent, mint amikor 50-100-150 ezer vagy még nagyobb bérleti díj felárakat akarnak a bérbeadók érvényesíteni.

Elmondható az is általánosságban, hogy minél értékesebb egy ingatlan a bérleti díja annál nehezebben meghatározható.

Az olcsóbb lakásokat azért könnyebb beárazni, mert relatíve nehéz hibázni az árazással. Persze ott is könnyedén megütheti a bokáját az, aki csak úgy átmerészkedik a 100 ezer forint feletti albérletpiacra meggondolatlanul.

Az olcsóbb lakásoknál a rossz ár/érték arányt nem tudják annyira büntetni a bérlők, mint a magasabb árkategóriában, mert egyre több kiadó lakás Budapesten már a 100 ezer feletti kategóriában található.

Évek óta tartó jelenségről van szó. Fogynak a 100 ezer alatti albérletek és folyamatosan nőnek a 100 ezer felettiek száma, miközben az igény az nem csökken a 100 ezer forintig elérhető lakásokra. Így lenyelik a békát a bérlők, bérelnek, még ha ez komoly kompromisszumokkal is jár a számukra. Nem, még véletlenül sem jelenti ez azt, hogy 100 ezer forintig minden albérlet olyan rossz lenne. Nem az. Vannak igenis jók még ebben a kategóriában is, csak nem jellemző itt a jó ár/érték arány.

Maguk a bérlők is annyira össze tudnak zavarodni a reménytelennek tűnő albérletkeresésben, hogy nagyon elfáradnak és nem is látják meg a fától az erdőt, akarjuk mondani a jó lakásokat.

Ahogy távolodunk a 100 ezer forintos albérletektől a bérlők száma úgy fogy. Hiába nő a 100 ezer feletti kiadó lakások száma, hiába javul adott esetben a kiadó lakások minősége, az ár/érték arányok nagyon változatosak, még változatasobbak, mint a 100 ezer forint alatti albérletpiacon. Itt aztán van minden, főleg kínálat, ahol idő, türelem és elég sok odafigyelést is igényel a jó ár/érték arányú lakások megtalálása. Itt nem érzik reménytelennek a bérlők a helyzetüket, sokkal lelkesebbek tudnak lenni, kevesebb kompromisszumot is kívánnak kötni az új albérlettel. Röpködnek az árak, először 100-130 ezer között, majd jön a bűvös 150-200 ezer forintos ársáv, majd átlépve egészen 300 ezerig a kínálat és kereslet keresi a kapcsolatot több kevesebb sikerrel.

A budapesti albérletpiacon a 100 ezer forintos ár után a 300 ezer forintos albérletek jelentik a következő vízválasztót.

Itt meg is állnánk egy pillanatra, mert ezek után már mindegy, hogy egy albérlet 400 vagy 600 ezer vagy akár 1 millió forint havonta.

A legnagyobb problémát a bérbeadóknak a beárazásnál az okozza, hogy egy képzeletbeli eladási árból indulnak ki:

1. A vevők jóval toleránsabbak vásárlásnál, mint a bérlők.

2. A bérlők minél magasabb árkategóriába lépnek, ott annál jobban büntetik a rossz ár/érték arányt.

Ez nagyon nem szimpatikus az itt bérbeadóknak, amikor azt látják mi történik például a 100 ezer forint alatti albérletpiacon. De az egy másik világ, másik kereslet és ott egy óriási kényszer/létszükséglet az albérlet kérdése = nincs alternatíva, csak az önkormányzati bérlakások.

Az egyre drágább és nagyon drága albérleteknél a bérlők válogathatnak és válogatnak is. Itt már nem az ár dönti el, hogy könnyű vagy nehéz a lakásra bérlőt találni, hanem az ár/érték arány:

1. Egy jó ár/érték arányú 600 ezer forintos lakásra egy hónap alatt is lehet jó bérlőt találni, amíg egy rossz ár/érték arányú 300 ezer forintos lakás meg a kutyát sem fogja érdekelni

2. Az ár/értékre egy jó példa, ha azt vesszük figyelembe egyáltalán nem mindegy, hogy egy 50 milliós lakás újonnan/felújítva/csúcsformában ér ennyit, vagy az inkább már egy felújítandó lakás ennyiért. Árban 50 millió mind a két lakás, akár a tulajdonosai is egyformán gondolkodnak az elvárt bérlet díjról. De az a tulajdonos fog sikerrel járni, akinek minél magasabb életszínvonalat képvisel az 50 milliós lakása.

A bérlők ugyanis egyre drágább lakásoknál az életszínvonalért fizetnek. Ha a lakás tulajdonosa nem veszi ezt figyelembe, ő bizony akkor csak hirdetni fog és nem bérlik ki a lakását.

A másik igen fontos tényező szinte minden árkategóriában, az a lakások hibáinak – nincs tökéletes lakás – a figyelembevétele árazásnál.

Hajlamosak a lakások tulajdonosai úgy árazni az albérleteket, hogy csak az előnyöket árazzák be – nem is olyan ritkán túlárazzák őket – a hibákról meg szándékosan megfeledkeznek.

Csúnyácska már a fürdő, a konyha, a nyílászárók, valahogy nem egységes a lakás, gondok vannak a házzal és annak közvetlen környezetével (kert pl.), nincs garázs, nincs lift, nincs normális erkély, klíma sincs, stb..

Néha az új belépők, tehát a frissen/először bérbeadók sokkal józanabbul/reálisan gondolkodnak, mint a 10-15-20 éve bérbeadók, akik nehezen veszik tudomásul az elavulást, az idő múlását, a piaci/bérlői igények megnövekedését.

A bérleti díj pedig nem csak nőni tud, hanem csökkenni is a magasabb árkategóriában. Ott vagyunk most a 300 ezer feletti albérletek piacán, ahol egyre nehezebb labdába rúgni olyan lakásokkal, amik még akár 10 éve is versenyképesek voltak. Lehet lakható, csak éppen nem vonzó azoknak a bérlőknek, akik ilyen árban nézelődnek.

Modern, mindig friss és mindig a jó ár/érték arányú lakásokra csapnak le a bérlők.

Ezen a dilemmán még az sem segíti a bérbeadókat, hogy euróban határoznak meg bérleti díjakat, eleve külföldi bérlőt keresnek, akár még a hirdetési szöveg is kétnyelvű/több nyelvű, de néha magyarul nem is hirdetnek. A külföldi bérlők is legalább annyira modern lakásokat keresik, mint a hazaiak. Egy nagy, de elavult, rossz elosztású, öregecske lakásokra hiába várják a bérlőket jó környékeken, azok rendre elmaradnak. Jöhetnek a nagy és hangzatos szavak, esetleg modoros kifejezések, teljesen felesleges és üres kifejezések, mint a „minden igényt kielégítő” és „csak igényes bérlőnek”, nem a hirdetés szövegén múlik egy lakás kiadása. A képekből , ha kevés, ha sok, ha profi, ha amatőr, a jó bérlő leszűri a lényeget és a mesedélutánnal nem foglalkozik. A rossz ár/érték arány nem csak elavult ingatlanokat jelent, hanem olyannyira túlértékelteket, amire a bérlők nem éreznek késztetést, hogy kibéreljék. Nem mindegy ugyanis, hogy egy 250 ezer forintos lakást 350-400 ezer forintért akarnak kiadni, vagy egy 400 ezer forintos lakást 600 ezer forintért, mert az már túl nagy felár egy jó bérlőnek.

Alkudozni lehet, de aki annyira túlértékeli a lakását, az igen hisztis tud lenni, amikor 100+ ezer forinttal kevesebbet ajánlanak a kiadó lakásáért. Máskülönben meg a jó bérlő közben mindjárt arra is gondol, hogy lehet most lealkudja, de jövőre a tulajdonos majd ennyit akar emelni és költözhet, ha nem fogadja el:

A jó bérlő egyik ismérve, hogy nem gyakran szeret költözni, így nem kockáztat olyan bérbeadóval, akivel az elején már birkóznia kell.

A rossz bérlőket senki sem szereti, de vannak azok a bérbeadók, akik úgy gondolják, hogy szinte mindegy ki és miért bérel, csak fizessen. A rossz bérlők híresen felelőtlenül tudnak bérelni és legtöbbször kényszer alatt döntenek, azonnal és sürgősen, ami jól tud jönni sok rossz ár/érték aránnyal bíró lakás bérbeadójának. Majd jön a panaszáradat, hogy mennyi baj van a bérlőkkel, milyen mocskosak és koszosak és igénytelenek és problémásak.

Arról már nem hallani annyit, hogy a bérbeadó hibája és felelőssége is részben és néha egészben, ha olyan bérlőt választ, aki a lakás/társasház/közösség ellensége:

1.  A jó ár/érték arány vonzza a jó bérlőket.

2. A jó ár/érték arány megnyugtatja a bérbeadót, hogy türelemmel kivárjon és ne attól rettegjen, hogy biztos azért jelentkeznek csak hülyék a lakására, mert rossz az ár.

3. A jó ár/érték arányt megtalálva nem kell aggódni akkor sem, ha éppen nem csörög a telefon.

4. A jó ár/érték arány nem azt jelenti, hogy bérbeadóként megalkuvók vagyunk és nem akarjuk maximalizálni a bevételeinket. Nem a havi bérleti díj jelenti a bevételt, hanem a több éves, beleértve a költségeket is.

5. A jó ár/érték arány általában hosszú távú bérlőket jelent, akik évekig maradnak, akik akár figyelnek a környezetükre, a lakásra, akik miatt nem kell szégyenkezni a bérbeadónak, mert antiszociálisak lennének egy társasház lakóközösségével szemben.

6. A jó ár/érték arányú lakásokat azért szeretik a bérlők, mert többet kapnak a pénzükért.

7. A jó ár/érték arány józan, racionális és hosszú távú partnerként megbízható bérbeadót jelent a bérlőknek.

8. A jó ár/érték arányú lakások tulajdonosai egyszerűen jobban járnak, nyugodtabban alszanak, nem őszülnek bele a bérbeaádásba és könnyebben felismerik a jó bérlőt a rosszakkal szemben.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Képzeljük el, hogy fülledt nyári este van, készülődik az eső, de mi egy rozé fröccsel egyik kezünkben lakáshitelekről olvasunk. Képzeljük el azt is, hogy a lakáshitelekről sok a városi a legenda és ami holt biztos, hogy minket, hitelfelvevőket, mindenki hülyének néz. Kedvesek, aranyosak, segítőkészek, de a szemünkbe hazudnak a bankok és a hitelközvetítők. Képzeljük el azt is két korty kellemesen savas, de üdén gyümölcsös rozé fröccs között, hogy nincs kivétel. A pénz világa, különösen a hitel és kölcsön, egy érzelemmentes, kőkemény üzlet. Akinek kölcsön kell, az megfizeti az árát. Így van ez, amióta először a világon valaki kölcsön adott, és amióta rájöttek, hogy ez az egyik legjobb üzlet = a pénz pénzt csinál. Nem csinálunk semmit, csak odaadjuk a pénzünket, amire nincs szükségünk és visszafizetik azt busás kamattal. De még milyen busás! Fogy a fröccs és közben nem tompulnak a reflexeink, hanem ellenkezőleg, egyre inkább tudunk olvasni a sorok között.

Nini, mit látunk? Semmi újdonság

Hitelközvetítő reklámozva magát, arról hiteget minket, hogy ha felveszünk 10 millát a banktól gyakran változó kamatok mellett, akkor majd kb. 13 millát fogunk a banknak visszafizetni. El is kezdünk már az enyhe alkoholos befolyásoltság miatt nyersebben fogalmazni, hangosan gondolkodni:

"Nem lenne már itt az ideje elfelejteni ezt a idejét múlt hülyeséget, hogy minden esetben odaírják, hogy mennyit fogunk visszafizetni. Egyetlen egy esetben biztos az összeg, ha az egész futamidőre fixálva van a kamat, így 20 évig garantáltan fix a törlesztő és fix lesz a visszafizetendő összeg. Minden más esetben illene már kérdőjelet tenni. Csak az túl feltűnő lenne és nem lehetne a báránykákat beterelni a karámba."

Az MNB kitalált valami okosságot, hogy mitől lesz jobb nekünk lakáshitelt felvenni. Azt még nem találta fel, hogy szabályozza az ilyen és ehhez hasonló teljes átverést, amit megengednek maguknak az ilyen hitelajánlatokat hirdetők.

Nini, mit is látunk? Hogy 13 milla helyett inkább 18 és fél millát kell visszafizetni 20 év alatt, ha fix a hitelünk

El is megyünk megcsináljuk a következő fröccsöt, közben nézzük az idokep.hu-n, hogy hol tart az eső és minden receptorunkkal azon vagyunk, hogy átlássunk a szitán, mielőtt az eső ideér. Nincs is jobb ilyenkor egy frissen készült rozé fröccsnél. Az mindig frissen a legjobb, emlékezve még az utolsó pár meleg kortyra. Majd hangosan felkiáltunk: 

"Azt írják még itt, hogy fix lakáshitelek, jut eszünkbe újra az MNB. Mióta fix az a lakáshitel, ahol 20 év alatt hatszor, négyszer vagy akár még kétszer is változhat a kamat, így a visszafizetendő összeg? Ezt is csak Magyarországon lehet fixnek hívni, mert ekkora hazugságot is ritkán lát az ember."

Igyunk egyet, mert kicsit izzadunk is, hőhullámunk van, az eső nyomja maga előtt ezt a marha fülledt, meleg levegőt. Az rosszabb mint a meleg rozé fröccs. De már megint felkiáltunk:

"Képzeljük el, ahogy felveszünk 10 millát, visszafizetünk 10 millát a banknak, de még mindig 10 millával tartozunk. Ismerős, hallottunk már ilyenről? Azt hisszük velünk nem fordulhat elő, mert véd minket itt az atya, az úr, meg az isten is. "

Igyunk megint egyet, mert melegszik az a fröccs és hidegen jobb lenne befejezni a második pohárral. Már nagyon közel van az eső, ebből zuhé lesz, nem vitás. Igyunk erre is még egyet. 10 milla hitel 20 évre, úgy néz ki, hogy legalább 18 és fél millába fog fájni az. Csak hangosan beszélgetünk magunkkal:

"A bank nem hülye, a bank nagyon okos. A bank a jövőbe lát. Ha a bank fixen 20 évre 18 és fél millát kér a 10 millióért, akkor mi se számoljunk kevesebbel, hanem csak többel, ha olyan fix lakáshitelben gondolkodunk, ahol csak változik az a kamat és a törlesztő kétszer, négyszer vagy akár hatszor is 20 év alatt. "

Képzeljük el, hogy látomásunk van és azt látjuk, hogy ha nem az elejétől fogva kell időarányosan visszafizetni azt a 18 és fél millát…vagy akár 20 millát – kerekítsünk már, ne szórakozzunk az apróval – akkor ott bizony csúnya törlesztők lehetnek! Csúnyák hát! Aki ma 20 évre fixálja a hitelt, az nem aggódik, annak fixen 80 ezer forint körül van az első és az utolsó részlet is. A többinek meg sem az atya, sem az úr, sem az isten nem tudja mikor és mennyit fog (vissza)fizetni 20 év alatt. Lement az utolsó korty rozé fröccs, az eső még nem ért ide, de ha úgy lenne ötösünk a lottón, hogy mindenki többet fog fizetni 18 és fél millánál, aki nem 20 évre fixálja a hitelét, haj de gazdag emberek lehetnénk és akkor bankunk lenne és kölcsön adnánk ilyen „szuperhitel” feltételekkel. A kutya mindenit, mindig a bank nyer, ez az igazság!

Forrás: origo.hu

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Alig egy napja tudhattuk meg, hogy a választási kampányban fontos szerepet betöltő Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) rendszerét újra felülvizsgálják. A magyar állam szerint 150-200 ezer olyan üresen álló, nem lakott ingatlan van, ami lakható. Úgy tervezik a CSOK módosítását, hogy ezeket megérje eladni és megérje megvásárolni.

Szögezzük le már az elején, hogy a 2016-os KSH Mikrocenzus szerint 550 ezer nem lakott lakóingatlan volt Magyarországon. Az állam szerint ezek harmada piacképes családi otthon. Egyáltalán nem butaság végre azon is elgondolkodni, hogy a meglévő lakásvagyont hogyan lehetne újrahasznosítani. Nem csak új lakásokra van szükség, hívtuk már fel a figyelmet a Gyerekek szülessenek vagy új lakások című munkánkban.

A lakáspiacot Magyarországon a használt lakások piaca jelenti több mint 90%-ban

Az új lakások építése és értékesítése egy marginális, de fontos piac. 2017-re, mint ha ezt az állam is kezdené megérteni és tudomásul venni. Feltételezzük, hogy olyan adatok alapján jutottak erre a felismerése, amit most mi is közzé teszünk. Megnéztük a 2011-es nagy népszámlálás adatait és összevetettük a 2016 októberi Mikrocenzus adataival.

Ha családi otthonokról beszélünk, akkor elsősorban 3 és annál több szobás ingatlanokra gondolunk. A 3 gyerek, 4 kerék és 5 szoba munkánban részletesen foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Az is látszik a számokból, hogy országosan kb. 190 ezer 3 vagy annál több szobás ingatlan áll üresen Magyarországon. Ez benne van abban a sávban, amit tegnap Lázár János, a 94. kormányinfón említett. A 3 vagy annál több szoba a jelenlegi új építésű lakások vásárlásánál is fontos szerepet játszik.

Konzekvensnek tűnhet az az állami elképzelés, hogy a használt lakóingatlanok piacán is a 3 vagy annál  több szobás lakásokat hozza helyzetbe, támogassa jobban az ilyen ingatlanok megvásárlását és felújítását.

A lakások szobaszáma mellett a mérete is számíthat. A használt lakóingatlanok vásárlására az állam több mint valószínű olyan koncepcióval készül, ami nem befolyásolja az új lakások építését és vásárlását. Ezért a módosítás szerintünk az új építésű lakásoknál nagyobb, 80 nm-től kezdődő legalább 3 szobás lakóingatlanok piacát érintheti. Szűkül az ingatlanok köre és szűkül a vásárlók köre is. Nagyon úgy néz ki a számokból, hogy az állam a használt családi házak piacát kívánja fellendíteni. Közel 170 ezer 80 nm-nél nagyobb üresen álló lakóingatlannal számolhatunk ma Magyarországon, amik többségében családi házak

Családi ház van, családi lakás nincs a magyar nyelvben

Az egyetlen ingatlan típus, amit a köznyelv családi háznak hív az a kertes ház. A társasházi lakások a magyar nyelvben nem kapták meg ezt a jelzőt. Ez annyira nem is véletlen, mert sokan és sokszor családi házba vágynak, ahogy ezt a Családi ház mánia munkánban vizsgáltuk. Az állam, a választási kampány eszközeként, erre az erős társadalmi vágyra építve, a használt családi házaknak teremthet jóval kedvezőbb környezetet a jellenleginél. Azt mindenki tudja, hogy a magyar az csak építeni szeret családi házat, használtan vásárolni már annál kevésbé. Szenved is a használt családi házak piaca, nem mondható el róla mindaz, ami a társasházi lakások piacáról sem árnövekedésben sem pedig értékesítési időben. Lassan, nehézkesen, vért izzadva lehet családi házakat eladni:

Így ez a piac nem túlfűtött, nem beszélhetünk arról, hogy az állam most éppen olajat akarna önteni a lángoló használt családi házak piacára.

Bár a tegnapi hír hallattán sokan arra következtettek, hogy a használt társasházi lakások árai még inkább megindulnak majd, de a számokból nem ez olvasható ki. Az államnak nem lehet szándéka, érdeke meg pláne, hogy az új építésű lakásoknak ilyen fajta konkurenciát állítson. Az új társasházi lakások építését a használt családi házak fellendülő piaca nem fenyegeti.  Eddig is inkább új családi házat épített az, aki csak tudott, nem gondolkodott új társasházi lakásban. Az új társasházi lakások még mindig inkább a használt társasházi lakások alternatívái, nem a családi házaké. A használt családi házak piacát fellendítő állami szándék helyesnek és még indokoltnak is tűnik. Ha le tudnak tenni az asztalra egy olyan átfogó módosítást, amivel a használt családi házakat megéri megvenni, felújítani és lakni bennük, akkor nagyon érdekes lakáspiaci jelenségre készülhetünk. Annyira érdekesre, amiért akár több használt lakást vásárló inkább a használt családi házak piacán fogja a boldogságot keresni. Összeségében ezért inkább úgy néz ki, hogy a használt társasházi lakásoknak, az új építésű lakások mellet, a használt családi házakat is konkurenciának kell majd tekinteniük, ha megvalósul őszre az ezt a célt szolgáló CSOK módosítás.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A lakásbérlést nagyon egyszerű folyamatnak gondoljuk. Pikpakk elintézzük, gondolják sokan, mert úgy is túl sok a kiadó ingatlan. A bérbeadó érdeke gyorsan megtalálni a bérlőt, mert ha áll üresen a lakás, az bizony bevételkiesést jelent. Na most a féligazságok a legveszélyesebbek, még az albérletpiacon is. Ezért fogtuk és megnéztük ma reggel a legismertebb hirdetési oldal számait, összevetettük a KSH Microcenzus adatival és elgondolkodtunk.

Először megnéztük az eladó ingatlanok hirdetéseit

- Országosan a hirdetési oldalon több mint 152 ezer eladó ingatlan van

-  Ebből 56% ház és 44% lakás

- Budapesti eladó hirdetésből több mint 48 ezer van

- A hirdetési oldalon a mai napon az összes hirdetésben az eladó lakások 54%-a budapesti lakás és 14%-a budapesti ház.

- A budapesti eladó ingatlanhirdetések aránya ma úgy néz ki, hogy minden harmadik eladó ingatlan az online felületen Budapesten található.

Viszont tavaly minden negyedik megvásárolt lakás volt csak budapesti, ami azt jelenti, hogy a hirdetési oldalon Budapest túlreprezentált. Ez jó hír mindazoknak, akik Budapesten keresnek eladó lakást, mert az online kínálat relatíve széles. De ne elégedjünk meg pusztán ezekkel az adatokkal. Nézzük meg az összes ingatlanhoz képest, mit látunk online hirdetve az oldalon:

- Magyarországon a 4 405 000 db ingatlan 3,5%-a eladó online a portálon ma

- A budapesti 905 000 db ingatlan 5,3%-át kínálják eladásra ma

Az ismert adásvételi számokból az derült ki, hogy országosan tavaly az ingatlanállomány kevesebb mint 4%-a cserélt gazdát, Budapesten meg egy kicsit több, mint 4%-a. A budapesti hirdetések száma és aránya a vezető ingatlanhirdetési oldalon azt üzeni az eladóknak, hogy egyáltalán nem biztos el fognak adni. Lesznek, akik csalódnak és vevő nélkül maradnak. A vevőknek meg azt üzeni, hogy van miből válogatni, akár érdemes nézelődni és vásárolni, mert van választák. Aztán nem mindent kell csak azért megvenni, mert eladó. A bőséges kínálat magas árakat is jelent a piacon, hiszen ez motiválja az eladókat. Vevőként meg az motiváljon minket, hogy mindig lehet alkudozni, ha van értelme.

Alternatív lakáspiac = albérletpiac

Túl vagyunk az eladó lakások hirdetésén, így nézzük meg az alternatív lakáspiacot = albérletpiac. Alternatív, mert alternatívának tekintik a vásárlással szemben. Mi most nem a pénzügyi, társadalmi és egyéb megszokások és elvárások alapján értelmezzük a kérdést. Pusztán az érdekel minket, hogy tényleg könnyebb-e bérelni ma, mint vásárolni. Bérlőként sem mindegy a kínálat mennyisége és minősége az árak mellett. A ma reggeli kiadó hirdetéseket megnézve ez a kép tárult a szemünk elé:

- Országosan több mint 13 ezer kiadó ingatlan érhető el online, amiből 88% lakás és 12% ház

- Ebből a 13 ezer hirdetésből közel 9 ezer budapesti

Mindjárt leszűrhetjük, hogy az oldal elsősorban a fővárosban albérletet keresőknek segít, másoknak csak erősen limitáltan. Akkor szembetűnő igazán a hirdetési oldal Budapest központú kínálata, amikor ismét a KSH Mikrocenusában megismert bérelt lakások számával vetjük össze az adatokat:

- 322 ezer bérelt ingatlannal számolt a KSH 2016-ban. Ehhez képest a kiadó ingatlanok száma országosan 4,1% (kiadó ingatlanok/bérelt ingatlanok Magyarország)

-  A 4 405 000 db magyar ingatlanból a hirdetési oldalon 0,3% kiadó ma (kiadó ingatlanok/összes lakóingatlan Magyarország)

Leszűkítve csak Budapestre a hirdetéseket és a bérelt lakásokat és az ingatlanállományt, akkor egy másik képet kapunk.

- A 117 ezer db bérelt budapesti ingatlanhoz képest a kiadó ingatlanok száma 7,6% (kiadó ingatlanok/bérelt ingatlanok Budapest)

- A 905 000 db budapesti lakásnak pedig kb. 1%-a kiadó a hirdetési oldalon (kiadó ingatlanok/összes ingatlan Budapest)

-  Budapesten 100 ingatlanból 1 van kiadónak hirdetve a piacvezető és egyben a legismeretebb ingatlanhirdetési oldalon.

1. 13% a bérelt ingatlanok száma Budapesten kb. 15 éve, ahol a piaci alapú albérletpiac mellett az önkormányzati bérlakásrendszer is jelentőséggel bír

2. Ehhez képest az 1%-os online kínálat a Budapest központú és a legszélesebb választékkal rendelkező hirdetési oldalon kevésnek tűnik. 

3. A bérlőknek, akik már most is bérelnek és váltani szeretnének azt üzeni, nem is olyan biztos, hogy menni fog.

4. Akik most akarnak felköltözni Budapestre munka vagy tanulás miatt, ő nekik meg pláne nagyon félelmetes lehet azt látni, hogy hiába élünk az internet korában, a szociális háló, a személyes kapcsolatok nagyon sokat számít bérlésnél is.

5. Ha még azt is hozzá teszük, hogy a budapesti albérletpiac nagyon koncentrált a drága kerületekben, akkor könnyen megérthetjük, hogy miért olvashatunk relatíve magas budapesti albérleti árakról.

6. Ahol drága vásárolni is lakást, ott drága lesz bérelni is, ilyen egyszerű ez.

A közös bérlés alternatívája a közös vásárlás is lehet

Az ismert hirdetési oldal akarva és akaratlanul is azt üzeni mindenkinek, aki böngészi, hogy inkább vásároljon. Több esélyünk van ma egy megfelelő lakást megtalálni vevőként, ha az anyagi lehetőségeink engedik, mint bérlőként kibérelni. A bérlésnél jellemző megoldás az összeköltözés, a költségek megosztása, a szobák felosztása. A közös bérlés mellett, a már említett szociális háló és személyes kapcsolatok közös vásárlást is eredményezhetnek. Családoknak, barátoknak, ismerősöknek érdemes azon is elgondolkozni ma, hogy közös lakást vásároljanak. Ez is járható út, miközben nagyon nagy odafigyelést igényel. De megérheti közös lakásvásárlásban gondolkodni, ahogy megéri közösen lakást bérelni is. Kompromisszumokkal jár, lehet egy picit kényelmetlen is, de az albérletpiac még a hirdetési oldal szerint sem jelent igazi alternatívát a vásárlással szemben, sem a kínálatot, sem az elhelyezkedést, sem pedig akár az árakat elnézve.

A merev és rugalmatlan budapesti albérletpiac számokban ( a helyzet változatlan):

Forrás: ingatlan.com

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Ha drága lakásokat keresünk Budapesten, a Duna-part megkerülhetetlen. A város hagyományos építkezési szokásaink megfelelően évszázadokig úgy élt együtt a város és a folyó, hogy mindig a víz volt az úr. Hülye magyar hova építkezne, ha nem árterületre. Féltek a víztől, meg is elégelték ezt Budapesten és elválasztották a várost a folyótól.

Mindenki láthatja a pesti és budai oldalon, hogy autóutak és egy állandó gát védi a várost a Dunától. Ezzel meg az lett baj, hogy biztonságosnak biztonságos lett élni a pesti és budai Duna-parton, de ritka lehangoló lett az egész.

Azóta számtalan terv született már, hogy a pesti és a budai belvárosba valahogyan be lehetne kapcsolni újra a Dunát. Valahogy mégis vissza kellene adni a városnak a folyót, mert jó lenne élni ezzel a természeti adottsággal.

Lakáshirdetésekben gyakran megjelenő „sétálhatunk a Duna-parton” szlogen és „közel a Duna-parthoz” árnövelő tényező csak jól hangzanak. A Duna-part Budapesten nem egy szabadidős hely, hanem a város közlekedési ütőere.

Ezen változtatni nem olyan egyszerű, mert a városban északról délre vagy fordítva nehézkes a közlekedés Pesten és Budán is. A forgalom átszervezése kemény dió, hamarabb törik bele minden álmodozó bicskája, mint a látványos Duna-parti makettek tervezőinek. Arról van szó, hogy amikor a várost elválasztották a Dunától, átadták a teret a forgalomnak. Közben eltelt annyi idő, hogy újra gondolni Budapest közlekedési útvonalait egy beépült városban nagyon nehéz. Nagy baja ennek a városnak, hogy mindig kicsiben gondolkodtak itt, nem készültek fel ennyi járműre, legyen az autó, busz, villamos, motor vagy bringa. Nem elég szélesek az utak, azok is már elég zsúfoltak, forgalmat terelgetni még is csak nagyon költséges így. A megoldást keresik, de nem találják.

A ma embere szeretne közelebb kerülni a Dunához, meg közben közlekedni is szeretne a városban. A lakásárakban nyoma sincs ezeknek a problémáknak. A Duna melletti házak Dunára néző lakásait nem adják ajándékba, ha autópálya van ott és sínek villamosnak vagy HÉV-nek, esetleg még egy természetes zöld környezet.

A Duna, mint érték és egyben veszélyforrás Budapesten a 3. kerületben a Rómaiparton az egyik leglátványosabb. Árterületen építkeztek és közben van egy szabadidős terület is ott. Az árterületen nyaralókat építhettek, nem lakóingatlanokat, amik eleve olcsóbb telken és kedvezményes árakon lettek értékesítve. Van ott társasház és önálló kertes ház is. A gát-dilemma őrlő hangulata emészti az érintetteket, mert a gát védelme nem csak az ingatlanárakat változtatná meg, hanem a terület átminősíthető lehetne nyaralóövezetről lakóövezetté.

Ott is azon vitatkoznak, hogy nem is kellene közvetlenül védeni a Duna-parti területet, miközben sok ingatlan érintett ott. Akik ezt hangoztatják (például a videón is), ők kettős mércével védenék meg a Rómaipartot. A jelenlegi terv szerint az egész partszakaszt védenék az árvíztól. Közben meg kiderült, hogy egy fenékkel két vagy három lovat nehéz megülni, mert a táj természetessége és a gát/árvízvédelem és a terület átminősítése kompromisszumokkal jár.

A Duna-part gátakkal sehol sem néz ki jól ebben a városban.

Van gát nélküli terület a 13. kerületben, ahol úgy építkeztek, hogy megemelték a területet. Most folyik az építkezés 11. kerületben a Kopaszi-gát körül is, ahol szintén azzal kezdődik minden, hogy fel kell tölteni a területet olyan magasara, amivel elkerülhető a baj, miközben a gát,  ott egy szép természetesnek tűnő képződmény, védi is egyben  az építési területet/partszakaszt.

Előre gondolkodva, számolva a folyóval kialakítható szép Duna-part Budapesten  is. Kár, hogy nem úgy építkeztek és nem úgy terveztek a Dunával, ahogy azt kellett volna mindig is. A Dunát inkább ellenségnek tekintették Budapesten. Ennek az lett az ára, hogy utólag megoldást találni a Duna és a város kapcsolatára egy város előtt görgetett problémahalmaz lett. Egy biztos, költséghatékony megoldásra ne számítson senki, mert a Dunának ára van így is és úgy is.

Kép: indafoto.hu : A Kopaszi-gát árvíz idején

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely