”Egy ingatlanhoz, legyen az lakás, családi ház, nyaraló, szálloda, étterem, stb. mindig valamilyen szép emlékünk (is) fűződik. Az ételeink és az ingatlanaink sokszor kötődnek egymáshoz, és elválaszthatatlanul egymás részeivé válnak. Nézhetjük csukott vagy nyitott szemmel, de egy ingatlan az életünk titkos naplója.” – olvasható az Édes emlék  szösszenetben.

Az érzelmek, mint téma újra és újra visszatér, havonta beszélünk róla különböző megközelítésben. Néhány hónappal később például az Otthon = ösztönös biztonságkeresés  című írásban így folytattuk: „Ez azt jelenti, hogy a saját lakás megvásárlása veszteségekkel is járhat, amit elviselünk azért, mert a saját lakás a legtöbbünk számára nem üzlet, hanem a biztonságérzetünk egyik fontos alapja. Ezért pedig szinte bármit képesek vagyunk megadni, csak azért, hogy biztonságban érezzük magunkat. Viszont akkor a saját lakástulajdont már nem pénzügyi döntésnek kell tekinteni, hanem egy emberi ösztönnek. Így oldanánk fel mi is azt a feszültséget, hogy lakásbefektetés és a saját lakásban élés között vannak fontos különbségek, amit számokkal hiába is magyarázunk, ha az érzelmeink irányítják a döntéseinket, az ösztöneink hajtanak minket a saját lakásban élés felé.”

Szinte ez a gondolatsor folytatódik az Otthonkeresők országa vagyunk  hosszabb elmélkedésben: „A lakásárak növekedése mögött az érzelmek, az ember és az ingatlan elválaszthatatlan kapcsolata, dominálnak, nem a racionális érvek. A javuló anyagi helyzet, a növekvő jövedelem, minden emberben természetszerűleg ébreszti fel a jobb ingatlanba való költözés vágyát. A magyar lakáspiacon ezek az érzelmek és vágyak motiválják a fizetőképes és egyben piacképes keresletet. A lakáspiac sem az álmodozókból él, hanem azokból, akik az álmukat meg tudják valósítani.”

A lakáspiacunkat teljes mértékben áthatják az érzelmeink, ástunk mélyebbre egy régi anekdotával, az Ingatlangazdaságtan, az ingatlanos szappanopera elbeszélésben: „Szentimentális a lakáspiac és melodrámára igencsak hajlamos Magyarországon. A lakáspiaci fordulat sosem a lakásárakban keresendő. Ha megváltozik a hangulat, megváltozik a lakáspiac is. A lakáspiac ciklikussága javarészt attól függ, hogy a szereplők hol jobb és hol bal lábbal kelnek és fekszenek, jót vagy rosszat álmodnak, szerelmesek, féltékenyek, megcsalták őket, vagy ők csaltak meg valakit, esetleg csak úgy behisztiznek. A magyar lakáspiac Magyarország lelkivilágától függ.”

Az érzelmek ilyen fokú hangsúlyozása szokatlan hangvételet jelent egy sokak szerint pénzvezérelte világban, mint az ingatlan. Aztán kiderül, hogy létezik otthonpszichológia, ahol az ember és az otthona kapcsolatát kutatják, mert az emberi élet elválaszthatatlan része az ingatlan. Otthonterápia, otthonkeresés, otthonteremtés: „Otthonokat nem lehet pénzből teremteni, jogi és mérnöki szempontból is értelmezhetetlen az otthon fogalma. A statisztika minőségileg sem tud különbséget tenni az ingatlanok között, nemhogy vizsgálhatná az otthon fontosságát az ingatlannal szemben. Az otthon egy irracionális fogalom, mint egy irracionális szám. Nem írható le két szám hányadosaként. Pl. a pí ilyen érdekes szám. Minden otthon ingatlan, de nem minden ingatlan otthon.”

Időközben eltelt másfél év és már a mában vagyunk. Annyira a mában, hogy a sok vitát kiváltó, egyben megosztó téma, a lakásárak mellett sem mehetünk el szó nélkül. Olyan szavak nélkül, ami az otthon irracionalitás fogalma után, talán már teljesen magától értetődő. Ez pedig az abszolút értelemben vett szubjektivitás, ami a lakásárakra legalább annyira jellemző, mint az egész lakáspiacra:”Eladóként és vevőként is teljesen szubjektívvá válnak a lakásárak, ezért ingatlanos értékesítőként sem szabad elhinni azt, hogy minden pillanatban objektív lehet egy ingatlan ára.”

Tombolnak az érzelmek a jelenlegi lakáspiacon is. Érzelmeink a lakásárakban is ott vannak. Olyan pillanatokat, élményeket árazunk be például eladóként, amik ezeken a fotókon is vannak. Életképek, amik legtöbbször családunkhoz, gyerekeinkhez, barátainkhoz kötődnek. Igazi pillanatok, vidámságok, színtiszta öröm. Egy ingatlanban benne lehet a fél életünk vagy a családunk egész története. Ezek most még csak képek, emlékek. Később már a lakások árát teljes mértékben meghatározó tényezők. Egy ingatlant annál többre értékelünk minél inkább kötődünk hozzá érzelmileg.

Forrás: borredpanda.com

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Ha le szeretnénk programozni a lakáspiacot és azon belül a vásárlókat és a házakat építőket, akkor ott nem azt látnánk, hogy valaki várna akkor, ha megteheti, hogy vásárolhat és építhet. Szóval az elhalasztott vásárlás és építés gondolata nagyon sántít. Tudjuk, hogy ez is egy közismert lakáspiaci gondolat. Fű és fa tudja ismételni.

"Az igazság attól még igazság, hogy senki nem tudja, a hazugságok pedig mindig azok maradnak, még ha mindenki úgy tudja is."

Úgy közelíthető meg a kérdés, ha azt vesszük alapul, hogy vannak vevők és házat építők, akiknek előbb el kell adniuk egy vagy több ingatlant ahhoz, hogy másikat vásároljanak és építsenek. A vásárlást és építést ezért megelőzi az eladás. A kínálat szerepét teljes mértékben alulbecslik a lakáspiacon. Pedig sokan pont azért nem tudnak vásárolni/építeni, mert vagy nem tudnak eladni előtte vagy nem találják azt, amit meg tudnának venni, vagy azt a telket, ahol tudnának építkezni.

Érdekes módon, a befagyott lakáspiacon, amikor zord idők járnak, az árak is befagynak, ezzel együtt mindig az eladóknak lesz először nehéz, így csökkentve a lakáspiac kínálatát és ezzel együtt a választékot is. A választékot, ami esély, hogy a nézelődőből valódi lakásvásárló legyen.

Minél jobb a lakáspiac likviditása - minél gyorsabban lehet adni és venni - annál könnyebben lehet vevőként és eladóként is megvalósítani a lakáspiaci terveinket.

A jelenlegi lakáspiacon mindenki elad és vásárol, aki csak tud és képes rá, ahogy mindenki építkezik is, akinek erre megvannak a lehetőségei. Ha most nincsen, akkor a következő lakáspiaci ciklusban sem lesz könnyebb, hanem csak nehezebb lesz nekik megvalósítani a terveiket. Az otthonteremtés egy ösztön. Tudatosan senki sem akadályozza a saját otthonának megteremtését. Akiknek meg van rá az anyagi fedezete, hitelképesek is, azok mindig akkor fognak vásárolni és építeni, amikor erre igényük van. Ez a lakáspiaci ciklusoktól teljesen független.

Elhalasztott otthonteremtőkről csak akkor beszélhetünk, ha általában nincs meg hozzá az az anyagi biztonság, ami ehhez szükséges. De akkor ezeket az embereket nem is tekinthetjük vevőknek vagy házépítőknek.

Attól, hogy akarnak vásárolni és építeni, de nem tudnak, akkor ők, az adott lakáspiacon nem számítanak szereplőnek. Aki 10 évig spórol, takarékoskodik, akár egy saját ház építésére vagy egy ingatlan vásárlására, azt nem lehet 10 évig a vásárlást vagy építést elhalasztó embernek nevezni.

A pezsgő ingatlanpiac több embert tesz vásárlóvá és házépítővé? Igen, elsősorban azért, mert a jelenlegi ingatlanát könnyebben el tudja adni, hogy másikat vásároljon vagy építsen. Érdekes kérdés lehet az, hogy hány ember nem tud vásárolni azért, mert nem találja egy pangó lakáspiacon, amit keres és könnyebben találja meg az igényeinek megfelelő ingatlant egy aktív lakáspiacon.

Megint egy másik kérdés a lakáshitelpiac hatása. A likvidebb lakáspiacon nem csak a hitelkonstrukciók lehetnek figyelemkeltők a vásárlók számára, hanem maguk a bankok is szívesebben finanszírozzák meg az otthonteremtést. Ismét eljutunk oda, hogy a fizetőképes keresletet befolyásolhatja a lakáshitelezés. Aki lakáshitel nélkül nem tud vásárolni, az teljes mértékben függ a hitelpiaci folyamatoktól.

Nevezhetjük-e azt a keresletet elhalasztott keresletnek, aki a bank segítsége nélkül nem tudna vásárolni? Ha szigorúak vagyunk, akkor azt mondjuk, hogy nem. Mert ezek a vásárlók nem elhalasztották a vásárlást vagy építést, hanem akkor valósítják meg, amikor erre anyagilag készen állnak.

Az anyagi háttér a hitelképességtől is függhet. Aki, adott pillanatban nem hitelképes, az akkor nem tekinthető lakáspiaci szereplőnek. Ha nem lennénk ilyen szigorúak, akkor azt mondhatnánk, hogy minden kisbaba és fiatal vagy aki még nem vett magának saját otthont, az mind elhalasztott kereslet lenne. Ez viszont ostobaság lenne.

Az új otthonunk megépítését és megvásárlását nem halasztjuk el, csak nem tehetjük meg, akadályoz minket elsősorban valamilyen anyagi ok. Az anyagi ok lehet az, hogy nem vagyunk hitelképesek és vagy nincs még meg a megfelelő önerőnk, de még az is benne van a pakliban, hogy a jövedelmi viszonyaink is hátráltatnak minket. A javuló jövedelmek, a növekvő megtakarítások, az aktívabb lakáshitelezés a lakáspiacon a keresleti oldalt nem állandóan meghatározó jelenségek, inkább idő függvénye.

Nem véletlen az, hogy a lakáspiac ciklikus.

Ha belegondolunk, az előrehozott vásárlások és építések létező lakáspiaci hatással bíró jelenségek. Előre az tudja hozni a vásárlást és építést, aki szintén anyagilag teljes értékű lakáspiaci szereplő tud lenni.

Nem tervezte, hogy költözik vagy építkezik, de a lakáspiaci hangulat miatt, esetleg egy vissza nem térő állami támogatás miatt, valamilyen különleges lakáshitelkonstrukció miatt előbb lép piacra. Ilyenkor a vásárlások és építések egy adott időszakban nagyon látványosan felhalmozódnak. Ez később a lakáspiacon kereslethiányhoz vezet, mert a lakáspiacon a kereslet nem állandó. Nem költözünk és építünk otthonokat állandóan növekvő számban. 

Látványos volt az államilag támogatott hitelezés hatása 2001-2004 között. Speciális illetékkedvezmény is volt akkor az új építésű lakásokra, ami 2004. december 31-ig azt jelentette, hogy minden új építésű ingatlan illetékmentes volt. Annál több ingatlan adásvétel még sohasem volt Magyarországon, mint 2003-ban. De még új lakóingatlant sem építettek többet, mint  2004-ben. Azt lehet mondani, hogy volt egy vissza nem térő alkalom a lakáspiacon, amiért a kereslet kiélte magát. A magyar lakáspiac 2004-től kezdve lejtőre is került.

"2000 után, 2004-ben épült a legtöbb lakóingatlan Magyarországon. Nem véletlen a rekord. Minden fejlesztő, építési vállalkozó, aki élt és mozgott, azon dolgozott, hogy mindent meg lehessen építeni 2004. december 31-ig. Előre hozott építkezés és előre hozott vásárlás is történt ebben az időben, ami a mai újlakáspiacról teljesen hiányzik."

Ingatlanműhely, 2017. április 2. CSOK-kal a lakás illetéke is kevesebb

2004 után a lakáspiacot életben az a fura hitelpiac tartotta, amit az alacsony önerő korának is nevezhetnénk. Tudjuk, hogy mindenki devizahitelezésnek nevezi. Viszont az a relatív hitelképesség miatt tudott keresletet teremteni a lakáspiacon. Ha a hitelképességnél az önerőt sokkal magasabb százalékban vették volna figyelembe, ahogy a havi fizetéseket is, akkor a töredéke lett volna a lakáspiac valódi fizetőképes kereslete.

A jelenlegi és az akkori lakáshitelpiac között pont a hitelképességet vizsgáló tényezők különbsége világít rá a kockázatokra.

A mostani lakáspiacon a keresletet a szigorú hitelképességi feltételek korlátozzák. Ebből arra lehet következtetni, hogy ha most is többen előrehozzák a lakásvásárlást és építést, akkor a kereslet a lakáspiacról hamarabb csökkenhet drámaian, mint azt jelenleg sokan gondolják.

Akinek például ingatlant kell eladnia, hogy tovább lépjen, annak az idő ilyenkor nem barátja. Minél előbb eladóként piacra kell lépnie, hogy el tudjon adni. A jelenlegi lakáspiaci árak sok eladót csábítanak a lakáspiacra a vevők nagy örömére. Ha több az eladó lakás, akkor nagyobb a választék is. A választák meg bevonzza a vevőket. Olyan vevőket, akik előrehozzák a vásárlásukat, mert meglátják azt, amire vágynak. Ha van rávaló, akkor azt mondják, hogy most jött el az ideje a vásárlásnak.

Az otthonteremtőket azért hangsúlyozzuk ennyire, mert a lakáspiacon a pénzüket egyfajta befektetésként elhelyező vásárlókat általában hidegen hagyják a lakáspiaci ciklusok.

Sőt, ők inkább akkor aktívabbak, amikor a lakáspiacon zavarosban lehet halászni, amikor nagy a bizonytalanság. Ahogy elvonulnak a viharfelhők, a lakáspiac számukra túlfűtöttnek tűnik, az árak nem csábítják újabb vásárlásra a befektetőket, inkább kivárnak. Nézelődnek, keresik a lehetőségeket, de jóval ritkábban vásárolnak mondjuk manapság befektetők, mint vásároltak akár 2014-2015 körül. Rájuk sem a hitelpiac sem a kereslet ingadozása nincs igazi befolyással. Vagy nagyon hosszú távon gondolkodnak lakáspiaci ciklusoktól függetlenül vagy pedig az ingatlanbefektetés akár jövedelmezősége akár hozama sem befolyásolják a mindennapi megélhetésüket. Egyszóval tudnak kockázatokat vállalni, tudnak várni és képesek nem pánikolni, amikor pánik van.

Rájuk viszont jóval igazabb az elhalasztott kereslet fogalma, mint az otthonkeresőkre. A befektetők ugyanis mindig és mindenkor tudnak vásárolni, de tényleg nem vásárolnak. Megtehetnék, hogy bármikor ingatlant vegyenek, de nem vesznek. Ez egy nagyon szűk réteg. Sokkal szűkebb, mint azt a média el akarja hitetni velünk.

A lakásbefektetőknek nevezett otthonkeresők inkább gyerekeiknek vásárlók, akik akkor lépnek piacra, amikor anyagilag erre készen állnak. Ők nem halasztják el a vásárlást, amikor meg van a rávaló. Ha összejött a pénz, akkor megveszik a gyereknek a lakást, legyen 10 vagy 20 éves a csemete.

A magyar lakáspiacon nem értelmezhető az elhalasztott kereslet, de látszik az előrehozott kereslet hatása. 2009-től a lakáspiac megtanulhatta volna azt, hogy mit jelent a magyar lakáspiaci kereslet. Ez 85-90 ezer vásárlót jelent. Ezt nevezhetjük egy fix keresletnek és van egy változó része is. Hullámzik a számuk, befolyásolhatja őket a hitelpiac, de még az állam otthonteremtő támogatásai is, a havi rendszeres jövedelmükről és megtakarításaik folyamatos változásáról már nem is beszélve. Jelenlegi forgalmi várakozások szerint azt látni, hogy a fix kereslet egy minősített többséget jelent. 60% fix kereslet mellett van most 40% változó kereslet a lakáspiacon. Egyelőre még az 50-50 százalékos arány is elképzelhetetlen, amilyen mértékben lassul a lakáspiaci forgalom már 2017-ben.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy 2017-ben a lakáspiac jövője kisebb részben függ a fix kereslettől és nagyobb részben a változótól. A változó keresletre az előrehozott vásárlások nagy hatással vannak. Minél nagyobb mértékű, intenzitású az előrehozott vásárlások aránya a változó keresletben, a lakáspiac annál közelebb van a lakásárnövekedési ciklus végéhez. Eljött a pillanat, hogy a lakásárak ne megszédítsenek minket, hanem kijózanítsanak.

Kép: OTP Bank

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A csapból is az folyik, hogy milyen sok lakáshitelt vesznek fel. Vannak, akik hitelválságtól tartanak, másoknak csak a tenyerük viszket. A magyar lakáshitelezés furcsa világ. Lehet ígyis és úgyis nézni. Most nézzük meg egyszerre mind a két tényt, amit biztosan tudunk. Minden mást utána bízzunk a fantáziára. A Magyar Nemzeti Bank két friss elemzése külön-külön mutatja a magyar lakáshitelezés „kétszínűségét”.

Nézzük először az elsőt, amiről mindenki hall és természetesen olvas. Azt mutatja, hogy az új lakáscélú hitelek felvétele és a lakáspiaci folyamatok között van összefüggés. Erre a lakáspiaci ciklusokat elemezve  már felhívtuk a figyelmet. Emlékeztetőül álljon itt az egyik ábra.

A magyar lakáspiac elmúlt 20 évében a jelenlegi csak a második lakáspiaci boom. Ezt azért olyan fontos hangsúlyozni, mert a hitelezési boom és a lakáspiaci boom között azért már van különbség. Erre az MNB másik friss elemzése mutat rá. Ha ezt megnézzük, akkor láthatjuk, hogy a 2004-2008 közötti lakáshitelezési boom már egy stagnáló lakáspiaci ciklusban történt.

A lakáshitelállomány  és a lakáspiaci folyamatok ellentétes irányt mutatnak. Ugyanis ha azt nézzük meg mi történt a lakáshitelállománnyal 2014-től kezdve napjainkig és mi történt a lakáspiacon, akkor azt látjuk, hogy a lakáshiteleket inkább visszafizetjük, nem pedig felvesszük. A lakáshitelállomány inkább stagnál, mint sem növekszik.

Tehát új lakáshitelezési boomról nem beszélhetünk 2014-től kezdődően, mert hiába a látványos új hitelfelvétel, a lakáshitelt visszafizetők aránya legalább olyan jelentős. Nem egyre többen adósodnak el, mint az történt 2004 és 2008 között. Ez egy óriási különbség a jelenlegi és az akkori lakáshitelezési piac között. Innentől kezdve most már mindenki azt gondol, amit akar ezekről az ábrákról. Egy tény viszont biztos. Lehet úgy beszélni a laksáhitelek felvételéről, ami aggodalomra is okot adhat. Illetve lehet úgy is beszélni róla, hogy gyakorlatilag nem történik semmi a lakáshitelek piacán 2014 óta, csak lecserélődnek az adósok, a régiek helyébe újak lépnek. A hiteligénylők és a visszafizetők aránya egészségesen viszonyul egymáshoz, ezért nem növekszik a lakáshitelek állománya Magyarországon, lakáspiaci boom ide vagy oda.

Források:

- MNB Hitelezési felmérés, 2017. augusztus 

- MNB Hitelezési folyamatok, 2017. augusztus

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

„A cikk olvasása közben magam is végiggondoltam, vajon hol volt jobb lakni életem eddigi négy-öt helyszíne közül, de őszintén szólva, elég egyszerű rá a válaszom: éppen ott, ahol most van az otthonom. Az ember választ valamit, egy ideig jól is érzi ott magát, aztán vagy a körülmények változnak, vagy ő maga, és akkor lépni kell.”

– írja Lazarovits Szilvia, a Nők lapja vezetőszerkesztője a magazin augusztus 16-i számában.

Hol jó lakni? – keresi a választ a női magazin az egyik vezércikkében. Sok érdekes részinformációra figyelhetünk fel. Például először arra, hogy az otthon megválasztásban a nőknek nagyon erős szerepük van. A nő teszi otthonossá a lakást, ő tölti meg élettel, ő dekorálja, ő vigyáz rá és természetesen ő is ápolja. Klasszikus, örökzöld jelenség a lakáspiacon, hogy mindig a nő választ és a férfi fizet. Legyen szó első saját lakásról, vagy a többedikről, akár csak az első bérelt kuckóról, ahová összeköltözik egy pár, a nő szava döntő. Ezt a lakáspiacon mozogva akár ingatlanszakemberként, akár eladóként azért érdemes észben tartani. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a lakásunkról mit gondolnak, akkor a nő reakciójára, szavaira, testbeszédére érdemes odafigyelni egy lakás bemutatásán. Minél természetesebb annál őszintébb. A megjátszott, udvarias, de hangos szavak nem különböznek a hátunk mögötti súgdolózástól. Ha egy pár nézne eladó vagy kiadó lakást, de csak a férfi jön el, az sem jelent semmi jót, mondjuk ezt hosszú évek tapasztalati alapján.

Újra az emberi viselkedés és pszichológia területére tévedtünk. Amikor közvetlen környezetünkben beszélgetünk ingatlanokról és elmondjuk, hogy az 90%-ban pszichológia, csak nevetnek. A Nők lapja cikkből kiderül, hogy van otthonpszichológia. Hunya Csilla pszichológus ezen a területen dolgozik,

„doktorijában a tárgyi környezet lélektanát kutatja. Vallja, hogy a körülöttünk lévő tér sokkal több egy általunk kreált fizikai valóságnál. Valójában saját magunk térbeli kiterjesztése.”

– olvashatjuk sejtelmes szavait a cikk bevezetője után. Már beszéltünk a nő szerepéről, majd újra áteveztünk a lélekbúvárok tengerére, ahol az otthon és az ember kapcsolatát kutatják. Most megint kezdjük elöről az egészet, mert a kérdés az, hogy hol jó lakni. Maga a cikket író Szigeti Hajni sem veri nagydobra, hogy az ingatlanválasztásnál oly jellemző hol kérdés, az ingatlan elhelyezkedésére utal.

Na igen. Ki ne úgy gondolkodna el először egy ingatlanról, ha nem az jutna eszébe róla azonnal, hogy hol van. Igen ám, csak hamar kiderül, nem csak a cikkből, hanem csak úgy jobban átgondolva az egészet, hogy a kérdés sosem az, hogy hol jó lakni, hanem az, hogy miben jó lakni.

Az ember és az otthona kapcsolatát is ez a kérdés fejezi ki a legjobban, ha már otthonpszichológiai értelemben válaszokat keresünk. Azt olvashatjuk

„Az otthonunk olyan, amilyenek mi vagyunk, és ezt el kell fogadnunk, felesleges máséra vágyódni, bármit is képzelünk róla a távolból.”

A cikk arra a sok lakberendezési ötletre gondol, amivel általában a médiában és közösségi oldalakon találkozhatunk. Magazinlakások, szépen lefotózva, ahogy egy otthon általában8 sohasem néz ki. Amiben élnek, azon látszik is. A „mű”, mintha laknák eladó és kiadó lakások fotóit már szinte mindenki ismeri. Szándékosan helyeznek el olyan tárgyakat és kiegészítőket egy eladó és kiadó lakásban fotózás előtt, hogy otthonosabbnak tűnjön. Ez attól még nem fog úgy kinézni, mint ha laknák, de kétség kívül hatással van arra, aki megnézi a fotókat. Az is divatos ma, hogy eladó lakásokat berendeznek, hogy minél otthonosabbnak tűnjön. Lehet, hogy túl steril, lehet, hogy még úgy is olyan rideg, mint egy botoxszal feltöltött emberi arc, de ezek áltlalában akkor is működnek. Sokkal élőbb egy szépen berendezett ingatlan, mint egy üres. Ez hatással lehet az eladás idejére, na és persze az eladási árra is. Álmokat árulnak a lakáspiacon.

Álmokat is kergetnek a vevők. Álomlakás, képletes kifejezés, ahogy az álomotthon is az. Keressük, de nem találjuk. Ha megtaláljuk, megunjuk és mást akarunk. A sok divatos lakáskép, lakásbelső, lakástrendek hatása a többségen észrevehető. Kevés ember az, aki ki tudja magát vonni az alól, amit lát és amire egyébként vágyik. Sokszor pont azt látja, vagy éppen csak azt veszi észre, amire vágyik. A cikk erre akarja felhívni a figyelmet, hogy nem biztos érdemes valami olyasmire vágyni, ami csak a pillanatok hatása, lehet egyszerű délibáb. Ebből születhetnek olyan otthonok, amik később idegesíthetnek is minket. Színek és formák, megoldások, amiktől idővel ki ver minket a víz. Annyira elragadtathatjuk magunkat, hogy később akár ez még az ingatlanunk el- vagy kiadását is veszélyeztetheti. Az „egyedi ízlés”, a sok különleges lakberendezői csoda, idővel giccs lehet, mint egy extrém frizura vagy hajszín. A pillanatnyi lelki állapotunk kifejezői.

Továbbra is ott tartunk, hogy miben jó lakni. A kérdés nem is olyan egyszerű, mert változunk, így a környezetünk is változhatna.

„Ahogy az önismeretben, úgy az otthonteremtésben is lehet persze fejlődni.”

– olvashatjuk az optimista szavakat.

Otthomteremtés. Szintén nem a helyről szól, az ingatlan elhelyezkedéséről. Milyen érdekes, ugye. Az ingatlan árát döntően az határozza meg, hogy hol van. Az otthonteremtés még legkevésbé arról szól, hogy az ingatlan hol van. Ma erről a kettőségről, erről a látszólagos ellentmondásról beszélgetünk és hangosan gondolkodunk.

Otthonkeresők országa vagyunk, ez nem vitás. Otthonteremtők vagyunk, ki-ki a maga eszközeivel. Lélekbúvárkodunk, a nemek szerepét ebben nem elfelejtve, az érzelmek birodalmába tévedünk. Valójában ez a lakáspiac. Valójában ez mozgatja, ez ösztönzi a szereplőket döntésekre, ebből lesznek bérleti és adásvételi szerződések, de még emiatt vágnak bele építkezésekbe is. Pénzügyek, befektetések, statisztika, adó- és ingatlanjog, mérnöki és műszaki kérdések, mind-mind csak részletkérdések a lakáspiacon. Otthonokat nem lehet pénzből teremteni, jogi és mérnöki szempontból is értelmezhetetlen az otthon fogalma. A statisztika minőségileg sem tud különbséget tenni az ingatlanok között, nemhogy vizsgálhatná az otthon fontosságát az ingatlannal szemben. Az otthon egy irracionális fogalom, mint egy irracionális szám. Nem írható le két szám hányadosaként. Pl. a pí ilyen érdekes szám. Minden otthon ingatlan, de nem minden ingatlan otthon.

Miben jó élni? Otthonokban és nem ingatlanokban. Ahol otthon érezzük magunkat.

„Az otthonunkkal kapcsolatos elképzeléseinket ugyanis önmagunk megismerésére, kapcsolataink feltérképezésére és a változás elősegítésére is használhatjuk."

– csengenek fel újra a pszichológus szavai a cikkben. Tovább is megy és az álmaikat kergető vevők, az álmokat áruló lakáspiac finom kritikáját tudományos köntösbe öltözteti fel.

„Egy francia pszichoanalitikus, Alberto Eiguer megfogalmazása szerint az otthon olyan, mint egy külső bőrréteg, és ha költözünk, az a vedlés megfelelője. Ez a bőr egyben tart, identitást ad, beburkol, de meg is mutat minket a külvilágnak. Amikor már szűkösnek érezzük, úgy gondoljuk, le kell vedlenünk, költöznünk kell, mert ott az új bőr ígérete, amely lehet szebb, kényelmesebb. Munkál bennünk egy tudattalan otthonkép a földi paradicsomról, ahol védelmező lények élnek, ahol mindig megfelelő a hőmérséklet, ahol nincs veszekedés, gyönyörű a terített asztal. Az otthon valóban védelmező feladattal is bír, de idealisztikusan semmi nem elérhető. Ha nekünk ebből a képből annyi megvan, hogy a család együtt le tud ülni az asztalhoz vacsorázni, örüljünk ennyinek, mert ez is rengeteg – és a szituáció további, nem annyira idilli hozadékát próbáljuk meg humorral kezelni.”

Jaj, tudjuk, hogy vannak a magukat nagyon racionális embereknek beállítók, akik szerint ők mindig és mindenkor ki tudják zárni az érzelmeiket, amikor döntéseket hoznak. Az ilyen embereken sosem tudjuk, hogy először nevessünk és utána sírjunk, vagy fordítva. Az ember nem tudja kizárni az érzelmeit, képtelen rá, mert ettől ember és nem egy gép.

Az álmaikat kergetők mind valamilyen mintát követnek, kergetnek. Valamit otthonról hoznak, vagy amire vágytak előtte. Az első saját otthon, legyen az saját tulajdon vagy bérelt lakás. Az első építkezés. Sémák, ideálok, amikről kiderülhet idővel, hogy nem is mi vagyunk.

Számtalan példa mutatja azt, hogy fiatalon kevésbé keresik az otthont egy ingatlanban. Idő kell hozzá, hogy észrevegyük egy eladó vagy kiadó lakásban, hogy az mitől lehet és mitől nem az otthonunk.

A bérbeadók és eladók ezzel jobb, ha tisztában is vannak. Már sokszor a korból lehet tudni, hogy az adott lakásnéző mennyire tekinthető komolynak vagy teljesen komolytalannak. Arról nem is beszélve, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a lakásunk úgy abban a formában nem is tekinthető otthonnak.

Hirdetés alapján mindenki azt gondolja, hogy az ingatlant a hely ad el vagy ad ki. Ez minden típusú lakáshirdetés alapja, az elhelyezkedés túlértékelése. Ez alapján elég lenne annyi is, hogy megadjuk a címet és mindenki eldöntheti, hogy kell vagy sem a lakás.

A valóságban jön a vevő és a bérlő, majd az a bizonyos első benyomás. Otthon érzi benne magát vagy sem. Eladóként és bérbeadóként is arra a pillanatra érdemes leginkább figyelni, amikor a lakástnéző belép az ingatlanba. Másodpercek alatt derül ki. Beindul a kémia, megváltozik a nézelődő lelkiállapota vagy sem. Ha nem történik semmi, akkor ezt is vegyük észre. Ne erőlködjünk és ne hitessük el magunkkal azt, amiről eleve tudjuk, hogy nem igaz. Sok bérbeadó és eladó nem érti a lakásnézőket. Ők azok, akik általában saját magukat sem értik. Ma hozzájuk is szólunk. Főleg azokhoz, akik emellett még kiszolgáltatottak is, hiszen el kell vagy ki kell adni a lakásukat mindenáron. A kiszolgáltatottság önzővé tesz, írtuk.

Ebből lesznek trükkös hirdetések és hirdetési szövegek, csalóka fotók és sok mellébeszélés egy lakásbemutatón. De ilyen cipőben járnak az ingatlanosok is, akiknek minden ingatlan eladó, akkoris, ha az nem otthon. Ami másnak rossz döntés, az nekik lehet jó.

A lakáspiac tele van érdekellentétekkel, ellentmondásokkal, de még önmagunkkal is harcolunk, nem csak másokkal. Ezért nem biztos, hogy ingatlanos segítségre, építészre és lakberendezőre van szükségünk, ha valahogy nem érezzük otthon magunkat. Otthonterápia? A pszichológia nem is lélekbúvárkodhatna emberközelibb területen, mint az otthonokban.

„Bár könnyebbnek tűnik ilyenkor lakást váltani, gyakran a lakókban van a probléma és nem a lakásokban. Van, aki nem a maga számára teremt otthont, hanem létrehoz egy kirakatlakást, amelyben ő sehol sincs. Az is előfordulhat, hogy a pár egyik tagja nem is akar közös otthont a másikkal, de ezt még magának sem fogalmazta meg, a probléma helyben robban ki.”

– fejti ki röviden tömören a pszichológus az otthonkeresők lakáspiactól sem független lelki vívódásait. Ilyenekből lesznek a lalkásturisták, akik csak azért néznek eladó és kiadó lakásokat, mint például moziba járnak: álmodoznak. A lakáspiac az álmodozók és álmok világa, ami lelkibeteggé is tehet minket.

Forrás: Nők lapja, 2017. augusztus 16., Hol jó lakni?, Szigeti Hajni

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A  biztonságkeresés fontosságáról már beszéltünk. Arra az érdekes jelenségre hívtuk fel a figyelmet, hogy

mind bérlőként mind bérbeadóként felbecsülhetetlen érték tud lenni a biztonság.

Ha nem a médiából, hanem barátainktól és ismerőseinktől érdeklődünk a lakáskiadásról vagy lakásbérlésről, a biztonság elsőszámú szempont tud lenni.

A jó bérbeadó például azt mondja, hogy őt nem a bérleti díj maximalizálása érdekli, hanem, hogy normális legyen a bérlő.

A jó bérlők is elmondják, hogy mennyivel jobb érzés úgy bérelni, hogy nincs mitől tartani, nem kell semmiért sem aggódni. Ha gond lenne a lakásban, akkor a bérbeadóval közösen megoldják. Esetleges költözéskor is a pénzügyi biztosíték minden feszültség nélkül egyösszegben kerül kifizetésre, nincs elszámolási vita.

A biztonságot kereső bérlők és bérbeadók tábora igen népes. Ezért is beszéltünk róla májusban, hogy ne csak azt lássuk és halljuk, amit általában tévesen az albérletpiacról lefestenek olyan emberek, akik se nem adnak ki se nem bérelnek.

Alig pár napja beszéltünk az érdekemberektől és a barátaiktól hangos lakáspiacról.   Az albérletpiac talán még hangosabb is az eladó lakások piacánál is. Annyi ostobaságot és konteót, mint az albérletpiacról nem könnyű olvasni.

Ma reggel jelent meg a 24.hu oldalán a szokásos augusztus van és drágák az albérletek  című teleregény 2222. része. A színvonala, mint a nyáron meleg  és télen hideg van időjárásjelentéseknek. Mielőtt végig mennénk a mai albérletes konteó átbeszélésén, először újra elővennénk a bérelni nem is olyan könnyű  rövid áttekintést.  Pontosan az ilyen helyzetekre született, mert bosszantottak minket a csúsztatások és úgy általában a környezetünket, akikkel az albérletekről beszélgettünk. A munka üzenete az volt, hogy aki csak tud, az a személyes kapcsolatrendszerén keresztül próbál bérelni és próbál kiadni. Az albérelthirdetések száma ugyanis messze elmarad még az eladó lakások számától is, ha a lakásállomány arányát nézzük Magyarországon, hívtuk fel mindenki figyelmét.

Magyarul bérelni azért is nehéz, mert a kiadó lakások nem jelennek meg az online hirdetési oldalakon.

Felesleges így a dráma és a hangulatkeltés, ami az albérletpiac körül kialakult. Az albérletpiacot igen nagy mértékben befolyásolja a bérlők és bérbeadók aktív kapcsolatkeresése. Az online hirdetésekből ki lehet indulni, de mindenre választ nem adnak. Az egyik ilyen érdekes kérdés az albérletek ára. Ezen belül, ha a budapesti albérletek árairól beszélünk, akkor ott könnyen belátható, hogy eleve drága területeken van online kínálat.

A budapesti albérletpiac hirdetései tradicionálisan a város magasan árazott területein jelentős. Ott, ahol vásárolni sem a legolcsóbb. Így a kiadó lakások hirdetési ára és az ott eladó lakások ára között igen szoros az összefüggés.

Azt mindenki tudja manapság, hogy  lakást vásárolni egy zsebbe nyúlós mulatság lett. Bérelni sem lehet ezért olcsóbban, mint korábban. Ha egyre többért hajlandóak a vevők vásárolni, akkor egyértelmű, hogy a bérlők sem úszhatják meg a növekvő lakhatási költségeket.

Ennek ellenére a mai cikkben is meghallgatjuk azokat a közismert konteókat, aminek semmi köze az albérletárakhoz.

Téves állítás: Az egyik ilyen az úgynevezett AirBnB-hatás, amely elmélet szerint csökkentette a kiadó lakások számát és ezzel növelte a kiadó lakások elvárt bérleti díját.

Az első kérdésünk az lenne, hogy erről látott már valaki számokat? Például arról, hogy a kiadó lakások száma tényleg csökkent volna az elmúlt években? Mi csak arról láttunk számokat, hogy az elmúlt években nőtt a kiadó ingatlanok hirdetési száma, nem csökkent. Erről maga az ingatlan.com beszélt még év elején.

Szóval a kiadó albérletek száma nem csökkent az AirBnB miatt Budapesten. Az AirBnB-s lakások és az albérletek száma egymás mellett növekedett.

A két lakáshasznosításnak semmi köze egymáshoz, nem lehet elégszer hangsúlyozni. Más munkát, más költségeket és teljesen más elkötelezettséget igényelnek. Alma és a körte, nem összehasonlítható, el kellene már felejteni. De ez még egyelőre továbbra is félremagyarázásra adhat okot.

Téves állítás: Ahogy az is, hogy óriási a kereslet az albérletekre.

Az AirBnB nem létező hatása mellett ez a másik olyan konteó, ami egyszerűen nem igaz. Mitől lenne már igaz?

Ha egyre többen vásárolnak, akkor az általában a bérlők számát is csökkenti.

Logikusan gondoljuk végig honnan van a bérlők kereslete. A piaci alapú albérletpiac Magyarországon az egyik legkisebb Európában. Nálunk mindenki vásárol, aki csak tud, egyébként meg elvándorol innen. Az albérletben élők számáról is beszéltünk már külön, amikor általános tévhiteket cáfoltunk számokkal. A demográfiai hatások egyre erősebbek, hiszen, fogynak a fiatalok is, az albérletpiac utánpótlása.

Rajtunk kívül senki sem beszélt még arról, hogy a bérlők száma 2001-2011 között csökkent Budapesten és nem nőtt.  Tudták? Aligha, mert nálunk a bérlők keresletét növekedőnek hiszi a közvélemény, amire a média hecckampányt épített fel. A mostani kereslet,  kb. lépést tart az egyre növekedő lakásállománnyal, mert a lakások számában a demográfiai folyamatokat nem látjuk:

Azért sem, mert az újabb ingatlanok  a jobb és növekvő életszínvonalat jelentik, nem azt, hogy egyre több embernek, egyre több lakásra lenne szüksége. 

Arról nem is beszélve, hogy Budapest és az ország lakossága sem nő, hanem csökken, ahogy Budapest sokkal gyorsabban fogyott az elmúlt 25 évben mint Magyarország.

Budapest is szenved, amiért az albérletpiaca is szenved. A társadalmi folyamatok és a számok sem igazolják, hogy óriási lenne a kereslet az albérletpiacon. Nincs is. Az albérletpiac is túlkínálatos mindig.

Ma is az és nem keresleti albérletpiac van, mint ahogy azt el szeretnék hitetni mind a bérlőkkel mind pedig a bérbeadókkal. Ezekből van a nagy pofára esés, amikor valaki meghirdeti a lakását és nem azt tapasztalja, amit a médiában lát és hall. Főleg akkor nem, ha biztonságot kereső. Felkészül, hogy majd válogat a sok jelentkezőből és megtalálja a legjobb bérlőt. Aztán kiderül, hogy olyan rossz minőségű bérlők jönnek, amiért gyorsan ráfagy az arcára a mosoly.

Ezért ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket olvasva

„A Balla Ingatlan megállapítja: mivel keresleti piac van, a bérbeadók diktálnak, sokszor irreális árat kérnek a lakásaikért. Licitet hirdetnek, és várnak, amíg valaki drágán kiveszi a lakást (általában kiveszik).”

, a valódi piaci szereplők csak csóválják a fejüket. Egyrészt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a bérlőket nem kilóra mérik a bérbeadók. Akik mégis igen, azoktól nem szabad bérelni bérlőként, mert pont ők azok, akikről „a rossz és a bérlőket kihasználó” igaz városi legendák születnek. Bérlőként nem csak lakást, hanem bérbeadót is választunk. Olyan nincs, hogy tökminegy ki a bérbeadó. Elővigyázatosnak kell lenni bérlőként, mert magára vethet az olyan bérlő, aki nem figyel oda a rossz bérbeadó minden előjelére.

Ha a bérbeadó pénzéhes, az a másik oldalon azt jelenti, hogy ő az aki lenyúlja a pénzügyi biztosítékot, ő az aki nem segít, ha gond van a lakásban és ő az, akinek olyan vastag bőr van a pofáján, hogy az őrületbe is kergethet minden bérlőt a pofátlanságaival.

Ez az egész albérletpiac körüli dráma is egy nagy pofátlanság. Újra visszautalnánk a bevezető gondolatokra, és javasoljuk, hogy mindenki olvassa el az Albérletkeresés biztonságosan című albérletpiaci áttekintést.

Azon már nem lepődünk meg, hogy télen minden arról szól, hogy csökkennek az albérletárak, amíg nyáron meg nőnek. A valóságban meg nem történik más, mint hogy az albérletárak nyárra érik el a csúcsot és télen stagnálnak inkább. Az év eleje úgy kezdődött, hogy most már vége az albérletárak növekedésének. Most meg arról cikkeznek, hogy az árak egy év alatt tovább nőttek. Felhívtuk az ellentmondásra a figyelmet, hogy semmi sem állt meg. Augusztus van és megint minden más, de most már azt tanácsolják, hogy aki tud, az ne most béreljen, mert majd később minden olcsóbb lesz. Szólunk, hogy nem lesz olcsóbb. Az albérletpiac nem így működik, mert a kínálat minősége és árai között van összefüggés.

A hirdetési piacon változik a kínálat és nyáron sokkal több olyan lakás jelenik meg, amiben érdemes bérlőként gondolkodni. Ez az a kínálat, amiből könnyebb választani. A kiadó lakásokat sem kilóra sem darabra nem mérik az albérletpiacon. 

Télire azok maradnak, ami nem kellett senkinek többségében és a kínálatban sokkal nehezebb lesz választani, hiszen eleve kevesebb lakás üresedik meg ebben az időszakban. Általában azok a lakások az igazán kapósak, ahol már előtte is bérlő volt.

A friss, a teljesen friss kínálat nem mindig találja meg a keresletét. Egyrészt azért, mert a lakásárak változása és a felújítási költségek növekedése miatt, azok a tulajdonsok kényszerpályán mozognak, akiknek egy lakás felkészítése kiadásra egyre többe kerül. A hozamcsökkenést elfogadva ők is tudnak jól árazni, ha odafigyelnek a megfelelő ár/érték arányra.

Azok, akik régebb óta bérbeadók, nem is most kell felújítani a lakásukat, ők viszont jobban tudnak játszani a bérleti díjakkal és versenyképes ajánlatokkal csábítani a bérlőket. Az egy másik kérdés, ha kapzsik. A biztonságot kereső bérbeadók nem kapzsik, ők a legjobb bérlőket keresik, nem azt, akik a legtöbbet tudják fizetni a lakásukért.

Ki szeretné adni lakását? Árazza be jól! - világítottunk rá, hogy a bevétel mindig az érem csak egyik oldala. Bérbeadóként meg lehet nézni 5-10 év után az egyik és a másik lakását. El lehet dönteni, hogy a biztonságot kereső vagy a kapzsi bérbeadó járt jobban. Azt is meg lehet nézni, hogy melyiknek hány ősz hajszála lett a lakáskiadás miatt.

Nyugodtan ki lehet mondani, hogy az albérletpiacról van a fejekben egy kép és van a valóságban egy teljesen másik.

Az érdekembereknek az az érdeke, hogy például ez legyen:

„Ingatlanfejlesztők szerint az ingatlanpiac 7-9 éves ciklusokat produkál, most a felfelé menő szakaszban vagyunk, és még 4-5 évig biztosan megéri ingatlanba fektetni. A bérleti díjak magas szintje addig tarthat, ameddig jól megy a gazdaságnak, alacsony az infláció, és van fizetőképes kereslet a lakáshitelekre.”

A lakáspiaci ciklusokról  pár napja beszéltünk utoljára, hogy mennyire más síkban helyezik el az érdekemberek. Erre tessék itt az újabb példa erre. Azt mondják, hogy megéri még mindig ingatlanba fektetni – igaz nem teszik hozzá, milyenbe. Egyébként mindig megéri ingatlant vásárolni, ha pont azt vesszük meg, amit tényleg érdemes megvenni.

Akármit nem lehet befektetésnek venni. Attól, hogy eladó egy lakás, az attól még nem biztos, hogy jó befeketés, mert hasznosításra vásároljuk.

A lakáspiac sem ostoba, írtuk le pár napja. Budapesten egyre kevesebb lakást vesznek. Pontosan azért, mert egyre kockázatosabb hasznosításra is vásárolni, hiába ez a város az ország fővárosa. 2016-ban és 2017-ben is így gondolják ezt a budapesti vásárlók. Csak azt veszik meg, amit érdemes megvenni. A kínálat bőséges, van még miből választani, az árak ezért nőnek is, ami a rövidlátású emberek szeme elől elrejti a piaci folyamatok változását (a lakáspici ciklusok inkább 5 évente változnak).

A bérleti díjakra a lakásárak vannak nagy hatással, a bérek növekedéséről már nem is beszélve. Hiába nőnek a bérek lassabban, hiába nem minden rózsaszínű a magyar gazdaságban, a bérelt lakások költségei a bérlőknek terhet jelentenek.

A kereslet az albérletekre nem csak ezért korlátos ár/érték arányban kifejezve is.

A fent felsoroltak közül például a hitelképesseg javulása inkább csökkenti a bérlők számát. Minél több a hitelképes vásárlóerő a lakáspiacon, a bérlők száma annál inkább csökken.

A bérlők alatt nem a szociálisan hátrányos helyzetű, egyik napról a másikra élő, kiszolgáltatott embereket értjük. Ők kiszorulnak a piaci alapú albérletpiacról. Civil szervezetek próbálják megerőszakolni a lakáspiacot, ami önvédelemből kirekesztő a kockázatos bérlőkkel szemben.

A biztonságot kereső bérbeadók tudják, hogy három szó nem hagyhatja el egy jó bérlő száját sosem: sürgős, azonnal, sos.

Ha egy kiadó lakás hirdetésére így jelentkezik egy bérlő, annak a lakást meg sem kell mutatni. Toxikus bérlők ők, akik a problémáikat rá is akarják erőszakolni a bérbeadóra. Nyomulnak, hízelegnek, meg akarják győzni minden áron a bérbeadót, hogy milyen jó ötlet pont nekik kiadni a lakást. Ők is szeretnek nyáron váltani, mert több a jobb adottságú kiadó lakás nyáron. Főleg, ha megtalálnak véletlenül egy jó ár/érték arányú hirdetést.

A biztonságot kereső bérbeadók hirdetéseire, akik nem árazzák túl a lakásaikat, náluk előszeretettel jelentkeznek be egy váratlan pillanatban.

Albérletroham, olvashatjuk az említett mai cikk kezdő gondolatát. Az albérletroham sok, nagyon sok, 10-ből legalább 9 vállalhatatlan bérlőt jelent az albérletpiacon. Mi úgy folytatnánk, hogy tovább tart a kockázatos bérlők arányának a növekedése és még nincs vége, egyre nehezebb és több idő normális bérlőt találni.

Egyre több veszély leselkedik mindenhol minden bérbeadóra. Egyre embert próbálóbb feladat lakást kiadni. A bérbeadás alapelve még mindig az, hogy normális bérlőnek adunk ki. Ha nincs normális és fizetőképes bérlő, nem tudunk kiadni, hiába a roham, hiába minden telefonos megkeresés.

Bérlőként, hiába vagyunk normálisak, türelmesen kell keresni a kiadó lakások piacán, megmozgatva minden követ, hogy megtaláljuk a megfelelő lakás mellett a megfelelő bérbeadót is. Nyáron ez valamennyivel könnyebb, de nem könnyű, évről évre talán mindig egy picit több idő.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A kutya az ember legjobb barátja. Azt mondják azért, mert jobban szereti az embert, mint saját magát. A lakáspiacon is vannak kutyusok, akik tartoznak valakihez és mindig arról vau-vau, akit szeretnek. A lakáspiac érdekellentétei érdekközösségekbe csoportosulva kezelhetők. Néhányszor beszéltünk róla, hogy a lakáspiacról sosem volt túl sok hangadó, véleményformáló. Ma sincs túl sok ember, akinek a szavai a lakáspiaccal egyenlők. Amit mond az úgy van. Őket látjuk és halljuk újra és újra. Elmondják, amit el akarnak és nem mondják el, amit nem akarnak. Csak azt mondják, ami érdekükben áll. A kijelentések bizonyítás és megkérdőjelezés nélkül futnak körbe a médiában, lesznek belőle hírek, amivel befolyásolható a piac. Legalábbis ezért beszélnek az érdekeik mentén.

Ha újlakások építésében és értékesítésében érdekeltek, akkor szinte csak azt tudják ismételni újra és újra, hogy micsoda kereslet van rájuk, hogy alig van néhány darab kész újlakás, csak azt lehet megvenni, amit építenek, vagy építeni fognak. Aztán beszéltünk már róla néhányszor, hogy Magyarországon eddig is több új lakás épült, mint amennyit el tudtak adni. A felhalmozott és el nem adott új építésű lakásokról meg egyszerűen nem beszélünk. Nem áll érdekében senkinek sem azt mondani, még megijednek a fejlesztők, esetleg a vevők elkezdenek keresni és kutatni, hogy hol vannak a készletek és miért nincsen rájuk akció. Arra várhatnak, mert átcsomagolják őket és újlakásnak értékesítik, a 10 éve el nem adott lakást is. Van rá példa, mert egy újlakás szavatossági ideje úgy néz ki végtelen. Ha még sosem adták el, akkor az új. Az újlakáspiac körül felsorakoztak az érdekemberek. Jó pénz van benne, mint elmondtuk. Ott sok ingatlanos vállalkozás pénzt tud keresni, beleértve a hirdetési oldalakat is. Nem kell nagyítóval keresni, hogy lássuk milyen felhajtást tudnak csinálni az érdekeltek az újlakáspiac körül. Egymás malmára hajtják a vizet. Az a lényeg, hogy a vevők keressék az újlakásokat, lássák, hogy micsoda kínálat van, még ha az még mindig messze elmarad a kétezres évek elején tapasztalt nagy újlakáspiaci boomtól. Válság előtti szintekről beszélnek, miközben a lakáspiac válsága nem 2008-cal kezdődött.

A lakáspiac ciklikusságát mindenki érti, de a lakáspiaci ciklusokat már nem. Ha azt mutatja be az ember, hogy a magyar lakáspiac 2003-2004-ben érte el a csúcsát és 2004-2008 között már bajban volt, az megint nem fér bele az érdekemberek szép és új világába. A lakáspiaci válságot megelőzi egy nagyon furcsa lakáspiaci ciklus. Tényleg válság előtti korszaknak lehet hívni, amikor már látszódnak a bajok, amikor minden elindul a lejtőn. Az egy másik kérdés, hogy jelenleg még nem ott tartunk az országos lakáspiac szempontjából. A jelenlegi lakáspiac az 1999-2003 közötti időszakhoz hasonlítható, hiszen akkor volt növekedési szakaszban a magyar lakáspiac. 2004-2008 között stagnáló lakáspiaci ciklus volt.

Mégis miért nem beszélnek így a véleményformálók? Egyszerűen csak azért, mert nem áll érdekükben. A magyar médiában, a közvéleményben elfogadott tényként kezelik, hogy a lakáspiacon és úgy egyébként az egész országban is minden szép és jó volt 2008 végéig. Az, hogy ez nem igaz, hiába a számok és grafikonok, a száraz és makacs tények, az itt és most senkit sem érdekel. A lakáspiac is a közélet része és áldozatul is esik a közbeszédnek.

Nálunk meg jó szokás szerint azzal jövünk, hogy jött a nagy világválság, ami betett a magyar gazdaságnak és persze a magyar lakáspiacnak is. A szemfülesek tudhatják azért, hogy sem a magyar gazdaság sem pedig a magyar lakáspiac problémáit nem a világválságban kellene keresni. A baj pedig éppen az, hogy 10 évvel később, még mindig ott tartunk, hogy kutyusok vau-vau, mert minden szép és jó, pont úgy, mint amilyen szép és jó volt 2008-ig.

Ezzel azt lehet elérni, hogy a lakáspiaci folyamatok változását egyszerűen szőnyeg alá lehet söpörni, ahogy ez történt 2004-2008 között. Így kitalálták, hogy volt egy 10 éves aranykor a magyar lakáspiacon. Most is valami hasonló miatt hangosan vau-vau az érdekemberek kutyusai. A mai helyzet annyiban nehezebb, hogy néha kijön egy KSH lakáspiaci jelentés és valamit reagálni kell tudni rá. Na jó, csak azt veszik észre belőle, amit kell. Úgy vannak vele, hogy a magyarok többsége úgy sem olvassa, hiába nyilvános. Annyira fog belőle emlékezni, amennyit az érdekemberek kutyusai el vau-vau.

Mondjuk arra, hogy a lakásárak emelkednek és nem arra, hogy a lakáspiaci forgalom elkezdett stabilizálódni. 2016 első féléve nagyon erős forgalomnövekedést mutatott, majd a második félév a stagnálásról szólt. Így nem nagy meglepetés történt, amikor kiderült, hogy a 2017-es első negyedéves forgalom elamaradt 9%-kal a tavalyi első negyedéves látványosabb forgalomtól. 2017-ben alig fognak több lakást eladni, mint 2016-ban, jelzi nekünk a lakáspiac. Ez már a változás szele, amikor lassul. A legtöbb embert ennek ellenére a lakásárakról megfogalmazott hírek teljes egészében ki is elégítenek.

Néha kell egy kis pálfordulás is azért a lakáspiacon. Amit hónapokkal ezelőtt tagadtak – hogy a nagyvárosokon kívüli lakáspiac felélénkült 2016-ban és azóta is meghatározza a jelenlegi lakáspiaci számokat - azt most úgy állítanak be, mint ha ők fedezték volna fel. Mindjárt meg is magyarázzák, hogy hát persze a CSOK miatt, mert ott sokkal többet ér. 8-10-12 hónapja, meg körberöhögték azt, aki ilyet mondott. Pedig az MNB lakáspiaci jelentésében már tavaly leközölte ezt, csak akkor az érdekemberek ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. Akkor még minden a nagyvárosokról szólt számukra. De a KSH leközölte a kisvárosok és községek dominanciáját és ja, a legfontosabb, hogy kiderült a budapesti új és használt lakáspiac az országos lakáspiaci folyamatokkal ellentétesen mozog.

Kevesebb használt lakást adtak el tavaly Budapesten, de hozzáteszik a kutyusok, hogy vau-vau ez nem baj. A lakáspiacon, ahol kevesebb lakást adnak el, az bajt jelent. Idén még kevesebb lakást fognak eladni és jövőre megint, figyelmeztet minket és Budapestet a lakáspiac. A vau-vau szerint azért, mert az árak nőnek. Ha nőnek a lakásárak, akkor minden rendben.

Ha ez igaz lenne, akkor a lakáspiac hazudós lenne. De a lakáspiac nem hazudik, jelzi előre minden búját és baját. Az is kimaradt a hírekből, hogy az első negyedévben Budapesten egy darab új lakással nem adtak át többet, mint tavaly ilyenkor. Az egész országban mindenhol nő a megépített új építésű lakóingatlanok (társasházak, ikerházak, családi házak) száma, kivéve Budapesten. Mindenhol van rá kapacitás és munkaerő, csak éppen Budapesten nincs. Milyen ironikus már ez, vagy inkább vészjósló.

Az érdekemberek kutyusai csak vau-vau, hogy minden szép és jó. Jó sok építési engedélyt adtak ki, minden rendben, tele a város darukkal, épülnek a lakások, a választék csak nő. A megépült lakások száma nem annyira fontos, az részletkérdés, csak a pr és marketing, a papírmolyok és aktakukacok megírják a híreket, a hűséges kutyusok meg csak vau-vau. Ha tudnának tapsolni a kutyusok, tapsolnának, de így csak csaholnak. Így állnak most 2017 augusztusának második felében a lakáspiac dolgai. A lakáspiac érdekembereitől és a kutyusaiktól hangos a lakáspiac.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

A kiszolgáltatottság önzővé tesz. Mi pedig kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Leginkább még mindig attól függünk, hogy milyen külföldi működőtőke érkezik az országba. Ha letelepedik egy multi – hívjuk magyarosan így a külföldi tőkét - ahol megjelenik, akkor ott lesz élet, feltéve, ha felismeri a kiszolgáltatott emberek igényeit. Átlagon felüli bérek és juttatások, az oktatás, a sport, a környék infrastruktúrájának támogatása. Nézzük csak meg az autóipari függőséget és annak hatását a közvetlen környezetére. Ahol vannak ezek a cégek, ott van munka is.

Nem kell ragozni a szót. Mindenki tudja, hogy magyar virtus ide vagy oda, az országunk, a mi sorsunk nem tőlünk függ, hanem mondjuk itthon működő német cégektől, hogy kiragadjunk egy igen jelentős gazdasági befolyással rendelkező országot itthon, mint Németország. Minden városunk, a magyar urbanizáció alapja az, hogy hová megy külföldi működőtőke és hová nem. Ez a tőke csak eggyel nem számolt mint probléma, az a lakhatás. Már témánál is vagyunk. A városaink nem túl nagyok. Még Budapest sem az. Ha valaki munka miatt költözni akar és új házat vagy lakást tervez vásárolni, az Magyarországon egy komoly kihívást tud jelenteni. Tételezzük fel, hogy egészséges országban is vannak üresen álló ingatlanok. Nem adják el őket és nem adják ki őket. Csak úgy vannak. Rájuk ne is számítsunk és nem is érdemes erre hivatkozni. Mivel magántulajdon, senkinek semmi köze hozzá. Pont.

A működőtőke le tud telepedni, ipari parkokat tud megtölteni élettel, még akár munkaerőt is találna, csak a munkaerő az ember. Az embernek meg van egy tulajdonsága, hogy ingatlanra van szüksége ahhoz, hogy jó munkaerő legyen. Felejtsük el a munkásszálókat akkor, ha a 21. században gondolkodunk, ahol a termelékenység és nyereségesség kapcsolatát még mindig keressük és kutatjuk. Nincs olcsó munkaerő, nincsenek mostoha körülmények, mert azok mind rontják a versenyképességet és egyben a nyereségességet is.

Most ne a csóró magyar cégekből induljunk ki. Ha megnézzük a jólmenő magyar tulajdonú vállalkozásokat, akkor ott nagyítóval kell keresni az olcsójános megoldásokat. Most ne a képmutató és felszínes semmirekellőkre gondoljunk, a kisbetűs vállalkozókra, az ügyeskedő szarháziakra. Mi olyan cégekről beszélünk, ahol van pénz és az látszik a munkakörülményeken, az irodában, az alkalmazottak fizetésén, de még a szabadidejükben is.

A tehetség önmagában semmire sem elég, egyáltalán nem garancia a sikerre, ha nem párosul pozitív légkörrel. A magyar levegő meg a legtöbb magyar munkaerő számára itthon mérgező. Ezt a jobb cégek mind felismerik és kezelni próbálják. A tehetséges munkaerőnek jó levegőre van szüksége, aminek még mindig szerves része a jó lakhatási körülmények. Egyáltalán nem mindegy egy jó cég számára, hogy hová megy haza a munkavállaló. Ha nem piheni ki magát, ha nem tud feltöltődni, akkor az a munkája minőségén is látszódni fog, az meg a cég eredményeit befolyásolhatja.

Nevezzük tehetséggondozásnak azt, amikor szembesül azzal akár egy multi akár egy menő magyar vállalkozás, hogy a cég fejlődését veszélyeztetik a lakáspiaci folyamatok. Ezzel a hosszabb és részletesebb gondolatmenettel helyeztük el magyar környezetbe a Világgazdáságban néhány órája megjelent amerikai építőipari kilátásokat elemző cikket. Unalmasnak tűnik, körülményeskedőnek és túlságosan íróasztalszagú ez, ha véletlenül is a magyar építőipart képzeljük az amerikai építőipar helyére. Mi sem ezért tartjuk érdekesnek, hanem azért, mert van benne egy régmúltat idéző építőipari elgondolás.

Magyarországon is szükség lenne tömegeknek épített új lakóingatlanokra. Ezzel párhuzamosan ezeknek elérhetőeknek is kellene lenni. A jelenlegi újlakáspiac nem elérhető a tömegeknek, nem oldja meg azt a lakhatási kérdéskört, amivel egy fejlődés előtt álló vállalkozás szembesül, amikor munkaerőt keres és találna, ha lenne hol lakniuk. Nem luxusról beszélünk, hanem normális 21. századi körülményekről.

A panelházakat is egészen hasonló igény szülte. Az állam felismerte azt, hogy az erőszakos urbanizációhoz és iparosodáshoz új és komfortos ingatlanokra volt szükség például a 60-as évektől kezdve. A panelházak és azok kényelmes életminősége jóval átlagon felüli volt az akkori Magyarországon. Állandó hideg és meleg víz, csatorna, szemétszállítás, télen jó fűtés. Megjelent a tömegközlekedés. Sokan nem is tudják, hogy például a budapesti tömegközlekedés fejlődése komoly összefüggésben áll a panelházak építésével. Az államnak nem csak a tömegek lakhatását, hanem a tömegek mozgását is meg kellett tudnia oldania. Meg is oldották. A budapesti tömegközlekedés sok szempontból egyedülálló is lett, amiért ma is sok költséggel jár és nem is tud önállóan életképes maradni. Fenntarthatatlan üzletileg. Ilyen szintű szolgáltatás üzletileg nem lehet még non-profit sem. De szeretjük szidni, csípőből kritizáljuk, pont úgy, mint a panelházakat.

Az új tárasházak, de még a családi ház építések sem oldják meg a jelenlegi munkaerő mobilitási kihívásokat Magyarországon. A sok rossz minőségű ingatlan korszerűsítése vagy új ingatlanok építése a 21. század igényei szerint, az ezzel járó költségek gátat szabnak a munkaerőnek, ezzel együtt fékezi a magyar gazdaságot, de még a külföldi működőtőkét is elijeszti. A Világgazdaságon megjelent cikkben a következőt olvashatjuk:

Ugyanakkor az iparág egy adott séma szerint legyártható épületekkel foglalkozó szegmensei – különösen a nagy lakóházak építése – az alacsony termelékenység alapvető okát szüntethetik meg, ha a tömegtermelés irányába történne elmozdulás. Ez több standardizálással, modularizációval és előregyártással jár együtt. Egy ilyen rendszerben a legtöbb épületet valójában gyárakban építenék fel. Az építkezés nagy része nem az épületnek otthont adó helyszínen történne, hanem egy ellenőrzött környezetben.

Kvázi új panelházak építéséről beszél, mint az építőipar jövője, mint az urbanizáció kihívásaira adható építőipari válasz. Persze, valószínűleg nem azokra a panelházakra gondolnak, amit mi ismerünk. Viszont a logikája egy és ugyanaz. A magyar újlakáspiac a jelenlegi formájában, technológiájával és hozzáállásával nem nevezhető 21. századinak. Kíváncsian várjuk, hogy mikor jelenik meg olyan multi Magyarországon, amely lakásépítő vállalat lesz. Az sem tűnik elvetendő gondolatnak, hogy állami vállalat legyen lakásépítő, ahol a házak elemeit gyárakban építik, mint anno a panelházak fénykorában. A külföldi működőtőke idevándorlása és ittmaradása múlhat azon hosszabb távon, hogy milyen válaszokat tudunk adni arra a lakhatási válságra, amiről egyre többen csak suttogunk. Ám most már az is kiderült, hogy nem csak magyar sajátosságról van szó. Máshol viszont már legalább válaszokat keresnek a kérdéseikre. Mi még csak ott tartunk, hogy drágák a lakások és nehéz vagy lehetetlen olcsóbb környékekről drágább, jobb munkalehetőséget kínáló városokba, régiókba költözni. Ez nem csak a munkavállalók problémája, hanem a munkaadóké is. Legalabbis azoké a munkaadoké, amelyeknek van jövőképe Magyarországon.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

”Alapelv, hogy legyünk bármilyen sikeresek is a mában, csak addig tudunk működni, amíg fenn tudjuk tartani azt a kínálatot, amely bevonzza a megfelelő keresletet.„ – mondta Palocsay Géza, a Jófogás és a Használt-autó.hu portált működtető Schibsted Classified Media Hungary Kft. ügyvezetője a Világgazdaságnak.

Egy hirdetési oldal esetében nyilvánvalónak tekintjük azt, hogy a hirdetések száma összefüggésben van a látogatók számával. Azt mondanánk, hogy a fenébe ne lenne fontos a hirdetések száma és minősége! Minél több és jobb hirdetések vannak az adott oldalon annál inkább érdekelhet az tömegeket. A hirdetési oldalaknak két mérőszáma van. Az egyik a hirdetések száma, a másik a látogatók száma. Ebben mérik a sikerüket, ezt kommunikálják a hirdetők felé. Most egyszerűsítsük le a kérdést csak kizárólag ingatlanhirdetésekre.

Még mindig nem érezzük kritikusnak, hogy az eladó és kiadó lakáshirdetések minél magasabb száma és minél jobb minősége bevonzza a vevőket és bérlőket. Az alapelv azért is ilyen örök érvényű, mert mint minden piac, a lakáspiac is valamilyen szinten a kereskedelem alapigazságaira épül. Vásárolni is széles választékkal rendelkező boltokban szeretünk. Plusz a nagy választék arra is jó, hogy többet fogyasszunk - dörzsölik a markukat a kereskedelmi guruk.

Már megint asszociáljunk a lakáspiacra. Ott is fontosnak érezzük még mindig a széles lakásválasztékot, legyen az eladó vagy kiadó. Teljesen mindegy, csak legyen belőle minél több, mert annál jobb döntést tudnak hozni a vevők és a bérlők. Bármelyik vevővel és bérlővel is előfordulhat az, hogy egész más mellett dönt, mint amilyen elképzeléssel beleveti magát a hirdetések világába. Rájön időközben, hogy valamiben tud kompromisszumot tenni, amiben előtte azt gondolta, hogy nem, ha valami másban többet kap. Ehhez tartani kell a lakáshirdetési oldalaknak a kínálatot vagy az a legjobb, ha növelni tudják az eladó és kiadó lakások hirdetésének a számát. Ha feltennénk ezt a kérdést bármelyik lakáshirdetési oldalnak, azonnal rávágná, hogy a fenébe ne szeretné, ha minél több hirdető lenne nála! A hirdetőkből él, nem a látogatókból. A hirdetők fizetnek a hirdetésért.

A lakáspiacról beszéljünk ezek után úgy, mint bármelyik másik piacról, ahol a kereskedelem alapelvei részben vagy egészben működnek.

Ha megértjük azt, hogy kínálaton múlik minden, a választék bőségén és változatosságán, akkor ebből adódik egy nagyon fontos lakáspiaci tény. Ha valamiért megváltozik az eladók és bérbeadók viselkedése az a lakáshirdetésekben is látszódik. Ha több és jobb lakások jelennek meg annak örülnek a hirdetési oldalak és elvileg a vevők és bérlők is. Ha a hirdetések száma stagnál, a hirdetett lakások minősége romlik, akkor elkezdhet aggódni a hirdetési oldal és persze minden vevő és bérlő is. Ezek után feltennénk a nyilvánvaló kérdést.

A lakáspiacon a kínálat hatalmát miért utasítjuk el?

A lakáspiacon minden változást elsősorban a keresleti oldalnak tulajdonítunk, miközben alapelv a kereskedelemben, hogy a kínálat vonzza a keresletet. Azt hisszük még ma is, hogy a lakáspiacon bárki, aki megjelenik vevőként az vásárol, vagy aki megjelenik eladóként az el is tud adni. De hasonló a bérlőkről és bérbeadókról alkotott képünk is. Ez annál inkább igaz, ha a kínálat nagy és a minősége széles skálán mozog. Annál kevésbé igaz, minél inkább korlátos és korlátozott a kínálat száma és minősége. Ettől függetlenül minden esetben lesznek olyan szereplők, akik időközben kilépnek, mert nem találják meg a számításaikat a lakáspiacon. Mint a boltban, amikor megkérdezik tőlünk, hogy segíthetnek-e, mi meg azt válaszoljuk, hogy köszönjük, csak nézelődünk.

Egy eladó és bérbeadó is tud csak nézelődni, nem csak egy vevő és bérlő. Azon kívül meg még rengeteg nézelődő van. Már beszéltünk róla, hogy a hangzatos nagy látogatottsági számokat kezeljük fenntartásokkal. 90%-nál is több azoknak a látogatóknak a száma minden lakáshirdetési oldalon, akik teljes mértékben csak nézelődnek. A maradék 10% között vannak a potenciális vevők és bérlők, de ők sem mind kötnek üzletet az eladókkal vagy bérbeadókkal. Ez már annyira nem jó hír a hirdetőknek. Miközben ők is érzékelhetik ezt, ha figyelik a hirdetések látogatottsági statisztikáit. Elég sok kattintást igényel egy hirdetés, amiből legalább lesz egy konkrét érdeklődő. Aztán, hogy melyikből lesz vevő vagy bérlő, az már egy másik történet. Arról fogalma sincs egy hirdetési oldalnak sem. Eladóként és bérbeadóként minél többen vannak jelen egy hirdetési oldalon annál nagyobb látogatottságra/kattintásra számíthatnak a hirdetők. A bérlők és vásárlók pedig annál biztosabbak lehetnek, hogy találnak valamit, amit meg is vesznek vagy ki is bérelnek, ha az eladók száma minél nagyobb az adott hirdetési oldalon.

Újra megkérdeznénk, hogy miért nem fogadjuk el még mindig a kínálat hatalmát a lakáspiacon?

Azért nyomatékosítottuk a kérdést, mert a jelenlegi lakáspiaci hangulat elsősorban a kínálatra hat. A használt lakások hirdetésének a száma megtorpanhat, a minősége olyan irányba mozdulhat, ami annak a szűk 10% lakáshirdetést nézőnek egyre nagyobb kihívást jelent. Ha a lakásépítők, a beruházók és fejlesztők nem látják biztosítottnak, hogy nekik érdemes 2017-ben új társasházakat építeni, akkor abból a 10%-ból, az a pár % újlakást vásárló vagy bérlő nagy gondba kerül.

Még mindig nem vesszük komolyan a kínálat hatalmát?

A lakáshirdetési oldalak elsősorban a hirdetések számának és sokszínűségének a változásából következtetnek a lakáspiaci folyamatokra. A látogatottságról csak annyit tudnak, hogy ahhoz hirdetés kell, nagyon sok hirdetés. Ha a hirdetések száma csökken, az biztosan csökkenést fog okozni a látogatottsági statisztikákban is.

Csak ha csökken a hirdetések száma, változik a minősége, az nem azt jelenti, hogy egyre kevesebben akarnak eladni és kiadni?

De azt jelenti. És még azt is jelenti, hogy egyre több vevő és bérlő jár pórul vagy költözik ritkábban, mert nem találja azt, amit keres. Az árak sosem lesznek jók. Higgyék el, az árakat mindig magasaknak érezzük. Minden aktuális lakáspiaci árat magasnak tartanak a vevők, a bérlők. Ilyen szempontból az eladó és kiadó lakások ára teljesen relatív adott pillanatban. A kínálat viszont kulcsfontosságú a használt és új lakások piacán egyaránt. Ha ezt ennyire komolyan veszik már a hirdetési oldalak, vegyük már komolyan mi is. Vagy legalább próbáljuk meg és ne csak álmodozzunk nyitott szemmel.

Kép: Instagram

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Aki bérbeadásra adja a fejét, az készüljön fel az élet sokszínűségére. Az albérletekről legtöbbet azt hallani, hogy jaj de felmentek az árak, milyen nehéz normális lakást találni, szegény bérlőket még az ág is húzza, mert a bérbeadók egyre válogatósabbak. Lakást venni sem egyszerű és olcsó mulatság, tennénk hozzá gyorsan. Az albérletáraknak van egy kis közük a lakásárakhoz is, még ha ezt szeretjük teljesen elfelejteni, mert a lakásárakat hamarabb elfogadjuk, mint az albérletárakat. Aki nem tud vagy nem akar vásárolni az bérel, foglalhatjuk össze röviden a bérlők motivációját. Az élethelyzetek sokszínűek lehetnek tényleg, amiért valaki bérelni akar egy lakást. Munka és tanulás a legelfogadottabb célok. Majd utána jön az egyéb kategória, ahol bérbeadóként nem árt felkészülnünk váratlan helyzetekre. Nem igazán lehet rájuk igazából felkészülni. Aki gyakorlott, látott már ezt azt, találkozott már érdekes emberekkel, a szó negatív értelmében, néha azt hiszik mindent láttak. Van amikor csak ismétlődnek a helyzetek, azok a könnyebb szituációk, mert pillanatok alatt felismerjük, hogy ha valaki például párkapcsolati problémák miatt menekül albérletbe. Válás és szakítás miatt saját lakásból albérletbe költözőkkel nem olyan nehéz találkozni. Nyáron főleg. Ilyenkor szakad el a cérna otthon úgy látszik. Bérbeadóként évszakonként kb. lehet tudni, hogy kikre számíthatunk, amikor meghirdetjük a lakást.

Vannak olyan bérlők, akikre viszont nem lehet számítani..

...mert mindig meglepetésként érheti az embert a velük való találkozás. A szexkuckókat keresők tábora is igen széles. Vannak akik titkos kapcsolatukat albérletben élik. Itt beszélhetünk titkos párkapcsolatot élőktől, fizetett örömlányokon át, a kitartott nőkön keresztül egészen a pornóiparban dolgozókig. A szexmunkások táborának van egy nem túl gyakori és nem is annyira közismert rétege, a kitartott férfiak tábora. Ezen belül van egy nagyon érdekes csoport, akikkel már többen és többször is foglalkoztak, olyan gyakori volt közöttük az, hogy nők tartották el őket. A Magyarországon és főleg Budapesten élő feketeafrikaiak helyzete sosem volt egyszerű. Albérletet találniuk nem egyszerűen kihívás volt, hanem sokszor lehetetlen feladat. Valamilyen ösztöndíjjal, tanulás miatt ideérkező, meglehetősen mostoha anyagi háttérrel rendelkező fiatal férfiak kiszolgáltatottságára nem egy iparág, de az 50+ éves nők szemet vetettek. Találtunk munkákat erről, amikben mind az volt a közös, hogy feketeafrikai férfiak mind tisztában voltak azzal a lehetőséggel, hogy szexrabszolgaként könnyebben tudják biztosítani nálunk a megélhetésüket és a beilleszkedésüket, mint bármilyen más módon. A KFT 1984-es Afrika című dala adhatta a tippet talán, nem tudjuk, de jól hangzik, hogy "Csak a jó meleg Afrika, ott fülledt az erotika".  Az 50+ feletti nőkön kívül fiatalabb nők is felajánlották anyagi támogatásukat, de leginkább az idősebb magyar nők keresték a fiatal fiúk társaságát igen komoly anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Ennek alapja szinte mindig egy külön albérlet volt. A nő kibérelte a lakást a saját nevére, ő fizette a bérleti díjat és a rezsi díjakat. Egy feketeafrikainak 10-20 éve sem adtak ki szívesen albérleteket. Hozzá is fűznénk, hogy ma sem kedvelik a bérbeadók a feketeafrikai diákokat. Ezért nekik is jól jött és jól jön még ma is, ha nem ők, hanem helyettük más bérli a lakást.

Most megkérdezhetnék...

hogy mégis honnan a fészkes fenéből jutott ez eszünkbe éppen ma? Onnan, hogy tegnap történt velünk egy érdekes eset. Engedjék meg nekünk ezt a királyi többest, nem fontos kivel és nem fontos hol. A lényeg, hogy egy hirdetésre jelentkeztek. Egy budapesti speciális sebészeti intézetnek vezetékes számáról. Egy negyvenes női hang érdeklődik, hogy a lakás hirdetése aktuális-e és mikor lehetne megnézni. Gyorsan hozzátette, hogy nem magának keresi, hanem a kolléganőjének. Akkor a tapasztatalt bérbeadó mindjárt rá is kérdezett, hogy miért nem az telefonál, akit érdekel a lakás. Erre átadta a telefont és már egy jóval idősebb hangú nő kezdett el beszélni. Elmondta, hogy ketten nézelődnek egyszerre, hogy több hirdetést tudjanak felhívni gyorsabban. Azt is elmondta, hogy a munkahelyéről telefonál, de egyébként szabadságon van, csak a meleg miatt inkább a jobb klímájú sebészetről keres albérletet. Meg is beszélték a találkozót, hogy pár óra múlva találkoznak a ház előtt.

Gyanús volt a történet, az egész helyzet...

de kiadó lakásoknál nem szokatlan ez, mert a bérlők igen zaklatottak tudnak lenni a lakáshirdetések egymás utáni felhívása közben. Majd személyesen minden kiderül. A megbeszélt időpontban a nő nem érkezett meg. Tapasztalt bérbeadók tudják, hogy ez még nem a világ vége. A még inkább tapasztaltak tudják, hogy ez is egy intő jel, ha valaki nem jelzi előre, hogy késésben van. Azt is tudják, hogy ilyenkor türelmesnek kell lenni. Nem telefonálunk, nem nyomulunk, csak várunk. Valaki 10 percet, mások 15 percet mondanak. Többet semmiképpen se várjunk, ha a bérlő jelölt szó nélkül késik a személyes találkozóról. Ez a nő majdnem 15 percet késett. Az antréja igen szokatlanra sikerült. Megérkezett elég ziláltan a ház elé. Nekiesett a kapunak, elkezdte rángatni, hogy ő be akar menni, mert találkozója van. A higgadt és teljesen hidegvérű bérbeadó először csak annyit mondott, hogy lehet vele van találkozója. A nő egy pillanatra megnyugodott és hirtelen azt kérdezte a semmiből „Öregnek nézek ki, ugye?”. Valószínűleg a bérbeadó arcára volt írva a váratlan helyzet első benyomása. Ettől függetlenül ismét megnyugtató szavakat kapott a bérbeadótól hogy nem, nem öregnek néz ki, hanem csak szórakozottnak.

Képzeljünk el egy 50+ éves szőke nőt, akin nem csak az idő vasfoga látszódik meg...

... hanem a teljes élete sugárzik belőle, az arca meg maga annak az 50-60 vagy akár még több évnek a impresszionista összefoglalása. A tapasztalt és sokat látott, hallott bérbeadó már tudta, hogy ez egy felesleges kör lesz, de az udvarias tiszteletkört ilyenkor is meg kell adni. A nő csacsogott és elmondta, hogy nagyon fáradt, mert 24 órás műszak után jött a sebészetről. Emlékeztetünk mindenkit, hogy a telefonba még azt mondta, hogy szabadságon van. Első komolyabb hazugság a másik intő jel. A nő egyébként nem fáradt volt, hanem valami szer hatása alatt lehetett. A bérlők kevés százaléka jön el alkohol, kábítószer és gyógyszer befolyása alatt. Tényleg nem gyakori, de előfordul. Egy kokainista sem jobb, ahogy állandóan szipog, pupillája mint egy macskáé, de a különböző amfetamin származékoktól felpörgött menőket is ki lehet azonnal szúrni. Na jó, kell hozzá egy kis tapasztalat és gyakorlat.

Látta a nőn a bérbeadó, hogy valószínűleg nyugtatózza magát

Fel is értek ezalatt a lakásba, ahol azt gondolhatnánk, hogy ezt azért nem lehet überelni. Dehogynem. Az élet már csak ilyen. Nézi a nő a lakást, tetszik neki, közben a telefonját nyomkodja vadul. Egyszer csak elhangzik egy gondolatébresztő monológ. A nő elmondja, hogy ő bérelné ki a lakást egy indiai diáknak, akivel itt együtt élnének. Ez baj-e? Megnyugtató választ kapott ismét, hogy a lakás elsősorban pároknak kiadó gyerek nélkül, mert a lakás nem alkalmas családoknak (egyszobás). A nőnek jól estek a biztató szavak, így tovább ment. Szóval nem baj, hogy ő lenne a bérlő, de az indiai diák lakna itt, mert neki van saját háza. Azt a választ kapta, hogy a lakásban csak az lakhat, aki bérli. Tehát, ha az indiai fiú itt akar lakni, akkor neki is alá kell írni a szerződést. Ez már annyira nem tetszett a nőnek.

A bérbeadó itt már tudta...

...hogy egy régi ismerős történet szereplője lett, ahol egy idősebb nő egy fiatal, feltehetőleg feketeafrikai fiúnak, bérelne lakást. Az is látszódott, hogy a nő nem nagyon szeretné, ha a bérbeadó találkozna a fiúval, maga akarta meggyőzni a bérbeadót, adja ki nekik a lakást. Bele is kezdett a meggyőzés szokatlan módjába. Újabb váratlan kérdés következett: „Mi van, ha terhes maradok, mert akkor csak 9 hónapig maradhatunk a lakásban?”. Ez azért igen meglepő volt, egy jelenleg a tv2-n futó Pénzt vagy éveket című műsorban is komoly kihívást jelentő embertől. Ugyanis nem lehetett eldönteni, hogy a nő pont úgy néz ki ahány éves, mondjuk már inkább 60+ vagy egy koravén 50 éves. Ő magát 50 évesnek mondta. A párbeszéd nem visszaadható, csak a kezdő kérdés, mert itt azért elég szürreális élményben lehetett része a bérbeadónak, akinek kezelnie kellett tudni a helyzetet anélkül, hogy személyes konfrontáció lett volna belőle. Rá is kérdezett a nőnél, hogy akkor most terhes-e. A nő válasza az volt, hogy még nem, de nagyon az szeretne lenni. Finoman rákérdezett a bérbeadó, aki itt már inkább lelkisegélyszolgálatként működött csak közre, hogy ez mennyire lehetséges az ő korában.

A nő válasza az volt, hogy ha a partner fiatalabb, jóval fiatalabb, akkor még sikerülhet

Ők nagyon rajta vannak, hogy terhes legyen, hangzott el a nő huncut szájából. Mivel aktív hazudozó emberről beszélünk, feltételezhető, hogy ez a romantikus történet is a hazugság része. Bár nagyon egyedi és meglepő, tiszta stand-up comedy, nyilvánvaló volt, hogy egy kitartott férfinak keres lakást a nő, aki bár nem teljesen volt beszámítható, minden fontosat elmondott a maga módján. Személyes beszélgetéssé alakult az a bő 10 perc, amit együtt töltöttek. Ömlöttek a szavak a nőből. Amikor azt kérdezték tőle, hogy miért nincs gyereke, akkor azt mondta, hogy az eddigi partnerei mind nem akartak. Volt már terhes korábban, háromszor is, de mindet megszakította a partnerei kérésére. Amikor rákérdeztek arra, hogy hány évesek lennének a gyerekei, arra is gond nélkül válaszolt. Huszon- és harmincasok, jött az őszinte válasz. A nő vágyott a törődésre és kedves szavakra, mert minden odafigyelést megköszönt, amit csak tudott. Azzal zárta a bemutatkozását, hogy biztosan jó oka volt annak, hogy így alakult az élete, hogy nincs gyereke, de nagyon szeretne. Most akkor három gyerekes magányos nő lenne, jegyezte meg furcsa sírdogáló hangján. A bérbeadó látva ezt csak annyit tudott mondani, hogy pont a felnőtt gyerekei miatt nem lehetne magányos és már az unokákat várhatná, nagymama lehetne. Közben meg macerálta megállás nélkül a telefonját. Hol itt hol ott volt a tekintete a nőnek. Az is kiderült, hogy a férfi hívogatja és közben smsekkel bombázza. El is jöhetett volna vele, de nem jött el – jegyezte meg magában a bérbeadó. Ez a harmadik intő jel. Mint mondtuk a feketeafrikaik nem az első számú bérlőjelöltek Budapesten, amivel ők is tisztában vannak. Elutasítják őket csak azért mert feketeafrikaiak, így alternatív megoldásokat keresnek. Mondjunk ez a megtört, álmait kergető nő sem fogja  így megoldani a titokzatos fiatal férfi lakhatását.

Az már külön érdekesség, ha visszaemlékeznek, hogy nem a nő jelentkezett a hirdetésre...

...hanem az állítólagos, nála jóval kedvesebb és fiatalabb hangú kolléganője. Azt is feltételezhetnénk, hogy ő is benne van a „buliban”. Nem lenne extrém az ilyen feltételezés, mert az ilyen kitartott szexrabszolgák néha több nővel állnak kapcsolatban egyszerre. A nőknek így költséghatékonyabb együttműködni például egy lakás albérleti költségeinek megosztásánál is. A kitartott férfinak meg biztosabb helyzetet jelent több nő, ha az egyik időközben ki is lépne az ilyen kapcsolatból. A lakhatása, a megélhetése múlhat azon, hogy el tudja-e magát tartatni vagy sem.

A történetben nincs tanulság...

...ne is keresse senki. Egyszerűen bérbeadóként bármikor kerülhetünk megmagyarázhatatlan helyzetekbe az év bármelyik napján. Figyeljünk oda, ismerjük meg a bérlő jelölteket attól a pillanattól kezdve, hogy felhívnak vagy írnak nekünk egészen a találkozó utolsó másodpercéig. Azt hiszik lehetetlen? Igenis lehetséges. A sikertelen lakásnézések a tapasztalatszerzésről szólnak. Arról, hogy egyre jobbak vagyunk a helyzetek felismerésében és kezelésében. Nem elvesztegetett idő az, ha olyan emberekkel találkozunk, akiknek nem adjuk ki a lakásunkat. Meg kell tanulnunk felismerni a bérlőt, a sok jelentkező közül. Minél magabiztosabbak vagyunk a bérlőválasztásban, annál inkább kerülhetjük el a bajt. Bérbeadóként a kockázatok kezelése a megfelelő bérlő megtalálását jelenti. Ahhoz az út a sok alkalmatlan bérlő meg- és felismerésén át vezet.

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Ha felmerül bennünk egy kérdés, akkor válaszokat keresünk rá. Már ha vannak kérdéseink és nem öli ki belőlünk a kíváncsiságot a környezetünk. Aki kíváncsi hamar megöregszik és ne szólj szám nem fáj fejem országa vagyunk. Népi bölcsességek vagy szánalmasan egyszerű agymosás? Bátrak vagyunk, mert feltettünk egy kérdést és mindazok bátrak, akiknek van egy jó kérdésük. Jó kérdések nélkül nincsenek jó válaszok sem, ismételjük az Ingatlanműhelyben 2010 ősze óta, amikor először kezdtünk el hangosan gondolkodni, kérdezni, válaszokat keresni.Az ötlet onnan jött, hogy mindig kész válaszokat kaptunk. Először a családtól, majd az óvodában, iskolában, a barátoktól majd a munkahelyen is. Kérdések nélküli megkérdőjelezhetetlen válaszokat kínáltak fel nekünk tálcán.

A szófogadó gyerek a jó gyerek tanuljuk meg legelőször. Az iskolában is az volt az okos és ügyes gyerek, aki nem gondolkodott, csak magolt és úgy beszélt, mint egy gép. A gondolkodó gyereket büntették, a kérdező gyereket fegyelmezték, az újító fiatalt betörték, a fiatal felnőttet megalázták. Nehogy már a hülyéje még valami bajt okozzon, tanulja meg a gyorsan hol a helye a rendszerben. Amúgyis az öregek, az idősebbek a bölcsek, a fiatalok nem tudhatnak semmit, fogalmuk sincs az életről.

A gondolkodással, a kérdésekkel, a válaszkereséssel az a gond, hogy rombolják az illúziókat, fenyegetik az illuzionistákat. Higgyünk el mindent és fogadjuk el feltétel nélkül mindazt, amit mondanak, tesznek. Ha átlátunk a szitán, ha felfedjük a trükkjeiket, ha megmagyarázzuk egyoldalú céljaikat, veszélybe sodorjuk őket. Hol van az már, amikor egy fiatal diák diplomamunkájában azt a kérdést feszegette, hogy milyen összefüggés van a magyar lakáspiac és a gazdasági mutatók között. Azt mesélte, hogy a kutatásai a korlátozott információk ellenére is arra vezettek, hogy nincs összefüggés Magyarországon a lakáspiac és a gazdaság között.

Azt állította a diplomamunkájában, hogy az elvárások, az emberek bizalma, hite, a piaci várakozások, magyarul az emberi érzelmek mozgatják a magyar lakáspiacot, semmi köze a lakáspiacnak a gazdaság állapotához. A lakáspiac manipulálható, nem racionális.

A tanára lehülyézte. Ekkora ostobaságot nem lehet megvédeni államvizsgán mondta. Egy közgazdász nem mondhat olyat, hogy egy ország lakáspiaca függetlenül működhet annak gazdaságától, azt meg pláne nem, hogy a lakáspiac irracionális. Érdekes volt újra meghallgatni a visszaemlékezést, amikor a diák meg feltette a kérdést a tanárának, hogy ez is csak egy hipotézis. Bizonyította már valaki számokkal, ábrákkal, példákkal? A tanára meg elhallgatott, nem válaszolt a kérdésre. Nem válaszolt, mert nem tudott rá válaszolni.

A lakáspiacot közgazdságilag Magyarországon addig előtte senki és semmilyen értelemben nem helyezte kontextusba.

Képzeljük csak el, amikor a közgazdászok többsége valami egyszerű és nyilvánvaló kérdést vizsgáltak diplomamunkájukban és kaptak diplomát általában hipotéziseik igazolása után. A lakáspiac meg kimaradt véletlenül mindenki érdeklődési köréből. Csak velünk az a probléma, hogy mi nem hiszünk a véletlenekben. Hiszen vagy albérletben éltek, vagy egy saját lakásban, amit a szülők vettek nekik, vagy otthon lakott még huszonévesen is minden közgazdász főiskolás és egyetemista. Ennek ellenére vagy pont ezért, nem érdekelte sem a főiskolákat sem az egyetemeket Magyarországon a lakáspiac. Erre jött egy diák a semmiből, aki feltett egy egyszerű és nyilvánvaló kérdést, amire a tanára azt a választ várta, hogy igen, a lakáspiac racionális és a gazdasággal harmóniában él. A diák a munkája során pedig nemleges válaszra jutott és irracionálisnak nevezte a magyar lakáspiacot. Hát ez baj.

Bár látta a tanár a diákban az élet ízét, az élet szeretetét, a hajthatatlan vágyat a megismerésre, pontosan az élettől féltette, ahol vannak kérdések, amit nem teszünk fel, mert vannak válaszok, amiket nem keresünk. Ezek azok a válaszok, amik érdekeket sértenek, amik egyben lehetnek mind üzleti, gazdasági és politikai célok elsődleges és másodlagos vetületei is. Tudhatta a tanár, hogy az ingatlanpiac nem egy tiszta világ. Mondjuk mi az! De nálunk különösen nem az. Az ingatlan körül forog az életünk. Ha pedig a magyarok élete az ingatlan körül forog, ahhoz nem egyszerű érdekek fűződhetnek. A diák bele sem gondolt, hogy darázsfészekbe nyúlt. Megtalált egy kényes kérdést egy kellemetlen pontot a magyar társadalom testén, ami minden magyar életére kihatással lehet.

A lakásszerzés, a lakástulajdon, a lakhatás mind a pénzről szólnak. A pénz meg a hatalomról. Életveszélyes dolog a hatalom árnyékában sétálgatni, kérdezni és főleg olyan kijelentéseket tenni, amit senki sem akar hallani.

Azt állítani, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége, magyarul az aktuális vezető politikai erő és államgépezet bizonyos bizonyítványa a lakáspiaci folyamatokra vajmi kevés hatással legyen, az kimondhatatlan. A lakáskérdés, a lakhatás a magyar politika állandó aktuálpolitikai kérdése. Ne vicceljünk már, mert egyáltalán nem vicces! Az elmúlt 100 évben a magyar politika mindenkor azt bizonyította, hogy a helyzet magaslatán áll, megoldja és kezeli a kérdést. Államosítás, akár emberéletek árán, lakások feldarabolása családok tönkretételével, állami bérlakásrendszer kiépítése a magántulajdon felszámolásával, lakásépítések, olcsó építkezési hitelek, szocpol, majd lakásprivatizáció, utána államilag támogatott lakáshitelezés, új építésű lakások pozitív diszkriminációja, piaci alapú devizahitelezés és lakáshitelezés, majd újra lakáshitelezés csak forint alapon, szocpol átnevezése és az új építésű ingatlanok vásárlásának és építésének erős állami támogatása.

Elmaradhatatlan önelégültség, vállveregetés, büszke és széles mosoly, hogy az állam mindig és minden körülmények között a magyar családok érdekeit tartja szemelőtt, vagy a sajátját, de az egy másik kérdés.

Így volt ez 1945 előtt és után is. Ma is így van ez. Minden változik csak a lényeg nem duruzsolják egy refrénben. Aztán nagy bőszen megfelelően nárcisztikus szelek terjesztik a híreket, hogy a magyar államunk és a magyar gazdaság teljesítőképességének a szimbóluma a lakáspiacunk. A lakáspiacon mégis a jövőbe vetett bizalom vagy bizalmatlanság mozgatja a szereplőket.

Ma reggel éppen a GKI hívja fel a figyelmet a szereplők érzelmeinek változására, miközben az állam két kézzel öntené a pénzt a lakáspiacba, nyomja a lakásépítéseket, lakáshitelezéspárti és befolyásolni akarja a lakáspiaci folyamatokat.

Majd az derül ki a GKI mai anyagából, hogy az állam befolyása az irracionális lakáspiacon megkérdőjelezhető. Az a GKI, amelyik éppen felfelé módosítja a gazdasági mutatókkal kapcsolatos várakozásait, tehát optimistább a magyar gazdasági környezetet illetően, addig a lakáspiaci folyamatokat a gazdasági pályától eltérően ítéli meg. Eltelt jó néhány év, amióta az a diák lediplomázott, megvédte a diplomamunkáját és cáfolta a hipotézist a magyar gazdaság és a lakáspiac kapcsolatáról. Nem is ő volt a vizsgabizottság kedvence meséli. Inkább az igyekezetét, az alaposságát és a szorgalmát értékelték, mint sem a munkájának a gyümölcsét. Ostoba kölyök, majd benő a fejelágya. Ma már ott tartunk, hogy egy gazdaságkutató intézet mondja ki azt, amit a diák a diplomamunkájában kimondott. Azért nem olyan nyilvánvalóan, mert ezt többen inkább csak a divatos „mikoresnekmáralakásárak” mozgalom népszerűséget hajhászó újabb mintapéldájaként értékelhetik.

Ha a lakásárak bűvköréből ki tudunk szakadni, eljutunk oda, hogy az érzelmeink, a gondolkodásunk, a hozzáállásunk, a piaci várakozások jóval nagyobb hatást gyakorolnak a lakáspiacunk jövőjére, mint a gazdasági környezetünk. Meglehetősen mostoha gazdasági körülmények között is megmagyarázhatatlanul optimista lakáspiacot láthatunk, ahogy megjelennek a félelmek, az aggodalmak, a csalódottság és reménytelenség, magyarul a fékek egy alapvetőleg prosperáló gazdaságban. Szentimentális a lakáspiac és melodrámára igencsak hajlamos Magyarországon. A lakáspiaci fordulat sosem a lakásárakban keresendő. Ha megváltozik a hangulat, megváltozik a lakáspiac is. A lakáspiac ciklikussága javarészt attól függ, hogy a szereplők hol jobb és hol bal lábbal kelnek és fekszenek, jót vagy rosszat álmodnak, szerelmesek, féltékenyek, megcsalták őket, vagy ők csaltak meg valakit, esetleg csak úgy behisztiznek. A magyar lakáspiac Magyarország lelkivilágától függ.

Kép: Instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Olvashatjuk a National Geographic júliusi számának címlapján.

"Természetünk része, hogy füllentünk, lódítunk, csúsztatunk, kamuzunk."

Foglalja össze a havi természettudományi magazin. Igen, aki az ingatlanpiacon mozog, az ilyesmit olvas. Az ingatlanpiac több mint 90%-ban pszichológia. Szóval ez egy szakma, akkor is, ha ezt nálunk nem hiszik el, csak nem úgy, ahogy azt megkérdőjelezik. Aki ingatlanokkal foglalkozik valamiért az élete során, rövidebb vagy hosszabb ideig, hamar kiderül, hogy az ingatlanok körüli ügyintézés, beleértve minden egyes apró mozzanatát, mindig az emberekről szól, a velük való kapcsolatteremtésről, az együttműködésről. Az ember megkerülhetetlen része minden ingatlannal kapcsolatos ügyintézésnek. Lehet lakást venni ember közreműködése nélkül? Nem lehet. Hasznosítani tudjuk a lakást emberekkel való találkozás nélkül? Nem tudjuk. Építeni, karbantartani, javítani tudjuk ember nélkül? Nem tudjuk. Ezért a jó emberismerők könnyebben, a rosszabb emberismerők nehezebben oldják meg ezeket a feladatokat. Ha hivatásszerűen foglalkozunk ingatlanokkal, mert legyünk bérbeadók vagy olyan befektetők, akik lakásokat adnak-vesznek felújítással vagy éppen anélkül, a legfontosabb tulajdonságunk az, hogy megtanuljuk pillanatok alatt felismerni azt, hogy ki és mikor hazudik nekünk.

„A piti szélhámosok, nagystílű csalók, csúsztató politikusok köre csupán a jéghegy csúcsa: a hazudozás mindig is része volt az emberi természetnek.”

Az ingatlanügyek intézésénél erre fokozottan figyelni kell akármilyen szerepben is vagyunk, mert mindenki hazudik mindenkinek. Hazudozó vevők és bérlők éppen úgy, mint a hazudozó tulajdonosok, értékesítők, stb. Azt írják:

„Olyasvalami, amit számos embertársunk magas szinten űz és gyakorol. Minden gond nélkül és megerőltetés nélkül hazudoznak idegennek és barátnak, sőt legközelebbi családtagjaiknak is. Hol csak füllentenek, hol durván átírják a valóságot. A megtévesztésre való hajlam épp olyan alaptulajdonságunk, mint az, hogy szeretünk hinni embertársainknak. Ebből adódik a fonák helyzet, hogy jól hazudunk, de sokszor nem látunk át a szitán. Mindenesetre vérünkben van a hazugság, olyannyira, hogy bátran kijelenthetjük – hazudni emberi dolog."

Ezt a gondolatsort soha és semmilyen körülmények között nem felejtheti el az, aki emberekkel dolgozik, emberekkel kerül kapcsolatba. Az ingatlan ilyen műfaj.

„Nincs abban semmi meglepő, hogy világszerte nagy tehetséggel verjük át, csapjuk be egymást. A szakemberek teóriája szerint nem sokkal a beszéd képességének kialakulása után a hazugság műfaja is közkeletűvé vált. Aki nyers erő alkalmazása nélkül is manipulálni tudta a többieket, alighanem könnyebben jutott élelemhez és párhoz. A hazugság olyan, mint az állatvilágban kialakult sok egyéb megtévesztő stratégia, például az álcázás. Hazudni sokkal könnyebb, mint más úton előnyhöz, vezérszerephez jutni. Hazugsággal jóval egyszerűbb pénzt szerezni, mint leütni, aztán kizsebelni valakit, pláne bankot rabolni.”

Általában azt hisszük magunkról, hogy mi el tudjuk dönteni ki és mikor akar minket becsapni. Aztán a valóságban kiderül, hogy az emberek döntő többségét akkor és ott verik át, amikor és ahol csak akarják. Itt jön a képbe újra az ingatlan, mint ilyen műfaj. Bérlő vagyok, de nem tudom, hogy kiben bízhatok meg, ki a jó bérbeadó és ki nem. Bérbeadó vagyok, nem tudom, hogy ki a jó bérlő és ki nem. Eladó vagyok, de nem akarom lakásturistákkal fárasztani magam, akik csak az időm rabolják, üres zsebbel játszák el a vásárlót. Vagy mondjuk ingatlanos vagyok és nem tudom eldönteni melyik vevő, eladó, bérlő, bérbeadó az, akivel érdemes foglalkozni és kivel nem. Na igen, itt kezdődik a szakma, a szakértelem, a hozzáértés. Az ingatlanok körüli balhék, viták, perek legtöbb esetben pont arról szólnak, hogy valaki később jön rá, hogy palira vették. Miközben olvashatjuk, hogy:

„Valótlant állítani – ez is képesség, elsajátítása pedig fejlődésünk ugyanolyan fontos lépése, mint az, hogy járni, beszélni kezdünk. A szülők nagyon megijednek, amikor először hazugságon kapják csemetéjüket (jaj, vége az ártatlanság korának!); a Torontói Egyetem pszichológusa, Kang Lee azonban állítja: éppenséggel az értelmi fejlődés biztos jele, ha a kisgyerek elkezd lódítani.”

Érdekes dolog úgy beszélni az ingatlanpiacról miközben végig az emberről beszélünk. Egy pillanatra sem kalandozunk el. Hazugságokon alapuló hirdetések, lakásárak, lakásbemutatók, együttműködések és szerződések. Ezeket szinte lehetetlen egy átlagembernek kezelnie rövidebb, hosszabb távon pedig pláne. Szóval, aki csak úgy instant kerül bele az ingatlanok világába, mert véletlenül lakást akar eladni, venni, bérelni vagy kiadni, esetleg építeni, ők vannak csak igazán kiszolgáltatva a hazudós embereknek. A National Geographic cikke persze oldani próbálja a feszültséget:

„Az életben többnyire hallomás útján szerzett információk alapján igazodunk el. Ha nem bíznánk abban, hogy embertársaink igazat mondanak, nem tudnánk másokkal együttműködni, létezni. Ahhoz képest, hogy milyen sok hasznunk származik a bizalomból, viszonylag keveset veszítünk, ha néha-néha átvernek bennünket.”

Ezen most lehetne vitatkozni, főleg olyanokkal, akiket csúnyán rászedtek. A tapasztalatlanság, a hazudós emberek felismerésének gyenge képessége csak egy dolog. Nem csak ez a baj:

„Eredendő bizalmunk szükségszerű következménye, hogy könnyen át lehet ejteni bennünket.”

Ezt nevezik a cikkben a hazugok helyzeti előnyének:

„Nem kételkedhetünk örökké, nem számítunk úton-útfélen hazugságokra. Ráadásul, a hazugok sokszor éppen azt hazudják, amit hallani szeretnénk. Főleg akkor vagyunk védtelenek, ha jólesik hallani, ami amúgy hazugság. – legyen bár álszent bók vagy a befektetésünkre ígért mesés hozam.„

Bármennyire elképzelhetetlen, aki ingatlanok körül forog, kiadja, bérli, eladja, vásárol, építi vagy építteti, értékesít, ott minden másodpercben arra kell készülniük, hogy át akarják verni őket. Ez az ingatlanpiac első leckéje. Aki ezt nem képes megtanulni, nem tud így élni, nem tudja az agyát olyan szinten kiképezni, hogy lazán és könnyedén tudja ezt kezelni, annak ez mission impossible. Így emlékeztetnénk mindenkit, hogy ha az ingatlanpiacon mozgunk, minden apró részletre figyeljünk, elemezzük, értelmezzük a pillanat tört része alatt úgy, hogy közben arról senkinek fogalma se legyen, hogy mire gondolunk és mit csinálunk. Tipikus kérdés, hogyan lehet eldönteni valakiről, hogy potenciális bérlő vagy vevő. Onnan, hogy ha el tudom dönteni, hogy hazudós vagy sem. Az a célunk, hogy azt derítsük ki róla, hogy olyan vagy sem attól a pillanattól kezdve, hogy megkeres minket, miközben fenntartjuk a bizalom kompetens látszatát. Sokszor már abból ki lehet indulni, hogy ki, mikor és hogyan jelentkezik egy hirdetésre. A körülmények legalább annyira kifejezik a bérlő vagy a vevő lelkiállapotát és érzelmeit, mint a stílus ,ahogy ír vagy beszél, amilyen hibákat vét véletlenül vagy teljesen tudatosan. Folyamatosan rakjuk ki a puzzle apró kicsi elemeit, mire a kép összeáll és kiderül az adott emberrel érdemes foglalkoznunk vagy sem. Így is válunk meg bérlőktől hosszabb távon például azért, mert felismerjük, hogy megváltozik a bérlő élete, lelkivilága, így a hozzáállása is. Hamarabb kell tudnunk, hogy elkezdett egy nemkívánatos szerepet játszani, mintsem a másik félben egyáltalán felmerülne ez a kérdés. A lakáspiac tele van ármánykodással, megtévesztéssel, manipulálással és tengernyi rosszindulattal. Akár milyen szerepben is legyünk, ha vevők és bérlő vagyunk, akkor azért, ha eladók vagy bérbeadók, akkor meg azért kell kiképezni magunkat rövidebb és hosszabb kiküldetésre ebben a világban. A 21. századi ingatlanpiacon akkor boldogulunk, ha mi magunk vagyunk egy két lábon járó hazugságvizsgáló. Sebészi precizitással hajtjuk végre az igazság parancsát, mert annak a megszállottja vagyunk, az a szenvedélyünk, ez a hivatásunk. Ettől függetlenül ez egy harc, amire a National Geographic is felhívja a figyelmünket:

„Akkor hogyan akadályozzuk meg, hogy az életet elárasszák a hazugságok? Még nem tudjuk. A 21. század a megtévesztés új módját teremtette meg, új fejezetet nyitott az ősi viszályban hazudni hajlamos és bizalommal teli énünk között.”

Forrás: National Geographic  2017. július, Miért hazudunk?

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Beszélgessünk és gondolkodjunk. Legyünk türelmesek és megértőek. Figyeljünk oda másokra, ne csak magunkkal legyünk elfoglalva. Foglalhatnánk össze a legfrissebb európai lakáspiaci körképet, amit a Deloitte hatodik alkalommal jelentetett meg. Mi harmadik alkalommal beszélgetünk és gondolkodunk róla. Higgadtan, nem elveszítve a józan eszünket. Nincsenek izmusok, érdekek, cenzúra, csak a tiszta gondolatok.

Hej, de szeretjük a szabadságot, amikor úgy élünk, mint levegőt veszünk, elhatározásoktól és befolyásoktól mentesen, csak ösztönösen, ahogy csak egy ártatlan újszülött képes. Nem vagyunk megrontva, nem molesztáltak minket, nem bántalmaztak, nem lettünk semmilyen családon belüli erőszak áldozatai.

Hej, de nem szeretjük, ha sajnáltatja valaki magát, történeteket talál ki, lódít, ferdít, kiszínez, félremagyaráz. Ezért is hasznos ez a kiadvány, mert arra figyelhetünk oda mások hogyan gondolkodnak rólunk. Na nem rólunk magyarokról, hanem a lakáspiacunkról és annak közvetlen környezetéről.

Kezdjük azzal, hogy az albérletpiacunkat sokkal nagyobbnak érezzük mi itthon, mint amekkora az valójában. Az albérletszezon kellős közepén, nem is jöhetne jobbkor ilyenkor egy hidegzuhany. Európában gyakorlatilag az egyik legkisebb albérletpiaccal rendelkezünk. Nálunk kevesebben csak Szlovéniában élnek piaci alapú albérletben. Fontos, hogy piaci alapú albérletről beszélünk, a fehérről és a feketéről is. Igen, a NAV és a KSH is tudja, hogy ki van adva a lakásunk, akkor is ha eltitkolni próbáljuk. Ne legyenek illúzióink, ne ringassuk magunkat tévhitekbe, hogy jól átverjük az államot és mi milyen ügyesek vagyunk. Ha akarnák behajtanák. Ezért halkan jegyezzük meg, hogy csak megtűrik, csak nem tudni meddig. Csak hát ez egy másik történet, ne kalandozzunk el, mert jön a következő ábra, ami egy általános kérdést feszeget.

Az albérlet jó üzlet vagy sem? 7% feletti bruttó hozammal csak dán, lengyel és magyar városok szerepelnek a listában. Budapest a 2. legjobb hozamot produkálja, alig mögötte picivel lemaradva Győr és Debrecen. A 7,8-7,9 %-os magyar hozamok az európai élmezőnybe repítik Magyarországot. Nem csak rajta vagyunk a térképen, de igen figyelemre méltó helyen is. Aztán nem felejtjük el, hogy a számok ígéretesek, de közben a piaci alapú albérletpiac meg kicsi. Ez azt jelenti, hogy a kereslet korlátos. Aki új belépő, az egy ilyen pici piacon könnyen megütheti a bokáját. Az albérletpiacunk meg tradicionálisan önző, nem foglalkozik sem a bérlők számával, sem az igényeikkel. A bérbeadók többsége csak úgy piacra lép, valamilyen elvárásokkal és legtöbb esetben piaci ismeretek hiányában. Meghirdetem és kiadom, gondolják még ma is sokan Magyarországon. Aztán ez a valóságban még sem ilyen egyszerű történet. Mindenki saját lakásban akar élni Magyarországon, még a bérlők is, ahogy ezt már számtalanszor elmondtuk. A tipikus bérlő fiatal. Ha fogynak a fiatalok, mert egyre kevesebb gyerek születik, akkor fogynak a bérlők is. Ha elvándorolnak a fiatalok, akkor meg pláne szembe kell néznünk a valósággal. A bérlők keresleti oldalát ezek mind befolyásolják. A hozamok önmagukban azoknak jelentenek örömöt, akik ki tudnak adni kevés költséggel, normális bérlőknek. Mindenki másnak csak egy álom. Olyan ez, mint a lakásárak növekedésénél azt érezni, hogy a pénz már a zsebünkben van, miközben a lakást még meg sem hirdettük eladásra. Az álmodozás az élet megrontója, higgyék el, ez a lakáspiacon is igaz. Hozamot nem előre, hanem utólag számolunk Magyarországon. Ezt a Deloitte nem írta oda, mi hozzá tennénk, mert nagyon fontos. A magyar albérletpiac kiszámíthatatlan és nagyon kockázatos pontosan a mérete miatt és főleg a bérlők miatt. Sokat lehetne még erről beszélni és gondolkodni is. De most tovább megyünk az európai lakáspiacot vizsgáló áttekintésben.

Azt látjuk, hogy nem csak az albérletpiaci hozamok miatt érdekes Magyarország. Úgy látszik, hogy az új építésű lakások árai Párizs után, Budapesten változtak a legtöbbet 2015 és 2016 között. A több mint 15%-os árváltozás nem csak a saját lakásra spóroló bérlőknek rossz hír. Ők úgy érzik egyre távolabb kerülnek a saját lakástól, vagy valami patkánylukra futja majd. A vásárlók azt látják, hogy a lakáspiac rohamosan drágult Magyarországon az elmúlt években. Ha nő az új lakások ára, akkor nő a használt lakások ára is Ezt a lakáspiaci összefüggést talán egyszer majd mindenki elfogadja. Ma még inkább a kételkedők vannak többségben, akik nem csak az albérletipiacot érezhetik feketedoboznak, de magát a teljes lakáspiacot is. Nem értik mi miért történik, mi mivel van összefüggésben. Ezért várják és magyarázzák egyesek hangosbemondón akár már 2 éve, hogy most már a lakásáraknak csökkenni kell. Csúsznak el banán héjon, hogy hol éppen árnövekedést hol éppen árcsökkenést mérnek. Tényleg úgy beszélnek a lakáspiacról, mint a lottószámsorsorlásról. Beszélnek forgalomcsökkenésről, miközben Magyarországon növekvő lakásárak mellett nem csökken, hanem nő a lakáspiac mérete. De hidegen hagyja ez a kuruzslókat és az apostolaikat.

A lakáspiacon a bérek növekedését is sokan úgy értékelik, hogy az egyértelműen jót jelent a vevőknek, kedvező helyzetbe hozza őket. Ez részben igaz is, de biztosan nem az újlakáspiacon. Ott évről évre egyre távolabb kerül egy átlag magyar egy átlagos új építésű lakástól. Érzik ezt a lakásépítők is, hogy az új építésű lakások piaca korántsem olyan tömegpiac, mint volt 10-15 éve. Az építőiparra fogják a problémáikat, hogy ők építenének, de nincs kivel, mert közben sorban állnak az újlakásokért. Aztán tudjuk, hogy nem minden új lakást lehet itthon sem eladni. Meg azt is tudjuk, hogy nem egyre több, hanem egyre kevesebb vevő gondolkodik új lakásban. Azt is tudjuk, hogy az új lakások kínálata is igen egyenlőtlen. A beruházók ott építenek ahol tudnak. Aztán vagy lesz rá vevő vagy nem. Közben meg azt látjuk, hogy az új családi házak építése reneszánszát éli. Az új építésű lakások statisztikáját, a kiadott építési engedélyek számát jótékonyan befolyásolja a sok új tervezésű családi otthon. Ezzel el lehet fedni azt a problémát, hogy a társasházi lakások piaca gyengélkedőn van, mert látjuk, hogy magyar új építésű lakás egyre elérhetetlenebb. A bérnövekedés ellenére egyre távolabb kerül egy magyar egy új építésű lakástól. Ez nem magyar jelenség, hanem európai trend. Csakhogy, van itt egy kis különbség. Az új építésű otthonokra nem csak nálunk, hanem szerte a világban jellemző a hitelből vásárlás. Arányaiban véve, sokkal több vásárló hitellel vesz új lakást, mint használtat. Ezért a hitelpiac nagyban befolyásolja az új lakások értékesítését.

Európában nálunk kedvezőtlenebb feltételekkel sehol nem lehet jelzáloghitelt felvenni mutatja a Deloitte ábrája. Az újlakáspiacon a keresletet az árak dinamikus növekedése mellett éppenséggel a hitelpiac sem enyhíti. Bár mi itthon két kézzel verjük a mellünket, mint King Kong, hogy eljött a hitelpiaci kánaán, közben meg ordas nagy felára van a magyarországi jelzáloghiteleknek. Több hitelt veszünk fel ennek ellenére, mert muszáj. Hitel nélkül nem nagyon tudnának így növekedni a lakásárak, mint amennyire képesek. Azért még mindig az jár a legjobban, aki készpénzre vásárol és nem bonyolódik hitelfelvételbe. Vagy legalábbis túl nagy hitelben, adósságban nem érdemes itthon gondolkodni. A grafikonon nincs ott, de nálunk azért az átlagos lakáshitel nem túl magas. Éppenhogy, csak módjával, nagyon óvatos a többség. Félünk a hiteltől, ódzkodunk tőle és ha megnézzük ezt az ábrát, akkor azt mondanánk, hogy tudatalatt jól működnek az ösztöneink. Valami nem okés a magyar lakáshitelezés körül. Így kilógni az európai sorból több mint ijesztő.

Közben meg a lakásárak megállás nélkül csak nőnek és nőnek. Megállíthatatlan folyamatnak tűnik annak ellenére, hogy az albérletpiacunk mérete a lakásbefektetéseknek nem kedvez. Az sem számít, hogy fogynak a bérlők, mert kevés a fiatal, az elvándorlás is nagy divat, illetve erőn felül, belerokkanva is, de akkor is saját lakást veszünk, ha ez az egészségünk kárára megy, az életünket rövidítjük meg vele. Abban reménykedünk, hogy majd a gyerekünknek jobb lesz, nekünk már úgy is mindegy. Az sincs hatással a lakásárakra, hogy a bérek növekedése messze elmarad a lakásárak növekedésétől. A lakáspiacra a megtakarítások vannak hatással, nem a bérek. Abból  lesz lakásvásárló, akinek van ehhez megfelelő megtakarítása. A jó fizetés nem egyenlő azzal, hogy valakiből potenciális vevő legyen. Tele is van a lakáspiac lakásturistákkal, akik azt hiszik, hogy kicsi önerővel vagy szinte anélkül, a fizujukból mindjárt saját lakást is tudnak venni. Mondjuk van ehhez egy média háttértámogatás is. Előszeretettel beszélünk úgy a lakásvásárlásról, hogy az önerő, a megtakarítás kérdését nem zárójelbe nem tesszük, hanem úgy teljes egészében kihagyjuk a gondolatmenetből. Marad a lakáshitel és a törletszőrészlet. Szakmai portálók magyarázzák bőszen a lakásvásárlást, mint a habos tortát, úgy hogy elhallgatva azt feltételezik, hogy nálunk mindenki tízmilliókat tart otthon párnákban vagy a bankban. Vannak ilyenek, akik közül vásárolnak is lakást akár maguknak, a gyereküknek, nyugdíjelőtakarékosság miatt, vagy csak úgy, mert hatottak rájuk a média hírek. Vegyünk lakást, éljünk benne vagy adjuk ki, mert a lakás az olyan kézzelfogható valami. Nem lehet elbukni, már ha meg van építve. Új lakásoknál azért előfordulhat, hogy nem lesz belőle semmi és futhatunk a pénzünk után. Használt lakásoknál is belefuthatunk műszakilag lakhatatlan lakásokba. A saját ház építése is jár némi kockázattal, aminek csúnya vége lehet. Szóval vannak sztorik, lehet beszélgetni és hangosan gondolkodni, megosztani a véleményeket. Legyünk türelmesek és megértőek egymással és a lakáspiaccal egyaránt. Sok érdekességet tanulhatunk egymástól és a lakáspiactól is, ha van hozzá nyitott fülünk és szemünk.

Forrás: Overview of European Residential Markets 6th Edition by Deloitte

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely

Nyár van, meleg van, a legkevésbé gondolunk ilyenkor a kombi-cirkókra. Akinél átfolyós gázmelegítő van a falon, vagy egy régebbi, nyílt égésterű gázkazán, a nagy meleg ilyenkor nekik sem kedvez.

Nyáron is bedobhatja az unalmast a kazán nem csak télen

Azt szinte már mindenki tudja, hogy télen, fűtési időszakban mennyire fontos az állandó szellőztetés az ilyen típusú gázkészülékeket üzemeltető lakásokban. De pont ugyanennyire fontos a szellőztetés nyáron is, a nagy melegben. A kémények jóval hűvösebbek, mint a külső hőmérséklet, így előfordulhat, hogy sajnos elkezd visszafelé áramlani az égéstermék, mert a kémény nem húzza a meleg füstöt, hanem inkább nyomja. Az is könnyedén előfordul, hogy emiatt a kazán leáll, nem lesz meleg víz. Nem segít az újraindítás, hívhatjuk a szerelőt, aki nyáron szerencsére jobban ráér mint télen, de tizenpárezer forintunk fogja bánni. A nem megfelelő füstáramlás miatt a készülék túlhevülhet, tönkremehet benne akár a vízhőmérséklet szabályzó is, amiért már inkább huszonvalahányezer forinttal fogjuk magunkat megrövidíteni.

A nyári nagy melegben hajlamosak vagyunk kevésbé szellőztetni

Az ilyen lakásoknál viszont szükség  van rá akkor is. Persze a régebbi készülékeket szerencsére könnyebb és olcsóbb javítani, kivéve, ha már nagyon tönkremegy és a hibás működés miatt mondjuk az égésteret kell cserélni. De mivel az új szabályozás miatt egy komplett új kazáncsere és járulékos költségei komoly terhet jelenthetnek minden érintett lakástulajdonos számára, sokan még mindig inkább a régi kazánt javítják meg, teszik üzemképessé, ha lehetséges. Persze a nagy melegben egy hűvös zuhannyal ki lehet bírni átmenetileg, ha éppen gond lenne a kazánnal.

Ami elromolhat az el is romlik

Akinél esetleg gyanúsan működik a készülék, érdemes még augusztusban ellenőriztetni, megelőzve akár komolyabb meghibásodásokat és a nagyobb, nemkívánatos, megelőzhető kiadásokat. Nyakunkon a szeptember, még ha forró levegő miatt ez most éppen kevésbé foglalkoztat minket. Csak ilyenkor gyorsabban és olcsóbban jutunk akár jó szakemberhez is, akikből azért komoly hiány van. Akik jól végzik a dolgukat, ők szeptembertől már jóval elfoglaltabbak lesznek, mint most.

Nem kell megvárni a bajt, jobb elébe menni

Továbbra sem elfeledve, hogy ahol nyílt lánggal ég egy gázkazán a lakásban, ott nagyon fontos kánikulában is a folyamatos friss levegő. Sokszor ugyanis hamarabb cserélünk nyílászárókat egy lakáson, mint gázkészüléket. Az új nyílászárón, ha nincs álladó szellőztetés, akkor nekünk kell róla gondoskodni, különben megoldjuk az egyik problémánkat, de csinálunk vele egyúttal egy másikat. Jobb ha nyáron sem felejtjük el, a gázkészülék nem játék és ne csak télen figyeljünk rá, hanem nyáron is.

Kép: Instagram.com

Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.

Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.

Köszönjük.

Ingatlanműhely