Vannak hibrid állat és növény fajták. Vannak hibrid autók. De milyen egy hibrid épület? Többfunkciós, több célt (ki)szolgáló ritka emberi alkotások. Nálunk is vannak rá próbálkozások. Társasház és színház (József Attila Színház, Budapest). " Bejárata és előcsarnoka részben egy lakóház földszinti és I. emeleti szintjén található, mely lakóházhoz egy nyaktaggal kapcsolódik a földszint és galéria szintekből álló színházterem." Társasház és Bevásrálóközpont (Alle Bevásárlóközpont, Budapest). "A komplexum a 46 ezer négyzetméteres Bevásárlóközpont mellett 6100 négyzetméter "A" kategóriás irodaterületet és egy 89 lakásból álló lakóparkot, a Simplon Udvart is magában foglalja."
Gimnázium és társasház?
Nem nálunk, de van ilyenre is példa, amikor úgy gondolnak újra egy oktatási intézményt, hogy közben lakhatási szempontokat is figyelembe vesznek. Tudjuk, nálunk semmi se legyen magas. Azt is tudjuk, hogy minek felfelé építkezni, amikor annyi, de annyi a beépítetlen terület van. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a városképünket féltjük mindentől, ami magasabb politikai vagy egyházi épülettől. Mintha jelképesen állam és egyház uralkodhatna rajtunk csak, semmilyen más épületnek „nincs joga” az ég felé törni.
Az Eiffel-torony óta Európában is van törekvés arra, hogy az ég és a föld között ne az állam és az egyház szabjon határokat. Magyarországon még nem tartunk itt.
Hibrid építészet: Gimnázium és társasház egyben, További képekért kattintson!
Bár az oktatáshoz nem értünk, a szívünkre még hallgathatunk, amikor egy épület hat ránk, jó értelemben: 35XV hibrid épület, New York, NY, USA. El lehet rajta csodálkozni, hogy ilyet és így is lehet. Azon is lehet elmélkedni, hogy tényleg be kell-e építeni minden vízszintes területet, minden talpalatnyi földet, vagy inkább lehetnének magasabb épületek és közben meg több zöld felület körülötte. El tudnák képzelni a pesti vagy a budai belvárost úgy, hogy mindenhol fele annyi épület lenne, de kétszer magasabb. A felszabaduló területek meg zöldek lennének? Mi el tudjuk képzelni. Attól, hogy lehet sohasem valósul meg, még akkoris el tudjuk képzelni. Mert képzelődni szabad, ahhoz mindenkinek joga van. Azt nem szabályozhatja sem állam sem egyház, szerencsére. A gondolat szabadsága adja az építészet szabadságát is.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Dübörög a lakáspiac Magyarországon? Zajlik az élet, mitagadás. Dübörög a lakáspiac Budapesten is? Nem, Budapesten nem dübörög 2015 óta, csak az árak nőnek, mintha vevők is lennének, akik megfizetik! 2017-ben még kételkedtek azok, akik nem hittek a számoknak, akik csak azt a statisztikát hiszik el, amit ők maguk „hamisítanak”. Aztán egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a magyar lakáspiac nem vízfejű. Budapesten a lakáspiaci folyamatok ellentétes irányt vettek szemben az országos lakáspiaccal. Az egész országban építkeznek, Budapesten meg mindenkinek " büdös a munka", itt csak a szája jár és nem a keze. Budapestnek talán pont ez a szerencséje, hogy elbújhat az országos lakáspiac mögé.
"…sokan, nagyon sokan takaróznak a magas és az állandóan növekvő lakásárakkal. De az struccpolitika a lakáspiacon, mert mégis csak az a fontos, hogy mit, hol és mennyit tudnak eladni vagy mire, hol és mennyi a valódi kereslet. Budapest és a megyeszékhelyek 2014-ben és 2015-ben taroltak. 2016 és 2017 meg már nem róluk szól.” - figyelmeztettünk mindenkit 2017 novemberében.
De mi történhetett 2015-ben? Látható a grafikonon, hogy a 2015-ben Magyarországon az újlakáspiac rosszabb évet zárt, mint 2014-ben. Valószínűleg ezt előre tudhatták mindazok, akik 2015 végén bedobták a köztudatba a 10+10 milliós állami újlakásvásárlási öszönzőt és az 5 milliós visszaigényelhető ÁFA-t új családi ház építése esetén. Az „ingyen” milliók a vevőket kiterelték a drága városokból, mert ott kevesebbet ér a pénzük. Annyira igaz ez, hogy 2016 után 2017-ben arányaiban véve már alig volt több az értékesítésre épített lakóingatlan. Itt néhány % is számít. 2017-ben inkább a saját részre építők száma nőtt, nekik köszönhető az a statisztika, ami mögé sok budapesti társasházépítő pénteken bemenekült és onnan osztják továbbra is az igét.
Az is külön érdekesség, hogy statisztikailag nem minden új ingatlan van új lakóépületben. Gondoljunk csak a tetőtér be/ráépítésre, amikor úgy születnek új lakások, hogy új ház nem épül. De ebbe a kategóriába tartoznak az olyan építési engedély és használtabavételi engedély köteles felújítások is, amikor például egy régi családi házat építenek át a-tól z-ig, ami után születik ugyan egy új ház, de inkább egy régi ház születik teljesen újjá. Ezért is annyira fontos például a teljesen új családi ház, mert látható, hogy nem csak saját részre építenek családi házakat, hanem egy kis részüket értékesítésre is. Az új és a használt családi házak piaca nagyot ment 2017-ben! Tovább folytatódik ez 2018-ban?
Budapest lakáspiacát hazavágta a CSOK, mutatják a számok 2016-ban és 2017-ben is. Mi lesz Budapesten 2018-ban?
A KSH újlakáspiac 2017 -es évét elemző számai után a budapesti lakásfejelsztők mindenkit meg akartak nyugtatni, hogy Budapesten minden rendben van. Ezt hallgatjuk már évek óta, várja már mindenki a csodát. A „szakértők” is elmondják, hogy minden rendben, mert nőnek a lakásárak. A többi nem számít, az csak optikai csalódás. Akkor nézzük meg a „többit”, mert a lakásárakkal nem megyünk semmire, azok nem előre, hanem utólag mutatják csak a problémákat. Pont olyan, mint a banki kölcsönöknél a THM. Mindent mutat, csak a kockázatokat nem. Budapesten nem csak kevesebb lakást adnak el 2015 óta, hanem 2017-ben még kevesebb új lakóingatlan is épült, mint 2016-ban.
Az országos trendnek megfelelően még Budapesten is több családi ház épül, de a társasházi lakások piacával baj van!
A Budapesten kívüli lakáspiac egyszerűen tényleg más ma. Ott több az adásvétel, ott több új lakást építenek eladásra és saját részre is. Ott még talán most először ingatlanközvetítőnek is jobb lenni ezért. Budapest behúzta a kéziféket a használt és az új lakások piacán, kivéve persze az árakat. Csak azt meg egyelőre egyre kevesebb vevő fizeti meg. És hogy mennyire lemaradt Budapest nem csak a használt lakások piacon, hanem az újlakáspiacon is, azt ez az ábra mutatja meg csak igazán.
Hol van Budapest?
Pénteken azzal nyugtatták a kedélyeket a budapesti újlakáspiac "főszreplői", hogy idén akár négyszer annyi lakás épülhet értékesítési céllal Budapesten, mint 2017-ben (Érdekes, arról a fáma nem szól, hogy ki veszi meg majd őket). Ettől már csak több lehet - tegyük hozzá gyorsan - mert innen lefelé már nincs nagyon hová menni, bár nem ártana megkérdezni erről a vevőket is: nekik hiányoznak-e egyáltalán a budapesti "luxus termék" újlakások? Budapesten 908 ezer lakás volt 2016-ban. 2017 végére meg már egy kis jóindulattal 911 ezer lehetett. Ki fog derülni az első féléves lakásátadási számokból, hogy mennyi jött át 2017-ről az építkezés elhúzódása miatt. Félév még belefér, annyit gond nélkül tud ma csúszni egy építkezés. Magyarországon meg közben máshol járnak a kezek, építkeznek, adnak-vesznek, de hogy Budapesten mi történik, azt lehet csak jövő ilyenkor fogjuk megtudni, addig lehet bújocskázni!
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Annyira egyszerűnek tűnik mindig minden lakásvásárlás és lakáseladás a tervezési időszakban. Elég gyakran el is hisszük, hogy minden a tervek szerint fog alakulni. Ha ezt még közben hitelfelvétellel színesítjük, bevonunk bankot vagy bankokat is, akkor azért jobb, ha nem szállunk fel a fellegekbe. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy minden pontosan úgy történik, mint a mesében.
Főhőseink új építésű társasházi lakás vásárlása mellett döntöttek. Két gonosz szereplő, igen tipikus kockázati tényező, viszont kimaradt a meséből:
1. Az egyik, hogy a társasház építése és befejezése lassabban fog haladni, mint hirdetik. Plusz 6 hónapot érdemes betervezni. Az is érdekes, hogy a mesében eleve 12 hónap építési idővel számolnak, amikor egy társasház inkább 1,5-2 év, mire elkészül. Ez nem azt jelenti, hogy a főhőseink nem vásárolhatnak a társasház befejezése előtt 1 évvel. Vásárolhatnak, csak ilyen "késői fázisban" már megint drágábbak az új lakások. Általában, ha valaki tényleg eldönti új társasházban akar lakást venni, akkor ott vásárolnia kell minél előbb, mert súlyos milliókat lehet spórolni vagy éppen veszíteni a jó vagy a rossz időzítéssel, a folyamatosan szűkülő lakásválasztékról már nem is beszélve. A másik lehetőség, hogy a már elkészült társasház eladatlan lakásai közül próbálnak meg a főhőseink válogatni, mert ott meg már alkuképesebb a beruházó. Komoly érdeke fűződik hozzá, hogy minél előbb kiszálljon a projektből. Ilyenkor meg az a gond, hogy a végére nem véletlenül maradhatnak eladatlanok azok a lakások. A többségnek nem jelenthet megoldást az ilyen “beregadt” lakás, így valószínűleg a főhőseinknek sem. Már itt látszik az idő tényező és az időzítés fontossága. Pedig még csak ott tartunk, hogy mennyire nem mindegy mikor és milyen projekt mellett döntenek, milliók maradhatnak vagy éppen hagyhatják el a főhőseink zsebét.
2. Egy másik gonosz és álruhás szereplő is fenyegeti főhőseinket. Egy társasház fizikailag még csak-csak elkészülhet, de jogilag már nem biztos. Az az “albetétesítés” egy nagyon-nagyon lassú folyamat tud lenni, ami a legtöbb esetben megelőzi a birtokbaadást. Több társasházban, ha jobban megcsúsztak az eredeti átadáshoz képest, még jogerős használatbavételi engedély nélkül is birtokba adnak új építésű lakásokat. Albetétesítés nélkül meg pláne, ami a birtoba adás után még a ház méretétől függően 6-12 hónap is lehet. Mivel bank vagy bankok is szereplők ebben a mesében, ők kimondottan neheztelnek az ilyen jogi aknamezők miatt. Egy ideális vagy idealista hitelfelvelvételi tervet és az ingatlanba költözést teljesen felboríthatnak a különböző jogi huzavonák, bank-vevő, bank-beruházó és persze beruházó-vevő kapcsolatokat árnyékolhatnak be. Könnyedén belátható, hogy ha új társasházi lakás vásárlása mellett döntenek a főhőseink, de a ház albetétesítése nem a vásárlástól számított 12 hónapon belül, hanem mondjuk 18-24-30 hónapon belül történik csak meg, már egészen más lenne a mese vége. Extrém esetekben a jogi körülmények miatt ez lehet akár 3 év is, ha korán vásárolnak a főhőseink és minden egy “kicsit” tovább tart a tervezettnél. A mese szerint felvettek egy “átmeneti” hitelt, amit nem biztos, hogy le tudnak zárni 12 hónapon belül és akkor már nem is olyan átmeneti. Új építésű lakás vásárlásánál az idővel bánjunk bőkezűen és inkább adjunk a ház tervezett átadásához még 12 hónapot, mire minden elintézhető és az ingatlan költözhető lesz. Jobb kellemesen csalódni végül, mint bosszankodni és idegeskedni.
Nem feledkezhetünk el a városi mese másik fordulatáról sem, hogy a jelenlegi lakást el kell tudni adnia a főhőseinknek
Ezt az eladást teljesen összhangban az új lakásba költözéssel összefüggésben és hozzá igazítva szeretnék kivitelezni. A mese tanulsága szerint pont azért vonják bele a bankot már az elejétől fogva, mert így az eladáshoz időt nyernek, nem kell majd aggódni, kapkodni, sürgősen eladni. Igen ám, csak az új lakásba költözés legalább annyira időkorlátot és nyomást jelent a főhőseinknek. Ott tartanak, hogy a 12 hónapos terv, mely alatt vesznek egy új lakást és eladják a régit, már igen bizonytalannak és stresszesnek tűnik. A mese szerint happy end a vége, a 12 hónap az 12 hónap és minden pont a terveik szerint történik.
A mese szép, a mese jó, a mese csak mese
Ha tiszta fejjel, a társunkért és a gyerekünkért vagy a gyerekeinkét tényleg felelősséget vállaló emberként ezt a mesét újra és újra átgondoljuk, látjuk benne a jó szándékot, a segítőkészséget, de a láthatatlan és álruhás ellenségekről nem beszél, sajnos, védelmet nem nyújt. Minden kockázat, veszély a főhőseinké. Az is, hogy egy új építésű lakás mikor kap jogerős használatbavételi engedélyt és az is, mikor lesz albetétesítve. Az is kockázatot jelent számukra, hogy mi lesz, ha időközben a lakáshitelezési feltételek is megváltoznak. Ez felborítja a mese harmonikus egyensúlyát, alá is ássa a mögötte lévő segítő szándékot.
Azt javasolják, hogy olyan adásvételi szerződést kell kötnie a főhőseinknek a beruházóval, ahol az utolsó vételár-részlet kifizetése az albetétesítéshez van kötve. Ez ugyan jól hangzik, de a magyar újlakáspiac szokásai szerint, az albetétesítés az utolsó utáni fázis, ami egy társasházzal történik. Ezzel a vevő nem időt nyer, hanem leginkább időt veszít, mert jóval korábban birtokba vehetné az ingatlant, sokkal hamarabb beköltözhetne, már a jogerős használatbavételi engedélyt kézhez kapva.
- Hogyan gondolkozzon azon, vagy hogyan adja el így a feje felől az “otthonát”, ha nincs hová költöznie, és még azt sem tudja pontosan mikor költözhet?
Komolyan felmerülhet a kérdés, hogy pontosan melyik megoldás az igazán idegtépő játék a főhőseink számára:
Már az elején inkább albérletbe költözni és közben eladni a lakást kontra a lakás eladását a végére hagyni és egyből egy bankot bevonni egy új lakás finanszírozásához?
A régi lakás már nem biztos pont, az új lakás meg még nem az a főhőseink életében!
Tagadhatatlan, hogy a mesebeli történet csábító, mint egy habkönnyű Ruszwurm krémes a Budai Várban. De szép is lenne, ha mindig igaz lenne! De ez Magyarország, itt minden más, egészen más tud lenni. Ha a banki (elő)finanszízrozás lehetőségével nem élnek a főhőseink, akkor marad az albérlet, amiért meg fizetniük kell, nem is keveset. Helyes döntéseket kell hozni, jól időzítve. Milliókról, sok millióról dönthetnek pillanatok alatt jól vagy éppen rosszul, akár csak azzal, hogy mikor és hol választanak ki egy új építésű lakást.
Van az a nyugalom és biztonság, illetve biztos pont az életünkben, ami pénzt ér, hogy jó döntéseket tudjunk hozni
Egy albérletben élve még mindig kevesebb feszültség mellett (újra)tervezhető akár egy lakás eladása és egy másik vásárlása is. Nem mondja senki sem azt, hogy ilyen esetben nem számítanak a havi plusz költségek, már hogyne számítanának! Viszont inkább számoljunk tervezett költségekkel, mint falba verjük a fejünket a sok rejtett és váratlan költség miatt.
Mennyivel hatékonyabb úgy eladni egy ingatlant, ha már nem él benne az eladója! A vevők és az árajánlataik között is jobban válogathat az eladó ilyenkor. Marad “ideje és lehetősége” jó döntést hozni, nem kell kapkdoni.
Az új építésű lakásba költözés is bizonytalan tud lenni, nem csak a régi lakás eladása. Ezt azért érdemes észben tartani és nem azonnal egy “rövidebb” vagy “könnyebb” utat választani, ami lehet sokkal rögösebb és sokkal hosszabb is, mint egy városi mesében. Az idő nem mindig a barátunk, főleg nem a bank és közöttünk, ahol először csak a monitor van, majd utána a kölcsönszerződés és annak a szigorú és könyörtelen feltételei. A monitor elbír mindent, viszont a bank már nem olyen megértő mesebeli figura.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
A vita művészete nem egyenlő a meggyőzés művészetével. A vitában elsősorban a másik tudatlanságára és tájékozatlanságára építhetünk, ezzel szemben a meggyőzés első számú eszköze a másik fél pszichológiai gyengeségének, és így befolyásolhatóságának magasszintű kihasználása. A pesti belváros témájában mind a vita és mind a meggyőzés eszközeit egyformán használják. Fontos is, hogy ezzel tisztában legyünk, amikor olyan megosztó témáról beszélünk nyilvánosan, ami könnyen indulatokat válthat ki. Legyen megalapozott a témában az ismeretünk, legyünk megfelelően tájékozottak, mindenképpen tűnjünk erős és határozott vitapartnernek. Ez még kevés lesz a tisztelethez vagy egyáltalán ahhoz, hogy egyenrangú félként komolyan vegyenek, de ahhoz már mindenképpen elég, hogy a támadási felületet minimalizáljuk. Támadásnak teszi ki magát ugyanis mindenki, aki a pesti belvárosról nem úgy beszél, ahogy azt a vitapartnerek elvárják tőle. Józanul nehéz és néha céltalan is lehet az érdekeiktől megrészegültekkel vitázni.
A pesti belváros kerületei sorrendben, az V., VI., VII., VIII. és IX. kerületek, melyeknek nem a teljes területe tekinthető a pesti belváros vitájában érintettnek
Sorsukat egy folyamat még is összeköti, ez pedig a népességfogyás/lakosságcsökkenés és ennek a sorsfordító következményei. Szerencsésebb, ha a vitában résztvevő emberek ezzel tisztában vannak, hogy az állandó lakosok száma a pesti belvárosban megállíthatatlanul fogy, miközben az ingatlanok láthatóan nem fogynak, sőt inkább egyre több lakóingatlan van mind az öt belvárosi kerületben. Az is közös ezekben a kerületekben, hogy az ingatlanárak úgy nőnek mindeközben, hogy az ingatlanok tulajdonosai nem válnak kerületi lakossá. Ez arra enged következtetni, hogy olyan ingatlantulajdonosok vannak egyre inkább jelen a belvárosi kerületekben, akiknek akár merőben más érdekeik fűződhetnek az ingatlanukhoz, mint a kerületi állandó lakosoknak.
V., VI, VII., VIII. és IX. kerületekből az állandó lakosok fogynak, de az épületek maradnak! (Kattintson a további grafikonokért), Forrás: wikipedia
Ez már önmagában vitára okot adhat, hiszen ellentétes érdekek lehetnek a kerület állandó lakosai vs. ingatlantulajdonosok között
A vita kedvéért most olyan állandó lakosokra helyezzük a hangsúlyt, akik ingatlantulajdonosok. Hiszen ezekben a kerületekben azért jelentős bérlőközösség is él. A bérlők, a hosszú távon bérlők érdeke, hogy most az állandó lakókéhoz vagy csak az ingtlantulajdonosokéhoz áll közelebb, ez egy külön vita is lehetne. Így egy nyilvános vitában, az ilyen kényes pontokra csak felhívjuk a figyelmet, de nem foglalunk állást. Csak azért emeljük ki őket, mert ha fogynak az állandó lakosok, de közben az ingatlanok száma meg nő, akkor láthatóan az ingatlangazdálkodás és ingatlanhasznosítás ezekben a kerületekben egyre inkább mellékszereplőből főszereplővé válik. Ez pedig már a pesti belváros körüli vita része. Sok ezer ingatlanban állandó lakók és tulajdonosok élnek, megint sok más ezer lakásban nem él a tulajdonosa, azt valamilyen formában hasznosítja, pénzt csinál belőle. Pénz vs. otthon vitája is ez – foglalhatjuk most már össze mindezek ismeretében.
A kerületek ingatlanárai profitálnak az erősödő magán és már üzleti célú ingatlangazdálkodási és ingatlanüzemeltetési piac fokozódó és egyre inkább érdekérvényesítő erejéből
Az is következik ebből, hogy ahol nem állandó lakosok és tulajdonosok laknak, hanem pénztcsinálók hoznak döntéseket, ott megjelennek olyan folyamatok is, mint a munkahelyteremtés és az adófizetés. A pesti belváros egyre inkább munkahelyet és egyre több adóbevételt jelent, azzal összefüggésben, hogy egyre kevesebb nem állandó lakos és tulajdonos él ott. Ez szintén a pénz vs. otthon vitája – összegezhetjük ismét teljesen magabiztosan. Érdekes mód, az ingatlanok, legyenek azok lakás és nem lakás célú ingatlanok az értékét ezekben a kerületekben már nem biztos – nem jelenthetjük ki biztosan és nem is zárhatjuk ki teljes egészében – hogy a lakhatás/lakáscél adja, hanem sokkal inkább a hasznosításuk és az ebben rejlő üzleti lehetőségek. Még egyszer hangsúlyozzuk és emlékeztetünk mindenkit, hogy az állandó lakosok száma a pesti belvárosi kerületben az elvándorlás irányába mutat, csak az V. és VI. kerületben stagnál. Ezt a folyamatot a belváros körüli vitáknak egyelőre nem célja megfordítani, inkább minhta erősíteni kívánná azt, ezért a lakhatási viszonyok egyre súlytalanabbak is lehetnek a jövőben - hívnánk fel a figyelmet az elvándorlás egyenes következményére.
Az ingatlantulajdonosok nem elsőszámú otthonnak vásárolnak ott ingatlanokat, hanem inkább azért, mert pénzt akarnak keresni ezekkel a pesti belvárosi lakásokkal
Az már nem annyira egyértelmű a vitában, hogy a pesti belvárosi kerületek funkcióváltása egyformán, azonos mértékben segítik-e az ingatlangazdálkodást és ingatlanhasznosítást. Itt már törésvonalak alakulhatnak ki, mert hiába jelent a több pesti belvárosi munkahely potenciális hosszú távú bérlőt a környéken – a kerületek nem belvárosi részein is – a tapasztalatok vegyesek lehetnek. Már csak azért is, mert az ingatlanhasznosítás és ingatlangazdálkodás sem egységes, inkább megosztottnak nevezhetnénk.
Nem zárják ki egymást egyből, de azért más igényeket és teljesen más közönséget szolgálhatnak ki, akik nem biztos, hogy örülnek egymás közvetlen vagy közvetett társaságának. Ez szintén megérne egy külön vitát. Azért említjük meg, mert jó tudni arról, hogy bár az ingatlanárak (kínálati árak) nem fejezik ki az ingatlangazdálkodási és ingatlanhasznosítási formák közötti érdekellentéteteket, ingatlantulajdonosként már könnyen szembesülhetünk ezzel a kockázattal a vásárlás után.
Például gyorsan tegyük hozzá, hogy az előítéletekkel szemben
- az AirBnB-t preferáló ingatlantulajdonosok nem biztos, hogy alkoholturizmusra és alkoholturistákra építenek
- az albérletpiacon sem különösebben örülhet egy tulajdonos, ha a lakását olyan bérlők akarnák kivenni, akik szürke vagy teljesen fekete, illegális zónában dolgoznak éjszakai pillangóként vagy ceremóniamesterként, miközben meg diáknak adják ki magukat
- a hostelek viszont már nem annyira válogatósak, sokkal inkább mindenevő és mindenkit kiszolgáló szállásadók, ahol a legalacsonyabb ár mindig könnyebben vonzhatja a bajt is a pesti belvárosban az AirBnB-s lakásoknál és természetesen az albérletnél is – hogy egy tipikus szeterotíp megjegyzést is tegyünk ebben a vitában
A pesti belvárosról tudjuk és ki is jelenthetjük, hogy úgy néptelenedik el, hogy közben egyre több embert látni az utcákon
Ezek nem csak dolgozni, hanem szórakozni is járnak a pesti belvárosba, aminek azért mindig köze volt a város szórakoztatásához. Ezt meg kár lenne letagadni vagy kitalálni, hogy új jelenség lenne. A pesti belváros mindig egyfajta szórakoztató játszótere volt a városnak. Sorolhatnánk az okokat, de maradjunk egy nyilvánvalónál.
Egy fővárosban ott vannak a pénzcsináló helyek, ahol a turisták:
- Budapest egyik hibája – hívjuk így, mert még turisztikai szakemberek szerint is ez a Főváros egyik, ha nem a legfájóbb gyenge pontja – hogy a turisták a pesti belvárosban koncentrálódnak, ott szórakoznak, ott költik el a pénzüket.
- Ez sok évtizedes probléma, amit az elmúlt évek jelenségei csak tovább konzerváltak, szintén turisztikai szakemberek és nem feltétlenül a (rom)kocsma, ivóhelyek vagy disco tulajdonosok véleménye szerint.
Ezzel meg arra világítunk rá a vitában, hogy a turizmus, a sokat emlegetett országos és budapesti érdek, sem mentes az érdekellentétektől és a törésvonalaktól, vagy külső és belső vitáktól.
Van egy erős érdek, hogy a pesti belváros, ha már évtizedek óta a turisták „kedvenc” pénzköltő helye, akkor az maradjon is így
Mások meg azért és azon dolgoznak, hogy valahogy a turistákat ki lehessen csalogatni a belvárosból és többet megmutatni Budapestből, Budapest környékéből. A szórakozás szélesebb palettája állhatna az idelátogatók rendelkezésére, ezzel akár más érdkeklődésű és pénztárcájú turistákat megcélozva, mint a jelenlegiek. A pénzük egy jelentős részét a visszatérő és új turisták a pesti belvároson kívül is elkölthetnék – ami szintén a vita része, még ha nincs is olyan erősen képviselve, mint a kulturálatlan alkoholfogyasztás legalizálása olyan stand-up humoristával, akinek a " Kedvenc üdítője a sör, de az alkoholt sem veti meg." Mivel pénzről van szó, még hozzá elsősorban a turisták pénzéről, ezért érthető, hogy igen határozottan és félreérthetetlenül képviseli ki-ki a maga érdekét, attól függően, hogy hol és miből tud vagy akar pénzt csinálni a turistákból. Persze az is teljesen elfogadható, ha valaki csak azért száll be a vitába, mert tényleg csak állandó lakosként és ingatlantulajdonosként élni akar a pesti belvárosban.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a pesti belváros mindig is a pesti alvilág és éjszakai élet központja volt, átláthatatlanul egybefonódva a környék „szórakoztatóiparával és vendéglátásával”
Ők is a turistákra építenek, vagyis inkább az ő pénzükre:
Hungarikumnak vagy budapestikumnak is nevezhető az az iparág, ami a turistákra és az ő „jóindulatukra és befolyásolhatóságukra” épült fel a Fővárosban, azon belül is a Replőtér és a pesti belváros tengelyén, és nem hinnénk, hogy erre bárki büszke lenne.
Ettől függetlenül ez az érdek lehet, hogy csak a háttérből irányít, de akkor is befolyásolja a döntéshozókat, véleményformálókat, akik a pesti belvárosban évtizedek óta az alvilág árnyékában élnek és dolgoznak. Ilyen háttérrel, ilyen érdekeltségű területen éjszakai őröket, "kiskirályokat" választva, biztonsági cégekkel, "kidobókkal" közterületen rendet fenntartva, erősen megkérdőjelezhető, hogy biztosan az a célja-e a budapesti éjszakai életnek, hogy könnyebben egyasztalhoz ültesse a vitapartnereket? Még akkor is, ha ezt a jelenséget megpróbáta megszelidíteni a média még csírájában, és elnevezte – egyelőre még nem tudni pontosan ki és mikor talán valamikor 2011 után, de még 2013 előtt - egyik napról a másikra bulinak. Nem, nem egy kerület, nem is egy önkormányzat, de sem az állandó lakók vagy ingatlangazdálkodó és ingatlanhasznosító ingatlantulajdonosok, de még nem is a hosszú távú bérlők, az AirBnB-s lakások és a belvárosi hostelek vendégei, de még nem is az idelátogató turisták nevezték el bulinak. Abban is sok a bizonytalanság, hogy maguk a vendéglátósok mennyire örülnek ennek a becenévnek és mennyire tudnak vele azonosulni? Azt is sötét homály fedi, hogy mennyire és kiknek lehet érdeke az, hogy egybe lehessen mosni a kulturált és a már erkölcstelen, vagy akár teljesen jogsértő vendéglátást és szórakoztatást buli álnév alatt? Ez a név a magyar média „szörnye”. Nálunk egyébként is történelmi hagyományai vannak az utcák, terek, városrészek, de még egész várások átnevezésének is....ha valakinek vagy valaminek az érdeke úgy kívánja.
Pont azt ne neveznék át bulinak?
Abból a szempontból ironikus, hogy a „buli” nem csak szórakozást és szórakoztatást jelent, hanem jó üzletet, könnyű pénzszerzési lehetőséget is a magyar szlengben.
Ha tudat alatt így érti a média a bulit, akkor lehet sokkal közelebb áll a valósághoz, mint gondolná, és a vitában a szó ilyen értelmét nem hagyhatná senki sem figyelmen kívül. Közben pedig a vitapartnerek azt hangsúlyozzák, hogy ők csak jót akarnak, az érdekeik tulajdonképpenen közösek. A fiatalok, a turisták „szórakoztatása”, a turizmus támogatása, Budapest imázsképének a javítása, a gazdaságélénkítés, a költségvetési bevételek növelése ehhez képest még is inkább tűnnek „szentesített” eszközöknek, mint sem valódi és vitát eldöntő céloknak. Pénznyelő pesti belváros – „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk” - ahol a vita leginkább arról szól, hogy kinek a középső ujjába harapjanak bele, amit dühösen és ingerülten éppen Budapest és Magyarország felé mutat.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Egyeseket a sok pénz, a szép autók, a nagy házak motiválnak. Mások meg ettől és az ilyen emberektől menekülnek egész életükben. Van azért valamilyen arany középút is, amikor szemfényvesztő gazdagságról nem beszélhetünk, de kényelmes és kiszámítható életről igen. Ezt az utóbbit szívesen élnénk, amiben pont annyira játszanak szerepet az anyagiak, amitől még az egészségünk nem romlik. Stressz, stressz és stressz. A családunk, a barátaink, a munkánk, minden adhat és el is vehet tőlünk. Néha nem árt feltöltődni, kikapcsolni és kikapcsolódni. Kell egy hobbi, kell egy szoba, kell egy hely, ahol olyan időt tölthetünk el, amit máshol nem. Jacob Witzling kabinházai ilyen helyek. Kicsi, de otthonos és meghitt. Egyszerű, de hangulatos és kontrasztos. Nagy szavak, de egy hely ahol a férfi férfi, a nő meg nő tud lenni. Fontos szavak, mert a hétköznapokban hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy bár a nemek közti különbségek jogilag értelmetlenek, a természet törvényei szerint már nem azok.
Kattinson a további képekért!
És nincs is jobb hely, mint a természetben megtalálni azt a(z) (szabad)időt, amitől a hétköznapokban már nem is érezzük, hogy olyan egymás után ismétlődő gépies feladatokat ellátó robotok lennénk. Nem kell vagy nem kellene magunkat úgy érezni, mint a gépek, amiket arra programoztak, hogy házasodjanak, sokasodjanak, dolgozzanak. Értelmét nem mindig látni annak, hogy reggel felkelünk, este meg lefekszünk és közben azt számoljuk, hogy hány gyerekünk van, meg azoknak hány gyereke van és mi van éppen velük, ha éppen nem a költségeinken és bevételeinken rágódunk. Pénz és gyerek, mint ha csak erre lenne leegyszerűsítve az emberi élet a hétköznapokban. Ezért szükségünk van egy helyre, ahová kiléphetünk a „mókuskerékből”, akár csak egy kabin az erdő közepén, egy fatüzelésű kályhával. Mindenkinek kell egy kabin, egy kabin, ami lehet bárhol, épülhet bármiből és lehet benne bármi. Csak találjuk meg benne azt, amit a hétköznapokban a pénz és a család stresszes világában valahol útközben elhagyunk. Az otthon fontos, az otthon biztonsága emberi létszükséglet. Ettől még a kabinizmus nem arról szól, hogy elmenekülünk a világ elől, hanem éppen ellenkezőleg. Abban segít, hogy minél tovább és minél jobban tudjunk küzdeni, ami igazán fontos számunkra. Mindazért és mindazokért, amiért és akikért reggel felkelünk és este lefekszünk.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Vettünk már részt értékbecslésen akár vevőként, eladóként, bérlőként? Mint egy ingatlanértékesítő, megjön, körbefotóz mindent először. Kezdi a házzal, a környezetével, utcaképpel, majd az egész házról külső és belső képeket készít, minden szögből. Ezután körbefotózza a lakást is, mint ha hirdetni szeretné. Az első meglepetés akkor érheti a szemlélődőt, amikor a mérőórákat is fotózni kezdi. Ebből tudja majd az értékbecslő, hogy milyen szolgáltatások vannak a házban, a lakásban. Meg azt is tudni fogja, hogy hol vannak az órák. Ezek rizikófaktort is jelentenek, akár későbbi tartozásfelhalmozás/szolgáltatás kikapcsolás miatt is jobb tudni, hogy egy lakásnál milyen rezsitartozásokkal lehet számolni. Ha mindent lefotózott, akkor alaprajzot készít, ha nem kap készen egyet. Ebben is nagyon hasonlít egy ingatlanértékesítőre. Mér, méricskél, skiccet készít. Ezen kívül kér másolatot az energetikai tanúsítványból is.
Majd jönnek a szokásos kérdések, hogy a ház mikor épült, mikor lett felújítva – ha ez kérdés lehet – illetve a lakásról is szintén megkérdezi, hogy mikor volt utoljára felújítva. A felújítás itt most egy nagyon általános fogalom, mert az a fontos számára, hogy aktuális életszínvonala a lakásnak körülbelül mikorra vezethető vissza. Több lakást ugyanis csak szinten tartanak, festegetik, kipfozzák, de valódi, minden értelemben nem tekinhetőek felújítottnak. Vannak olyan 10 éve felújított lakások, amik még ma is elmennének „frissen felújítottnak”, mások meg már akkor elavultak voltak, amikor felújították őket.
A magyar otthonok többsége meg nem korszerű és ezt tudják az értékbecslők is, pont ezért kíváncsiskodnak
Még a hozzáállásból is tud információkhoz jutni az értékbecslő. Ártatlan kérdések ezek, ahol kiderülhet, hogy az ingatlan tulajdonosa (eladó) vagy a leendő tulajdonosa (vevő) mennyire tervezi az ingatlana korszerűsítését, mennyire van tisztában annak esetleges műszaki hiányosságaival. Érdekes azt látni és hallani, amikor akár a vevő akár az eladó mindent úgy ad elő az értékbecslőnek, mint ha a lakás 100%-os állapotban lenne, pedig nincs abban. Ezt az értékbecslő levágja, nem mondja ki, csendben tudomásul veszi. De nem burkolódzik a csendbe, mert egy kérdést szintén mindig feltesz a végén. Fotózott, mért, rajzolt, energetikai tanúsítványt kapott, de kérni fogja társasházi lakásnál a társasházi alapító okirat másolatát is. Ebből lehet további kockázati tényezőket megtudni, például azt, hogy van-e a társasházi tulajdonosoknak elővásárlási joguk, esetleg azt, hogy milyen jogszerű lakáshasznosítási tiltások/korlátozások vannak a társasházban.
Ne felejtsük el sosem, hogy az ingatlan értékét befolyásolja az, hogy mire és hogyan hasznosítható, még akkor is, ha azt nem hasznosításra vásárolják, hanem saját otthonnak
Egyik manapság divatos ilyen tiltás az egyéb szálláshely-szolgáltatás (AirBnB) tiltása. De van olyan is, amikor irodáknak kiadott lakások közös költsége a duplája a többi lakáshoz képest. De olyan ház is van, ahol minden albérlet után a tulajdonosoknak plusz közös költséget kell fizetni, mert úgy döntött a társasház. Ezek után az értékbecslő udvariasan megköszöni a türelmet és az időt, elköszön és elmegy.
Hogy mikor találkozhatunk vevőként, eladóként, bérlőként értékbecslővel?
Olyan adásvételeknél, ahol a vevő hitelre vásáról. Ha az eladó vevője hiteles, akkor a bank értékbecslést fog kérni. Ha a lakás közben ki van adva, akkor bérlőként nem csak a leendő új tulajdonossal találkozunk akár többször is, hanem minimum egy értékbecslővel is. Így eljutottunk a mai témánkhoz, mert aki eddig elolvasta, az mindent tudhat hogyan történik az értékbecslés külső szemmel nézve. Viszont milyen érdekes, hogy mindig csak a bank kér értékbecslést. Vannak kivételek, de sem a vevők sem az eladók nem értékbecslések alapján áraznak és hoznak döntéseket, nem is ilyen hivatalos és akár szakmainak is tekinthető iratok alapján alkudoznának.
Nem furcsa ez?
Főleg azért, mert a bank értékbecslése rendre alacsonyabb árat fog mutatni, mint az adásvételi szerződésben szereplő ár.
A bank számító és direkt értékelteti alul az ingatlant, vagy a vevők és az eladók közös megegyezésével, a piaci árral valami nincs rendben?
A magyar lakáspiac a kényszerdöntések piaca. Nem kedveli a versenyt, nem is igazán tolerálja az (ár)versenyt. Ezt úgy éri el, hogy alapvetőleg a lakásárakat a kínálat, az eladók határozzák meg. Legyen új vagy használt az ingatlan, a lakáspiacon a kereslet elfogadni tudja az árakat kényszerből, valós hatást nem tudnak gyakorolni a vevők az eladókra. Az árak és főleg a növekvő vagy már magas árak motiválják az eladókat és az ő döntéseiket. Azért lépnek piacra, azért döntenek az eladás mellett, mert úgy érzik azon az áron tudnak eladni, amin akarnak. Az eladó ingatlan értéke és ára itt másodlagos, nem is biztos, hogy érdekli őket egyáltalán. Egy új társasházat építő sem fixálja a bevételeit előre, hanem folyamatosan újratervezi és inkább kivár, hogy minél magasabb áron értékesítsen minden egyes épülő lakását. A használt lakások piacán is milyen tipikus jelenség az, hogy az eladó valamilyen indokkal meghatároz egy árat, hogy ő „ennyiért hajlandó eladni”. Az nem baj, hogy sem az új lakásoknak sem a használt lakásoknak értékbecslése az eladók részéről nem tekinthető szakmainak.
A használt lakások piacán az is gyakori, hogy az elvárt árat az alapján határozzák meg, hogy az eladónak mennyi pénzre van szüksége, hogy az eladás után másik ingatlant vásárolhasson
Megnézi mennyi pénze van. Megnézi mennyi kell még a következő „projekthez” és akkor belövi az ingatlana árát. A lakáspiac keresletét igazából nyomás alatt tartja a kínálat, már azzal, hogy állandóan túlkínálatos és azzal is, hogy a magyar lakóingatlanok nem igazán homogének, nagyon-nagyon különbözőek tudnak lenni, így nehezen összehasonlíthatóak is. Ez a „majdnem” olyan mint az enyém, olyan mint a német törpespicc és a magyar agár is kutya, de még „majdnem” sem ugyan olyanok.
A vevők igen szorult helyzetben vannak, amikor alaposan meg akarják tervezni a döntéseiket
Adatokból szeretnének információkhoz jutni, de legtöbbször dezinformáltak, beszéltünk erről a Lakásárak ellentmondásai című írásunkban, még 2017 júniusában. Kényszerhelyzetben a többség rossz döntéseket tud csak hozni. A vevők nem kérnek és nem is igazán kérhetnek értékbecslést, mert az eladók elzavarnák őket, inkább keresnének olyan vevőt, aki elfogadja azt az árat, amit nagyjából elvárnak. Ezért van az is, hogy sokszor hiú ábránd azt gondolni, hogy ha nincsenek vevők, akkor az eladó mindenképpen komolyan árat csökkent. Csak akkor, ha kényszerből, muszájból el kell adnia. Máskülönben ezért olyan magas árról indul a hirdetés, amilyen magasról csak tud. Ha nincs nyomás alatt az eladó, akkor lehet kilép, nem adja el. Használt lakásoknál gyakori az is, hogy ha adott állapotban nem kelendő, úgy gondolják, hogy kipofozva még többért eladható lesz. Vagy bejön vagy nem.
Értékbecslőt nem vesznek igénybe az eladók az értékesítés ideje alatt
Az eladók egyébként sem tűrik az olyan kritikát, ami az ingatlanuk értékét vagy árát érintik.
Vevőként még mindenki igen kritikus, eladóként meg még önkritikát sem tud gyakorolni, nemhogy értékbecslést kérni az eladó ingatlanára. Ez az az a kockázat – a döntés szabadsága – amiért a bankok és a velük dolgozó értékbecslők teljesen másképpen árazhatnak be egy új vagy használt ingatlant, mint maguk az eladók és a vevők.
Minden kockázatot a vevő visel
Ha túlfizet egy ingatlant – márpedig a magyar lakáspiacon az ingatlanok többségét mindig túlfizetik – csak abban reménykedhet vevőként, hogy amikor ő lesz eladó, mindenképpen magasabb áron tud eladni, mint amennyiért vásárolta. De ez csak remény. Egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy egy ingatlant mindig magasabb áron tudunk eladni. Ezért lenne jó, ha például kötelező értékbecslés lenne minden ingatlan esetében legalább 5 évente. Hogy legyen időközönként egy szakmai visszajelzése az ingatlan tulajdonosának (és a banknak) is, hogy mennyit is ér az az ingatlan valójában. (Megjegyzés: Ehhez szükség lenne a magyar ingatlan értékbecslés teljesen új alapokra helyezésére képzés és szabályozás tekintetében egyaránt)
Tudja ezt jól a bank is. Tudják ezt jól az értékbecslők is. Lehet azzal magyarázkodni, hogy a vevők és az eladók közös megegyezésén alapul az adásvételi ár. Lehet, de minél inkább rossz és hibás döntés ez, annál inkább kiszolgáltatják magukat a vevők ennek.
A bank nem fog meghiúsítani adásvételt, mert a vevő, az aki a hitelt felveszi, túlfizet, akár évekre vagy még egy évtizedre is egy ingatlant. Nem az ő felelőssége, az a vevőé. Az eladót (beruházót sem egy új építésű lakás esetében) sem érdekli, hogy a vevő bajba kerülhet, hiszen nem csak felélheti a tartalékait (plusz kockázat), de még olyan adósságba is verheti magát, amire az ingatlanfedezet nem nyújt neki majd később megoldást.
Ez a magyar lakáspiac
Mindenki ott használja ki a vevőket, ahol és ahogy csak tudja. Pedig ez elkerülhető lehetne, ha csak és kizárólag szakmai és független értékbecslés alapján lehetne adásvételi szerződéseket kötni, vagy ha legalább figyelembe kellene azt venni, mert az etikátlan árazás etikátlan lakáspiacot szül csak. Energetikai tanúsítvány nélkül nincs adásvételi szerződés ma Magyarországon, de értékbecslés nélküli igen.
A szabad lakáspiac viszont nem működik. A hagyományos önszabályozó (kereslet-kínálat) rendszer a lakáspiacon szintén nem működik. Az eladók nem piacpártiak. A lakáspiac kudarcot vall, ami megnehezíti a lakáshitelezést, a bankok, és a lakáshitelesek, a vevők helyzetét, de még az eladók is veszítenek, mert jóval kevesebben tudnak eladni Magyarországon egy évben, mint ahányan szeretnének.
Jó, hangsúlyozzuk mindenkinek jó döntéseket megalapozó információkból pedig lényegesen kevesebb jut el hozzánk. A bank értékbecslése eljut, de nem foglalkozunk vele, mert a bank csak addig fontos számunkra, ameddig kölcsönkérünk tőle. A döntéshozók (vevők és eladók) szabad akarata eldönteni, hogy a döntéselőkészítés (adásvétel) előtt mit mérlegelnek. A szabad akarat, ahogy a szabad piac is, kudarcot vall a magyar lakáspiacon. Kezelhetetlen és beárazhatatlan kockázatokat hordoz, kódolja magában az újra ismétlődő lakáspiaci és hitelválságokat. Lehetne anticiklikus a magyar lakáspiac, lehetne, mert akkor az eladók is kiszámíthatóbb kereslettel találkozhatnának és nem kellene azon aggódniuk, hogy ha „ma nem tudnak eladni, akkor már holnap nem is fognak”.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Az ingatlanpiacon van egy mérőszám, ami legalább olyan ellentmondásos, mint a gazdaságban a GDP. Közismert róla, hogy nem tökéletes, de nincs nála egyelőre jobb kifejező és összehasonlító szám. Az ingatlanpiacon a négyzetméter árakról szintén tudható, hogy nem igazán fejezi ki azt, amire használják. Legyen valaki eladó vagy vevő, négyzetméter árban fog gondolkodni. Így hasonlítja össze az eladó ingatlanokat, ha hirdetni akarja a sajátját, vagy éppen vásárolni.
A négyzetméter árak problémája sok félreértésre adhat okot
Vannak jelenségek, amiket elfogadunk ugyan az eladó otthonok piacán, anélkül, hogy értenénk, vagy ésszerű magyarázatot tudnánk rá adni.
Ilyen az az összefüggés, hogy minél kisebb egy lakóingatlan, annál drágább a négyzetméter ára.
Semmi racionális érv nem szól amellett, hogy a kislakások négyzetméter ára miért kell, hogy magasabb legyen ugyan abban a házban, ugyan olyan (élet)minőségi és (élet)színvonalbeli adottságok mellett. Ha csak és kizárólag négyzetméter ár alapján próbálunk meg következtetéseket levonni egy eladó otthonról, kiderül hogy semmi értelme nincs.
A kislakások nem jobbak semmiben, csak egyszerűen drágább a négyzetméter áruk.
- Ez okozhat olyan paradoxon helyzeteket, hogy általában az tud olcsóbban lakást vásárolni, aki minél nagyobb ingatlant vesz, mert valójában egyre több teret kap a pénzéért négyzetméterben és árban egyaránt.
- A kisméretű otthonok a legolcsóbbak abszolút értékben (teljes vételár), de közben ők tudnak a legdrágábbak lenni relatíve (négyzetméter ár). Minél kevesebb pénzünk van, annál magasabb négyzetméter árat kell megfizetnünk vevőként.
Ezt lehet nevezni egy íratlan szabálynak, amit elfogadunk vevőként és eladóként is.
Ez az oka annak is, hogy a társasházi lakások piacán jellemzőek a kisméretű otthonok
Ha új a ház, akkor a fejlesztőnek/beruházónak egy négyeztméterre vetített bevétele jelentősen több tud lenni, ha felaprózza kisebb lakásokra a társasházat. Nehéz eldönteni, hogy az új építésű kislakások magas aránya piaci igény vagy üzleti érdek. Az egész magyar társasházi lakások piaca a kisméretű ingatlanok felé van eltolódva.
A nagyobb otthonok tulajdonosai a négyzetméter árak vesztesei ilyen értelemben. Nekik le kell nyelni azt a békát, hogy hiába kétszer vagy háromszor nagyobb az ő ingatlanuk, nem fog kétszer vagy háromszor annyit érni a vevőknek, mint egy fele vagy harmad akkora eladó lakás.
Ez a helyzet, ahogy már említettük, komoly félreértésekre adhat okot:
- Eladóként is egyre könnyebb fölé áraznunk (fejben) az eladó ingatlanunkat minél inkább eltér az átlagos mérettől.
- Magyarországon a statisztikákban általában 50-60 nm közötti eladott ingatlanok négyzetmétára a „piaci” négyzetméter ár.
Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy ha 50-60 nm-nél kisebb eladó otthont akarunk venni vagy eladni, akkor valószínűleg ott ettől magasabb négyzetméter árral kell számolnunk, ha pedig ennél nagyobb otthon tulajdonosai vagyunk vagy vevői szeretnénk lenni, akkor pedig alacsonyabbal.
Ez most egy durva és nyers általánosítás, de jól kifejezi azt azt összeférhetetlenséget akár az új és akár a használt ingatlanok piacán, ahol vannak társasházi lakások és vannak önálló telekkel rendelkező családi/kertes házak. Az átlag négyzetméter árak, amikkel leggyakrabban találkozni lehet vevőkénét és eladóként, leginkább 50-60 nm közötti használt társasházi lakásokra vonatkoznak. De még az új építésű társasházi lakások átlagos négyzetméter ára is 50 nm körüli lakások négyzetméter áraira értelmezhető.
A családi házak eladói és vevői ezekkel nem nagyon tudnak mit kezdeni
Azt tudják csak, hogy a magyar lakáspiacon a családi házak sosem tartoztak a legdrágább négyzetméter árú lakóingatlanok közé. Ennek az ingatlannak van a lenagyobb presztízse Magyarországon, státuszszimbólumnak is tekinthető, az önállóság, a szabadság és a független élet igazi jelképei. Az áruk mégis inkább a legalacsonyabb négyzetméter árban, mert egy jóval nagyobb életteret kell megvenni és kifizetni, amiért már abszolút értékben adott környéken/városban/településen viszont már vastagabb pénztárcát kíván meg.
Ezt is elfogadtuk, ebben is van egyfajta íratlan egyetértés az eladó ingatlanok piacán. Amiről eddig beszéltünk, az teljesen közismert, évtizedek óta változatlan.
Egy dolog az utóbbi néhány évben viszont borzolja a kedélyeket
A társasházi lakások piacán szintén íratlan szabály, hogy a téglaépítésű lakások négyzetméter ára mindig és szinte minden körülmények között magasabb volt adott városban/környéken, mint az ott eladó panellakások négyzetméter ára.
A panellakások alacsonyabb négyzetméter árára nincsenek objektív csak és kizárólag szubjektív magyarázatok. Ez az az a szubjektív értékítélet, ami kezdi elveszíteni a jelentőségét és a szemléletváltás elkezdte elmosni a határokat árban egy tégla- és egy panellakás között.
Egyre inkább afelé halad az eladó ingatlanok piaca, hogy vannak a társasházi lakások és a nem társasházi lakások. Egy társasházban már nem feltétlenül keressük a téglát és értékeljük azt többre. Ez bántja a téglalakások tulajdonosait, de még a vevőit is. A panellakások tulajdonosait nem zavarja, mert eddig sem értették igazán, hogy egy panellakás miért lenne alacsonyabb életszínvonalú és minőségű, mint egy téglalakás.
A panellakások potenciális vásárlói viszont határozottan érthetetlennek tartják a tégla- és panellakások árának kiegyenlítődését
Itt viszont már van egy racionális magyarázat:
Abszolút értékben a panellakások jelentették Magyarországon hosszú évtizedekig a legolcsóbb, a leginkább elérhető saját otthont. Elérhető volt árban és az árához képest még nagyobb is volt, mint egy ugyan olyan árú téglalakás. Gyerekkel és gyerek nélkül is olyan első lakás tudott lenni, ami elérhető cél volt.
Ez az utóbbi pár évben elég gyorsan megváltozott. Ma már a panellakások nem feltétlenül olcsóbbak négyzetméter árban és nem feltétlenül nagyobbak adott árkategóriában sem. Reménykednek még a használt lakások piacán, hogy talán majd pont a panellakások érzik meg először a változást a lakásárakban, talán majd pont ők fognak először leértékelődni később, hogy újra annyival olcsóbbak legyenek és annyival nagyobbak is adott áron, mint régen. Az elmúlt években a panellakások árai jóval gyorsabban nőttek, mint a téglalakások árai, mind négyzetméter árban, mind pedig abszolút értékben, adásvételi árakat nézve is. Valahol már alig van különbség, máshol már nincs is, néha még az is megesik, hogy a panellakások négyzetméter árai már a téglalakások árai felett vannak.
Könnyedén az is előfordulhat, hogy társasházi lakások kategóriáját idővel már nem lesz értelme külön téglára és külön panelre bontani
Társadalmi igény van az átlagáraknál (jelentősen) olcsóbb otthonokra. Ez kétségkívül tetten érhető a panellakások árai körüli nyilvános vitában. De lehet, hogy erre már nem a panellakások jelentik a megoldást a jövőben. Évtizedekig ők voltak a legolcsóbb otthonok minden értelemben, előfordulhat, hogy ennek a korszaknak hamarosan vége. Nem biztos, hogy van visszaút és az sem biztos, hogy az volt a normális, amikor a panellakások négyzetméter ára a téglalakások alatt volt.
Űrt hagynak viszont maguk után a dráguló és egyre drágább panellakások. Egy olyan űrt, amit még egyelőre nem tud betölteni semmilyen más otthon típus.
Az világos, hogy az újlakáspiac sem a négyzetméter áraival sem pedig üzleti érdekeivel ezt azt űrt nem tudja és nem is akarja betölteni. Ettől függetlenül a kérdést nem lehet lezártnak tekinteni és annyit mondani, hogy akinek drága egy panellakás is, az éljen albérletben vagy önkormányzati bérlakásban. Ez nem válasz, ez inkább csak olaj a tűzre.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Vannak dolgok, amik alig változnak. Ugyan az a folyó és ugyan azok a lábak, amik mindig belelépnek. A lábak tulajdonosai változnak, a folyó nem. Most legyen itt egy elképzelt beszélgetés, ami egy valóságos és megtörtént párbeszéden alapul. Szóljon mindazokhoz, akik már beleléptek abba a bizonyos folyóba és azokhoz is, akik tervezgetik, de még azokhoz is, akiknek véleményük van a magyar ingatlanhirdetési oldalakról, de egyik oldal sem a barátjuk. Mert azt mindenki gyorsan megtanulja, amikor felnő, hogy az embernek vagy véleménye van, vagy barátai.
- Láb a folyóban: Elindult az új ingatlanhirdetési oldalunk, szívesen látjuk újítási ötleteinkkel, nézőpontunkkal. Ingatlanosoknak különösen megéri, mert ingyenes és kötelezettség mentes az oldal, ahol csak az ingatlanpiac szereplői vannak jelen. Regisztráljon, megéri!
- Fej a testen: Amit eddig tudok, hogy a hazai piac nem bír el egynél több hirdetési oldalt. Próbálkoztak és próbálkoznak kicsiben és nagyban is sokan. A vezető hirdetési oldallal senki nem tudta eddig felvenni a versenyt sem üzleti modellben sem pedig ismertségben. Ma is ugyanúgy aktuális ez a kérdés.
„A lakáshirdetésnek nem az a lényege, hogy minél több helyen legyen elérhető, hanem csak ott, ahol valóban keresik.” – Ingatlan dotkom, 2016. január 7. „De nem csak az ingatlan- és hitelközvetítő brandek küzdenek egymással, hanem a két ingatlanhirdetési oldal is. Bár a számok alapján azt mondhatnánk, hogy nem is igazi versenyről van szó.”- Brand trend az ingatlanpiacon, 2017. június 9.
"Elindult az új ingatlanhirdetési oldalunk..."
- Láb a folyóban: Egyet értek vele, lesz oldal ami feljön és lesz, ami lemegy. Viszont még én észrevettem hogy hiába van sok pénz egy oldal háta mögött, ha valahogy nem emberi, nem személyes stb. Erre mindig figyeltem és figyelni fogok. Amúgy nálunk jelenleg az ár stabil lesz, mert ingyen csináljuk:-).
- Fej a testen: Minden oldal ingyenes először. Tényleg. Mindegyik így kezdte, még a vezető hirdetési oldal is :)
- Láb a folyóban: Jó, de az azért elég erős, amit csinál a vezető hirdetési oldal. Amíg én vezetem az új hirdetési oldalt, sosem megy végbe az, ami a többinél. Kreditezés a hirdetések kiemelésére is ki fog maradni, nem mlm-zek:-) Kép nélkül eladni valamit az szinte lehetetlen az ingatlanpiacon. Mondjuk nem rossz az ötlet 1 képpel hirdetni, bár szerintem az sem jobb, inkább átlátszó miért van:-)
"...ingyen csináljuk"
- Fej a testen: Azt látom, hogy ezen az új hirdetési oldalon is van kiemelt hirdetés. Teljesen mindegy, hogy milyen formában és mennyit kell érte fizetni, de minden oldal ezt csinálja, az összes hirdetési oldal. Plusz pénzt kér azért, hogy a hirdetés könnyebben észrevehető legyen. Egyik megoldás sem tisztességesebb a másiknál, mert a vevők és a bérlők sem azokat a lakásokat látják, amik tényleg jók árban és minőségben, hanem azt látják, amiért többet fizetnek a hirdetők. Azt látom, hogy ez az új hirdetési oldal is ebbe az irányba indult el. Ez is tipikus minden oldalnál, de közben mind a vezető hirdetési oldalt másolja. Pénzt akarnak csinálni a hirdetésből és nem kiszolgálni a vevőket, bérlőket. Aki először veszi tényleg komolyan a vevőket és a bérlőket, az fogja csak tudni megszorongatni a vezető hirdetési oldalt. Egyébként klónok maradnak. A hirdetési oldalak mind a hirdetőkre koncentrálnak. Ez a baj, ez egy nagyon nagyon rossz üzleti modell.
- Láb a folyóban: Igen, valahogy persze előbb vagy utóbb mindenki szeretne belőle megélni, csak az nem mindegy, hogyan és mennyiért. Én szeretném, ha pl. 10 milla alatti hirdetések teljesen ingyenesek lennének, 20 milla alattiak is kedvezményes legyen stb. De egyenlőre amúgy nem játszik, mert minden hirdetés ingyen van :-) -
"...előbb vagy utóbb mindenki szeretne belőle megélni..."
- Fej a testen: Kedves Új hirdetési oldal! A vezető hirdetési oldalon is ingyenes a hirdetés képekkel eladó hirdetésnél 12 millióig, kiadónál 100 ezer forintig. Csak akkor fog az új hirdetési oldal labdába rúgni, ha a vevők és a bérlők komolyan veszik. Azért hirdet mindenki a vezető hirdetési oldalnál, mert ott keresnek a vevők és a bérlők. Ha ezt az új hirdetési oldal sem veszi számításba - mint eddig egyik új hirdetési oldal sem tette - akkor az idejüket pazarolják csak. Higgye el, ha az új hirdetési oldal érdekes a vevők és bérlők szemében, akkor lesz érdekes a hirdetők szemében is. Fordítva ez már nem igaz. Hiába vonz majd be hirdetőket, olyan hirdetésekkel, amik mind a vezető hirdetési oldalon is rajta vannak, a vevőket és a bérlőket a klón oldal és klón hirdetések nem fogják érdekelni. Emiatt pénzt sem tudnak csinálni az új oldalból, mert a hirdetők azért fizetnek olyan sokat a vezető hirdetési oldalnak, mert ott el tudnak vagy ki tudnak adni ingatlanokat. A többi oldal meg azért nem rentábilis, mert ott a hirdetők nem tudnak pénzt csinálni az eladó és kiadó hirdetésekből. Az nem üzleti koncepció, hogy olcsóbb akar lenni a vezető hirdetési oldanál. Jobbnak kell nála lenni. Ez az olcsóbb akarok lenni koncepció minden egyes próbálkozást kicsinált eddig. Óriási összegeket el tudtak égetni hirdetési oldalak mögött, csak azzal, hogy olcsóbbak akartak lenni, eredmények nélkül. A vezető hirdetési oldalnál senki nem tud olcsóbb lenni, aki versenyképes akar lenni. Jobb tud lenni, de olcsóbb nem. Ne is higgyen benne. Teljesen felesleges. Paradigmaváltással fel lehet forgatni a hirdetési piacot. Megbukott koncepciókkal viszont nem. Ezt tudja a vezető hirdetési odal is és tudják a hirdetők is, de még a vevők és a bérlők is tudják tudat alatt.
"Paradigmaváltással fel lehet forgatni a hirdetési piacot. Megbukott koncepciókkal viszont nem."
- Láb a folyóban: Köszönöm az észrevételt, az ötleteket, meglátásokat, de azért regisztráljon az új ingyenes hirdetési oldalon. Ingatlanosoknak különösen megéri, mert ingyenes és kötelezettség mentes az oldal, ahol csak az ingatlanpiac szereplői vannak jelen.
- Fej a testen: Szívesen.
"A vezető hirdetési oldalnál senki nem tud olcsóbb lenni, aki versenyképes akar lenni. Jobb tud lenni, de olcsóbb nem."
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Nehezen elérhetőek a hirdetők? Ismerős helyzet? Hiába hívjuk, nem veszi fel. Írunk üzenetet, akár sms-ben, akár emailben, vagy csak a hirdetési oldalon keresztül, de nincs semmi visszajelzés. Esetleg több nappal később egyszer csak a semmiből megcsörren a telefon és visszahív minket a hirdető. Az is ismerős, hogy össze-vissza telefonálunk és a végén már azt sem tudjuk kivel beszéltünk és kivel nem? Összekeverednek bennünk a lakások képei, címek, minden. Tiszta káosz tud lenni a fejünkben.
Ez befolyásolhatja egy ingatlan eladását és kiadását?
Sokszor nem az lassítja az értékesítést – beleértve az adásvételt és bérbe adást - hogy a hirdetőket körülményes elérni. Leginkább az az alapvető probléma, hogy nagyon különböző embereknek kell egymással kommunikálni. A kommunikáció meg nem mindenki erőssége. Emberek vagyunk és hiába beszélünk akár egy nyelvet, ettől még nem mindig értjük meg mit akar a másik tőlünk. Mindeközben az emberi tényező megkerülhetetlen, ha eladó, ha kiadó ingatlanról beszélünk. Ezek az emberi kapcsolatok kétoldalúak, legalábbis sikeres adásvétel és lakásbérleti szerződéshez ez a minimum. Ha egyoldalú, tehát, nem érjük el a hirdetőt és nem is jelentkezik, sem egy napon belül, de még egy héten belül sem, akkor nem biztos, hogy tovább érdemes vele keresni a kapcsolatot. Ezt nehéz megállni, amikor tetszik nekünk az az ingatlan, amit hirdet. Valami megfogott minket benne, vannak még kérdéseink és persze meg is szeretnénk nézni, de a hirdető nem elérhető. Ezen túl kell tudni lépni. Lehet a hirdetés kamu. Ez főleg akkor lehet igen valószínű, ha „túl szép, hogy igaz legyen” a hirdetés, mert akkor általában az nem is igaz. Olcsó és szép lakások nincsenek, sem az eladó sem a kiadó ingatlanok piacán. Helyesbítenénk, vannak ilyen hirdetések, de nincs mögöttük valódi ingatlan. Most koncentráljunk inkább azokra a hirdetésekre és hirdetőkre, akik visszahívnak és visszaírnak nekünk és kiépül az a bizonyos kétoldalú kapcsolat, ami ahhoz kell, hogy a végén abból adásvételi vagy lakásbérleti szerződést kössünk.
Egyik gyakori probléma az emberi lustaság
Nem mentjük el a korábban már hívott számokat. Ha visszahívnak minket és fogalmunk sincs, hogy miért, melyik lakás hirdetője keres minket, na az lassítja a kétoldalú kapcsolatteremtést. Igenis mentsünk el minden számot, amit hívtunk. Rendeljünk hozzá olyan nevet, amiből biztosan tudjuk később, hogy melyik hirdetésről van szó. A hirdetett ingatlan címe (ha van), az mindig jól jön, akár valami vicces névvel, mert volt valami fura a képen, a leírásban, bármi, amiről csak és kizárólag az adott lakás jut majd az eszünkbe. A hirdetés számát/azonosítóját is elmenthetjük, hogy tudjunk rá azonnal hivatkozni - az mindig jó, ha nincs jobb ötletünk. Közben az sem árt, ha listát vezetünk a számunkra érdekes hirdetésekről és állandóan frissítjük azokat.
Egyszóval legyünk felkészülve
Felkészülve arra, hogy a hirdető visszahív minket. Ha felkészületlenek maradunk, akkor megint ott vagyunk, hogy megy a tanakodás, hogy ez az a „földszinti” lakás, majd jön a hirdetői válasz, hogy "nem, ez a harmadikon van". Majd kontrázunk és mentjük a menthetőt azzal, hogy "már tudom, ez a teljesen berendezett lakás, ugye?". Majd a hirdető mondja, hogy "nem, ez teljesen üres".
Szóval, ha nem muszáj, komplett hülyét ne csináljunk magunkból érdeklődőként.
Az a tapasztalat, hogy az érdeklődők többsége csak telefonál, csak telefonál és nincs arra felkészülve, mi lesz akkor, ha nem veszik fel. Csak bosszankodunk, morgolódunk ahelyett, hogy már eleve előre elmentenénk a számot, mielőtt felhívnánk. Szépen felkészülünk és nem csak úgy telefonálunk, amikor éppen meglátjuk a neten a hirdetést. Az sem segít ezen, amikor a számokat csak simán betesszük a híváslistába, majd amikor van egy szabad pár percünk, akkor elkezdjük gépként hívni őket. Olyan szöveggel, hogy „most nincs előttem a hirdetés, mert este/reggel/tegnap láttam, vagy nem is láttam, csak mondták, hogy hívjam fel”, és így tovább, kiegészítve azzal, hogy „tudja már annyi emberrel beszéltem és annyi hirdetést néztem, hogy nem emlékszem pont az önére”, mert megint az fog kiderülni, hogy fogalmunk sincs milyen hirdetésre telefonálunk.
Mulatságos vagy tragikomikus élethelyzet, amikor egy hirdetésre valaki úgy jelentkezik, hogy leplezve a „tudatlanságát”, azt, hogy fogalma sincs milyen hirdetéshez tartozó számot hív, csak felírta, hogy fel kell hívnom: „Tudna mondani nekem valamit a lakásról?” - mintha 1998-ban lennénk és egy kétsoros Expressz újsághirdetésre jelentkezhetnénk. A hirdető meg lányos zavarában annyit tud kérdezni tőlünk, hogy „Látta a hirdetést? A képek és a leírás alapján mi lenne pontosan a kérdése, mire kíváncsi?”. Érdeklődőként, meg jobb esetben a képekre talán még vissza tudunk emlékezni nagy nehezen, de a hirdetési szöveg már kevés érdeklődőben hagy maradandó élményt, pedig lehetnek benne fontos információk, amikről teljesen feleslegesen fogunk telefonban érdeklődni.
Láthatjuk, hogy tényleg mindegy felveszi vagy nem veszi fel a hirdető azonnal már az első híváskor a telefont. Érdekődőként nekünk az a dolgunk, hogy legyünk mindenre felkészültek. Ha nem veszik fel és később visszahívnak, akkor arra. Ha azonnal felveszik, akkor meg arra. A mai mobil világban bárki lehet olyan helyzetben, hogy nem tudja fogadni a hívásunkat. Nekünk sem kell akkor felvenni, amikor nem tudunk normálisan beszélni.
Egyik legfontosabb érdeklődői tulajdonság az, hogy tudjunk odafigyelni a hirdetőre.
Ha felületesek vagyunk, totálisan figyelmetlenek, nem csak a hirdető idejét fogjuk rabolni, de még a sajátunkat is pazaroljuk. Könnyű ezt mondani, mondják most sokan, akik ezt olvassák. Kioktatás! Még, hogy az érdeklődő készüljön fel a kapcsolatteremtésre, legyen tudatos és rendszerezze a kiválasztott hirdetéseket, „tanulja” meg őket, legyen tisztában mindig mindennel, hogy milyen ingatlan ügyében és kivel beszél. Micsoda képtelenség már ez! Milyen abszurd elvárás!
Ekkora ökörséget is ritkán olvasni
Ritkán bizony. Azt gondoljuk ugyanis teljesen tévesen, hogy ügyfélként nekünk mindent szabad és örüljön egyáltalán a hirdető, hogy megkeressük. Neki az a dolga, sőt a kötelessége, hogy ha nekünk akármilyen hiányos és felületes is az ismeretünk az ő hirdetéséről, bizony-bizony magyarázzon, meséljen, kaparjon és teperjen, járjon a kedvünkbe és nyalja fényesre a valagunkat.
Ez az én vagyok az ügyfél mentalitás az ingatlanpiacon nem úgy működik, mint a kereskedelemben vagy a vendéglátásban.
1. Furán veszi ki magát, de a hirdetésre jelentkező még nem ügyfél az eladó és kiadó ingatlanok piacán.
2. Ahhoz, hogy egy érdeklődőből ügyfél legyen, ahhoz az érdeklődőnek is tennie kell.
3. Ha a hirdető őt csak érdeklődőnek tartja - abból is komolytalannak - akkor megint nem beszélhetünk ügyfél-hirdető kapcsolatról.
4. Elég tipikus jelenség az ingatlanpiacon, hogy az érdeklődők magukat nevezik ügyfélnek és nem várják meg, amíg a hirdetők hívják őket így.
Az ügyfél az, aki nem „lakást keres”, hanem, aki vásárol vagy bérel. Aki „lakást keres”, az csak érdeklődő. Azok, akik költik is a pénzüket, szerződést is kötnek, nem csak „keresnek”, na ők az ügyfelek.
Nehéz kommunikálni egymással. Nem nehéz viszont egymást félreérteni, főleg, ha nem figyelünk oda egymásra. Minden ügyfél érdekelődő is, de nem minden érdeklődő ügyfél az ingatlanpiacon. Ezt jó, ha nem felejtjük el, amikor érdeklődőként újra piacra lépnénk és vad call centeresnek képzelnénk magunkat, egy nap alatt akár több tucat számot is felhívva. A nap végére, meg azt sem tudjuk, hogy kivel és miért beszéltünk, nem hogy azt, egyáltalán miről. Másnapra meg amnéziásak leszünk. Aki így viselkedik, az ne várja el, hogy ügyfélnek tekintsék az ingatlanpiacon a hirdetők. Ne legyünk komolytalanok, mert akkor komolytalannak is fognak tartani, olyan aki "csak keres", de "nem talál" semmit az ingatlanpiacon.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Nem kell mindent elhinni, mondják nekünk olyanok, akik közben meg mindent el akarnak velünk hitetni. Emlékszünk még a CSOK körüli felhajtásra? Kicsit olyan érzés volt hallani és látni a híreket róla, mint ha megszületett volna maga a lakáspiaci messiás. Arra emlékeznek még, hogy 40 ezer CSOK-igényléssel számoltak a „szakértők”, köztük a legnagyobb és legbefolyásosabb magyar bank is, mint az OTP? És erre emlékeznek?
Azért az nem kicsi különbség! Sebaj mondták, 2017-ben úgy is úgy nő a lakáspiac – az OTP szerint például 20%-os forgalom-növekedéssel – hogy 40-50 ezer CSOK-igényléssel számoltak 2017-ben. Ma megjelent az első hír erről.
Kerekítve, természetesen felfelé, már elérte a 30 ezret az igénylő családok száma 2017-ben
Rendre és most már egymás után kétszer is durván túlbecsülték a CSOK-igénylések számát a „szakértők”. Lehet azzal takarózni, hogy 2016-hoz képest nőtt 2017-ben az igénylések száma. Lehet, de az már politika és nem lakáspiaci kérdés. Nekünk a lakáspiacon azt kell látnunk, hogy a CSOK túl van értékelve, túl nagyok vele szemben az elvárások. Egyrészt azért, mert az újlakáspiac, vagyis az új építésű társasházi lakások felpörgetésére találták ki. Gondolták 2015 végén csinálnak vele egy kis keresletet, ha már 5%-ra levitték az új társasházi lakások ÁFA-ját. Gondolta néhány naiv politikus egy asztalnál ülve.
Közben meg mi történt a lakáspiacon 2016-ban és 2017-ben?
„A CSOK eddig egyértelműen a használt lakások piacára volt hatással és persze az új családi házak építésére.” – írtuk 2016. április 16-án.
„I. Még július elején arról szóltak a hírek, hogy a használt családi házak piacára akar hatást gyakorolni az állam a CSOK 4.0-val. Akkor több olyan állami hír volt arról, hogy tervezik a CSOK felülvizsgálatát. De július végén és október végén is jöttek a KSH hírei, majd az MNB hírei arról, hogy a használt családi házak piaca gyakorlatilag az új reneszánszukat élik. Ezeknek az állami ösztönzése jelenleg teljesen felesleges lenne.
II. Az újlakáspiac viszont még mindig parányi és a vevők döntő többsége használt lakást és családi házat vásárol vagy saját házat épít. Az új építésű lakások piaca viszont tele van ellentmondásokkal. Az egyik ilyen az 5% ÁFA körüli bizonytalanság. A 15 milliós illtékmentesség szabályának kiterjesztése minden új építésű eladó lakásra rövidtávon tudja kezelni a problémát, hirtelen tudja növelni az érdeklődést.
III. 2018-ban várható a legtöbb új építésű lakás jelenleg. Ezt el is kell tudni adni és közben fizetőképes keresletet kellene teremteni a 2019-ben elkészülő vagy akár csak tervben lévő új lakásokra is. Az biztos, hogy valami történni fog a CSOK-kal, mert nem akkora nagy siker, mint amekkorára számítottak 2015 decemberében történt 10+10 milliós CSOK meghirdetése óta. A használt lakások piaca pörög, főleg a használt családi házak tulajdonosai lélegezhettek fel az elmúlt 1 évben. Az újlakáspiacon meg megy a prüszkölés, a köhögés, krahácsolás.”
Az egész lakáspiaci forgalom, ezen belül az új építésű társasházi lakások forgalma minden várakozást alul múlt. Mi ezt így foglamaztuk meg 2017 áprilisában Az ingatlanpiac sem nő az égig? című írásunkban:
„A) A lakásárak dinamikus növekedése lassítja az országos értékesítés éves növekedését. Ez pedig elsősorban a domináns használt lakások értékesítésének lassulását jelenti.
A látványos növekedésért mindig a használt lakások forgalma a felelős. Ha az nem látványos, akkor az országos értékesítés sem lehet látványos.
Az OTP Bank szerint 2017-ben 6 (igen hat) ezer darab új társasházi lakást fognak építeni, amíg 2018-ban, pedig 8 (igen nyolc) ezer darabot. Nem mindegy milyen jók vagy rosszak a körülmények és ezek a számok reálisak a beruházok, a bankok és az építőipar szempontjából is.
B) Magyarul az új építésű társasházi lakások kínálata sem tud olyan gyorsan bővülni, mint azt sokszor meg kell még hallgatnunk, csak szerencsére már nem az OTP Banktól.
2019 decemberéig látják előre a jövőt a lakásépítők, utána már nem. Ez pedig egyfajta méreg is, ami megbénítja a döntéshozókat és az újlakáspiacot szorongatja. Lassan és módszeresen elszívja az újlakáspiac nagy energiáit ez a bizonytalanság. Ez pedig negatívan hat az egész lakáspiacra is, mert az újlakáspiac bizonytalansága a használt lakások forgalmának lassulásában is mérhető.”
2016-ban a lakáspiaci forgalom elmaradt a várttól, mert a használt lakások adásvétele belassult. Belassult, mert pont azokon a nagyvárosi és budapesti lakáspiacokon fékezett a piac, ahol a csodát várták. 2017-ben ez tovább folytatódott. Ezek a lakáspiaci folyamatok – a lassuló használt ingatlanok piaca és a bizonytalan újlakáspiac – miatt a CSOK-igénylések sem 2016-ban sem 2017-ben meg sem közelítették a várakázoskát. Nem tudták, mert maga a lakáspiac is elmaradt a várakozásoktól. Nőtt-e a forgalom 2017-ben 2016-hoz képest? Persze, hogy nőtt, egy kicsit, pár százalékkal több lesz. Semmi komoly. Ehhez képest örüljünk, hogy CSOK-igénylések jobban nőttek %-ban, mint maga a lakáspiac. Mondhatnánk, hogy mi lenne nélküle.
De van itt még egy fontos dolog, amit a CSOK-kal kapcsolatban érdemes elmondani. Észrevették, hogy az új lakás építésre és vásárlásra igényelt CSOK-kérelmek számáról összevontan beszélnek általában? Tudják miért? Igen, jól sejtik. Az új lakás vásárlására – ami általában új építésű társasházi lakást jelent – kevesebben igényelnek CSOK-ot, mint ahányat új lakás építésére – ami meg új családi házak építését jelenti. Az újlakáspiacnak nem részei ezek az új építésű családi házak, mert azt általában maguknak építik az emberek, nem értékesítési céllal készülnek. De ha külön beszélnének csak új építésű lakásvárárlásra igényelt CSOK-ról, akkor az lenne a legkisebb szám a relációban.
Így néz ki a CSOK igénylések sorrendje:
használt lakóingatlan vásárlás (használt társasházi lakás és családi ház) > új lakóingatlan építése (családi- és ikerház) > új építésű lakóingatlan vásárlás (új építésű társasházi lakás)
Tudják mi az érdekes? Hogy ez mindig így nézett ki:
A magyar lakáspiac alapvető törvénye, hogy az A-terv a használt ingatlan vásárlás. B-terv új családi ház építése és csak C-terv az új építésű társasházi lakás megvásárlása.
Ez így volt 25 éve, 15 éve, 5 éve és ma is így van. Ebben nincs változás és egyelőre úgy néz ki, hogy nagyon komoly erőfeszítéseket kell majd megtenni, hogy ez megváltozzon. Családi házak építésére és a használt ingatlanok adásvételére vesznek fel a családok CSOK-ot és nem új társasházi lakások vásárlására. De a lakáspiaci forgalomban sem számottevő az új társasházi lakások értékesítésének az aránya.
Továbbra is kérdés az, hogy milyen módon próbálják ezt majd befolyásolni és nagyobb kedvet teremteni a családoknak akár már most februárban, hogy a méregdrága új építésű társasházi lakásokat vegyenek maguknak (=a vevők) 2018-ban és 2019-ben is. Ha nem kell a gyerekes családoknak, majd jöhetnek a gyerek nélküli családok. Ha nem kell nekik sem, akkor jöhetnek a szinglik. Ha nekik sem kell, jöhetnek a befektetők. Ha nekik sem kell, jöhetnek a külföldiek. Ha nekik sem kell, akkor úgy járhatnak az újlakások építői, mint azok, akik 2008-tól próbáltak meg új építésű társasházi lakásokat eladni: imádkozhatnak.
Kép: Wienerberger Magyarország
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Talán valamikor 2003-2004 körül hallottuk először azt a szót, hogy hostel. "Belvárosi lakást keresünk hostelnek" – mondták a bérlők. "Nagy legyen, nagyon nagy, minél nagyobb annál jobb" - tették hozzá. De már akkor sem volt ez olyan egyszerű történet. Voltak házak, amik nem foglalkoztak vele, engedték, hogy az ágyak kiadása része legyen a társasház életének.
Igen, a hostel, az igazából ágybérletet jelent, a legolcsóbb szállást. Egy szobában emeletes ágyakkal, közös fürdővel, gyakorlatilag kollégiumi/közösségi életérzés.
Más házak pont emiatt tiltakoztak és külön közgyűlést kellett összehívni egy-egy ilyen bérlő miatt, aki hiába ígért fűt-fát, pl. kamerás biztonsági rendszert, speciális beléptetőt, 24 órás felügyeletet, plusz havi közös költséget és akár a ház kapualjának teljes felújítását, a társasház takarítási költségeinek az átvállalását, akkor sem kértek belőle. Teljes társasházakat erre nem tudtak kibérelni/megvásárolni régen. Kibéreltek általában 200-300 ezer forint havi bérleti díjú belvárosi lakásokat (14-15 évvel ezelőtt) és minden átalakítási költséget vállalva indították be az üzletet. Ha jól ment, akkor kerestek még egy lakást, de teljesen másik házban. Az ilyen üzleti modellnek pont az volt a problémája, hogy minden társasház először bizonytalan terep volt.
Nem lakást volt nehéz találni hostelnek, hanem házat, ahol engedtek ilyet nyitni.
Hostel házak városa nem lett Budapest a köztudatban, pedig vannak hostel házak itt is. Szétaprózva működik ma is sok kisebb hostel is természetesen és továbbra is a legolcsóbb megoldást jelentik, ha szállásról van szó. A versenyképes áruk miatt nem tud kimenni teljesen a divatból. Annyira nincsenek a középpontban, mint az AirBnB. Néha még az is előfordulhat, hogy a kettőt lazán összekeverik és lakáshotelnek nevezik mind a kettőt. Adott esetben egy társasházban is teljesen mindegy a lakók számára, hogy hostel üzemel a házban vagy AirBnB-s lakás. Nekik egyre megy.
Teljesen önálló életet élő üzletről van szó, saját ügyfélkörrel, akiket pont úgy hagynak hidegen az AirBnB-s lakások, ahogy az ilyen lakásokat választókat nem érdekli egy hostel sem.
Sokkal régebbi a hostelek története Magyarországon. Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége honlapjáról valószínűleg kevesebben hallottak, mint a hostel szóról. Olvasható, hogy a rendszerváltással egyidőben már megalakult az érdekvédelmi szövetség. Ezzel is bizonyítva, hogy ez az üzlet Magyarországon jóval hamarabb megvetette a lábát, mint ahogy arról mi vagy adott esetben a többség először hallott. A hostel továbbra is üzlet, jó üzlet, mert a pénztárcabarát szállásból sosincs elég. Az AirBnB-t űzik tűzzel-vassal jelenleg Budapesten. A hostelek ehhez képest csendben elvannak. Az ingatlanhasznosítás egyik formája ez is. Új és régi épületekben egyaránt rentábilis tud lenni. Azt akarjuk ezzel mondani, hogy az AirBnB előtt is és azon túl is van élet. Nem csak albérletpiac és AirBnB-piac van, hanem hostelpiac is. A magyar turizmus szerves része volt az elmúlt 28 évben is. Addig ma még jó kérdés, hogy az AirBnB azzá tud-e majd válni ilyen társadalmi és szakmai megítélés mellett.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Ritkán foglalkozunk egy témával egymás után kétszer, de ma meglepő számok érkeztek a GKI-tól. Már a címében mindenki tudja, hogy mire gondolunk: A vidék menti meg a lakáspiaci fellendülést. A statisztika érdekessége, hogy a lakáspiaci szereplők véleményét és hangulatát tükrözi elsősorban. Nem akarjuk megismételni azt, ami benne van, mindenki olvassa el a részleteket. Mi olvasható ki a számokból?
- A lényeg az, hogy a budapesti ingatlanpiac hangulata kritikus szintre romlott.
- Olyannyira elromlott, hogy a budapesti lakásáremelkedésre 2018-ban úgy tekintenek a szereplők, hogy még az inflációra sem biztos, hogy elég lesz.
- Kb. 3% inflációval érdemes 2018-ban számolni. (2017-ben 2,8% volt). Még az sem kizárt, hogy több lesz. Ehhez képest a budapesti lakásárak növekedése átlagosan 3% alatt maradhat.
- A piaci szereplők főleg a panellakások esetében igen pesszimisták idén, ahol szinte változatlan árakkal számolnak.
- Ha a következő 12 hónapban a budapesti lakáspiac tényleg úgy alakul, hogy várják a szereplők, akkor elkezdődhet a reálérték stagnálás és egyes esetekben már a reálérték romlás sem kizárt (pl. panellakások).
Ezek nagyon súlyos szavak 2018. február 2-án. Senki ne értse félre:
Nem arról beszélünk mi sem, hogy a lakásárak csökkenni fognak Budapesten 2018-ban. Azt mondjuk, hogy az infláció és a Budapesti lakásárak változása versenyezni fognak egymással 2018-ban, amire 2013-ban volt utoljára példa.
2018 az infláció éve lehet Magyarországon és nem a lakásárnövekedésé. Beszéljenek a számok, amik úgy néz ki, hogy talán most sem hazudnak. A budapesti lakáspiaci hangulat már megváltozott, a kérdés az, hogy az országos lakáspiac jobb hangulata meddig tart ki?
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
